Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

I

10

SZOLNOK MEGYEI KEPLAI

1941. áprttk L

Sírva, könnyeit törölgetve lépkedett a dűlőút szélén, a füves árokparton. És úgy bámult a távolban fehérlő épületre, mint valami lelapult kísérteire. Mi lehet ott? Mit talál a hallgató, a titokzatosán fakó falak között? Néha megállt Visszanézett fél ősén. Jön-e utána valaki. Aztán remegő lábakkal, összeszorított kezekkel újra elindult Kendőjét feljebb tolta a szeméről, hogy jobban lásson. A nagy, piros csomót kijebb engedte a torka alatt, mert úgy érezte, hogy megfullad. És csak ment, botladozva, lihegve remegő reménykedéssel a kis épület felé és nem is tudta, voltaképpen mire gondol. Még mindig az elmúlt három nap szörnyűségei dörögtek, zúgtak a fülében és a bordái alatt Jöttek a visszavonuló német csordák. Beásták magukat ide, a dűlőút másik oldalára. Mintha ezer és ezer kis sírt ástak volna maguknak. Befészkelték magukat a keresztárnál álló, kis tanyai iskolába. És itt ágyú ztak, géppuskáztak addig, míg a szovjet csapatok ki nem szorították őket Ok addig a pici krumplispincében lapultak agyonijed ten, fogvacogva, mint a giliszták. Jóformái nem is ettek, nem is ittak. Akkor mertek csak előbújni a sötétségből, a pince nyirkos odvából, amikor egy saras, szőrős arcú katona bekiabált minden tanyába:

— Elő, elő, magyarok, vége a háborúnak! Nincs már germán!

Akkor sírva, sóhajtozva nagyokat lélegeztek. Csordultig szívták tüdejüket Valóban vége a rettenetes napoknak? Elmúltak a háború szörnyűségei? Kimosdottak, megfésülködtek. Friss ételt főztek. Felnéztek a ragyogó napba És sírva, ajakukat ha- rapdálva kacagni kezdtek.

— Vége van a borzalmaknak! És élűnk! Élűnk] Elve maradtunk!

Másnap lovas katona rohanta Végig a tanyákat Mindenhová bekiabált

— Nem félni, dolgozni szépen mindenki]

Hozzá külön is bekiabált.

— Iskolában is dolgozni, tanítani gyerekek!

Ezért indult el most a ke- resztútnál álldogáló iskola felé, hogy megnézze, mikor foghat neki a munkának. Munkatársa, a másik tanítói elszaladt az ágyúdörgés elől valahová Dunántúlra, ö, a húszéves lány nem ment sehová. Az iskolájában maradt míg a németek ki nem zavarták. Akkor húzódott meg IJa-L loghéknál, ebben a nyárfás. tanyában, hogy átélje a ffe-® kete napokat valahogy.

A lány lassan, nagyokat | sóhajtva lépkedett az iskola felé. Néha behunyta a szemét Mi vár rá? Mi lett az iskolájából, abból a muskátlis, hószínű teremből, ahol mindenfel' az ő kézimunkái pompáztak és ahol annyi ka-■ cagós órát töltött el tanítványaival? ,

Mikor közelebb ért, csont-1| tá vált minden porcikája. A % falakon gránátlyukak, vas- j | sebek, éktelen foltok. Az ab-i lakok csaknem mind vakon j bámulnak rá. Bokáig ér min-1 denfelé az üvegcserép.

Kitört belőle a megállíthatatlan, ordító sírás. Nekitámaszkodott az egyik akácfának. Ügy bámult az összetört ajtóra, a cserépdarabokra, a gerendáit mutogató tetőre, ajj kidőlt gémeskútra, mint arra a véres, tátottszájú hullára, amelyiket ott látott az előbbi hanyattfekve az árokparton.™

Egy végtelenség után, amikor újra erőt érzett a lábai-i ban, tovább indult Átlépkedett az üvegcserepeken. Bement a tátottszájú ajtón az] előszobába. Benézett a tanterembe. Lassan, támolyogva belépett az ismerős helyiség-; be. S leroskadt a legutolsói hadba.

A menyezet fekete a koromtól. — A szekrényeknek^ csak az aljai maradtak meg.! A többit a terem közepén | tüzelték fel. A képek össze-1 taposva haldoklanak a sze-| métben a padlón. A tábla!

rá. ál

GYOMAI GYÖRGY:

• • .

Üvegcserepek

térképet késsel hasogatták cafatokká. Nyilván azon magyarázták egymásnak, hogy merre fussanak visszafelé. A füzetek, rajzok összesározva, taposva, tépve lapultak mindenfelé.

A lány fogvacogva, dideregve bámulta a rettenetes pusztítást. És nem volt egy gondolat sem a koponyájában. Lehajolt a padra. Rázta a zokogás. Siratta az iskoláját. Temette, mint a halottá sokat, — mcndta akadozva. — Ez a háború.

Szétnézett. A fejét csóválta Aztán levetette szürke köpenyét. Letette, az egyik padra a sapkáját.

A lány szemé egyszerre kikerekedett a csodálkozástól. Mert a katona nem férfi volt, hanem szőkehajú nő, olyan fiatal, mint ő. Fehérbőrű, üde, mint a tavaszi szélben álmodó almavirág

fyirrafl,

Beszéltek, magyaráztak. Aztán eltűntek. Elmentek valahová a kamra felé. S alig telt el néhány perc, lapáttal, seprűvel jöttek vísszf

— Most már nem kell sírni! — simogatták a lányt szeretettel. — Neki kell fogni a munkának. Lesz itt minden szép újra. Lesz itt új élet

Az egyik katona nekifogott a lapáttal a szemetet, cserepeket összekotorni. Hányt sebesen mindent kifelé az ab lakon. A másik körüljárta az épületet. |

— Túlsó oldalon lenni sok t

jó ablak. Azokat Idehozzuk.; Lesz itt újra iskola, csak ne-i ki kell fogni, dolgozni, dol-| gozni szépen. «

A lány, mintha sötét, fáj-t dalmas álomból ébredne, vég-t télén hosszút sóhajtott És J csak bámulta a mosolygó,* idegen katonákat Mit moc-t danak? ♦

Azt mondják, hogy lesz * még eb b<S a romhalmazból újra tanteremt Lesz még Itt hamarosan tanítás? Járni fognak ide újra a régi gyerekek és tanulnak majd úgy, mint a szörnyűséges napok előtt?

Csordultig szívta a mellét És a terem kormos menyeze- tén mintha eltűnt volna a feketeség. Persze. Csak akarni kell. Neki kell fogni és újra szép lesz Itt minden. At kell hívni az asszonyokat, embereket gyerekeket segíteni. Tapasztanak, meszelnek, beragasztják az üvegdarabokat a rámába, súrolnak, sepernek, összeszegezik a táblát. És ha papírdarabokon is, de írni, tanulni fognak újra a gyerekek. .

A lány szomorú-szép arcán, mint a pirosló hajnal, megjelent az első mosoly. Nézte az idegen katonákat Nagyokat nyelt a sűrű porbóL S most már tudta, remegve érezte minden' sejtjében, hogy valóban lesz újra derűs, kacagós élet az ő agyonvert kis iskolájában. Még szebb, sokkal szebb, mint volt

Serfőző Simon:

TAVASZI DERŰ

Sugár-indák sziromszép hullása fonja át A fákat. Zöld védtelenségben ingnak az aprólábú bokrok. Az ittas csend hanyatt fekszik a tűben;

S a barázdák beomló álmában mozdulnak a csirák.

A hullám-fényes tóban virághajócskák ringnak.

Hajlik a nyírfa. Ágain szunnyad a felhős-inges nap. Gubancos ágú szél fésüli a lányos dús, omló haját,

S piros nevetésük szirmaival mosolyog az arcuk... Barázda-lépegető bakancsban ülnek az öregek a bJyikorgó-csontú kapuk előtt szemükben fáradt-békésen Hül a délután. Pipájuk füst-álmát szopogatják,

S ágaikkal elébük hajlanak az asszony-mosolyú fák...

A no!itechnikai oktatás nem csapán a gépeket jelenti

A Lengyel Népköztársaságban már évek óta élénken vitatják a politechnikai oktatás kérdéseit. A varsói iskolák ma már túl vannak a kísérletezés évein. A múlt év őszén az általános iskolákban bevezették a kőtelező kézimunka oktatást a gimnáziumokban pedig a gyakorlati-műszaki képzést

A gimnáziumokban a gyakorlati-műszaki foglalkozásokra hetente két órát fordítanak. A politechnikai oktatást tanterv szerint végzik. A tanterv azonban egymagában még keveset jelent A varsói iskolák számára nehéz kérdést jelent, hogy hol és milyen berendezések segítségével valósítsák meg a politechnikai oktatást Annak ellenére, hogy 1961. január elsejével a varsói 11 osztályos iskolákat és gimnáziumokat 77 műhely- lyel látták M, még távolról sem oldották meg a politechnikai oktatás problémáit. Nem minden tanulónak van alkalma arra, hogy saját Iskolájában vegyen részt politechnikai képzésben. Több mint 800 varsói iskola tanulója üzemekben kap politechnikai képzést, 600 iskoláé pedig üzem1 iskolákban sajátítlufija

tat És amikor valamennyire magához tért, megállapította, hogy Itt munkához látni, új életet kezdeni nem lehet talán soha, soha. Ebből a romhalmazból, ezekből a cserepekből, hulladékokból, fadarabokból, piszokból, koromból nem lesz tanterem, soha az életben.

Hirtelen felriadt. Felugrott. Valaki megérintette a vállát. Rémülten fordult hátra. KI lehet itt? Ki jött utána ilyen észrevétlenül. Idegen, szürkeruhás, fiatalarcú katona mosolygott rá. Már meg is fogta a kezét. Megszorította. Megrázta.

— Jónapot Sírni kell, sír(Palicx József rajza)

— Én is vagyok otthon tanítónő — mondta mosolyogva és szétmutatott két karjával a teremben. — Most vagyok ápolónő. Itt a kocsi kint. Megálltam kicsit Bejöttem iskolát megnézni, — magyarázta a lányba karolva.

A lány kinézett a dűlőre. Háromlovas parasztkocsi állt kint. Két katona ült rajta. Kíváncsian lestek be az üres ablakon és hallgatták a kies urr an ó hangokat Az ápolónő valamit kikiáltott a kocsin ülőknek. Azok leszálltak. Bejöttek az iskolába. Kezet fogtak a tanítónővel

ja el a politechnikai tudás

alapjait

Mindez jelentős előrehaladás a múlthoz viszonyítva, mégis csupán első lépésnek mondható. Ezideig Inkább ösztőnösség, mintsem tervszerűség nyilvánult meg a tanulók politechnikai képzésében. Éppen ezért csak örömmel lehet üdvözölni annak a bizottságnak a létrehozását, amely a jövőben koordinálja az üzemek és az iskolák együttműködését Erre a bizottságra vár az a feladat hogy az iskolákban megteremtsék a politechnikai oktatás alapvető feltételeit, vagyis az elengedhetetlenül szükséges berendezéseket A bizottságnak törődnie keU majd azzal, hogy az Iskolákat az eddiginél több géppel és berendezésekkel, különböző hulladékanyagokkal, félkész- gyármányokkal lássák el. Arra Is figyelmet kell majd fordítani, hogy az iskolákat patronáló üzemek ne csupán az anyagi támogatásra összpontosítsák erőfeszítésüket. Az Oktatásügyi Minisztérium rövid időn belül 450 olyan központot szervez meg, amely nyersanyaggal és különböző egyéb anyagokkal ellátja majd az Iskolai műhelyeket

COIUtADO ALVARO;

I

Vocesana és Primante ellenségek voltak. A templomi kórusban Vocesana a tenorszólamot énekelte, Primante meg a b,_;zust uor- mögte hozzá. A Kyrie-nél úgy szárnyalt a hangjuk, akár két, egyazon pillanatban égnek röppenő galamb. Vocesanáé olykor szédítő magasságokba csapott belerezegtek, már- már meghasadtak a templomablakok; Primante dörmögése elveszetten kóválygott-ka vargott a mélyben. Szomszédok is voltak. Primante minden este fennhangon imádkozott, rögtön utána meg csak úgy zengett a ház indulatos kiabálásától. Faluhelyen a falnak Is füle van, mindenkiről mindent tudnak. Vocesana jó pajtás volt vidám, él- celődő, s a jótékonykodást se mulasztotta el. Szerette ünnepélyessé tenni az Ünnepeket; ilyenkor csodálta a természetet a sok gyümölcsöt S ahogy elelmélkedett az idő múlásán, sosem az évszakok jártak az eszében —- az ünnepeket vette sorra, az ünnepeket, melyek benépesítik az évet, s mindegyre hozzákérlelik az új, meg új gyümölcsöket.

Vocesana és Primante majdnem egyidősek voltak. Mindkettőjüknek két-két fia volt, s mindketten papnak szánták a nagyobbik fiút és pásztornak a kisebbiket, aki így mit sem számított —, majd a testvére megáldja... A fiúk nőttek is, növekedtek. Csak hát míg Vocesa- ma nagyobbik fia olyan, mint valami papnak termett úrfi — a bőre, mint a patyolat, a homlokán meg finoman kéklik az erecske —, Primante fia egészen barna, napégette, durvabőrű, s az esze is tompa.

Egyetlen hely volt, ahová mindketten eljártak: a templom. Ott meg vetélytársak voltak. Vetélkedésük húsvétkor volt a legélesebb, Ilyenkor mintegy csomóba dagadt az év közben felgyülemlett megannyi viszályuk, veszekedésük. — Nagypénteken, amikor a körmenetben az egyik hívő a kereszt alatt görnyed, egy másik meg a poroszló szerepét játssza, a harc ugyancsak elkeseredett. Mind Krisztus akar lenni, fehér ingben, vörös palástban, homlokán tövisekkel átszúrt Iszalag-koszorúval Mindeddig Primante vitte a keresztet. Tavaly aztán az öreg plébános nem érte meg a húsvétot, meghalt. A hívők — amint ezt az egyik pásztor mondta — úgy maradtak, akár a nyáj )co- lomp nélkül. Néhányan el Is ma- radozt-ák az ájtatosságokról, mert hogy az új plébános túl fiatal volt, épp csak hogy elhadarta a szertartást, minden ünnepélyesség nélkül, a hangja meg olyan vékonyka, a mennyezetig sem ér föl, az égben aligha hallják. Az öreg hívők sorai megritkultak, s ebből a fiatalok húztak hasznot: elfoglalták helyüket a körmenetekben, a pap mellett, fogták a vecsemyepalást szegélyét Soha nem tapasztalt dolgok estek.

Elmúlt karácsonykor két ünnepi dudás összeveszett s az öregebbiket — azt amelyiknek előjoga volt hogy a főoltár mellett fújja — vetélytársa hasbaszúrta a dikiccseL Vocesana és Primante Immár csak a nagyobb ünnepeken tűntek fel a templomkórusban.

Ahogy közeledett a húsvét ünnepe, mindegyre hevesebbé vált a vetélkedés. A legények csapatostul versengtek egy-egy tisztségért a passió-játékban. —< Újdonságokat eszeltek ki. Nidiaca nagyobbik fia, aki még Judásnak se kellett, azt tervezte, hogy majd a körmenet élén tűnik fel, fején haranggal, melyről tövises iszalagok lógnak alá, egészen a lábáig. Mindenki kíváncsi volt a látványra. (Ama szentsége« héten nincsen gyümölcs • fákon, egy se; csupán zsenge tövis zöldell a réteken, mást se látni semerre. Úgy tűnik, az egész földön nem női egyéb.)

A Krisztus, meg a poroszló szerepe miatt újra felizzott Vocesaná- ban és Primanteban a versengés szenvedélye. Egy hét dühös pillantások és cselszövések közepette telt el; végül megegyeztek, hogy a sorsra bízzák a dolgot. Vocesana nevét húzták kJ a kalapból. Csütörtök volt Aznap a pásztorok késő éjszakág vigyázták Kaifás tüzét a Piac téren, csak úgy visszhangzott a falu a szent énekektől, meg a könyörgésektől, s Vocesana hangja oly magasan, plyan élesen har- sant, mint mikor a kakas kukorékol.

A nagypénteki körmenet késő délután indult a templomból. A harangok némák voltak. A napot felhő fátyolozta. Könnyű szellő kapott bele az erkélyeken díszelgő szőnyegekbe, függönyökbe, s azok meg-meslibbentek. akár a vitorlák. Elsőnek a tövisesuhás ember jelent meg a templomajtóban, szinte alig mozgott. Lassan, botladozó léptekkel levánszorgott a lépcsőkön. Meztelen mellén néhány csepp vér gyöngyözött. Amikor végre nagy nehezen a templom előtti térre ért, a függönyök és szőnyegek csapódásába-csattogásába egy másféle hang Is keveredett: zavaros összevissza kiabálás — az emberek

bűneikre gondoltak, i kegyelemért esedeztek. Mintha egy végveszélybe jutott hajáról szakadoztak volna töl ezek a hangfoszlányok.

Tíz ministránsfiú követte a töVls- csuhást, kezűkben vastag viaszgyertya. A Rómába költözött harangokat helyettesítő fakereplő hangja szárazon kopogott a tér fölött. Feltűnt Vocesana alakja is, fehér Ingben, vörös palástban, a kereszt súlya alatt gömyedezve. Egyetlen jelkép sem hiányzott: a kakas ott kukorékolt a dombtetőn, helyükön voltak a kalapácsok, szögek, fogók, s s lándzsa, meg a bambusznád végére kötött szivacs úgy álltak keresztbe, mint valami szent címeren. Vocesana alázatosnak, szenvedőnek látszott. Jóné- hány napja nem borotválta a sza- kállát, ■ ettől még sápadtabbnak tetszett; vonásai is élesebben tűntek elő a patyolatfehér verejtékkendő mögül, mely a keresztet tartó karjáról csüngött arcába. Társai fejűkre húzták csuklyájukat és így olyanok voltak, mintha acélsisakot hordtak volna. A kereszt nehéz volt, ■ olyanféle girbe-gurba barázdát vont az út porába, mint egy gazdátlan eke.

Most Primante alakja ís feltűnt a templomkapu négyszögében: emelt fővel lépkedett, több ágú, csomós kötélből való korbácsot lóbált a kezében. A legfelső lépcsőfokon körülnézett, majd lesújtott a keresztet vonszolóra. A kórus rákezdett a Misererére. Vocesana Is megpróbált énekelni, de görnyedt testtartásában hangja elfulladt, egészen távolinak tetszett. Primante megsuhogtatta á korbácsot, és két ütést mért Vocesana hátára. Ez volt a tiszte. Vocesana arra gondolt, hogy a kereszt nehéz. — Amikor a második ütés érte, megcsúszott és térdre esett. Ahogy újra föl próbált állni, fejét erőlködve a keresztnek szorította, s ekkor a korona egyik tövise belemélyedt homlokába. Nagykeservesen, s anélkül, hogy valaki segítette volna, sikerült talpraállnla: dülöngélve. botladozva megigazította vállán a keresztet. Arcát, m^lvet verejték csíkozott, r szeme körül vörösen égett, fölemelte. Prímán tér* nézett. Am aa most aagyoa mama

y