Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-27 / 23. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. január 23. Világszerte rokonszenvvel fogadták a Santa Maria fedélzetén történt eseményeket Csont (MTI). Az Ameri­kai Haditengerészet, Reuter és AP-jelentés szerint, csütör­tökön hajnalban bejelentette, hogy felderítő gépeinek piló­tái Trinidadtól 900 mérföldre keletre, illetve a brazíliai Be­lem kikötővárostól 700 mér­földre északra látták a Santa Maria óceánjárót. Az egyik amerikai felderítőgép pilótája rádióöszeköttetésbe lépett Galvao kapitánnyal és felszó­lította őt. hogy a hajóval tér­jen vissza Puerto Ricóba. Galvao közölte, hogy nem tesz eleget a felszólításnak. Hozzáfűzte azonban, hogy a hajó fedélzetén hajlandó Portugálián és Spanyolorszá­gon kívül bármely más or­szág képviselőivel tárgyaláso­kat kezdeni. Galvao ismétel­ten leszögezte, hogy az uta­sokat és a 380 főnyi legény­séget alkalmas kikötőben partraszállítja. Az amerikai pilóták szerint a Santa Maria a nyugat-afri­kai Angola'portugál gyarmat felé tart. ahol a 66 éves Gal­vao néhány évvel ezelőtt ma­gas állást töltött be. A Reuter brazíliai tudósítá­sa szerint Delgado tábornok, a portugál diktatórikus rend­szer ellen küzdő erők vezető­je, kijelentette, hogy Galvao csoportja az utolsó csepp vé­réig küzd, ha erőszakka» akarnák feltartóztatni a ha­jót. Minthogy a hajó a mienk. nimmiiiiiimmiiiiiiiimniiiiiiimiHiiiiiimmiimiummiiiiiimimiimimiimiHiiimiMHUi HÍREK sorokban New York (TASZSZ). — Az AP jelentése szerint szer­dán lezuhant az amerikai haditengerészeti légierő egy Neptun R—2—U mintájú járőr-gépe. A legénység egy tagjának holttestét sikerült megtalálni, a többi négy sze­mély sorsa ismeretlen. Hanoi (TASZSZ). Ápri­lis 9-én Dél-Vietnamban el­nökválasztások lesznek. A je­lenleg érvényes választási törvény kizárja annak lehe­tőségét, hogy bárki mást vá­lasszanak elnökké, mint Ngo Dinh Diemet. Fontaineblea u (MTI). Mint az AP hírügynökség je­lenti, Challe tábornok, a NATO közép-európai erőinek főparancsnoka — személyi „okokra” hivatkozva felmen­tését kérte. Bonn (AP). A nyugatné­met polgári alkal.. azoUak szakszervezete szerdán beje­lentette, hogy béremelést kö­vetel a szövetséges katonai erőknél alkalmazott 180 000 személy részére. A szakszer­vezet vezetője közölte, hogy a Bundeswehrnél 15 száza­lékkal több bért fizetnek, mint az angol—amerikai— francia haderőknél. Idaho Falls (MTI). Az AP jelentése szerint az Egye­sült Államok Idaho-i Reak­torvizsgáló Intézetében rövid nukleáris láncreakció kezdő­dött. A reaktorvizsgáló telep személyzetét sikerült azon­nal elszállítani. Hírek sze­rint a szerencsétlenségnek nincs halálos áldozata. A kö­zelmúltban ugyanitt reaktor- robbanás történt, amelynek három halálos áldozata volt Washington (MTI). — Nyugati hírügynökségek je­lentik, hogy Kennedy elnök szerdán kétszer is tárgyalt Dillon pénzügyminiszterrel. A tanácskozások középpont­jában a fizetési mérleg defi­citjének és az Egyesült Álla­mok aranytartalékainak kér­dése állt R a n g u n (AFP). Bassein burmai kikötővárosban szer­dán nagy tűz pusztított. Há­romszáz ház leégett. A haj­léktalanok számát kétezerre becsülik. Az anyagi károk igen jelentősek. Bangkok (TASZSZ). — Mint a Bangkok Post című lap jelenti, Thaiföldön meg­kezdődött az Egyesült Álla­mokból érkezett F —86 min­tájú sugárhajtású vadászgép­alkatrészek összeszerelése. A thaiföldi hatóságok már át­vették az első ilyen típusú repülőgépet. HtimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHi Pártnapok a Moszkvai Nyilatkozatról