Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-04 / 130. szám

2 Szolnok megyei néplap 1961. június 4. A bécsi találkozó a világ érdeklődésének középpontjában Moszkva (T ASZSZ) A Pravda szombati száma „Jóakarattal sokminden el­érhető’* című vezércikkében kommentálja a ma kezdődő Hruscsov—Kennedy találko­zót, valamint a szovjet kor­mányfőnek pénteken, Bécs- be érkezésekor elmondott be­szédét. A bécsi megbeszélé­sek általában kedvező világ­visszhangja mellett rámu­tat. hogy még napjainkban is vannak olyan térségek, olyan országok, ahonnan ál­landóan a hidegháború cik­lonjai törnek be a nemzet­közi légkörbe, vagy ahol újabb háborús tűzvészek zsa­rátnokát őrzik. Fokozza az atomháborús konfliktusok veszélyét — ír­ja a Pravda —. hogy egyes országok vezetői között, a nyugati katonai és politikai tömbökben, a NATO, a SEA- TO és a CENTO vezérkará­ban még mindig vannak olyan forrófejű és felelőtlen személyek, akik a történelem minden leckéje ellenére erő- politikát akarnak folytatni, fegyverrel szeretnék megol­dani az égető nemzetközi kér­déseket. A Pravda vezércikke meg­állapítja, hogy a nemzetközi közvélemény barométerének tanúsága szerint az emberi­ség túlnyomó többsége he­lyesléssel fogadja Nyugat és Kelet vezetői érintkezésének legmagasabbszintű új raf el­vételét. A népek természete­sen számot adnak maguknak a lehetőségek határairól. Ne­héz volna azt várni, hogy a bécsi találkozó résztvevői együltőhelyben megoldják az összes vitás nemzetközi problémákat. Jóakarattal azonban rövid idő alatt is sokminden elérhető. Vitán felül áll — hangsú­lyozza a vezércikk —, hogy a találkozó kedvező kimene­tele fontos mérföldkő ’enne a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak egészségesebbé tétele útján, s a két állam viszonyát a jó­szomszédi kapcsolatok és a gyümölcsöző együttműködés medrébe terelhetné; Ezt pe­dig — állapítja meg a Prav­da — megelégedéssel fogad­ná nem csak a Szovjetunió és az Egyesült Államok népe, hanem az egész békeszerető emberiség is. tartja az adott szavát? Ha a bécsi találkozó meggyőzi a két tárgyalófeleit hogy va­lamit kezdhetnek a másikkal, akkor minden remény jogos, de ha Kennedy csak azért ment Bécsbe, hogy meghir­desse a maga „elszántságát”, azt hiszi-e hogy Hruscsov örökösen kinyújtva tarthat­ja- kezét és mindegyre békés rendezést ajánlhat, míg a másik odalon egyre gyorsabb ütemben fegyverkeznek? A polgári sajtó tartózkodik a bécsi találkozó kommentá­lásától, s inkább a francia— London (TASZSZ). Bemal professzor, a Béke Világta­nács ügyvezető elnöke üze­nettel fordult Hruscsovhoz és Kennedyhez. Üzenetében ki­emeli, hogy az emberiség hasznos eredményeket vár a bécsi találkozótól. Bemal rámutat, hogy ahi­amerikai tárgyalások ered­ményeit elemzi. A jobboldali lapok azt erősítgetik. hogy De Gaulle is. Kennedy is elé­gedett a tanácskozás-sorozat kimenetelével. A sorok kö­zött azonban a Figarótól a szocialista Populaire-ig mindegyik lap elismeri, hogy a francia—amerikai vitás kérdésekben (hármas direk­tórium, NATO-integráció, önálló francia atoműtőerő stb.) mindkét fél megmaradt a maga álláspontján és köze­ledés nem mutatkozott. degháborúban és a fegyver­kezési hajszában rejlő ve­szély, valamint a világ más és más pontján ismételten élesedő feszültség megköve­teli, hogy az államférfiak a kölcsönöa megértés kialakí­tása érdekében vessék latba minden erejüket. (MTI) Moszkva Bécsi lapok Hruscsov fogadtatásáról Bernal professzor üzenete Hruscsovhoz és Kennedyhez a Hruscsov Kennedy találkozó napján Moszkva (MTI) Pénteken este sokmillió szovjet televíziós néző vált szemtanújává, hogyan fogad­ta az osztrák főváros a Bécs­be érkező szovjet kormány­főt. N. Sz. Hruscsov megér­kezéséről helyszíni közvetí­tést adott a moszkvai tele­vízió. Bár a kép minősége nem mindig volt megfelelő, a szovjet emberek saját sze­mükkel meggyőződhettek ró­la, hogy Bécs lakói szeretet­tel várták Hruscsov elvtár­sat, s maguk is sok sikert kívánnak a nagyfontosságú találkozónak. Szombaton a szovjet lapok vezércikkekben, szerkesztő­ségi cikkekben foglalkoztak a küszöbönálló találkozóval; A sajtó egyöntetűen azt a vé­leményét fejezte ki, hogy — az első ilyen alkalommal — nem lehet jelentős eredmé­nyeket várni, de megfelelő jóindulatú magatartás esetén a bécsi találkozó utat nyithat a szovjet—amerikai kapcso­latok rendezése, a vitás nemzetközi kérdések megol­dása előtt. Szombaton a szovjet rádió helyszíni közvetítést adott Bécsből. A rádió és a sajtó beszámolt a délelőtti esemé­nyekről, hírül adta a tanács­kozás megkezdését, A párizsi sajtóban Párizs (MTI) A párizsi haladó sajtó nagy jelentősé­get tulajdonít Hruscsov .és Kennedy bécsi találkozójá­nak. Az Humanitében Pierre Courtade megállapítja, hogy Kennedyt a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökével va­ló közvetlen párbeszédre a vi­lágközvélemény kényszeritet- te rá — beleértve az ameri­kai közvéleményt is, amely azt várja az új kormánytól, hogy az Egyesült Államok külpolitikáját vezesse ki a kátyúból. Ilyen szempontból nézve a bécsi találkozó min­denesetre a béke erőinek győzelme. Courtade úgy véli hogy két kérdés lesz a bécsi talál­kozó előterében: Németor­szág problémája és a nukleá­ris kísérletek megszüntetése. A Szovjetunió kormánya és népei nem fogadhatják el ti­zenhat évvel a háború befe­jezése után. hogy még min­dig ne kössenek békeszerző­dést Németországgal, ugyan­akkor, amikor a német mili- tarizmus szemtelensége nap­ról napra növekszik. A nuk­leáris kísérletek megszünteté­sének kérdése, amely az atomleszerelés előjátéka len­ne, az egész emberiség jövő­je szempontjából létkérdés. A Libération hasábjain Jean-Maurice Hermann így ír: _ Hruscsov Bécsben valószí­nűleg ezt a kérdést fogja fel­vetni: Kennedy meg akarja-e változtatni az Egyesült Álla­mok külpolitikájának eddigi gyászos irányvonalát? Ké­pes lesz-e erre? Nem lesz-e — akárcsak Eisenhower — e politika igazi irányítóinak, a katonáknak, a titkosszol­gálatnak, a háttérben lévő gazdasági erőknek a foglya és eszköze, vagy pedig való­ban felelős vezető-e, akivel lehet tárgyalni és aki meg­(18.) Az öregember a folyamot nézte. Tekintete azonban nem látta a természet szép­ségeit. Pedig a nyár ebben az évben is gyönyörű volt a Siddim síkságon. Perzselő