Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-25 / 148. szám
1951. Junius 98. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 _ As élüsem cím megszerzésében, a dolgozók érdekvédelmében — harznos segítőtárs a szakszervezet — Ezerkilencszázötvenhat 6ta ,em volt élüzem a Szolnoki Járműjavító. A szakszervezeti bizottság vezetői és aktivistái azt tartották: nem valami dicséretes dolog ez —• de nem megváltoztathatatlan. Ezért határozták el, hogy tőlük telhető módon segítik a gazdasági, műszaki vezetőket előirányzatuk túlszárnyalásában. Mit segíthet a szakszervezet? — vetődhet fel a kérdés. A Jármű javítóbeli példa azt bizonyítja: nagyon sokat. A munkaverseny szervezése, a dolgozók felajánlása évi szinten kétmillió forintot jelent pluszként a vállalatnak. Előrelendíti a munkát az idén kezdeményezett, osztályok közötti verseny is. Két csoportba osztották az osztályokat. A nagyobb termelő osztályok között a személykocsiosztály, a kisebbek között a karbantartó osztály lett az első. Jónéhányezer forint jutalmat kaptak. A szakszervezet aktivistái nagy gondot fordítanak a szocialista brigádmozgalom fejlesztésére. Tavaly 16, az idén 20 brigád versenyezik ezért a címért, de számuk növekedése a mostani készülődés alapján biztosra vehető. A jövő hónap elején ünnepelt vasutas napra értékelik a teljesítményeket, s akkor bizonyára jónéhány brigádot megillet majd a ^szocialista” jelző. Ez a mozgalom termelést fokozó hatása mellett' azért is figyelemreméltó, mert nagyszerű emberi tulajdonságokat fejleszt ki. A személykocsi- osztály Zsák István brigádja például „becsületboltot” nyitott. Forgalma eléri a havi háromezer forintot, s nincs hiány, pedig senki sem vigyáz az árura. Az eredmények fokozását Begíti a szakszervezet által élesztett és sokra értékelt újítómozgalom. Fellendítése érdekében évente kétszer újító-hónapot tartanak, s külön jutalmakat osztanak a legjobb javaslatottevők- nek. Célhoz is érnek ezzel a módszerrel. A legutóbbi újítási hónapban például 65 javaslatot tettek a dolgozók. Munkájukból állandó kiállítást rendeztek az üzemben. tetlen, hogy a sérültek zöme miért azok közül kerül ki, akik már legalább tíz éve dolgoznak a Járműjavítóban. Ügy látszik, azt tartják, ők már mindennel tisztában vannak, nem kell óvatoskodnak. Jó lenne, ha a szakszervezeti aktivisták nagyobb balesetvédelmi propagandát fejtenének ki közöttük. Igen ötletes a munkavédelmi híradó. A baleset- veszélyes helyeket lefényképezik az aktivisták, s a képeket kirakják a főbejárathoz. Az illetékesek nem örülnek neki — de intézkednek. Figyelemreméltó az is, hogy a balesetek zöme általában a hónapok első de- kádjában van, s a harmadikban csak mintegy 19 százalékuk. Nem lehet tehát a sérüléseket a ,,hóvégi hajrá” számlájára írni — inkább a figyelmetlenséget hozhatnánk fel indokul. örvendetes, hogy a szak- szervezet javaslatai meghallgatásra találnak a gazdasági vezetőknél, s ennek következtében javultak a munkakörülmények Tavaly még 200—250 ember szabad ég alatt dolgozott. Most már többmillió forint értékben röptetőket építettek, s így senki sincs kitéve az esőzésnek, télen a havazásnak. Oldalfalak húzása, a munkahelyek betonozása is szerepel a további tervekben. Az üzem szomszédságában fúrt, gyógyhatású ther- málkút vizét is bevezették a fürdőkbe. Mondják is a munkások, hogy „nem kell már gyógyfürdőbe járni; itt van helyben”. A szakszervezeti aktivistáknak vitathatatlan érdemük van abban is, hogy a kultúra iránti érdeklődés jóval nagyobb, mint az előző években bármikor. Ezelőtt I havonta 100—120 járműbeli dolgozó látogatta a színházi I előadásokat. Amióta megszervezték a „teilhaz mozgalmat*' azóta több mint ezren néztek meg az üzemből minden színdarabot. Az egyszerűbb munkások közül sokan meg is mondták: helyeslik ezt a mozgalmat, mert így nem „páváskodó” környezetben, hanem