és a Bikek'á tványról Január 27-én, pénteken a következő két helyen, az alábbi előadókkal kerül sor a pártnapok megrendezésé­re: Jászberény 54. AKÖV: Fa­lusi Zoltán az SZMT titkára 16 órakor, örményes Oj Élet Tsz: Tóth Kálmán megyei főügyész 15 órakor. portugál területen vívandó háborúról lenne szó — mon­dotta. A Szovjetszkaja Rosszija kommentárt fűz a Santa Ma­ria fedélzetén történt felke­léshez. Dadjanc, a lap hírma­gyarázója rámutat, hogy egyes nyugati lapok a maguk módján értelmezik a nemzet­közi jogot, s azt írják, hogy a nemzetközi jog előírásai szerint a tetten ért kalózokat minden bíráskodás nélkül a hajó árbocára kell felakasz­tani. Arról azonban e lapok hallgatnak — hangsúlyozza Dadjanc —, hogy az ilyen ki­végzésre éppen Salazar szol­gált rá leginkább. Bármilyen politikai beállítottságú is le­gyen Galvao kapitány — folytatja a hírmagyarázó — a portugál óceánjáró fedélze­tén történt eseményeket vi­lágszerte milliók fogadták ro- konszenwel, mint a tiltako­zás megnyilvánulását egy olyan embertelen és alias rendszer ellen, amely már hosszú évek óta sújtja a por­tugál népet AFP-jelentés szerint Alva­ro Lins, Brazília volt lissza­boni nagykövete szerdán ki­jelentette, ha az Egyesült Ál­lamok és Nagy-Britannia ki­szolgáltatja a portugál ható­ságoknak a bátor Galvao ka­pitányt akkor nyilvánosságra hozza a portugáliai és spa­nyolországi területen létesí­tendő katonai támaszpontok­ra vonatkozó titkos amerikai terveket amelyekről lissza­boni szolgálata idején szer­zett tudomást EHRENBURG 70 EVES IZ öltő — riporter” — így D**- jellemezte öt az egyik párizsi lap a Vihar című re­génye megjelenése alkalmá­ból. Az újságíró fején találta a szöget. Nagyon sok van mind a kettőből a csendes, szerény, világhírű íróban. A költő leikével, s a riporter éles szemével, riporter-szen­vedéllyel nézi a világot. Min­dig az aktuálisat, a frisset, a I mait keresi és az a törekvése, ihogy magas művészi hőfokon ! ötvözze ezt a valóságot, s a forradalmi romantikát mű­vészi élménnyé. 1891-ben a kijevi gettó egyik szűk utcácskájában lát­ta meg a napvilágot. Az el­nyomás, a faji megkülönböz­tetés vérlázitó igazságtalan­ságát gyermekként élte át. ! És az igazságtalanság elleni I szenvedélyes érzése vitte őt \az 1905-ös orosz forradalom oldalára. Szinte még gyer­mek, amikor 1908-ban bör­tönbe csukják. Onnan kike­rülve, kezében Puskin verses­kötetével és iskolai füzetével Párizsba emigrál. Ott jelenik meg első verseskötete, amely az akjcor divatos dekadens áramlatok hatását tükrözi. Mégis már ezeken is átüt va­lamiféle szenvedélyesség, va­lamiféle egyéni bélyeg. A forradalom szerelmese 1917-től 21-ig otthon van, részt vesz az újjászer­Az RB-47 es amerikai gép szabadonboesátott pilótái úton,az Egyesült Á'lamok felé A Szovjetunió kormánya az Egyesült Államok kormá­nyának kérésére szabad jn bocsátotta a szovjet terület fölött lelőtt RB—47-es ameri­kai gép két életben maradt pilótáját, Olmstead és Mcko- ne kapitányokat Nyugati hírügynökségek jelentik, hogy az amerikai pilótákat szerdán reggel ad­ták át a moszkvai amerikai nagykövetségnek. Az esti órákban a két amerikai piló­ta a KLM Holland Légifor­galmi Társaság menetrend- szerű gépén elhagyta Moszk­vát. (MTI) vezendő irodalmi életben. 1921-ben újból második hazá­jába, Párizsba utazik. Ekkor irt regényei, cikkei mélysé­ges pesszimizmust tükröznek. Ehrenburg úgylátszik, elvesz­tette lába alól a talajt. Még­sem mérhető azoknak az emigráns íróknak a mértéké­vel, akik ekkoriban elárasz­tották Párizst, ö soha, a leg­teljesebb reménytelensége idején sem fordult szembe a Szovjetunióval, néhány ezidő- tájt irt cikkében pedig állást is foglalt a fiatal szovjetha­talom mellett. 1930 — a hazatérés éve. Ehrenburgban megérlelődött az elhatározás: otthon alkot­ni, a szovjet hazának alkotni. És az 1933-ban kalandorútjá- ra induló német fasizmus már engesztelhetetlen ellensége­ként tarthatta számon Ehren- burgot, a harcos antifasiszta, humanista írót. Ádáz harag­gal fordult szembe a békét halálos veszéllyel fenyegető hitlerizmussal. Jellemének, művészi hitvallásának egyik alapvonása a béke, az emberi élet mélységes tisztelete és szeretete. 1916-ban írta „Ver­sek az ágyúkról” című köte­tét, amely kiállás volt a béke mellett, és ebben a kérdésben soha egy pillanatra sem ta­gadta meg önmagát. Európa figyelmeztetésére irta meg „Párizs bukása” című meg­rendítő regényét. A háború idején az eljövendő béke ér­dekében lelkesítette a honvé­dő harcra a szovjet népet. A brianszki partizánok az ő re­pülőről ledobott újságcikkeit olvasták fel a tábortüzeknél. G a háború után egymást követve jelentek meg nagy regényei, „A vihar” és „A kilencedik hullám”. E két nagy művének színhelye Moszkva, Kijev, Párizs, New York, az egész világ. Stílusa a riporteré, ítélete, általánosí­tásai a magas műveltségű publicistáé, írásainak heve az igazában bízó költőé. „Olvadás” című regénye nagy vihart kavart fel otthon is, minálunk is. Nem látott benne mindent helyesen, de egyes alakjaiban a becsületes, őszinte, a fejlődésben hivő embert ábrázolta feledhetet­len szépséggel. ő maga is ilyen ember. Hisz az életben, a világ szép­ségében, az emberi kultúrá­ban. Egy-egy megjelent béke­publicisztikája nemcsak új­ságírói, szépirodalmi esemény is. Hetven évével ma is fiata­los tűzzel harcol a világhírű író, az emberiség nagy esz­ményeinek romantikus rajon­gója, az eljövendő kommunis­ta társadalom lánglelkű dal­noka. — hernádi — FIATALOK NAPLÓJÁBÓL EZUTÁN IS HELYTÁLLUNK Ha nem mint alapszervi titkár, ha­nem mint kívülálló személy értékelném, milyen eredményekkel fejezte be a fűtő­házi KISZ alapszervezet az 1960-as évet, akkor is azt a megállapítást kellene ten­nem: Nem volt hiábavaló az, hogy 1959- ben zászlót kaptunk a városi-, megyei KISZ bizottságtól a VII. pártkongresszus tiszteletére teljesített munkánkért. Nem pihenünk meg babérjainkon. Ezt bizonyítja múlt évi eredményünk is. A KISZ-kongresszus is nagy versenylendüle­tet adott nekünk, ösztökélt, serkentett bennünket Felajánlásunkat túlteljesítet­tük. Azt vállaltuk, hogy az 1959-es év 1,3 millió forint megtakarítását a KISZ- kongresszus tiszteletére 1,6 millió forintra növeljük. Ezt teljesítettük, mégpedig 2 millió 233 ezer 943 forintra. Ez eddig egyedülálló a Fűtőház törté­netében, hogy a fiatalok takarékossági számlájára ennyit írhassanak. Egy sikeres év eltelte után újabb következik, a máso­dik ötéves terv beindításának éve. A Fű­tőház dolgozói előtt ismét nagy feladatok állnak: A terv teljesítése, a munkaterme­lékenység emelése, az önköltség csökken­tése és sok egyéb. Hogy ezen feladatokat a Fűtőház meg tudja oldani, sok a tenni­való. De mi, fiatalok, most is ott leszünk, segítünk. Farkas Sándor ' , MÁV Fűtőház A KISZ ZÁSZLÓ MELLETT... A napokban tartottuk iskolánkban az évi első KISZ taggyűlést. A taggyűlésen Farkas Iza, Bernáth Józsefné tanárnők, Nagy Sándor titkár és a IV. alapszervezet tagjai vettek részt. A kitűzött napon pon­tosan 3 órakor Körmendi Pál IV. osztá­lyos tanuló behozta iskolánk KlSZ-zász- laját. A tagság vigyázz-állással bevezeté­sül elénekelte az ifjúsági indulót. Első napirendi pont volt az avatás és á tagkönyv-kiosztás. A fogadalomtéteihez a tagok felsorakoztak, s Nagy Sándor titkár után mondták el a fogadalmakat. Ezután a tanulók megkapták a KISZ tagkönyvet. A második napirendi pont a titkári beszámoló volt. Ezalkalommal Mátyus Magdolna KISZ-titkár mondta el a január­ban tartott titkárképző tábor tapasztala­tait Utolsó napirendi pont a szervezőtitkár megválasztása volt A tagság Helle Imré­re szavazott Ez a taggyűlés feledhetetlen lesz né­hány tanuló számára, hisz igazán csak a tagkönyv-átvétel tette őket KISZ-taggá. L. M­Karcag, Gimnázium (4. folytatás.) A középkor Rómeó és Júlia „gálánsr” történetével ért vé­get Veronában: így áll az ide­genforgalmi hivatal színes térképének hátlapján, és így is igaz. És nagyon régi már a veronai szerelmesek törté­nete. Nagyon régen ért véget a középkor, Pedig különös, furcsa, riasz­tó, de mégis szép lehetett. Akkor épült ez a város az Adige partján ilyen magába- zárkózó, fallal körülvett, de a gyűlölet láthatatlan árkaitól ezer darabra aprózott egység­gé. Akkor épült a folyó part­ján a vár, lőréses felvonóhíd- jával. komor bástyáival. Ak­kor épültek a morcos paloták a parányi kapukkal: a kapu sebezhető pont volt, ott beha­tolhatott az ellenség, legyen hát minél kisebb. Akkor ala­kultak ki a szűk utcák, s a sok bűnt meggyónni a szigo­rú középkori istennek, akkor építették a templomokat. Er­ről a középkorról p:rtos fel­jegyzések állnak a város kró­nikáiban Jcis és nagy zsarno­kok neveivel és tetteivel — csak éppen ennek az időnek szelleme veszett el. Vagy mégsem: megőrizte Shake­speare, aki nem is járt Vero­nában. Mert persze maga a város csak a legendát istápolja. Mindenki megtekintheti Jú­lia kőszarkofágját, de hogy va1. 'ban é’*-e, azt senki sem tudja biztosan. Az erkély ma is turisztikai látványosság, de hogy valóban elhangzottak-e alatta szerelmes szavak Ró­meó ajkáról — ki mondhatná meg? És mégis: nem a nagy­hercegek és a jelentéktelen önkényurak váltak halhatat­lanná ebben a városban, ha­nem Júlia, aki 14 éves korá­ban napok alatt átélte mind­azt, amit szerelmes lány és asszony átélhet, és Róm?o, aki oly forró lángra gyúlt érte. Rómeó és Júlia meghalt, de sírjuk fölött összebékültek az ősi ellenft' k, a tornyos há­zak lassan várakból otthonok­ká alakultak át. A dombokon köröskörül gyárak nőttek az árkádiai szépségű tájon, a vonat naponta többször szá­guld el itt. hiszen Verona fél­úton fekszik Velence ét Mi­lánó között. Az állomás kor­szerű és elegáns, és az ide­genforgalmi irodában egy barna, sztárfrizurás kislány — mai Júlia — az előcsarnok és a váróterem felé néző két ellentétes pult között ülve egyszerre igyekszik két angol diáknak és nekem olcsó szál­lást ajánlani. Aztán mosolyog és azt javasolja, utazzunk együtt abba a diákotthonba, hármasban mégis könnyeb­ben megtaláljuk És mérnöki pontossággal berajzolja a tér­képre, hov menjünk. Vtitársaim — egy szakállas nagydarab, rövidnadrágos if­jú. valamint egy vékonyabb, szőke ifjú — oxfordi diákok voltak, akik dijat nyertek és ezen a nyáron bejárták Itá­liát. Minden csomagjukat a hátukon cipelték, de ez a zsák valóban tekintélyes volt. Ahol lehetett, autóstoppal, ahol lehetett, vonattal járták be az országot. Mindez útköz­ben derült ki. aztán megér­keztek a diákszállásra. Az emeleten ágyak sorakoztak, a földszinten kis ebédlőben pasta’sciuttát, azaz paradicso­mos-húsos mártással elkészí­tett spagettit ehetett az em­ber. vagy játszhatott a külön­böző játékautomatákon. És 11 órára mindenkinek otthon kellett lennie. Így aztán a hozzánk csatla­kozó német és francia diá­kokkal elindultunk, hogy szétnézzünk Rómeó és Júlia városában. Furcsa érzés volt: szűk utcákon jártunk, ahol a falakból a századok levegője áradt, de a kirakatokban a legújabb mikrolemezeket és a legdivatosabb (és legdrá­gább) sálakat vásárolhatta az ember. A portálok neon- özönnel ragyogtak a régmúlt­ból ittrekedt boltíveken. Az Erbe-téren a kofák ernyőik erdejéből hazakészülődtek és nem hiszem, hogy Júlia daj­kája másféle piacon vásárolt volna annakidején, de né- hányszáz méterrel odébb már a parkírozó autók végtelen tömegébe botlottunk. Különös élénkség uralkodott az utcá­kon. — Persze, a fesztivál... A dalfesztivál — kiáltott fel az egyik francia diák, aki már régebben tartózkodott « vá­rosban. Áll ugyanis Veronában egy hatalmas római amfiteátrum. Ügy suhantak el fölötte az ezredévek, hogy csak koptat­ták köveit, de le nem rom­bolták: harmincezer embert fogad be ma is. Azt mondják, akusztikája csodálatos Nem meglepő tehát, ha az olaszok — akiknek oly ragyogó érzé­kük van minden iránt, ami monumentális — évente egu- szer a legjobb énekesek rész­vételével nanvszabású dal­estet rend orvok itt. S azóta az amfiteátrum. amely annyi mindent látha­tott már az átvészelt ezred­évek alatt, ezeken a napokon mindig fényes bundákat és fényes autók hosszú sorát szemlélheti, s nemkevésbé fé­nyes hölgyeknek nyújt ülő­helyet. Évről évre felépítik az alkalmi színpadot az ellip­szis egyik végében, felemelik a helyárakat és az utolsó szá­lig eladják a jegyeket. Nitár, ókor, jazz-dob, elegancia, éne­kesek: mi kell még? —• Pénz — állapítjuk meg kissé keserűen a pénztárhoz érve. Már csak üzérektől le­hetett jegyet vásárolni, csilla­gászati áron. Beszökni nem lehetett, ha csak nem akarta valaki megmászni az amH- teátrum kőfalait. „Pedig Ma­rio Riva, a legjobb konferan­szié vezeti az estet” — mori- dotta szomorúan egy olasz fiú, s azért a biztonság ked­véért — ottmaradt. Pedig Ma­rio Rivát senki sem látta azon az estén — és ez a tör­ténet maradt tán legmegrá­zóbb élményem Júlia városá­ból. Íme, a komikus halála Harmincezer emberre tűznek a szinnad felől a fényszórók sugárkévéi, még egy pillanat s a konferanszié kilép az em­berek elé. Indulni készül, de még előbb beleszól a mikro­fonba: „Én látlak titeket, de ti nem láttok engem”. Derű fut át a kőlépcsőkön, har­mincezer ember várja, hogy feltűnjék ismert alakja. El­indul' — de a színpadot rosz- szul építették meg, a lámpát rosszul helyezték el. Mario Riva félrelép a kulisszák mögött — és a színpad desz­káiról a mélybe zuhan. Az amfiteátrum, amely annyi gladiátor vérét látta kifolyni, most a neonfények ultratech­nikájából ragadta el újabb áldozatát. Eltelik pár perc és egy kis­sé gyakorlatlan hang zavar­tan megszólal: „Közönségünk elnézését kérjük. Mario Riva elesett és könnyebben meg sérült, nem tudta ő vezetni mai dalparádénkat”. És ek kor a harmincezer ember har­sány nevetésben tört ki: az* hitték, újabb tréfáról van szó. Rivát pedig kórházba szállították, állapota napról napra súlyosbodott és végű szive felmondta a szolgála­tot. Verona szűk utcái, kedé­lyes diák-menhelye, Júlia sír­ja már messze voltak, amikor olvastam a hirt a lapokban Azon az estén majdnem tanúi voltunk a tragédiának. Ez a halál — gondoltam — méltó- volt a humoristához: nevei­tek rajta, nem hitték el, hogy őt is érheti kor"oly baj. Az­tán egész Olaszország gyá­szolta. hogy egy ember nem nevetteti meg többé. (Folyt, köv.) Baiaai Déne» UTAZÁS DÉLRE A konferanszié halála

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents