Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-09 / 34. szám

1961. február 9. SZOLNOK MEGTEL NÉPLAP 3 ZÁRSZÁMADÁSOK Elégedett fiatalok, dolgos szövetkezeti gazdák Itt, az istenhátamögötti ta­nyavilágban dölyfösen emel­kedik az egykori úri kas­tély. Ä Petőfi Tsz ütött ben­ne tanyát, már évekkel ez­előtt Itt van az iroda, a kul­túrterem, meg jónéhány csa­ládnak az otthona is. Az egy­kori cselédek és gyermekeik gazdaként forgolódnak a gipszrózsákkal, mintákkal díszített mennyezetű, tágas szobákban. Huhcutszemü lányok és komolykodó fiúk vesznek kö­rül, s egymás szavába vágva, „vallanak” életükről. — Huszonöt tagú a KISZ- szervezetünk — mondja Ju­hász Julika, a 17 éves KISZ- titkár. Majd kicsit elgondol­kozva hozzáfűzi. — Nagyon magunkra vagyunk utalva, sem a községi, sem a felsőbb szerveinktől nem igen láto­gat meg bennünket senki. — Igaz, hogy a tanyaközpont messze esik kövesúttól, vas­úttól, s az a nyolc kilométe­res földút, ami Tiszaföldvár- tól idáig vezet, jóval többnek számít most, mert az őszi nagy esőzések óta szinte jár­hatatlan. összevágták a ko­csik, a zetorok, s a fagyott göröngyökön zötyög, rázkó­dik a jármű. — Nyáron könnyebb ide kijutni — vág közbe a pergő­nyelvű Oravecz Erzsi. — Csak az a baj,, hogy akkor meg mi nem érünk rá, mert mindig sok a munka. Most jelmezbálra készülünk, meg szerepet is tanulunk, jó len­ne ehhez is a segítség, a ta­nácsadás, mert akkor könv- nyebben birkóznánk meg az ilyen feladatokkal! Erzsi munkacsapatvezető négy éve tagja a termelőszö­vetkezetnek. Sinka István bácsi, a tsz elnöke így mu­tatta be: — ö az egyik leg­szorgalmasabb lány. Megkér­dezem a 18 éves, csillogó sze­mű Erzsitől, hogy mennyi a keresete? — Négyszáztíz munkaegy­ségem van, még nem számol­tam össze az évi jövedelmet, de a mai zárszámadáson 4400 forint készpénzt kaptam. Egy munkaegység értéke 34,42 Ft. Az Oravecz család jövedel­mét a főkönyvelő sorolja el. Oravecz János & két lánya 1389. munkaegységet teljesí­tett a most lezárt gazdasági évben, 46 800 forint az évi keresetük. Ebből a készpénz 27 100 forint. Természetesen ez csak a közösből származó jövedelem, amit a háztáji termése is gyarapít. Ezek tudatában nem hangzik di­csekvésként, amikor Erzsiké elsorolja, hogy neki hálószo­babútort vásárolnak a zár­számadás után, év vérére pe­dig a konyhabútorát is meg­veszik. A Jakab család sem igen adta alább Oraveczék- nél. Itt a családfő és a két lány 1339 munkagységet gyűjtött. Szorgalmuk ered­ményeként most 46 100 forintos jövedelmet mondhatnak magukénak. — Csak a zárszámadás napján 13 ezer forintot vett fel Jakab Károly. Ebből a Tériké kere­sete 4694 forint, ő 423 mun­kaegységet gyűjtött Náluk sem okoz gondot az előre el­tervezett stafírung vásárlás. S még jut a házhelyre is, ahová majd felépítik családi otthonukat. Juhász Julika a KISZ-tit­kár Tiszaföldvárról jár ki dolgozni. S hogy ő sem tétlen­kedett, azt a jóváírt 352 munkaegysége igazolja. Most a zárszámadás után ő is ágy­nemű és toll vásárlására köl­ti a készpénzben megkapott 3212 forintot. A fiúk is igencsak egy szin­ten haladnak a lányokkal Gál István 410, Csik István 395, ifj. Dobrotka András pe­dig 352 munkaegységre ré­szek Csontos Sanyi féléve, hogy visszajött a tsz-be, az­óta gyarapította munkaköny­vesként édesapja keresetét. Ketten 505 munkaegységet teljesítettek: Igaz, nem tét­lenkedtek. A lányok is el­mondották, hogy a borsó és bab szedésénél már hajnali 2 órakor kint voltak a földe­ken. A fiatalok, főként a lá­nyok, 