Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-28 / 99. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 196L április 28. Zorin sajtóértekezlete New Yorkban NEW YORK (TASZSZ). — Zorin, az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának második felében részt vett szovjet küldöttség vezetője sajtóértekezletet tartott New Yorkban. A tudósítók számára adott nyilatkozatában kijelentette: Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a béke megszilárdítását szolgáló konstruktív álláspontra helyezkedett sok ázsiai és afrikai, valamint néhány latinamerikai ország is. A 15. ' ülésszak . második szakaszának középpontjában olyan kérdések szerepeltek, amelyek a népeknek a szabadságért és függetlenségért vívott harcával függnek ösz- sze. E kérdések megvitatása újabb erővel bizonyította, bogy a gyarmati rendszer napjai meg vannak számlálva, nem lehet feltartóztatni, sem visszafordítani a népek felszabadulásának folyamatát. Meg kell jegyezni* hogy majdnem minden közgyűlési határozat, amely a nemzeti felszabadító mozgalommal függ össze, a gyarmati hatalmak ellenállása dacára nyert elfogadást. ' Különösen ki kell emelni az angolai helyzet megvitatásának jelentőségét. Ismeretes, hogy Portugália a többi gyarmatosító hatalom támogatásával mindenképpen meg akarta akadályozni, hogy az ENSZ foglalkozzék az angolai kérdéssel. A Biztonsági Tanácsban a portugál megbízott azt bizonygatta, hogy az ENSZ nem foglalkozhat az angolai kérdéssel. Mégis á Biztonsági Tanács* majd a közffvfílns vitáin meggyőzően kimutatta, hogy az angolai gyarmati rendőr-rendszer nemcsak az ország népét sanyargatja, hanem az egyetemes békét, mindenekelőtt Afrika békéjét fenyegeti. A gyarmati országok és népek függetlenségére vonatkozó deklarációval összhangban áz ülésszak határozata támogatja Angola népének igazságos harcát. A kongói kérdés vitája során a küldöttek többsége elismerte, hogy a kongói helyzet továbbra is aggasztó, egyre rosszabbodik és ennek a belga beavatkozás a fő oka. Az a körülmény, hogy az ENSZ nem képes a kongói kérdés olyan megoldására, amely a kongói nép érdekeit szolgálja, természetesen nem emeli e szervezet nemzetközi tekintélyét. A kongói kérdést maga a nép fogja megoldani, az majd megtalálja az utat hazája politikai függetlenségének és területi épségének megóvásához. Az ülésszak utolsó napjaiban az Egyesült Államok részéről a Kubai Köztársaság ellen elkövetett agresszió kérdését tárgyalta, mint is- meretes, mialatt a vita folyt. Kuba partjain fegyveres in- tervenciós bandák szálltak partra, amelyeket az Egyesült Államokban szerveztek meg és fegyvereztek feL — Ennek az agressziós cselekménynek az ENSZ-ben történt megvitatása azt eredményezte, hogy teljes mértékben összeomlott az Egyesült Államok küldttségének az a kísérlete, amellyel védelmezni és igazolni próbálta a washingtoni kormány hitszegő politikáját a Kubai Köztársasággal és ennek forradalmi kormányával szem- .ben. — 'Az ENSZ tagjainak túlnyomó többsége lényegében véve elítélte az Egyesült Államoknak ezt az ENSZ alapokmányával és a nemzetközi jogelvekkel ellenkező politikáját és leszögezte, hogy a kubai népnek joga van a függetlenségre és a szabadságra. — Ugyanakkor a szovjet küldöttség szükségesnek tartja megállapítani, hogy a kubai kérdés közgyűlési megvitatása után nem szabad megnyugodni és csökkenteni az éberséget. A gyarmatosító rendszer méz a nagy vereségek után sem szokott visszavonulni. Az Egyesült Államok bizonyos körei leplezetlenül elárulják azt a szándékukat, hogy újabb agresszióval akarják megfojtani a kubai forradalmat. Zorin ezután utalt rá, hogy a 15. ülésszak második szakaszán újra és újra felmerült az ENSZ titkárság átszervezésének problémája Egyre világosabbá válik, hogy még a jó ENSZ-határo- zatokat gém lehet zavartalanul megvalósítani, amíg az egyetlen államcsoport érdekeit képviselő Hammarsk- jöldre bízzák a döntések végrehajtását. Az ülésszak második szakaszának megkezdése előtt volt bizonyos alap annak fel- tételezésére, hogy lényegesen módosul az Egyesült Államok álláspontja. Sajnos, azonban — mint az ülésszak ezt megmutatta — epeket az ígéreteket nem támasztották alá tettekkel. Az amerikai küldöttség a legtöbb fontos nemzetközi kérdésben nem változtatta meg álláspontját, gyakran a régi hidegháborús módon foglalt állást, a nemzeti felszabadító mozgalom kérdéseiben ’ pedig általában a gyarmattartó hatalmakat támogatta, jóllehet tett bizonyos manőverezési kísérleteket. Zorin ezután pozitív jelenségnek nevezte azt, hogy a hidegháborús kérdéseket, elsősorban a magyar és a tibeti kérdést' nem tárgyalták az ülésszakon. Zorin figyelemreméltónak mondotta azt a tényt, hogy a közgyűlés áprilisban félbeszakította a tárgyalt kérdés vitáját, hogy méltassa Gagarin hőstettét, a szovjet nép nagy sikerét Befejezésül rámutatott, hogy a közelgő 16. közgyűlésen az ENSZ remélhetőleg megvitatja az általános és teljes leszerelés kérdését is. Vallanak a foglyulejtett intervenciósok Kubában Havanna (TASZSZ) Havannában folytatódik az elfogott intervenciósok kihallgatása. A foglyok túlnyomó többsége — a nép volt kizsákmá- nyolói, háborús bűnösök, Ba- tista-féle hóhérok, a hazafiak gyilkosai és kalandorok — bármikor készek lennének arra. hogy ismét eladják a népet az amerikai monopóliumoknak. A kihallgatás során új és új tények kerülnek napvilágra, amelyek arról tanúskodnak, hogy az Egyesült Államok közvetlenül részt vett a Kuba-ellenes fegyveres intervencióban. A foglyulejtett amerikai bérenc, Pablo Or- ganvidez, újságírók kérdésére válaszolva kijelentette, hogy az Amerikai Központi Hírszerző Iroda ügynökei toborozták őt és megnevezte az amerikai kémszervezetnek azokat a tagjait, akiktől utasításait kapta. Elmondotta azt is, hogy a Kubát bombázó repülőgépek -Puerto-Cabe- zasból (Nicaragua) és floridai támaszpontokról szálltak fel. A francia nép meg fogja védeni a maga győzelmét Párizs (MTI) A kormány kemény lesz — ígérte Debré miniszterelnök szerdán este elhangzott rádióbeszédében. Hogy e keménység nemcsak a fasiszta pártütőkkel szemben nyilvánulhat meg, azt már sejteni engedte a minisztertanács szerdai ülése után a tájékoztatásügyi miniszter egy kijelentése is: „más oldalról” is fenyegetheti szerinte veszély az államot... •Csütörtökön hajnalban elkobozták az Humanitét. — \ rendőrség az elkobzás indokolásául azt hozta fel, hogy a lap közölte a Francia Kommunista Párt deklarációját. A deklaráció — mint ismeretes, — felhívta a francia népet: követelje a bűnösök megbüntetését, s harcoljon a békéért. Az elkobzás után megjelent különkiadásában az Humanity szerkesztősége nyilatkozatot tett közzé, amelyben leszögezi: ez az intézkedés azt látszik jelezni, hogy a degaulle-ista hatalom, miután a pártütők elleni harc szükségességére hivatkozva új jogokkal ruházta fel önmagát, e jogokat a nép ellen akarja felhasználni. Ez az elkobzás annál is Inkább önkényes, mivel a lázadás ügye mellett nyíltan kiálló lapok, mint például az .Aurore teljes büntetlenséggel folytathatják tevékenységüket. Ez az elkobzás megmutatja — ha erre egyáltalán még szükség volt —, hogy g dolgozóknak össze kell fogniok lapjuk megvédésére, de a szabadság és a béke megvédésére is. A Libération sem közölhette a Francia Kommunista Párt deklarációját, a haladó lap hasábjain is nagy fehér folt jelzi a kiiktatott deklaráció helyét. Ami a kormánynak a pártütőkkel szembeni „keménységét” jelezné: hét letortóz- tatási parancsot adtak ki a szökésben lévő pártütő ex- tábomokok: Sálán, Jouhaud, Zeller, továbbá Gardy nyugalmazott tábornok, az idegenlégió volt főparancsnoka, valamint a három fasiszta ezredes: Argoud Godard és Lacheroy ellen. A letartóztatás! parancs azonban egymagában még kevés a puccsisták kézrekerítésére. Hollétükről nincs hivatalos hír: egyes értesülések szerint Gibraltárba, mások szerint Portugáliába, ismét mások szerint a Szaharába szöktek volna. A Figaro úgy tudja, hogy Sálán és Jouhaud továbbra is az idegenlégió egyes számú ejtőernyős ezredének zeraldai táborában tartózkodik. Az Algírtól nyugatra 30 kilométerre fekvő tábort a Figaro szerint a csendőrség körülvette, a légió ejtőernyősei a táboron belül elbarikádozták magukat Megszökött Algírból La- gaillarde és fasiszta társa, Susini, a diákvezér, az 1960. januárvégi lázadás egyik szervezője. Ugyancsak nyoma veszett annak a két volt Az angol sajtó az algériai puccs felszámolásáról — Az Egyesült Államok Központi Hírszerző Hivatala vezető szerepet játszott az algériai lázadás bátorításában. Challe tábornok egy ideig a NATO közép-európai haderőinek parancsnoka volt. Ö és az amerikai kémszervezet attól tartott, De Gaulle nem elég kemény a kommunistákkal szemben és nem vállal szerepet Norstad, valamint a NATO-főparancs- nokságban fontos állásokat betöltő náci-tábornok terveiben. Ezért Challe nyugalomba vonult, hogy előkészítse az algériai összeesküvést. Az amerikai kémszervezet biz- tisította Challe-t az Egyesült Államok támogatása felöl. Jellemző, hosv Challe vasárnap éjszaka az algiri rádión leadott nyilatkozatában dicsőítette a „fiatal és rokonszenves Kennedy”-t és sokat beszélt „az északafrikai kommunista veszélyről.” Utána két amerikai Ghalle-t dicsőítette az Egyesült Államok felé irányított rádióadásában. Az amerikai 'kémügynökség meg volt győződve arról, hogy á francia hadsereg egyemberként fog fellázadni és Challe mejjé állni, s a francia nép majd engedelmesen követi. Az amerikai kémügynökség éppoly rosszul volt értesülve ebben az ügyben, mint Kuba dolgában. Ezért Kennedy kénytelen volt az utolsó percben támogató üzono+ot küldeni De Gaulle nak. (MTI). KÜLPOLITIKAI jc^tUk A történelem vonalában ejtőernyős bérgyilkosnak, akik hónapokkal ezelőtt . a haladó algíri ügyvédet, Po- pie-t tették el láb alól. Kiderült, hogy a puccs négy napja alatt kiszabadították a vizsgálati fogságból a két gyilkost. Párizsba szállították Challe tábornokot, a puccs vezérét. A Santé fogház rabja szerda délután óta. Letartóztatták és várfogságban tartják Bigot, Petit tábornokokat, akik a puccs napjaiban az algíri egységek élére álltak, ugyanez lett a sorsa Gouraud tábornoknak, a constantine-i hadtest parancsnokának, aki hétfőn csatlakozott a lázadókhoz, és csak szerdán reggel gondolta meg magát. A rendőrség Párizsban 117 szélsőjobboldali személyt előállított. , Algírban a hatóságok feloszlatták a város községtanácsát. A kormány főmegbízottjának utasítására meghatározatlan ideig szüneteltetik az algíri lapok — az ultrák szócsöveinek — megjelenését. Az Algírból érkező hírek szerint a város mindennapi képét mutatja, az európai lakosság lesújtva fogadta a puccs összeomlásának hírét. A muzulmán tömegek abban reménykednek, hogy a pártütés vége közelebb hozza az algériai békét Az ÁFP jelentése szerint Frejac, a kormány hivatalos algíri szóvivője szerdán, közölte, hogy az algériai eseményeknek két halálos áldozata van, tizenketten megsebesültek. Az UPI jelentéséből kitűnik, hogy a zendülés összeomlása után a francia kormány visszatért ahhoz az elhatározásához, hogy folytatja az irtóháborút az algériai nép ellen. Olié tábornok, akit De Gaulle elnök a válság napjaiban Algéria teljhatalmú katonai főparancsnokává nevezett ki, szerdán rádióbeszédben megparancsolta a kormányhű egységeknek, azonnal kezdjék meg ismét hadműveleteiket az algériai nemzeti felszabadító hadsereg ellen. Mint* a Reuter elmondja, szerdán Challe tábornok ellen hivatalosan vádat emeltek a büntető törvénykönyv azon cikkelye alapján, melynek értelmében a zendülőkf' . halálbüntetéssel sújthatják, i összeomlott az algiri ultra-tábornokok lázadása. A pizsamában a Fórum térre tóduló szélsőséges tömeg április 25-ének estéjén tanúja lehetett a „Francia Algéria” haláltusájának. A lázadók rekedten kiabáltak az erkélyről, de hangjuk elveszett a hatalmas téren, mert a mikrofon vezetékét valaki elvágta. A város stratégiai pontjait ekkorra már a kormányhű csapatok foglalták eL Néhány órával később pedig a letartóztatott és lefokozott Challe tábornok, a lázadók egyik főkolomposa felfűzött szuronyok között, fogolyként utazott abba a Párizsba, amelynek meghódítására készült. összeomlott az ultrák puccsa — mert ennek ígV kellett történnie. A tábornokok, a szélsőséges gyarmatosítók az események könyörtelen logikájával próbáltak szembehelyezkedni. így is mondhatnánk — szembehelyezkedtek a történelmi fejlődés vonalával. Megbuktak a lázadók elsősorban azért, mert « francia név, a francia mun* kásosztály ragyogó egységben kelt harcra a puccsistákkal. A hétfői nagy sztrájk valóságos kegyelemdöfést jelentett az ultráknak — bebizonyosodott, hogy az anyaországban nem számíthatnak támogatásra. Összeomlott az ultrák puccsa azért is, mert még a francia kapitalizmuson belül is az idők váltó* zásával makacsul szembehelyezkedő, lejáratott kisebbség nevében, a legnyíltabb gyarmatosítás megtépett zászlaja alatt indították el harcukat. Az igazi' francia nagytőke, amelyet nem az olcsó algériai bor, hanem a jövő ígéretét jelentő szaharai kőolaj „nagy biznisze" érdekel, 'szükségszerűen szembekerült ezzel a kísérlettel: ez magyarázza De Gaulle kormányának erélyét a lázadás leverésében. Történelmi távlatból tekintve azonban Sálán és Challe puccsa csupán epizódja — bár kétségtelenül fontos, figyelemreméltó epizódja, hiszen alkalmasint az utolsó esély elvesztését jelentette az ultrák számára — egy nagyobb, lényegbevágóbb, összetettebb kérdésnek — Algéria jövőjének■ Sálán és Lagaillarde, meg a többiek azért próbálták az ejtőernyősök kezével visszaforgatni a történelem kerekét, mert elérkezett az algériai háború utolsó, órája. Az algériai szabadság- harc hét éve végső soron a gyarmatosító fegyverek csődjét eredményezte. Ma már minden értelmes ember számára világos, hogy Párizs elvesztette ezt a háborút. Ennek legbiztosabb jele a decemberi orani és algiri arab tüntetés volt, amely szétzúzta annak a harmadik erőnek a legendáját, amelyet De Gaulle igyekezett megteremteni — a szabadságharcosok és az ultrák között — Algériában. Mivel ■ Algériában a harc lényege nem a katonai, hanem a lélektani és politikai győzelem, nyugodtan mondhatjuk, az orani és algiri tüntetések az algériai háború Dien Bien Phuját jelentették — mint ismeretes, a Dien. Bien Phu-i csatában kényszerült Franciaországban hét évvel korábban Indokina feladására. Az Express című francia lap főszerkesztője, Servan- Schreiber legutóbb egy cikkében rámutatott, hogy De Gaulle a francia imperializmus klasszikus politikáját folytatja: csak akkor tárgyal, amikor ez elkerülhetetlenné válik már. Egy éve még De Gaulle úgy tárgyalhatott volna, hogy a szabadságharcosok győzelme kétséges. Ma viszont ez a győzelem biztos, és ennek megfelelően De Gaulle tábornok sorra adta fel előzetes feltételeit, s végül elfogadta a kikötések nélküli tárgyalások gondolatát. Az algériai puccsisták, akik megpróbáltak a történelem szekerének kerekébe akaszkodni, megbuktak. De bármilyen „nagy ember” legyen is De Gaulle, még ha a bakon ül is, nem ő irányítja ezt a szekeret. Az alapvető kérdésben, az algériai béke kérdésében neki is engedelmeskednie kell a megválíozott világ parancsainak. Ezért elkerülhetetlenek a francia—algériai tárgyalások. Az ultra-ellenállás utolsó bástyája összeomlott A francia tömegek és a világ közvéleménye jól tudja, a következő lépésben De Gaulle-t kell a tárgyaló- asztalhoz ültetni* hogy szerződésbe fektessék azt, amit különben már eldöntött az algériaiak szabadságharca. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának határozata a mezőgazdaság fej lesztésérői Szófia (MTI). A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának április 25-én nyilvánosságra hozott hatá rozata a mezőgazdaság fej' lesztésérői, új fejezetet nyitott meg Bulgária szocialista útra tért mezőgazdaságának további fejlődésében. A határozat, amely a mezőgazdaság valamennyi ágára kiterjedő részletes intézkedéseket tartalmaz, elsősorban azért jelentős, mivel a bolgár népgazdaság jelenlegi fejlődési szakaszában a mezőgazdaság termelésének emelése igen döntő tényező. A párthatározat is a bolgár mezőgazdaság előtt álló legfontosabb feladatként „a növénytermelés és állattenyésztés növelését, a mező- gazdaság termelési színvonalának emelését, a mezőgazdaság termelékenységének emelését és a mezőgazdasági termelés önköltségének csök- Vrcn+ését” határozza meg. A bolgár mezőgazdaság az elmúlt években,' különös, a termelőszövetkezetek ki évvel ezelőtt végrehajtót egyesítése óta nagyszer eredményeket ért el. A mezőgazdáság termelésének értéke az 1957. évi 15 133 millió leváról az elmúlt évber 18 403 millió levára emelkedett. A határozat számos útmutatása közül különösei jelentős az a döntés, hogy r bolgár mezőgazdaság 1965-: áttér a táj-jellegű termelésre. A növénytermesztés emelését szolgálja a határozatnak az az útmutatása is, — amely a mezőgazdasági munkák gépesítésének fokozását valamint a komplex gépesítés kiszélesítését irányozza elő. Todor Zsivkov elvtárs a plénumon elmondott előadói beszédében bejelentette, hogy 1965-ig a bolgár mező- gazdaság több mint 57 000 új traktort. 14 000 kombájnt és. azonkívül több más me- zőgdazasági gépet kap.
