Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-15 / 63. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. március 15. „Földi66 légkör a Vénuszon Leningrad (TASZSZ). Nyi- kolaj Kozirev .szovjet csillagász, aki régóta kutatja a Vénuszon lezajló jelenségeket és többek között felfedezte a távoli bolygón működő tűzhányókat, újabb tudományos felfedezéssel gazdagította a csillagászatot. Kozirev színképelemzéssel kimutatta, hogy a Vénusz légköre nagyjából ugyanazokból a gázokból áll, mint a Földé. Sokáig ugyanis azt hitték a tudósok, hogy a Vénusz légköre alkalmatlan bármilyen életműködés fenntartására. A tudós több ismert gázt, például nitrogént fedezett fel az Esthajnalcsilag légkörében. Majd rámutatott, hogy a Vénusz légkörében vízgőz is van, s ezt 1960-ban amerikai tudósok Iéggömb-kisérlettel igazolták is. A legutóbbi felfedezések szerint a Vénusz — színkép eddig ismeretlen vonalait a neutralizált, illetve ionizált oxigén adja. (MTI) Az I’NSZ-közgyülésnek meg kell yitatnia a leszerelés problémáját 15-iU március, 1961 New Yorkban folytatja munkáját az Egyesült Nemzetek Szervezetének 15. ülésszaka. Maga az élet tűzte a közgyűlés napirendjére a jelenkor legfontosabb, halaszthatatlanul megoldást sürgető kérdéseit, amelyek között az emberiség a legfontosabbnak, a kérdések kérdésének az általános és teljes leszerelés problémáját tartja. » N. Sz. Hruscsov, a szovjet küldöttség vezetője az ENSZ küzgyűlé3 15. ülésszakán mondott beszédében kifejezte a szovjet kormánynak azt a meggyőződését, hogy csakis a leszerelés problémájának gyökeres megoldása — amely előirányozza az atomfegyverek teljes betiltását, előállításuk és az atomfegyver-kísérletek beszüntetését, e fegyvernemből felhalmozott valamennyi tartalék megsemmisítését — mentheti meg az emberiséget az atomháború fenyegető veszélyétől. Most, amikor az ENSZ- közgyűlés 15. ülésszaka folytatja munkáját, a szovjet küldöttség szilárdan és határozottan kijelentette: késlekedés nélkül folytatni kell és be kell fejezni az általános és teljes leszerelés kérdésének vitáját, hogy ezen az ülésszakon minél előbb megegyezésre lehessen jutni az általános és teljes leszerelési szerződés kidolgozását célzó tárgyalási alap elfogadásában és a tárgyalásokat folytató szerv összetételében. Milyen álláspontra helyezkedtek az említett kérdéssel kapcsolatban a vezető nyugati hatalmak? Mint az amerikai hírügynökségek közölték, Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ- képviselője javasolta, halasz- szák el az általános és teljes leszerelés kérdésének megvitatását az ENSZ-közgyűlés és következő ülésszakáig. Azzal az ürüggyel javasolta ezt, mert — mint mondotta — a leszerelés kérdése „veszélyes”, „összekapcsolódott a hidegháborúval” és ezért gátolja, ILLYÉS GYULA: OZORAI PÉLDA ötven huszár volt akkor a Szabadság, annyi volt itt a nemzet, a magyar. Es szemben, hozván a császár parancsát tízezer fő, tizenkét ágyúval végig a völgyön, a Sió lapályán rohamra készen, — középen a híd. Egp fél országrész fordul vérbe-lángba, ha az a hídfő, az is elesik. Oh sármelléki, törpe ThermopVé — Haloványul a legendás görög merészség és ravaszság a huszárok merészsége és nagy esze mögött. Megindultak, — nem le. az ellenségre; a hegyre föl és másfél napon át kerülgették, csak járták körbe-körbe a vén Kálvária-hegy derekát... A hegy mögött, mint színfalak mögött, még' csizmát és csákót is cseréltek ők. Előbb huszárok, most bakák vonultak a hüledező ellenség előtt, mely várta, várta rettegve, mikor dől nyakába az a tenger népözön. Húsz tűznél főzték a gulyást a lányok a másik hegyen, a Tü]törcsösön. Megdördült ott lenn v'gülis az ágyú, hetedhatárig körözve szavát. Kihullt a sorból fenn egy-egy huszár, de ai többi csak járt, csak vonult tovább. Míg fel nem tűntek baltákkal s üvöltve, mint a nádasok csikasz-kölykei, a pusztaiak... s a szemközti dombon: Dégről Peresei, Szilasról Görgeyl Szorító, Lődöző... egy-két dűlőnév hirdeti csajt, mi történ/ azután. Minthogyha itt letettem volna, merengve ülök az őszi, vén Kálvárián. Vadászkutyám elnyúlva vár, a puskát papírral cseréltem föl térdemen. Nem a cserjésnek, fent az őszi égnek bozótját kémleli tekintetem. Hegyre kerültünk... vagy hegyre szorultunk barátaim, be megritkult sorunk! S be védtelen, jajt-zümmögő alattunk az édes ország, melyért harcolunk; s be ingatag a hídfő és be hangos az ellenség!... hogy tódul már felénjtl ' Még rejti gyáván — változik a harcmód — de látom én már minden fegyverét! Nem hull golyó még ránk. De hogyha hull is, ha a veszély, mint zápor megered: játsszuk már végig halálos mosollyal e ríkató-vidító szerepet. Nevetnünk kéne, hogy vagyunk, megyünk még ezrek dalaként fújva énekünk — Ha lesz jövő: hadat talál helyünkön —» Le győzhetetlent, ha mind itt veszünje. ... , WM) hogy a közgyűlés mostani! ülésszakán „nyugodt tárgya-^ lásokat” lehessen folytatni. | Nyilvánvaló, hogy ezek azZ érvek nem helytállóak. Ho-- gyan lehet komolyan „nyu-“ godt tárgyalásokat” javasolni,! amikor a leszerelést kihagy-^ ják a napirendből: hiszen e| problémák megoldásában va-| lamennyi nép érdekelt Számos nyugati politikusi is hangsúlyozta, hogy nagyi fontossága van az ENSZ-köz-| gyűlés 15. ülésszakának napi-= rendjén szereplő általános és-' teljes leszerelés problémájá-| nak. * Az általános és teljes le-| szerelés ellenfelei természete-; sen nem merik nyíltan kije-| lenteni az ENSZ szónoki | emelvényről, hogy nincs| szándékukban teljesíteni a? népek akaratát Arra számítanak azonban. | hogy manőverezésekkel ki-| hagyják a közgyűlés mostani? ülésszakának napirendjéről a| számukra ' „veszélyes” és| „nyugtalanító” kérdést, és ez-| zel egyidejűleg a szónoki! emelvényre ráncigálják az| egyik amerikai újságíró sza-| vaival élve — „a hideghábo-| rú ódon kisérteteit”, olyano-| kát, mint az úgynevezett ma-l gyár és tibeti kérdés. A hi-| degháború kedvelői e „kisér-| tetek” segítségével a múlthoz! Zászlót lobogtató korból emlékezünk a zászlóbontás korára. Száztizenhárom év távlatából emlékezünk arra a március 15-ére, melyen Petőfi „Korán reggel az ifjak kávéházában sietett, hogy onnan Jókaival, Vasvárival, az egyetemi ifjúság lavinaként növekvő seregével együtt induljon a Nemzeti Múzeum elé, ott felolvasta gyújtószavú versét, a Nemzeti dalt. Arra a márciusra, melyen a lelkesedéstől mámoros pesti tömeg szétkapta a Länderer és Heckénast nyomdából kiözönlő papírlapokat, a magyar történelem első szabad sajtójának termékeit. Vörösmarty márciusi verse a „Szabad sajtó”-ról szól. Táncsics Mihályt, ki előtt a pesti ifjúság, s a munkásnép ellenálhatatlan forradalmi lendülete nyitotta meg a budai várbörtön ajtaját, „nincs többé cenzúra!” felkiáltással üdvözölte felesége. „Nem volt még a földön ilyen szónok, ki akkora jelentésű kevés szót idézett volna hallgatóihoz” — így szól sok év múltán az író e történelmi pillanatokról. Csattogjatok, csattogjatok, Gondolatink szárnyai. Nem vagytok már , többé rabok, Szét szabad már szállani." — írja Petőfi március 1 fián. A forradalom írója s a forradalom költői egyaránt a szabad gondolat megszületését ünnepük. Felejthetetlen volt a kezdet, s mégis e gondolat kiteljesedni, megizmosodni nem tudott. Baehok, Andrássy grófok, Horthyk és Gömbösök közel egy évszázadra ismét az elhallgatás, majd a meghamisítás kőbörtönébe zárták március 15 szellemét. ■ A Gondolat együtt szabadult velünk 1945 tavaszán. Új ifjúság nőtt fel azóta, mely szívében hajlékot ad neki, nem egyetlen mámoros napra, nem , i másfél győzelmes esztendőre, hanem véglegesen. * Ma, 1961-ben nem né- hányezer pesti diák és , mesterlegény, hanem fiatalok száz és százezrei küz- | denek nagy, kiolthatatlan márciusi tűzzel a szívük- “ ben. Bennük, a gondolato- ’ kát jövőtformáló tettekre- “ váltó nemzedékben a láng- Z szavú elődök álma teljese- | dett ki. Ezért emlékezik í ma büszkén és kegyelettel r a zászlót fennen lobogtató ~ kor népe, ifjúsága a zász- - lót kibontott kor hőseire. Z Március 15-i emlékünnepség a MOM művelődési házában hasonlóan most is megpró-s hálják mérgezni a légkörét, gátolni a népeket érdeklő kérdések és mindenekelőtt a leszerelés megvitatásakor a pozitív eredmények elérését. A népeknek, amelyek érdekeltek a béke fenntartásában, rendre kell utasítaniok azokat a politikusokat, akik szabotálják a leszerelést. Egyetlen államnak sincs joga .ahhoz, hogy veszélyes játékot űzzön a leszereléssel és az atomháború szörnyű kockázatának tegye ki a népeket, a világot. Minden jószándékú ember tűrhetetlennek tartja az általános és teljes leszerelés szabotálásának politikájátA népek követelik az ENSZ-től, hogy a világszervezet teljesítse az egész békeszerető emberiség megmásíthatatlan akaratát •A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa kedden délután díszünnepséget rendezett a Magyar Optikai Művek művelődési házában 1648. március 15-e emlékére. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, Komócsin Zoltán, az MSZMP PoUtikai Bizottságának póttagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. Az ünnepi díszbe öltözött nagytermet zsúfolásig megtöltötték a budapesti fiatalok képviselői, ifjúmunkások, munkáslányok, egyetemi hallgatók, általános és középiskolai diákok. Harmati Sándor megnyitó szavai után Várnai Ferenc, a KISZ Központi Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. A Himnusz hangjai után az ünnepség második részében művészi műsor következett, amelyben a KISZ Központi Művészegyüttesének tagjai és neves fővárosi művészek léptek fel. (MTI) (4) Aztán a pont következik a Grand Boulevard gyönyörű mondata végén: a Madeleine. A legjobban talán a mi Nemzeti Múzeumunkhoz hasonlítható templom széles lépcsősorán elegáns menet vonul le lassan, ünnepélyesen a kapu előtt váraszó kocsikhoz. Utolsónak, bizonyos tisztelettávolságra a násznéptől, kifakult kabátban és kissé félretaposott cipőben őszes, középkorú asz- szony halad. Lent autóba száll az ifjú pár, majd a többiek. Mindenki, csak az ószes asszony nem. Ez szem- melláthatólag nem rajta múlik. Benéz a kocsik ablakain, a bennülők köszönés-félét biccentenek felé, egyesek még félmozdulattal legyintenek is neki. De senkisem akad, aki azt mondaná: üljön be hozzájuk. Az autósor elgördül, a nő ottmarad egyedül a Madeleine előtt és nedves a szeme. Talán a meghatottságtól ... Olyan ünnepélyes volt a szertartás... Borzalmas érzés lehet szegény rokonnak lenni Párizsban. MONA LISA NEM FOGAD Ha az ember „híres helyePÁRIZS ken” akar tovább menni, a Madeleine-nél balra fordul és percek alatt nekimegy a Place de Concor de-nak. Nem ismerem a pontos adatokat, de biztos, hogy ez Európa egyik legnagyobb tere és az egyik legszebb is. Környezete sem akármilyen: egyik oldalán kezdődik a Champ Elysées, a másikon a Szajna, a harmadikon pedig a Tuillerák kertje. Az emberhez szelídített tér-» mészet minden szépsége megvan ebben a gyönyörű parkban. Így, hétköznap délelőtt is sok hódolója akad. Sétáló vagy üldögélő öregek élvezik a bágyadt napfényt. Nem egy pádon fiatal pár vált csókot. Párizsban ez a ritkaságok közé tartozik. — A szökőkutak körül gyermekek játszanak, jónéhányan — emlékezzünk csak az .,Egy nap a parkban” című olasz filmre — talpig cowóoy-öl- tözetben. Két kisfiú a francia rendőrök pellerines egyenruhájában kergeti egymást, őket pedig mindkettőjük szigorú hivatali felettese, anyukájuk. Egy pádon kopottas, középkorú férfi I NAPLÓ horkol, mellette joviális öregúr olvassa a Le Monde- ot. A kásafújó feje — ahogy az ülőhelyzetben lenni szokott — minden trombitálásra lejebb biccen, végül lehuppan róla a slides sapka. Erre sem ébred fel — folytatja hangversenyét. Szomszédja egy pillantást vet a földön heverő sapkára, aztán olvas tovább. De nem sokáig. Pedáns ember lehet, egyre sűrűbben pillantgat a sapkára. Mintha idegesítené, hogy valami a földön van, aminek nem ott a helye. — Feláll, odatotyog a sapkához, nyögve lehajol, és felteszi szomszédja fejére. Aztán visszaül és újra beletemetkezik a terjedelmes vezércikkbe. A park után, a „Kis-Diadaliv” árnyékában csodálatosan szép busz áll. Az egyetlen olyan az általam Nyugaton látott számtalan tiptu közül, amely külalakra túlszárnyalja a mi Ikarusain- kat. Érdekessége, hogy emeletes, de nem olyan konzervatív formájú, mint. o híres londoni buszok. „Földszintjét” is, modern vonalú emeletét is mindenütt átlátszó anyag burkolja. Nyilván elsősorban városnézésre használják. Uj konstrukció lehet, mert sokan fényképezik és még többen bámulják. Innen néhányszáz méterre- húzódik a fényképekről jólismert, több palotából álló hatalmas épülettömb, a képzőművészeti remekműveknek talán a leggazdagabb tárháza: a Louvre. Nihcs szerencsém — az egyik portás közli, hogy a múzeum éppen zárva van. Szóval Mona Lisa ma nem fogad. Kár. De hiába: mindig kiszámíthatatlanok voltak a szépasszonyok... s A Tuillerákon át visszamegyek a Concorde-ra és irány: a Szajna-híd. A Szajna! Hányszor bámulhatta az a varázsos-sze- mű, barna fiú, aki azóta rég „halottak élén" él a nemzeti emlékezés mauzóleumában! És hányszor hömpölygött már felejthetetlen vásznak, rímek és mondatok hátán Északra és Keletre, Délre és Nyugatra ez a csodálatos folyó! A mi Dunánk ilyenkor, tavasz elején, még téli álmát alussza. Nem így a Szajna! Kis hajók és jachtok úsznak rajta. Uszniok kell: ezt követeli a szüntelenül áraió idegenforgalom. Mert ha Frau Schmidt, mondjuk Kölnből, és Mrs. Smith, mondjuk New Yorkból, már ideugrik Párizsba, nem fogja elengedni a sikknek számító szajnai hajókáz&st. Korai még? De hiszen megfizeti: Jól megfizeti! És Párizsban nincs olyan dolog, ami erre a bűvös két szóra ne válna nyomban időszerűvé. GABRIEL MASSES EMLÉKTÁBLÁJA Tudom: most, hogy itt állok a Szajna-parton: illene írnom a böngészdékről, a híres -könyvárusokról is. Ezt azonban annyian megtették már, hogy bármit mondana az ember róluk, olyan lenne, mint e valóban csodás boltocskák készlete: poros és ódon. A híd túlsó oldalán, a Condcorde irányára merőlegesen hatalmas palota áll. Könnyűfém állványerdő borítja — tatarozzák. Egyik kapujához elegáns Limousi- ne-ok suhannak, s a belőlük kiszállókat mély meghajlással fogadja az őrség. A másik kapunál tömeg feketéink. Sorbanállók várják, hogy bejussanak a karzatra. Az épület homlokzatán felirat hirdeti: Assembleé Nationale. A Nemzetgyűlés, amelynek híreit oly gyakran várták éjszaka virrasztva a szerkesztőségek — a Pravdától a New York Herald Tribu- ne-ig. — A Nemzetgyűlés, amelyben szinte nap mint nap olyan hevesen csaptak össze a haladás és agresszió, a nemzetközi enyhülés és a feszültség konzerválásának erői és amelyre most nemigen figyel a világ: jelentőségét alaposan megcsappan- totta De Gaulle Ötödik Köztársasága, a személyi hatalom rendszere. A palota előtti kavargás néma szemlélője XVI. Lajos híres pénzügyminisztere, Col- bért ülőszobra is. A jelenlegi — amerikai válságjelekkel és algériai mamutkiadásokkal terhes — gazdasági helyzetben alighanem az ő finánczsenije is kevésnek bizonyulna ... Egy pillantást vetek legközelebbi úticélomra, a mindé nek fölé magasodó Eiffel-to- ronyra, aztán elindulok a világ talán leghangulatosab' folyómenti sétányán, a párizsi Szajna-parton. Ha ma rosan kiderül, hogy meg tud ja tréfálni az embert égi ilyen torony. Már egy órája ballaghatok és érdekes: mos’ is ugyanolyan „közelinek” látszik, mint a nemzetgyűlés előtt. Hirtelen megállít valami. Szerényen, alig észrevehetően kis márványtábla van a folyó mentén húzódó alacsony kőfalon. Valaha fehér lehetett, de múlnak az évek: ma már csaknem belevész a fal szürkeségébe. ,,ltt esett el Párizs felszabadításáért 1944. augusztus 24-én Gabriel Masseé” — ez a felirata. (Folytatjuk) Harmati) Endre jtfcfu j,£BaAcntja&an“