300 társadalmi munka­órát töltöttek a kultúrterem takarításánál, az épületek meszelésénél. Most pedig ar­ra szervezkednek, hogy a ta­vaszi fásítás idején 5000 fa­csemetét ültetnek eL így élnek a fiatalok ott a messzi tanyán, a tiszaföldvári Petőfi Tsz-ben. Legtöbb nap­juk szorgalmas munkával te­lik el, de mégis elégedettek, hiszen már most is igen szép jövedelemmel zárták az évet. A tsz-elríok beszámolója is dicsérte a fiatalok helytállá­sát, s azt is elm'ondta Sinka elvtárs, hogy tavaly televízió­val jutalmazta a tsz vezető­sége a fiatalokat Most pedig magnetofon-készüléket vásá­rolnak számukra, ezzel is ki­fejezve jó munkájuk elisme­rését A fiatalok érzik a szerető gondos­kodást és azt is tudják, hogy évről évre több lesz a jövedelem a termelőszövetkezetben. S hogy sem a fiatalok, sem a többi szorgalmasan dolgozó szövetktezeti gazda nem csa­lódik a közösben, azt az 1960. évi zárszámadás is bizonyít­ja. Az 1142 holdas közös gaz­daságban az aszályos időjá­rás okozta terméskiesés elle­nére is szépen gyarapodott a közős vagyon és a tagok jö­vedelme is. A rendszeresen dolgozó tagokra a földjáradé­kot és egyéb szolgáltatásokat is figyelembe véve, 22 ezer forint átlagjövedelem jut. A háztáji termése további 3—4 ezer forinttal növeli ezt 1959- ben az állóeszközök értéke 2 millió 527 ezer forint volt, most pedig 2 millió 916 ezer forint A termelési alap az 1959. évi 1 millió 435 ezer fo­rinttal szemben a mostani zárszámadáskor 1 millió 621 ezer forint . Termelési tartalékkal az 1959-es zárszámadáskor nem rendelkeztek Most pe­dig erre a célra 42 ezer fo­rint jut A szövetkezeti gaz­dáknak a munkaegységre és a földjáradékra 300 ezer fo­rinttal többet osztanak, mint a tavalyi zárszámadáskor, összegszerűen 1 751 000 forint a tagok részesedése? A közös vagyon további gyarapodása, s a szövetkezeti családok jóléte elsősorban saját magukon a szövetkezeti gazdákon múlik. Ha tovább­ra is szorgalmasan, egy aka­rattal dolgoznak, s még több olyan tagot dicsérhet meg a vezetőség, mint a 73 éves Fe­hér János bácsi, Antal János, az idős Bóka Pál, Bagi Imre. Varga István, Tóvízi Mihály és.fiai, akkor már az 1961. évi zárszámadás a jelenlegi­nél is gazdagabb lesz. Nagy Katalin Milyen szakmát válasszanak a fiatalok? Ankét a Néplap szerkesztőségében Tegnapelőtt este ankétot tartott a Szolnok megyei Nép­lap szerkesztősége. Napirenden az általános iskola nyolca­dik osztályát most végző fiatalok szakmaválasztása sze­repelt. Több iskola vezetője —* köztük Hajdú Dénesné az Áchim úti, Borsó Lászlóné a Kassai úti, Hajdú Ferencné a Sipos téri iskolából, s több üzem képviselője (a Jármű­javítóból G. Kiss József, a Szolnoki Papírgyárból Nagy Zoltán, az ÉM. Állami Építőipari Vállalattól Korom Já­nos, a Mezőgazdasági Gépjavítóból Sipos Ferenc) megje­lent a tanácskozáson. Vitaindító előadást Rácz Gyula elv­társ, az Iparitanuló Intézet igazgatója tartott. Rácz elvtárs bevezetőben Ne menjen például hegesz­hangsúlyozta, hogy a fiatalo­kat olyan pályára irányít­suk, mely iránt él bennük a szakmaszeretet, s amellett rátermettek. A szakmaszere­tet később hivatástudattá fej­lődik. E cél érdekében ta­nácsadás alkalmával jól kell ismerni a fiatalokat, s a szakmaválasztási lehetősége­ket is. A fiatalok pályavá­lasztásánál ma már nem is az okoz gondot, hogy nem találnak megfelelő foglalko­zást a növendékeknek, ha­nem az, hogy nem tudnak választani a megfelelő pá­lyák közül. Szolnokon példá­ul 45-50 szakma között vá­laszthatnak a fiatalok- Mi­vel a több évtizedes tapasz­talat azt bizonyítja; egy-egy fiatal 15-20 szakmára is al­kalmas, így érthető, hogy nem a megfelelő pálya, ha­nem azok ismeretének hiá­nya teszi problematikussá .a pályaválasztást. E megállapítás természete­sen nem jelenti azt, hogy a tanácsadáskor ne vizsgáljuk behatóan: a választott szak­ma ellátása milyen testi, ér­zékelési, mozgási és szelle­mi követelményeket tá­maszt Előre kell gondolni; jövőbeli foglalkozásunk gya­korlása közben milyen élmé­nyek érik a fiatalokat, mi­lyen hatást váltanak ki be­lőlük. Figyelembe kell ven­ni egy-egy szakmánál azt is, milyen testalkat, tempera­mentum, milyen előképzett­ség stb. szükséges hozzá. Kőművesnek például erős fi­zikumúnkat ajánlunk. A ta­nácsadásnál előre számít­sunk a foglalkozás ártalmai­val. Minden foglalkozás az embernek bizonyos szerv- rendszerét a többinél jobban igénybe veszi. Gyenge látó­képességű ember például ne vállaljon olyan munkát, ahol sokat kell különböző fényhatások között dolgozni. menjen ^ _____ _„ tőn ek, fényképésznek. A fej» fájós, érzékenybőrű fiatalok nem találják meg helyüket gázos levegőjű, illetve kör­nyezetű szakmában, — a vegyiparban, a galvanizálók­nál, kovácsoknál, stb­A fizikai és biológiai ha­tások mellett fontosak a szel­lemi és erkölcsi hatások. Nem könnyű tehát tanácsot adni a fiataloknak, nagy fe­lelőséget is jelent. Milyen pályát é lehet választani? Érthetően ez volt a legvi­tatottabb kérdés az ankéton. Lehetőség van, — Szolnokon például több ipari tanulót vesznek fel, mint amennyi fiatal jelentkezésére lehet számítani. Hadd említsünk meg az ankéton, elhangzottak közül "néhány szakmát: A Járműjavító például jármű- lakatosokat, tűzi és kazánko­vácsokat, vasesztergályoso­kat, villanyszerelőket, fénye­zőket és mázol ókat, hegesz­tőket, az Autóközlekedési Vállalat autószerelőket, autó­villamossági ’ szerelőket, a TITÄSZ villanyszerelőket, a Tiszamenti Vegyiművek la­katosokat (s valószínűleg mintegy ötven vegyipari ta­nulót is), a Mezőgazdasági Gépjavító nyolcvan géplaka­tost, az ÉM. Állami Építő­ipari Vállalat ácsokat, szo­bafestőket, tetőfedőkét, par- kettázókat, víz és villany- szerelőket, épületlakatosokat, épületasztalosokat, a Papír­gyár papíripari és gépkezelő tanulókat keres. Így sorol­hatnánk tovább az üzemeket és a szakmákat, de már ezek­ből a példákból is érthető Egy munkaegység—31,40 íornl Részt vettem a kuncsorbai Vörös Október Tsz zárszám­adási közgyűlésén. Érdemes volt végig hallgatni a veze­tőség beszámolóját és a ta­gok hasznos javaslatait. Ki­tűnt, hogy ez a szövetkezet a törökszentmiklósi járás egyik legjobb tsz-e. Az átla­gos munkaegység felül van a négyszázon. Egy-egy mun­kaegységre 31,40 forintot fi­zettek. A szövetkezet összjövedelx me közel 5 millió forint, ré­szesedésre kiosztottak 3 mil­lió 800 ezer forintot, — de tartalékra, szociális , alapra is bőségesen maradt. Az OTP járási fiókjának vezetője a közgyűlésen adta át a községi tanács elnöké­nek a „takarékos fálu” ki­tüntető oklevelet. Ezt azzal érdemelték ki. hogy a kö" • ségben több a betétkönyv, mint ahány ház van- Ebben jelentős részük van a tsz dolgozóinak. B. Gy. Törökszentmiklós A kocsiosztály kitett magáért A Szolnoki Járműjavító kocsiosztályának dolgozói helytálltak januárban. Futó- iavításos kocsikból a terve­zettnél 39-el többet adtak át a forgalomnak. A kocsipark javítása érdekében 43 selej­tes kocsit vágtunk szét és adtuk át a szertárnak. Az alváz részlegen Lend vai István és Zombori Ist­ván brigádja halad az élen. Bognárjaink is fej-fej mel­lett haladnak, A darabszá­mos tervtúlteljesítésben Bás- thy László 63 kocsi helyett 67-et adott ki, Fábián Fe­renc pedig 70 kocsi helyett 73-at- Az anyagtakarékos­ságban is jelentős eredmé­nyek születtek. Januárban ló? köbméter OH faanyagot használtak fel a kocsik javí­tásához. Bádogosaink 1351 kilógramm OH bádogot hasz­náltak új helyett Cseh Zoltán üzemi tudósító A jászfényszarui Zöld Mező Tsz-ben rájöttek a közös gazdálkodás ízére, Jászfényszaru legidősebb emberei még jól emlékeznek arra, amikor néhány ügyes, előretekintő gazdá kertész­kedni kezdett a barna homo­kon, amelyet addig hitvány­nak, terméketlennek, semmit- érőnek tartottak. S a jó pél­dának igen hamar akadtak követői a községben, úgy, hogy Jászfényszarun néhány év alatt tért hódított a ker­tészet. Egy évvel ezelőtt ismét új útra tért a falu lakossága, mégpedig a nagyüzemi gaz­dálkodás széles, magasba- ívelő útjára. S minden jel arra mutat, hogy a maiak túl­tettek az apákon, nagyapá­kon, mert egyetlen év alatt lerakták a nagyüzemi gazdál­kodás alapjait. Juhász Sándor elnök a zár­számadó közgyűlésen valósá­gos történeti összefoglalást” adott az első, sorsdöntő esz­tendőről, Papp László agro- nómus a terméshozamok nö­veléséért folytatott küzde­lemről számolt be, Kiss Sán­dor könyvelő pedig a „szá­mok nyelvén” szólt a hallga­tósághoz. A tagság hangulatát Meny hárt Antal, a tsz szorgalmas, széleslátóköríí tagja, egyben a Hazafias Népfront helyi el­nöke, hozzászólásában így fejtette ki: „Első esztendő volt, vagy úgy Is mondhatnánk, hogy a nagy próba éve. Joggal va­gyunk büszkék arra, hogy a nagyüzemi gazdálkodás első évében rendkívül sokat épít­keztünk és kisebb beruházá­sainknak is se szeri, se szá­ma. Szövetkezetünk tiszta va­gyona az év végén 2 700 000 forint, egy munkaegységre 27 forintot osztottunk, de mind­nyájan meg vagyunk győződ­ve arról, hogy már. jövőre sokkal könnyebb dolgunk lesz.” Bódis Sándor bácsi már a hetvenedik évét írja, ennek ellenére 320 munkaegységet szerzett. A közgyűlésen bírá­latként mondta el, hogy az év elején sokan valósággal ver­sengtek abban, hogy kinek lesz több munkaegysége. De ezt olyan helytelen módon tették hogy az egységek szá­ma növekedett ugyan munka meg nem volt mögötte. Aztán sorra-rendre előke­rültek a munkaszervezés töb­bi hibái is. A legsúlyosabb talán az, hogy sok tagnak a hátára rá kellene írni a három „t”-t, azazhogy: „Több telik tőlem." Mert mégiscsak megengedhe­tetlen dolog, hogy mindösz- sze 180—200 munkaegységet gyűjtsenek az olyan tagok, akik 400-at is tudnának tel­jesíteni. Az is hiba, hogy még min­dig kevés az olyan példamu­tató család, mint pl Jónás Sándorék, akiknél az apá­val együtt három leány is dolgozik a tsz-ben, s nem kevesebb, mint 902 munka- -ovsénet. gyűitötek. A 3155 holdon, 654 taggal dolgozó Zöld Mező Tsz-ben 112 a nyugdíjasok száma, te­hát elég sokan vannak! Vi­szont fiatalok, sőt egészen fiatalok is szép számmal akadnak. Még a fiatalok közé szá­mít Budai Péter, aki 524, Ceglédi János-, aki 634 mun­kaegységet szerzett. Ifj. Menyhárt János „ezredes” számba megy, mert család­jával gyütt 1124 munkaegy­séget szerzett. Langó Émán tehenész egymaga gyűjtött 829 munkaegységet, Péter Lászlóné a kertészetben ugyancsak egymaga szerzett 400-at. A zárszámadó közgyűlésen részt vett Tiborcz György, a Földművelésügyi Miniszté­rium kertészeti igazgatója, aki felszólalásában rámuta­tott arra, hogy a hagyomá­nyos kertészeti eljárásokat úgyszólván mindenki ismeri a faluban. A Zöld Mező Tsz- ből az egyszerű tagokat is el lehetne vinni más tsz-be brigádvezetőnek. Igen jó és biztató jel, hogy mindjárt a közgyűlés után igen sok szó esijc arról: jövő­re megpróbálkoznak a pap­rika és a paradicsom magas- tőszámú, ikersoros vetésével, művelésével és két „minden­tudó” Maulwurf traktort is szereznek. 1961 tehát az új eljárások döntő esztendejének ígérke­zik. *—r—a. résztvevők kér­az ankéton résztvevők kér­désé: Mi legyen a lányokkal? A Minisztertanács köte­lezte ugyan a Vállalatokat, hogy lányokat is vegyenek fel, de a legtöbb helyen olyanok a szakmai adottsá­gok, hogy nem felelnek meg a nőknek. Néhány évvel ez­előtt például Szolnokon is többszáz lány tanult vasipa­ri szakmát, s ma nemigen találni közülük az annak­idején választott munkakör­ben. . így áll elő Szolnokon az a fura helyzet, hogy nem ta­lálnak helyben elég ipari ta­nulót, — ugyanakkor a lá­nyok nem tudnak szakmát szerezni. Mi lenne a megoldás? Ha egyből nem is tudnánk „megváltani a világot”, — nagyobb akarattal előrébb juthatnánk. Mérlegelni kel­lene, milyen szakmában hó­dítanának tért a lányok. Itt van például a parkettázás. Nem nehéz, lányok is elvé­gezhetnék. S így lehetne to­vább mérlegelni. Csakhogy ehhez a vállalatok, szövet­kezetek vezetőinek hatéko­nyabb közreműködése is kel­lene. Nem túlzók, ha azt mondom: felelősségérzet a napi termelési gondok köz­ben a fiatalok sorsáért, jö­vőjéért. Ez egy kicsit sántít jónéhány helyen. Az anké- ton például felvetődött: A kimondottan nőknek való szakmában — női sza­bó, fodrász stb. — miért vesznek fel olyan kevés ta­nulót Nincs szükség szak­emberekre? — Ha így van, akkor miért kell órákat vár­ni a dolgozó nőnek a fodrász­ra, ruhavarratásra meg hosz- Szú heteket? Miért? ■— Mi­ért? ... Azért, .mert a fiatalok ta­nítása munkát) fáradtságot, esetenként keresetcsökkenést jelent Kihaló szakmák is vannak, — így például a bognár, szíjgyártó, kádár, kéményseprő stb. — hang­zott el az ankéton. Ezekre is kellene gondolni a tanács­adáskor. De sokkal inkább azokra, melyeknek manap­ság és a jövőben méginkább nagy keletjük lesz. Főleg az építőipari szakmunkát pro­pagáljuk, — kevés erre a je­lentkező, nem ismerik. Pe­dig jól jövedelmező foglal­kozási ág, havonként 2 ezer forinton felül is lehet ke­resni benne.' Ugyanígy Jász­berényben — mint ahogy azt Piros György, a jászbe­rényi Iparitanuló Intézet ta­nába elmondta — marós, galvanizáló és autószerelő tanulók jelentkezését vár­ják. Sok hasznos ötlet, javas­lat elhangzott még ezen az ankéton. Többek között a következők: Miért áprilisban Iskoláz­zák be az építőipari tanulók egy részét, miért nerh az ál­talános iskolai tanév végén? Így amelyik nyolcadikos ta­nuló mindenáron szobafestő akar lenni, kénytelen-kellet­len vár a következő év ápri­lisáig. Az Iparitanuló Inté­zetnek sem jó az évenkénti kétszeri tanévkezdés. Javasolták azt is, valame­lyik kultúrotthooba hívják össze a nyolcadikosokat, azok szüleit és ismertessék így is velük részletesen a pá­lyaválasztási lehetőségeket. Az Iparitanuló Intézetnek van filmfelvevő és vetítőgé­pe. El is hangzott a jóta­nács: készítsenek filmet nö-. vendékeik életéről, propa­gálják Intézetüket az általá­nos ’"skolában. Felvetődött az is; rendezzenek kiállítást az ipari tanulók munkáiból, így és minden egyéb módon segítsük elő hogy minden fi­atal megfelelő szakmát, élet­pályát válasszon magának. Simon Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents