Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-12 / 37. szám
1861. február 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A HÁLA ÉNEKE MAI ASSZONYOK „1944 JÚLIUS 14-ét mutatott a naptár, amikor ki tudja hányadszor kapott el a sasos behívó. Ez az érzés olyan volt, mint amit a halálraítélt szokott érezűi... Négy hónapot töltöttem a fronton... mindig éreztem, hogy nemsokára eljön a nap, ami változást fog hozni az életemben- Fogságba estem, aztán elengedtek. Szegedről gyalog jöttem haza, de legalább olyan könnyen, mint a madár. S hogy a szabadság mit jelent, azt csak később értettem meg igazán." Nehézkes, kííratlan kézírással telerótt kockás papírlapok hevernek előttem: a jászárokszállási esti iskola hallgatóinak magyar dolgo- . zatai. S közben a táblánál felel a fenti sorok írója, Csá- nyi József. Negyven körüli, jókötésű, huncut mosolyú parasztember, a Táncsics Tsz tagja. A dolgozók általános iskolájában a hetedik osztályt végzi. Ismerkedik a helyesírás szabályaival, az igekötő, a névmás fogalmával éS Arany János verseivel. RAJTA KÍVÜL még vagy tizenketten ülnek a gyerek* méretekre szabott szűk padokban. A gépállomás két traktorosa, asztalos, cipész, szabó, játék-készítő KTSZ tagok, tsz parasztok, meg Soós Sándor, a MÁVAUT gépkocsivezetője és Papp László. aki a MÁV pályafenntartásnál dolgozik- Ma esti szolgálatra osztották be, fél tíz helyett már fél nyolckor vennie kell a táskát s a csikorgó havon nekivágni az állomás felé vezető útnak. Gyakran van így, Papp bácsi még sem használja fel az esti szolgálatot árra, hogy „blicceljen” az iskolából. Pedig egy dé- lelőttről ittfelejtett pajkos manó megbújik a padok között és diákcsínyekre, súgásra, puskázásra ingerli a meg- lettkorú férfiakat. A tanítónő egy percre elfordul, s közben mér előkerül a pad alól a tankönyv. Gyors pillantás és máris könnyebb a válasz az előbb feltett kérdésre. SÚGÁS, PUSKÁZÁS: igen. Bliccelés: nem. Csínyeik, tréfáik, vidámságuk mögött komoly akarás rejtőzik. Ezek az emberek, nehéz kétkezi munkások, hetenként három estét az iskolában töltenek napi munkájuk előtt vagy után. Mindnyájan önként jöttek ide, nem a vállalat felkérésére, nem szolgálati előnyökért. Egyesegyedül azért, mert tudni akarnak. Tűzkő Jöszef, a Táncsics Termelő- szövetkezet párttitkára és Szentpéteri Gyuláné szövetkezeti pénztáros a dolgozók esti gimnáziumára készül, s rajtuk kívül is ketten-hárman foglalkoznak ezzel a gondolattal. Tanulnak: nem haszonért — a tudásért és még valamiért. Hálából. Hálásak tanáraiknak is: nagyon kérleltek, juttassam el köszönetü- ket a jászberényi Kossuth Lajos úti iskola tanárainak, akik kedvességükkel, segítő- készségükkel megkönnyítették a Vizsgát az ötödik, hatodik .osztály anyagából.. De mindenekelőtt hálásak azoknak, akik elhozták a szabadságot Magyarországra. „Mióta szabadok lettünk, azóta a dolgozó nép fia is elmehet bármilyen iskolába és tanulhat. Mivelhogy tanulhat, el is helyezkedhet az iparban, a közigazgatásban és sok olyan helyen, ahová eddig nem lehetett ...” — írja Papp László „Szabadok lettünk” című dolgozatában. „Én nagyon örülök, hogy módot és lehetőséget adtak a dolgozó népnek a továbbtanulásra” — így Goda Ferenc, az asztalos ktsz tag. S a legmegha- tóbb Papp Emánuel tsz brigádvezető vallomása, ki dolgozatának elején leszögezi, hogy megváltozott ma az emberek életmódja, majd így folytatja: „Bizonyíték rája, hogy az én fiain tizenhárom éves és még mindig én keresem számára a kenyeret. Fel- szabadulás előtt pedig én tizenhárom éves koromban már cseléd voltam és nagyon sokat szenvedtem.’