Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-12 / 37. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. február il MEG MINDIG BIZONYTALAN LUMUMBA SORSA (MTI). V. Zorin, a Szovjet­unió állandó ENSZ-képvise- lője február 10-én levelet küldött Hammarskjöld ENSZ- főtitkárnak, amelyben hang­súlyozza, minél előbb ki kell vizsgálnia, igazak-e azok a híresztelések, amelyek sze­rint Patrice Lumumba kon­gói miniszterelnököt megöl­ték. A szovjet ENSZ-képviselet elvárja öntől, hogy késleke­dés nélkül minden szükséges intézkedést megtesz Lumum­ba és társai sorsára vonatko­zó valamennyi hímek a kon­gói és ezen belül katangai EfJSZ-szerveken keresztül történő ellenőrzésére. Elvár­ja továbbá, hogy a Biztonsá­gi Tanácsot haladéktalanul értesítsék e vizsgálat ered­ményéről’* —- írja Zorin le­velében. Hammarskjöld közölte, — hogy ennek megfelelő utasí­tásokat adott Dayalnak, kon­gói különmegbízottjának. A Katangába elhurcolt Lu­mumba miniszterelnök és a vele együtt bebörtönzött ve­zető kongói politikusok sor­sáról még mindig egymásnak ellentmondó hírek érkeznek. A TASZSZ AFP tudósítás alapján közölte, hogy a ka­tangai „belügyminisztérium” szóvivőjének péntek délután adott nyilatkozata szerint a katangai börtönből állítólag megszökött Lumumba, Mpolo és Okito felkutatására nagy rendőri és csendőri osztago­kat mozgósítottál!, sőt repü­lőgépeket is bevetettek. Az egyik gép pilótája mintegy 200 mérföldre Elisabethville- től északnyugatra látott vol­na egy olyan gépkocsit, ame­lyen Lumumbáék elmenekül­tek. . Ezzel szemben ellenőrizhe­tetlen hírek kerültek forga­lomba Lumumba meggyilko­lásáról és úgylátszik, hogy az egész szökési hírrel csak elő akarják készíteni a világ közvéleményét Lumumba haláláig; Az Evening Stan­dard című londoni lap ugyan­csak TASZSZ-jelentés sze­rint már csaknem bizonyos­ra veszi, hogy a törvényes kongói miniszterelnök halott. Az ENSZ kongói békéltető bizottságának egyik tagja Leopold viliében adott nyilat­kozatában kijelentette, hogy a Lumumba szökéséről ter­jesztett hírek csak koholmá­nyok és a miniszterelnököt valószínűleg már agyonlőt­ték. A New York-i ENSZ-kö- rökben is kevés hitelt adnak a Katangából terjesztett szö­kési híreknek. Több hírügynökség egybe­hangzó jeleniése szerint Cey­lon, Ghana, Guinea, India, Mali, Indonézia, Marokkó, az Egyesült Arab Köztársaság, Jugoszlávia és Líbia képvise­lői péntek este Hammar­skjöld főtitkárhoz intézett le­velükben aggodalmukat fe­jezték ki Lumumba sorsa miatt. A levél aláírói hang­súlyozzák, y hogy Lumumba és társainak likvidálása a legsúlyosabb következmé­nyekkel járhat Kongó és az ENSZ kongói akciója szem­pontjából, 3 kérik, hogy a főtitkár tegyen meg mindent Lumumba sorsának tisztázá­sára. Hammarskjöld a 10 or­szág képviselőinek kérésére a levelet köröztette a Bizton­sági Tanács tagjai között. Az ENSZ székhelyén egyébként tovább folynak a diplomáciai tárgyalások a kongói helyzetről. Stevenson amerikai küldött Hammar­skjöld főtitkárral tanácsko­zott. Újságíróknak adott nyi­latkozatában kijelentette, hogy kormányának nincs hivatalos értesülése Lumum­ba meggyilkolásáról. A Borba című belgrádi lap leopoldvillei tudósítója sze­rint Lumumba menekülése sikerült és a törvényes kon­gói miniszterelnök már sze­rencsésen meg is érkezett a börtönétől mintegy 600 kilo­méterre lévő Bukarába, Kivu tartomány fővárosába. — A Borba tudósítója ezt az érte­sülést pénteken délután 5 órakor kapta volna megbíz­ható forrásból. Az AP elisabethvillei tudó­sítója szerint a törvényes kongói miniszterelnököt éj­jel nappal 15 csendőr őrizte, de elmenekülése idején csak 2 őr teljesített szolgálatot cellájánál. Lumumba társai­val együtt lefogta a két őrt, majd az őrség egy gépkqcsi- ján elmenekült. Más hírek szerint nem rendőrségi gép­kocsin, hanem egy benzin- szállító tehergépkocsin hagy­ta el az angolai határtól mintegy 60 mérföldre lévő Kajali helységet, ahol társai­val együtt egy , farm-épület­ben őrizték. Leopoldvillei AFP-jelentés szerint Kaszavubu csütörtö­kön megalakított „új kormá­nya” már pénteken válságba került: Bizala oktatásügyi miniszter és Kinway munka­ügyi miniszter lemondott. A Tanjug tudósítása szerint — Leopoldvilleben csaknem ál­talános meggyőződés, hogy Kaszavubu jelenlegi kor­mányalakítási komédiájával csak befolyásolni próbálja a Biztonsági Tanács kongói vi­táját. Az Ileo-kormány meg­alakítása belpolitikai szem­pontból semmit sem változ­tat a helyzeten, sőt még in­kább hangsúlyozza a válság elmélyülését. Egyes új „mi­niszterek’’ kijelentették, hogy akaratuk ellenére nevezték ki őket és nem hajlandók rásztvenni a sebtiben össze­tákolt kormányban. (MTI). KI kicsoda A müncheni „R. Olden­burg” kiadó gondozásában nemrég megjelent a „Who is who in Germany” (Ki kicsoda Németországban) című év­könyv, amely adatokat tartal­maz a nyugatnémetországi ‘„felső tízezerről”. A kötet nagy terjedelme ellenére számos esetben meg­lepően szűkszavú adatokkal szolgál. Adolf Heusinger tá­bornokról, a Bundeswehr je­lenlegi főparancsnokáról pél­dául azt írja: „Hitler ádáz el­lensége volt”. A tájékoztatás elhallgatja azonban, hogy Hitlernek ez az „ellenfele” 13 éven át tevékenykedett a fasiszta vezérkarban és szá­mos európai ország elözönlé- sének tervét dolgozta ki. Haris Globkenek, Adenauer szövetségi kancellár állam­titkárának életrajzából telje­sen hiányzik az 1938—1945- ös időszak, amikor is a nem- árja milliók kiirtásának „el­méleti megalapozásával” fog­lalkozott. Ezek a kihagyások nem vé­letlenek. Céljuk: a volt hit­leristák rehabilitálása. ,,Va­jon nem lett volna helyesebb — teszi fel a kérdést a Die Weltbühne című folyóirat —, ha est az évkönyvet ínv ne­vezik el: „Kit kinek akar fel­tüntetni Bonn a közvélemény szemében”... Antonin Novotny február 20-án Magyarországra látogat Antonin Novotny, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára és a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság elnöke, Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak és Dobi Istvánnak, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívá­sára 1961. február 20-án ba­ráti látogatásra a Magyar Népköztársaságba érkezik Antonin Novotny kíséretében lesznek: Rudolf Strechaj, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága Po­litikai Bizottságának póttag­ja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke és a csehszlovák kor­mány elnökhelyettese, Václav David, a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának tagja, külügymi­niszter. Stanislav Vina mi­niszter, az. Állami Tervbizott­ság első elnökhelyettese, Erantisek Faraga, a Szlovák ’Kommunista Párt galántai járási pártbizottságának első titkára, Václav Dolezal, a je- senicei termelőszövetkezet el­nöke, továbbá Frantisek Pi- sek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete. (MTI) Február 1-én ezernél több newyorki lakos gyűlt össze a Diplomat szállodában, hogy tiltakozzék Heusinger náci tábornok kinevezése ellen a NATO állandó katonai bizott­sága elnökének tisztségébe. A nagygyűlés felszólalói köve­telték, hogy Kennedy elnök és Finletter, az USA állandó képviselője a NATO-ban érje el Heusinger kinevezésének hatálytalanítását. Hester, amerikai nyugal­mazott tábornok a nagygyű­lés részvevőihez intézett le­velében kijelentette: Heusin- ger kinevezése, akárcsak Speidel német tábornok elő­zőleg történt . kinevezése a NATO közép-európai száraz­földi erőinek parancsnokává „rendkívül jellemző ésszerűt­len politikánkra, amellyel Nyugat-Németonszág újrafel- fegyverzésére törekszünk”. Heusinger: Mein Führer, * parancsot teljesítettem! Kössön follértékesítési szerződési! Magasabb szerződési ár! ELŐLEG: Libadarabonként háromszori tépésre 25.— Ft • Kacsadarabonként kétszeri tépésre - Ft Szerződjön a földmüvesszővelkezetnél! t BtitUxtol A BALTI TENGERIG MUNKATÁRSAINK RIPORTSOROZATA AZ NDK.BÓL A Német Demokratikus köztársaságban sokan jártak már előttünk. Számtalan be­számolót olvashattunk Drez­da, Lipcse iparáról, kulturális kincseiről, Berlinről, a Szósz Svájc csodálatos helyeiről. Mi mégis felfedezőként in­dultunk, nemcsak azért, hogy saját magunk részére újból felfedezzünk könyvekből, út­leírásokból már ismert tája­kat, hanem azért is, mert az NDK-nak olyan vidékére utaztunk, ahol viszonylag ke­vesebben fordulnak meg ha­zánkból, s amely vidék — ép­pen ezért — a felfedezés sok új izgalmát, gyönyörét ígérte. Elkerülhetetlen, hogy egy német földön tett látogatás előtt — méginkább a látoga­tás alatt — ne idézze az em­ber a magyar történelmet. — Szinte filmszerűen peregnek a gondolatok, ahogyan a ké­nyelmes expresszel roha­nunk a célunk felé. „Koldus­sá, katolikussá, németté — „monarchia” — ferencjóskai idők” — „közös hadsereg, vi­lágháború, árulás, Trianon” — „Drang nach Osten, Aus­radieren” — „Hitler—Horthy fasizmus” — „Adenauer, új- rafelfegyverzés, Szabad Eu­rópa” — mind megannyi vé­res felvonása egy nagy törté­nelmi drámának. De a pergő képek mögött egyre határo­zottabb körvonalakkal bonta­kozik ki egy másik Németor­szág képe. Goethe, Schiller, Heine — Marx, Engels — Liebknecht, Luxemburg — TKUOW» _ AtnK..a Nem s okkal többet, mint egy középiskolai földrajzi atlasz elárul. Persze, érdeklődtünk ahol lehetett. Először egy német adott róla szűkös eligazítást út­közben a Hungária expresz- szen. Miután részletesen ecsetelte Nyugat-Berlin elő­nyéit, megízleltette velünk az ottani csokoládét és ciga­rettát, megcsodáltatta világí­tó elektromos töltőtollát, és még erre fel sem látott raj­A 800 éves Schwerin. tunk semmi elámulást, meg­kérdezte, hová utazunk. — Schwerinbe — mon­dom. — Bólintott olyanfor­mán, mint aki régen tudja: ilyen érdektelen alakok csak Keletre tarthatnak. Pedig nem voltunk érdektelenek. Csak nem akartuk neki mon­dani, hogy már felszálláskor a Nyugatiban megcsodáltuk kockás csőnadrágját, zlpp- záras bőröndjeit, s mindazt a hoch-eleganciát, amit tisz­tes kora ellenére szinte áraszt magából. — Mecklenburgban van —• közel a tengerhez — magya­rázta. Nyáron szép kis vá­ros, van ott egy jókora tó, kedves kirándulóhely. Többet nem tudott, vagy nem árult el elegáns bará­tunk. Mikor megérkeztünk, a berlini Westbanhoffon már várta a család: egy ezüstözött hajú, a kozmetika minden csodájával ifjftott idős hölgy — egy szakállas, őszítetthajú berlini aranyifjú, egy ondo- láltszőrű, meghatározhatat­lan fajtájú eb, átmenet a barnamedve és a sziámi macska között. Barátságosan intett búcsút — mielőtt az egész família betelepedett a legújabb típu­sú családi Mercedesbe — és elsuhant a brandenburgi kapu irányába. Előttünk útunk első állo­másáig — Schwerinig — még jó kétszáz kilométer állt kanyargós, csúszós, ködfüg- gönyös úton éjszaka. Reggel már Schwerinben ébredtünk a ■ hasonlónevű „megye”, vagy ahogy itt mondják, körzet székhelyén. A Német Demokratikus Köz­társaság három keleti körze­te: Schwerin, Néubranden- burg és a tengerparti Ros­tock. a nagy Mecklenburg része, melyet kettészel a zó- nahatór. A schwerini körzet nagy­ságra körülbelül egyezik Szolnok megyével. Két leg­távolabbi pontja 120—130 ki­lométerre van egymástól. — Lakóinak száma 620 000. Ha már hasonlatosságot keresünk, meg kell említe­nünk azt is, hogy csakúgy, mint a mi megyénk, az or­szág j legnagyobb mezőgazda- sági körzetének számít. „Me­zőgazdasági körzet” — ev. a hivatalos álláspont is Schwe­rinről gazdaságföldrajzi ho- vatartozósógát illetően. — A megállapítás a mi szemünk­kel nézve nem egészen helyt­álló, jobbanmondva nem tel­jes. Persze, nem azért, mint­ha nem volnának valóban korszerű, kiváló termésered­ményű állami és szövetkezeti gazdaságok a körzetben. El­lenkezőleg — van nagyon is sok. A megállapítás azért hiá­nyos, mert legalább annyi erővel ipari körzetnek is mondhatnánk. A megye min­den részén látni klsebb-na- gyobb gyárakat, üzemeket. Itt van például az európa- hírű Weritas művek, a Kle- ment Gottwald villamosgép­gyár, van vegyiüzem, Diesel­mozdony- és vagonjavító és még sok más 6—8 ezer em­bert foglalkoztató „közép­üzem.” Persze, például Drez­dához képest, melynek ipar­telepei mellett közel két órát száguld a gyorsvonat, vagy Lipcse, Berlin „kormos váro­sához” képest a schwerini ipar valóban nem annyira számottevő, hogy meghatá­rozza a megye jellegét. (Folyt, kőv.) Varga József «— Palatínus István Németországi vendéglátó­ink városáról Schwerinről édeskeveset tudtunk eddig. Jó az NDK-ban utazgatni. S kétszeresen jó nekünk ma­gyaroknak. Meglátni, s szin­te kézzelfoghatóan kitapin­tani azt, amit tudunk, meg­tanultunk: ez az igazi Német­ország, ez a német nép. Jó és megnyugtató. Robog vélünk az autó a ki­tűnő országúton. Német ba­rátunk megállítja a kocsit, s egy domb tetején álló erőd­szerű épületre mutat. Volt hercegi kastély — mondja. Most a birtokon egy ország­szerte híres tsz gazdálkodik. Ülünk a 800 éves Schwe­rin egyik szállodájának fél­homályba burkolt halijában. Az asztalon ősi német szokás szerint fenyőággal díszített gyertya ég. Vasárnap délelőtt 10 óra, éppen, hogy megvir­radt — hisz jóval északabbra vagyunk, mint a magyar Al­föld. S a szomszéd asztalnál hangos vita folyik arról, ho­gyan számolt be Walter Ulb­richt elvtárs Berlinben a moszkvai értekezletröL Beszélgetünk a hajdani Singer, ma Weritas varró- gépgyárban egy szocialista brigád tagjaival. A vezetőjü­ket rendre „brigádfühier- nek” szólítjuk. Mosolyogva kiigazítanak: a „führer” szó vezért jelent Vezérek pedig nincsenek az NDK-ban. Csak vezetők... Folytassuk? ügy hisszük, nem szükséges. Ebben az új Németországban mi magya­rok nagyon jól éreztük w»- mmakaá.

Next

/
Thumbnails
Contents