Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-25 / 121. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 190L május 3S I Úgy szervezzük a mukát, hogy minden talpalatnyi földnek legyen gazdája (Folytatás a 3. oldalról) karmány meg is maradjon, né menjen egyrésze tönkre kazalban, boglyában, mint ahogyan ez éveken keresztül bekövetkezett. Ne kelljen télen, vagy koratavasszal takarmány után futkosni. Most is azt javasoljuk az elvtársaknak. a szövetkezeti vezetőknek, mint tavaly: akkor kell igazán takarékoskodni, amikor nem a szükség hajt arra bennünket. Ne engedjük meg, hogy pocsékba menjen a szálas- takarmány egyrésze, ne engedjük pazarolni a lucernát. Azt ajánljuk, ä bekazlazott mennyiséghez ne nyúljanak. Miután az idő csapadékos, készüljünk fel: tarlóban, másodvetésként termeljünk olyan takarmányt, ami késő őszig zöldet biztosít az állat- állománynak. Ezzel szálastakarmányt ás bizonyos abrakmennyiséget tudunk megtakarítani. 4. Az öntözés. Az 1960-as esztendő leckét adott, s láthattuk a júliusi, augusztusi tikkasztó napok kártételét képesek vagyunk máris jelentős területen csökkenteni. 104 000 kh az 1961. évi öntözési tervünk. Ebből a tanácsi területre 70 000 hold esik. Eddig tanácsi területen — mindent beleszámolva, a rizsterületet is — 20 015 holdat öntözünk, a tervezett terület 28 százalékát. Az öntözés fő időszaka most következik. Tanácsként azt mondjuk most is, ne akkor akarjon valaki js öntözni, amikor már szétrepedezett a föld, s a repedéseket sem győzi vízzel megtölteni. Az öntözés lényege nálunk — a rizsterülettől eltekintve, ahol árasztani kell — nedvességnívó tartás, 5. Az aratás után azonnali talajmunka. Ez összefügg a talajnedvesség tárolásával. Ügy gondoljuk, az őszi esős időszak, de majd az idei kukorica- és cukorrépatermés is bizonyítja a nyári mélyszántás fontosságát és gazdaságosságát. Azt kérjük az elvtársaktól, hogy az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben az aratással egyidő- ben induljon meg ez a munka is. A gépeket úgy osszák el tervszerűen, hogy amelyik gépnek nincs feladata az aratásban, hordásban, cséplés- ben, növényápolásban, tarlóhántásban, az mind a trágyaszállításon és a mélyszántáson dolgozzon,' sőt a gépek dolgozzanak két műszakban, s a nappali aratás, cséplés után éjjel szántsanak. Tekintettel arra, hogy gépállományunk a csúcsmunka idejére szűkös, már elő ob úgy döntöttünk, hogy az aratás kezdetével megyei operatív bizottság fog bizonyos szempontból rendelkezni egyéb szervek gépeivel is. Az operatív bizottság fogja megmondani az egyes vállalatok, vagy intézmények hová küldjék gépeiket — a saját feladatuk ellátása mellett. — 6. Az állattenyésztés kérdései közül kiemeljük a gondozás és állat-egészségügy problémáját. Az állatállomány egészségvédelme nem állatorvosi kérdés csupán az is, de elsősorbán gondozási probléma. Ahol lekiisme- rertes és munkájukat szerető emberek vannak az állattenyésztésben, ott a dolgok ilyen szempontból is jobban alakulnak. Egy sor akciót lefolytattunk év eleje óta, többek között tanácskoztunk állategészségügyi szakkáderekkel, állatorvosokkal. Egyes területeken, történetesen baromfinál az elhullás csökkentésében előrejutottunk, de sertésben, nem kielégítő az előrehaladás. Némely szövetkezetben a vezetők tehe- tetlenkednek, nem teszik meg a szükséges intézkedéseket. A megyei párt végrehajtó bizottságnak egyaránt az a véleménye, hogy a szövetkezetekben a vezetés általában jó. Olyan emberek vannak most a különböző vezető posztokon, akik képesek és készek is a feladat megoldására, s teljes erővel segítjük őket a munkában. Ha valahol hiányosságot tapasztalunk munkájukban, nagy türelemmel segítjük, támogatjuk őket. De ahol felelőtlenség van, ahol a sorozatos figyelmeztetések ellenére is mulasztás van, oda hiába adjuk a segítséget Tehetetlen- kedő emberek mellé nem lehet odaállni. Igen nagy jelentőségű a termelőszövetkezetek vezetésének segítése, de a segítség nem helyettesítheti a bátor, határozott vezetést. Azt kérjük a termelőszövetkezeti vezetőktől: az állat- tenyésztésre fordítsanak nagy gondot. Még több, a munkáját szerető lelkiismeretes ember kerüljön az állattenyésztésbe. Gondoskodjanak arról, is, hogy az itt szorgalmasan és eredményesen dolgozók munkája jövedelemben is kifejezésre jusson. Ha szükséges, védjék is meg azoktól, akik esetleg támadják őket a magas jövedelem elérése miatt. Ugyanakkor természetes az állami és szakigazgatástól, valamint az állatorvosoktól azt kérjük, hogy minden erejükkel segítsék a szövetkezeti gazdák olyan irányú harcát, amivel az állatállományt védik. 7. Az árutermelés, s ezen belül a sertéshizlalás, baromfitenyésztés kérdései. 1960-ban sertéshizlalási és értékesítési tervét a megye nem teljesítette. Nagy erőfeszítés folyt azért, hogy növekedjen a kocaállomány. Ezt lényegében sikerült elérni, s most a közös gazdaságok olyan kocaállománnyal rendelkeznek, amelyek mennyiségben és minőségben szakszerű gondozás mellett képesek biztosítani- a tenyésztéshez és hizlaláshoz szükséges alapanyagot. Melyek a legfőbb problémák ? — Ä közös hizlalási terv alapanyaga nincs mind a közös gazdaságok birtokában. Felvásárolni szándékoznak ezeket, s várják, hogy az állatforgalmi szállítsa nekik. Mindjárt mondjuk meg a szövetkezeti vezető elvtársak jelenlétében, hogy az állatforgalmi vállalat a szövetkezetek hiányzó hízóalapanyagának csak egy részét fogja tudni biztosítani. Azt is az év második felében. Aki arra számol, hogy majd a vállalattól kapja a hízóalapanyagot, az téved, annak nem lesz hízója. — A hizlalási forgó hosszú, egyes helyeken, egyes szövetkezetekben 12—14 hónap. Elég nagyarányú a süldőzte- tés és így a takarmányfelhasználás is jóval nagyobb a kelleténél. Kiesés van a hízósertéseknél az átlag súlyban. Ez azt jelenti, hogy elég nagyszámban voltunk kénytelenek átvenni a múlt év végén, s ez év elején is olyan egyedeket, amelyek még gyarapodtak, híztak volna. Nagyon sürgősen kell intézkednünk olyan szempontból, hogy a tervezett hízóalapanyagot a tagságtól, a falun vásárolják meg. Ismerik a termelőszövetkezetek vezetőségei airt a rendelkezést, hogy amennyiben szervezik a háztájiból a hízó szerződést, bizonyos juttatásban részesülnek. Az a tapasztalatunk, hogy ezt a lehetőséget nem használják ki. Az a kérésünk, hogy a közös hizlalás mellett a háztáji hizlalást, mint az árutermelésnek egy ilyen fontos forrását feltétlen használják ki. Ami a hizlalási forgókat illeti, a legjobb tapasztalatokat már minden termelőszövetkezeti vezető ismeri. Közreadtuk a héki Táncsics Tsz ezirányú munkájáról szóló értékelést, tapasztalatokat Úgy érezzük, sokszor nem számolnak eléggé azok, akikre sok és nagy feladat, nagy érték van bízva. A szövetkezetekben, a nagyüzemben mindig kell számolni, mert itt ezrek és milliók veszhetnek el, ha csak felületesen foglalkozunk a gazdálkodási kérdésekkel. Nem nehéz kiszámolni mennyi takarmányt lehet megtakarítani, ahol nem 14, hanem mondjuk 8 hónap a hizlalási idő. Tisztelt Aktívaülésí E kérdésben a leglényegesebb az, hogy megértsük: népgazdaságunknak a lakosság húsellátásához hízósertésre van szüksége. Tudjuk, hogy nem a nagyüzemi átszervezés az okozója annak, hogy a húsigényt nem tudtuk eddig kielégíteni. De tájékozatlan emberek és rosszindulatú ellenséges elemek a most jelentkező húshiányt az átszervezéssel hozzák összefüggésbe. Az igazság az, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése hozza meg a megoldást a húsellátásban. Csak ennek a megoldásnak az Idejét le kell rövidíteni. Ezek után Csáki elvtárs részletesen ismertette a sertésfelvásárlás és a szerződés- kötések helyzetét, majd így folytatta: A baromfitenyésztést illetően az a tapasztalat, hogy a felnevelés most jobb, mint az elmúlt esztendőben. Van olyan érzésünk, hogy a kevés férőhelyre való hivatkozással, a baromfitenyésztésben az erőfeszítések csökkentek a tavalyihoz képest. Szeretnénk, ha ez nem így lenne. S kérjük a szövetkezeti vezető elvtársakat, hogy ne mulasszanak e kérdésben, mert a húsprobléma megoldásában — amellett, hogy a baromfi nagy cm jól jövedelmez a szövetkezeteknek — ez is közrejátszik. Befejezésül Csáki elvtárs, mint a további előrehaladás feltételéről, az 1962-es gazdasági év előkészítéséről szólt: Többek között ezeket mondotta: Még egy kérdésről szerelnék szólni, mielőtt a szót az elvtársaknak átadjuk. Ez a további előrehaladás feltételeinek megteremtése, az ötéves terv, s ezen belül különösen az 1962-es gazdasági év előkészítése. A szövetkezeti vezetők elkészítették azt a terv-vázlatot, ami valóban előzetes, de mégis képet fog adni az ország vezetőinek arról, hogy mit akarnak a szövetkezetek a jövő esztendőben termelni, mennyire akarnak haladni. Ami az ötéves tervet illeti, az országos számok még nincsenek jóváhagyva. Néhány számadatot nagyjából már ismerünk az országos tervből, s a mienket igyekszünk ahhoz igazítani, de részleteiben majd később tárgyaljuk meg. Arról azért tájékoztatjuk az elvtársakat, hogy a nagyüzemi baromfitenyésztésről, a nagyüzemi lucemamag termesztésről és a rizstermelésről elkészült egy olyan részlet-terv, ami már az ötéves terv része. Ezek szerint Szolnok megyében az ötéves terv során nagy léptekkel megyünk előre a nagyüzemi baromfitenyésztés útján úgy, hogy a nagy törzsállomány fejlesztése mellett és azzal együtt már több mint ezer vagon baromfihúst adnánk a népgazdaságnak. Ehhez bizonyos építkezési és egyéb feltételeket, beruházásokat kértünk az államtól. Végleges eldöntése ezután történik meg. A lucemamag termelésben, miután a ml területünk arra nagyon alkalmas, szintén előre kívánunk menni. Ez azt jelentené többek között, hogy a jelenlegi lucerna területünket két év alatt mintegy 20 000 holddal emelnénk meg. Az ötéves terv végére lucernavetés területünk megközelítené a 70 000 holdat A rizstermelésben pedig céljaink olyanok, hogy valóban forgóba helyezzük a rizst, mert mono-kulturális termeléssel nem lehet nagy termést elérni, viszont a rizsre a népgazdaságnak szüksége van. Elvtársak! Tisztelt Aktívaülésí Az előttünk álló feladatok nagyok, de lényegében a megoldásnak minden feltételével rendelkezünk. A termelőszövetkezetek vezetése kialakult, stabil, s a legtöbb helyen most már tapasztalt elvtársak vannak az élen. A szövetkezetekben erős, fejlődő pártszervezetek vannak. Az ő erőfeszítésükön múlik céljaink sikere. A tanácsi szervek is nagy tapasztalatokat szereztek az elmúlt években a termelőszövetkezeti gazdálkodás szervezésében, irányításában. Van ugyan olyan tapasztalat, hogy a járási, városi tanácsok végrehajtó bizottságai és a községi tanácsi szervek nem foglalkoznak elég konkrétan a gazdasági szervező munkával a termelőszövetkezetekben. Járási, városi szinten a tanácsoknál a szövetkezeti gazdálkodással való törődés és foglalkozás jó erősen a mezőgazdasági osztályokra korlátozódik. A mezőgazdasági osztályok pedig 1960 végétől a legutóbbi hónapokig nagyon meg voltak olyan feladatokkal terhelve, amelyek elvették idejük nagyrészét, s a konkrét gazdaságszervező munkára nem jutott idő. Most a mezőgazdasági osztályok ezeken a feladatokon lényegében túl vannak, nekik is a szövetkezetekben kell segíteni. De különösen fontos, bogy a végrehajtó bizottságok, a végrehajtó bizottságok vezetői konkrét szervező munkát végezzenek a szövetkezetekben. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után a legfontosabb állami feladat^ a gazdasági és kulturális nevelő munka szervezése tolódott előtérbe. Ami a pártmunkát Illeti, a járási, városi bizottságoktól —- az ipari területeket kivéve — fő feladatként a mezőgazdasági termelés emelését, s ebben különösen a termelőszövetkezetek gazdálkodását, termelését, ezt kérjük tőlük számon és ezt kell, hogy segítsék. Csáki elvtárs beszéde után sokan felszólaltak, a hozzászólásokat következő lapszámunkban közöljük. • • Öregek napja Tiszapüspökiben A tiszapüspöki Népfront Bizottság május 22-én rendezte meg az idős tsz-tagok napját. A tanácsháza nagytermében uzsonnával vendégelték meg a tsz nyugdíjasait, majd elbeszélgettek velük a háború és béke kérdéséről és a tsz mindennapi problémáiról. A találkozó a késő esti órákig tartott. Az idős parasztemberek, asszonyok meghatottan vették tudomásul, hogy tanácsaikra, tapasztalataikra most is számít a község vezetősége. Körséta az épí Határidő előtt két hónappal adják át a szövetkezeti lakásokat Szolnokon a Bálvány utcai szövetkezeti lakások építkezésén azzal fogad Sóra József technikus, hogy a november 1-i határidő helyett már szeptember 1-re elkészülnek a munkával.-'S mi a biztosíték erre? — A munkákat aszerint ütemeztük, hogy kész legyünk szeptemberre. Eddig tartani is tudtuk a magunk diktálta tempót. Most a belA túrkevei Búzakalász Termelőszövetkezet területén nagy- hasznú hőforrás van. A hőforrás vizét strandfürdőhöz és primőrkertészethez használják fel. A közös gazdaság anyagi helyzete most már megengedi, hogy a hőforráshoz megfelelő víztornyot és hőkicserélő berendezést építsenek ső vakolást, a burkolást, a tetőszigetelést végezzük. A válaszfalak is mind a helyükön vannak. — Miben különbözik ez az új 48 szövetkezeti lakás a tavaly elkészültektől? — Ebben az épülettömbben jóval tágasabb lakások lesznek, kétszobásak. S a minőséggel sem lesz annyi baj. A régi szövetkezeti lakások építkezésén három munkavezető is cserélte egymást, nem nagyon volt gazdája az építkezésnek. Most kezdettől fogva Kánya Lajos vezeti a munkát, megköveteli a feladatok pontos valóra- váltását, s így a lakók nem panaszkodnak majd annyit, mint a szomszédos épülettömbökben. A hónap végére elkészül az ipari* tanuló intézet Ellátogattunk a szolnoki iparitanuló intézet építkezésére is. Az új iskola világos, üde színei élénkítik a város főútvonalát. Az építők lényegében végeztek munkájukkal, erről tájékoztat bennünket Kiss elvtárs, az ottani művezető. — Május 30-án kell átadnunk az épületet, — mondja. — Kész is leszünk addigra, csupán a takarítás, s esetleg néhány ablak mázolása marad el. Dolgozik itt most húsz festő, s jól haladnak a munkával. Az épület belső szárnyához pótlólag rendeltek egy lépcsőházat. Azt most építjük, augusztus közepére készítjük el. Az új intézet tágas, világos tantermeit is megnéztük. A parketta frissen gyalulva, s a folyosó vitrinjei is helyükön vannak. Ä közeli átadásnak tehát semmi akadálya. — Valóságos üvegház ez — szól elismerően Kiss elvtárs. Nem olyan, amilyenbe én jártam tanonc koromban. A földszinten ruhatár van, könyvtár és olvasóterem. Otthon érezhetik magukat a fiatalok. Kulcs-átadás a Madách utcában Matkovics elvtárs, a szolnoki Madách utcai új lakóház építésének művezetője a járda szélén áll, onnan irányítja a munkát. — Ugye milyen szép házat csinálunk erre a keskeny telekre? — kérdi.-- — Ugye szépen eltaláltuk az ablakszínt is? Pesten az Emke ablakkereteit festették ilyen- színre. Az erkélyre piros és sárgaszínű hullámpalát rakunk. Szép élénk színekben pompázik majd az épület. S mikor adják át a lakásokat? • — Folyamatosan, anogy haladunk a munkával. A 15 lakás közül hatot már átadtunk. Az egész épületet a jövő hónap végére kell átadnunk. Addigra elkészítjük a földszinti részt is, költözhet a Beruházási Bank Szolnok megyei Fiókja. Találomra benyitunk az egyik lakásba, megnézni milyen munkát végeztek az építők. A két és félszobás, tágas lakásban szemlélődve, megállapítjuk: nagyon szép. — Szép, szép, de meddig? — mondja Matkovics elvtárs. Már 12 éve vagyok a vállalatnál, azóta mindig lakásokat építettem, de azt tapasztaltam, hogy a lakók nem becsülik meg a lakásokat. ' Hátha ez a lakóház kivétel lesz. , . Sb SS %
