Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-20 / 143. szám

1961. Június 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Felkészülten, nyugodtan kezdték az aratási Az első kaszavágás előtt a mezőtúri Bercsényi Tsz-ben Szerdán ülést tart a szolnoki városi tanács végrehajtó bizottsága Az ülésen a többi között beszámolót hallanak a vb. tagok a határozatokról, intéz­kedésekről és eseményekről. A kereskedelmi felügyelőség vezetője a piaci felhozatal állásáról tart beszámolót. Ezen az ülésen tárgyalják meg a vb. 1961. III. negyed­évi munkatervét is. A mezőtúri Bercsényi Tsz- ben a „közönséges” közgyű­lésekre sem kell csalogatni az embereket; az aratási te­endők megbeszélésére hiva­tottól meg éppen távol sem lehetett volna tartani őket. Ezen az összejövetelen szo­katlanul sokan kértek és mondottak okos szót Molnár Sándor növénytermesztő épp­úgy, mint Baróti József bog­nár, Balogh Sándor és Szűcs Gábor fogatos — kiknek ne­vét az alábbiakban is meg­említjük. A szövetkezet tábláin 2285 hold kalászos vár betakarí­tásra. Az aprólékos« paraszti műgonddal készített aratási kapják jutalmul. A kereszte­zők 100 kereszten felül a munkaegységjóváírás mellett 15 kilogramm búzát kapnak. Az aratók egészségére jól­szervezett vöröskeresztes gár­da ügyel. A városi kórház se­bészeti osztályának patronán- sai vértezték fel egészségügyi ismeretekkel az aktivistákat. Valamennyi kutat megvizs­gáltak, iható-e a viza Megbecsülés Ünnepi, fekete ruháját el­igazgatta maga körül, amint leült a nagy fotelbe. Kezét ölébe ejtve, gyengéden ölel­ték ujjat a virágot, amit kö­szöntésül kapott. Fehér fejét a meghatottság hajtotta le, ült, csendesen figyelt a kö­rülötte beszélgetőkre, de gon­dolatai messze jártak. A kis, mezítlábas cseléd­lányt látta lelki szemei előtt, önmagát, tizenkét éves alig volt, mikor szolgálni ment. Látta magát menyasszony­ként, büszkén, a párja mel­lett, 19-ben." aztán... Meg­rohanták az iszonyat emlé­ket Látta férjét összetörve, összeroppanva. Tizenkét évig volt még élő-halott, tehetet­len, elborult elmével, s alig volt negyvenegy évet, amikor eltemették. Özvegy Szőke Jánosné ma­gára maradt gyermekeivel. Napszámba járt, mosott, haj­nali négykor kelt, a legkiseb­bet a hátán cipelte magával, a nagyobbak iskolába men­tek _ Ke dves sző zavarta fel em­lékeiből, egészsége felől ér­deklődtek. *— Megvagyok kedvesem, csak a lányom, szegény, az beteg most nagyonoperál­tákúgy féltem — só­hajtja aggódva. Mert egy gyermekét már elveszítette, huszonnégy éves volt, mikor a Tiszába fulladt. Szőke néninek kijutott az élet árnyékos oldalából. De nézzük csak: hogyan került a pedagósnap megyei ünnep­ségévé. Az Aprítógépgyár konyhá­jában dolgozott, onnét meg nyolc éve már, hogy a jász­berényi napközi otthonba ke­rült vezető szakácsnőnek. Van úgy — különösen télen —, hogy hétszáz főre főznek itt, s az ebédnek 10 órára készen kell lenni. Szőke néni fél öt, de legkésőbb öt órakor már bent van reggel, ha tészta­sütési nap van, már négykor. És persze ő az utolsó, aki el­megy. Lelkiismeretes, jó munkája elismeréséül, mint a művelő­désügy műszaki dolgozója, az országos pedagógus napon a kormány Kiváló Dolgozó ki­tüntetéssel jutalmazta. Az ünnepség után szabad­ságot kért, magához vette legkisebb unokáját — mert az is van már: három unoka! — és hármasban töltötték el a pihenő napokat (87 éves édesanyja a harmadik, aki húsz éve itt él lányánál.) Mint minden, a rövid sza­badság is elmúlik. Szőke né­ni már ismét ott szorgosko­dik a konyhában, s mikor meglátogatom, elégedetten mosolyog. — Nem tudom, szavakba önteni, milyen jól esik, hogy így megbecsülnek. Most va­gyok hatvanhárom éves, jó szót keveset kaptam, csak mindig-mindig dolgoztam... de most.~ nagyon boldog va­gyokNézze a gyerekeket! Olyan virgoncok, olyan ked­vesek, és Szőke néni főzt je mindnek ízlik. Oda is tennék én a tányérjukra minden jót, ami a világon létezik — amit annak idején az enyémek- nek nem tudtam megadni... Mosolygó arcán egy rakon­cátlan könnycsepp gördül végig. — rónai » program szerint június 19-től 25-ig az őszi árpát, e hó 26-tól július 18-ig az őszi búzát, július 5- től 10-ig pedig a tavaszi ár­pát vágják. Ugyanebben az időben kell betakarítani a káposztarepcét, takarmány- borsót, olajlent. A csépléssel alkotmányunk ünnepéig kí­vánnak elkészülni a gazdák. Mint vezérkar csata előtt az arzenált, úgy vette szám­ba a vezetőség a rendelke­zésre álló gépeket. A gép­állomás 2 kombájnt, 5 arató­gépet, egy rendre rakót, 8 cséplőgépet biztosított. Mel­lettük sorakozik fel a tsz immár hat saját és négy bé­relt aratógépe. A gépek mel­lé a tsz százhúsz gazdát állít csatasorba. Még mázsára sem került az új termés, máris tapasz­talható, mennyire érdemes volt intenzív búzákat vetni 690 holdon. Ezek területén nincs dőlt, vagy kuszáit ga­bona; annál több a hagyomá­nyos fajtákon. Azok Maratá­sához úgy kell a szorgalmas kézikaszás, hogy... — arra egyszerűen nincs is hasonlat. Jelentkező a kaszálásra an­nál több. A Bercsényi Tsz könnyen kiállított száz arató­párt, mindegyikükre két hold jut körülbelül. A kézi aratás nehéz, de fontos munkájából nyolc tehenész tíz holdat vál­lalt; Baróti József bognár hármat, Balogh Sándor haj­tó ugyanannyit; Szűcs Gábor fogatos és hét munkatársa tízet. A gépek kiszolgálására, sarokvágásra, keresztezésre 120 gazda jelentkezett. A több munkaterületen be­vált premizálásra a nagy erő­próba idején sem feledkezett meg a tsz vezetősége. Így a cséplők a normán felül el­csépelt gabona 5,5 százalékát Míg az aratás tart, ötszáz gazda részére négy konyhán főznek A nagy erőfeszítés idején annyira szükséges meleg étel­ből természetesen a gépállo­mási dolgozóknak is Jut — illő térítés ellenében. — Nyugodtan, felkészülten kezdjük hétfőn az aratást — mondatta Varga Zsigmond, a tsz elnöke. — A nagy mun­ka előtt tagságunk lényegé­ben minden időszerű növény­ápolási munkát elvégzett, melyben korábban az esős idő hátráltatta. Kijelöltük a vetőmagtáblákat; a más faj­tákkal keveredést a mini­málisra szorítjuk. Épp ma járt nálunk Gyémánt Gyula elvtárs, a Szolnok megyei Állami Gazdaságok főagronó- musa. Főleg az intenzív bú­zák aratására adott szaktaná­csai értékesek számunkra. Jó raktárunk van 200 vagon gabona tárolására; szükség- magtáraink befogadóképes­sége 30—10 vagonra becsül­hető. — Mint aratási tervünkből is látható, munkaerő dolgá­ban nem állunk rosszul — folytatta Varga Zsigmond. — A pártcsoportok felvilágosító munkája, gazdáink növekvő öntudata egyaránt hozzájá­rult ahhoz, hogy ebben az évben igen kevés idegen se­gítségre szorulunk. Mintegy húsz főnyi vendégcsapat munkálkodására számítunk 5—6 napi időtartamra. Gaz­datársaim úgy vélik, inkább maguk keressenek minél töb­bet családtagjaikkal az ara­tás idején is, mintsem azok, kiket szívesen látunk ugyan, de mégsem tagjai a termelő- szövetkezetnek. Tegnap JelentettéK a Bercsé­nyi Tsz-ből, bogy megkezd­ték az fiszl árpa aratását. Politechnikából jeles Traktoros alapismeretek­ből vizsgázott a túrkevei gim­názium egy tanulócsoportja. A tanév folyamán, a gyakor­lati foglalkozásokon traktor- és mezőgazdasági gépkezelés­sel., gépszereléssel ismerked­tek a diákok. — mint a vizs­gán kiderült —* igen szép eredménnyel. Valamennyien, vezető tanárukkal együtt, megkapják a traktorvezetői igazolványt. Elismerést érdemelnek a Mezőgazdasági Gépjavító Ál­lomás vezetői és dolgozói, akik lehetővé tették és elő­segítették a tanulócsoport eredményes politechnikai olt tatását. A nyári munkák idejére éjszakai ügye letet szerveznek a ktsz-ek Aratnak a megyében. Az idei gabonafélék betakarítá­sa. a szokatlan esős időjárás következtében fokozott mun­kát — a korábbi évektől el­térően — nagyobb erőbeve­tést igényel parasztságunk­tól. A mezőgazdasági mun­kákból nagy részt vállalnak magukra a kisipari termelő­szövetkezetek dolgozói is. — Csaknem mind a 69 me­gyei ktsz patronál egy-egy termelőszövetkezetet, mondja Bordás László, a KISZÖV elnöke, — Az elmúlt évben napokat, sőt mi több heteket töltöttek dolgozóink a kör­nyék termelőszövetkezeteiben, s a nyári, őszi betakarítási munkákban segédkeztek. Az idén még fokozottabban részt kívánunk venni a munkák­ban. A nagykörűi Vegyesipa­ri Ktsz kőműves brigádveze­tője például szabad idejében a helybeli tsz kőműves bri­gádját irányítja A jászárok­szállási Fatömeg és Játékáru- készítő Ktsz a helyi Vihar­sarok Tsz-t patronálja. A jászárokszállásiak 30 hold kukorica kapálását vállalták, s Ígéretet tettek a termelőszö­vetkezet gazdáinak, hogy je­lentősen segítik őket az ara­tásban. — A jászapáti Vas és Fa­ipari Ktsz munkásai megfo­gadták. hogy résztvesznek a tavaszi, nyári és őszi mező- gazdasági munkában. Patro- nálási szerződést kötöttek a Velemi Tsz gazdáival, amely­ben arra kötelezték magukat, hogy az aratás idején soron- kívül kijavítják a termelőszö­vetkezet arató, cséplő, s szük­ség esetén az erőgépeit Egyébként azt tervezzük, hogy minden kisipari tömé. lőszövetkezetben. ahol erre mód és lehetőség van, meg­szervezzük az éjszakai ügye­letét Az ügyeletnek az lesz a célja, hogy az aratásban meghibásodott gépeket — éj­szaka vagy nappal — a hely­színen soronkívü, a lehető leggyorsabban kijavítsák... Az ily módon megszervezett „roham-brigádok* bizonyo­san sok segítséget nyújtanak az aratás és a betakarítás idején a termelőszövetkezetek dolgozóinak« — A. J. — SzentancUási pQIRI^Ó INIYÁIR — IL ~ eh ezen indultak. Sok 1 * idejük még sem volt a vajúdásra. Alá aláírta a be­lépési nyilatkozatot, vehette is fel a munkát Nem őszi, hanem azonnali kezdésre szervezték a szövetkezeteket így aztán nem vergődtek őszig valóság és kétség kö­zött, hogy meglesz-e valójá­ban a termelőszövetkezet Megvolt é9 csinálták. Elő­ször hét termelőszövetkezet indult. A földrendezés idejé­re addig-addig ^házasod­tak”, míg végülis 1959. feb­ruár 25-re három termelőszö­vetkezet, a Haladás, a Petőfi, az Aranykalász örökölte a többieket, elődjeit A három szövetkezet fogta fél a falu munkaerejét. Már csak számszerűleg, mert a szentandrási 1544 szövetkezeti gazda közül 334 az öreg, a nyugdíjas. Több mint egy­ötöde! Dolgozni pedig 810-en dolgoznak. Még most, har­madév után is van a faluban 83 olyan életerős, egészséges, munkabíró tsz tag, aki sehol sem dolgozik. Igen sok fiatal és munkabíró ember „eltűnt” a községből a fejlesztéskor. Főleg a korosabbjai marad­tak. Az életerősek egyrészét elnyelte Budapest, Tatabá­nya, Hatvan, Gyöngyös. Hol kapták meg a munkakönyvét? Rejtély, de megszerezték. S a friss zöld, illatos határt, amelyben mindig is éltek, s dolgoztak pillanatnyi előnyö­kért felcserélték. Segédmun­kások lettek. A jászszentandrási terme­lőszövetkezetek első éve nem a leigjobban sikerült. De szé­pen, sokat építkeztek, meg­alapozták az állattenyésztést, megszerezték a törzsállo­mányt Az emberek bár ká­romkodtak, hogy azok jártak jobban, akik ősszel kezdtek, mert a nyáron még mint egyéniek megszedhették ma­gukat Ugyanakkor azzal vi­gasztalódtak, hogy a közös­ség alapjainak megteremtésé­ben előbbre ugrottak az őszieknél, s így mégis csak ők jutnak előbb túl a kezdésen, a krízisen. fi amikor ez év elején a ^ múlt esztendő zárszám­adása után sem találták meg számításukat becsapva érez­ték magukat. Nem azt osztot­ták, amit ígértek. Nem azt amire vártak, amit számon- tartottak, amiért egész éven át dolgoztak. Azt maguk is láthatták, a tavalyi időjárás nem kedvezett a gazdálkodás­nak. De azt is látták, milyen felelőtlen gazdálkodást foly­tatták náluk. Válságos ta­vasz volt ez az idei Jászszent- andráson, mert eddig saját példájukon még nem volt al­kalmuk meggyőződni a tár­sasgazdálkodás magasabb- rendűségóről a szén tanárá­éi a knak. A szomszédos jász­apáti Alkotmány Termelőszö­vetkezet a szemük láttára gazdagodik. Azt mondják, azoknál még a fű is máskép­pen nő, mint náluk. Rendbe jön a szénája a másik szom­szédnak, a jásziványi Sza­badság Tsz-nek is. Jászszentandráson pedig csak a rengeteg panaszt hall­ja az ember. Elégedetlenked­nek, füstölögnek a bajok miatt a tagok. Itt van mindjárt az Arany­kalász Termelőszövetkezet baromfi-kalandja. A szövet­kezet építőbrigádja átlagban egy esztendeig húz fel egy épületet. így történt, hogy a múlt évben kétrészes barom­fiólat kezdtek építeni. Az egyik részét tető alá hozták, a másikat tető nélkül hagy­ták. Az idei tavaszra persze összedűlt. Nem kis ráfizetés ez, még ha csak a ráfordított munkát vesszük is g felesle­gesen kifizetett munkaegysé­gekkel mérve. ]\j a, de ez sem volt elég. L * Ezen a tavaszon két­ezer napos baromfi érkezett a termelőszövetkezetbe. Az el­nök azzal nem vette át, hogy hozzák két nappal később. Indok: még nem készült el a férőhely. A férőhely ugyan elkészült, csak a vezetőség nem is tudott róla, hogy már készen van. A kétezer napos­csibét természetesen nem vitte vissza a BARNEVÁL, hanem kiadták a földműves­szövetkezeten keresztül a ház­táji gazdaságoknak. Volt a termelőszövetkezet­nek hétszázhárom tyúkból és kakasból álló törzsbaromfiál­lománya. Belőle tizenöt a ka­kas. A kakasokat eladták a tavaszon azzal, hogy úgysem veszi át a szövetkezettől a to­jásokat a keltetőállomás. Át­vette volna. így aztán tojá­sonként (napi 300—350 tojás) 40 fillértől és tíz dekagramm takarmánytól esett el az Aranykalász. Csakhogy még ezzel sincs vége. Május 19-én a tyúkok felét piacra vitték Egerbe, a szövetkezet saját Zetorján szállította őket A tyúkokat Egerbe kísérték; egyszer: a Zetor vezetője, másodszor: egy ellenőr, harmadszor: egy pénztáros, negyedszer: egy szövetkezeti tag, aki felügyel az eladás rendellenességeire. Rá egy hétre, ugyanezzel a kísérettel szállították a törzs- állomány másik felét. Szá­moljunk egy kicsit Nyolc na­pi emberi, két napi gépimun­ka kiesés. Ugyanebben az idő­ben a termelőszövetkezet ha­tárában a gépállomás bér­traktorai dolgoztak. Ja és végül. Csuka Imre tsz-elnök aláírásával hivata­los átiratot küldtek a BAR- NEVÁL-nak. Bontsa fel a szerződést, mert az Arany­kalász Termelőszövetkezet­ben nem kifizetődő a barom­fitenyésztés. Ilyen gondolko­dással, ilyen munkaszerve­zéssel nem hiszem, hogy Me­zőhéken, vagy Túrkevén is kifizetődő lenne. E zt a történetet hallottam Jászszentandráson is, Szolnokon is. Felindultan be­szélték. Pontosan kijegyzete­lem Sőti Gyulának, az Élel­mezésügyi Minisztérium jász­apáti járási kirendeltsége ve­zetőjének jelentéséből És Ső­ti Gyula, Csépán Lajos ba­romfigondozóra hivatkozik, aki két évig állami gazda­ságban dolgozott, mint ba­romfitenyésztő. Csépán Lajos nem értett egyet a törzsállo- nány eladásával és csodálko­zik az eljáráson. De ugyanígy vélekedik er­ről a szövetkezet tagsága. Nem értik azt. hogyan le­het ráfizetéses üzemág az ál­lattenyésztés. ök az állatok­ból szépen pénzeltek egyéni korukban. Most meg az álla­tok viszik el a pénzt. Hogyan? Erre is néhány példát. Az Aranykalász Ter­melőszövetkezet süldő neve­lőjében akolmagasságig ért a trágya a legutóbbi szemle idején. Az elsőrendű fehér hússertés kocák a pocsolyától fekete hússertésekké lettek. A község két termelőszö­vetkezete a Hanságból hozott állami gazdaságból tenyész- üszőket. Garantáltan bő teje­lő egyedek leszármazottjai. Most neheztelnek a gazdaság­ra. mert csalódtak az üszők­ben. Az ám, de maradhattak volna csak ezek az üszők a Hanságban. Ahol úgy takar- mányozzák őket úgy gondos­kodnak róluk, mint Szent- andráson, nincs mit csodál­kozni Ugyanígy a község egyik termelőszövetkezete második éve hizlal negyven süldőt (hét-nyolc hőnap az ideális hizlalási idő), s még mindig úgy adnak el belőle a gyön­gyösi vásáron, mint hízó alapanyagot. Igaz. utána jön­nek a reklamáló levelek, s ha megismerik a szövetkezet jellegzetes kocsiját a gyön­gyösi vásártéren, jön az ál­dás rájuk. Hogy lehet ráfizetéses a hizlalás? Tp rre a Petőfi Termelőszö- vetkezetből mondtak el egy iskolapéldát. Amikor ott jártam, előtte este etették a száz süldős állományt. A száz süldőnek százhatvan li­teres vályúba öntötték a moslékot. Amint a száz sül­dő kirohant a takarmányra, az első pillanatban kicsapták a moslék egyharmadát. Po­csékba ment a takarmány, s ha nincs elég takarmány, mi­től hízzon a süldő? Erre aztán azt fs lehet mondani: nagyüzemben nem lehet hizlalni, mert úgy jő az. ha egyenként eteti az ember a süldőt. Csakhogy nem kel] a süldőt száz embernek itat­ni. hanem a moslékot nem egyszerre, hanem legalább három adagban kell eléjük adni. Megkérdeztem milyen kártérítésre kötelezték a ké­nyelmes. nemtörődöm sertés­gondozót. Még semilyenre. Pedig ha példás büntetésben részesül, nem valószínű, hogy legközelebb ugyanígy etet. 4 (Folytatjuk) Borzák Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents