Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-20 / 143. szám
1961. Június 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Felkészülten, nyugodtan kezdték az aratási Az első kaszavágás előtt a mezőtúri Bercsényi Tsz-ben Szerdán ülést tart a szolnoki városi tanács végrehajtó bizottsága Az ülésen a többi között beszámolót hallanak a vb. tagok a határozatokról, intézkedésekről és eseményekről. A kereskedelmi felügyelőség vezetője a piaci felhozatal állásáról tart beszámolót. Ezen az ülésen tárgyalják meg a vb. 1961. III. negyedévi munkatervét is. A mezőtúri Bercsényi Tsz- ben a „közönséges” közgyűlésekre sem kell csalogatni az embereket; az aratási teendők megbeszélésére hivatottól meg éppen távol sem lehetett volna tartani őket. Ezen az összejövetelen szokatlanul sokan kértek és mondottak okos szót Molnár Sándor növénytermesztő éppúgy, mint Baróti József bognár, Balogh Sándor és Szűcs Gábor fogatos — kiknek nevét az alábbiakban is megemlítjük. A szövetkezet tábláin 2285 hold kalászos vár betakarításra. Az aprólékos« paraszti műgonddal készített aratási kapják jutalmul. A keresztezők 100 kereszten felül a munkaegységjóváírás mellett 15 kilogramm búzát kapnak. Az aratók egészségére jólszervezett vöröskeresztes gárda ügyel. A városi kórház sebészeti osztályának patronán- sai vértezték fel egészségügyi ismeretekkel az aktivistákat. Valamennyi kutat megvizsgáltak, iható-e a viza Megbecsülés Ünnepi, fekete ruháját eligazgatta maga körül, amint leült a nagy fotelbe. Kezét ölébe ejtve, gyengéden ölelték ujjat a virágot, amit köszöntésül kapott. Fehér fejét a meghatottság hajtotta le, ült, csendesen figyelt a körülötte beszélgetőkre, de gondolatai messze jártak. A kis, mezítlábas cselédlányt látta lelki szemei előtt, önmagát, tizenkét éves alig volt, mikor szolgálni ment. Látta magát menyasszonyként, büszkén, a párja mellett, 19-ben." aztán... Megrohanták az iszonyat emléket Látta férjét összetörve, összeroppanva. Tizenkét évig volt még élő-halott, tehetetlen, elborult elmével, s alig volt negyvenegy évet, amikor eltemették. Özvegy Szőke Jánosné magára maradt gyermekeivel. Napszámba járt, mosott, hajnali négykor kelt, a legkisebbet a hátán cipelte magával, a nagyobbak iskolába mentek _ Ke dves sző zavarta fel emlékeiből, egészsége felől érdeklődtek. *— Megvagyok kedvesem, csak a lányom, szegény, az beteg most nagyonoperáltákúgy féltem — sóhajtja aggódva. Mert egy gyermekét már elveszítette, huszonnégy éves volt, mikor a Tiszába fulladt. Szőke néninek kijutott az élet árnyékos oldalából. De nézzük csak: hogyan került a pedagósnap megyei ünnepségévé. Az Aprítógépgyár konyhájában dolgozott, onnét meg nyolc éve már, hogy a jászberényi napközi otthonba került vezető szakácsnőnek. Van úgy — különösen télen —, hogy hétszáz főre főznek itt, s az ebédnek 10 órára készen kell lenni. Szőke néni fél öt, de legkésőbb öt órakor már bent van reggel, ha tésztasütési nap van, már négykor. És persze ő az utolsó, aki elmegy. Lelkiismeretes, jó munkája elismeréséül, mint a művelődésügy műszaki dolgozója, az országos pedagógus napon a kormány Kiváló Dolgozó kitüntetéssel jutalmazta. Az ünnepség után szabadságot kért, magához vette legkisebb unokáját — mert az is van már: három unoka! — és hármasban töltötték el a pihenő napokat (87 éves édesanyja a harmadik, aki húsz éve itt él lányánál.) Mint minden, a rövid szabadság is elmúlik. Szőke néni már ismét ott szorgoskodik a konyhában, s mikor meglátogatom, elégedetten mosolyog. — Nem tudom, szavakba önteni, milyen jól esik, hogy így megbecsülnek. Most vagyok hatvanhárom éves, jó szót keveset kaptam, csak mindig-mindig dolgoztam... de most.