Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-28 / 124. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 196L május 28. Moszkva (TASZSZ). A szovjet fővárosban nyilvános­ságra hozták Hruscsov szov­jet kormányfő és Kennedy amerikai elnök bécsi találko­zójának hivatalos program­ját. Hruscsov és Kennedy elő­ször június 3-án, szombaton 12 óra 45 perckor találkozik egymással Becsben, az ame­rikai nagykövetség épületé­ben. Utána 13 óra 30 perckor Kennedy ebédet ad Hruscsov tiszteletére az amerikai nagy- követségen. 15 órakor az ame­rikai nagykövetség épületé­ben folytatják Hruscsov és Kennedy aznapi találkozóját, amely 18 órpkor ér majd vé­get. Ugyanezen a napon Scharf osztrák köztársasági elnök vacsorát ad Hruscsov és Ken­nedy tiszteletére;. Június 4-én, vasárnap dél­előtt 10 óra 15 perckor Hrus­csov a szovjet nagykövetsé­gen találkozik Kennedyvel. 13 órakor Hruscsov ebédet ad Kennedy tiszteletére a szovjet nagykövetség épüle­tében. Ezt követi a két állam­férfi találkozójának befejező része. A tervek szerint Ken­nedy 15 óra 15 perckor tá­vozik a szovjet nagykövetség­ről. (MTI) Az út Evianig December 2-án lesz hét éve, hogy a francia kormány szóvivője Algirban sajtóérte­kezletre hívta össze a helyi és külföldi újságírókat. Be­jelentette, hogy a francia kor­mánynak sikerült úrrá lennie az egy hónappal korábban kirobbantott lázadáson és az ország nagy részében a rend helyreállt. Csak úgy melléke­sen közölte, hogy Krim Bel- kaszem, a felkelők egyik ve­zetője a harcokban elesett... 1961. május 20-án a francia kormány küldöttei hosszas huza-vona után bár, de mégis tárgyalóasztalhoz ültek Evian- ban, hogy megkezdjék a ta­nácskozást Algéria független­ségéről. A szabad Algéria képviselőivel, akiknek kül­döttségét Krim Belkaszem miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter vezeti. A realitások utat törnek Hét éves kegyetlen gyar­mati háború után a francia gyarmattartók tehát végre a realitások elfogadására, a tár­gyalások megkezdésére kény­szerültek. A véres gyarmati háború hét éve alatt több mint hatszázezren haltak meg. Mindez azonban aligha bírta volna a francia ural­kodó osztályt politikájának változtatására, ha egyre sú­lyosbodó helyzete és az algé­riai arab lakosság egységes állásfoglalása erre nem kény­szeríti. Franciaország algériai po­litikája mind szélesebb körű tiltakozást váltott ki a nem­zetközi közvéleményben. Is­métlődő jelenséggé vált az ENSZ-ben is, hogy a francia kormány kétségbeesett kísér­leteket tett az algériai kérdés megtárgyalásának elodázásá­ra. A diplomáciai manőve­rek azonban egyre nehezebb akadályokba ütköztek. 1955- től 1959-ig minden évben Franciaországot csupán NA­TO-szövetségeseinek, elsősor­ban az Egyesült Államoknak a gyarmati hatalmakat „dip­lomáciai nyomással” is tá­mogató politikája mentette meg attól, hogy elítéljék Al­géria miatt Az elmúlt esz­tendőben, a 15. közgyűlésen azonban már az Egyesült Ál­lamok támogatása is kevés­nek bizonyult és a közgyűlés határozatot fogadott el, amely kimondja „az algériai nép jogát az önrendelkezésre és a: függetlenségre”. De Gaulle és az ultrák Az egyre kilátástalanabbá váló algériai háború az ural­kodó osztály soraiban is sú­lyos válságot robbantott ki. A francia nagytőke jelentős ré­sze — amelynek álláspontját De Gaulle képviseli — lassan kezdte megérteni, hogy a gyarmati háború folytatása azzal a következménnyel jár­hat, hogy Franciaország nem­csak politikai befolyását ve­szíti el Algériában, de meg­szűnhet a francia nagytőké­sek gazdasági uralma a Sza­hara fölött is. És ahogy az események menete mind drá­maibb erővel bizonyította az algériai háború kilátástalan voltát a franciák részére, úgy kezdett kialakulni Párizsban az az elv, hogy mentsük ami menthető. — Ha tárgyalások­kal is, ha engedmények árán is, de maradjon meg gazdasá- fii imlioufik síitát & Sbs&ätsi» minden kincsével együtt — vallották Párizsban. Ez az elgondolás azonban, mind határozottabb ellenál­lásba ütközött a szélsőséges gyarmatosítók, elsősorban az algériai telepesek részéről, hiszen nem kétséges, hogy Algéria függetlenné válása megfosztja ezeket az élősdi elemeket attól a lehetőség­től, hogy a régi viszonyok konzerválásával gyarmatosí­tó előjogokat élvezzenek, hogy az arab őslakosság vé­rének kiszipolyozásával nö­veljék gazdaságukat. Az algé­riai ultra puccsok sorozata egyfelől éppen azt bizonyí­totta, hogy ezek a szélsősé­ges kolonialisták sehogy sem tudnak belenyugodni kivált­ságaik elvesztésébe, de más­felől világosan mutatta azt is, hogy a francia uralkodó osztály korántsem következe­tes elképzeléseinek valóra- váltásában: az önrendelke­zésről hirdetett ködös szóla­mok, nem párosulnak a meg­hirdetett elvek valóravállá- sával, a fasiszta zavartkeltők- kel való leszámolással. A tanácskozás mégis megindul A francia kormány roha­mosan súlyosbodó helyzete az anyaországban, az elége­detlenség növekedése és az egyre határozottabb követe­lés az algériai béke megte­remtésére, végül mégis arra kényszerítette a kormányt, hogy leüljön a tárgyalóasztal­hoz az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányával. Jóllehet az eviani tárgya­lások bizalmas jellegűek, az előzetes állásfoglalásokból azonban nyilvánvaló, hogy a megbeszélések két legkénye­sebb problémája: a Szahara hovatartozásának kérdése, és az Algériában élő európai te­lepesek problémájának meg­oldása. Az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának ál­lásfoglalása mindkét kérdés­ben világos: a Szahara Al­géria elidegeníthetetlen ré­sze, amely semmilyen körül­mények között sem szakít­ható el. Az Algériában élő európaiak helyzetét illetően az ideiglenes kormány már többször kifejezte álláspont­ját. hogy mindazok az euró­paiak, akik továbbra is Al­gériában kívánnak élni, tel­jes egynlőséget élveznek majd. velük szemben semmi­féle megkülönböztetést nem alkalmaznak. Az algériaiak őszinte megegyezési készsé­gét mi sem bizonyítja job­ban, mint az a tény, hogy javasolták: a Szahara prob­lémáját egyelőre vegyék le a tárgyalások napirendjéről, nehogy az e kérdésben mu­tatkozó ellentétek zsákutcába vezessék a tárgyalásokat. A francia kormány a meg­beszéléseket diplomáciai mesterkedésekkel kezdte. Az a bejelentés ugyanis, hogy a franciák egy hónapos egyol­dalú fegyverszünetet hirdet­nek „a támadó hadműveletek­re", nem más, mint látvá­nyos propaganda-manőver. Algéria népe ugyanis hét év óta éppen olyan fegyverszü­net megvalósításáért harcol, amely elismeri az ország függetlenségét. Az egyoldalú francia bejelentés viszont — amelyet bármikor bármilyen ürüggyel megmásíthatnak — teljesen figyelmenkívül hagy­ja az algériaiaknak azt az álláspontját, hogy a fegyver­nyugvás feltétele a politikai problémák megoldása. Most, a kezdet kezdetén nehéz lenne megjósolni, hogy ez a tanácskozás eredményes lesz-e vagy sem. Nem kétsé­ges azonban — és ezt az al­gériai háború eddigi történe­te bizonyítja a legjobban —, hogy a tanácskozások elodá­zása csak súlyosbíthatja a francia kormány helyzetét és még nehezebbé teheti az ér­dekelnek figyelembevételével történő megegyezést. Angolai helyzetjelentés Luanda (MTI). Angolá­ban most fejeződik be az esős évszak, amit tikkasztó trópusi meleg szelek idősza­ka követ. A jelek azt mutat­ják, hogy a portugál katona­ság ezt áz időszakot akarja felhasználni az angolai ha­zafiak gyarmatellenes, fel­szabadító harcának megállí­tására, de az angolai haza­fias erők nem várják tétle­nül a fejleményeket. Szom­batra virradóan érkezett nyugati hírügynökségi je­lentések ugyanis újabb he­ves összetűzésekről számol­nak be. Mint az AFP közli, az észak-angolai Bungo tér­ségében a felkelők két por­tugál járőr osztagot támad­tak és két hidat felrobban­tottak. A szigorú hírzárlat miatt csak most érkezett je­lentés a kelet-angolai Sum- bo környékén történt össze­tűzésekről. Az Űj Kína hír- ügynökség újabb részleteket közöl az észak-angolai Quim- bele helyőrsége ellen intézett támadásról és kiemeli, hogy ebben az akcióban többezer angolai hazafi vett részt. — Mint egy AFP tudósítás köz­li, Mococola és Santa Cruz helységeket a felkelők tel­jesen körülzárták és a beke­Eiíléllék a Mississlpi-államba érkezett „szabadság-utasokat66 Jackson (MTI). A jack- soni bíróság elítélte azt a 27 „szabadság-utast”, akik Mis- sissipi államban, a fajüldö­zés fellegvárában a négerek egyenjogúságáért tüntettek. A bíróság valamennyi fo­golyra kétszáz dollár pénz- büntetést rótt ki, s ezenkí­vül hatvan napi elzárásra ítélte őket. A börtönbünte­tés végrehajtását felfüggesz­tették. A „szabadság-utasok” kö­zölték, nem hajlandók kifi­zetni a kétszáz dolláros bír­ságot, inkább a börtönben maradnak. Montgomery. Az ala- bamai rendőrség letartózta­tott négy fehér egyetemi ta­nárt és három néger diákot, mert egy fehérek részére fenntartott étteremben kö­zösen fogyasztották el ebéd­jüket. Washington. Mint a Reuter jelenti, Robert Ken­nedy amerikai igazságügy­miniszter pénteken rádióbe­szédet mondott, nyilatkozott a déli államokban élő nége­rek helyzetéről. Az igazság­ügyminiszter kenetteljesen sajnálkozott azon, hogy a fajüldözők bántalmazzák a négereket. Hozzáfűzte, hogy a világ sok részén érvénye­sül a faji előítélet és „ez va­lószínűleg a jövőben is így lesz”. Megnyugtatta azon­ban az Egyesült Államok színesbőrű lakosságát, ne aggódjanak, mert „30—40 év múlva már valószínűleg nem lesz néger kérdés, sőt Ame­rikának néger elnöke is le­het« (MTI). (12) A csillagásznőt már csak az oxigén-tömlő alig 5 méter- egység hosszúságú vékony kis szalmaszála kötözte a ra­kétához. A különleges fülké­be vezető rádió huzaljai el­pattantak, segítő, bátorító szóval sem érhették el társu­kat. Dox Ten a fülkéhez ro­hant. Doxir Teni és Xindor Tor kapkodó. Izgatott mozdu­latokkal öltöztették, hiszen kozmosz-öltözet nélkül meg sem kísérelhették Xind Lind megmentését. Dox Ten útjá­ban még két légmentesen zá­ródó csapóajtó is állt. Az első már félresiklott, és beléphe­tett az átmenő-kamrába. Hosszú másodpercek teltek el, amíg a második ajtó is feltá­rult, és Dox Ten beléphetett az apró fülkébe. Megdöbben­tő kép fogadta. Xind Line mozdulatlanul lebegett a ra­kéta testétől 5 méter-egység­nyire. Ha megmozdul, és mozdulata ellentétes a rakéta mozgásával, a vékony oxigén­tömlő úgy pattan el, mintha kettévágták volna... Dox Ten nagy szilárdságú, ugyan­akkor rugalmas műanyag­sodronyt erősített az övére, és óvatosan ellökte magát a kupola peremétől. Jól számí­tott, pontosan Xind Lind mellé emelkedett, átkarolta az asszonyt, egy villanásnyi ideig látta, hogy szép kék szemei mozdulatlanul tekin­tenek a semmibe, — aztán a sodronyt markolta meg, ué­íantasztikus regény hány percig tartó idegtépő kínlódás után elérte a külön­leges fülke peremét, és az élettelennek látszó testet lá­gyan maga előtt tartva visz- szajutott a rakéta biztonsá­got, védelmet nyújtó hófehér falai közé, A különleges meg­rített portugál helyőrség élelmiszer és hadianyag utánpótlását a portugálok légi úton próbálják biztosí­tani. Egyébként az egyre fe­szültebb angolai helyzetre jellemző, hogy a Vera Cruz óceánjáró fedélzetén pénte­ken 1795 portugál nő és gyermek érkezett Luandából Lisszabonba. A hajó vissza­térőben újabb csapaterősíté­seket szállít majd Angolába — jelenti az AFP. NEW YORK Az ENSZ-tagállamok 45 tagú afrikai—ázsiai csoport­ja pénteken délutáni ülésén úgy döntött, hogy csak szer­dán, vagy csütörtökön kéri a Biztonsági Tanács összehí­vását az angolai helyzet megvitatására. Az AFP érte­sülése szerint ezzel időt akarnak adni az érdekelt küldöttségeknek, hogy kellő utasításokat kaphassanak kormányuktól. Á csoporthoz közelálló körök szerint a Biztonsági Tanács összehí­vására beterjesztendő kérel­met legalább harminc kül­döttség aláírja és a tanács előreláthatólag már a június 5-én kezdődő héten összeül. Az ENSZ-közgyűlés leg­utóbbi ülésszakán hozott ha­tározat értelmében az ango­lai helyzet tanulmányozásá­ra alakult albizottság pénte­ken délután tartotta első ülését (MTI). ■ ■ ............. Sz trájkok Chilében Havanna (TASZSZ) A Prensa Latina hírügynökség a chilei Santiagoból jelenti, hogy fokozódott a chilei dol­gozók sztrájkhulláma. Né­hány napja tart huszonhá­romezer tengerész és kikö­tői munkás sztrájkja, akik béremelést követelnek. Si­kertelenül végződött a mun­kaügyi miniszternek az a kí­sérlete, hogy megegyezés jöjjön létre a vállalatok és a munkások képviselői kö­zött. Chile déli részében már három, napja sztrájkolnak a vasutasok, akik ugyancsak gazdasági követeléseik kiví­vásáért harcolnak. (MTI). A laoszi hazafias erők katonai műveleteiről Hanoi (MTI). A Laosz hangja rádió csütörtök este a laoszi hadsereg hivatalos közleményét ismertette a Laoszban végrehajtott kato­nai műveletekről az 1960. augusztus 9-től 1961. május 3-ig — a felkeléstől a tűz­szünet életbelépéséig — ter­jedő időszakban. Ezen idő alatt a kormány­csapatok és a Patet Lao fegyveres erői elpusztították az ellenségnek több mint hatvan katonai állását, telje­sen felszabadítottak háron tartományt (Phong Saly, Sair Neua és Xieng Khoung tar­tományokat), továbbá Luang Prabang és Kham Muon tar­tományok nagy részét. Fel­szabadították Laosz területé­nek 60 százalékát — 45 ke­rületet 7226 faluval — amely­nek lakossága több min4 egymillió. A közlemény hangsúlyoz­za, hogy szétverték az ellen­ség 19 zászlóalját és 40 szá­zadát. (Üj Kína, CTK). A török nemzetgyűlés elfogadta az alkotmányt Ankara (MTI). Gürsel tá­bornok török állam- és kor­mányfő az 1960. május 27-i törökországi fordulat évfor­dulója alkalmából rádióbe­szédet mondott. AFP-jelen- tés szerint méltatta a török hadsereg szerepét és hang­súlyozta, a hadseregnek ha­tározottan távol kell tarta­nia magát a politikától, hogy teljes mértékben a haza vé­delmének szentelhesse min­den idejét és erejét. A török nemzetgyűlés szom­baton szavazott az új alkot­mányról* amelynek megvi­tatása csütörtökön este feje­ződött be. Az alkotmányról később népszavazás lesz, Mint az AFP jelenti, a tö­rök nemzetgyűlés szomba­ton reggel 261 szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogad­ta az új alkotmányt. A tar­tózkodók között volt a szak- szervezetek képviselője is. tette el öntudatát, az oxigén­tömlő sértetlen maradt. Két gyors injekció azonnal megtette hatását: Xind Lind szempillái megrebbentek* s szemében újra az élet fényei tükröződtek. Dox Ten föléje hajolt. — Xind, drága, már nincs semmi baj! Nyugodj meg... Xind fáradtan tekintett a férfira. — Bocsás meg, Dox, meg­gondolatlan voltam ... Még a biztosi tóövet is elfelejtet­tem ... szégyellem magam... Még mozogtak az ajkai, még mondani szeretett volna valamit, de hirtelen mély ká­bulat nehezedett reá: elaludt figyelő-fülke acél-üveg kupo­láját azonnal lezárta, és be­emelte Xind-et az átmenő kamrába... Ami ezután történ, az is gyorsan pergett le. Doxir Te­ni, az orvosnő megnyugodva látta, hogy Xind Lind csak a hirtelen katasztrófálisan rátörő félelem hatására vesz­Doxir Teni, társnője hom­lokát simogatta. “ Most néhány órát alud­ni fog... Ha felébred, már nyoma sem lesz rajta az át­élt szörnyű félelemnek. Jól végződött ez a szerencsétlen­ség, parancsnok, — mondotta Dox Ten felé fordulva — örüljünk ennek. r- Drága Xind. — suttogta Dox Ten ■=■ borzalmas érzés lehetett. . — Kérem, ne zavarja, — szólt határozottan az orvosnő — ez itt az én birodalmam ... azért itt mégis csak én pa­rancsolok — mosolygott meg­nyugodva Dox Ten-re, aki csendesen kilépett a fülké­ből. A koromfeketén ásító Ür egykedvűen villogtatta be csillagfényeit az Endroxlán 245 elipszis-alakú ablakain. A fényrakéta gyorsan közele­dett a Tellus—4 bolygórend­szerének határaihoz.. * Az űrhajósok — Xind Lind és Doxir Teni kivételével — a központi kormányzó fülké­ben gyülekeztek. Horx Lend bejelentette, hogy 30 óra múl­va meg kell kezdeniük a nagy fékezést. •— A nagy fékezés manő­vere 50 órát vesz igénybe, — mondotta Horx Lend. A rövid tanácskozás során megállapodtak abban, hogy a fékezés Időszakában minden­ki beosztási helyén marad. A fékezés első fázisa 30, a má­sodik fázisa pedig 20 óra idő­tartamú. A fékezést megelőző 30 órában mindenki elenőrz; a rábízott műszereket, gépe­ket és robotautomatákat. Dox Ten kissé fáradtar nézte a táncoló műszer-muta­tókat a félköralakban körbe­futó ferde vezérlőasztalon. A hirtelen csendet Xindor Tor törte meg. —- Barátaim! Elhatároztam, hogy a nagy fékezéssel egy- időben megkezdem lejegyez­ni utunk krónikáját* mely most érkezik legizgalmasabb és legcsodálatosabb szakaszá­hoz. Dox Ten elmosolyodott. (Folytatjuk} Hruscsov ss Keniedy bécsi laiálkozóiának hivatalos programja

Next

/
Thumbnails
Contents