Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

12 UOUIOC MEGYEI NtFLAV IML Sprüh 1 B4«w Mihály: Kossuth tér 1981. to!sh f Véget ért a hónapok óta § folyó harc a hagyománytisz- |telők és a reformátorok kö- fzött Velencében. A leg'őbb | hatóság, az olasz közmunka- t tanács úgy döntött, hogy nem I szabad megváltoztatni Velen- |ce történelmi arculatát, i el­merült ugyanis a terv. hogy |a lagúnák városának déli ne­gyedében teljesen modern, iroda- és banképületeket jeinelnek és a város környéki ^aprő szigeteken modem bér- fházakkal népesítik be. A terv (ellenzői arra hivatkoztak, rbogv Rómában is az örök vá­ros történelmi képe mindin- _ '"'bb a modern ónt:-^szet ál- (dózatává válik: (DPAi Palié* József; Kertészkuny hó (ólai) A NÉPLAP GALÉRIÁJA Fűsi József í Egy katona a Szigeten JUegüyes László: Kubikos (olaj) LUKÁCS MIKLÓS: viliin fiátok Macskaköves utcáin a reggelnek hozták szívükben a hűséget, várták őket a szerelőcsarnokok, barátok: a megpihent gépek. Mint íjak, feszülnek az izmok nyolc lázas órán át, a vas fiai ők, a Világ lendkerekét forgatják, barázdás homlokukon érő izzadtság gyöngyfénye rezeg; olajak arany-kék virága balzsamozza a fáradó kezet, — körülöttük fogaskerekek csattognak, gépek sipognak, daruk cipelik a tonnákat, — míg futószalagján viszi az Idő perceit, — tájaira a világnak traktorok, gőzmozdonyok, ekék gördülnek ki nehéz kezeik alól. Gyári sziréna búgva ha szól, a hunyorgó alkonyaiban nyíló mosolyukat viszik haza, tudják, — vacsora után térdükön lovagol majd kisfiúk, kacagva, hitvesi virágujjak simogatják el a vánkos gyűrődését — s ők, — tiszta szívvel hullnak bokraikba kipattanó álmoknak... világ — csak a kis katona nyugodt idelent és rendület­len nyugalommal issza ki hi­deg sörét, megtörli száját és máris int újabb élvezetért. Most azonban már bort ren­del, vöröset, melegítő vörös bort. Hozza is a pincér, öblös, nagy pohárban. Ezt azonban már nem egyszerre, hanem kortyonként ízlelgeti, látha­tóan nagy élvezettel. A pincérnek tetszik a ka­tona, ez az elszánt vendég, aki most szinte egymaga kép­viseli a fogyasztó-közönséget, teljesíti a vendéglátó üzem vasárnapi tervét, példaadó módon, hósi gesztusokkal, mert már a másik pohár bort rendeli meg, de hozzá feke­tét is, szintén nagy pohárban. A fehérruhás kollégák las­san odagyűlnek hozzá, körül­veszik, nézik a mokány kis katonát, beszélgetnek vele. Hogy mit, nem hallom, messze vagyok onnan, a szél­csöndes sarokba húzódva. De azért ott vagyok én is köz­tük, egy vagyok velük ebben a vasárnap reggeli idillben, mintha egy nagy hajó fedél­zetén utaznánk. Nekem is tetszik a kis ka­tona, de szorongok is érte. Vajon tud-e talpraesetten fe­lelni minden kérdésre? Nem válik-e nevetségessé a fehér­ruhások között, akik között bizonyára van néhány dör­zsölt, pesti vagány is, és eset­leg ugratják a többiek szóra­koztatására a kis katonát, akin látszik, hogy falusi gye­rek, és érzem rajta, hogy elő­ször van a Szigeten. Ez nem olyan bizonyos, de mégis ezt hiszem inkább. An­nak az aggódásnak, ami most eltölt, ez az állapot, ez á drámai konfliktus felel meg leginkább. Ennek a kis kato­nának nagy terv született meg az agyában, hogy meg­kapta a kimenőjét: elmegyek a Szigetre, megnézem, milyen is az. Végigkőstolja az itteni földi jókat, sorra: sört, bort, feketét. Talán még pálinkát is iszik majd. De nem: arra nein kerül tat, vigyáz, mint­ha hallaná figyelmeztetése­met, ahogy gyorsuló szívve­résem, mint valami titkos távmondatot, értésére adja. És most hirtelen belémvág a sejtés: ez a kis katona ta­lán megsejtette, hogy a világ­diplomácia zöld asztalainál mostanában mennyi szó esik fóla. Leszerelés — súgja még a hajlongó nagy fák millióm le­vele is a feje fölött H átha máris előlegezné magának azt a pillana­tot, annak a pillanatnak örö­mét, amikor kifejtik a mun­dérból, és mehet haza szán­tani, békében, háborítatlan, mert így döntöttek felőle a zöld asztalnál... Ezért szurkolok én a kis katonáért Hogy ne előre igyék a medve bőrére, a le­vedlett mundérra. Vagy ha iszik is, csak módjával, még nincs vége a vitának. M ?g le­het hogy 6 kerül föl megint az asztalra érvnek. De akár így lesz, akár úgy. annyi bizonyos, hogy mosta­nában sok szó esik róla, a kis katonáról. Itt is, lám, az érdeklődés középpontjában áll, azaz ül. a széktenger közepén egye­dül, körötte a sok fehérruhás civil, akiket úgy látom és hal­lom, szépen elszórakoztat mert nagyokat nevetnek a a pincér kartársak. Sikere van . a kis katonának, mint vendégnek, 6 menti meg egyedül a vasárnapló vendég­sereg becsületét hogy ebben a zimankó® időben kijött ide, és nem közönséges rendelése­ket tesz. Csenget a kassza, a szeges lécen kis cédulákat lyuggatnak át: megindult a nagy vasárnapi üzem az 6 jó­voltából. Érzi fontosságát a kis kato­na: széles gesztusokkal ma­gyaráz, és ezek közül egy-egy újabb öblös-pohár bort is je­lent És ni, már koccint is az egyik pincérrel, neoa akar egyedül mulatni. Jól van, kis katona, érezd jól magad itt, a Szigeten. Dél­után, ha kisüt a nap, és a hatalmas terasz nyüzsög a törzsközönségtől, és akkor te elvesznél a hullámzó ember­áradatban. Akkor nem törőd­nének veled ennyit Most te vagy az egyetlen igazi ven­dég érted dohog lomhán ez a nagy üzem. ftuittaáiid MOZAIK Kanadában megállapítot­ták, hogy a televíziós okta­tás nyilvános iskolákban nem válik be. A pedagógusok vé­leménye szerint a televíziós oktatás alatt erősen lazult az iskolások fegyelme és az a vélemény alakult ki, hogy a televízióra fordított összege­ket inkább más tancélokra kellene felhasználni. Mint mondják, a képernyő segítsé­gével adott oktatás egyébként is túl gyorsan pereg, úgy, hogy a növendékek képtele­nek megemészteni és alig ma­rad meg belőle valami az em­lékezetükben. (Az „Arbeiter Zeitung"-bői) • A csehszlovák mezőgazda- sági intézet munkatársai többéves munkával elkészí­tették a csehszlovák mez'- gazdasági termelés rajon-at- laszát A térképek kimutat­ják, milyen mértékben ked­fnlUIUUUll!imilllll!ULUIIUllUUlllU!lUliüiUli:il!llli|]!:iin!ltimil!!llllllUlltlUliUI!llllllllill!llt!lii)ll!lli!lllll!l1liHlllililllllllliiilillllllli!mittl1ttimitllu!|il|,iiMli;il„l„H||imil,i!MMl,l||il]|i^ veznek az egyes vidékek ég­hajlati- és talajviszonyai, vá­lj lamint egyéb adottságai a (különböző mezőgazdasági nö- gvény- és állatfajták termelé- Isének. Az atlasz értékes se- jgítséget nyújt a mezőgazda- jsági tervezéshez. Egyben ré­sszé a KGST keretében folyó I szélesebb munkának, amely - (nek célja a szocialista orszá fgok közötti mezőgazdasági |szakosítás és munkamegosz itás kialakítása. E IX óra vasárnap reggel g | Szigeten. | Hűvös idő. Amolyan igazi, |zimankós idő, amilyent csak §Grönlandban lehet kitalálni |és az időjósok nagy fejvaka- |rások közepette, gyöngéden |és óvatosan „szeles, hűvös |idő, helyenként zivatar" jel- gzésű csomagolásban adnak be gaz amúgy is borúlátó olvasó­inak az újságban. | A Margitsziget üres, mint |valami nagy színpad, előadás iután. Csak a kulisszák van- |nak rajta, a hatalmas fák, só- ghajtozva és nyögve, csatakos |Iombokkal. Az utak kavicsa gszürkén, tisztára mosva csil- |log, a hosszúra nőtt fűszálak gúsznak a szél járásán; leng- ginog-mozog az egész berende- fzés itt a Szigeten, az asztalok |terítői, mint megannyi kis gzászló egy gyorsjárású hajón, |egy irányban repül, csuda, ghogy a levegőbe nem emel- |kednek... | És mégis: embereket is lát- |ni itt, fehérköpenyes nőket |az elárusító bódékban, tejes- |üvegek, szódák és sörök had- |serege élén — és fehérkabá- |tos pincéreket a roppant ven­déglői teraszokon, egycsomó- gba verődve és cigarettázva; gaz uszodába is siet itt-ott egy­ikét elszánt ember, akit nem | riaszt el az idő és vasárnap |lévén, szigorúan végrehajtja |a programot, amiről egész hé- |ten a munkahelyén álmodott. | I eülök én is a megbeszé- | lés szerinti vendéglátó |teraszának egyik zugába, szél- gjcsöndes helyre, és megrende­lem a magam szokásos pesti gfeketéjét Várom a baráto- Imat, akivel ide szándékozunk |megbújni, hogy közös mun­kánkon dolgozzunk. Nem tű- idom, eljön-e, hogy hidegre |íordult az idő, vagy nem aka­dályozza-« valami hirtelen családi baj — kisgyerekei vannak, és ilyesmi mindig előfordulhat Dolgozni valóm mindig akad: a táskámban ott vannak az elintézetlen ügyek zizegő, gyűrött papír­jai. De meg nézelődni is le­het, így korán reggel, pihent fejjel. így látom meg az én kato­námat Kicsi katona, alacsony, fe- jebúbjára tolt sapkában. Té­tova léptekkel jön, nyugod­tan, nézelődve ő is, a nagy fák alatt Aztán, mint aki alapos terepszemle után meg­állapítja, hogy éppen ez az a hely, amit keres, kényelme­sen betelepszik a roppant széktenger kellős közepébe. Egy vörös karosszéket kanya- rít maga alá, párnából kettőt is tesz a szék ölébe — hadd legyen jó kényelmes helye, ha már ő egyszer a Szigetre jött A pincérek fehér csomója — nagy fehér lepke-raj — megmozdul, az egyik kiválik, kanyarog a székek közt és kezét dörzsölve — hideg van, hiába — felveszi a rendelést C őrt visz a katonának. ^ Nagy pohár sört. Bor- zongva nézem, ahogy egyhaj- tásra issza ki. Nyár van, sör az ital ilyenkor, mégha oly hideg van is, amilyen csak október végén 'szokott lenni. Fönt az égen vastag felhők kergetik egymást, fekete­szürke hab tolong a látóhatár peremén, kavarog az egész A Zagyva-part oldalához simul két alacsony épület egy nagy park közepén. Félévszá­zada dolgoznak és alkotnak a Szolnoki Művésztelepen fes­tők és szobrászok, álmodják vászonra, kőbe, fába a körü­löttük zajló életnek művészi tudatukon átszűrt képét. Műveikből félévenként ren­deznek kiállítást Szolnokon, de nevükre már szerte az or­szágban felfigyeltek. Témá­ban gazdagodva, művészileg erősödve új meg új alkotá­sokkal lepnek meg bennün­ket Bokros László, Gácsi Mi­hály, Chiovini Ferenc, a te­lep legidősebbje, a figyelem­reméltó tehetségű Simon Fe­renc szobrászművész, meg a többiek. Műveik egyre in­kább a mai életet dicsérik, s felszabadulásunk ünnepén nyílik meg „A munka dicsé­rete” című kiállításuk. Műveikből egy csokrot Itt közlünk. Ez a kis galéria tisz­teletünk és szeretetünk jele a művészet, megyénk tehetsé­ges alkotói iránit

Next

/
Thumbnails
Contents