Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-11 / 84. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. április 1L Gomulka válaszai a poznani választási gyűlésen Varsó (MTI) Április 9-én a poznani választási nagy­gyűlésen Wlad/slaw Gomul­ka, a LEMF Központi Bi­zottságának első titkára és Stefan Ignar, a Lengyel Egyesült Parasztpárt elnöke beszédet mondott, majd a sokezres hallgatóság, illetve a televízió nézői és a rádió hallgatói előtt válaszolt ^ a gyűlésen Írásban feltett kér­désekre is. Elsőnek Stefan Ignar vála­szolt a mezőgazdasági politi­kát érintő kérdésekre, majd Gomulka emelkedett szólás­ra. A LEMP Központi Bizott­ságának első titkára egyebek között válaszolt két külpoli­tikai jellegű kérdésre is: ho­gyan alakul a lengyel—nyu­gatnémet viszony és hogyan értékeli a jelenlegi nemzet­közi helyzetet? Az első témakört érintve rámutatott arra az ellent­mondásra, amely az Odera— Neisse-határ elismerésének tekintetében a nyugati tábor­ban kialakult. A nyugatiak — élükön Adenauerrel — azt hirdetik, hogy ezt a határt csak a né­met békeszerződés véglege­sítheti, ugyanakkor szaka­datlanul akadályozzák a bé­keszerződés megkötését. — Hangoztatta, hogy a szocia­lista országok nem várnak a végtelenségig a német béke- szerződés megkötésével, s ha a nyugatiak nem akarják aláírni azt a két német ál­lammal, akkor ők megkötik a Német Demokratikus Köz­társasággal. Ez egyszersmind ártalmatlanná tenné a nyu­gatberlini veszélygócot is. Gomulka megítélése szerint a történelmi helyzet arra kényszeríti majd a nyuga­tiakat, hogy ők is keressenek valami reális megoldást a berlini kérdés rendezésére. Ezután Gomulka Ismétel­ten leszögezte, hogy Lengyel- ország csakis a revansista tö­rekvések megszüntetését és az Odera—Neisse-határ el­ismerését követő diplomá­ciai kapcsolatokban látja a lengyel—nyugatnémet vi­szony normalizálásának egyetlen lehetőségét. A nemzetközi helyzetről szólva kiemelte, hogy az el­múlt hónapok eseményei tel­jes egészében igazolták a kommunista és munkáspár­tok moszkvai értekezletén el­fogadott elméleti és politikai következtetések helyességét. A jelenlegi helyzet alapvető jellemvonásai: a béke erői növekednek, a sürgősen meg­oldandó kérdések élén a béke biztosítása és a leszerelés áll, a kommunisták világszerte teljesítik történelmi küldeté­süket, küzdenek a világbé­kéért. Kitért néhány időszerű kérdésre (Laosz, Kongó, Hammarskjöld felelőssége stb.) és hangoztatta, hogy napjainkban minden látszó­lag helyi viszály világkataszt­rófa veszélyével fenyeget. — Foglalkozott az új amerikai kormányzat eddigi tevékeny­ségével is. Véleménye szerint a Ksnnedy-kormány módsze­rei rugalmasabbak és talán könnyebb lesz vele megol­dást találni, mint a korábbi amerikai államvezetéssel. — Rámutatott ugyanakkor arra, hogy a nemzetközi arénában nem egyes emberek, hanem az erőviszonyok döntenek és ezek határozottan a szocialis­ta világrendszer javára bil­lentek. Ebben nagy szerepe van a Szovjetunió hatalmas arányú fejlődésének, de hoz­zájárul valamennyi szocialis­ta állam is az országépítő munkában elért sikereivel, iimimiiniimmiiiiiiimmimiiiiimiiiiimia A portugál gyarmattartók angolai kegyetlenkedései London (TASZSZ). A por­tugál hatóságok embertelen kegyetlenséggel fojtják el az angolai nép nemzeti felsza­badító harcát. A rendőrség és a katonság büntető expedí­ciókat és „átfésülési” műve­leteket kezdett. Azokra az afrikaiakra, akik szökni próbáltak, tüzet nyi­tottak. Sok afrikai megsebe­sült. A laoszi lázadók újabb veresége Az Eichmann per előtt Hanoi (MTI). Hírügynök­ségi jelentésekből kitűnik, hogy mindezideig semmiféle eredménnyel nem járt a laoszi lázadóknak április 6- áni indított, úgynevezett „nagyarányú offenzivája”. A Patet Lao hangja rádióállo­más vasárnap közölte, hogy a hazafias erők Pha Hong közelében — ahova Boun Oumék a közelmúltban nagy­számú ejtőernyős-csoportot dobtak — megütköztek a lá­zadók alakulataival. A harc során a lázadó kormány zsol­dosai vereséget szenvedtek és többen közülük átálltak a hazafias erők oldalára. Wang Wiengtől délre a Pa­tet Lao-csapatok , rajtaütés- szerű támadást hajtottak vég­re az árulók egyik alakulata ellem. A hazafias erők három páncélkocsit megsemmisítet­tek. Kxieng Khouang tarto­mányban a Patet Lao alaku­latai és a kormánycsapatok folytatják a lázadó egységek felgöngyölítését Április 7-én Phou San helységben körül­fogták a zsoldosok egyik csa­patát Jeruzsálem, Koncsek László, az MTI különtudósí- tója jelenti: Ma reggel megkezdődik Je­ruzsálemben a nagy érdeklő­déssel várt per. Hatmillió ember hóhéra, Adolf Eich­mann áll bírái elé. Hogy mit várnak az embe­rek a pertől, arról ízelítőt kaptam az Izraeli Antifa­siszta Harcosok Szervezeté­nek ötödik és hozzátehetem, izzóhangulatú kongresszusán. A felszólalók nemcsak a jo­gos megtorlást követelték, hanem az újjáéledő emberte­len fasizmus egészének elíté­lését is. Követelték a „barna pestis” bacillushordozóinak, a ma is bújkáló, vagy. vezető­állásban lévő kis- és nagy Eichmannok, köztük elsősor­ban Hans Globke ártalmat­lanná tételét és felelősségre vonását A kongresszus halált köve­telt Eichmannra, tiltakozott Nyugat-Németország atom­felfegyverzése ellen és köve­telte a Nyugat-Németország- ba irányuló izraeli fegyver- szállítások beszüntetését. A tömeg tiltakozott Eichmann védőjének, dr. Robert Serva- I tiusnak kihívó magatartása Provokációra készül az osztrák Soldatenbund a magyar határon Béé* (MTI). Közvetlenül a magyar határ mentén tervezett nem mindennapi provokációra készülnek a szél­sőjobboldali vaskeresztes osztrák bajtársi szövetségek ve­zetői. Miután a múlt évben országos botrányt robbantott ki az Eisenstadtban, Burgenland fővárosában megtartott csinnadrattás bajtársi találkozójuk, amelyen a volt SS-ek zárt egysége is felvonult, az idén pünkösdkor közvetle­nül a magyar határ mentén, a kőszegtől alig kilenc kilo­méterre fekvő Lockenhausba hívtak össze országos baj­társi találkozót Az idén pünkösdkor egyébként nemcsak találkozót és felvonulást terveznek, hanem a magyar határtól ugyancsak alig kőhaj itásnyira emelkedő Irottkőn emlék­művet akarnak állítani a volt hitlerista Wehrmacht oszt­rák tagjainak. A magyar határmenti pünkösdi találkozó provokatív jellegét mi sem bizonyítja jobban, mint az a megdöb­bentő tény, hogy az ünnepség „díszvendégeinek" első so­rában szerepel a hírhedt Hennyei Árpád, volt magyar nyilaskeresztes Horthy-tábornok, akit az Eisenstadtban lakó ugyancsak horthysta Kisfaludy tábornok hívott meg Burgen landba. ellen, aki a jeruzsálemi pert a nürnbergi per revíziójára szeretné felhasználni. Soha többé fasizmust! Álljunk út­jába az újjáéledő fasizmus­nak, a nyugatnémet milita- rizmusnak! — Ezt követelte a kongresszus befejezése után a többezres tüntető me­net Tel-Aviv utcáin. A per előkészületei A perre különben minden előkészület megtörtént. Eich- mannt átszállították Jeruzsá­lembe, eddigi börtönéből, az Ijar-táborbóL A tárgyalás színhelyéül a jeruzsálemi Beth Haam népházat válasz­tották, amely most készült eL Az első esemény a vado­natúj épületben az Eich- mann-per lesz. Amióta Eich- mannt átszállították Jeruzsá­lembe és a népház közvetlen közelében erre a célra beren­dezett különleges börtönben őrzik, nagyon szigorú bizton­sági intézkedéseket rendel­tek el. Az épületet magas drótkerítéssel vették körül, amely a népház főbejárata előtt az úttestet is lezárja és csupán a túlsó oldal járdáját szabadítja fel a gyalogosfor­galomnak. Éjszaka fényszó­rókkal világítják meg az épü­let környékét. Mindenütt megerősített fegyveres őrség áll: a kapuknál, az udvaro­kon, a Beth Haam és a kör­nyező házak tetején is. A jár­műforgalmat más utcákra te­relték Az épületbe négy ka­pun keresztül lehet közle­kedni. A tárgyalóteremben áll már a bírói emelvény. Előtte valamivel alacsonyab­ban a vád és védelem helye, és természetesen a balsarok­ban elhelyezett vádlottak padja, Eichmann acélból és golyóálló üvegből készült ka­litkája. Közel ötszáz újságíró, rá­dió- és televíziós riporter ér­kezett eddig Jeruzsálembe. Megérkezett a többi között Lord Russel is, aki könyvet készül írni az Eichmann-per- rőL Egyes kormányok meg­figyelőket küldenek a perre. A nyugatnémet kormány egy megfigyelővel, dr. Gerhard von Preuschen wiesbadeni ügyvéddel és közjegyzővel képviselteti magát. Hangoz­tatták, hogy ' a nyugatnémet megfigyelőnek nem feladata a per jogi vonatkozásainak figyelemmel kísérése. Nem avatkozhat a per folyamatá­ba, ennek ellenére közvetlen vonalat kapott a nyugatné­met kormánnyal, és jogot ka­pott arra, hogy rejtjeles táv­iratokat küldhessen Bonnba A tárgyalás menetrendje Képviseltetik magukat a peren az antifasiszta szövet­ségek és a nemzetközi jo­gász szervezetek is. A per menetrendje: Hétfőtől csütörtökig reggel 9 órától délután 3 óráig, majd 15.30-tól 18 óráig; pénteken 9 órától 13 óráig tart a tár­gyalás. Szombaton és vasár­nap törvénykezési szünetet tartanak. Megbízható körökből szár­mazó értesülés szerint a pei első két napján a hivatalos formaságok lebonyolítása után dr. Servatius, Eichmann védője az izraeli bíróság ille­tékességét akarja kétségbe­vonni. Ezzel kapcsolatban Eichmann Izraelbe szállításá­nak körülményeit is tisztázni kívánja. Előreláthatólag április 17-e előtt nem kerül sor a vádirat ismertetésére, Servatius védő csütörtökön érkezett vissza Jeruzsálembe Nyugat-Német- országból, ahol a védelem tanúinak ügyeit intézte. Meg­érkezése után kijelentette, hogy öt német tanúnak vé­dettséget akar kérni, mert az izraeli törvények szerint az SS volt tagjai azonnal letar- tóztathatók, ha Izraelbe ér­keznek. Minden előkészület meg­történt Kedden reggel tehát megkezdődik a per. Ha ez a per feltárja nemcsak a bor­zalmakat, de azok okait is, időszerűségével, figyelmezte­tő erejével felébresztheti a világ éberségét, ismét elítél­heti és megbélyegezheti a pusztító és embertelen bar­bárságot — a fasizmust A hosszú vadászat v. Március elején érkezett meg Ceüebe, amely kétszáz kilométernyire van Berlintől nyugatra és 80 kilométerre Hamburgtól. Jelentkezett az erdőőrnél, aki egy szomszé­dos faluban favágóként al­kalmazta. Eichmann itt há­rom éven keresztül békés nyugalomban élt Ha örökre ott marad, neve talán soha­sem került volna az újságok címlapjára. A családjára való gondolás és a félelem, hogy felelősségre vonják a sokmil­lió zsidó kivégzéséért, nem hagyta nyugton. Folyton re­ménykedett benne, ogy majd­csak élhet megint teljes sza­badságban. Eichmann titkos terve 1949 végén úgy gondolta, hogy elérkezett menekült éle­tének döntő szakaszához: olyan életet teremthet magá­nak, amelyben ismét szabad lehet és feleségét is viszont­látja. Számos történetet hal­lott arról, hogy magasrangú volt nácik külföldön milyen iól elhelyezkedtek. Tudta, hogy egyes középkeleti orszá­gokban fényűző életet foly­tatnak, komoly funkciókat töltenek be és mégcsak sze­mélyazonosságukat sem kell eltagadniok. Izrael állam 1948. évi megalakulása óta azonban a Közép-Kelet Eich­mann számára nem jöhetett számításba. Dél-Amerika már sokkal inkább látszott biztos­nak. Itt ugyan az élet nehe­zebbnek ígérkezett és komoly funkciókat sem lehetett be­tölteni, de bizonyára bará­tokra lehet találni. Dél-Ame- rikának másik nagy előnye, hogy sokezer kilométer vá­lasztja el esetleges üldözői­től, akik ilyenformán teljesen elveszthetik szem előL Egyébként sem volt sok vá­lasztási lehetősége. Eichmann azért gondolt a Közép-Kelet­re vagy Latin-Amerikára, mi­vel tudomása volt titkos náci szervezetek létezéséről, ame­lyek már több ízben kisegí­tették a Gestapo volt tiszt­jeit ezekre a területekre. A náci szervezetek ügynökei Németországban, Ausztriá­ban, Svájcban és Olaszor­szágban működtek. Olaszor­szág volt a legjobb ugródesz­ka az emigráció felé. A me­nekültek Bariban szálltak hajóra Közép-Kelet felé, vagy Guineában, ha Argentínába utaztak. A náci szervezetek legjob­bika ügyesen megtévesztő cí­men működött ODESSA-nak nevezte magát („Organisation der SS Angehörigen”, vagyis „Nácik hozzátartozóinak Szervezete”) és hivatalosan az Oroszországból vagy kelet­európai országokból mene­kült személyek segélyezésé­vel foglalkozott Eichmann 1950 elején ke­rült érintkezésbe az ODESSA ügynökeivel. Májusban meg­szervezték távozását Celleből és Ausztrián keresztül Rómá­ba juttatták. Akkoriban a ha­tárokon való átkelés viszony­lag könnyű volt és bizonyos rokonszenwel viseltettek azok iránt, akik „keleti or­szágból menekültek”. Egy ferencrendi szerzetes segít Ez a rokonszenv konkrét segtíségben nyilvánult meg olyan nemzetközi menekült­ügyi szervezetek részéről, mint amilyeneket pl. a Vö­röskereszt és a katolikus egy­ház tartott fenn. Génuában élt egy ferencrendi szerzetes, aki nácibarát volt és segített a nácik kiszöktetésében. Ö szervezte meg Eichmann me­nekülését is. Először átmene­tileg lakást szerzett neki Gé­nuában, majd írt a deportál­takat segélyező vatikáni köz­pontnak és útlevelet kért egy Richard Klement nevű mene­kült részére. Ez a vatikáni központ a há­ború utáni években személy­azonossági papírokat szerzett menekültek részére, hogy új életet kezdhessenek valami­lyen külföldi országban. Kétséget kizárólan bebizo­nyosodott, hogy sem a Vati­kánban, sem a ferencrendi szerzetben senki nem tudta, hogy Eichmannról van szó, sőt azt sem tudták, hogy a menekült egyáltalán náci volt. De az is kétségtelen megállapítást nyert, hogy az említett génuai ferencrendi szerzetes pontosan tudta, hogy kin segít és azt is tud­ta, milyen szerepe volt Eich- mannak a zsidók kivégzésé­ben. Június elején megérkezett a Klement névre kiállított út­levél. Nyolc nappal később Eichmann megkapta az ar­gentin vízumot is. A hónap végén hajóra szállt és július közepén megérkezett Buenos Airesbe. Alighogy partraszállt, Eich­mann már azon fáradozott, hogy felesége és gyermekei is utána jöhessenek. Eichmanné vízumot kér Argentínába érkezve Eich- mannak mindenekelőtt mun­kát kellett találnia. Ehhez különleges személyazonossági igazolványra, ún. „cédula”-ra volt szüksége. Az igazolvány iránti kérelmében önmagát Ricardo Klement, katolikus vallású. nőtlen, hontalannak tünteti fel, iskolai végzettség­ként középiskolát említ, to­vábbá német és angol nyelv­tudást. Az adatokból kitűnik, hogy 7 évvel fiatalította ma­gát Október elején megkapta a szükséges papírokat Most először érezte, hogy elég biztonságban van ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsen családjával. Óvatos levelet intéz feleségéhez, kézírással, hogy felismerje írását és eb­ben bejelenti, hogy „a gyere­kek nagybátyja”, akit már halottnak hittek, Argentíná­ban éL Mihelyt megfelelően elhelyezkedett, őket is kiho- zatja. Ez persze — mint írja — még bizonyos időbe telik, de ha már ennyi ideig vár­tak, még egy kis türelemmel kell lenniük, hogy minden kockázatot elkerüljenek. Rö­viddel később egy második levélben Eichmann hangsú­lyozza, hogy felesége min­denkivel szemben őrizze meg argentínai tartózkodásának titkát és javasolja, hogy az asszony váltsa ki az ő halotti bizonyítványát. Eichmann persze nem tudta, hogy 3 év­vel ezt megelőzőleg Eichman­né már megjelent Ischlben a hatóságoknál és egy Kari Lu­kas nevű tanúra hivatkozva, kérte férje halotti bizonyít­ványát. Lukas azt állította, hogy 1945. április 28-án Prá­gában jelen volt Eichmann halálánál. Rájöttek azonban, hogy Kari Lukas nem más, mint Eichmanné sógora (nő­vérének férje) és mivel a nürnbergi per különböző vád­lottjai azt vallották, hogy Eichmannal 1945. április 28-a után is találkoztak, Eichman­né visszavonta kérelmét. Az argentínai levél vétele után az assznnv már tudta, hogy a sokéves várakozás nem volt hiábavaló. Mégis még két esztendő telt el, míg utánamehetett férjének, ezalatt azonban rendszeres és óvatos életmódján semmit sem változtatott. Anyagi gondja nem volt, mert a há­ború vége óta férjének csa­ládja tartotta el, akik igen jó körülmények között éltek. Eichmann agrentínai tar­tózkodásának első hónapjait Buenos-Airesben töltötte. — Csak a német kolónia néhány volt náci tagjával lépett érintkezésbe, ezekre bizton számíthatott, hogy nem fe­dik fel kilétét. Hozzá segí­tették a személyazonossági igazolvány megszerzéséhez, majd különböző munkalkal- makat is szereztek neki. — Eichmann egyik barátja, Carlos Fuldner, egy német— argentin vállalat vezetője volt: a vállalat a kormány részére különböző elektro­mos szereléseket végzett 1100 kilométerre Buenos-Airestől és 300 kilométerre a chilei határtól. Tucuman városká­ban. Alkalmazottai kiválasz­tásánál mindig előnyben ré­szesítette a náci menekülte­ket. Eichmannak is munkát adott, s az rövidesen eluta­zott Tucumanba. Néhány hónap múlva Eich­mann úgy döntött, hogy ez a város és ez a munka meg­felel neki. Itt akart megtele­pedni családjával, ügy gon­dolta, senkinek se jut majd eszébe Tucumanban kutatni utána. 1951 eleién megírta tehát feleségének, hogy készüljön az utazásra. Azt tanácsolta, hogy lassan és óvatosan jár­jon el, még a gyermekeinek se szóljon semmiről, nehogy az iskolában elfecsegjék. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents