Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-29 / 25. szám

1961. január 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S VASTAG BORÍTÉKOK — DERŰS EMBEREK A jászteleki Tolbuchin Tsz-ben 46,80 forintot ér egy munkaegység, 20 ezer forint az átlagjövedelem Kiss József számadó és László József juhász kedvtclve ál­lapítják meg: jó erőben vannak a birkák, már most is vas­tag rajtuk a gyapjú. Tavasszal megint jónak ígérkezik a nyírási átiagsúly. — Kedves Elvtársak, Bará­taim! Termelőszövetkezetünk a 11-ik zárszámadását tartja ma. örömmel mondhatom, hogy szövetkezeti múltúnk második évtizedének első esztendejét sem zártuk rosz- szul — bár az időjárás sok akadályt gördített munkánk elé. Az 1959-es évben — mint tudjuk — szövetkezetünk ki­magasló eredményeiért. el­nyerte a Minisztertanács ván­dorzászlaját. A kitüntetés át­vételekor szövetkezeti tagsá­gunk nevében megígértem: 1960-ban is úgy dolgozunk majd, hogy a zászlót tovább­ra is megtarthassuk. Ezt az ígéretet sikerült valóraválta- nunk. így kezdte beszámolóját Lázár József, a jászteleki Tolbuchin Tsz elnöke. A film­színház nagyterme szinte zsúfolásig megtelt, a szövet­kezet gazdái figyelemmel hallgatják az elnök szavait. A figyelő arcokon elégedett­ség. Jóleső érzéssel szemlé­lődik közöttük az idegen is. Nemcsak az újságíró, mások is vannak itt szép számmal, akik nem tagjai a tsz-nek. Tanácsi, pártbizottsági dolgo­zók, rokonok, ismerősök, meg a szomszédos tsz-ek egyné­hány képviselője. Már jóval a közgyűlés előtt elterjedt a híre: a Tolbuchin megint jó eredménnyel zárta az évet, s ez itt — a tanítótól kezdve a suszterig — mindenkit ér­dekel. Lázár József is tudja ezt, s magabiztosan, elége­detten sorolja a tsz eredmé­nyeit * a 11 éves tsz csak az utóbbi két évben ért volna el fi­gyelemreméltó eredménye­ket, de különösképpen jogos azért, mert a tsz-t immár öt év óta az élvonalban tartják számon, öt év óta mindig 40 forinton felül volt a munka­egység-érték, sőt két alka­lommal 50 forintot értek el. Tehát nem kiugró, hanem ál­termést értünk el, tervünket globálisan mégis teljesítettük, sőt egy munkaegység értéke 10 fillérrel több lett a terve­zettnél. Mindez — barátaim — a tagság jó munkájának köszönhető. Nálunk nem ma­radt kapálatlan kukorica, nincs decemberi répaszedés, januári kukoricatörés. Min­den munkát idejében elvé­geztünk, s el fogunk végez­ni a jövőben is. Meg kell itt mondanunk, hogy ez nem csupán munka­kedv, hanem munkaerő kér­dése is. Sok ember igyekeze­tének több a látszatja. S a Tolbuchin Tsz e tekintetben is igen kedvező helyzetben van: egy gazdára az összterü­letből 8,7, a szántóból 7,3 hold jut; amíg megyénk nem egy szövetkezetében 15—20, sőt 25 hold az egy emberre jutó terület-mennyiség. A ki­tűnő munkaerőellátottság — ha nagy jövedelmet akartak biztosítani — parancsolóan írta elő számukra a fokozott belterjességre törő gazdálko­dást — Nálunk mindig arra kellett törekedni, hogy minél több munkaigényes növényt termeljünk. Másként nem tudtuk volna foglalkoztatni az embereket, márpedig ér­téket csak munkával lehet előállítani — mondotta szü­netben a tsz agronómusa —, ezért termeltünk viszony!" g jöhettek el, mert az állatok­nak a zárszámadás napján is enni kell. Pedig az elnök ép­pen róluk beszél, azokról, akiknek 365 munkanapból áll az esztendő. — Elsőnek kell említenem Kiss Józsefet, szövetkezetünk számadó juhászát, öt kilo­grammos nyírási átlagot és 140 anyajuhtól a tervezett 46 helyett 53 literes fejési átla­got ért el. Hagyjuk egy percre a köz­gyűlést, s nézzük: mit csi­nálnak a tanyaközpontban az állatgondozók. Párás, meleg istállókban kérődznek a tehenek, az akolban tompán zörren né­ha a vezérbika nyakába akasztott kolomp- Visítva követelik a hízók a kosztot, borsószeniek után kutatnak a szalmában az anyakocák. Kis házában pohár jó bor­ral fejezi be ebédjét, a Recskről ideszármazott ju­hászdinasztia utolsó sarja, Kiss József számadó. — Csak a délutáni etetés után tudok bemenni a pénz­ért; meg a bankettra. Látja, így van ez minálunk: első a jószág. Minden nap — mun­kanap. De megéri, mert — és ezt derűsen mondja — háromezer forint körül volt a havi jövedelmem. Harminc jól megtermett anyakocát jártat Deák Sán­dor sertésgondozó. — Egy hónap múlva fial­nak, minden nap mozgatni kell őket Kedveskedve hívogatja a hatalmas állatokat, s büsz­kén mondja: — Két év óta nem vásároltunk hízónak valót Saját szaporulatból telik. A jövedelemre terelődik a szó, 6 is elégedetten elmoso­lyodik- S nem ok nélkül: 724 munkaegységgel majdnem 34 ezer forint jövedelemre tett szert. Hozzá még a háztájiból legalább 4 ezer. Szóval ő sem panaszkodik. Délutáni etetés­A KIOSZTOTT ÁTLAGJÖ­VEDELEM 17-800 FOKINT Térjünk vissza újra a köz­gyűlésre, ahol igen erdekes számokat hallhatunk. Az alig kétezer holdas gazdaság min­den száz holdjáról 225.200 fo­rint értékű árút adott a nép­gazdaságnak, többek között 87 mázsa árúhúst. Egy hold föld tiszta bevétele 3000 fo­rint. Kiosztásra került több mint 2 millió, s ebből egy tagra átlag 17.800 forint ju­tott A háztájival együtt te­hát az átlagjövedelem jóval meghaladja a 20 ezer forin­tot Emellett közel 800 ezer nak. Természetben csak any- nyit adnak ki, amennyi a szükségletre kell. Tavaly két növénynél — a dohánynál és a kertészetben — bevezették a százalékos részesedést. Előbbinél minden 100 forint jövedelemből 50, utóbbinál 40 forint illette a termelőket. A dohánytermesztés még így is biztosította a 80 ezer forintos bevételt, a kertészet pedig még 8 ezerrel többet is hozott, ugyanakkor nem ment rá egyetlen munkaegység sem. A tsz-ben 58 ezer helyett mind­össze 45 ezer munkaegységet használtak fel. Eredményeink­kel jelenleg a járás legjobb termelőszövet­kezete vagyunk Ezt a helyet to­vábbra is tarta­nunk kell, hadi igyekezzenek utánunk a töb­biek, — mond- dotta beszámo­lójában Lázár József, a tsz el­nöke. forinttal gyarapították a tisz­ta vagyont és kevés hiján ne­gyed milliót tartalékoltak. Beszédes számok ezek, a ki­váló gazdálkodás bizonyíté­kai. Erről beszél nagy öröm­mel a Tóth család is. Hárman dolgoztak, apa, fia és a lány- Együtt 1.236 munkaegységet és 62.600 forint jövedelmet ér­tek el. Vegyünk egy „rosSz” Másfél mázsánál is nehezebb dór sertésgondozó minden landó jó eredményeik van­nak. Hogyan tudják ezt elérni? Mi a titka sikereiknek? Jobb föld, sorozatos rekordtermé­sek talán? Találgatások he­lyett hallgassuk csak újra az elnököt, éppen erről beszél: MINDEN MUNKÁT IDEIÉ- BEN KELL ELVÉGEZNI i * e-ry-egy anyakoca. Deák Sün­én nap megjártatja őket nagy területen cukorrépát, borsót, mákot, dohányt, sár­garépamagot, sőt 20 holdon kertészkedtünk is. Ezek a növények — ha megfelelően ápoljuk őket, jól fizetnek. S bár az állattenyésztésünk is jó, az összbevétel 57 száza­lékát mégis a növénytermesz­tés adta, pedig terméskiesés is volt „Nem vágott be” a vörös- heremag, hagymamag, keve­sebbet adott a vártnál a cu­korrépa. S itt sietett a gaz­dálkodás segítségére az állat- tenyésztés, mégpedig a köny­velés közreműködésével. — Ismét bebizonyosodott, milyen hasznos volt a kettős könyvvitel bevezetése — ál­lapította meg az elnök. — Már az év közepén észrevet­tük, hogy a munkaegység­érték nagyban a 40 forint fe­lé, sőt az alá tendál. Ekkor mozgósítottuk az állattenyész­tés aranytartalékait — még­pedig sikerrel, mert a mun­kaegység-érték nemhogy csök­kent volna, hanem — ha ki­csivel is —, de több lett a tervezettnél. A mozgósítás pedig úgy történt, hogy terven felül hí­zóba állítottak egy csapat szarvasmarhát, le is adták idejében. Az eredmény: 154 ezer forint plusz-bevétel. Se­gített az is, hogy a tervezett 106 helyett 140 kilóval adták el a hízottsertéseket. Évek óta túlteljesíti bevételi tervét a juhászat is, s a baromfi- tenyésztés — főleg a pecse­nyekacsák révén — szintén ékes bizonyítékát adta jöve­delmezőségének. AKIK SZAMARA NINCS Riska rossz néven vette, hogy a fényképész miatt kivezet­ték az istállóbóL Nem akart fotó-sztár lenni. re készülődik a tehenész törzsgárda is. Turóczi János, Mészáros András, Bata Já­nos már nem egyszerű állat­gondozók, hanem valóságos állattenyésztési szakemberek. Évek óta a tehenészetben dol­goznak. Róluk is dicsérettel emlékezett meg az elnök. — Egyikőjük jövedelmét nézzük meg: Bata János 613 egység­re 28.688 forintot kapott, — majdnem 2.400 forint tehát a havi keresete. példát is. Tóth Mihály, új be­lépő mindössze 8 hónapot dol­gozott a szövetkezetben, ez­alatt 15 ezer forintot kere­sett. A közel kétezer forintos havi jövedelmet nemcsak fér­fiak, nők is elérték: özv. Var­ga Ferencné 1.884 forintos ha­vi keresettel dicsekedhet. KI HOGY RÉ^FT, A Kft­A tsz-ben évek óta forintosí- tott munkaegységgel számol­Idén a százalékos elszámo­lási módszert több növényre kiterjesztik és még szélesebb körben alkalmazzák az ösz­tönző premizálást A közös­ség széna-prémiummal és ta­karmányjuttatással támogatja a háztáji állatállomány fej­lesztését is. Az ösztönző jövedelemel­osztási mód bevezetésére kü­lönösen szükség lesz az idén. Zárszámadás után ugyanis gyarapszik a Tolbuchin, még­pedig két kisebb, gyengébb eredményekkel „dicsekvő,, termelőszövetkezettel: csatla­kozott hozzájuk az Üj élet és a Viharsarok. A kezdő tsz- eket „Béke és Barátság” je­gyében fogadták a régi szö­vetkezet gazdái (ezt a nevet szánják a kétszeressére nőtt új gazdaságnak) és Ígérik: rajta lesznek, hogy az idei évet sem zárják rosszabb eredményekkel. Tiszta szív­ből kívánjuk: szándékukat si­ker koronázza. A Tolbuchin Tsz gazdái bankettel ünnepelték az esz­tendő jó eredményeit. A vi­dám, derűs emberek közt járva a vendégek — köztük az újságíró is — ismét meg­állapíthatta: itt már senki sem vágyik egyéni módon gazdálkodni. A közös gazda­ság fölénye, ime: vastag bo­rítékok és derűs emberek. PATKÓS MIHÁLY Idén 8.5 ezer pecsenyekacsát értékesített a Tolbuehín Tsz Képünkön a 400 „mag"—kacsa egyike — gondozójával. Telve emberei.kel, szövet­kezeti gazdákkal a színház­terem. sokan mégis hiányoz­nak: az állattenyésztők. Nem A Tolbuchin Tsz gazdáinak családi házal. Ezek a szép, kétszobás lakások tavaly épül­tek- Az utóbbi négy évben a szövetkezet harmincöt tagja épített vagy vásárolt Az elégedettség valóban jo- _ Tavaly a szeszélyes idő- gos. Jogos lenne akkor is, ha járás miatt csak jó közepes

Next

/
Thumbnails
Contents