Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-07 / 132. szám

1961. június 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A nyári mezőgazdasági munkákról tanácskoznak a párttaggyűlések A KARCAGI GÉPÁLLOMÁS dolgozói a megyei mezőgaz­dasági nagyaktíva felhívása után fokozott ütemben foly­tatták a gépjavítást. A jú­nius 8-án tartandó gépszem­lén — amelyen résztvesznek a termelőszövetkezetek veze­tői, szakemberei is — már a kijavított gépeket sorakoztat­ják fel: többek között 39 kombájnt, 16 aratógépet, 39 cséplőgépet. A gépállomás pártszerve­zete. s ezt követően a KISZ szervezet is taggyűlésen fog­lalkozott a nyári mezőgazda- sági munkákkal. A taggyűlés résztvevői hangsúlyozták, hogy az idén még fokozottab­ban kell törekedniük a jő minőségi munkára. Arról is szó esett, hogyan biztosíthat­ják minden gépre a kellő szaktudással rendelkező ke­zelőket. Határozatot hoztak, miszerint az aratásban részt­vevő gépállomási dolgozókat még a munka megkezdése előtt összehívják. Tanácskoz­nak velük arról, miként le­het minimálisra csökkenteni a szemveszteséget. Az aratás­sal egyidőben hozzáfognak a gépállomásiak a szalma leta- karításához, valamint a tar­lóhántás. illetve a nyári mélyszántás elvégzéséhez. Mezőtúron a város mind­egyik közös gazdaságában megtartották azokat a párt­taggyűléseket, amelyeken napirendként a nyári mező- gazdasági munka szerepelt A BERCSÉNYI TSZ-BEN igen aktív volt a párttagság. Ezt bizonyítja a megjelenés mellett az is. hogy 14 hozzá­szóló fejtette ki véleményét Többen javasolták, hogy a ga­bona gyors és minél kisebb veszteséggel történő betaka­rítása érdekében a termelő- szövetkezet vásároljon arató­gépeket. A gépállomási, vala­mint saját gépparkjuk jó ki­használása mellett is szükség lesz a kézi aratásra. A tsz kommunistái állást foglaltak ebben, s arra serkentik a szö­vetkezeti gazdákat minél többen vállaljanak aratást Kisebb vagyon gyöngyösből9 pulykából Ezekben a napokban 3500 gyöngyöst és 2300 pulykát nevelnek a kisújszállási Ady Tsz-ben. A közeli hetekben további hétezer gyöngyös­naposcsibét fogadnak a kel­tető állomásról; így valóban bőséges választék • kínálkozik majd arra, hogy őszre a 400 egyedes pulyka és ötszázas gyöngyös törzsállományt ki­alakítsák. Baromfiértékesítésből eb­ben az évben kisebb vagyon­nal felérő összeg: 350 000 fo­rint kerül a tsz kasszájába. A szövetkezetiek a népgaz­daság és saját érdekeiknek megfelelően a felnevelt szár­nyasok hetven százalékát szerződésesen értékesítik. Fejlődik a politechnikai oktatás A Bercsényi Tsz-ben jól haladnak ez időszerű mun­kákkal, az első kaszálású lu­cernát már kazalba rakták, e kukoricát másodjára kapál­ják. Mégis szükséges a csa­ládtagok segítsége, hogy a növényápolást és majd az aratást is idegen munkaerő bevonása nélkül, időben el­végezhessék. A város másik közös gaz­daságában, A PETŐFI TSZ-BEN KISZ tagokat; pártömkívüli szövetkezeti gazdákat is meg­hívtak a párttaggyűlésre; Itt ismertették az intézkedési terv alapján a nyári munká­ra való felkészülést. A gépek mellett száznál több kaszásra lesz szükségük a gabona be­takarításánál A párttaggyűlés résztvevői jóváhagyták az in­tézkedési tervet, s annak vég­rehajtására serkentenek. A jAszfényszarui HALADAS TERMELŐSZÖVETKEZET legutóbbi párttaggyűlésén Botnik István párttitkár is­mertette a nyári munkák in­tézkedési tervét Fodor Sán­dor agronómus pedig az idő­szerű mezőgazdasági mun­kákról adott számot Az in­tézkedési terv leszögezi: a nyári munkák sikere megkö­veteli a munkaidő hosszab­bítását jó kihasználását, a családtagok bevonását s azt, hogy a háztáji földeken csak szombaton, illetve vasárnap dolgozzanak a gazdák. Szó esett arról is, hogy a gépállo­más hány géppel segítheti a gabona betakarítását, s mit kell tenniük a szövetkezeti gazdáknak az aratás sikeré­ért ! ­A jászlványi Szabadság Tsz gazdái már korábban kiültették a dohányt. Most Nagy M. Mihányné, Nagy P. József, Kiss János, Tajthi Gábor és Molnár László az elpusztult palánták helyére a melegágyból újabbat visznek, hogy egy-egy holdon meglegyen a '«»íNMíaá! szükséges tőszám Művész és szakember Kis műhelye miniatűr mú­zeumnak is beillik. Rusói Ist­ván karcagi népművész meg­valósult elképzelései, munkái sorakoznak a falon rajzok­ban, a polcokon mintadara­bokban. Mindegyikről szere­tettel szól. Pontosan tudja: mikor és miért alkotta. Egy- egy kedves emlék, sokszor éj­szakába nyúló munka — köti hozzájuk. Szinte azt gondolná az em­ber, hogy nem is lát tovább műhelyének falánál a mun­káin* temetkezett mester. Pedig Rusói István messzi­re előre tekint. Fiatalos len­dülettel, lelkesedéssel és nagy hozzáértéssel beszél, cselek­szik a népművészet előrelé­péséért. Mint mondja, az egy­szerű emberek lakásába is mindinkább modern, újstílű bútorok kerülnek. — Ezt. a modem vonalat nékfynk úgy kell követnünk, hogy népművészeti munkánk összhangba kerüljön az új la­kások berendezésével. Persze, ez nem jelenti azt, hogy sa­játot motívumaink eltűnnek csempéinkről. Az első lépés, hogy kályháink formáját ala­kítjuk a modem vonalakhoz. Rusói István nemcsak ön­célú művész, hanem jó szak­ember is. •— Olyan kályhákat kell készíteni — mondja *■*, ame­lyek nem sikkasztják el a hő­energiát, hanem hasznosítják a szoba melegítésére. — Ki­dolgozott egy légvezetékes kályhaépítési módszert, ame­lyet — többek között — Kar­cagon és megyénk több váro^ sában is alkalmaztak. Igen, ő a mi világwnkban él. Szereti társadalmunkat, melyben szabadon alkothat. Szereti, mert megbecsülik munkáját. Most boldog, hogy augusztus 20-ra a népi ipar­művészeti kiállításhoz hét új, modern vonalú kályhát küld­het a budapesti Műcsarnok­ba. Elismerik: a Művelődés- ügyi Minisztérium népművé­szeti osztálya kandallót ren­deli szövetkezetétől — ezt a ­kandallót Rusói István ké­szíti. Most épp a kandalló hom­lokzatán dolgozik. Apróléko­san, szívvel-lélekkel munkál­ja minden négyzetcentiméte­rét. Kunsági, tájjellegű motí­vumok, a bíbic, a tálas har­móniája bontakozik ki keze alatt. Búcsúzunk Rusói István népművésztől, s kívánjuk ne­ki, hogy formázókésével, fia­talos lendületével és akará­sával még sokáig szolgálja a népi kultúra ügyét — andrási — Halászok, horgászok örömére megszűnt a halászati tila­lom. A Földművelésügyi Mi­nisztérium 4/1961. számú ren­deletében meghatározott faj­lagos halászati tilalmat jú­nius 5-évei feloldotta. Iskoláinkban egyre több a politechnikai oktatásban résztvevő tanulók száma. Fokozatosan, — ahogy a lehető­ségek engedik — növekszik a bemutató, szemléltető és gyakorló gépek, szerszámok mennyisége is. A többek kö­zött a szolnoki vasipari vállalat öntő műhelyében készítik a szalagfűrészek, papír vágó-gépek, kis esztergapadok al­katrészeit. S az iskolai felszereléseket értékesítő vállala­ton keresztül eljutnak az ország iskoláiba. Képünkön Fehér Ferenc öntödei munkás a szalagfű­rész keret nyerg öntvényét tisztogatja közvetlenül az ön­tés után. Gondoskodnak a vegyipar szakmunkásutánpótlásáról A vegyipar fejlesztéséről szóló párthatározat többi kö­zött arra is felhívja az ille­tékeseket, gondoskodjanak a fejlesztéshez szükséges ele­gendő szakember kiképzésé­ről. Mérnökökön kívül első­sorban a technikusok számá­nak gyarapítására van szük­ség, de új szakmunkás is sok kall* • - ~ ^ ' - , Az 1961—62-es tanévre 600-ra emelték a Vegyipari Technikumba felvettek szá­mát és az előirányzottnál többet jelöltek ki esti, illet­ve levelező tagozatra is. A két utóbbi tagozat négy év­folyamán összesen 900-an tanulnak majd 1961—62-ben. A második ötéves terv idő­szakában 9000 új szakmun­kást várnak a vegyi üzemek. Tiszaönrónyen sem állhat meg a világ... Tiszafüredtől három kilométernyire húzódik Tisza- örvény. „Kis falu a világ végón’! — ahogy egy regény címe hangzik, amely oly találóan illik e kis fé­szekre is. A történelem tu­dósai szerint már laktak itt István király idejében is. Évszázadokon keresztül tipi­kus tisza-melléki halászfalu volt örvény. Ám, ahogy .haladt előre az idő, kialakult a hírneves ti- szaörvényi kertészkedés, gyümölcs- és szőlőtermelés. Megvolt ehhez a szükséges adottság is. A homokos tele- vény mézízű szilvát, vérpiros Jonathánt, szőlőt, korai pap­rikát, paradicsomot és finom borocskát ad. S jól terem itt a gabona, a kapásnövény is. A tiszaörvényi kertészek, gyümölcstermelők szaktudá­sát, hírét messzeföldön be­csülték, becsülik. Köztudott dolog, hogy a mezőgazdaságban talán leg­jövedelmezőbb ágazat éppen a szőlő-, gyümölcs- és zöld­ségtermelés. De az is bizo­nyos, hogy nemcsak sokat, hanem jól, nagy szakérte­lemmel is kell munkálkodni az abban dolgozóknak, ör­vényen az emberek hozzá­értésével nincs semmi baj. Mégis mindeme nagyszerű adottság, lehetőség ellenére is tavaly mindössze 13 fo­rintot ért egy munkaegység a helybeli Dózsa Tsz-ben, s tavaly közel egymillió forin­tos mérleghiánnyal zártak. Mert szövetkezeti falu ör­vény, határában jó ideje díszük a ^Termelőszövetke­zeti község” feliratú tábla. A családok 90 százaléka a szö­vetkezetnek tagja. Mik voltak az okai a 13 forintos munkaegységnek, s a közel egymillió forintos mérleghiánynak? Először is erre a kérdésre kerestük a választ Tiszaörvényen. A vá­laszt az egész falu társadal­mának, politikai, gazdasági helyzetéből kiindulva lehet meghatározni és megérteni. Tavaly is. jelenleg is a ne­hézségek egyik forrása volt a munkaerő helyzet; Jelenleg — amint mondtam — a falu lakosságának 90 százaléka szövetkezeti tag. De csak pa­píron, a tagok névsorának felfektetése alapján van elég munkaerő a Dózsában; Ez csak a látszat. S itt elsősorban nem is azok­ról kell beszélnünk; akik a falu 913 l3kosából Tiszafü­redre, vagy máshová járnak dolgozni. Hiszen azok, akik például a Tisza szabályozá­sánál dolgoznak, nem léptek be a szövetkezetbe. Azokról viszont beszélnünk kell, akik beléptek, de mindezidáig a munkát nem vették fel. öt­ven ilyen fenegyerekünk van — mondta Tamási Andor, a szövetkezet elnöke —, ami azt jelenti, hogy a ránkváró munkának egyharmadát hir­telenjében nincs is, aki elvé­gezze. A munkaerőhiány súlyos teherként nehezedik a Dózsa Tsz-re, s ez a fejlődés, egy­szóval a jövő szempontjából nem kedvező. Az olyan szük­ség-megoldások nem adhat­nak megnyugtató és végleges kiutat, mint például az, hogy a cukorrépa, a kukorica, a napraforgó jelentős részét a tsz tagok családjai és más jelentkezők között harmados művelésre adták ki. Igaz, ez jobb, mintha nem teremne semmit a föld, vagy kinn maradna a termés, ebből haszna lesz a közös gazdaság­nak, — de hangsúlyozzuk, nem végső megoldás. Kik azok s mit csinál­nak, miből élnek, akik egy­előre nem dolgoznak, s ezzel ilyen nehéz helyzetbe hozták nemcsak a szövetkezet veze­tőit, hanem a szövetkezet be­csületesen dolgozó tagságát is? A szóbanforgó tagok vagy sehol nem dolgoznak, vagy napszámba járnak, eset­leg fuvaroznak, s egyéb al­kalmi munkát végeznek; A nem dolgozók jelentős száza­léka a falu egykor legtehető­sebb gazdái közül kerül .ki. Ezeknek a „jól szituált” pa­rasztembereknek az elmúlt esztendőkben sikerült több éves ■„ kitartást” biztosítani. Egyelőre nincsenek ráutalva a keresetre, nincs anyagi gondjuk. „Egy óra alatt leg­alább fél millió forintot ösz- sze lehelbe gyűjteni ezektől; fogadni merek rá”, — mon­dotta a község egyik veze­tője. Egy szerény megjegyzést ehhez: vajon azok az embe­rek, akik nem dolgoznak, megérdemlik-e a háztáji föl­det, amely ugyan területileg itt sem nagyobb mint más­hol, de értékében, jövedelme­zőségében nagyobb az átla­gosnál, lévén általában sző­lő-, gyümölcs- és zöldség­termelő földről szó. Mintegy ötven tiszaörvé­nyi dolgozik a Vízügyi Igaz­gatóság kebelében az itteni Tisza-szakasz folyamszabályo­zási munkáin, ök szíves-örö­mest jönnek majd a Dózsá­ba, ha nagyobb lesz a jöve­delem, többet ér egy munka­egység. Mivel egyelőre nem látnak erre biztosítékot — még várnak. Pedig a fiata­lokra márcsak azért is nagy szükség lenne a tsz-ben, mert a tagság átlagéletkora ötven eV körül van. Ilyen a munkaerő helyzet, de igazságtalanság leime csak erre hivatkozni, s a többi tényezőt elhallgat­ni. Négy elnöke is volt a múlt évben a szövetkezet­nek, a főagronómust pedig notórius részegeskedés miatt le kellett váltani; A vezetők és a tagok nemtörődömsége leginkább a rossz gazdasági eredményekben bosszulta meg magát. Az akkori „mun­kaszeretetre” csak egy pél­dát: a szilvaszedést munka­egységben végezték, viszont amit nem tudtak így sem le­szüretelni, kiadták részes szedésre. Mi történt? Akik szedték a szilvát, a saját ré­szükre szánt gyümölcsöt kéz­zel, szakszerűen szedték le a fáról, míg a tsz-t megillető szilvát egyszerűen lerázták, valóságos „cefrét” csinálva belőle a földön. A tiszaörvényi állapotok a járás és a falu vezetőinek sok álmatlan éjszakát okoz­tak. Mégis, nem egyszer te­hetetlennek bizonyultak, mert a helyzetnek mélyeb­ben húzódó gyökerei, las­sabban megszüntethető okai is vannak. Köztudott dolog, és nemcsak Tiszaörvényre érvényes, hogy a közösség ügye iránti passzivitásnak nemcsak gazdasági, hanem gondolkodásbeli okai is van­nak. Az az igazság, hogy a fel- szabadulást követő másfél év­tizedben a tiszaörvényiek gondolkodásmódja fejlődött ugyan, de talán nem eleget. Jelenleg a községi pártszer­vezetnek, amely a fejlődés­ben a motor szerepét lenne hivatott betölteni — harminc tagja van. A pártszervezet számbelileg nem is kicsiny. Bubor Gyula (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents