Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-11 / 84. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. április 1L Gomulka válaszai a poznani választási gyűlésen Varsó (MTI) Április 9-én a poznani választási nagygyűlésen Wlad/slaw Gomulka, a LEMF Központi Bizottságának első titkára és Stefan Ignar, a Lengyel Egyesült Parasztpárt elnöke beszédet mondott, majd a sokezres hallgatóság, illetve a televízió nézői és a rádió hallgatói előtt válaszolt ^ a gyűlésen Írásban feltett kérdésekre is. Elsőnek Stefan Ignar válaszolt a mezőgazdasági politikát érintő kérdésekre, majd Gomulka emelkedett szólásra. A LEMP Központi Bizottságának első titkára egyebek között válaszolt két külpolitikai jellegű kérdésre is: hogyan alakul a lengyel—nyugatnémet viszony és hogyan értékeli a jelenlegi nemzetközi helyzetet? Az első témakört érintve rámutatott arra az ellentmondásra, amely az Odera— Neisse-határ elismerésének tekintetében a nyugati táborban kialakult. A nyugatiak — élükön Adenauerrel — azt hirdetik, hogy ezt a határt csak a német békeszerződés véglegesítheti, ugyanakkor szakadatlanul akadályozzák a békeszerződés megkötését. — Hangoztatta, hogy a szocialista országok nem várnak a végtelenségig a német béke- szerződés megkötésével, s ha a nyugatiak nem akarják aláírni azt a két német állammal, akkor ők megkötik a Német Demokratikus Köztársasággal. Ez egyszersmind ártalmatlanná tenné a nyugatberlini veszélygócot is. Gomulka megítélése szerint a történelmi helyzet arra kényszeríti majd a nyugatiakat, hogy ők is keressenek valami reális megoldást a berlini kérdés rendezésére. Ezután Gomulka Ismételten leszögezte, hogy Lengyel- ország csakis a revansista törekvések megszüntetését és az Odera—Neisse-határ elismerését követő diplomáciai kapcsolatokban látja a lengyel—nyugatnémet viszony normalizálásának egyetlen lehetőségét. A nemzetközi helyzetről szólva kiemelte, hogy az elmúlt hónapok eseményei teljes egészében igazolták a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletén elfogadott elméleti és politikai következtetések helyességét. A jelenlegi helyzet alapvető jellemvonásai: a béke erői növekednek, a sürgősen megoldandó kérdések élén a béke biztosítása és a leszerelés áll, a kommunisták világszerte teljesítik történelmi küldetésüket, küzdenek a világbékéért. Kitért néhány időszerű kérdésre (Laosz, Kongó, Hammarskjöld felelőssége stb.) és hangoztatta, hogy napjainkban minden látszólag helyi viszály világkatasztrófa veszélyével fenyeget. — Foglalkozott az új amerikai kormányzat eddigi tevékenységével is. Véleménye szerint a Ksnnedy-kormány módszerei rugalmasabbak és talán könnyebb lesz vele megoldást találni, mint a korábbi amerikai államvezetéssel. — Rámutatott ugyanakkor arra, hogy a nemzetközi arénában nem egyes emberek, hanem az erőviszonyok döntenek és ezek határozottan a szocialista világrendszer javára billentek. Ebben nagy szerepe van a Szovjetunió hatalmas arányú fejlődésének, de hozzájárul valamennyi szocialista állam is az országépítő munkában elért sikereivel, iimimiiniimmiiiiiiimmimiiiiimiiiiimia A portugál gyarmattartók angolai kegyetlenkedései London (TASZSZ). A portugál hatóságok embertelen kegyetlenséggel fojtják el az angolai nép nemzeti felszabadító harcát. A rendőrség és a katonság büntető expedíciókat és „átfésülési” műveleteket kezdett. Azokra az afrikaiakra, akik szökni próbáltak, tüzet nyitottak. Sok afrikai megsebesült. A laoszi lázadók újabb veresége Az Eichmann per előtt Hanoi (MTI). Hírügynökségi jelentésekből kitűnik, hogy mindezideig semmiféle eredménnyel nem járt a laoszi lázadóknak április 6- áni indított, úgynevezett „nagyarányú offenzivája”. A Patet Lao hangja rádióállomás vasárnap közölte, hogy a hazafias erők Pha Hong közelében — ahova Boun Oumék a közelmúltban nagyszámú ejtőernyős-csoportot dobtak — megütköztek a lázadók alakulataival. A harc során a lázadó kormány zsoldosai vereséget szenvedtek és többen közülük átálltak a hazafias erők oldalára. Wang Wiengtől délre a Patet Lao-csapatok , rajtaütés- szerű támadást hajtottak végre az árulók egyik alakulata ellem. A hazafias erők három páncélkocsit megsemmisítettek. Kxieng Khouang tartományban a Patet Lao alakulatai és a kormánycsapatok folytatják a lázadó egységek felgöngyölítését Április 7-én Phou San helységben körülfogták a zsoldosok egyik csapatát Jeruzsálem, Koncsek László, az MTI különtudósí- tója jelenti: Ma reggel megkezdődik Jeruzsálemben a nagy érdeklődéssel várt per. Hatmillió ember hóhéra, Adolf Eichmann áll bírái elé. Hogy mit várnak az emberek a pertől, arról ízelítőt kaptam az Izraeli Antifasiszta Harcosok Szervezetének ötödik és hozzátehetem, izzóhangulatú kongresszusán. A felszólalók nemcsak a jogos megtorlást követelték, hanem az újjáéledő embertelen fasizmus egészének elítélését is. Követelték a „barna pestis” bacillushordozóinak, a ma is bújkáló, vagy. vezetőállásban lévő kis- és nagy Eichmannok, köztük elsősorban Hans Globke ártalmatlanná tételét és felelősségre vonását A kongresszus halált követelt Eichmannra, tiltakozott Nyugat-Németország atomfelfegyverzése ellen és követelte a Nyugat-Németország- ba irányuló izraeli fegyver- szállítások beszüntetését. A tömeg tiltakozott Eichmann védőjének, dr. Robert Serva- I tiusnak kihívó magatartása Provokációra készül az osztrák Soldatenbund a magyar határon Béé* (MTI). Közvetlenül a magyar határ mentén tervezett nem mindennapi provokációra készülnek a szélsőjobboldali vaskeresztes osztrák bajtársi szövetségek vezetői. Miután a múlt évben országos botrányt robbantott ki az Eisenstadtban, Burgenland fővárosában megtartott csinnadrattás bajtársi találkozójuk, amelyen a volt SS-ek zárt egysége is felvonult, az idén pünkösdkor közvetlenül a magyar határ mentén, a kőszegtől alig kilenc kilométerre fekvő Lockenhausba hívtak össze országos bajtársi találkozót Az idén pünkösdkor egyébként nemcsak találkozót és felvonulást terveznek, hanem a magyar határtól ugyancsak alig kőhaj itásnyira emelkedő Irottkőn emlékművet akarnak állítani a volt hitlerista Wehrmacht osztrák tagjainak. A magyar határmenti pünkösdi találkozó provokatív jellegét mi sem bizonyítja jobban, mint az a megdöbbentő tény, hogy az ünnepség „díszvendégeinek" első sorában szerepel a hírhedt Hennyei Árpád, volt magyar nyilaskeresztes Horthy-tábornok, akit az Eisenstadtban lakó ugyancsak horthysta Kisfaludy tábornok hívott meg Burgen landba. ellen, aki a jeruzsálemi pert a nürnbergi per revíziójára szeretné felhasználni. Soha többé fasizmust! Álljunk útjába az újjáéledő fasizmusnak, a nyugatnémet milita- rizmusnak! — Ezt követelte a kongresszus befejezése után a többezres tüntető menet Tel-Aviv utcáin. A per előkészületei A perre különben minden előkészület megtörtént. Eich- mannt átszállították Jeruzsálembe, eddigi börtönéből, az Ijar-táborbóL A tárgyalás színhelyéül a jeruzsálemi Beth Haam népházat választották, amely most készült eL Az első esemény a vadonatúj épületben az Eich- mann-per lesz. Amióta Eich- mannt átszállították Jeruzsálembe és a népház közvetlen közelében erre a célra berendezett különleges börtönben őrzik, nagyon szigorú biztonsági intézkedéseket rendeltek el. Az épületet magas drótkerítéssel vették körül, amely a népház főbejárata előtt az úttestet is lezárja és csupán a túlsó oldal járdáját szabadítja fel a gyalogosforgalomnak. Éjszaka fényszórókkal világítják meg az épület környékét. Mindenütt megerősített fegyveres őrség áll: a kapuknál, az udvarokon, a Beth Haam és a környező házak tetején is. A járműforgalmat más utcákra terelték Az épületbe négy kapun keresztül lehet közlekedni. A tárgyalóteremben áll már a bírói emelvény. Előtte valamivel alacsonyabban a vád és védelem helye, és természetesen a balsarokban elhelyezett vádlottak padja, Eichmann acélból és golyóálló üvegből készült kalitkája. Közel ötszáz újságíró, rádió- és televíziós riporter érkezett eddig Jeruzsálembe. Megérkezett a többi között Lord Russel is, aki könyvet készül írni az Eichmann-per- rőL Egyes kormányok megfigyelőket küldenek a perre. A nyugatnémet kormány egy megfigyelővel, dr. Gerhard von Preuschen wiesbadeni ügyvéddel és közjegyzővel képviselteti magát. Hangoztatták, hogy ' a nyugatnémet megfigyelőnek nem feladata a per jogi vonatkozásainak figyelemmel kísérése. Nem avatkozhat a per folyamatába, ennek ellenére közvetlen vonalat kapott a nyugatnémet kormánnyal, és jogot kapott arra, hogy rejtjeles táviratokat küldhessen Bonnba A tárgyalás menetrendje Képviseltetik magukat a peren az antifasiszta szövetségek és a nemzetközi jogász szervezetek is. A per menetrendje: Hétfőtől csütörtökig reggel 9 órától délután 3 óráig, majd 15.30-tól 18 óráig; pénteken 9 órától 13 óráig tart a tárgyalás. Szombaton és vasárnap törvénykezési szünetet tartanak. Megbízható körökből származó értesülés szerint a pei első két napján a hivatalos formaságok lebonyolítása után dr. Servatius, Eichmann védője az izraeli bíróság illetékességét akarja kétségbevonni. Ezzel kapcsolatban Eichmann Izraelbe szállításának körülményeit is tisztázni kívánja. Előreláthatólag április 17-e előtt nem kerül sor a vádirat ismertetésére, Servatius védő csütörtökön érkezett vissza Jeruzsálembe Nyugat-Német- országból, ahol a védelem tanúinak ügyeit intézte. Megérkezése után kijelentette, hogy öt német tanúnak védettséget akar kérni, mert az izraeli törvények szerint az SS volt tagjai azonnal letar- tóztathatók, ha Izraelbe érkeznek. Minden előkészület megtörtént Kedden reggel tehát megkezdődik a per. Ha ez a per feltárja nemcsak a borzalmakat, de azok okait is, időszerűségével, figyelmeztető erejével felébresztheti a világ éberségét, ismét elítélheti és megbélyegezheti a pusztító és embertelen barbárságot — a fasizmust A hosszú vadászat v. Március elején érkezett meg Ceüebe, amely kétszáz kilométernyire van Berlintől nyugatra és 80 kilométerre Hamburgtól. Jelentkezett az erdőőrnél, aki egy szomszédos faluban favágóként alkalmazta. Eichmann itt három éven keresztül békés nyugalomban élt Ha örökre ott marad, neve talán sohasem került volna az újságok címlapjára. A családjára való gondolás és a félelem, hogy felelősségre vonják a sokmillió zsidó kivégzéséért, nem hagyta nyugton. Folyton reménykedett benne, ogy majdcsak élhet megint teljes szabadságban. Eichmann titkos terve 1949 végén úgy gondolta, hogy elérkezett menekült életének döntő szakaszához: olyan életet teremthet magának, amelyben ismét szabad lehet és feleségét is viszontlátja. Számos történetet hallott arról, hogy magasrangú volt nácik külföldön milyen iól elhelyezkedtek. Tudta, hogy egyes középkeleti országokban fényűző életet folytatnak, komoly funkciókat töltenek be és mégcsak személyazonosságukat sem kell eltagadniok. Izrael állam 1948. évi megalakulása óta azonban a Közép-Kelet Eichmann számára nem jöhetett számításba. Dél-Amerika már sokkal inkább látszott biztosnak. Itt ugyan az élet nehezebbnek ígérkezett és komoly funkciókat sem lehetett betölteni, de bizonyára barátokra lehet találni. Dél-Ame- rikának másik nagy előnye, hogy sokezer kilométer választja el esetleges üldözőitől, akik ilyenformán teljesen elveszthetik szem előL Egyébként sem volt sok választási lehetősége. Eichmann azért gondolt a Közép-Keletre vagy Latin-Amerikára, mivel tudomása volt titkos náci szervezetek létezéséről, amelyek már több ízben kisegítették a Gestapo volt tisztjeit ezekre a területekre. A náci szervezetek ügynökei Németországban, Ausztriában, Svájcban és Olaszországban működtek. Olaszország volt a legjobb ugródeszka az emigráció felé. A menekültek Bariban szálltak hajóra Közép-Kelet felé, vagy Guineában, ha Argentínába utaztak. A náci szervezetek legjobbika ügyesen megtévesztő címen működött ODESSA-nak nevezte magát („Organisation der SS Angehörigen”, vagyis „Nácik hozzátartozóinak Szervezete”) és hivatalosan az Oroszországból vagy keleteurópai országokból menekült személyek segélyezésével foglalkozott Eichmann 1950 elején került érintkezésbe az ODESSA ügynökeivel. Májusban megszervezték távozását Celleből és Ausztrián keresztül Rómába juttatták. Akkoriban a határokon való átkelés viszonylag könnyű volt és bizonyos rokonszenwel viseltettek azok iránt, akik „keleti országból menekültek”. Egy ferencrendi szerzetes segít Ez a rokonszenv konkrét segtíségben nyilvánult meg olyan nemzetközi menekültügyi szervezetek részéről, mint amilyeneket pl. a Vöröskereszt és a katolikus egyház tartott fenn. Génuában élt egy ferencrendi szerzetes, aki nácibarát volt és segített a nácik kiszöktetésében. Ö szervezte meg Eichmann menekülését is. Először átmenetileg lakást szerzett neki Génuában, majd írt a deportáltakat segélyező vatikáni központnak és útlevelet kért egy Richard Klement nevű menekült részére. Ez a vatikáni központ a háború utáni években személyazonossági papírokat szerzett menekültek részére, hogy új életet kezdhessenek valamilyen külföldi országban. Kétséget kizárólan bebizonyosodott, hogy sem a Vatikánban, sem a ferencrendi szerzetben senki nem tudta, hogy Eichmannról van szó, sőt azt sem tudták, hogy a menekült egyáltalán náci volt. De az is kétségtelen megállapítást nyert, hogy az említett génuai ferencrendi szerzetes pontosan tudta, hogy kin segít és azt is tudta, milyen szerepe volt Eich- mannak a zsidók kivégzésében. Június elején megérkezett a Klement névre kiállított útlevél. Nyolc nappal később Eichmann megkapta az argentin vízumot is. A hónap végén hajóra szállt és július közepén megérkezett Buenos Airesbe. Alighogy partraszállt, Eichmann már azon fáradozott, hogy felesége és gyermekei is utána jöhessenek. Eichmanné vízumot kér Argentínába érkezve Eich- mannak mindenekelőtt munkát kellett találnia. Ehhez különleges személyazonossági igazolványra, ún. „cédula”-ra volt szüksége. Az igazolvány iránti kérelmében önmagát Ricardo Klement, katolikus vallású. nőtlen, hontalannak tünteti fel, iskolai végzettségként középiskolát említ, továbbá német és angol nyelvtudást. Az adatokból kitűnik, hogy 7 évvel fiatalította magát Október elején megkapta a szükséges papírokat Most először érezte, hogy elég biztonságban van ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsen családjával. Óvatos levelet intéz feleségéhez, kézírással, hogy felismerje írását és ebben bejelenti, hogy „a gyerekek nagybátyja”, akit már halottnak hittek, Argentínában éL Mihelyt megfelelően elhelyezkedett, őket is kiho- zatja. Ez persze — mint írja — még bizonyos időbe telik, de ha már ennyi ideig vártak, még egy kis türelemmel kell lenniük, hogy minden kockázatot elkerüljenek. Röviddel később egy második levélben Eichmann hangsúlyozza, hogy felesége mindenkivel szemben őrizze meg argentínai tartózkodásának titkát és javasolja, hogy az asszony váltsa ki az ő halotti bizonyítványát. Eichmann persze nem tudta, hogy 3 évvel ezt megelőzőleg Eichmanné már megjelent Ischlben a hatóságoknál és egy Kari Lukas nevű tanúra hivatkozva, kérte férje halotti bizonyítványát. Lukas azt állította, hogy 1945. április 28-án Prágában jelen volt Eichmann halálánál. Rájöttek azonban, hogy Kari Lukas nem más, mint Eichmanné sógora (nővérének férje) és mivel a nürnbergi per különböző vádlottjai azt vallották, hogy Eichmannal 1945. április 28-a után is találkoztak, Eichmanné visszavonta kérelmét. Az argentínai levél vétele után az assznnv már tudta, hogy a sokéves várakozás nem volt hiábavaló. Mégis még két esztendő telt el, míg utánamehetett férjének, ezalatt azonban rendszeres és óvatos életmódján semmit sem változtatott. Anyagi gondja nem volt, mert a háború vége óta férjének családja tartotta el, akik igen jó körülmények között éltek. Eichmann agrentínai tartózkodásának első hónapjait Buenos-Airesben töltötte. — Csak a német kolónia néhány volt náci tagjával lépett érintkezésbe, ezekre bizton számíthatott, hogy nem fedik fel kilétét. Hozzá segítették a személyazonossági igazolvány megszerzéséhez, majd különböző munkalkal- makat is szereztek neki. — Eichmann egyik barátja, Carlos Fuldner, egy német— argentin vállalat vezetője volt: a vállalat a kormány részére különböző elektromos szereléseket végzett 1100 kilométerre Buenos-Airestől és 300 kilométerre a chilei határtól. Tucuman városkában. Alkalmazottai kiválasztásánál mindig előnyben részesítette a náci menekülteket. Eichmannak is munkát adott, s az rövidesen elutazott Tucumanba. Néhány hónap múlva Eichmann úgy döntött, hogy ez a város és ez a munka megfelel neki. Itt akart megtelepedni családjával, ügy gondolta, senkinek se jut majd eszébe Tucumanban kutatni utána. 1951 eleién megírta tehát feleségének, hogy készüljön az utazásra. Azt tanácsolta, hogy lassan és óvatosan járjon el, még a gyermekeinek se szóljon semmiről, nehogy az iskolában elfecsegjék. (Folytatjuk)
