Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-26 / 49. szám

19&1. február 36. SZOLNOK MEGYEI NfiFfcAT Az őszinteség előre segít Termelőszövetkeze­teink életének egyik leg­fontosabb eseménye volt ezekben a hetekben a zár­számadás. Legtöbb helyen enhek megfelelő komolyság­gal is bonyolították azt le. Amellett, hogy a tagok évi munkájuk eredményeként felvették az őket illető ősz- szegeket, megbeszélték az elmúlt év gazdasági tapasz­talatait is. A mezőtúri Petőfi Tsz-ben például úgy dolgoztak ta­valy, hogy a tervezettnél több jövedelem jutott égy munkaegységre. Jól gazdál­kodtak, lehetőségeiket meg­felelően kihasználták. Mégis mielőtt a tagok a járandósá­got felvették, elmondták mindazt, amivel a múlt év során nem voltak megelé­gedve, amit ez évben más­képp, jobban akarnak csi­nálni. A tiszaföldvári Petőfi Tsz zárszámadó közgyűlésén Hor­váth Gyula, a Cibakházi Gépállomás traktorosa kezd­te el: Drágán termelnek a szövetkezetben. Pedig most is épp úgy kellene számol­gatni, gazdálkodni a szövet­kezetieknek, mint amíg egyé­niekként dolgoztak. Aztán Kiss Imre szövetkezeti tag is elmondta: Sok helyen el­vétettük bizony a gazdálko­dást. Előfordult tavaly, hogy ugarra hengert küldtünk, mikor nem lett volna sza­bad. A jászboldogházai Aarany- kalász Tsz-ben a jövedel­mükkel elégedetlenkedő ta­goknak maguk a szorgalmas tagok válaszoltak meg: Ha ott is jelen lettek volna, ahol a munkát osztották, mögt pénz is több járna nekik. Azonban nem mindenütt ragadták meg ezt az alkal­mat arra, hogy a múlt év ki- sebb-nagyobb hibáit megbe­széljék. Különösen azokban a szövetkezetekben lett vol­na erre szükség, ahol a várt­nál vékonyabbak lettek a borítékok; Előfordult, hogy maguk a szövetkezeti veze­tők féltek „megbolygatni” a zárszámadó közgyűlés han­gulatát. Talán azért, mert esetleg rájuk zúdul a bírá­lat, s fejükre olvassák hi­báikat? A tiszafüredi járás egyik szövetkezetében pél­dául amikor néhányan el­kezdték mondani, hogy ki, mivel marad adósa a közös­ség ügyének, a gyűlést hirte­len befejezték. A bajokból való kilábolás kül. Ha viszont bármi is lé­tezhet, aminek nincs oka, ak­kor ez éppúgy lehet a világ, mint isten, úgyhogy ez az ér­velés nem lehet helytálló.. .f? Még egy jelentős kozmoló­giai „ászokkal” találkozunk: isten nemlétét nem lehet el­képzelni — tehát van. Ez ter­mészetesen olyan „észok”, melyet csak Lóyola Ignác (a jezsuita rend alapítója) néző­pontja alapján lehet elfogad­ni: „Ha az egyház azt állítja valamiről, amit fehérnek lá­tok. hogy az fekete, el keli hinnünk”. De ha nem helyez­kedünk erre az álláspontra, akkor tudjuk, hogy ennek ép­pen az ellenkezője igaz. 2. „A biológiai istenérv, azaz az életből vett is ten bizo­nyíték.” Foglaljuk össze rövi­den e téren is az Alapvető hittan tankönyv érveit: Az élőlények táplálkoznak, sza­porodnak, sejtes felépítésű­ek, ingerlékenyek. E tulaj­donságok nincsenek meg az élettelen anyagban, tehát az élőlények ezekből nem szár­mazhattak, hanem csak az is­tentől. • A megállapítás tudományos színezetű elejéhez hirtelen fordulattal egy tudományta­lan véget ragasztottak. Ho­gyan? A könyv szerkesztője nem tudna az élő és élettelen világ között végbemenő fo­lyamatokról? Nem hallott volna kísérletekről, melyek­kel közel jutottak a fehérjék — az élet e bonyolult képvi­legfőbb biztosítéka pedig az őszinteség lehet, amely az embereket a hibák kijavítá­sának segítségére készteti. Az a szövetkezeti vezető, aki tekintélyét, a neki járó meg­becsülést azzal akaiéa meg­tartani, hogy a bajokat, ne­hézségeket elhallgatja, té­ves úton jár. A bírálatért, az igaz­ság elemzéséért senkinek sem kell leváltástól, megtor­lástól tartania. Sőt. Párt és állami vezetőink nagyon so­kat hangsúlyozzák: a felső vezetés is csak akkor foga­natosíthat megfelelő intéz­kedéseket, ha a valóságnak megfelelően ismeri a helyze­tet. Épp ezért lehet és kell így felyetnünk az őszinteség kérdését még akkor is, ha közéletünket egyáltalán nem az őszinteség hiánya, hanem a nyíltság, egyenesség jel­lemzi. — Az egész országot érintő legfontosabb kérdé­sekben őszinték, nyíltak va­gyunk egymáshoz, s ez min­den bizonnyal mindenkiben nagyon jó érzést kelt. Van-e hát akkor szükség arra, hogy egyes esetekben néhol eltor­zítsák vagy elhallgassák a valóságot. Adódtak példák erre is. A tavaly őszi munkák idején sok helyen — azért, hogy így talán megóvják magukat az esetleges bírálattól, — a va­lóságtól eltérő adatokat kö­zöltek a búzavetés helyzeté­ről, a betakarításról stb. Ti- szaugról pl. azt jelentették, hogy felszedték a cukorré­pát, noha még közel 20 hol­don a földben volt a termés. A tiszaugiak és mások is azzal, hogy a munkabefeje­zést jelentették, egyrészt ki­zárták magukat abból a le­hetőségből, hogy segítséget kapjanak, másrészt jogtalan elismerést „vívtak ki” ma­guknak a járás, a megye szerveinek félrevezetése út­ján. Hangsúlyozzuk: közéletün­ket az őszinteség, a hibák bátor felfedése jellemzi. E kérdést mégis felvetettük, mert második ötéves tervünk nagy feladatok végrehajtá­sát rója mindenkire. S ha a felmerülő hibákat, nehézsé­geket nem takargatjuk, nem szépítgetjük, hanem időben és a maga valóságában fel­tárjuk, a gyorsabb fejlődés lehetőségeit biztosítjuk. S erre a gyors fejlődésre ma­napság nagy szükség van termelőszövetkezeteinkben. Borsi Eszter selőinek — laboratóriumi elő­állításához, az élettelenből az élő előállításához? Nyilván, hallott róla és ezért' bár be­zárta a nagykaput, ám nyit- vahagyta a kicsit. Figyeljük csak: „A tudósok természete­sen tovább kutatják az élet titkát és erre joguk van. Az egyház különben ezt nem mindig ismerte el! Isten má­sodlagos okokkal (?) dolgo­zik, lehet tehát, sőt valószí­nű, hogy az életet sem köz­vetlenül, hanem ilyen másod­lagos okokkal hozta létre. Már Szent Ágoston (t430) azt. tanította, hogy isten az anyagba életet fakasztó erő­ket (rationales seminales) ol­tott, amelyek a maguk idején működésbe léptek. Nincs ki­zárva. hogy ezeket az életet fakasztó erőket a tudósok egykor még felfedezik. (13. oldal.) Szóval: ha a tudósoknak sikerül az élettelen anyagból megmagyarázni az élő szer­vezet keletkezését — és ezt még a tankönyv is valószínű­nek tartja —, akkor sincs baj. mert ez majd csak másodla­gos ok lesz. Legfeljebb né­hány vallásos legenda — a vi­lág teremtése stb. — minden- iá számár.-, elfogadhatatlan lesz. De legalább a veszett fejsze nyele, az „elsődleges” ok, az isten maradjon meg — óhajtják az egyház ideológu­sai. A teremtés gondolatának fenntartásáról ugyanis már Kétnapos ismeret- terjesztő előadás a szállítások megszervezésé ről A megyei tanács építési és közlekedési osztálya, a Köz­ponti Szállítási Tanács, vala­mint a TIT március 1-én és 8-án a mezőgazdaságban dol­gozó szállítóknak kétnapos is­meretterjesztő előadást ren­dez a megyei tanács nagyter­mében, ahol az előadás hall­gatói megismerkedhetnek a vasúti-, közúti- és vízi szállí­tásokkal. Az előadók részle­tes tájékoztatást nyújtanak az állami gazdaságok és a ter­melőszövetkezetek vezetőinek a mezőgazdasági termelvé- nyek szállításának megszer­vezéséről. Az előadásra meghívják a tsz-ek, állami gazdaságok, gépállomások vezetőit és több mezőgazdasági dolgozót. iniiiiimiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiniiiiiimiiiiiiMiu A nyugatnémet mezőgazdaság „tövises útja” Bonn (MTI). A bonni szö­vetségi gyűlés pénteken a mezőgazdaság helyzetével fog­lalkozott. A felszólaló képvi­selők szinte egyöntetűen han­goztatták: a nyugatnémet me­zőgazdaság helyzete évről évre súlyosabbá válik, foko­zódik a parasztok eladóso­dása. A parlament mezőgazdasá­gi vitájának hátterében az rejlik, hogy a nyugatnémet parasztság körében egyre fo­kozódik a nyugtalanság és az elégedetlenség. Az utóbbi idő­ben a mezőgazdasági vidéke­ken egymást érték a parasz­tok tiltakozógyűlései, ame­lyeken elkeseredett panaszok hangzottak el a kormány ag­rárpolitikája ellen. Még a kormánynak a mező- gazdaság helyzetéről előter­jesztett jelentése is elismerte, hogy „az európai gazdasági közösség keretében létrejövő nagyobb agrárpiac erősen be­folyásolja majd a nyugatné­met mezőgazdaság jövendő sorsát”. Schwarz földművelés- ügyi miniszter pedis arról be­szélt, hogy „a mezőgazdaság­nak az elkövetkező években tövisekkel teleszórt utat kell majd megjárnia”. A Bonnban annyit dicsőí­tett „szabadpiaci gazdálko­dás” rendszerében vad kö­vetkezetességgel érvényesül a kapitalizmusnak az a törvé­nye, hogy az erősebb felfalja a gyengébbet lemondtak. Lemondott a tan­könyv is. „A fejlődéselméletet mi is elfogadhatjuk (szóval a te­remtést nem!). El kell háríta­nunk azonban minden olyan fejlődéselméletet, — amely tisztán külső (!) és mechani­kai okokkal és véletlen hatá­sokkal akarja a fajok létre­jöttét megmagyarázni... Ha azonban feltételezzük, hogy o.) azokat a kezdeti plazmákat, amelyekből a fejlődés kiin­dult, isten teremtette; b) hogy a fejlődési képességet az élőkbe isten oltotta be; és ci- hogy istentől valók azok a célirányos törvények, ame­lyek szerint a fejlődés tör­tént — akkor a fejlődés elmé­letet nemcsak elfogadhatjuk, hanem istenérvnek is fel­használhatjuk.” (16. old.) Hol vagy, Ádám? — kér­dezhetjük Madáccsal. íme ta­núi vagyunk annak, miként löki félre az egyház az ember teremtéséről szóló összes ed­digi tanítását, hogy megnyer- gelve a tudomány legújabb eredményeit, ideig-óráig fenntartson még valamit az istenhitből. Egyébként az Alapvető hit­tan „biológiai érvei” önké­nyes feltételezéseken alapul­nak. A tudományhoz most Sincsen semmi közük. Most azt állítja az egyház, ’’ogy is­ten nem Ádámot és nem Évát teremtette, hanem a kezdeti plazmákat, s abból lett az ember. MUNKÁVAL A SZOCIALISTA BRIGÁD CÍMÉRT Szolnokon, a Sólyom utcai építkezésen dolgozik Ungi László hattagú ács-brigádja. Vala­mennyien karcagiak. Megkötötték a szerződést, s most azon serénykednek, hogy mi­előbb teljesítsék a feltételeket, hogy elnyerhessék a szocialista brigád megtisztelő címet. TÖBB TUDÁS ú / tanulságok••• Beszélgetés a martfűi párttitkári tanfolyam egyik részt­vevőjére! „ __megyénk ipari üze­me inek, építőipari vállala­tainak, valamint ktsz-einek párttitkárai megkezdték kéthetes tanfolyamukat a martfűi Tisza Cipőgyár­ban. A tanfolyam célja az, hogy megbeszéljék a há­roméves terv végrehajtásá­nak tapasztalatait, továbbá, hogy rendszerezzék a má- . sodik ötéves tervben — ezen belül... 1961-ben — Ipari üzemeink feladatait.” A fenti hír február 7-én jelent meg a Szolnok me­gyei Néplapban. Előtte egy nappal kezdődött a szóban- forgó tanfolyam Martfűn, és azóta be is fejeződött. Ám a munka nehezebbik része, a tanultak gyakorlati alkalma­zása a mindennapi munká­ban, ezután következik. Erről beszélgettünk Trvn- gel László elvtárssal, akit munkahelyén, a Vízgépészeti Vállalat kunhegyesi üzemé­ben kerestünk feV 3. „A törvényszerűségből és célszerűségből vett istenér­vek.” A tankönyv „észokai” a következők: a világban tör­vényszerűségek és megszabott rend uralkodik. „Amint a ter­mészet törvényeiből nagy tör­vényhozóra, hasonlóképp a természet rendjéből nagy rendezőre kéU következtet­nünk." Ez az „érv” hibás kiinduló ponton alapszik. A természeti törvények, mint a már idézett művében B. Russel írja; „... puszta leírásai annak, ami valójában történik, nem mondhatjuk, hogy kell lennie valakinek, aki megszabta, mi történjék, mivel — még ha fel is tesszük, hogy van ilyen valaki — azonnal szembe ke­rülünk a kérdéssel; „Miért éppen ezeket a természeti tör­vényeket hozta isten, s miért nem másokat?” Ha azt mond­juk, hogy ezeket a törvénye­ket merő kedvtelésből és minden ok nélkül hozta, ak­kor azt találjuk, hogy van va­lami, ami nincs törvénynek alávetve, s így természeti tör­vényláncolatunk megszakad. Ka pedig több ortodox teoló­gus példájára azt mondjuk, hogy istennek mindenkor oka volt rá, amiért épp ezeket a törvényeket alkotta... akkor maga isten is alá van vetve törvénynek, s ezért semmi hasznunk nincs abból, ha is­tent közvetítőül iktatjuk be." (Folyt, köv.) Varga László Trungel elvtárs 1957 óta párttitkára a Vízgépészeti Vállalatnak energetikusa és a gyártáselőkészítő csoport vezetője is egyúttal. Véle­ménye szerint a tanfolyam ismét bebizonyította: ered­ményes gazdasági termelő munka elképzelhetetlen a termelés pártellenőrzése nél­kül. — Sok dolgot sokkal vilá­gosabban és nyugodtan hoz­zá tehetem: helyesebben lá­tok a tanfolyam óta — így Trungel elvtárs. — Nézzük meg például az úgynevezett „fekete” beruházásokat. Sok vállalat, így a miénk is, több eseioen kísérletezett si­kerrel, vagy sikertelenül olyan beruházásokkal, ame­lyek meghaladják a közpon­tilag jóváhagyott költségve­tést. S nagy volt az öröm, amikor egy-egy ilyen beru­házást sikerült megvalósíta­ni. Kétségtelen: a vállalat szempontjából ez előnyös volt, ám ha a. beruházás pénzügyi kihatásait népgaz­dasági szinten kivizsgáljuk, már nyilvánvaló az ilyen beruházás káros volta. Én tehát ellensége lettem az ilyen „fekete beruházások­nak.” Másik rendkívül fontos ta­nulság az volt a részemre, hogy látom: igen gyenge lá­bon áll nálunk a termelés '»ártellenőrzése. Ennek oka abban keresendő, hogy a "ártvezetőség tagjai eléggé elfoglaltak. Ezt a hibát va- amikéoDen megszüntetjük. Üzemünk gyártási és szolgáltatási tevékenységet folytat, embereink pedig nagy területen, szétszórtan dolgoznak. A pártszervezet­nek a avártással kapcsola­tos munkáját továbbra is az kell jellemezze: segíteni a mintegy 70 féle gyártmány határidőre való elkészülését. Ezenkívül: mivel gyártmá­nyaink rendkívül anyagigé­nyesek, szorgalmazni min­den eszközzel az anyagtaka­rékosságot. Idetartozik még természetesen az energia­takarékosság, a helyes mun­kaszervezés, a szocialista brigádokkal való foglalko­zás, a szakmai továbbkép­zés, a minőség számos gond­ja stb. De javítani kell a pártok­tatás helyzetén is. A foglal­kozásokon a megjelenés alig 50—60 százalékos. Ahogy Zsarnaí György elvtárssal, a Szolnoki Papírgyár párttit­kárával beszélgettem, igen sok hasznos ötletet, tanácsot kaptam az oktató munkához is. — Hogyan segíti a párt- szervezet a vállalat szolgál­tatással kapcsolatos felada­tait? — Népgazdasági szempont­ból a szolgáltató munkánk még a gyártási tevékenység­nél is fontosabb. Szolnok megye idei öntözési prog­ramjának sikeres megvalósí­tása nagyban függ a mi jó munkánktól is. Mintegy 180 —185 millió köbméter vizet emelünk ki a Tiszából, a Hortobágyból és a Berettyó­ból a Karcag-túrkevei ha­tárban. Az a feladat tehát, hogy a szivattyútelepek épí­tésénél, a felvonulásnál dol­gozó embereket politikailag is ráébresszük munkájuk je­lentőségére. Arra, hogy mi­lyen fontos az, hogy a víz­kiemelő munka ápri'' ban meginduljon körzetünkben. A nyári időszakban mint­egy 30 helyen dolgoznak vál­lalatunk munkásai, s hozzá­juk rendszeresen ellátogatni* segíteni gondjaikban, prob­lémáikban, . gondoskodni szakmai és politikai tovább­képzésükről nem is olyan egyszerű feladat. Viszont új tapasztalataim alapján, szi­lárd meggyőződésem, ha bátrabban támaszkodunk a nártbizalmiakra, ezt a mun­kát is eredményesen végez­zük eL B. Oy. Kössön toliértékesítési szerződést! Magasabb szerződéses ár! ELŐLEG: Libadarabonként háromszori tépésre 25.—Ft Kacsadarabonként kétszeri tépésre 7,— Ft. Szerződjön a földmüvesszövetkezetnél!

Next

/
Thumbnails
Contents