Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-29 / 25. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP U5L Január 20. A fénysugár évezredekig ** repül » csillagoktól hozzánk, az ember élete azonban rövid:: játékos gyer­mekkor, szerelem és munka, betegség és halál. Vannak óriáserejű messzelátók, ta­bellák, van eszünk és sze­münk, de hogy tudnánk mindezzel olyan mérleget szerkeszteni, amelyen lemér­hetnénk ezt a rövid életet? Egyik serpenyőben a vékony fénysugár, végtelen számso­rok, tér, világok — másikban az emberi mag születése és elmúlása, ahogy egyesül ka­lászba szökken és elszárad. Ki tudja? Talán negyven kurta emberi esztendő súlyo­sabb. Háború volt. Valamikor majd a „nagy” vagy „kis” jelzőt teszik hozzá, hogy megkülönböztessék más, —- előbbi vagy későbbi hábo­rúktól. Azok számára, akik akkor éltek, egyszerűen „a náború”. Mint „a pestis” — vagy „a halál”. Háború volt, és abban a kis térségben is, a kőhalmaz közelében, amelynek azelőtt Ypern volt a neve, messzi­ről jött emberek gubbasztot­tak, ettek és haltak meg ott, úgy nevezték őket: a francia hadsereg 118. gyalogezrede. A délvidéken, a Provence- ban sorozott ezred parasz­tokból állt, vincellérekből és pásztorokból. Hat hónapja ettek és aludtak már ezek a göndörhajú, sötétbőrű embe­rek agyagos árkokban, lövöl­döztek és meghaltak karju­kat magasra vetve, és a had­testparancsnokság térképén ezt úgy jelölték meg: a 118. gyalogezred védelmezi az ál­lásokat a „Fekete átjárónál”. Velük szemben, ötszáz lé­pés távolságra, másféle em­berek ültek, és azok is lövöl­döztek. Köztük kevés gön­dörhajú és sötétbőrű akadt, nagy részük szőke volt és vi­lágosszemű, erősebb alkatú és nyersebb, mint a vincellé­rek, s más nyelven beszélt. Pomerániai gabonatermelő parasztok voltak, és egy má­sik parancsnokságon a po­rosz hadsereg 87. tartalék­zászlóaljának nevezték őket. IT llenségek voltak és a két ellenség között egy darab föld terült el, amely­től a vincellérek és a gabo­natermelő parasztok azt mondották: „a senki földje”. Nem volt sem a német csá­szárságé, sem a francia köz­társaságé, sem a belga ki­rályságé. Lövedékek felszag­gatták, lövészárkok keresz- tül-kasul vágták, telistele volt tűzdelve embercsonttal és rozsdás fémmel, úgy fe­küdt ott holtan, bitangul. ’Egyetlen fűcsomó nem ma­radt ép rühes felszínén, és a júliusi nap déli forróságá­ban ürülék és vér szaga szállt fel róla. De még soha, a legdúsabb gyümölccsel, — melegházban nevelt csodála­tos virágokkal megáldott kertért se viaskodtak úgy az emberek, mint ezért a rotha­dó sivatag földdarabért. Min­dennap előrekúszott a német vagy a francia árkokból va­laki erre a senki földjére, és alvadó barna vérét beleke­verte a sárga agyagba. Egy­felől azt mondták, hogy Fran­ciaország a szabadságért har­col, másfelől, hogy szenet és vasat akar kaparintani. De oíorre Dubois, a 118. gya'og- ezred katonája csak azért harcolt, mert háború volt. A háborúig a venyigéi kö­zött élt. Ha nagyon is sok volt az eső, vagy filoxéra lepte el a szőlőt, Pierre el- komorodott és elverte a ku- tváját, hogy ne zabáljon any- nyit* Jó esztendőkben td- szont, mikor eladta a bő ter­mest, fölvette keményített ingmellét és bekocsizott a közeli városba. Ott, a „Feje­delmi találkozásiról elneve­zett kocsmában nekieresztet­te kedvét, a kem^nvhúsú pin­cérlánynak széles hátára vert és miután két sout do­bott az automatába, tátott száljai hallgatta a zenét. Egy­szer beteg volt Pierre, valami tályog támadt a fülében és nagyon fáit. Gyerekkorában szeretett kecskén lovagolni és elcsenni anvia éléskamrá­jából a szárított fügét. Fe’e- sö?e is volt, Jeanne-nak hív­ILIA EHRENBURG :* PIERRE ÉS PETER ták és ő gyakran szorította magához szerelmesen az asz- szony barna keblét, amely kemény volt, mint a szőlő jó napos esztendőben. így élt Pierre Dubois, de aztán Franciaország hadba vonult a szabadságért, vagy a szé­nért. és Pierre Dubois-t be­hívták a 118. gyalogezred­hez. ötszáz lépésnyire Pierre Dubois-tól gubbasztott Peter De bau Élete más volt, mint Pierre Dubois élete, amennyi­re más a krumpli, mint a szőlő és észak, mint dél, de mégis végtelenül hasonló, mint a föld minden termé­ke, minden ország és min­den élet Peter sohasem evett szőlőt, legföljebb néhanap­ján látott a kirakatban* A zenét nem szerette és ünnep­kor tekézett Elkedvetlenítet­te, ha a nap nagyonis for­rón tűzött a földre és nem eső, mert akkor megsárgult a fű és a tehenei rossz tejet adtak. Füle nem fájt soha, de egyszer megfázott és vagy egy hétig feküdt magas láz­a lakatlan házak. Fontolgat­va, hogy melyiket válassza, a jobb — vagy a baloldalit, — mind a kettő az ellenség­hez. tehát a halálba vezetett — Pierre elhatározta, hogy pihen egy kicsit és rágyúj­tott a pipájára. Szegényes, kis agyaggal összemaszatolt katonapipa volt. Nagy csend vette körül. Nappal hango­san lövöldöztek az emberek, de éjszaka zaj nélkül ölték egymást úgy, hogy egyes föl­derítőket küldtek előre, — mint ma Pierre-t is, vagy aknákat ástak. Pierre szívta a pipáját és felpillantott a mélységből a sűrű csillagos égre. Nem méregette az égi­testek egymástól való távol­ságát, nem olvasott belőlük és nem hasonlította össze azokat a világokat odafent a maga kis provcnce-i falu­jával. Csak azt gondolta: ha most odalenn délen is ilyen szép nyári éjszaka van, az jó a szőlőnek, és jó Jeanne- nak, mert Jeanne szereti a meleg éjszakát. Ott feküdt, pipált és állati testének me­Picasso: Hja Ehrenburg. * Jamiír V: TO éve született a nagy sovjet író, ban. Gyerekkorában az ap­ja tacskójával játszott és sapkájával próbálta elfogni a napfoltokat Felesége, Jo­hanna, fehér volt mint a tej és omlós, mint a főtt bur­gonya és Petemek tetszett így élt Peter, azután — né­melyek azt mondták, Né­metország a szabadságért harcolt mások azt hogy vas­ért és szénért — Peter Debau a 87. tartalékzászlóaljban lett közlegény. A senki földjén nem volt '**■ se szabadság, se szén, csak csont és rozsdás drót de az emberek mindenáron el akarták foglalni ezt a sen­ki földjét Erről tanácskoz­tak a parancsnokságon és ír­tak az újságokban. 1916- áp­rilis 24-én egy hadnagy ma­ga elé fiívta Pierre Dubois-t, és parancsot adott, hogy két órakor éjjel egy elhagyatott lövészárkon, az úgynevezett Macskajáráson át kússzon el a német állásig és kémlelje ki, hol állnak a német őr­szemek. Pierre Dubois hu­szonnyolc éves volt. Ez per­sze kevés, a fénysugár évez­redekig repül, de mikor Pi­erre a parancsot hallotta, ar­ra gondolt hogy a szőlőt a filoxéra pusztíts, az embert pedig a betegség és a hábo­rú és most az ember életét nem évekkel, hanem órákkal mérik. Éjjeli két óráig még három órája és tizenöt per­ce volt, elég arra, hogy fel- vaírjon egy gombot levelet írjon Jeanne-nak — hogy ne felejtse el kénnel meglocsol­ni a fiatal szőlőt —- és han­gosan felszürcsölje a fanyar Ízű feketét Két órakor éjjel Pierre Dubois előrekuszott a nyir­kos agyagföldön, hogy meg­hódítsa a senki földjét. Sok időbe telt amfg átvergődött a Macskajáráson. Csontokba és tüskés drótokba ütközött útjában. Aztán véget ért a Macskajárás és jobbról-bal- ról ugyanolyan elhagyatott Aritok indultak, árvák, mint legében örült, hogy még él a halott senki földjén, lélegzik és pipál, ő, Pierre Dubois még mozgathatja kezét, lá­bát Fko alig gyújtott rá ala- posan a pipára, mikor egy zugból emberi ábrázat bukkant elő. Valaki ott má­szott vele szemben. Pierre most már jól látta. Világos­bőrű széles arc volt egészen más, mint a provence-i vin­celléreké és pásztoroké. Pe­ter Debau volt az, Pierre számára egyszerűen „az el­lenség”. Éppen olyan egysze­rűen, mint „a háború” vagy „a halál”. Pierre nem tud­ta, hogy előtte való este egy német hadnagy maga elé rendelte Pétért és parancsot adót neki, — Peter pedig ugyancsak rendbehozta a köpenyét, levelet írt Johan­nának, hogy ne hanyagolja el a vemhes teheneket és csámcsogva megette levesét. Pierre nem tudott erről, és ha tudott volna, se értette volna meg, mert hiszen há­ború volt abban az esztendő­ben. Pierre számára Peter egyszerűen az ellenség volt, és mikor úgy hirtelen meg­látta, ahogy feléje kúszik, úgy tett, mint valamikor őse az erdőben, vagy mint a far­kas, ősszehúzódott, készen, hogy a prédára vesse magát. És Peter is, olyan közel az ellenséghez, hogy szinte a szíve dobogását hallotta, úgy tett, mint őse az erdőben, vagy mint a farkas, kinyúj­totta karját, felhúzta a lá­bát, hogy jobban megmér­hesse az ugrást Ott feküdtek szemben egy­mással. Mindenik várt, egyik se akarta elkezdeni. Látták egymás kezét, és nem az ar­cot nézték, csak az ellensé­ges kezet figyelték. Pierre pipája égett. A két ellenség ott feküdt szoros közelségben. Nem volt kí­vánságuk ölni és bár tud­ták. hogy ölni kell még ott feküdtek békén, hangosan egymás arcába leheltek és| szimatolták egymás bőrét,* mint az állatok. A szag jól ismert, otthonos szag volt, nyirkos köpeny, izzadtság, rossz leves és agyag párá- zata. Messziről, Provence és Po- meránia felől került össze a két ember itt, a senki föld­jén, és jól tudta: az ellensé­get meg kell ölni. Nem pró­báltak beszélni egymással — annyi idegen ország van és annyi idegen nyelv. De még mindig békésen feküdtek, Pierre pipájából szállt a füst, és Peter, aki nem gyújt­hatott rá a magáéra, mert tudta, hogy kezének legki­sebb mozdulata is harcot és halált jelent, mohón kitátott szájjal szívta be a füstöt. Eb­ben a szájmozdulatban kérés volt, Pierre megértette, még közelebb dugta fejét, és Pe­ter fogával kivette a pipát az ellenség szájából. De ak­kor sem vétették szem elől egymás előrenyújtott, moz­dulatlan kezét. Peter szip­pantott egyet és visszanyúj­totta a pipát, és Pierre most már meg se várta a kérést, egy szippantás után újra odakínálta az ellenségnek. Többször is tettek így, kéjjel szívták a katonapipát — két ellenség a senki földjén, — amit minden áron el kell foglalni. \T igyázva szippantottak, * lassan, igen lassan. A fénysugár évezredekig repül, de ők csak azt tudták, hogy ez a pipa az utolsó egyikük számára. Akkor szerencsét­lenség történt: a pipa ki­aludt, mielőtt végigszívták volna. Egyikük nyilván el­tűnődött, és egy lenyelt só­hajtás miatt a pipa nem folytathatta kurta életét Va­jon Pierre volt-e, aki barna Jeanne-jára gondolt vagy Peter, aki tejfehér Johanná­jától búcsúzott? Egyik a kettő közül. Tudták, hogy a tűz- szerszámot nem vehetik ki, mert kezük minden mozdu­lata harcot és halált jelent. De valamelyikük előbb ju­tott elhatározásra. Pierre-e, aki a francia köztársaságot védelmezte, és zsebében egy kis tűzkövet és falusias gyúj­tózsinórt hordott vagy Pe­ter, akinek gyufája volt és a német birodalmat védte, egyik a kettő közül. Megragadták és fojtogatni kezdték egymást. A pipa le­esett és az agyagba ragadt. Sokáig birkóztak némán, és az agyag, ami ruhájukra ta­padt hempergés közben, egy­re nőtt, dagadt a ruhájukon. Aztán, hogy egyik se tudott felülkerekedni, — harapni kezdték egymást, sörtés, ke­mény arcukat, inas nyaku­kat, amelyből ismerős szag áradt, és belevegyítették ta- padós, barna vérüket a sárga agyagföldbe. Majd elcsönde- sedtek, és újra békésen fe­küdtek együtt, most már pi­pa nélkül, holtan a halott senki földjén. A szelíd fénysugarak, ame­lyek messze csillagokból jön-: nek a földre, hamarosan el-! halványultak, reggeledett és: az emberek, akik éjszaka: hangtalanul öltek, az agyag-! ban kúszva, vagy aknát ás-! va, mihelyt a nap felragyo-! gott, megint lármásan, pus-! kával és ágyúval pusztítót-* ták egymást. Két csapattörzs­nél bevezették a két katona annyira különböző és mégis annyira hasonló nevét a nyomtalanul eltűntek listájá­ra és mikor ismét éjszaka lett, mások kúsztak előre helyettük a senki földjére, hogy végbevigyék azt, amit sem Pierre, sem Peter nem tudott elérni. Mert háború volt abban az esztendőben. l?gy kis proven ce-1 falu­ban a barna Jeanne, — miközben kénnel locsolta a szőlőt, megsíratta Pierret, és mikor már eleget siratta, más férfit fogadott a házába, Pa­ul nevűt, mert hát kellett valaki, aki megvágja a ve­nyigét és magához szorítsa barna keblét, amely kemény volt, mint a szőlő jó eszten­dőben. És nagyon messze tőle. bár sokkal közelebb, mint egyik csillag a másik­hoz. egy pomeránial falucs­kában sírt a fehérbőrű Jo­hanna, mialatt takarmányt *7Órt a vemhes teheneknek. Pétért siratta. Mivel azon­Bemutató a Szigligeti Színházban A darabot nézve, az em­bernek a habrolló nevű sü­temény jut az eszébe. Kony- nyű, belül üreges, kis tej­színhabbal töltve — és édes. Ilyen ez az új zenés vígjáték, és hadd tegyük mindjárt hoz­zá, hogy ebben a fajtában az újabb magyar termés si­kerültebbjei közé tartozik. A tartalom akár két mondatban is elmondható, és ez nem is túlságosan érdekes. A jó ben­ne az, hogy felvonultat né­hány mai típust, egy angyal­földi munkás-családot (ki­csit megkozmetikázva), egy mérnököt, aki csak az újí­tásnak él és egy nagyon tü­relmetlen, egy brilliáns ala­kításra lehetőséget adó öre­gedő házmestemőt, egy öreg munkást. No, meg három csinos fiatal leányt, akik a boldogságra vágynak. Ter­mészetesen a harmadik fel­vonás végére ez a boldogság törvényszerűen bekövetkezik. Amit a darabtól számonkér- nénk, az a zenés vígjátékokban is megkövetelhető, minimá­lis logika hiánya. Nem hisz- szük el, hogy három embe­ren múljon egy nagy hajó­gyárban egy exporthajó ügye. Valószínűtlen, hogy ma egy 19 éves lányt Hamupipőke módjára tartsanak testvérei és apja, akik egyébként mun­kájuknak élő, mái emberek. Ami erénye a darabnak, az a sok kacagtató fordulat, né­ha kicsit bohózatba hajló vígjátéki attitűd, a szellemes tréfák (az a gyanúnk, hogy jórésze a mi színházunkban született meg) és mindenek- felett Horváth Jenő dallamos, kedves, szívhezszóló meló­diái. Az illusztris zeneszer­zőről tudjuk, hogy a mai táncdal-komponálásban ő képviseli a lírát, és zeneszá­mai nem a puszta ritmusra, hanem a melódiára épülnek fel. (Ne tessék mosolyogni, e melódiára feléDülö tánc­melódia ma elég ritka tüne­mény.) A több mint háromórás jó szórakozást a kitűnő színész­gárda teremtette meg. Elhi­hető, éppen ezért szívünkhöz nagyon közel áll Varga D. József öreg munkása. Nem tudjuk, honnan mintázta ezt az alakot, de sikeresnek, szé­pen megformáltnak tartjuk. Partnere — Piroska néni — (Sebestyén Éva) harsány szí­nekkel, nagyon művészi mó­don elvenítette meg a ked­ves, hangoskodó, szószátyár, de csupaszív, szerelmes ház- mesternét. A harmadik öreg — (Tatár Endre) — jól illesz­kedett bele ebbe az együttes­be, és harmadikfelvonásbeli kettősük Varga Dodóval mél­tán kapott vastapsot A fiatalságot elsősorban Balogh Rózsa üde, bájos lány­alakítása, Péter Gizi stramm, csupa erély és csupa mozgás vidám tornatanárnője képvi­selte. Dévényi Cecilia darab­ról darabra szemmellátható- an fejlődik, már nemcsak a mozgása, de játékkészsége is a könnyűműfaj legjobbjai közé emeli. Gellei Kornél ér­deme, hogy sok hasonló fia­talember-alakítása után is adott újat, kedveset kicsit kamaszos, kicsit nyers han­gulatot. Tehetséges ifjú Ta­tár Endre és a most bemu­tatkozó Torma István. Miszlay István rendezése a darab tempóját hangsúlyoz­ta és ez csak előnyére vált. Az első felvonás záró box- kesztyűs jelenetét azonban nem ártana egy árnyalattal halkabbra venni. Külön el­ismerés Illeti Rimóczy Viola koreográfust a kitűnően be­állított táncokért és Bíró Attila karmestert, aki a stí­lusához közelálló Horváth- számokat kitűnően vezényel­te és játszotta Is egyszerre. H. *. SZIKLÁK ÉS EMBEREK Csehszlovák film Két mérnök — egykori jő- barátok — között közös mun­kájuk idején komoly nézet- eltérés alakult ki. Danis ter­vezte . azt az alagutat, ame­lyet most Kolinger kivitelez, s ez a munka sok nehézsé­get okoz mindkettőjüknek. A két mérnök teljesen ellenté­tes típus. Előbbi csak a mun­kájának élő, gondos, precíz ; ember, míg utóbbi könnyel­mű, meggondolatlan. Egymás iránti haragjukat egyéni okok is vezetik. Fiatalabb koruk­ban egy lánynak udvaroltak, a szép Elenának. Danis vette feleségül, de mivel a férfi minden idejét munkájának szenteli, elhanyagolja asszo­nyát. Kolinger nem tudja el­felejteni az asszonyt, • ha Bratislavában. jár, titokban tp1álkn7nalr más, névtelen árkok ágaztak ki belőle, két csontvázat ta láttak. Egymást átkarolva tartották, akár a boldog sze­relmesek, mintha ölelkez'- közben hirtelen, orvul támac' volna rájuk a halál. Nerr messze tőlük egy kis pipa fc küdt Most Itt van előttem, sze gényes kis katonapipa, agyag gal, vérrel mocskos, egy pi­pa, amely a háború idejér .békepipa” lett! Még látszik benne egy szemernyi hamu — két életnek a nyoma, két élt­té, amelyek gyorsabban ki égtek, mint egy szippantásr- való dohány, két szép és je­lentéktelen élet De hogy lehetne megszer­keszteni azt a mérleget, — amely leméri az emberi mar kifeji lsének értékét úgy hogy egyik serpenyőben ezer me? ezer esztendő fekszik, a másikban pedig egy araszny-' lét. amennvi ahhoz kell. hoe- ezt a kis k"tnoapip&t végig szívhassa valaki ban a jószág sok munkát ad és tej fehér testének szükségi volt az ölelésre, egy má sík, Paul nevű férfi jelen meg az udvaron. Arra a hír­re, hogy férjeik elszívták a: utolsó pipát, a két asszon; elszomorodott, de lassacskái megvidultak új uruk karján mert abban az esztendőben mint más években is az éle uralkodott 1917 áprilisában a senk földje, amelyről ürülék é< vér szaga szállt fel, meg­szűnt senki földje lenni. Eg; meleg, ragyogó napon szám­talan ember halt meg ott mindenféle országból való éi a sárga, alvadt vérrel ke­vert föld tulajdon lett ismét valakinek a törvényes földje A Macskajárás nevű IS *’*■ vészárokban előbb nyu­godtan mente* az emberek és ahol nemrég hnsoncsúsztak most még csak le se hajtották a fejüket. De egy árokkeresz- tezésné) ahol a Macskajáráf véget ért, és jobbra-balra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents