Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-25 / 121. szám
196t. május 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Úgy szervezzük a munkát, hogy minden talpalatnyi földnek legyen gazdája (Folytatás az 1. oldalról) lőszövetkezetek termelési, gazdálkodási és pénzügyi terveiről. A tervezés időszakában azt javasoltuk a szövetkezeti vezetőknek — és igyekeztünk segíteni is őket —, hogy készítsenek az 1961-es esztendőre olyan terveket, amelyek a lehetőségeket tükrözik, bátran és merészen tárják fel a tartalékokat, s ugyanakkor minden tekintetben reálisak, megvalósíthatók. Most mondhatjuk: A tervezés ez idén jobban sikerült az előző évinél, ezt világosan és egyértelműen leszögezzük. A szövetkezeti vezetőségek jobban számítottak a tervezés időszakában a tagságra. A feladatok, a kitűzött célok a szövetkezeti tervek túlnyomó többségében olyanok, amelyeknek a feltételei is megvannak. vagy megteremthetők. Helyenként azonban történtek hibák, talán hibás lépések a tervezésben. Ezek e hibák és hibás lépések két csoportba oszthatók. I. Nem minden szempontból reálisak a tervek. Például jelentős részükben nincs összhangban az állatlétszám a meglévő és létesítendő férőhelyekkel és a takarmány- mennyiséggel. Annak persze csak őrülhetünk, hogy a termelőszövetkezeti vezetőség és a tagság törekszik a közös szarvasmarha állomány létszámának növelésére. De csak akkor lehet ennek igazán örülni, ha megteremtettük annak is a feltételét, hogy ez a megnővekedett állomány jövedelmezzen. Nagy szarvas- marha létszám, rossz elhelyezés, kevés takarmány és ennél fogva kevés haszon nagyon le tudja terhelni a szövetkezetei. Ezért nagy gonddal kell a pártszervezeteknek, a gazdasági vezetésnek és az állami szerveknek is ezt a területet vizsgálni, s úgy alakítani a szarvasmarhaállományt. hogy megfelelő legyen a tehénlétszám aránya és megfelelő elhelyezés mellett megfelelő takarmánybázissal jövedelmet hozzon az a szövetkezetnek. Ehhez hasonló tapasztalat van a sertéshizlalást illetően is. Több szövetkezetben úgy terveztek bizonyos létszámú hízót, hogy ahhoz nincs meg az alapanyag. Ott ahol a szövetkezet nem rendelkezik elég hízóalapanyaggal, azt is meg kellett volna a tervezés időszakában szervezni, • hogy honnan kerüljön be a közös gazdaságba a szükséges állomány. Ezek a problémák az 1961- es tervben jelentősek. Áz összhang, az állattenyésztést illetően a létszámot, elhelyezést, takarmányt véve ala. Pul, nem teljes. Most menetközben kell olyan erőfeszítést kifejteni, hogy az összhang meglegyen, megteremtődjön. Ennek fő útja, hogy a feltételeket teremtsük meg az állomány növeléséhez. 2. Nem mindegyik termelőszövetkezetben érvényesül eléggé a gazdaságosságra, a nagyobb eredmények elérésére való törekvés. Kétségtelen van különbség a szövetkezetek adottságai között, ezt soha senki nem tagadta. Van különbség sok mindenből adódóan: a föld minősége, fekvése, a gazdaság beálltsága, állatsűrűsége, piaca, ahol termékeinek egy- r észét értékesíti, ez mind közrejátszik. De nem egy esetben fordul elő, hogy szomszéd szövetkezetek között óriási a különbség a gazdálkodási eredményt figyelembe véve. Ez már nem egyszerű adottság. Ennek már más oka van. Ez az ok elsősorban a vezetés helyzetei a vezetés állapota. A tervekben megtalálható fogyatékosságok ellenére — ismétlem, az idei tervezés jobb volt, mint az előző években most az a feladat, hogy ami a tervekben még gyenge pont, azt folyamatosan javítsuk ki. Ahol az arányokkal baj van, azt hozzák rendbe. Ezzel egy- időben alakítsunk ki olyan politikai és gazdasági szervező munkát a termelőszövetkezetekben, — s mindenek előtt a termelőszövetkezeten belül a pártszervezet és a gazdasági vezetés részéről — amivel biztosítják, hogy a tervben foglalt célok teljesülnek. hogy a szövetkezetek elérjék a tervezett bevételt, a kiadások pedig a lehetőségek szerit csökkenjenek. Ezt a feladatot, az összes feladatok közül a legfontosabbak egyikének tekintsék. Szeretnénk, ha ez a kérdés, illetve azok a módszerek, amivel ezt biztosítani tudják. aktívaülésünk vitájának központi problémája lenne. Ugyanis az 1960-as esztendőből van olyan tapasztalatunk, hogy az elkészített gazdálkodási pénzügyi terveket évközben, munkaközben nem ellenőrizték mindenek előtt a szövetkezetben lévő vezető elvtársak, de nem eléggé ellenőrizték az ellenőrzésre kötelezett felsőbb gazdasági irányító szervek sem. A párt és gazdasági vezetés közös ügye és erőfeszítésének központi kérdése legyen. hogy a tervek esedékes része hétről hétre, hónapról hónapra teljesüljön. A termelőszövetkezetek vezetéséről tét dolgot említenénk meg. Először: A termelőszövet- • kezetek további politikai, gazdasági megszilárdításának alapvető kérdése a szövetke- teü demokrácia szélesítése, helyenkénti helyreállítása, határozott, célratörő vezetés ott lehet, ahol adnak a szövetkezeti tagok, a szövetkezeti gazdák véleményére és nem csorbítják meg azon jogaikat, bogy a szövetkezet dolgait megismerjék. azok intézésébe beleszóljanak. Szigorúan kell ragaszkodni a vezetőségi ülések, közgyűlések megtartásához. Éspedig úgy* hogy gondos, elemző, sokoldalú beszámoló hangozzék ott el. s készüljön határozat, ami szerint a következő közgyűlésig a vezetőség dolgozni tud. Másodszor: Amikor a szövetkezetek szervezését végeztük. rendszeresen eljártunk a dolgozó parasztokhoz, megvitattuk velük életük sorsát, gondját, jövőjüket, s kivívtuk igenlő álláspontjukat a termelőszövetkezeti mozgalom kérdésében, s beléptek a termelőszövetkezetbe. Az átszervezés óta a szövetkezeteken belül nem folyik ennyire részletes meggyőző, felvilágosító, szervező politikai munka azért, hogy nap mint nap megnyerjük a termelőszövetkezeti gazdák támogatását a munkák érdekében. Fontos a jó közgyűlés és a jó határozat, fontos a brigádgyűlés, de a termelő- szövetkezet közgyűlésének határozatáért, annak megvalósításáért és a szövetkezeti gazdálkodásban a párt és a kormány politikájának megvalósításáért nagyon sokoldalú szervező politikai munka szükséges. Jelen vannak a termelőszövetkezeti pártszervezetek titS a titkár elvtársak, a termelőszövetkezeti pártszervezetek vezetőségének tagjai ne azért futkossanak, hogy legyen patkószeg, meg istráng, zsák a cséplésnél, hanem a pártszervezet kommunistái szervezzék és irányítsák az emberek között a politikai munkát. A pártmunka hatékonyságát a szövetkezetben, az állami gazdaságban és a gépállomáson tulajdonképpen két dolgon lehet lemérni. Egyik: az adott terület politikai hangulata, a másik: az adott terület gazdasági eredménye. Ha sikerül és kell, hogy sikerüljön nekünk a pártszervezeteknél széleskörű politikai munkát kibontakoztatni már most a termelési tervek teljesítése érdekében, akkor sikeres lesz a munka. Ennyit, tisztelt aktivaülés, ezekről a kérdésekről. Ezek után pedig engedjék meg, hogy az 1961-es esztendő soronlévő mezőgazdasági feladatiról szóljunk, amelyek rendkívül nagy erőfeszítést követelnek a párt-, az állami szervektől, mindenekelőtt a szövetkezeti vezetőktől, a szövetkezeti kommunistáktól. 1. Az 1961-es gazdasági év kilátásai, mint már mondottuk, minden területen jók. Gabonából a tavalyinál jobb terméseredmény már lényegében biztosítottnak látszik, bár még hosszai idő van a betakarításig. Biztosított a jobb terméseredmény azért, mert sikerült az ősz folyamán a tőállomány kérdésében szótértem a szövetkezetek többségében. Több vetőmagot vetettek a szokottnál, s így egy- harmaddal, egynegyeddel nagyobb a tőállomány. A fejlődés üteme is megfelelő. A tavaszi árpát kivéve, lényeges kár gabonánkban nincs. A tavaszi árpát különböző gombabetegségek támadták meg. Az a véleményünk, hogy egy héten belül a betegség által megtámadott árpaterületek sorsát el kell dönteni. Ahol olyan méretű a betegség elterjedése, hogy a féltermés sem biztos, ott sürgősen fel kell szántani a földet, s be kell vetni kukoricával. A többi gabonafélék nagyon jól teleltek, ismétlem a tavalyinál jobb termés lényegében már bizlositottnak látszik s most minden azon múlik, hogyan szervezzük meg a nagyobb termésmennyiség betakarítását. Ilyen szempontból a feladat nagyja hátra van, most következik. A munka egyébként torlódik, mert még aratás előtt két kapálást kell elvégeznünk, viszont az aratás a szokottnál L Az aratást illetően azt, hogy legyenek kijavítva a gépek az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben, gépállomásokon, a kombájnok, aratógépek, cséplőgépek álljanak rendelkezésre az aratáshoz, csépléshez, s álljanak rendelkezésre az aratáshoz szükséges egyéb eszköNem mindegy tehát, hogy a megtermelt gabonából menynyi hullik el. s az sem, hogy ez az összeg befolyik-e a közös kasszába, vagy nem. Ezért ismétlem: nagyon fontos, hogy minden területnek, minden táblának, minden talpalatnyi gabonaterületnek gazdája legyen, előbb, mint ahogyan az aratás megkezdődik, a mindenki tudja, ha gépen dolgozik, hol kell elkezdeni, ha kézzel arat, hol vágja bele a kaszát, melyik az a terület, amit neki és családjának le kell aratni. Itt szólunk a gabonafelvásárlással kapcsolatos tennivalókról. Fontos, hogy az illetékes felvásárló szervek is jól felkészüljenek, mert a tavalyinál nagyobb mennyiséget kell mozgatni. Az a határozott álláspontunk, hogy a felvásárló szervek az állami raktárakba a szövetkezet beszállított gabonáját helyezzék el, az állami gazdaságok a raktározásról maguk gondoskodjanak átvételig, ami csak a cséplés vége felé, vagy a legvégén lehetségest Készüljenek fel maguk a szövetkezeti vezetők is. Tisztázzák jóelőre a tagsággal azt, amit éveken keresztül most már követelményként állítottunk fel, hogy a termelőszövetkezeti tagok természetben gabonából, csak a családnak szükséges mennyiséget vegyék ki A többit a szövetkezetek értékesítsék. Természetes, a kenyérszükségletet a családoknak természetben adják a munkaegység részesedésre, de gabonafelesleget ne tároljanak odahaza. Nincs rá szükség. Azt is tisztázni kell a szövetkezeti gazdákkal, hogy az állam, a munkásosztály, a dolgozó népünk a nagy erőfeszítések után és a nagy beruházások után joggal várja el, hogy a megtermelt meny- nyiségből a szükséges rész bekerüljön az állami raktárakba. Politikai akció, politikai munka, politikai feladat az, hogy a megtermelt és betakarított kenyérgabona valóban rendeltetési helyére kerüljön, s az államnak eladják Az aktív aülés résztvevőinek egy esoportja úgy ígérkezik, hamarabb lesz. Ezért tartjuk szükségesnek hangoztatni: nagyon fontos, hogy most jól szervezzük a munkát és jól osszuk el az erőket. Mit értünk az alatt, hogy jól szervezzük a munkát és jól osszuk el az erőket? zök. Az anyagi érdekeltség megteremtése a termelőszövetkezeti tagoknál nagy mozgósító erőt jelentett tavaly. A járási párt és tanácsi szervek most adjanak segítséget a termelőszövetkezeti vezetőknek és a pártvezetőknek is, hogy valóban minden táblának, minden, talpalatnyi gabonaföldnek, gabonaterületnek gazdája legyen Kettőszázötvenezer hold felett van kalászos területünk. Számoljunk egy kicsit, elvtársak. Ha csak 10 kg hullik el késlekedésünk miatt, az 25 000 mázsa gabona. De ha mulasztunk, ha rosszul szervezzük meg a munkát 100—200 kg holdanként! szemveszteség nagyon könnyen előállhat, s ez már 250, illetve 500 000 maaa gabonát jelentene, ami 125. illetve 250 000 ember évi kenyérszükséglete. Pénzben pedig 55-től 100— 110 millióig terjedő összeget jelentene. azt a mennyiséget, ami a szövetkezet kötelezettségén, vetőmagján, s a tagság élelmezéséhez szükséges mennyiségen felül van. Éspedig cséplés idején adják el. Ez hazafias kötelesség is. 2. A kapások állása. Tapasztalatunk szerint a kapások eddig jól fejlődtek, s ápolásuk néhány szövetkezet kivételével nagyjából megfelel az időarányosnak. Az utóbbi napokban azonban nemcsak a lemaradás veszélye nő, de határozottan vesztettünk az előnyből. Sok a kapálatlan kukorica. Két dolgot a kapásnövényekkel kapucsolatos további feladatokból különösen szem előtt kell tartani. Egyik: Itt is minden területnek legyen gazdája. — Ez alatt ismét azt értjük, hogy a gépi munka is legyen meghatározva. mikor kinek, milyen gépen kell dolgoznia, s a kézi munka egyes ember-1 csoportokra, ahol szükséges, személyekre legyen felosztva. A növényápolásban a gépi erő nincs kihasználva, ezt határozottan állítjuk. A másik nem választható el az elsőtől. A termés most már a jó szervezéssel, növényápolással együtt attól függ hogy mennyi a tőállomány. Ismételten kérjük a termelőszövetkezetek vezetőit, de különösen a szakembereket, hogy személyesen ellenőrizzék és biztosítsák — különösen kukoricánál —, hogy a nagyobb tőállomány, a 16—18 000-es tőállomány meglegyen a szárazföldi művelési területeken, s az öntözött területeken pedig 20—22 0Ó0. sőt ennél több is a talajerőtől függően. Országos számok szerint, ha a kukorica tőállományt holdanként a szokásos 10—12 ezer helyett 16—18 ezerre emeljük, akkor ez annyi plusz termést ad, hogy abból 2 millió sertést lehet meg- hízlalni. Éppen ezért — tisztelt elvtársak <—• harci kérdés legyen a párt- szervezetek, de különösen a gazdasági, szakmai vezetők előtt a tőállomány növelése. A kapások termelésével kapcsolatban még nagyon felhívjuk a figyelmet a következőkre. Nem sikerült a kukorica vetésterületét növelni, sőt eddig még a terv sincs teljes egészében teljesítve. Tanácsi területen a kukorica tervünk 148 000 hold volt. Eddig elvetettek 134 703 holdat, ez 90,6 százalék. A két végrehajtó bizottság úgy véli, még mindig lehet növelni a kukorica területét. A letakarított őszi takarmánykeverék helyére vessünk kukoricát, de mielőbb, mert ha most még elvetjük, be is érhet. Ugyancsak javasoljuk, különösen ahol öntözési lehetőség van, hogy tarlóba is vessenek rövid tenyészidejűt. Napraforgó vetési tervünket teljesítettük. Ezért nagy elismeréssel szólunk a szövetkezeti vezető elvtársakhoz. Fontos népgazdasági érdek fűződik a napraforgó termeléshez. Az a fontos, hogy a szükséges ápolási munkát a napraforgó területek megkapják és jó termést biztosítsunk, és biztosítsuK majd a betakarítást is. Javasoltuk a vetés idején, hogy a táblába vetett napraforgón kívül vessenek minél többet napraforgóból szegélyként a közös kukoricatáblákba is, különösen a háztáji tábláknál. Ebben a kérdésben nem mentünk úgy előre, ahogyan lehetett volna. Ugyancsak problémaként jelentkezik a babtermelés. A bab fontos élelmezési cikk volt régen és most is, ezenkívül fontos exportcikk. Fő vetésként a szövetkezetek kevésbé termelik. Köztesként javasoltuk és javasoljuk vetni minél nagyobb mennyiségben. Ajánljuk azt is, hogy a tagok részt kapjanak az így termelt babból, mert így a haszon kettős. Egyrészt igyekeznek minél többet termelni, másrészt nem tudják megvalósítani másként, mint hogy jobban megművelik azt a kukoricát is, ahová a babot köztesként vetették. A kapálást illetően mondanivalónkat, illetve a felvetést azzal fejezem be, hogy most vagyunk abban az időszakban, amikor nagyon vigyázni kell, el ne késsünk. Most kell szorgalmazni a második kapálást, akkor az aratás előtt még a harmadik kapálás is sikerük 3. Takarmánybetakarítás. A csapadékos időjárás kedvező a szálastakarmányter- melésre. Elég nagy az a tömeg, amit az első kaszálás adott, s jónak ígérkezik lucernából, vörösheréből a második kaszálás is. Nagy baj az. hogy az első kaszálás zöme még kint van a földeken. Szeretnénk végre elérni, hogy a megtermelt szálasta- (Folytatás a 4. oldalon) a rendszeres politikai felvilágositó munka nélkülözhetetlen a szövetkezetben gok vezetői szintén jelen vannak. Értsünk szót, elvtársak, abban, hogy kárai, az elnökök is itt vannak, a járási bizottságok és a tanács végrehajtóbizottsá-