~ nagyon boldog vagyokNézze a gyerekeket! Olyan virgoncok, olyan kedvesek, és Szőke néni főzt je mindnek ízlik. Oda is tennék én a tányérjukra minden jót, ami a világon létezik — amit annak idején az enyémek- nek nem tudtam megadni... Mosolygó arcán egy rakoncátlan könnycsepp gördül végig. — rónai » program szerint június 19-től 25-ig az őszi árpát, e hó 26-tól július 18-ig az őszi búzát, július 5- től 10-ig pedig a tavaszi árpát vágják. Ugyanebben az időben kell betakarítani a káposztarepcét, takarmány- borsót, olajlent. A csépléssel alkotmányunk ünnepéig kívánnak elkészülni a gazdák. Mint vezérkar csata előtt az arzenált, úgy vette számba a vezetőség a rendelkezésre álló gépeket. A gépállomás 2 kombájnt, 5 aratógépet, egy rendre rakót, 8 cséplőgépet biztosított. Mellettük sorakozik fel a tsz immár hat saját és négy bérelt aratógépe. A gépek mellé a tsz százhúsz gazdát állít csatasorba. Még mázsára sem került az új termés, máris tapasztalható, mennyire érdemes volt intenzív búzákat vetni 690 holdon. Ezek területén nincs dőlt, vagy kuszáit gabona; annál több a hagyományos fajtákon. Azok Maratásához úgy kell a szorgalmas kézikaszás, hogy... — arra egyszerűen nincs is hasonlat. Jelentkező a kaszálásra annál több. A Bercsényi Tsz könnyen kiállított száz aratópárt, mindegyikükre két hold jut körülbelül. A kézi aratás nehéz, de fontos munkájából nyolc tehenész tíz holdat vállalt; Baróti József bognár hármat, Balogh Sándor hajtó ugyanannyit; Szűcs Gábor fogatos és hét munkatársa tízet. A gépek kiszolgálására, sarokvágásra, keresztezésre 120 gazda jelentkezett. A több munkaterületen bevált premizálásra a nagy erőpróba idején sem feledkezett meg a tsz vezetősége. Így a cséplők a normán felül elcsépelt gabona 5,5 százalékát Míg az aratás tart, ötszáz gazda részére négy konyhán főznek A nagy erőfeszítés idején annyira szükséges meleg ételből természetesen a gépállomási dolgozóknak is Jut — illő térítés ellenében. — Nyugodtan, felkészülten kezdjük hétfőn az aratást — mondatta Varga Zsigmond, a tsz elnöke. — A nagy munka előtt tagságunk lényegében minden időszerű növényápolási munkát elvégzett, melyben korábban az esős idő hátráltatta. Kijelöltük a vetőmagtáblákat; a más fajtákkal keveredést a minimálisra szorítjuk. Épp ma járt nálunk Gyémánt Gyula elvtárs, a Szolnok megyei Állami Gazdaságok főagronó- musa. Főleg az intenzív búzák aratására adott szaktanácsai értékesek számunkra. Jó raktárunk van 200 vagon gabona tárolására; szükség- magtáraink befogadóképessége 30—10 vagonra becsülhető. — Mint aratási tervünkből is látható, munkaerő dolgában nem állunk rosszul — folytatta Varga Zsigmond. — A pártcsoportok felvilágosító munkája, gazdáink növekvő öntudata egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy ebben az évben igen kevés idegen segítségre szorulunk. Mintegy húsz főnyi vendégcsapat