* CSELÉDSORS az apának, szakmünkási, orvosi, mérnöki pálya ragyogó távlatai a fiának. Érzik a különbséget a jászárokszállási parasztok, munkások is. Ez ad erőt a kemény munkához, ez a késő esti tanuláshoz, s ezért csengenek úgy össze a felszabadulásról írt dolgozatok sorai, mint a hála szépen szárnyaló, megbonthatatlan kórusa. Zilahi Judit Ami a brigádnaplóból kimaradt Hosszú falépcső vezet a szolnoki Cellulózegyár műszaki irodájába. Innen a félemelet magasságból jól belátható az egész üzemrész. Mégis a művezető: Szilágyi Ferenc keveset figyeli a de- rékigérő üvegtáblák mögül a műszak munkáját. Lépten- nyomon a munkások között jár. Mindenütt ott van, ahol éppen segíteni kell. Most is a fehérítőből jövet találkozunk vele. — Elkeseredettnek látszik. Miért? Néma kézlegyintés a válasz. — Csapnivaló az anyag — magyarázza később, mikor a szecskázó felé igyekszünk. — Az őszi qpőzések következtében átázott a rizsszalma. Elrothadt. Valóságos trágyából dolgozunk... Kemény erőpróba —• A gyár dolgozói rendes körülmények között —■ folytatja tovább — normál nedvességű szalmából naponta 1 műszak alatt 6—6 és fél tonna légszáraz cellulózét állítanak elő. Januári tervünket is közel 37 tonna lemaradással zártuk. A szecskázóban a gépek gyomra — valósággal habzsolja a nedves rizsszalmát. A jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyár gyártmányt szerkesztő kollektívája új típusú családi hűtőszekrényt állított elő tavaly. A decemberi kísérleti gyártás után az idén megkezdték a tetszetős külsejű „Lehel” hűtőszekrények sorozatgyártását. 1961- faen tízezer „Lehel” hűtőszekrény fut ki az üzemből' A százliteres űrtartalmú kisméretű, mindössze 76 kilogramm súlyú hűtőszekrényből nvár elejére már hatezret legyártanak és átadnak a kereskedelemnek. Az új hűtőszekrény típusát a kereskedelmi igények alapján ömlik a légszállítókhoz a 3 cm hosszúságra aprított szalma. Bezzeg nem örülnek ennek a szállítók. — A. nedves — 37—40 százalékos víztartalmú — szalma nehezebb fajsúlyú. Szállításához sokkal több energia, nagyobb nyomású levegő szükséges. Az üzem dolgozóinak — a kemény próbatétel ellenére csappan a munkakedve. Jelentős műszaki módosítással, ésszerűsítéssel ellensúlyozzák a megváltozott munkakörülményeket. A nyersanyag nedvességtartalmát előmelegített levegővel igyekszenek csökkenteni. A légszállító zavartalan üzemeltetését a ventillátorok fordulatszámának növelésével biztosítják. — Kemény erőpróba ez — magyarázza Szilágyi Ferenc — de hisszük, hogy mi leszünk a győztesek. A rossz alapanyag ellenére is törlesz- szük adósságunkat... Emlékezetes dátum : 1959 augusztusa Ötödik éve, hogy a Szilágyi brigád jóban-rosszban együtt van. Ismerik egymás munkáját, gondolkodás módját. Két éve elhatározták: ők is — ha törik, ha szakad — megszerzik a szocialista munkabrigád elismerő címet. közvélemécnykutatás után alakították kb A háztartási hűtőszekrény belső burkolata többnyire műanyagból készült, köny- nyen tisztítható. Külön teret biztosítanak benne a hús. hal, tojás, vaj, zöldség, gyümölcs és az ételféleségek mélyhűtésére. Külsejét úgy alakították ki, hogy az beilleszkedik a modem konyhába s tetőlapját asztalnak használhatja a háziasszony. A „Lehel” hűtőszekrény OTP •hitellevéllel is megvásárol- hatóán 6400 forintért jut el a vásárló közönséghez. A dolog korán sem volt egyszerű. Minden munkásnak meg kellett hatványoznia szorgalmát. Jó féléves megszakított munka eredménye megmutatkozott éá ihár- már úgy látszott, hogy sikerül... akkor következett augusztus 25-c. — Az emlékezetes napon — a brigád legfiatalabb tagja — Józsa Mihály motorjával a Balatonhoz kirándult — meséli a brigádvezető. Hazafelé jövet defektet kapott és másnap kétórás késéssel állított be munkahelyére. Mondanom sem kell a kirándulás rosszul sikerült és elúszott a brigád becsülete. Űjra kellett kezdeni mindent. A későnjövő megkapta a maga jutalmát. Brigádgyűlésen alaposan a fejéré olvastunk. — Tanulva a hibákból még nagyobb szorgalommal láttunk munkához. Józsa Mihálynak is használt a „bírálat”. Megváltozott. Szorgalmas munkájával kiérdemelte, hogy rábíztuk a fehérítő részleg vezetését... 1960 július 16-án sikerült teljesítenünk a szocialista munkabrigádoknak meghatározott szintet. * A napló és a valóság Nézegetjük a brigádnaplót. Jegyzőkönyvszerű bejegyzések arról, hogyan búcsúztatták a bevonulókat, a brigád hány tagja tanul, hogyan látogatják a politikai foglalkozásokat a munkásakadémia előadásait. — Mindennapos munkájukról, a kedvezőtlen nyersanyag szállításról nem számolnak be? — kérdezem csodálkozva. — Erről nem is fogunk — erősítgeti a brigádvezető. A munka becsületes elvégzése ez a mi leghétköznapibb tennivalónk. Rendes nyolc órát dolgozunk: csak egy kicsit nagyobb erőfeszítéssel. Hogy miért?... Nem, nem mu- szály. Senki sem mondja. — Csak éppen a becsület így kívánja. A. J. Tízezer családi liűiöszekrényl kap az in a hazai togyaszlókizünség T. Nagy Imréné, azzal kezdte: — Az a baj, hogy nem 20 éves vagyok. Valaki rávágta: — Akkor nem kapna egyhamar nyugdíjat. — Bánnám is én, — volt a válasz — két nyugdijat is odaadnék érte. — Aztán így beszélt: — 1951 óta vagyok szövetkezeti tag. Azóta ismerem az igazi emberséget. Pedig akkor már 52 éves voltam. Addig úgy tituláltuk magunkat, hogy a magunk gazdái vagyunk. Hogy valójában mik voltunk? Tessék! Más is tudja. Kinn éltünk a tanyán. A városba évente kétszer ha hazajöttünk. —- Dolgoztunk örökké. A pénzt, ami jött a házhoz, beleöltük a földbe. Az meg soha többé nem adta vissza. Most 242 munkaegységet teljesítettem. 28 forintot ért most nálunk egy egység. Tessék számolni! Mikor keresett egy 62 éves asszony ennyit? Most már majd ráhúzhatunk — Én is pártolom a közöst, — szól mihelyt szóhoz jut Rózsa Józsefné. — De én azt is megmondanám mi nem tetszik benne: évről-évre többen vagyunk, s így a jövedelem többfelé oszlik, egynek kevesebb jut. Aztán a zárszámadás idejét is úgy elhúzzák, hogy téli ruhát abból mái csak jövőre vehetünk. — Én mást mondok — szól a 73 éves Komlósiné. — Majd ha most már mindenki szövetkezeti lesz, ráhúzhatunk mindnyájan, hogy több legyen. Csak annak még idő kell. De én azt várnám, hogy amit lehet már most úgy intézzenek a vezetők, ahogy nekünk is jobb. Hát miért nem szállítják el a Dimitrov- ban az időseknek még jő útban a tüzelőt. Ennyi figyelmesség csak télne: — Igen, ha a vezetők közt legalább egy nő volna, akinek az ilyen dolgok eszébejussanak, —' szól egy újabb hang tulajdonosa. • — A Békében van egy! — Na, azt keresheted! — Nem is tudnának ők a területen úgy trappolni, mint a férfiak, — tesz „igazságot” Borka elvtárs, az egyik tsz párttitkára. És lám. Itt a dolog nyitja. Ebben a régi szövetkezeti városban a szövetkezetekben dolgozó kevés híján ezer nőt, a 808 tagként dolgozó szövetkezeti asszonyt ketten képviselik A vezetőségben. Éedig ezek az asszonyok itt mind a közös rajongói Már csak ezért is több figyelmességet érdemelnének. Láposi Lajosné, aki 10 év óta tagja a Május 1-nek, azt mondja: Az idén mór nyugdíjba megyek, de kijárok dolgozni. Olyan vagyok, mint a jő malac, megszoktam a többit, nem is birnék egyedül otthon maradni. Egytől egyig, mind így beszélnek. A szövetkezetről tett „vallomások” közben megkockáztatok egy kérdést: *— Mit üzennek azoknak az asszonyoknak, akik mehetnének a .közösbe, csak kényelemből maradnak otthon. Azt mondja egyikük: — A kutya is csak akkor kél fel, ha megéhezik, Indokolás: 108 kilogramm —■ Szívesen fogadnánk magunk közé őket. De jő módjuk van, keres rájuk az ember. Ám én akkor se irigylem őket. — így valaki más: — Most is jön a tavasz, nyílik az idő, táfUl előttünk a határ, ök még ugyanúgy a négyfal közt maradnak, mint télen, Vagy mint azelőtt 5—6 nyáron át Pedig ha belekóstolnának a közös munka ízébe..! — Elhájasodnak — rosszmáj úskodik valaki, s én közbevetem: Beszélgettem a minap egy szövetkezeti tag feleségével, aki azért nem jár ki dolgozni, mert testsúlya 108 kiló. Megszólal egy asz- szony: — Én száztíz vagyok. Kitör a kacagás. Csak Szilágyiné szavára szűnik: , — Nemcsak az asszonyok. A férfiakban is van egy adag - huta gőg, s némelyiknek a fejetetejét is ellepte már: Eltartom én az asszonyt, csak főtt étellel, meleg vízzel várjon haza. Hát ezt se hallgassuk eL De nem ám! Mert a statisztika megint csúfít! Az ezernyi asszony közül csak száz a tsa-tag feleség. S az otthonmaradók legtöbbje a gyerekre a háztartásra hivatkozik. Azok az asszonyok, akik magánosok, a közösben végzett munka mellett szintén gyerekeket nevelnek, háztartást vezetnek. Van közöttük olyan is, alá nemcsak a maga családjáért fárad. Szilágyiné a Lenin Tsz-ben dolgozik Sógornője tavaly 7 gyerekkel maradt özvegyen. Ügy szakadt a családra a gond, min' hegytetőről a szikla. Csak most látják, még sincsenek annyira egyedüL Szilágyiné segíti őket... Horváth Sán- dorné, a Május 1 Tsz tagja szintén megosztja keresetét egy rokon családdal... Jó ezt hallani annak, aki tudja: hogyan menekültek régen ä szegény, elesett családtól * a tehetősebb rokonok.. i Ők a gazdaga hbak Talán bevezetőben kellett volna megírni, hogy mindez karcagi termelőszövetkezetekben dolgozó asszonyok közt hangzott eL Tekintsünk el ezúttal a formaságtóL E sorrendcserét az indokolta: Legyen elsősorban övék a szó. övék, akik annyi új érzést, gondolatot ismertek meg a kapa, a sarldnyél fölött hajladozva, l BprsiJEszter Fiatalok! jelentkezzetek építőipari tanulónak kőműves, ács, festő, tetőfedő és parkettázó szakmákra. Jelentkezési korhatár 14 évestől 17 éves korig. Követelmény a VIII általános iskola eredményes elvégzése. Tanulmányi idő két év. A tanulók Védő- és munkaruhát, bakancsot, valamint a tanulmányi eredménytől függően ösztöndíjat kapnak. A tanulmányi év kezdete 1961. évi április hó l. Jelentkezni lehet 1961. évi március S-lg levélben vagy személyesen a Mü.M. 605 sz. Ipari- tanuló Intézet, Építőipari Tagozatánál Szolnok, Kohói út 8. sz. Tollal szerzett barátok — Mit számít az, hogy Krasznojarszk többezer kilométerre van ide! Nekem annyi, mintha a szomszéd utcában lenne ... Nádjával nagyon szeretjük egymást és Gálja is jó barátnőm. Igaz, sosem találkoztunk szemtől szembe, de a toll, az írás egyre közelebb hoz egymáshoz minket. Így beszél szovjet barátnőiről Lantos Éva, a szolnoki leánygimnázium tanulója. — Még általános iskolába járt, amikor először tollat fogott és a tanárjától kapott címre levelet írt egy ismeretlen kislánynak a messzi Keletre. Ennek már több, mint három éve. Közben más kislányok is bekapcsolódtak a levelezésbe. Válja krasznodoni kislány, elvégezte a tizedik osztályt. Most két évet dolgozik és utána egyetemre megy. Olyan természetesnek tartja, hogy így van — mondja Évi —, mintha ez nem is lehetne másként. Nagyon egészséges gondolkodású, becsületes, nyíltszívű lányok — dicséri őket. Mert Nádjáról is beszél, a legkedvesebb barátnőről, Na- gyezsda Scsedrováról. Egyidősek. Nádja most végzős. Évi jövőre érettségizik; Nádja a Komszomol csúcsvezetőségi tagja az iskolában, Évi a gimnázium KlSZ-titkára. Sok közös probléma izgatja őket. Tanulás, szórakozás . *. Olykor arról is szó esik; hogyan viselkednek a fiatalok itt -A- és hogyan ott... Könyvekről vitatkoznak, felhívják egyre- egyre egymás figyelmét. Gálja tengeieget olvas: Dumas-t, Victor Hugo-t, Évi is. Politizálni is szoktak. Kubáért lelkesednek mind a ketten. S ha egy-egy szovjet Gálja — a legkedvesebb barátnő rakéta felrepül, együtt ujjon- ganak. Éva tanárnő szeretne lenni. Gálja álma az építészmérnöki pálya. Most járt Moszkvában, megnézte az egyetemet is, ahol majd tanulni fog, s megható lelkesedéssel, rajongással festette le levelében a kedves várost... • Tollal szerzett barátok. Megyénk általános- és középiskolás tanulóinak fele levelez külföldi fiatalokkal A szoltioki leánygimnázium hatvannégy százaléka is állandó kapcsolatot tart fenn a demokratikus országok diákjaival. A lányoknak több’, mint fele a Szovjetunióba (Szokol és Kadnyikov) írogat, a többiek is főként orosz nyelven leveleznek. Éváiknál, a leánygimnáziumban „KISZ levelező kör” alakult a napokban. Nagy lelkesedéssel jelentkeztek azok a fiatalok is a testvér- kapcsolatok erősítésére, alálí eddig még nem leveleztek senkivel. Orosz, német, angol és magyar nyelven (természetesen nyelvtanáraik segítségével) leveleznek majd újabb szovjet, cseh, szlovák, román, német és kínai fiatalokkal. Nagyon szeretnének kapcsolatot teremteni Kubával. Minden bizonnyal sikerülni fog. JtE
