Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-30 / 101. szám
4 SZOLNOK MEGYU NÉPLAP 1961. április 30. A HOMUNCULUS GOLDONI: ÉS A VATIKÁNI í\ FOG,® DOSNE (Mirandonna) A Szigligeti Színház bemutatója Danielo Petrucci orvosprofesszor és munlcatársai: Laura de Pault biológus és Raphael Bernabeo orvos, december folyamán eredményes kísérletet végeztek bolognai magánlaboratóriumukban egy mesterséges megtermékenyítéssel létrehozott embrió laboratóriumi körülmények között való életben- tartására. Az anyaméhen kívül megtermékenyített pete 29 napig nemcsak életben maradt, de ugyanúgy fejlődött, mint anyjának méhé- ben a gyermek. Huszonkilenc napos korában azután a professzor megsemmisítette a mesterségesen nemzett és fejlesztett magzatot. Petrucci professzor két munkatársával öt éve készült erre a kísérletre, s az előkészületek alatt több ezer tengerimalacon végeztek megfigyeléseket. Legnagyobb eredményük mégis a tökéle* tes technikai berendezés létrehozása, amely lehetővé tette a kísérletnek nemcsak tökéletes elvégzését, de kitűnő, részletes megfigyelését is. A kutatók a bolognai laboratóriumban szilikon üvegből egy üvegkamrát szerkesztettek, s azt terhes nőtől csapolt magzatvízzel töltve, megteremtették a természetes környezetet a magzat számára. Az életműködéshez szükséges oxigént egy kis szivattyúval juttatták a kamrába. A folyamatot sikerült lefényképezniük. A mikroszkopikus fényképezéshez természetesen erős fényre lett volna szükség, s ennek sugarai bizonyára megölték volna az érzékepy petét és a spermákat, A professzor saját találmányát alkalmazta: három infravörös izzót, amelyek 7200 angstrom hullám- hosszú fényt bocsátottak ki. Ezek segítségével tetszés szerint szabályozható a kamrában uralkodó hőmérséklet, egyúttal felvevőgépével fekete-fehér és színes filmfelvételeket készíthet a kísérlet lefolyásáról. A 20 000 méter film, amelyet az üvegbúrá- ban történtekről forgattak, egyedülálló dokumentum. Bemutatja a fogamzást, megmutatja, hogyan hatolnak be a spermák a petébe. Az élet megindul, a megtermékenyült pete sejtmagja osztódni kezd, az első osztódást követi a másik. Ezután 8, majd 16, 32, 64. 128 sejt jelenik meg, mindaddig, míg a folyton szaporodó és tömörülő sejtek olyan formájúvá nem növekedtek, mint a szeder. Még mielőtt kéthetes az embrió, elkezd rendeződni. Az egyhónapos magzati 8 mm nagy és ebben a korában már kivehető rajta — embrionális formában persze — a test egyes részei. Amikor a mesterségesen nemzett és nevelt embrió ezt a fejlődési fokát elérte, Petrucci professzor abbahagyta a kísérletet, s megsemmisítette a kis élőlényt. Es itt felmerül a kérdés: mi késztette erre? Jean Rostand francia akadémikus tudományos szempontból próbált magyarázatot adni: eszerint 28 nap (a terhesség első holdhónapja) elteltével a fejlődés újabb kritikus pontjához jutott •’ az embrió. Míg eddig anyagcseréje tisztán kémiainak volt mondható — és ehhez Pet- rucciéknak sikerül a kedvező technikai feltételeket létrehozniuk —, addig e kritikus ponton túl az anyagcserében változás áll be. Ennek kutatása még kezdeti stádiumban van. Feltevések szerint ekkor lép előtérbe az anyai placenta, a méhlepény szerepe, amely felépítésében annyira bonyolult, komplex, hogy kicsit meg is ijed az általa felkeltett érzelmek viharától és kezét a saját társadalmi osztályába tartozó szegény pincérnek nyújtja. A rendezés vendég munkája. Pás Sándor főiskolai hallgató diplomarendezését láthattuk. A tehetséges komoly /fiatalember jó elképzeléssel a régi commedia színpadát varázsolta elénk. Zsinórokon lógó tarka függöny, vásári deszkaszínpad, lécekből összerótt, szinte primitív díszletek közöt* folyik a játék, úgy amint azt az ezerhétszázas évek közepének velencei nézője láthatta. A -zi- nészek előrejönnek és a közönségnek mondják el egy- egy jelenet tanulságát, olyan bizalmassággal, amilyent az akkori közönség elvárt. Andaház'j Margit „testére szabott” szerepet kapott ez- alkalommal. S hogy a hasonlatot továbbvigyük: remekül „viseli” is. Tűzről pattant, vidám, okos, kaeér, és mégis zárt, egyszóval a Goldoni keltette elképzeléseket kifogástalanul váltja valóra. Különösen apró gesztusai, arcjátéka, egy-egy önfeledt hangocskája húzza alá a szerző jellemzését a fogadósnéról. A FÉRFISZEREPLŐK közül legjobban tetszett Tyll Attila koldusszegény őrgrófja. Az éhenkórász élősködő nemesember paródiáját nemcsak mértéktartóan, de mondhatni gyilkos humorral elevenítette meg. Gellei nőgyűlölő, majd szerelemtől megveszett Ripa- fratta lovag szerepében aratott őszinte sikert. Upor Péter, Molnár Miklós, Tarjányi László jó munkát végeztek halványan megrajzolt szerepük kibontásával. Kedves, bohókás alakítás Jánosi Olga színésznője. Se- b-styén Éva rövid szerepében is figyelemreméltó. A darab korhű hangulatában nagy része és érdeme "an Csányi Árvád díszlettervezőnek. Hernádi Tibor meg — csorbíthatatlan joga van. Az ő lelkén szárad a kis homunculus üdvösségének veszte. S úgy látszik, ezt a kérdést többen magukénak érzik Olaszországban. 1961. január 18-án a nápolyi államügyész elolt megjelent Antonio Mim 43 éves aCótisstviselő, s feljelentette Pelrucci professzort nyer- mekgyilkcsságért. Hivatkozott az ■ olasz büntető törvénykönyv 568. szakaszára, amely azt mondja: „Aki egy újszülöttnek közvetlenül a születés után vagy egy ■ ag- zatnak a születés alatt vagy ez előtt halálát okozza, hogy megmentse a saját vagy egy közeli hozzátartozójának a becsületét, háromtól tíz évig teriedő börtönnel büntetendő." Minden más esetben az ilyen cselekmény emberölés, aminek a büntetése minimálisan 21 évi börtön, de -« súlyosbító körülmények figyelembevételével halál is lehet. Hogy mi késztette a jámbor adóiisztviselőt arra, hogy feljelentse a neves profesz- szort, akit személyesen rém is ismer, pontosan nem tudjuk. De a kísérlet kapcsán megindult támadás eseményeit és dokumentumait elemezve, könnyen megérthetjük. Az egyház hű maradt önmagához, s állásfoglalásában a középkort igyekszik feleleveníteni a huszadik században. Bíróság elé kell-e állania Petrucci professzornak? Mi lenne a hatása és eredménye ennek a tárgyalásnak? Milyen alapon indokolná meg a vádat? Megannyi kérdés. Egy azokban bizoiyos: az ügv 'jabb adalékokkal szolgált az emberi butaság kultúrtörténetéhez, a -«»skein és a klerikalizmus ismét megmutatta igazi arculatát. [ EL LEHET gondolkozni •azon, miért avul el néhány •évtized alatt sok úgynevezett •műalkotás és miért friss, aktuális ma is Plautus, Aristo- •phanes, Moliére, századokkal \ezelött elporladt szórakoztatói a világnak. A sokféle ok Í közül talán a leghihetöbb, hogy az emberközelség, az l őszinte érzések, a mély igaz- óságok, a haladó tartalom l avatnak klasszikussá egy-egy 1 művet. ► Ilyen értelemben nevezhetniük a vígjátékirodalom • klasszikusának Carlo Goldo- • nit, a XVIII. század Velen- • céjének nagyszerű színpadi ; szerzőjét. I A Fogadósné Goldoni ’ egyik legkiérleltebb vígjáté- ! ka. Hőse, a talpraesett, értel- | mes és tisztességes Mirando- | lina körül forog a cselek- ’ mény. A fogadósné polgár, a ; szónak feltörekvést és a ne- '■ messég léhaságával szembe- ’ állított dolgozó embert je- | lentő értelmében. Játszik a ; léhűtő nemesekkel, lépten ; nyomon érezteti a dolgozó ; ember biztonságát és emel- ; lett az egyéniségéből fakadó játékos kedvet, bátorságot. •,Goldoni az ő szavaival fejti [ ki véleményét tisztességről, [ becsületről, a főnemességről •,S ez nem kis tett a XVIII. ^század politikailag kopottfé- \nyű. de régi hagyományait \féliékenyen őrző nemesi óköztársaságában. Velencében. I Ezért szerevelteti a becsületes pincért, az urak szol- igáit, akik jól látják gazdá- 1 luk hitványságát és a két lszínésznőt, aki bár a társa- ódalom rang1Auráidnak legala- órsonyabb fokain foglalnak óhelvet abban az időben, de ószellemességben. értelmes- óségben túltesznek a nemessé- ! gén. í A TÖRTÉNET lényege: jHogyan bolondítja magába \Mirandolina a nőgyűlölő lo- \vaqot, egészen az őrjöngésig, ;s hogyan szégyeníti meg két ;elszánt imádóját, a pénzes- \zsák grófot és a koldussze- \gény, de nagyzoló őrgrófot. ;Aztán megleckézteti őket, tot saját akaratából állította meg, ha pl. méreggel vagy más módon megölte a magzatot, akkor gyilkosságot követett el. petrucci esetét leginkább tálán egy leányanyáéhoz lehet hasonlítani,, aki erkölcstelen cselekedettel indította meg a szülés folyamatát. Nem volt joga, hogy megsemmisítse ezt az életet. Megbeszéltem a problémát a Vatikán moralistáival is: Petrucci tette az 1918- as egyház: törvény rendelkezéseibe ütközik. Igaz, nem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy a megtermékenyülés melyik pillanatában helyezi isten a lelket a testbe, de éppen ezért jogos a feltevés, hogy ez az aktus már abban a pillanatban megtörténik, amikor a két ivarsejt egyesül, hogy egy új emberi lényt hozzon létre, valamennyi öröklődő jellemvonásával.” Véleményével az illusztris személyiség nem maradt egyedül. Hatalmas és épületes vita bontakozott ki a teológusok és egyházi jogászok között arról, hogy közönséges gyilkosság. vagy „csak” abortusz esete áll-e fenn, tehát, hogy mi '-', ""il- kost, vagy angyalcsinálót kell-e felelősségre vonni a professzort. És itt felbukkan az Osservatore Romano egyik legelső kommentárjában említett borzalmas következmény képe. Mert, hogy a professzort felelősségre kell vonni, abban valamennyien kiegyeznek. A római jezsuita iskola jogászai szerint Petrucci bűne megbocsáthatatlan, mert megfosztotta a re- torta-magzatot a szent ke- resztség lehetőségétől, ezáltal az üdvösségtől, amire pedig minden teremtésnek — akárhol és akárhogyan fogamzik « megfigyelje, megismer azo- l kát a hatásokat, amelyek a 1 megtermékenyítéstől a szüle- < tésig a terhesség, az - mbrio- < nális fejlődés ideje alatt 'rik * a magzatot. Csak ezen az j úton vizsgálhatók ki ugyanis j azok a zavaró tényezők, ame- j lyek az embrió szokásos fej- < lődése alatt elvetélést, vagy S fejlődési rendellenességeket j okozhatnak. S a további cél j az volt, hogy ezekn’k az ; eredményeknek a birtokában j a születési és fejlődési rend- J ellenességek elleni harcot* (amelyről ma még szinte nem* is beszélhetünk) az orvostu-* domány eredményessé tegye. J Ez tehát komoly tudományos} program. Eleinte a professzor} úgy nyilatkozott, hogy „le-* hetséges ember születése* mesterséges körülmények kö-* zött”, és .. kísérletet termé-* szetesen folytatják, amint a} felmerült nehézségeket sike-} rül leküzdeni. A felkavart} vihar láttán azonban megvál-} toztatta véleményét. A kisér-} let egyelőre megállt, mert az • egyház vétót parancsolt. „Én < hivő katolikus vagyok — } mondotta — és nem akarok } olyan munkában részt venni, } mely botrányt idézne elő.”« Hozzátette: sohasem jutott« eszébe, hogy ezeket a kísér- « leteket felhasználva, omteri • életet lehetne előállítani,} vagy az eredmények segítsé- } gével mesterséges úton tér- } hességet lehetne előidézni.} Azonban a nyilatkozatok és 2 a sajtókommentárok özönét ♦ ez az állásfoglalás sem állí- ♦ tóttá meg. Az Osservatore Romano} hasábjain szót kért Roberto * Masi professzor, a római jog- ♦ tudományi szeminárium rek- ♦ tora is. „A teremtmény és az * emberi élet létrehozása és} fenntartása egy kémcsőben} hosszabb ideig — mondotta * — nem bizonyíték isten léte- } zése vagy a vallás ellen. A • kísérlet lényegében a hím. és • nőnemű csírák természetes * környezetükön kívül helyezésében áll, egyesíti azokat, és ez az egyesülés embriót eredményez. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy e csírázó elemeket az emberi testből vették ki, meats aé- kenyítésre Jcészen. A kísérlet természetesen nem mutat mást, mint azokat a rendszeres hatásokat, amelyek ennek a mesterséges körülmények között született és fejlődött embriónak az eredetét és fejlődését okozták. Bármilyen legyen is a tudomány fejlődése hasonló kísérletek során, ez semmit sem jelenthet isten létezése ellen." Ez az érvelés veszedelmesen hasonlít a védekezéshez, holutt valójában támadás: hiszen maguk a kutatók kovácsoltak legkevésbé érvet kísérletükből isten létezése ellen. Ha viszont nincs ilyen érv, miért szükséges a fentieket oly sietve kijelenteni? Megszólaltak ez ügyben a kánonjog tudósai K A Le Monde tudósítója interjút készített a Vatikán egy kiemelkedő személyiségével. aki a következőket »on- dotta: „A pápa megtiltotta a mesterséges megtermékenyítést 1949. szeptember 29-én, a katolikus orvosok 4. kongresszusán. Nyomatékosan megbélyegezte ás tiltotta 1955. május 19-én mondott beszédében. Mindezek alapján Petrucci professzornak, aki maga is hivő katolikus, nem lett volna joga a kísérletet és eredményeit nyilvánosságra hozni. Ezzel erkölcstelenséget követett el. Sikerült mesterséges megtermékenyítéssel. laboratóriumában emberi lényt létrehozni, megteremtve számára a megfelelő környezetet, anyagcserét, hőmérsékletet, oxigént stb. Ha ezt a folyamaszülők részvétele szükséges, akikre a nemzés csodálatos feladata, valamint a lelki és testi nevelés nemkevésbé fennkölt feladata bízatott. Nem lehet büntetlenül, borzalmas következmények nélkül megsérteni ezeket a körülményeket.” Hogy mik ezek a borzalmas következmények, arról még nem esik szó, de később fény derül rájuk. Egy bolognai klerikális lap odáig merészkedett, hogy Petrucci kísérleteit károsabbnak ítélte a náci orvosok szörnyűséges laboratóriumi kísérleteinél és leírta a következőket: „Elborzadtunk <j koncentrációs táborokban történt eseményeken, amelyek során az embert a legszadisztiku- sabb kísérleteknek vetették alá, de engedtessék meg azt mondanunk, hogy akkor a kísérletek legalább halállal végződtek. Itt azt akarják, hogy élettel végződjenek! Korunk emberei elvetik maguktól a felelősséget azért, hogy emberi lény szülessék apa és anya, család nélkül, annak a szentségtörő *udo- mányos kíváncsiságnak akaratlan áldozataként, mely magát az emberi élet misztériumát kívánja leigázni.. Szinte ki sem fejezhető, hogy ebben az állásfoglalásban mi a súlyosabb bűn: a tudomány mélységes megvetése. vagy három fiatal, buzgó katolikus kutató összehasonlítása a náci gyilkosokkal, akik emberi életek millióit semmisítették meg a koncentrációs táborokban. Január 13-án Petrucci vro- fesszor magyarázatot adott arra, hogy tulajdon képven mi volt kísérletének a célja. Eszerint a cél az volt, hogy újságírók már az első órákban megrohanták a szakértőket kérdéseikkel. Szakkörökben meglehetősen szkeptikusan nyilatkoztak, azzal érvelve, hogy az újságban közzétett fényképek nem elegendők egy tudományos kísérlet dokumentálására, s hasonló kísérleteket végeztek az Egyesült Államokban és Franciaországban is. Elismerésre méltónak csupán a fantasztikus 29 napos időtartamot ítélték, valamint a megfigyelési módszer, a filmtechnika tökéletességét. Az ügyhöz azonban rövidesen «em- csak orvosok, biológusok, ha nem moralisták, jogászok, sőt teológusok is hozzászóltak. A bulvársajtó óriási zajt csapott, szenzációs címfeliratokkal hozta tudósításait. (Születés az ampullában, A kémcső-bébi, Anyaság a re- tortában ...) Egyes vulgárma- terialisták a Holbach—La Mettrie-féle gépteória szenzációs bizonyítékaként könyvelték el a kísérletet és merész következtetéseikben már odáig mentek, hogy nemsokára lehetőség nyílik az ember születésének és agyveleje tevékenységének éppolyan tetszésszerinti befolyásolására, mint bármely más mechanikus folyamatnak. De ' egy másik jelenség sokkal érdekesebb: a kísérlet egyaránt dühödt ellenkezést váltott ki a klerikálisok és a fasiszták oldaláról Olaszországban. A Quo- tidiano című lap nihilizmussal vádolja Petrucci professzort, nihilizmussal, amely a lelki értékek megsemmisítésére tör. Más lapok marxizmussal. ateizmussal és azzal az „elvetemült” szándékkal vádolják a professzort, hogy kételyt akar kelteni a hívőkben az iránt, hogy az ember isten teremtménye. És ebben a kórusban a hangadó nem más, mint a Vatikán. A Vatikán-rádió és az Osservatore Romano alig néhány órával a kísérlet eredményének nyilvánosságra hozatala után már kommentált i azt. Erélyesen emlékezi tetett arra, hogy a pápák élesen elítélték, megtiltották a mesterséges megtermékenyítést. XIII. Leó pápa 1897-ben, XII. Pius 1949-ben és 1956- ban, majd a jelenlegi pápa is tilalmasnak nyilvánította emberi élet létrehozását pem természetes körülmények között. „Eletet adni egy emberi lénynek — írja a lap — olyan dolog, amelyet isten a szerelem legfennköltebb biztosítékaival övezett, s melyhez a természet. és lelkiismeret részvételén túl két megszentelt szellemi és fizikai lény, a mesterséges előállítására jelenlegi felkészültségünkkel még nem gondolhatunk. Szerinte tehát a kísérlet további sikeres menetének biztosítása technikai nehézségekbe ütközött, ezért kellett a folyamatot megszakítani. Más oldalról azt hangoztatták, hogy Petrucci professzor maga sem tudta mibe fogott bele, amikor elkezdte kísérletét. A siker láttán felbuzdulva folytatta megkezdett művét, de később felébredt erkölcsi felelősségérzete, az ismeretlentől való félelme, és megszakította a folyamatot A találgatásoknak maga a professzor vetett véget, mikor közölte, hogy a kísérlet félbeszakítása bizonyos rendellenesség miatt vált szükségessé: az embrió falában szakadás mutatkozott. A kísérlet eredményének a Paese Sera című újságban történt közzététele után az
