Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-28 / 99. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 196L április 28. Zorin sajtóértekezlete New Yorkban NEW YORK (TASZSZ). — Zorin, az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának második fe­lében részt vett szovjet kül­döttség vezetője sajtóérte­kezletet tartott New York­ban. A tudósítók számára adott nyilatkozatában kije­lentette: Megelégedéssel állapíthat­juk meg, hogy a béke meg­szilárdítását szolgáló kon­struktív álláspontra helyez­kedett sok ázsiai és afrikai, valamint néhány latinameri­kai ország is. A 15. ' ülésszak . második szakaszának középpontjában olyan kérdések szerepeltek, amelyek a népeknek a sza­badságért és függetlenségért vívott harcával függnek ösz- sze. E kérdések megvitatása újabb erővel bizonyította, bogy a gyarmati rendszer napjai meg vannak számlál­va, nem lehet feltartóztatni, sem visszafordítani a népek felszabadulásának folyama­tát. Meg kell jegyezni* hogy majdnem minden közgyűlési határozat, amely a nemzeti felszabadító mozgalommal függ össze, a gyarmati hatal­mak ellenállása dacára nyert elfogadást. ' Különösen ki kell emelni az angolai helyzet megvitatásának jelentőségét. Ismeretes, hogy Portugália a többi gyarmatosító hatalom támogatásával mindenképpen meg akarta akadályozni, hogy az ENSZ foglalkozzék az an­golai kérdéssel. A Biztonsági Tanácsban a portugál meg­bízott azt bizonygatta, hogy az ENSZ nem foglalkozhat az angolai kérdéssel. Mégis á Biztonsági Tanács* majd a közffvfílns vitáin meggyő­zően kimutatta, hogy az an­golai gyarmati rendőr-rend­szer nemcsak az ország né­pét sanyargatja, hanem az egyetemes békét, mindenek­előtt Afrika békéjét fenye­geti. A gyarmati országok és népek függetlenségére vonat­kozó deklarációval összhang­ban áz ülésszak határozata támogatja Angola népének igazságos harcát. A kongói kérdés vitája so­rán a küldöttek többsége el­ismerte, hogy a kongói hely­zet továbbra is aggasztó, egyre rosszabbodik és ennek a belga beavatkozás a fő oka. Az a körülmény, hogy az ENSZ nem képes a kongói kérdés olyan megoldására, amely a kongói nép érdekeit szolgálja, természetesen nem emeli e szervezet nemzetkö­zi tekintélyét. A kongói kér­dést maga a nép fogja meg­oldani, az majd megtalálja az utat hazája politikai füg­getlenségének és területi ép­ségének megóvásához. Az ülésszak utolsó napjai­ban az Egyesült Államok ré­széről a Kubai Köztársaság ellen elkövetett agresszió kérdését tárgyalta, mint is- meretes, mialatt a vita folyt. Kuba partjain fegyveres in- tervenciós bandák szálltak partra, amelyeket az Egye­sült Államokban szerveztek meg és fegyvereztek feL — Ennek az agressziós cse­lekménynek az ENSZ-ben történt megvitatása azt ered­ményezte, hogy teljes mér­tékben összeomlott az Egye­sült Államok küldttségének az a kísérlete, amellyel vé­delmezni és igazolni próbál­ta a washingtoni kormány hitszegő politikáját a Kubai Köztársasággal és ennek for­radalmi kormányával szem- .ben. — 'Az ENSZ tagjainak túl­nyomó többsége lényegében véve elítélte az Egyesült Ál­lamoknak ezt az ENSZ alap­okmányával és a nemzetközi jogelvekkel ellenkező politi­káját és leszögezte, hogy a kubai népnek joga van a füg­getlenségre és a szabadságra. — Ugyanakkor a szovjet küldöttség szükségesnek tart­ja megállapítani, hogy a ku­bai kérdés közgyűlési megvi­tatása után nem szabad meg­nyugodni és csökkenteni az éberséget. A gyarmatosító rendszer méz a nagy veresé­gek után sem szokott vissza­vonulni. Az Egyesült Álla­mok bizonyos körei leplezet­lenül elárulják azt a szándé­kukat, hogy újabb agresszió­val akarják megfojtani a ku­bai forradalmat. Zorin ezután utalt rá, hogy a 15. ülésszak második sza­kaszán újra és újra felmerült az ENSZ titkárság átszervezésének problémája Egyre világosabbá válik, hogy még a jó ENSZ-határo- zatokat gém lehet zavartala­nul megvalósítani, amíg az egyetlen államcsoport érde­keit képviselő Hammarsk- jöldre bízzák a döntések végrehajtását. Az ülésszak második sza­kaszának megkezdése előtt volt bizonyos alap annak fel- tételezésére, hogy lényegesen módosul az Egyesült Álla­mok álláspontja. Sajnos, azonban — mint az ülésszak ezt megmutatta — epeket az ígéreteket nem támasztották alá tettekkel. Az amerikai küldöttség a legtöbb fontos nemzetközi kérdésben nem változtatta meg álláspontját, gyakran a régi hidegháborús módon foglalt állást, a nemzeti fel­szabadító mozgalom kérdé­seiben ’ pedig általában a gyarmattartó hatalmakat tá­mogatta, jóllehet tett bizo­nyos manőverezési kísérlete­ket. Zorin ezután pozitív jelen­ségnek nevezte azt, hogy a hidegháborús kérdéseket, el­sősorban a magyar és a ti­beti kérdést' nem tárgyalták az ülésszakon. Zorin figyelemreméltónak mondotta azt a tényt, hogy a közgyűlés áprilisban félbesza­kította a tárgyalt kérdés vi­táját, hogy méltassa Gagarin hőstettét, a szovjet nép nagy sikerét Befejezésül rámutatott, hogy a közelgő 16. közgyű­lésen az ENSZ remélhetőleg megvitatja az általános és teljes leszerelés kérdését is. Vallanak a foglyulejtett intervenciósok Kubában Havanna (TASZSZ) Havannában folytatódik az elfogott intervenciósok ki­hallgatása. A foglyok túlnyomó több­sége — a nép volt kizsákmá- nyolói, háborús bűnösök, Ba- tista-féle hóhérok, a hazafiak gyilkosai és kalandorok — bármikor készek lennének arra. hogy ismét eladják a népet az amerikai monopó­liumoknak. A kihallgatás során új és új tények kerülnek napvi­lágra, amelyek arról tanús­kodnak, hogy az Egyesült Ál­lamok közvetlenül részt vett a Kuba-ellenes fegyveres in­tervencióban. A foglyulejtett amerikai bérenc, Pablo Or- ganvidez, újságírók kérdésé­re válaszolva kijelentette, hogy az Amerikai Központi Hírszerző Iroda ügynökei to­borozták őt és megnevezte az amerikai kémszervezetnek azokat a tagjait, akiktől uta­sításait kapta. Elmondotta azt is, hogy a Kubát bombá­zó repülőgépek -Puerto-Cabe- zasból (Nicaragua) és flori­dai támaszpontokról szálltak fel. A francia nép meg fogja védeni a maga győzelmét Párizs (MTI) A kormány kemény lesz — ígérte Debré miniszterel­nök szerdán este elhangzott rádióbeszédében. Hogy e ke­ménység nemcsak a fasiszta pártütőkkel szemben nyilvá­nulhat meg, azt már sejteni engedte a minisztertanács szerdai ülése után a tájékoz­tatásügyi miniszter egy ki­jelentése is: „más oldalról” is fenyegetheti szerinte ve­szély az államot... •Csütörtökön hajnalban el­kobozták az Humanitét. — \ rendőrség az elkobzás indo­kolásául azt hozta fel, hogy a lap közölte a Francia Kom­munista Párt deklarációját. A deklaráció — mint isme­retes, — felhívta a francia népet: követelje a bűnösök megbüntetését, s harcoljon a békéért. Az elkobzás után megjelent különkiadásában az Huma­nity szerkesztősége nyilatko­zatot tett közzé, amelyben leszögezi: ez az intézkedés azt látszik jelezni, hogy a degaulle-ista hatalom, mi­után a pártütők elleni harc szükségességére hivatkozva új jogokkal ruházta fel ön­magát, e jogokat a nép ellen akarja felhasználni. Ez az elkobzás annál is Inkább ön­kényes, mivel a lázadás ügye mellett nyíltan kiálló lapok, mint például az .Aurore tel­jes büntetlenséggel folytathat­ják tevékenységüket. Ez az elkobzás megmutatja — ha erre egyáltalán még szükség volt —, hogy g dolgozóknak össze kell fogniok lapjuk megvédésére, de a szabadság és a béke megvédésére is. A Libération sem közölhet­te a Francia Kommunista Párt deklarációját, a haladó lap hasábjain is nagy fehér folt jelzi a kiiktatott dekla­ráció helyét. Ami a kormánynak a párt­ütőkkel szembeni „kemény­ségét” jelezné: hét letortóz- tatási parancsot adtak ki a szökésben lévő pártütő ex- tábomokok: Sálán, Jouhaud, Zeller, továbbá Gardy nyu­galmazott tábornok, az ide­genlégió volt főparancsnoka, valamint a három fasiszta ezredes: Argoud Godard és Lacheroy ellen. A letartózta­tás! parancs azonban egyma­gában még kevés a puccsis­ták kézrekerítésére. Hollé­tükről nincs hivatalos hír: egyes értesülések szerint Gibraltárba, mások szerint Portugáliába, ismét mások szerint a Szaharába szöktek volna. A Figaro úgy tudja, hogy Sálán és Jouhaud to­vábbra is az idegenlégió egyes számú ejtőernyős ezre­dének zeraldai táborában tartózkodik. Az Algírtól nyugatra 30 kilométerre fek­vő tábort a Figaro szerint a csendőrség körülvette, a lé­gió ejtőernyősei a táboron belül elbarikádozták magu­kat Megszökött Algírból La- gaillarde és fasiszta társa, Susini, a diákvezér, az 1960. januárvégi lázadás egyik szervezője. Ugyancsak nyo­ma veszett annak a két volt Az angol sajtó az algériai puccs felszámolásáról — Az Egyesült Államok Központi Hírszerző Hivatala vezető szerepet játszott az algériai lázadás bátorításá­ban. Challe tábornok egy ideig a NATO közép-európai haderőinek parancsnoka volt. Ö és az amerikai kémszerve­zet attól tartott, De Gaulle nem elég kemény a kommu­nistákkal szemben és nem vállal szerepet Norstad, va­lamint a NATO-főparancs- nokságban fontos állásokat betöltő náci-tábornok tervei­ben. Ezért Challe nyugalom­ba vonult, hogy előkészítse az algériai összeesküvést. Az amerikai kémszervezet biz- tisította Challe-t az Egyesült Államok támogatása felöl. Jellemző, hosv Challe vasár­nap éjszaka az algiri rádión leadott nyilatkozatában di­csőítette a „fiatal és rokon­szenves Kennedy”-t és sokat beszélt „az északafrikai kom­munista veszélyről.” Utána két amerikai Ghalle-t dicsőí­tette az Egyesült Államok felé irányított rádióadásá­ban. Az amerikai 'kémügy­nökség meg volt győződve arról, hogy á francia hadse­reg egyemberként fog fellá­zadni és Challe mejjé állni, s a francia nép majd enge­delmesen követi. Az ameri­kai kémügynökség éppoly rosszul volt értesülve ebben az ügyben, mint Kuba dol­gában. Ezért Kennedy kény­telen volt az utolsó percben támogató üzono+ot küldeni De Gaulle nak. (MTI). KÜLPOLITIKAI jc^tUk A történelem vonalában ejtőernyős bérgyilkosnak, akik hónapokkal ezelőtt . a haladó algíri ügyvédet, Po- pie-t tették el láb alól. Ki­derült, hogy a puccs négy napja alatt kiszabadították a vizsgálati fogságból a két gyilkost. Párizsba szállították Chal­le tábornokot, a puccs vezé­rét. A Santé fogház rabja szerda délután óta. Letartóz­tatták és várfogságban tart­ják Bigot, Petit tábornoko­kat, akik a puccs napjaiban az algíri egységek élére áll­tak, ugyanez lett a sorsa Gouraud tábornoknak, a constantine-i hadtest pa­rancsnokának, aki hétfőn csatlakozott a lázadókhoz, és csak szerdán reggel gondolta meg magát. A rendőrség Párizsban 117 szélsőjobboldali személyt elő­állított. , Algírban a hatóságok fel­oszlatták a város községta­nácsát. A kormány főmegbí­zottjának utasítására megha­tározatlan ideig szüneteltetik az algíri lapok — az ultrák szócsöveinek — megjelené­sét. Az Algírból érkező hírek szerint a város mindennapi képét mutatja, az európai la­kosság lesújtva fogadta a puccs összeomlásának hírét. A muzulmán tömegek abban reménykednek, hogy a párt­ütés vége közelebb hozza az algériai békét Az ÁFP jelentése szerint Frejac, a kormány hivatalos algíri szóvivője szerdán, kö­zölte, hogy az algériai ese­ményeknek két halálos áldo­zata van, tizenketten meg­sebesültek. Az UPI jelentéséből kitű­nik, hogy a zendülés össze­omlása után a francia kor­mány visszatért ahhoz az el­határozásához, hogy folytatja az irtóháborút az algériai nép ellen. Olié tábornok, akit De Gaulle elnök a válság nap­jaiban Algéria teljhatalmú katonai főparancsnokává ne­vezett ki, szerdán rádióbe­szédben megparancsolta a kormányhű egységeknek, azonnal kezdjék meg ismét hadműveleteiket az algériai nemzeti felszabadító hadse­reg ellen. Mint* a Reuter elmondja, szerdán Challe tábornok el­len hivatalosan vádat emel­tek a büntető törvénykönyv azon cikkelye alapján, mely­nek értelmében a zendülőkf' . halálbüntetéssel sújthatják, i összeomlott az algiri ultra-tábornokok lázadása. A pizsamában a Fórum térre tóduló szélsőséges tö­meg április 25-ének esté­jén tanúja lehetett a „Francia Algéria” haláltu­sájának. A lázadók reked­ten kiabáltak az erkélyről, de hangjuk elveszett a ha­talmas téren, mert a mik­rofon vezetékét valaki el­vágta. A város stratégiai pontjait ekkorra már a kormányhű csapatok fog­lalták eL Néhány órával később pedig a letartózta­tott és lefokozott Challe tábornok, a lázadók egyik főkolomposa felfűzött szu­ronyok között, fogolyként utazott abba a Párizsba, amelynek meghódítására készült. összeomlott az ultrák puccsa — mert ennek ígV kellett történnie. A tábor­nokok, a szélsőséges gyar­matosítók az események könyörtelen logikájával próbáltak szembehelyezked­ni. így is mondhatnánk — szembehelyezkedtek a tör­ténelmi fejlődés vonalával. Megbuktak a lázadók el­sősorban azért, mert « francia név, a francia mun* kásosztály ragyogó egység­ben kelt harcra a puccsis­tákkal. A hétfői nagy sztrájk valóságos kegye­lemdöfést jelentett az ult­ráknak — bebizonyosodott, hogy az anyaországban nem számíthatnak támoga­tásra. Összeomlott az ult­rák puccsa azért is, mert még a francia kapitalizmu­son belül is az idők váltó* zásával makacsul szembe­helyezkedő, lejáratott ki­sebbség nevében, a legnyíl­tabb gyarmatosítás megté­pett zászlaja alatt indítot­ták el harcukat. Az igazi' francia nagytőke, amelyet nem az olcsó algériai bor, hanem a jövő ígéretét je­lentő szaharai kőolaj „nagy biznisze" érdekel, 'szükség­szerűen szembekerült ez­zel a kísérlettel: ez magya­rázza De Gaulle kormá­nyának erélyét a lázadás leverésében. Történelmi távlatból te­kintve azonban Sálán és Challe puccsa csupán epi­zódja — bár kétségtelenül fontos, figyelemreméltó epi­zódja, hiszen alkalmasint az utolsó esély elveszté­sét jelentette az ultrák szá­mára — egy nagyobb, lé­nyegbevágóbb, összetettebb kérdésnek — Algéria jövő­jének■ Sálán és Lagaillarde, meg a többiek azért próbálták az ejtőernyősök kezével visszaforgatni a történelem kerekét, mert elérkezett az algériai háború utolsó, órá­ja. Az algériai szabadság- harc hét éve végső soron a gyarmatosító fegyverek csődjét eredményezte. Ma már minden értelmes em­ber számára világos, hogy Párizs elvesztette ezt a há­borút. Ennek legbiztosabb jele a decemberi orani és algiri arab tüntetés volt, amely szétzúzta annak a harmadik erőnek a legen­dáját, amelyet De Gaulle igyekezett megteremteni — a szabadságharcosok és az ultrák között — Algériá­ban. Mivel ■ Algériában a harc lényege nem a kato­nai, hanem a lélektani és politikai győzelem, nyugod­tan mondhatjuk, az orani és algiri tüntetések az al­gériai háború Dien Bien Phuját jelentették — mint ismeretes, a Dien. Bien Phu-i csatában kényszerült Franciaországban hét évvel korábban Indokina feladá­sára. Az Express című francia lap főszerkesztője, Servan- Schreiber legutóbb egy cik­kében rámutatott, hogy De Gaulle a francia imperia­lizmus klasszikus politiká­ját folytatja: csak akkor tárgyal, amikor ez elkerül­hetetlenné válik már. Egy éve még De Gaulle úgy tárgyalhatott volna, hogy a szabadságharcosok győzel­me kétséges. Ma viszont ez a győzelem biztos, és en­nek megfelelően De Gaulle tábornok sorra adta fel elő­zetes feltételeit, s végül el­fogadta a kikötések nélküli tárgyalások gondolatát. Az algériai puccsisták, akik megpróbáltak a törté­nelem szekerének kereké­be akaszkodni, megbuktak. De bármilyen „nagy em­ber” legyen is De Gaulle, még ha a bakon ül is, nem ő irányítja ezt a szekeret. Az alapvető kérdésben, az algériai béke kérdésében neki is engedelmeskednie kell a megválíozott világ parancsainak. Ezért elkerülhetetlenek a francia—algériai tárgyalá­sok. Az ultra-ellenállás utolsó bástyája összeomlott A francia tömegek és a vi­lág közvéleménye jól tudja, a következő lépésben De Gaulle-t kell a tárgyaló- asztalhoz ültetni* hogy szerződésbe fektessék azt, amit különben már eldön­tött az algériaiak szabad­ságharca. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának határozata a mezőgazdaság fej lesztésérői Szófia (MTI). A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának április 25-én nyilvánosságra hozott hatá rozata a mezőgazdaság fej' lesztésérői, új fejezetet nyi­tott meg Bulgária szocialista útra tért mezőgazdaságának további fejlődésében. A ha­tározat, amely a mezőgazda­ság valamennyi ágára kiter­jedő részletes intézkedéseket tartalmaz, elsősorban azért jelentős, mivel a bolgár nép­gazdaság jelenlegi fejlődési szakaszában a mezőgazdaság termelésének emelése igen döntő tényező. A párthatározat is a bol­gár mezőgazdaság előtt álló legfontosabb feladatként „a növénytermelés és állatte­nyésztés növelését, a mező- gazdaság termelési színvona­lának emelését, a mezőgaz­daság termelékenységének emelését és a mezőgazdasági termelés önköltségének csök- Vrcn+ését” határozza meg. A bolgár mezőgazdaság az elmúlt években,' különös, a termelőszövetkezetek ki évvel ezelőtt végrehajtót egyesítése óta nagyszer eredményeket ért el. A me­zőgazdáság termelésének ér­téke az 1957. évi 15 133 mil­lió leváról az elmúlt évber 18 403 millió levára emelke­dett. A határozat számos út­mutatása közül különösei jelentős az a döntés, hogy r bolgár mezőgazdaság 1965-: áttér a táj-jellegű termelés­re. A növénytermesztés eme­lését szolgálja a határozat­nak az az útmutatása is, — amely a mezőgazdasági mun­kák gépesítésének fokozását valamint a komplex gépesí­tés kiszélesítését irányozza elő. Todor Zsivkov elvtárs a plénumon elmondott előadói beszédében bejelentette, hogy 1965-ig a bolgár mező- gazdaság több mint 57 000 új traktort. 14 000 kombájnt és. azonkívül több más me- zőgdazasági gépet kap.

Next

/
Thumbnails
Contents