munkálkodására számítunk 5—6 napi időtartamra. Gazdatársaim úgy vélik, inkább maguk keressenek minél többet családtagjaikkal az aratás idején is, mintsem azok, kiket szívesen látunk ugyan, de mégsem tagjai a termelő- szövetkezetnek. Tegnap JelentettéK a Bercsényi Tsz-ből, bogy megkezdték az fiszl árpa aratását. Politechnikából jeles Traktoros alapismeretekből vizsgázott a túrkevei gimnázium egy tanulócsoportja. A tanév folyamán, a gyakorlati foglalkozásokon traktor- és mezőgazdasági gépkezeléssel., gépszereléssel ismerkedtek a diákok. — mint a vizsgán kiderült —* igen szép eredménnyel. Valamennyien, vezető tanárukkal együtt, megkapják a traktorvezetői igazolványt. Elismerést érdemelnek a Mezőgazdasági Gépjavító Állomás vezetői és dolgozói, akik lehetővé tették és elősegítették a tanulócsoport eredményes politechnikai olt tatását. A nyári munkák idejére éjszakai ügye letet szerveznek a ktsz-ek Aratnak a megyében. Az idei gabonafélék betakarítása. a szokatlan esős időjárás következtében fokozott munkát — a korábbi évektől eltérően — nagyobb erőbevetést igényel parasztságunktól. A mezőgazdasági munkákból nagy részt vállalnak magukra a kisipari termelőszövetkezetek dolgozói is. — Csaknem mind a 69 megyei ktsz patronál egy-egy termelőszövetkezetet, mondja Bordás László, a KISZÖV elnöke, — Az elmúlt évben napokat, sőt mi több heteket töltöttek dolgozóink a környék termelőszövetkezeteiben, s a nyári, őszi betakarítási munkákban segédkeztek. Az idén még fokozottabban részt kívánunk venni a munkákban. A nagykörűi Vegyesipari Ktsz kőműves brigádvezetője például szabad idejében a helybeli tsz kőműves brigádját irányítja A jászárokszállási Fatömeg és Játékáru- készítő Ktsz a helyi Viharsarok Tsz-t patronálja. A jászárokszállásiak 30 hold kukorica kapálását vállalták, s Ígéretet tettek a termelőszövetkezet gazdáinak, hogy jelentősen segítik őket az aratásban. — A jászapáti Vas és Faipari Ktsz munkásai megfogadták. hogy résztvesznek a tavaszi, nyári és őszi mező- gazdasági munkában. Patro- nálási szerződést kötöttek a Velemi Tsz gazdáival, amelyben arra kötelezték magukat, hogy az aratás idején soron- kívül kijavítják a termelőszövetkezet arató, cséplő, s szükség esetén az erőgépeit Egyébként azt tervezzük, hogy minden kisipari tömé. lőszövetkezetben. ahol erre mód és lehetőség van, megszervezzük az éjszakai ügyeletét Az ügyeletnek az lesz a célja, hogy az aratásban meghibásodott gépeket — éjszaka vagy nappal — a helyszínen soronkívü, a lehető leggyorsabban kijavítsák... Az ily módon megszervezett „roham-brigádok* bizonyosan sok segítséget nyújtanak az aratás és a betakarítás idején a termelőszövetkezetek dolgozóinak« — A. J. — SzentancUási pQIRI^Ó INIYÁIR — IL ~ eh ezen indultak. Sok 1 * idejük még sem volt a vajúdásra. Alá aláírta a belépési nyilatkozatot, vehette is fel a munkát Nem őszi, hanem azonnali kezdésre szervezték a szövetkezeteket így aztán nem vergődtek őszig valóság és kétség között, hogy meglesz-e valójában a termelőszövetkezet Megvolt é9 csinálták. Először hét termelőszövetkezet indult. A földrendezés idejére addig-addig ^házasodtak”, míg végülis 1959. február 25-re három termelőszövetkezet, a Haladás, a Petőfi, az Aranykalász örökölte a többieket, elődjeit A három szövetkezet fogta fél a falu munkaerejét. Már csak számszerűleg, mert a szentandrási 1544 szövetkezeti gazda közül 334 az öreg, a nyugdíjas. Több mint egyötöde! Dolgozni pedig 810-en dolgoznak. Még most, harmadév után is van a faluban 83 olyan életerős, egészséges, munkabíró tsz tag, aki sehol sem dolgozik. Igen sok fiatal és munkabíró ember „eltűnt” a községből a fejlesztéskor. Főleg a korosabbjai maradtak. Az életerősek egyrészét elnyelte Budapest, Tatabánya, Hatvan, Gyöngyös. Hol kapták meg a munkakönyvét? Rejtély, de megszerezték. S a friss zöld, illatos határt, amelyben mindig is éltek, s dolgoztak pillanatnyi előnyökért felcserélték. Segédmunkások lettek. A jászszentandrási termelőszövetkezetek első éve nem a leigjobban sikerült. De szépen, sokat építkeztek, megalapozták az állattenyésztést, megszerezték a törzsállományt Az emberek bár káromkodtak, hogy azok jártak jobban, akik ősszel kezdtek, mert a nyáron még mint egyéniek megszedhették magukat Ugyanakkor azzal vigasztalódtak, hogy a közösség alapjainak megteremtésében előbbre ugrottak az őszieknél, s így mégis csak ők jutnak előbb túl a kezdésen, a krízisen. fi amikor ez év elején a ^ múlt esztendő zárszámadása után sem találták meg számításukat becsapva érezték magukat. Nem azt osztották, amit ígértek. Nem azt amire vártak, amit számon- tartottak, amiért egész éven át dolgoztak. Azt maguk is láthatták, a tavalyi időjárás nem kedvezett a gazdálkodásnak. De azt is látták, milyen felelőtlen gazdálkodást folytatták náluk. Válságos tavasz volt ez az idei Jászszent- andráson, mert eddig saját példájukon még nem volt alkalmuk meggyőződni a társasgazdálkodás magasabb- rendűségóről a szén tanáráéi a knak. A szomszédos jászapáti Alkotmány Termelőszövetkezet a szemük láttára gazdagodik. Azt mondják, azoknál még a fű is másképpen nő, mint náluk. Rendbe jön a szénája a másik szomszédnak, a jásziványi Szabadság Tsz-nek is. Jászszentandráson pedig csak a rengeteg panaszt hallja az ember. Elégedetlenkednek, füstölögnek a bajok miatt a tagok. Itt van mindjárt az Aranykalász Termelőszövetkezet baromfi-kalandja. A szövetkezet építőbrigádja átlagban egy esztendeig húz fel egy épületet. így történt, hogy a múlt évben kétrészes baromfiólat kezdtek építeni. Az egyik részét tető alá hozták, a másikat tető nélkül hagyták. Az idei tavaszra persze összedűlt. Nem kis ráfizetés ez, még ha csak a ráfordított munkát vesszük is g feleslegesen kifizetett munkaegységekkel mérve. ]\j a, de ez sem volt elég. L * Ezen a tavaszon kétezer napos baromfi érkezett a termelőszövetkezetbe. Az elnök azzal nem vette át, hogy hozzák két nappal később. Indok: még nem készült el a férőhely. A férőhely ugyan elkészült, csak a vezetőség nem is tudott róla, hogy már készen van. A kétezer naposcsibét természetesen nem vitte vissza a BARNEVÁL, hanem kiadták a földművesszövetkezeten keresztül a háztáji gazdaságoknak. Volt a termelőszövetkezetnek hétszázhárom tyúkból és kakasból álló törzsbaromfiállománya. Belőle tizenöt a kakas. A kakasokat eladták a tavaszon azzal, hogy úgysem veszi át a szövetkezettől a tojásokat a keltetőállomás. Átvette volna. így aztán tojásonként (napi 300—350 tojás) 40 fillértől és tíz dekagramm takarmánytól esett el az Aranykalász. Csakhogy még ezzel sincs vége. Május 19-én a tyúkok felét piacra vitték Egerbe, a szövetkezet saját Zetorján szállította őket A tyúkokat Egerbe kísérték; egyszer: a Zetor vezetője, másodszor: egy ellenőr, harmadszor: egy pénztáros, negyedszer: egy szövetkezeti tag, aki felügyel az eladás rendellenességeire. Rá egy hétre, ugyanezzel a kísérettel szállították a törzs- állomány másik felét. Számoljunk egy kicsit Nyolc napi emberi, két napi gépimunka kiesés. Ugyanebben az időben a termelőszövetkezet határában a gépállomás bértraktorai dolgoztak. Ja és végül. Csuka Imre tsz-elnök aláírásával hivatalos átiratot küldtek a BAR- NEVÁL-nak. Bontsa fel a szerződést, mert az Aranykalász Termelőszövetkezetben nem kifizetődő a baromfitenyésztés. Ilyen gondolkodással, ilyen munkaszervezéssel nem hiszem, hogy Mezőhéken, vagy Túrkevén is kifizetődő lenne. E zt a történetet hallottam Jászszentandráson is, Szolnokon is. Felindultan beszélték. Pontosan kijegyzetelem Sőti Gyulának, az Élelmezésügyi Minisztérium jászapáti járási kirendeltsége vezetőjének jelentéséből És Sőti Gyula, Csépán Lajos baromfigondozóra hivatkozik, aki két évig állami gazdaságban dolgozott, mint baromfitenyésztő. Csépán Lajos nem értett egyet a törzsállo- nány eladásával és csodálkozik az eljáráson. De ugyanígy vélekedik erről a szövetkezet tagsága. Nem értik azt. hogyan lehet ráfizetéses üzemág az állattenyésztés. ök az állatokból szépen pénzeltek egyéni korukban. Most meg az állatok viszik el a pénzt. Hogyan? Erre is néhány példát. Az Aranykalász Termelőszövetkezet süldő nevelőjében akolmagasságig ért a trágya a legutóbbi szemle idején. Az elsőrendű fehér hússertés kocák a pocsolyától fekete hússertésekké lettek. A község két termelőszövetkezete a Hanságból hozott állami gazdaságból tenyész- üszőket. Garantáltan bő tejelő egyedek leszármazottjai. Most neheztelnek a gazdaságra. mert csalódtak az üszőkben. Az ám, de maradhattak volna csak ezek az üszők a Hanságban. Ahol úgy takar- mányozzák őket úgy gondoskodnak róluk, mint Szent- andráson, nincs mit csodálkozni Ugyanígy a község egyik termelőszövetkezete második éve hizlal negyven süldőt (hét-nyolc hőnap az ideális hizlalási idő), s még mindig úgy adnak el belőle a gyöngyösi vásáron, mint hízó alapanyagot. Igaz. utána jönnek a reklamáló levelek, s ha megismerik a szövetkezet jellegzetes kocsiját a gyöngyösi vásártéren, jön az áldás rájuk. Hogy lehet ráfizetéses a hizlalás? Tp rre a Petőfi Termelőszö- vetkezetből mondtak el egy iskolapéldát. Amikor ott jártam, előtte este etették a száz süldős állományt. A száz süldőnek százhatvan literes vályúba öntötték a moslékot. Amint a száz süldő kirohant a takarmányra, az első pillanatban kicsapták a moslék egyharmadát. Pocsékba ment a takarmány, s ha nincs elég takarmány, mitől hízzon a süldő? Erre aztán azt fs lehet mondani: nagyüzemben nem lehet hizlalni, mert úgy jő az. ha egyenként eteti az ember a süldőt. Csakhogy nem kel] a süldőt száz embernek itatni. hanem a moslékot nem egyszerre, hanem legalább három adagban kell eléjük adni. Megkérdeztem milyen kártérítésre kötelezték a kényelmes. nemtörődöm sertésgondozót. Még semilyenre. Pedig ha példás büntetésben részesül, nem valószínű, hogy legközelebb ugyanígy etet. 4 (Folytatjuk) Borzák Lajos