Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-02 / 79. szám
' twi. április X SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 13 'Áse öregasszony összerezzent a csengetésre. Sietve ment ajtót nyitni. Csakugyan a menye érkezett. Kutatva nézett az arcába, de nem látott rajta semmit. Adélka rosszkedvű volt, mint rendesen, em Ehet vagy, fiam? — Nem vagyok. Mondtam már, hogy én nem vagyok éhes. Mama mindig úgy néz rám, mintha éhenhalnék <— Fiam, nem is tudom, min élsz. Én csak azt látom, hogy idehaza nem eszel semmit. — Eszem odabent. Húsz fillér a reggeli, ötven fillér az ebéd, három tál étel, és tíz fillérért eszem uzsonnát. Nyolcvan fillér s akkorára dagadok, mint egy luftballon. És maga még itthon is töm* ne. Azt nem mondta meg, hogy reggelire csak egy zsömlét szokott enni, uzsonnára sem* mit s ebédre is a kisebédet, a harminc fillérest, azzal, hogy húst nem szabad ennie. így is negyvennyolc fillérbe kerül egynapi kosztja, az egy hónapban felmegy tizenkét- tizenöt pengőre, mert néha vagy egy zsömlével, vagy egy kis cukorral megtoldja. így tesz a többi kAszólgálólány is az árúházban. Már aki tisz* tességes és nem másnak a barátságán élósködik. Nagyon kicsiny a fizetés, egy ' ónapban sem megy fel többre huszonegy- huszonkét pengőnél. A nyolcvanfilléres napi koszt H te telne belőle. És az ura munkanélküli és már két hete az egész lábát lejárja s nem tud hazahozni egy vasat sem. Közben levetkezett és lefe* küdt az ágyba. Ez az egy hunts, amit megengedhet magának, hogy amint hazajön, azonnal lefekszik. El is alszik csak akkor ébred fel, mikor Viktor hazajön. Mi van? •— Semmi. A mama félénken nézi őket, mint egy kit szürke egérke és óvatosan kisomfor- dál és behoz egy lábasban hideg krumplipaprikást. Szó nélkül odateszi a fia elé. — Ez mi? — Főztem, fiam. A tanóráknál voltam bent takarítani. A fiatalember hozzáfog enni. Nem bhr ellenállni, tokkal MÓRICZ ZSIGMONDI Az a félelmes harmadik többet eszik, mint amennyit illik, de éhes. Egész nap nem evett, csak három zsemlét. Mikor jóllakott, odamegy a feleségéhez s a paplanon keresztül megsímogatja. — Nincs semmi? Az asszonyka halkan s rettegve mondja: — A Blitz nagyon megnézett. •— Szólott? «“> Azt mondta: mi az, kisasszon >, maga nem bír mozogni? A fiatalok nem tudtak elaludni Olyan aggodalomban voltak, hogy se beszélni, se megnyugodni nem tudtak. Ha az áruházban észreveszik, hogy Adélka már ennyire előrehaladott stádiumban van, föltétlenül elbocsátják. 'A tél pedig egy kárpitosnak nem ad munkát. Már felélték, ami kevés félretett pénzük volt s képtelenek új pénzt szerezni. Igaz, Adélka többet hazahoz— No és? •— Hát erre felfutottam a létrára, mint a mókus és csak úgy adogattam neki lefelé a dobozokat. De azt hiszem, nagyon megnézett A fiatalember ijedten kapta fel a kezét; — Mozog? — De még hogy! Rúg. — Jól nézünk ki Mély gondba merülve hallgattak. Az öregasszony figyelt és lesett minden szót. Megértette őket, pedig süket volt. A szeméhez emelte a zsebkendőjét és kiment a pici konyhába i többet nem is jött be. ni (Bokros László rajza) nem tud., csak néha egykét pengőt adhat az urának, de ha faesik, akkor az ő kosztjáról is gondoskodni kell, — Mondtam, hogy eredj el az orvoshoz. A fiatalasszony hallgatott. Az orvos pénzbe kerül. S akkor kezdődött a tél, az ura akkor esett ki mindenből. És 6 vem is mert. Nem úgy nevelték otthon. Még beszélni sem tudott a dologról. Most is csak sirt, t mikor jól kisírta magát, dacosan össze- szorította a fogait és hallgatott. Másnap reggel a megszokott időben csinosan, lányosán felöltözött és elment. Az ura valami aggodalmat éneit és elkísérte az áruházig. Jó három falóméiért kellett menniük a városon végig. Az utcán sokan jártak, • villar- mosok üresek voltak. Mindenki gyalog igyekezett « munkahelyére. Csak úgy mentek egymás mellett, anélkül, hogy megérintették volna egymást. Mintha va1 ami eltamin Bor Ambrust A NAGYKORÚSÁG ÓRÁJA Eddig ismeretlen írót avat a Magvető Kiadó. Bor Ambrus főleg a háború által bekövetkezett fordulat belső hatását kutatja az emberekben. Elbeszéléseiben elsősorban a régi hivatalnokok és értelmiségiek problémái elevenednek meg és feltárják a feleszméld« folyamatát abban a a bamaszemű lány... Útköz ben idézésre, csak úgy „bekukkant” a rendőrségre. Letartóztatják s egy évi fogház ra ítélik. A fogházban alkalma nyílik közelről megfi gyelni az elesett emberek egyre reménytelenebbé válói sorsát. A kötet többi elbeszélése is a munkásmozgalom küzdelmeiről ad színe», eleven képet helyzetben, amikor leleple-almmímm, .lullniiinlij|;|if1!lil,i[liliWI......................... Kö dnek a bukó rendszer ocs- = mányságai. A háború- és fas-g Izmusellenes mondanivaló jú g elbeszélések mellett az ellen- |f forradalom témája kap he-J lyet a kötetben. Novellái a|f népi demokrácia mellett hitet g tevő és a művészi megformá- = lásban sokat ígérő humanista | íróra vallanak. J * i. Burian, Emil Frantisek: NYOLCÁN ONNÉT, A TÖBBIEK Á SORBÓL | A nemrég elhunyt, ritka | tehetségű cseh művész e kö-| tétével, mint író mutatkozik | be a magyar olvasóknak. A| dachaui koncentrációs tábor = kommunistáinak illegális g munkáját bemutató elbeszé-g lések mindegyikéből érzi azg olvasó, hogy a legembertele-g nebb körülmények között is g sokan akadtak, akik megőriz-g ték emberi mivoltukat és ag végsőkig harcoltak az emberig szív tisztaságáért, veszélyez-g tetett elvtársaik életéért g * 1 Kőműves Imre: g MIELŐTT ELFELEJTENÉM! Dunai csónakkirándulásra § Indul a cfmadó novella hőse i «— m Római-parton már várjál A NÉPLAP GALÉRIÁJA Simon Ferenc: F és ültödé Mészáros Lajos: Tiboré panasza a Bánk bán sorozatból (fametszet) Bokro« László: Szieszta (temperái Meggyes László; Női tel tezénratal szította volna őket egymástól Mint valami villamos feszültség, csak úgy lengedeztek egymás testétől d • mégis egybe voltak fűzve. Az áruház előtt a fiatalember rámosolyodott a lás feleségére: No, szervusz. Sok sze. renesétl i Adélka is elmosolyodott ’■ •— No, nézz meg, hát láti szik miami? • — Nem, semmi, csak bát■ ran... Dq azért egyél » 1— Még mitl [ Az asszonyka, mint egy kis ’ hősnő libbent be az éppen kinyitott bejáraton. Az ura \ 1 megfordult és néhány lépési műim visszanézett. Valami \ nyugtalanította. Mintha Blitzt arat látta volna az ajtóban.) Már nem látta, de azért ott \ maradt a közelben. Nem bírtl elmenni. Egyre nagyobb \ nyugtalanság volt benne. I Nem tudta volna megmonda-í ni, miért, de úgy érezte, most| dől el az élet. Nézte ezeket a| nagy kőházakat, dühvei ésj gyűlölettel Mennyi ház és_ mennyi ember és milyen naqy\ téli Itt keU megfagyni a téí-j ben, mint a farkasnak az er-J dőben. De a farkas nőstényed kiszülheti a kölykét, senki1 sem szól bele, s mi lesz erwelg ■ szegény kis asszonnyal?.. M Jött, ment, le f fel, egyre'l sebesebben s már nem látottéi senkit, csak a maga belsejében% villámlő dühöket és bána.to-% kot. Oly ideges volt, hogyg már gondolkodni sem bírt. § — De mit is kínozzák any-§ nyit? — mondta hangosan, t ^ egészen biztos volt benne.U hogy Adéllal nincs a pultja 1 mellett, hanem valahol bent, I valamelyik irodában áll és I várja a sorsát. I S ebben a pillanatban meg-1 jelent az áruház előtt egy sá-I padt és szédülő fiatal nő: aUgM ismerte meg a feleségét. •— No, mi az? Az asszonyka vállat vont. I r— Jól megvárattak, akkor j az orvosuk megvizsgált és azt § mondta, hetedik hónap. — Elküldték? Az asszony elébe nyújtottam a tenyerét. f— Negyven pengőt adták., § Ezzel elindultak előre az g utcán, a *dk nép közt. | Ügy érezték, mintha eVúág-% ta volna valami félelmetese hatalom a köldökzsinórt, amíg összekötötte eddig őket ez g élettel / tmvmm