saját társaik körében ülnek, s jobban érzik magukat. S ha ez az állás- foglalás vitatható is, számolni kell vele. A Járműjavítóban volt olyan munkás, aki 52 éves korában ment először színházba. Utána meg mindig a színházjegyekre „vadászott”. Budapestre is feljártak, több operát megnéztek. S nem is kevesen. Az üzembe érkezett 50—60 jegy mindig gazdára lelt, s néha még kétszer, háromszor is ^pót- igényt” nyújtanak be jegyekre. Saját művészeti csoportjuk is sikeresen szerepel. Könyvtárukban 6—7000 kötet között 700—800 rendszeres olvasó válogat. Mű\ szaki könyvtárukban 1300 kötet áll az érdeklődők rendelkezésére. A vidékiek a munkahelyen cserélhetik lei a könyveket, a könyvtár megbízottjai odaviszik a köteteket. S a szakszervezet oltalma alatt álló üzemi sport sem lebecsülendő — márcsak azért is figyelemreméltó, mert hétfőn kezdődik az üzemi bajnokság. Tavaly mintegy 500 fő foglalkozott tekével, sakkal, asztalitenisszel és fotballal. Táboruk az idén vízipolózókkal és röplabdá- sokkal bővül. A Járműjavítóban a dolgozók 95—96 százaléka tagja a szakszervezetnek. Aktivitásukat, munkájuk eredményét e vázlatos képből is lemérheti az olvasó. — sb — Levél Rozika húgomnak A szakszervezet közreműködésével többször rendeznek tapasztalatcserét Gyakran a munkások kérik ezt. Legutóbb például a kocsitetőfedők kérték, hogy elmehessenek tapasztalatcserére olyan helyre, ahol gyorsabban s olcsóbban végzik ezt a munkát Több szakmai tanfolyamot is szerveztek az üzemben. Érdekes, hogy a ,,sza’ ma ifjú mestere” tanfolyamra még 40—45 éves emberek is bekapcsolódtak. A munkások tanulási kedvére vall ez. Szeptembertől kezdve a csoport- és brigádvezetők számára tanfolyamot szerveznek a szabványok és a technológiai elvárások ismertetésére. Az előbb felsoroltak alapján is vitathatatlan: a szak- szervezet munkásságának jelentős része van abban, hogy az érszíg tíz járműjavító vállalata közül — az első öt hónap eredményei alapján a szolnoki áll az első he’yf'n Ezt a pozíciót meg is szeretnék tartani, s ezért kéthetes ünnepi műszakot szerveztek a vasútas-nap tiszteletére. Ezalatt újabb termelési sikereket akarnak elérni. Sajnos, nem minden vonatkozásban értek el ilyen jő eredményeket. Baleseti statisztikájuk romlott a bázishoz képest. 1960 első negyedévéhez viszonyítva a balesetek száma 13, a kiesett napok száma pedig 42 szándékkal oővakadstt firth«-, Kedves Rozika! Amikor leveledet elolvastam, először arra gondoltam, hogy személyesen utazom le hozzátok, de egyéb közbejött okok miatt a válaszadásnak ezt a módját találtam a legalkalmasabbnak, annál is inkább, mert nagyon sok Rozika írhatna ilyen levelet, és a válasz nagyon sojt Rozikának adhat tanácsot hasonló esetben. Leveledben írod, hogy befejezted a nyolc általánost közepes eredménnyel, és most szeretnéd a gyors-gépírói tanfolyamot elvégezni, hogy azután Pesten az én segítségemmel állásba kerülj. Nincs kedved tovább tanulni — írod, azt is alig vártad már, hogy túl legyél az általános iskolán. Megdöbbentem és keserű lett a szám íze, amikor ezeket a sorokat olvastam. Tudod-e, Rozika, hogy amikor én gimnáziumba kezdtem járni, Apám mint községi kertész, hatvan vengő fizetést kapott havonta? Ebből havi tíz pengő volt a tandíj és tizenhárom pengő az autóbusz-költség, hogy a legközelebbi kis’város gimnáziumát elérjem, mert az ötven pengős kollégiumi ellátást a magunkfajta sehogyse tudta volna megfizetni. Persze, ezen felül még nehéz pengőket kellett fizetni könyvekre és tanszerekre — és ruházkodni is jobban kellett, mert gimnáziumba nem illett mezítláb járni. Amikor aztán „Kitéptem az életbe”, bíztam abban hogy lesz egyszer olyan kor, ahol nem a származás, hanem a rátermettség dönti el, hogy kiből mi lehet, és hittem abban, hogy egyszer megindul a falu a szélesre tárt iskolakapuk felé, mert a tanulást nem az "mtagiak, hanem a szellemiek birtoklása biztosítja. Én nem tudtam, hogy ez az idő ilyen hamar elérkezik, és valóban lehetővé válik a tanulás mindazok számára, akik biztató zálogai a jövőnek. A lehetőség a te kezedben is ott volt, és a súlyos tandíj és tankönyv forintok helyett Édesanyád ruhára költ- hette azt a pénzt, amelyet azelőtt iskoláztatásra kellett volna fordítani. Te nem jártál már agyonmosott ruhákban és a nővéred kinőtt cipőiben az iskolába, és nem kellett a tanulás mellett ellátnod a házimunkát is. Egy dolgod lett volna: tanulni. De Te meguntad már az általános iskolát is, gyorsgépírónak akarsz elmenni, de az érettségit éretséginek, a nálunkat nállunknak írod. Távol álljon tőlem, hogy lenézzem a gyors és gépírói szakmát, nagyon is tudom, hogy milyen szűkében vagyunk a jó gép- és gyorsírónőknek, de ismétlem, csak á jó gép. és gyorsírónőknek. Olyan gyors- és gépírónő, aki csak azért ment erre a pályára, mert tanulni nem akar, a fizikai munkát lenézi, mert azt képzeli, hogy az az elegáns foglalkozás, olyan, Rozika, BŰŰUOtk AQÍE 90ÍL -v v •v' ‘ ^ •v '" v v t Jól halad az aratás. A tiszajenői Uj Tavasz Termelőszövetkezetben kévekötő aratógép dolgozik. Brávik József traktoros és idős Nagy Zsigmond szövetkezeti gazda naponként 20—25 holdról vágja le a gabonát. Az Uj Tavaszban még négy aratófép segít a betakarításban. Ha az újságíró képviselő volna... vajon mit mondanának neki az emberek? Próbáljuk meg a Szolnok megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál. Kupái bácsit, a főportást meg se kell kérdezni. Néhányszor előhozakodott már azzal, hogy a megyei lap sehogyse méltányolja verseit. Pedig nem akármilyen költemények. A szomszédasszonya is sírva fakadt a múltkor, mikor felolvasta neki szerzeményeit. Igen, ezt tudjuk, — de mi foglalkoztatja vajon a többieket? Végighaladunk az üzem udvarán sorakozó billenőcsillék, répaszállító kocsik, keltetőgép-alkatrészek között. A hátsó portán beszélgetésbe elegyedünk a lakatosrészleg dolgozóival. — Ügyeskezű, szorgalmas munkások .valamennyien. Rozgonyi 'Árpád egy Hs pihenőre ledobja hatalmas pörölyét, mellyel a répaszállító kocsik oldalfalaiba veri a szegecset, s vállat von; — Nekem nem lenne különösebb mondanivalóm. Ha jól dolgozunk, megkeressük havonta a kétezer forintot, s az a lényeg. Cibakházáról járok be, de télire biztosított a munkásszállóban a hely. Fürdőre, szekrényhiányra sem panaszkodhatunk most már. Szekrényeket házilag készítettünk. Nehéz is feltörni azokat, nincs könnyű dolguk az üzemi szarkáknak. Sütő Holtán már nem hagyja ennyiben;— Nézze meg, hol dolgozunk. Az udvar a munkahelyünk. Nagyon kellene egy új lakatosműhely. Ha esik az eső, csak tétlenkedünk. S mi lesz télen? i Élőkéről az üzem főmérnöke ísl Tőle kérdjük, mint egyik legffletékesetobtöl: lesz-e lakatosműhely? — Nagyon bosszant, hogy olyan lassan intézik az építési engedély kiadását. Már itt az építőanyag, pénzünk is van (1,3 millió forint) erre a célra. S a tanács késlekedik az építési engedély kiadásával. Nagyon gyorsan kellene pedig építeni ezt a műhelyt, hiszen az őszre felvett ipari tanulókat ia abban foglalkoztatnánk, máshol nincs hely számukra. S ráadásul: ha a rendelkezésünkre álló pénzt az idén nem tudjuk félhasználni, elveszik jövőre. Mindenképpen szükséges tehát az építési engedély mielőbbi kiadása. A munkásojc “ legtöbbjük vidéki — szóv&teszik, hogy az új menetrend bevezetése óta a Törökszentmiklősról bejárók rendszeresen elkésnek. Ennek oka: a gyorsvonatot Törökszentmiklóson engedi maga elé a személy. Gyakran ott várakozik ezért 10—15 percet. Addig eljutna Szajol- ba. Indítsák el esetleg néhány perccel korábban Tőrökszent- miklósról a személyt, s Sza- j ólban előzze a gyors. Igv nem késik rendszeresen egyetlen üzemből 60—70 munkás — javasolják. S mivel ez a járat nemcsak a gépjavítóbelieket érinti, érdemes fontolóra venni. A késés a munkásoknak se jó (levonják a kiesett időt a fizetésből), a a vállalatoknak is hátrányos. Luzsányi Lajos hegesztő érkezésünkre félreteszi a munkát. Kilép a kovácsműhely végéhez ideiglenesen össze eszkdbált bárokból. Leemel fejéről a pajzsot. Zsebkendőjével megtörli izzadó homlokát. Csak mosolyog szokatlan kérdésünkön. — Második éve vagyok hegesztő. Annakidején a tanfolyamon, - ahol tanultam a szakmát, gyakran hallottam hogy a hegesztőknek védőital jár. A munka- és védőruha mellé gumitalpú bakancs. A szabályzat is ezl mondja. Hallottam is, hogy más üzemeknél ez így van. Gondoltam egyet: szóltam a szakszervezeti bizalminak. — Na és? Lett valami értelme? — Nem sok. Mondják, tiszti oorvos is járt nálunk, megnézte a munkahelyeit. És egészségesnek találta. Igaz, én nem találkoztam semmiféle orvossal. Még a Színét se láttam. Pedig ideültettem volna mellém egy jó félórát: hogy szívjon egy kis gázt. íme az „interpeÜ&cAőii* ér lehet válaszotok, Mert tegyük fel, hogy én mégis — restellve azt, hogy a családomért még ennyit sem tudok megtenni — elhelyezlek Pesten, legyőzve az idegenkedésemet a szocialista összeköttetés keresésétől — ugyan mi várna Rád? Megkeresnél havonta legfeljebb nyolcszáz forintot, mert kezdő gépíró ennél többet nem igen kap. Kifizetnéd az albérletet, napi étkezésedet, meg az egyéb elkerülhetetlen kiadásokat, és alig maradna száz-százötven forintod. Mondd, mit kezdenél ennyi pénzzel? Különösen egy-két hónap után, amikor belekóstoltál a nagyváros annyi — számodra új élvezetébe, amelyek nagyon hamar elfogyasztanák a pillanatnyilag sok pénznek tűnő fizetésed maradékát. Csak két út állna előtted ahhoz, hogy megszerezd a napi munka utáni szórakozás költségét. Az egyik út — mivel csinos és széparcú lány vagy — biztosan sikerrel járna. De ismeretek annyira, hogy ezt Te nem akarod, de azt is tudom, hogy megkísértene a város és nagyon könnyen beleszédülnél abba a forgatagba, amelyből nagyon nehéz újra biztos talajra lépni. A másik út: gyorsan férjhez menni valami jó állású és jó végzettségű fiúhoz, mert a kettőtök keresete biztosítaná legalább a heti egyszeri szórakozást. De az oh Kin házasságból, ahol a két élettárs között széles szellemi szakadék tátong, csak vagyon ritkán válik tartós boldogság és előbb-utóbb válás, vagy boldogtalan családi élet következik be. Ne haragudj. Rozika, én meg akarlak kímélni mindkét úttól és inkább leszek rossz rokon, de nem helyezlek el sehol géyírónőnek. Leveledben írod még, hogy Édesanyád beteges, amit nem is csodálok, mert hároméves korod óta — amióta Édesapád meghalt — ö nevelt fel hármótokat. Két nővéred már férjnél van, Te maradtál már csak mellette, és biztosan tudom, hogy abban reménykedett, hogy majd felváltod öregségében, hiszen Te voltál a legkisebb, a legkedvesebb, akire a legtöbb szeretetet pazarolta. „...a téeszbe se igen tud járni, mióta a lába kisebesedett, és bizony nagyon keveset kaptunk zárszámadáskor ...” Fogd csak megt azt a kapát, Rozika és váltsd fel az Anyádat egy kicsit a munkában. Próbáld meg egy kicsit Te is a kézi munkát, ha a tanulás nem ízlik. Döbbenj rá arra. hogy tanulás nélkül csak a legegyszerűbb munkát tudod ellátni, mert ma már a mezőgazdasági munkához, a gépek kezeléséhez is tanulás szükséges. Próbáld meg Rozika, és én ígérem Neked, ha erre idővel rájössz, és azt írod, hogy mégis csak szeretnél tovább tanulni, akkor én latbavetem minden ismeretségemet, hogy bejuttassalak technikumba. Ha másképpen nem megy, levesző hallgatónak, hogy képzett mezőgazdász, állattenyésztő, vagy kertész legyél. Mindent meg fogok érted tenni, Rozika, ha nem mástól vársz segítséget, hanem önmagadra, saját erődre fogsz támaszkodni, de gyors- és gépírónőnek, bármennyire is haragszol most érte, nem helyezlek el, Rozika. Budapest, 1961. június 25-éri. Ölel szerető bdty&ás «Q5SSH