lángokat hintett a nap a Jor- dán-folyem partjaira. A fo­lyam békésen hullámzott át a zöldelő síkságon, és elhoz­ta habjain a távoli Antiliba- non erdeinek neszét, felfris­sítette magát a Genezáreth- tóban és méltóságteljesen in­dult neki a távoli hegynek, ahol még dúsabbak a mezők, és még szebb a vidék. Ábrahám nem látta ezt. Rabszolgáit sem látta, juh- nyájait sem. Hiába fénylett a nap: nem találta meg ben­ne gyönyörűségét. Hiába gaz­dagodott: még kegyetlenebb, még haragosabb lett. Egymás után teltek a nyár napjai, f de Ábrahám ki sem mozdulf sátorából. Asztalára borulva Elohimhoz, a nagy és hatalmas istenhez küldte könyörgéseit, ■— Megvénhedtem, Uram, és nincs gyermekem! Szemei vérbeborultak, nyolcvankét esztendejének Bécs (MTI). Valamennyi osztrák lap szombati száma több oldalas a felvételek tu­catjaival illusztrált tudósítá­sokban számol be Hruscsov pénteki megérkezéséről és arról a nagy benyomást keltő fogadtatásról, amelyben az osztrák főváros lakossága a szovjet kormányfőt részesí­tette. A polgári lapok a legna­gyobb erőfeszítéssel igyekez­nek soraik közt elbújtatni azt a tényt, hogy Bécs ilyen tömeges érdeklődéssel, tisz­telettel és lelkesedéssel még nem fogadott külföldi vendé­get. Egyes tudósítók a bé­csiek ezreiről, mások tízez­rekről írnak. Az igazság az, hogy félhivatalos rendőrségi becslés szerint legalább 5000 ember várta Hruscsovot a pályaudvar óriási előcsamo­mély ráncai megsokszorozód­tak az arcán, bőrruháját meg­tépte és az ég felé tárta kar­jait. — Nincs örökösöm!..; Szolgáim hurcolják szét gaz­dagságomat?!. Uram! Ezt nem teheted velem!... És akkor, hogy a tikkasztó forróság elbágyasztotta, álom­ba révedt és álmában meg­jelent szemei előtt Elohim, a nagy és hatalmas isten. És megszólalt: — Én hoztalak el Knldeá- ból. Ur városának falai kö­zül. hogy néked adjam ezt a földet. Ábrahám felütötte bozon­tos fejét. — És mi áron lesz enyém e vidék, Uram? Az Ur szava tovább dübör­gőit; —- Áldozz nekem törvé­nyeim szerint, és tiéd marad örökre. Tiéd és utódaidé!... Ábrahám megrezzent, fel­emelte fejét és az Ur helyén Sárait, feleségét pillantotta meg. Sárai megszólalt. — Fogaid csikorgattad, Áb­rahám, és nem hallottad az én szavaimat... Betegség gyötöri kában, több mint 10 000 a pá­lyaudvar előtti téren és leg­alább 20—25 000 ember sora­kozott fel és köszöntötte út­vonala mentén. Hruscsov megérkezése után az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége nyilvánosságra hozta a szovjet kormányfő­höz és az amerikai elnökhöz intézett üzenetét. Arra kéri őket, teremtsenek alapot a legfontosabb problémák tár­gyalások útján való megoldá­sához. Ezek között elsőnek említik. Németország problé­máját, amélynek megoldását azért tartják sürgetőnek, hogy megelőzhetőek legyenek azok a veszélyek, amelyek Nyugat- Németországban a náci ta­nok propagálása, a militariz- mus és a revansizmus feltá­madása útján a békét veszé­lyeztetik. Ábrahám gyűlölködve néz­te az asszonyt — A hatalmas istennel volt tanácskozásom. Éretted kö­nyörögtem, hogy gyerme­künk legyen. Hogy ne pusz­tuljon veszendőbe gazdagsá­gom, minden marhám, hogy ne hurcolja szét az aljas rab­szolganép, ha ideje érkezik, és visszaszállunk a földbe. Sárai zokogott és leborult a vénember előtt. — ölj meg, Ábrahám, de ne törd szét a szívem! A ha­talmas isten megtagadta tő­lem az anyák örömét, miért éljek hát a te oldaladon?... És Hágár? Az ő gyermeke tiéd!... Né hívd vissza soha többé! Legyen űzött vad a puszták mélyén, kárhozott lé­lek!... Ábrahám emlékezetében felbukkant Hágár, az Egyip­tomból szerzett rabszolga­lány arca... és fia, IzmaeL Szemei lángokat lövelltek. — Elohim, a nagy és ha­talmas isten így szólt hozzám: Ábrahám, űzd el magadtól azt a nőt, gyermekével együtt! Megtettem, Sárai! De az imént mást moridott az Űr: Ábrahám, Hágár meg­bűnhődött vétkeiért, szólítsd vissza lakodba, és Izmáéi örö­kösöd lészen... Sárai felsikoltott és lero­gyott a földre. Körmeivel tépte a rögöket. ... Siddim síkságán még azon az éjjel pásztorok szé- ledtek szét, és visszahozták Fasiszta törvény javaslatot fogadtak el a japán parlamentben Tokió (MTI). A japán parlament alsóházában szom­batra virradó éjszaka elfo­gadták azt a fasiszta tör- : vényjavaslatot, amely a ha­tóságoknak teljhatalmat biz­tosít a lakosság tüntetései­nek elfojtására. A liberális demokrata párt — jelenti az AP — csak viharos jelenetek után tudta keresztülhajszol­ni a törvényjavaslatot, ame­lyet ezután a felsőház elé terjesztettek jóváhagyás vé­gett. Nyugati hírügynökségek szerint az alsóház épületé­ben többízben heves jelene­tekre került sor. A liberális demokratapárti küldöttek provokatív magatartása ököl­harcot váltott ki és az alsó­ház órákon át valóságos csa­tatérhez hasonlított. Hírügynökségek megjegy­zik, hogy a japán—amerikai biztonsági szerződés elfoga­dása óta nem volt még ilyen heves összecsapás a parla­mentben. Miközben az ellenzéki kül­döttek az alsóházban tilta­koztak a fasiszta törvény el­len, addig a tüntetők tízez­res tömegei ostromolták a parlament épületét. A ható­ságok kétségbeesett erőfeszí­tésekkel igyekeztek megaka­dályozni, hogy a tömeg be­törjön az épületbe, és a tün­tetők ellen páncélautókat vetettek be. A rendőrség és a tüntetők összecsapása so­rán hetven személy sebesült, meg. A Japán Kommunista Párt parlamenti csoportja nyilat­kozatot adptt ki. Ebben fel­háborodottan bélyegzi meg a liberális demokrata párt sze­mélyes taktikáját, amellyel keresztülhajszolta a reakciós törvényjavaslatot. — A tör­vénytervezet elfogadtatásá­nak az a célja — hangsú­lyozza a parlamenti csoport —, hogy a kormány bizto­sítsa Ikeda washingtoni út­ját. A nyilatkozat elismeré­sét fejezi ki a lakosságnak, amiért tömegmozgalmakkal tiltakozott a fasiszta tör­vényjavaslat ellen. A Japán Szocialista Párt Végrehajtó Bizottsága ugyan­csak nyilatkozatban ítélte el a törvénytervezet keresztül- hajszolását. (MTI). A Szovjetunió ENSZ- képviseletének nyilatkozata az EI\SZ-főtitkár hatáskörének problémájáról New York (TASZSZ). A Szovjetunió ENSZ-képvise- lete pénteken nyilatkozatot adott ki, amelyben emlékez­tet arra, hogy Dag Ham­marskjöld, akit több ENSZ- tagállam, közöttük a Szovjet­unió sem ismer el az ENSZ hivatalos személyeként, má­jus utolsó napjaiban new yorki sajtóértekezletén és Angiiéban, az Oxfordi Egye­temen tartott előadásában foglalkozott az ENSZ főtitká­ra szerepének kérdésével, Hammarksjöld többek között azt állította, hogy a főtitkár­nak jogában áll ENSZ-szer-. vek formai határozatai nélkül megoldani bizonyos vitás politikai problémákat. Ham­marskjöld terjengősen bi­zonygatta, hogy ő ,.független” politikai irányvonalat követ, csak „lelkiismerete és becsü­lete” szavára hallgat. A Szovjetunió ENSZ-kép- viseletének nyilatkozata min­denekelőtt kimutatja, hogy Hammarskjöld állásfoglalása ellentmond az ENSZ-alap- okmány tételeinek, amelyek szerint a főtitkár csupán a szervezet fő adminisztratív személyeként járhat el és csak abban az esetben tölt­het be egyéb funkciókat, ha ezekre külön megbízatást kap a Biztonsági Tanácstól, a közgyűléstől vagy más ENSZ- szervtőL Ábrahám sátorába Hágárt, gyermekével* Izmaellel együtt. ■És a napok újra egyhan­gúan, eseménytelenül teltek. Hágár rettegve várta Sárai féktelen haragját, sorsa újabb beteljesülését. A korbács ha­marosan lesújtott. Sárai gyű­lölte Hágárt, mert elvette tőle egykoron Ábrahám szí­vét Egyszer, egy délután Hágár a juhokat nyírta. Náds^álhaj- lékonyságú, izmos teste haj­ladozott a tündöklő napfény­ben, hajába virágot tűzött. Sárai látta ezt, és gyűlölete az egekig csapott Sárai korbácsa újból lesúj­tott. A torzonborz vénember egykedvűen hallgatta Hágár sikoltozását, utálta már az egyiptomi lányt, csak Iz­máéit, a gyermeket óvta. Un­dorral fordult el, hogy ked­venc kutyáját megsímogassa. Arcának ráncai csakhamar kisimultak, és amikor a sá­torba lépett Cilia, a szépsze­mű föníciai rabszolgalány, hogy urának ebédet tálaljon, már kifényesedtek a kivén- hedt szemek. Ábrahám magához intette a lányt. *— Cillal Felelj uradnak! Hány éves vagy? A lány megrémült, de ré­mületét elnyelte a néma sá­tor. — Tizenhat, uram... Elő him kegyelméből... Ábrahám rekedten kaca­gott. Sárga fogai villogva tűntek elő keskeny szája mö­gül. Cilia kimenekült a sá­torból. Menekülése a riadt őz futása volt a szakadék felé, melybe minden bizonnyal be­leveszik. Azon az éjszakán Cilia ke­serű zokogását hallgatták a kutyák, és bután feleltek vissza rá a birkák nyájai. Ábrahám készült valamire... Az égbolton olyan szelíden égtek a csillagok, mintha a boldogság üzenetét hoznák. Cilia könnyein át nézte az éjszakát, és meghalni kívánt inkább, mintsem fejére vonni Sárai iszonyú haragját. Há­gár átölelte őt és vigasztalta. «— Ne sírj, hiszen gyermek vagy még... A nagyúr meg­kímél, bizton tudom. De Cilia nem hitt. Nem hitt semmiben, csak meghalni, meghalni kívánt. A Jordán habjain megcsillantak a fel­kelő hold ezüstös sugarai. Azon az órán békesség érző­dött a milliónyi rabszolga or­szágában. Távolról kutyák csaholtak. Ugatták a holdat, kórusban, elnyújtva, félelmesen. Csilla borzongva aludt el, és álmában otthon járt, mesz- sze, Föníciában, ahol szaba­don, talán egy kicsit boldo­gan is élhetne. De rab volt. A torzonborz, őszhajú, ke­gyetlen Ábrahám rabszol­gája. És ez rosszabb volt, mint a halál... ' (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents