Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

V IMI. áprilia 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP­7 VENDÉGSÉGBEN Bo-lza Alice FÚRÓTORONY ÁRNYÉKÁBAN... Földbesüllyedt kapualj, kulcsra fordított rozoga ajtó. Nem éppen kacsalábonforgó, de még csak kastélyszámba se igen menő az épület a ti- szakürti gyógyszertárral szemben. Az ablakon kopo­gunk. Ijedt hangon, német dialektusban beszélő öreg hölgy szól ki. — Kit keresnek? — Bolza grófnőt Csend, némaság, halk ne- szezés az ablakon túL — Mit akarnák tőle? — Ha megengedi, szótvál- tani. Jön ajtót nyitni. A grófnő, Kisléghi Nagy Lehel, Horthy Miklós egykori estőralezredesének felesége, régi művű bútordarabok tár­saságában, fakult színű, élet­nagyságú családi festmények körében fogad. Lámpafény világít, ■ gyertyacsonkok hamvadnak a szalontükör előtt A kandalló hiányzik, de a lakberendezés így is tö­kéletes arisztokrata miliőt ad. Magábaroskadtan az egy­kori hétezer holdas Bolza- birtok kontesze, aki előtt alá­zattal meghajolt a falu népe, most megszeppenten ül előt­tünk. Ilyen lenne hát egy igazi kékvérűT Nehezen indul a beszélge­tés. A bemutatkozás is aka­dozó. — Anyám Pálffy grófnő volt (látjuk a festményen hű­vös, gőgös, méltóságba fa­gyott mosollyal), ö még csak németül társalgott —■ A grófnő milyen nyel­ven beszél? — Német, francia olasz. Olaszországban voltam nász­útól». A csodás Velencében. Atyámnak volt egy személy- gépkocsija. ó, de régen is volt Meg Ausztriában a só­gornőmnél, a Hügner bárók rokonságában. A szomszé­daink Jó emberek voltak. Megütközöm. Azt hittem, a falura gondol a grófnő, hi­szen itt más birtokos nem élt zsellér, cseléd annál több a kastély szomszédságában. De nem, — Homoki Benlczkyék Ti- szafölvárról, Kövérék Mart­fűről voltak a szomszédaink. Mikor volt az már! Még Po­zsonyba Jártam hálózni, a farsangon. Keseredett«» elhallgat A grófnő hetvenöt éves, teljes életuntsággal, de még szinte fiatalasszonyoe termettel Hiába, karcsúságát a munka nem törte meg. Nézelődöm ' a szobában. Lámpással világítunk egy méternyi hosszúságú mell- képre. Piros tokájú arcból hideg tekintet, érdemrendek­kel megrakott zsinóros atil­lában »Comes Jozefán us Bolza”. — Atyám. Ez a képe a köz­ségházát díszítette. Mikor az­tán kommunizmus lett, nem kellett tovább. Hazahoztuk. A vendéglátó kedv még a régi. Csakhogy szűkebbre mérve, cigaretta-kínálattal is beéri. — Tessék! Amerikából kaptuk. IKKA-csomag. Rágyújtunk. Igaz is, miből él • grófnő? ^nhiotoom a Beloiannisz úton befejezés előtt áU inari- tonnlófc impozáns iskolaépülete. Egon fia mérnök Budapesten. Hogy hol, nem árulja el Az is segít Az államtól havi 250 forintot kap. Meg Ameriká­ból segélyt Bizony, bizony az arisztokrácia összetart. A má­sik fiú, Lehel Bécsben lakik. Hogy mit csinál ott? Nem erőltetem mégegyszer a kér­dést miután elsőnek kitérő választ kapok. A bútorzat megfogyatko­zott A grófnő úgy mondja: eladogatta szükségében. Volt mibőL Hiszen ha csak egy- egy szoba bútorzatát árusítot­ta is! Nagy volt a kastély. Az- ám, a kastély! — Hány szobájuk volt? — Nem is tudom. Tán ti­zenhárom. Az már nem a mienk. Elvették, kollégiumot csináltak. Bennünket meg idetelepítettek. Atyám kocsi­sának a lakása volt ez. Jólesne elmosolyodni. Kép­zelem, hogy őrült a grófnő a „lakáscserének”. Hát van egy kis különbség a kastély és eközött Pedig mind a kettőt ők építtették. Az udvartartás is egészen más itt Se inas, se lakály, m komorna. Hová lettek? Megkérdezem. — Elszegődtek. Nem tud­tuk tovább tartani őket Most már senkit sem tartunk. (Még csak az hiányzana! De ezt csupán gondolom és nem mondom.) Hagyom a grófnőt a falu, a falvak egy­kori úrnőjét révedezni. Nem tudom, mit Juttathattam eszébe, mit idézhettem fel, hogy ilyen hallgatag lett Azt se tudom, hogy szaladt ki a számon. , — Hogy élte ét s felszaba­dul ást? Meghőkkenve néz ránk. — Elmenekültünk Somogy­ba. Tudtuk mi előre: ha a kommunizmus jön, senkinek nem marad semmije. Ügy is lett Pedig ne gondolja, uram, nagyon szerényen éltünk azért hogy grófok voltunk. Mit mondjak erre? Másik képet nézek. Lovashintó vág­tat az úton. Díszmagyaros öl­tözetű ember a bakon. — A nagyatyám, gróf Bol­za Péter. Nagyon szeretett hajtani. Mindene volt a ló. — Tudom. Egy lovászát villával leütötte, mert meg­döglött kedvenc csikaja. Felszisszen. — Ugyan! Egy Bolza ős? iiiimimmiiiiiiiiiimiuiiuiiuitiiuiiiiiiiiua Megölte fiát az ittas apa Március utolsó hetében jászberényi tanyáján össze­szólalkozott feleségével Tur- jányi István. Húszéves Sán­dor fia csittítani próbálta a kapatos enfibert, aki megbé­kélés helyett felkapta a keze- ügyébe eső disznóölő kést A feldühödött Turjányi olyan erővel szúrta meg fiát, hogy annak mája, gyomra, sőt tü­deje is súlyosan megsérült. A családi perpatvar áldozata kórházba szállítás közben meghalt Turjányi Istvánt a Jászbe­rényi rendőrség letartóztatta. Ne higgye. Hazudnak ám, uram. Mi nem foglalkoztunk a cselédséggel. Azért volt az intéző. Az bocsátotta él az embereket Rohoska Jánost, a porladó lovászt, kinek fején Bolza Péter nagyerejű taglózó villa­ütése csattant, hogy idézzem meg tanúnak? De ezzel a kényelmetlen kíváncsisággal elvágtam a további beszélgetés fonalát. A grófnőben felébred a gőg Az egykori birtokos (külön­ben olasz zsoldoslovag szár­mazás), ki még saját testőr­alezredes férjét sem temette a családi sírboltba, mert nem nemesi származás, sértetten ; mér végig. Kilépünk a tavaszi este ég­boltja alá. Megszívjuk ma- gunkat szabadlevegőveL Ésj ez olyan sokat jelent most. Ügy érezzük, kriptából jöt­tünk. Ott benn egy rég letűnt osztály utolsó figurája pusz­tul, halódik. S a falu, a lé- legzetállítóan nagyot alkotó, szépet, óriásit előrelépő erős i közösség ügyet sem vet már rá. Az első falusi ember, áld- : vei összetalálkoztunk, azt j sem tudta, hogy még itt él a grófnő. Az embereket saját jövőjük építése, nagy, csuda dolgok kötik le. S ugyan, kit zavar már, kit feszélyez, hogy még egy méltóság senyved a lábuk előtt? Borzát Lajos Szanda 14. így tartják nyilván — az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt Alföldi Kőolaj- fúrási Üzemének központi irodájában — a Szolnok és Szandaszöllős határában az ég felé nyúló fúrótornyot A környék lakói már meg­szokták a gigantikus épít- szelet, nyáron rekkenő hő­séget zúdít a keménykötésű bányászokra. Az ember nem adja fel a harcot. Dacolva az időjárás viszontagságai­val, méterenként hódítja meg az ismeretlen birodalmat Fémfúrójuk utat tör magá­Az üzletek ünnepi nyitvatartása Az április 3—3—4-i mun­kaszüneti napokra Szolnok város zavartalan kenyérellá­tásának biztosítása érdekében április 3-án (hétfőn) a megye- székhelyen minden tejet áru­sító bolt délelőtt 8 órától 13 óráig tart nyitva. A sütőipar hétfőn olyan időpontban szál­lítja a friss kenyeret, hogy az a nyitásig megérkezzék. A szombatival azonos mennyi­ségű egykilogrammos fehér­kenyér kerül hétfőn is for­galomba. Mind április har­madikén, mind negyedikén kapható lesz friss péksüte­mény. * Megyei tanács vb. kereskedelmi osztálya Mihályi Mátyás üzemlakatos a légüstök nyomását ellen* find ményt. Olyan büszkeséggel néznek fel rá, mint a pári­zsiak az Eiffel-, vagy a to­kióiak legújabb televízió adótornyukra. A vállalat kutatómérnö­kei a rétegvizsgálásnál már évekkel ezelőtt kiderítették, hogy Itt — a fehérre me­szelt aprócska házak köze­lében — kincset rejt a föld méhe. Megkezdődött a harc a természetadta értékes szén­hidrogén kitermelésért A természet nem hagyja ma­gát télen hózáport • tavasz- szal és ősszel permetező esőt, velőkig ható csípős nak a legkeményebb szik­lában is. A 14-es fúrásnál Eszenyi Dezső 28 tagú brigádja dol­gozik. Naponta három mű­szakban 100—110 métert fúrnak, de jé talajban — amíg kőzetet nem ér a fú­ró — elérik a 400—500 mé­tert is. — Jelenleg 1600 méternél járunk. Ha szerencsések le­szünk ét nem történik üze­mi baleset — mondja Füredi Péter fúrómester, — hama­rosan elérjük a 2000 mé­tert Aztán jöhet a gáz. Mennyi kincset rejt itt a föld gyomra? A jó ég tudná megmonda- nL Pontos felmérést még nem végeztek. Annyi bizo­nyos, évtizedekig elég Szol­nok gázellátására, ügy ter­vezik, az Alföldön feltárt többi gázmezővel együtt a szandait is bekapcsolják a Nyíregyháza—Budapest kö­zött épülő országos gázveze­tékbe. A földúton porfelleggel szalad a szél. A fúrótorony­ba csikorogva száll alá a szállítószék. Az olajbányá­szok fúrócseréhez készülőd-' nek. Megkezdődik a kiépí­tés. A csigarendszerű szál- lítószék egymás után emeli ki a föld gyomrából a 30 méter hosszúságú, körülbe­lül 12 mázsás fúrórudakat — Ilyen a ml életünk, — magyarázza Simon Norbert olajmémök. A bányászok télen-nyáron szabadban dől­Az idén átadják . . . rendeltetésének megyénk több új beruházását. Ezek közül mutatunk be olvasóinknak néhányat: goznak. Igaz, az utóbbi idő­ben sokat javult a munka- körülmény. Uj, nagyobb tel­jesítményű gépek teszik kul­turáltabbá, könnyebbé a munkát. Ahol csak lehet, bevezettük a turbinafúrást. Tavaly kísérleteket folytat­tunk Mezőkeresztesen, Haj­dúszoboszlón és Szandaszöl- lősön. Előnye: a mifnka gyorsabbá válik. Míg a Ro­tary rendszerű eljárásnál 78—80, addig • turbina-fú­rásnál percenként 400—500 fordulat a fúró haladási se­bessége. Ezzel jelentős mér­tékben csökkenthető a ku­tak fúrási ideje. Eszenyi Dezső húsz éve dolgozik a szakmában. 1943. januárjában 17 éves fejje! került az olajbányászokhoz, amikor a német érdekeltségű MANÁT alkalmazásában Kö­rösszegapátiban végzett fú­rási munkát Azóta az egész Alföldet összejárta. Bihar- nagybajomban, Szolnokon, Nagykőrösön, Mezőkereszte­sen és még számos városban, községben kutatott földgáz, kőolaj után. Évtizedes mun­kássága után számos kitünte­tést kapott Tizenötéves szol­gálati-, kiváló bányász cím, szocialista munkaérem és szá­mos oklevél tulajdonosa. — Több fúrásnál vettem részt — mondja, amikor munkájáról faggatom. — Bi­zony-bizony, közeledett a százezer méter fel A Mihályi Mátyás tréfálkoz­va mondja: — Ha egymás mellé rak­nánk azokat a fúrószárakat, amivel munkálkodott, tán még pestig is elérne Tavaly az utolsó negyedév­ben végzett munkája után az RB-sek között első lett az Eszenyi-brigád. Ügy hírlik, hogy az Idén sem adják alább. Ez év három hónapjában is becsületes munkát végeztek. Valószínű, a rövidesen sorra- kerülő értékelésnél az elsők közé írják nevüket. Sikerük titka? A brigád valamennyi tagja tanuL Mihályi Mátyás a gép­ipariban, Stefanik János fő­motorszerelő garázsmesterin, mások az általános Iskolában, vagy a gimnáziumba készül­nek a közelgő vizsgákra. A bányászok jórésze a Haj­dúságból került Ide — a Nagyalföld kellős közepére — Szolnokra, Biharnagyba- iom, Hajdúszoboszló környé­kéről. Az idősebbek megnő­sültek, családot alapítottak és letelepedtek Szolnokon és Tó­szegen. Műszak végén ki ke­rékpárral, ki autóbusszal Jár haza. — Nemsokára vége szakad a gyöngyéletnek —. mondja a fúrőmester. — Rövidesen befejezzük a fúrást, aztán felszedjük a sátorfánkat és indulunk vissza, a Hajdúság­ba. Bizony, akkor csak ha­vonként láthatjuk a családot. De ez a szép benne. Az em­berek — mint a hajdani aranyásók — vándorolnak munkahelyről munkakahely- re. Bizisten, én már másként élni sem tudnék. Annyira megszerettem ezt a csavargó életet. Most is azt kívánom, csak a fold gyomra ki ne apadjon. Akkor nekünk is jól megy, no meg a munka is ha­lad. Arnófh József Szolnokon, a Madách utca sarkán áll ez az épület Föld­szintjére nemsoKar* beköltözik a Magyar Beruházási Bank Szolnok megyei fiókja, az emel etekre pedig a bol­dog lakók sokasága. A Jelenlegi szükség-tanteremből az idén ebbe a modern Iskolaépületbe kői törnek fit a martfűi gyűrtek« tanuké.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents