Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-07 / 132. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. június 7. Az angol bűnügyi rendőrség fasiszta összeesküvési tervet leplezett le Becstelen játék Eyianban Moszkva (TASZSZ). A Szovjetszkaja Rosszija keddi száma kommentárokat fűz az Evianban folyó francia—algériai tárgyalásokhoz. A lap részletesebben elemzi az algériai tűzszünettel kapcsolatos francia politikai manővert, rámutat, hogy az algériai fél számtalanszor kijelentette: a tűzszünet csakis az algériai probléma politikai rendezése eredményeképpen valósítható meg. A francia kormány azonban saját céljai érdekében határozta el magát az úgynevezett egyoldalú tűzszünetre. E politikai manőver végső célja az, hogy széthúzást szítson Algéria népe és kormánya között, elszigetelje és „a háború folytatása híveinek” tüntesse fel az FLN vezetőit, majd miután elérte, hogy az algériai nép gyakorlatilag kapitulált a „tüzet szüntető", de állig felfegyverzett francia hadsereg előtt, rákényszerítse Algériára saját uralmát, az „önrendelkezés’1 látszatával, úgy ahogyan azt a francia gyarmatosítók értelmezik. Mind nyilvánvalóbb lesz — folytatja a Szovjetszkaja Rosszija cikkírója —, hogy a francia reakciós körök az eviani tárgyalásokat saját manővernek tartják az algériai nép ellen kirobbantott háborújukban amely a fran1 cia monopóliumok algériai uralmának meghosszobbítását szolgálja. A „francia Algéria” tétele nemcsak az ultrák jelszava, hanem annak a látszat-önrendelkezésnek a lényege is, amelyet a francia vezető körök próbálnak az algériai- nép nyakába varrni. Számot adnak-e maguknak ezek a körök arról, hogy milyen következményekkel járna az eviani tárgyalások kudarca? — teszi fel a kérdést a cikkíró. A tárgyalások kudarca szükségszerűen tovább rontaná Franciaország amúgy sem túlságosan ragyogó nemzetközi helyzetét, teljesen aláásná tekintélyét Afrikában és az egész világon. Közzétették az új amerikai javaslatot a nukleáris kísérleti robbantások kérdésében Washington (MTI). Az amerikai külügyminisztérium hétfőn közzétette a genfi atomértekezleten benyújtandó új amerikai javaslatot: egy 74 oldalas, 24 cikkelyből és 3 függelékből álló szerződéstervezetet. A tervezet — mint a külügyminisztérium Raul Castro Trujillo meggyilkolásának hátteréről Havanna (TASZSZ). Raul Castro őrnagy, a kubai forradalmi fegyveres erők minisztere előadást tartott a havannai Népi Egyetemen. A gazdasági tervezésről szóló előadás keretében kitért a nemzetközi helyzetre, egyebek között a Trujillo dominikai diktátor meggyilkolásával kapcsolatban felvetődött kérdésekre. Castro elítélte az amerikai hírügynökségeknek azt a provokációs közlését, hogy „Raul Castro őrnagy Oriente tartományban csapatokat tart, amelyek készen állnak, hogy behatoljanak a Dominikai Köztársaság területére”. Ha valaki behatolásra készül — jelentette ki Castro —, ezek az amerikaiak, akik elküldték flottájukat Dominika pártjaihoz. Ami Trujillót, az imperializmusnak ezt az ügynökét illeti — mutatott rá a kubai fegyveres erők minisztere — ő már nem felelt meg az imperialistáknak. Az imperialisták elhatározták, hogy áldemokratikus rendszert vezetnek be a Dominikai Köztársaságban, úgynevezett „képviseleti” választásokat rendeznek, hogy' azután e „demokrácia” segítségével hatékonyabban vehessék fel a harcot a kubai forradalom ellen. Az imperialistáknak nem sikerült Trujillót „békés” úton eltávolítaniok, ezért következett be a titokzatos gyilkosság amelyről elsőnek az amerikai hatóságok számoltak be. Később amerikai szenátorok követelték, hogy indítsanak intervenciót a Dominikai Köztársaság ellen. Most jelentések érkeznek arról, hogy az amerikai flotta elindult a dominikai partok felé. Mindenesetre — állapította meg Raul Castro — azzal, hogy egy ellenséges támaszponttal kevesebb vagy több lesz Kuba körül, az ameri- lllimillllMIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIimiMIIIHIIIIHIII Tízévi * börtönbüntetésre ítélték De Saint Harc őrnagyot Párizs (MTI), kíint nyugati hírügynökségek közük, hétfőn 10 évi börtönbüntetésre és kényszermunkára ítélték De Saint-Marc őrnagyot, az algériai katonai puccs egyik vezetőjét, aki az idegenlégió első ejtőernyős ezredének volt a parancsnoka, ~ ~ kai imperializmusnak nem sikerül megfélemlítenie a kubai népet. E népnek eltökélt szándéka, hogy visszautasít minden imperialista manővert és megvédelmezi a kubai forradalom vívmányait (MTI) London (MTI). Az angol bűnügyi rendőrség, a Scotland Yard politikai osztálya jellegzetes fasiszta összeesküvési tervet leplezett le, amelyben Mágyarországról szökött nyilasok is szerepeltek. Az Angol Fasiszta Szervezet úgynevezett karhatalmi csoportokat alakított fajvédő, négerellenes és antiszemita zavargások rendezésére Anglia különböző helységeiben. E csoportok egyike, az úgynevezett „1” osztály azt a feladatot kapta, hogy rabolják el Izrael londoni nagykövetét, Arthur Luriet, és tartsák túszként, hogy nyilatkozata hangsúlyozza — Anglia támogatását is élvezi. Az „új” javaslat nem irányozza elő minden nukleáris kísérleti robbantás betiltását, hanem csupán a légkörben, a világűrben, a víz alatt és — bizonyos nagyságrenden felül — a föld alatt történő robbantásokat helyezi törvényen kívül.” A szeizmikusán jelentéktelen földalatti robbantásokat” a javaslat engedélyezi. Az ellenőrzéssel foglalkozó rész egy 180 állomásból álló világméretű hálózat létesítését javasolja. Az ellenőrző bizottság „a Szovjetunióból és három szövetségeséből, az Egyesült Királyságból, — az Egyesült Államokból és ezek két szövetségeséből, valamint három, az elsődleges részt- vevőkhöz nem kapcsolódó országból” állna. Eichmann ellenében kicseréljék. Azt tervezték, hogy amidőn a nagykövet lakásából egy hivatalos ünnepségre indul, a nagykövetség autója helyett egy bérelt kocsi áll majd elő egyenruhás sofőrrel a kormánykeréknél és mihelyt a nagykövet beül a kocsiba, elrobognak vele, megkötözik és a walesi határon lévő mocsaras vidék elhagyott helyén egy magányos kunyhóba hurcolják s itt tartják a kicserélésig. A fasiszta szervezet e bűntény végrehajtására mindenre kapható szélsőjobboldali elemeket toborzott és London több helyén, főként a Ful- harrv-negyedben lévő magánlakásokban tivornyákat rendeztek, amelyekre meghívták a kiszemelt hivatalos verekedőket és rovottmultú egyéneket, bőségesen itatták és csinos lányoknak mutatták be őket A meghívottak között voltak Magyarországról szökött volt nyilasok, továbbá a német új náci párt a Deutsche Reichspartie tagjai is. E találkozókon a jelenlévők náci rohamosztagos jeljelvényeket viseltek. A nagykövet elrablása előtt a banda hat tagjának azzal kellett volna rátermettségét igazolni, hogy a londoni Brixton-ne- gyedben lévő zsinagógát meggyalázzák, falaira horogkeresztet mázolnak és kapuja fölé disznófejet szegeznek. A toborzó dáridókra meghívottak közül három oly vesze- delemes őrültségnek tartotta az egész tervet, hogy közölték a rendőrséggel, amely nyomozás után a fasiszta banda két szervezőjét előállította. „ ... Néhány perccel ezelőtt érkeztünk vissza a rakétába. Dox Ten egy óra pihenőt rendelt el. Valameny- nyien a központi kormányzófülkében voltunk; Az első, rövid külső felderítés máris annyi eseménnyel rohant meg bennünket, hogy szükségünk volt a rövid pihenőre. Persze, ez a pihenő csupán annyiból állt, hogy megbeszéltük tapasztalatainkat, újra lepergettük a képrögzítő szalagra felvett felderítés minden mozzanatát Mielőtt Dox Ten és én elindultunk volna, hogy körülnézzünk az Endroxlán—245. közvetlen környezetében, Xind Lind meghatározta a D-bolygó időbeosztását. A bolygó tengelykörüli forgásának ideje csupán 4 perc 37 másodperccel hosszabb, mint a Tixon forgása. Tudományos számításoknál természetesen ezt az eltolódást is figyelembe kellett vennünk, „mindennaposán" azonban a tixoni időbeosztást használtuk. Felkészültünk. Kozmoszöltözetben és sugárfegyverrel a kezünkben léptünk a fényrakéta 1. számú, légmentesen záródó csapóajtajához. Én a televíziós felvevőgépet is magamhoz vettem, a parancsnok pedig két nagyteljesítményű kézi látcsövet hozott; A csapőajtó feltárult. Beléptünk az apró, átmenő kamrába, mögöttünk becsukódott a köralakú ajtó, előttünk pedig lassan kinyílt a külső, és a nyitó automata kipörgette a hajlékony, műanyag hágcsót is, le egészen a talajig: Dox Ten indult el elsőnek, éD követtem. Szilárd, selymes fűvel borított talajt ért a lábunk. Mozdulataink könnyedek voltak, semmiféle különbséget nem éreztünk a Tixon és a D-bolygó vonzóereje között, tehát méréseink pontosak voltak: a két bolygó tömege teljesen azonos. Parányi zsebrádió segítségével érintkeztünk egymással. Dox Ten hangját hallottam az acél-üvegből készült fej- búrában. — Xindon, a folyam felé Indulunk. Óvatosan lépkedtünk. A parancsnok a rövid, kinyíló, fordított kúpalakban végződő sugárfegyvert készenlétben tartotta, miközben én működésbe helyeztem a televíziós felvevőgépet. A gép kicsiny adóállomását a hátamon vittem, a rakétában pedig Oren Xin fogta fel a képhullámokat és rögzítette szalagra. Magasra nőtt, zöld fűben jártunk. A folyam partján lombos fák nyújtogatták ágkarjaikat, keskeny, csúcsos leveleket láttam lebegni a szélben, öt perc alatt értünk le a folyam partjára: Szemünkkel követtük a hullámok útját, a folyam enyhe kanyarulattal a távolban -kéklő hegyekből jöhetett. és a síkság felé folyt csendesen, alig fodrozódva. A Tellus—4. sárga korongja egyre jobban lecsúszott a síkság fölé, az égbolt túlsó peremén megsötétedtek a felhők. Madarak röpködtek a fejünk felett, a fűszálak között fényestestű bogarak szaladgáltak, a folyam partjának szélén pedig kékszárnyú lepkék lejtették táncaikat... Akár csak a mi hazánkban! Lehet ugyan, hogy a mi lepkéink nagyobbak, a szárnyuk formája sem egyezik’ tökéletesen. de lepkék azok is, és lepkék ezek is!.:. Vajon milyenek lehetnek a gondolkodó, magasrendű lények? — Hozzánk hasonlóak? Vagy nem?..: Nagyon bíztunk a hasonlóságban, hiszen most- már kétségtelenül bizonyos: itt, a Tellus—4. D-bolygóján meglepően egyezik az élet kialakulásának, fejlődésének és ia körülményeknek bármely vonatkozása a mi Tixo- nunk viszonyaival... Dox Ten szólt és a fej-bú- rámra mutatott. — Lépj mellém, Xindon. Kinyitjuk fej-búráink záró- szelepét. „Megkóstoljuk^ a D-bolygó levegőjét! Ha valami baj történnék, Horx Lend és Doxir Teni azonnal értünk jönnek: Egy mozdulat: friss levegő csapódott arcunkra. Semmi különöset nem éreztünk. Elzártuk az oxigén-csapot: akkor sem. Reszkető ujjakkal segítettünk egymásnak megszabadulni a nehéz kozmosz- burától, aztán ott álltunk a folyam partján, éreztük a víz átható, kellemes illatát, és kacagva borultunk egymásra. 1 Akkor . érkeztünk meg igazán ... Dox Ten kiemelte a bórából a zsebrádió mikrofonját és Horx Lend-et hívta, — Barátaim, itt állunk kozmosz-búra nélkül a folyam partján és úgy érezzük, mintha a mi hazánkban lennénk!.:. Már. öt perce lélegezzük a szabad levegőt, érezzük a friss, folyam felől idecsapódó illatokat, és bol- bogok vagyunkj.. Igen, boldogok! Arrafelé tekintettünk, ahol a fák mögött, alig fél koden- re tőlünk odalátszott az Endroxlán—245. hófehér csúcsa. Tehát: megérkeztünk! De mikor találkozunk velük? Velük? A bolygó lakóival, akik... Dox Ten megragadta a karomat; A folyam síkság felé fotó távoli partjának egyik pontjára mutatott. — Odanézz, Xindon! Távcsöveinket szemünk elé Kennedy nyilatkozata Washington (MTI). — Kennedy amerikai elnök hétfőn éjjel kétnapos angliai tartózkodása után elutazott Londonból. Hétfő este rövid interjút adott az angol televíziónak és ebben kijelentette, hogy a bécsi megbeszéléseket hasznosnak tekinti, „Fontosnak tartottam, hogy eszmecserét folytassak Hruscsov úrral, és így tisztázhassuk egymás álláspontját. Ez a találkozás alkalom volt arra, hogy pontosabban megítélhessük jövőbeni politikánkat” — mondotta. Kedden hajnalban az elnök repülőgépe leszállt a Labrador félszigeten lévő Goose Bay-i támaszponton, majd néhány órás pihenő után folytatta útját Washington felé, ahova magyar idő szerint 15 óra 30 perc körül érkezett meg. Az Egyesült Államokban várakozással tekintenek Kennedy kedd esti beszámolója elé. Mint Morgan, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke közölte, a bizottság felkéri Rusk külügyminisztert is, hogy számoljon be Kennedynek Hrus- csovval, De Gaulle-lal és Mac-Millan-nel folytatott tárgyalásairól. Mikojan fogadta Harold Vilsont Moszkva (TASZSZ). Mikojan, a Szovjet Miniszter- tanács első elnökhelyettese hétfőn fogadta Harold Wil- sont, az Angol Munkáspárt Moszkvában tartózkodó kiemelkedő személyiségét és megbeszélést folytatott vele. (MTI). Egyelőre zivataros jellegű marad az időjárás Az utóbbi hetek zivataros, csapadékos időjárása erősen hasonlított a Medárd-nap körül rendszeresen bekövetkező monszun esőzésekre, amelyek — a népi megfigyelések szerint — ha megérkeznek, negyven, egymásután következő napon ismétlődnek. A Meteorológiai Intézet Központi Előrejelző Osztályán tájékoztatásul közölték, hogy még nem kezdődtek meg az úgynevezett „medár- dos” idők. Míg ugyanis a monszun-esők nyugati széllel érkeznek az Atlanti-óceán térségeiből, az utóbbi napok zivatarfrontjai a Fekete-tenger felől, keleti széllel jöttek. Elsősorban Közép-Euró- pában érezhető ez a zivataros időjárás: a páradús légtömegek nekiütköznek a Kárpátok és az Alpok láncainak s többnyire a Kárpát-medencében hullatják le terhüket. A következő napokban várható időjárásról szólva a meteorológusok elmondották, hogy továbbra is számítanunk kell a zivatarok megismétlődésére. (MTI) kaptuk, és izgatottan pásztáztuk végig a partot. — Megvan! Látom őket! Dox Ten felkiáltott. 1— Öt, tíz, tizenegy, tizenkettő :„ . Tizenkét különös ruhába öltözött két lábon járó lény mozgott tőlünk alig egy ko- den-re a folyó partján. — A távcső egészen közel hozta őket. Hasonlítottak ránk! Hasonlítottak? Pontosan olyanok voltak, mint mi! Csak a ruhájuk volt egészen különös, állati bőrökből készülhetett . i. A szemük, az arcuk, a mozgásuk — ugyanaz’ A mindig nyugodt Dox Ten kiáltozni kezdett. Engem pedig valósággal megbénított a felfedezés: íme, itt élnek, mozognak előttünk a D-bolygó lakói, a mi kozmikus testvéreink! Görcsösen szorongattam szemem előtt a távcsövet. A parancsnok lefutott egészen a vízpartig, és egyre hangosabban kiáltozott. A távcső mezőjében láttam, hogy a bőrruhások meglepődve kapják fel a fejüket, és arrafelé tekintgetnek. ahol mi áü- tunk. Aztán öten közülük elindultak felénk. Egyik kezemmel akaratlanul is megmarkoltam a sugárfegyvert, a másikkal pedig csak szorítottam, szorítottam a távcsövet. Különösen festhettünk kozmosz-öltözetünkben, de akkor eszünkbe sem jutott, hogy furcsa ruházatunk elrettenti majd őket. így történt! Amikor mór jól láttak minket, hirtelen megálltak, tanakodtak, aztán futásnak eredtek, vissza, arrafelé, amerről jöttek, különös hangokat hallattak, karjaikat az ég felé dobálták: Menekültek. Dox Ten még mindig ott állt a vízparton, kiáltozott, és integetett feléjük. De azok már túl voltak a part mesz- szebb húzódó fasorán is, és eltűntek a szemünk elől... Még vártunk néhány percig, aztán úgy határoztunk, hogy visszatérünk az End- roxián-hoz. Társaink már nagyon vártak bennünket. A központi kormányzófülkében Dox Ten fáradtan ült le a puha műanyagfotelbe és elrendelte az egy órás pihenőt. Száz és száz kérdésre kellett válaszolnunk: Dox Ten részletes pontossággal leírta a bőrruhások arcvonásait, testalkatukat. Doxir Teni, az orvos-biológusnő ragyogott, fénylett az arca, ahogy a parancsnok szavait hallgatta. Nagyszerű élmények várták az orvost és a biológust is. Aztán újra lepergettük a képrögzítő szalagra felvett képeket, a felderítés minden mozzanatát Sajnos, a bőrruhásokról nem készítettem felvételeket, annyira hatalmába kerített az első — hacsak távoli is — találkozás lázag Akkor még nem is sejtettük hogy a következő fényesség óráiban már közvetlenül megismerkedünk velük... Másnap, kora reggel a nap még alig kelt fel a Jordánon- túü dombok felett, amikor Ábrahám megint ott ült sátorának nyílásában és szemeit lehunyva megszállott perceit várta. Házanépe messze elkerülte a nagyurat, mert ha ilyenkor megzavarták és haragra gerjedt, haragja iszonytató volt... A vénember Elohimot, a nagy istent hívta. Rabszolgái, akik urukat látták, imára borultak és könyörögve kérték a hatalmas istent: fordítsa jóságra Ábrahám haragját, megértésre kegyetlenségét, és nagylelkűségre gyűlölködését: Mert Elohim, a nagy és hatalmas isten Ábrahám által hozta szigorú törvényeit, és a rabszolganép hitte, hogy így a jó, és sorsuk ezáltal beteljesedett .. És a reggel hűvös ’szelet hozott a folyó felől, és Ábra- hám egyedül volt sátorában. Juhai tengerként hömpölyögtek a Jordán partjának me- zőségein. Ábrahám örömmel számlálta bennük gazdagodását. Elohimot hívta. Az isten nem jött. Ábra- hám könyörgött, könyörgött, míg végre gyötrő kínok között álommal hódítja őt, és mondta neki: SFolytatjukj)
