Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-19 / 43. szám
ÍS6L ■ február 19; SZOLNOK MECTE3 NÉPLAP, Ők voltak as elsők A Vörös Csillag Termelő- szövetkezet egykori alapítói közül már csak kilencen élnek. A többiek kihulltak a sorból, vagy olyan is van, akit népi államunk más helységekben más feladatokkal bízott meg. Majdnem valamennyien nyugdíjban élvezik már az általuk ültetett fa gyümölcsét. Borics István K, Tóth István \ Hajós Istváa 5 A Búzakalász Termelőszövetkezet strandfürdővel leptr meg a város fürdőzőit. Mesz- szekömyékről is eljárnak az I emberek megmártani magu- ; kát a kevi gazdák gyógymedencéjébe. A gazda, a Búzakalász pedig a meleg vízzel primőrtelepet is fűt. Ott kézdődik a falun a legény, amikor kaszát fog; * már olyan széles rendet vág, mint az apja. A paraszti munka sokszor embertelen erőt kívánó folyamataiban is talán az aratás a legmegerőlte- tőbb. S hát ' még a túrkevei. Ki tudja (dr. Győrffy Lajos etnográfus, ki e téma kutatója, sem talál erre magyarázatot) honnan, s miért, milyen ősidőkből származó kegyetlen hagyománya volt a túr- kevedeknek a villás aratás. Szerte a megyében a gabona lábára váigják a rendet, s úgy szedik fel utánuk a kukások, a sarlósok, a marokszedők. Túrkevén teljesen érthetetlenül a legnehezebb módját választották. A kaszás vágta a A villás aratás rendet, úgy mint a szénát, leterítve. A nők (és ezt mindig nők csinálták) hónuk alatt favillával követték a Férfit. Egyszerre három munkafolyamatot végeztek. A favillával markotvertek, kötelet csavartak, végül kérvét kötöttek, A kaszás hozzá nem nyúlt volna a rendhez. A férfi gőg ezt tartatta: férfi nem hajolhat le a gazért Megdöbbenten hallgattam a túrkevei aratás módját. Jómagam is lenyisszantottam pár hold búzát, árpát ifjúkori aratásaim idején. És őszintén csodálom, hogy voltak képesek ennyi mindenre a túrkevei asszonyok. S ehhez még az is hozzátartozik, hogy mindezt két mázsa búzáért csinálták egész nyáron. De a megalázás talán még ennél is nagyobb fokú volt A férfi, nehogy kinevessék, mint asszonyok ku- tyuskáját, az istennek nem segített Volna a tulajdon feleségének, lányának sem, még. ha az mindjárt beleszakad is ebbe a reménytelen arató vetélkedésbe. Az asz- szonyok kettős elnyomatásának szégyenletes példája & túrkevei. Ez az igazság, még ha frázisszerűen hangzik is. Szerencsére ennek már örökre vége. A túrkevei fiatalok olyannyira nein ís ismerik már a régi villás aratást hogy a néprajzgyűjtő múzeum igazgató elcsodálkozott rajta. Amikor összegyűjtötte szájhagyományból lejegyzett anyagát, a Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe vitte ellenőriztetni. A fiatalok úgy hallgatták, mintha a Vénuszról mesélt volna. Lassan már az is ismertebb számukra, mint apáik életének nem is olyan régi története. Hiszen úgy megszokták már, hogy aratásra megszőkül a búzakalász, karcsú Zetorok, Belorusz gépek vontatják az arató-kévekötőket, önjáró kombájnok duruzsolnak á tarlókon. Túrkeve a megye leggépesítettebb városa. ÍTimwiininnTiniiiuuiinHUiinmnnTniiniiii A legjob! »Munka Vörös- zászló £ r ü e rare n d"-del tüntették ki a Vörös Csillag Termelőszövetkezetet. Kitüntetéseik, okleveleik, serlegeik egy szolját töltenek meg, köztük „a város legjobb közös gazdasága” vándor- zászló, — melyet Nagy Sándor elv- társ, a termelőszövetkezet párttitkára tart kezében. A'juhászáé 1 Opera-estet rendezett a Filharmónia nemrégen. A Búzakalász Termelőszövetkezet legjobb dolgozóit Vitte el jutalomképpen az opera előadására. Köztük a szövetkezet juhászának feleségét, Gönczinét hat gyerekes, ta-; nyasi asszonyt. Megkérdezték tőle, érti-e miről van szó. Még nem. De élvezte, s majd megszokja, HÁROM EMBER krónikája Nem ők írták, a tíz esztendő íratta velük. A három ember élete sohasem alakul így, ha Túrkeve nem követi az új utat. Eodó László, a Vörös Csillag méhésze csendes városrészen, a Ducza utcában lakik. A tisztán tartott kis lakásban négy gyerek és az édesanya várja minden este a munkából hazatérőt A falon fényképek és Bodó László jó munkáját elismerő olkleve- lek. S itt érzi a legjobban magát a méhész családja, könyvei körében. Pedig nem is olyan régen. Hiszem, nem haragszik meg rám Bodó László, ha őszintén megírom. Rákapott az ivás- ra. Olyannyira, hogy már nem lehetett tovább szó nélkül megállni. Mert ráadásul Bodó László párttag is. Ezért aztán „ráment” a pártvezetőség és a brigád, a szövetkezet. Elküldték Gyulára,"alkoholelvonó kúrára. Kapott egy szigorú pártfegyelmit. Súlyos büntetés ez. De bátorító, jó szó párosult mellé. A pártvezetőség, Bodó László munkatársát nem'hagyták elveszni az egyébként szorgalma* embert. Bodó László a közösség kalauzolásával rátalált a helyes útra. Felkerestem. Tőle akartam hallani mindezt. A felesége fogadott. Az embere nincs idehaza. Szorongtam. Csak nem tán? A Vörös Csillagban azt mondták, már hazajött. Mégis. Mégse hagyott volna fel a poharazással? S éppen ma este? Kellemetlen ezt megkérdezni, vártam, hogy az asszony maga mondja el. — Jaj, tudja, spekulál az uram. Meghűltem. Mit csinál? — Arra spekulál, hogy elvégzi a technikumot. Akkor más ember lesz. Most az általánosba jár. Hetedikes. — Most is ott van. Bodó László 42 éves. A felesége 35. Fiatalon őszült, fehér hajú asszony. Csendes utca ez az övék. Volt időm megrágni magamban, mire beértem a városba. Minek ts voltam tanúja ezen az estén? Egy új szellemű spekulációnak. • Egy fiatalasszonytól, aki maga sem régen került a városba, a város kulturális élete irányításának élére — azt kérdeztem: A bevándorló szemével mit vett észre a tíz év alatt? Élmesélte egy család történetét. Akkor ismerkedett meg velük, t Madarász bácsiékkai, mikor idekerült. Madarászék életszemlélete is — mint minden túrkeveié — egész életében ez volt: egy kis föld, egy kis ház. A szerzés. De olyan asztalon ebédeltek, hogy majd összedőlt, ha nagy tál levest tettek rá. A ruházatra nem sokat adtak. — A művelődésre tán semmit. Ez volt az első benyomása az egyébként kedves emberekről áz idegenből jöttnek. Aztán egyik évben azt vette észre, hogy kicserélték a rozoga asztalt. Aztán az egész bútorzatot. Aztán szőnyegek kerültek a szobába, ahol azelőtt rongypokróc is alig akadt. Az egy kis föld megBodó László méhész szállottjai a kulturált lakás, az elegáns öltözködés, a jó táplálkozás híveivé lettek. • A harmadik embert Kertész Jánosnak hívják, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet növénytermesztője egy évtizede. Tavaly 515 munkaegységet szerzett, szóval a legszorgalmasabbak közé tartozik. Fényképet akartunk készíteni róla, s bár technikai hiba folytán ez nem sikerült, de jól tettük, hogy kimentünk hozzá. Ott nyüzsgött a szomszédság, az ismerősök a szobában. Nézték a televíziót, amit nemrég vásárolt Kertész János növénytermesztő. A televíziós-paraszt. De háztulajdonos-paraszt is, mért a tíz év alatt ezt a házat építette. És bútoros-paraszt is, mert az új házat nagyon elegánsan be is bútorozta, Borzák L Fotó: Csíkos Egy. évtizede. Inkább hitték, mint meggyőződtek róla. A párt mondta, a szövetkezés a paraszti jővén* dó egyetlen útja. De példa még nem volt rá e határban. S akkor, 1951. februárjában Túrkeve népe úttörő módon, forradalmi módon, hívő bátorsággal elindult, hogy példát mutasson az országnak, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom első városa legyen. A paraszti robot, a paraszti kilátástalan küzdelmen nyugvó vizébe hullámot vertek. S a hullámok tengerré nőttek azóta. Az egész ország a túrkevei utat járja, s most, az évtizedes évfordulón az elsőkre emlékezik. Felsőrendű statisztika I Tíz évvel ezelőtt Túrkevé- | nek egyetlen televíziója sem Z volt. Ez természetes is. hiszen ♦ akkor még gyerekcipőben to- Z pogott a magyar televízió-' Z zás. 1961-ben ezidáig 61 tele- Z vízió működik. S ebből 43-at Z a múlt esztendőben vásárol- j tak. S ami meglepő: ebből Z alig néhány a közületeké. A többit magánszemélyek vásárolták. Igaz, a televízió vásárlásban a szövetkezetiek még kisebbségben vannak. De már vannak. Ide tartozik a rádió előfizetők alakulása. Tíz évvel ezelőtt, 1951-ben 48 ismeret- terjesztő előadás hangzott el Túrkevén, 1580-an hallgatták meg. 1960-ban 1965 előadást tartottak, s 10 200 hallgatója volt. Színházi előadás 1951- ben 3 alkalommal 1150 nézővel, 1960-ban tizenkétszer 4000 fővel volt. ■ WÄ MIhlájr K. Molnár Járna «•m c-im János Ducsa Lajosa# A JUBILÁLÓ VÁROS
