Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-14 / 38. szám
VILAO PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK SZOLNOK J / # m ___ ^/ Veftluft XIT. évfolyam, 38, szám. Ara 50 fillér 1961. február 14., kedd, Meggyilkolták Lumumbát Szerte a világon óriási szenzáció így termeltem 52 mázsa kukoricát Visszaadták munka- és életkedvét Útban a Vénusz felé Moszkva az esemény hatása alatt Moszkva (MTI) Hétfőn reggel egész Moszkva, az egész Szovjetunió a szovjet tudomány új, kimagasló sikerének, a Vénusz felé elindított űrállomás sikeres felbocsátásénak hatása alatt állott. A moszkvai rádió már a kora reggeli óráktól kezdve állandóan közvetítette a szovjet társadalom legkülönbözőbb rétegei képviselőinek nyilatkozatait. Az űrrakéta felbocsátása volt téma hétfőn reggel mindenütt: a Moszkvai Metro lépcsőin és a trolibuszokon, az üzemekben, a hivatalokban, a gyárak öltözőiben. A Pravda ünnepi köntösbe öltözve jelentette be a világraszóló eseményt: a lap első oldalán hatalmas rajz vonul végig — munkásalak emeli magasra a szovjet állam szimbólumát, .a sarlót és kalapácsot, amelynek fénye besugározza az egész földet. A lap címe mellett hatalmas rakéta rajza látható. Egészoldalas szalagcímben jelenti a Pravda: Üj szakasz nyílt meg a Világűr meghódításában, február X2-én útnak indult a szovjet űrrakéta a Vénusz felé. A lapban a szovjet tudomány számos vezető személyisége nyilatkozik az űrrakéta felbocsátásáról. Topcsi- jev, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnö- ke hangsúlyozza: a szovjet tudomány egész sor területen vezető helyet foglal el a világban. Mindenki ismeri, milyen kimagasló sikereket érnek el a szovjet tudósok a nukleáris fizikában, a matematikában, a mechanikában, a kémiában, valamint a tudomány és technika sok más ágában. Különösen nagy szerepet töltenek be a Szovjetunió sikerei a rakétaépítés, a világűr meghódítása történetében. A szovjet szputnyikok, lunyikok, űrrakéták, űrhajók hírét az egész világ ismeri. Nyilatkozott a lapban a Nemzetközi Űrhajózási Társulat elnöke, Szedov akadémikus is. Szedov rövid nyilatkozatában elsősorban azzal a kérdéssel foglalkozik, milyen feladatot kell betöltenie a Vénusz felé induló első űr- állomáshak. A világhírű szovjet tudós megállapítja: különösen nagyjelentőségű annak a problémának megoldása, hogy nagy pontossággal vezéreljék az űrállomást a távoli bolygókhoz. Ez az alapvető kérdés egyúttal szorosan összekapcsolódik a világűrben történő nagy- távolságú rádiókapcsolat problémájával is —- hangsúlyozza Szedov A szovjet tudósok aláhúzzák a kísérlet nagy fontosságát. megállapítják, hogy az űrállomás útjától rendkívüli érdokességű tudományos adatokat lehet várni. Erről nyilatkozott a szovjet rádiónak Mihajlov professzor, a Pul- kovói Obszervatórium igazgatója is. Ugyanakkor a tudományos kommentárok aláhúzzák: korántsem lehet várni mindiárt az első ilyen kísérlettől teli es sikert- hiszen, az űrállomás sokmillió kilométeres útján olyan hatások alá kerülhet, amelyeket egyelőre fel sem tudunk mérni. Szevemij, a Krimi Asztrofizikai Obszervatórium igazgatója például nyilatkozatában megállapítja: az űrállomást többhónapos útja során veszélyeztetik a meteoritok, a nagy- energiájú sugárzás részecskéi, éppen ezért rendkívüli érde- kességű az egész tudomány számára az a probléma, vajon milyen körülmények közé kerül, hogyan viselkedik a rendkívüli helyzetben az automatikus űrállomás többhónapos útja során. A Pravda egyébként közli az első külföldi visszhangokat. A magyar tudomány képviselőinek üdvözletét a szovjet tudósok a világűr meghódítása új sikerének megteremtőihez — Hevesi Gyula akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos titkára tolmácsolja a lap hasábjain keresztül. A szovjet űrkutatás újabb világsikere: Automatikus, 643 kiló súlyú bolygóközi állomás repül a Vénusz felé A földről irányítva nehézszputnyikról lőtték ki a rakétát A bolygóközi állomás május második felében éri el a Vénusz térségét A világűrkutatási programnak megfelelően 1961. február 12-én a Szovjetunióban tökéletesített többfokozatú rakétával földkörüli pályára vittek egy nehéz mesterséges holdat. Ugyanazon a napon erről a mesterséges holdról távirányítású kozmikus rakéta indult el, amely automatikus bolygóközi állomást vitt a Vénusz bolygó felé irányuló pályára. Az automatikus bolygóközi állomás 1961. május második felében éri el a Vénusz térségét. A felbocsátás fő feladatai a következők: A kozmikus objektum bolygóközi pályára vitele módszereinek ellenőrzése, a nagy távolságú rádióössze- kötettés és az űrállomás irányításának ellenőrzése, a naprendszer méreteinek pontosabb meghatározása, valamint több fizikai kutatás elvégzése a világűrben. A bolygóközői állomásban elhelyezett készülékek működése normális. Az automatikus bolygóközi állomás súlya 643,5 kilogramm. Az automatikus bolygóközi állomás a Földről adott utasításra 922,8 megaherz frekvencián sugároz rádióadást. Az automatikus bolygóközi állomás a Szovjetunió államai címerét ábrázoló jelvényt visz magával. Az automatikus bolygóközi állomás megfigyelése különleges mérőközpontból^ történik. A kapott adatok szerint az automatikus bolygóközi állomás a számítotthoz közeli pályán halad. 1961. február 12-én, magyar idő szerint, délelőtt 10 órakor az állomás Földünk felületétől 126,360 kilométerre volt, a keleti hosszúság 86 fok 40, és az északi szélesség 6 fok 04, koordináták által meghatározott pont fölött. A Vénusz felé tartó kozmikus rakéta sikeres felbocsátása megnyitja az első bolygóközi útvonalat a naprendszer bolygói felé. Míg megszólal a sziréna — Hallottad? — kérdezte reggel öltözés közben Berki Lajos a szolnoki járműjavító marósa munkatársától: Csőn- tos Ernőtől — a szovjetek megint bámulatba ejtették a világot? — Az ám! — villant meg a szeme Csontosnak. — Nem kis dolog olyan űrállomást a levegőbe röpíteni, amelyről aztán ismét egy többlépcsős rakéta segítségével kezdte meg útját a naprendszer távolabbi térségei felé az új szovjet űrrakétaNéhány perc alatt, az egész öltöző bábeli hangzavarrá változott. Mindenki el akart mondani mindent, mindenki kifejtette véleményét. Volt aki arról kezdett vitát: van e élet a Vénuszon? Mások milyen a VIII. szputnyik pá lyája, hogyan történt a bolygó közötti állomásról, az űrrakéta indítása... A rögtönzött beszélgetésnek a sziréna munkábahívó hangja vetett véget. De a téma tovább élt. * Ebéd közben szétszóródott a brigád. Egyrésze az ebédlő felé igyekezett, másrésze a kályha mellé telepedett, hogy elfogyasszák a kis fatáskából az otthonról hozott ebédet. A jóízű falatozás közben újra a Vénuszra terelődött a szó. — Szerintem nincs élet a Vénuszon — magyarázta Berki Lajos- Igaz reggel — munkábajövet — egy tanár arról beszélt a vonaton, hogy a bolygót körülvevő felhőréteg között a széndioxid molekulák mellett vízmolekulát is láttak a csillagászok. — Az még nem minden — szól közbe az egyik micisap- kás. Arról meg kell győződni, s ez a kísérlet — a Vénusz rakéta — sokat segít- hot pbhpn P tnHócnVnaV Közben az ebédlőből is visszaérkeznek az emberek. Ismét együtt a brigád. Az újonnan jöttek bekapcsolódnak a beszélgetésbe. — Mit szólnak mindehhez nyugaton? — Befogják a szájukat és hallgatnak. — Biztos nem mernek egy jó ideig ugrálni... — Én annyit mondok — vág közbe Pásztor László —, megint kitalálnak valamit azok, hogy a világszenzációról elterelődjék a figyelem. — Tán háborút? — Azt azért még sem. Hetvenhat hónapig voltam katona — magyarázza Pásztor —, megjártam Horthy minden kalandor-háborúját. Gyalogoltam délen, Erdélyben, Ukrajnában. Sokat éheztünk, fáztunk, nyomorogtunk. Mindig csak mi húztuk a rövidebbet: munkásemberek. Elmondtam már százszor, de ma sem tudok egyebet, a fene megeszi a háborúk csinálóját. Másabb már minden, mint azelőtt volt. Ismét megszólal a sziréna. Az emberek félreteszik mondanivalójukat, felveszik a munkát, a beszélgetést majd folytatják este 4 óra után. — Arnóth — Hogyan indították el nyolcadik szputnyikröl a Vénusz-rakétát A Vénusz rakéta indítása technikai szempontból az űrkutatásban eddig megvalósított legnehezebb feladat. Előbb a nyolcadik szputnyikot juttatták tovább — magát a Vénusz-ra- kétát. A nyolcadik szputnyik pályájának részletei egyelőre még nem ismeretesek, feltételezhető azonban, hogy a korábbi szovjet szputnyikokhoz hasonló jellegű, tehát főleg hasonló hajlásszögű pályán / * 4 Mars: Miért csinosítja magát? Vénusz: Etát nem tudja, vendéget várok. haladhatott. Erről a pályáról kellett azután a Vénusz-raké- tát oly módon elindítani, hogy felgyorsulásának végére egyrészt a Föld—Vénusz k izös pályasíkba kerüljön, másrészt sebessége el is érje a kívánt értéket. Ez a kettős feladat csak úgy valósítható meg, ha a Vénusz-rakéta repülés közben való indításának időpontját nemcsak a lehető legnagyobb pontossággal előre megválasztják, hanem ha a rakéta a számításoknak megfelelően, késedelem nélkül, rögtön be is gyújt, és végrehajtja az előírt programot. Az ilyen kétlépcsős indítás esetén, amelynél mindegyik lépcsőben egy-egy többfokozatú rakéta van, minden következő fokozatnak örökölnie kell az előző fokozatok összesített sebességét, hogy az utolsó fokozat a meghatározott pályán a kívánt sebességet elérje. Ezúttal is így kellett tenni. N-m lehetett szó arról, hogy a Föld körül keringő mesterséges holdról a Vénusz-rakéta például oldalirányban '»'dúljon el: a nyolcadik szputnyik pályáját érintő görbe mentén, a nyolcadik szputnyik pályamenti sebességét teljes mértékben megörökölve kellett útját megkezdenie. Ha arra gondolunk, hogy a szputnyik keringése során pályájának ellentétes oldalán ugvanilven nagyságú, de éppen ellentétes irányú sebességgel halad, beláthatjuk. mennyire fontos volt az indítás pontos helyének a pálya megfele’' pontjának kiválasztása és megtartása. Csakis így vált lehetségessé, hogy a Vénusz-rakéta végülis a tervezésnél kiválasztott. aránylag nagy .sebességet érte el. *
