Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-27 / 23. szám
I 1961. január 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Még több segítséget a gazdaságosabb mezőgazdasági termelés megszervezéséhez Közismert tény, hogy hazánkban ezen a télen lényegében befejezzük a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Igen nagy horderejű, az egész népgazdaság fejlődésére kiható tett ez. Gyümölcsöző, eredményekkel dokumentálható tehát az a sokoldalú segítség, melyet munkásosztályunk nyújtott az új útra lépő parasztságnak. Az állami hitelek, a különböző kedvezmények, a sok mezőgazdasági gép és műtrágya, növényvédőszerek, tenyészállatok, stb. juttatása mellett felbecsülhetetlenül sokat jelentett a munkásosztály politikai segítsége is, A patronáló üzemek képviselőinek ilyenirányú tevékenysége nem merült ki a személyi agitációban, pártnapokon és egyéb rendezvényekkel való felszólalással Nagyon sok helyen — így a szolnoki Damjanich Tsz-ben, a jászberényi Lehel Tsz-ben, a cibakházi Haladásban segítették például a pártszervezetek létrehozását. Jónéhány üzemből <— például a Szolnoki Járműjavítóból, az Állami Építőinari Vállalattól, a jászberényi Aprítógépgyárból munkásokat küldtek pártmunkára a termelőszövetkezetekbe. Az üzemi pártszervezeteknek is nagy érdeme tehát, hogy a termelőszövetkezetekben végzett pártmunka színvonala sokat javult. Ennek hatása sokmindenben lemérhető — gazdasági vonatkozásban például abban, hogy az átszervezéssel együtt nőtt a mezőgazdaság terméshozama. Ennek eredményeként a szocialista szektor részarányát meghaladó mértékben járult hozzá az ország ellátásához. 1960-ban például a felvásárolt gabona 85 százalékát a termelőszövetkezetek szolgáltatták. A növénytermelési s’»--»ődéskötésben XI százalék volt tavaly a közös gazdaságok aránya. S így lehetne folytatni a sort annak bizonyítására, hogy a termelőszövetkezeti mozga, lom győzelemre juttatása nemcsak politikai, hanem gazdasági kérdés is. Ilyen szemszögből nézve is helyes a tsz- ek segítése, a mezőgazdaság mielőbbi átszervezése. . Vállalat — közreműködése is. Az üzemek társadalmi munkáját a szövetkezetek többsége viszonozza is. A tisza- derzsi Szabadság Tsz például több esetben szállított a piaci árnál jóval olcsóbb burgonyát és zöldséget az 51. Autóközlekedési Vállalat dolgozóinak. A segítség tehát egyre inkább kétirányúvá válik, a tsz-tagok nemcsak kapnak, hanem adnak is. A patronálási szerződések felújítási idején jó lesz gondolni erre, helyes módszer ez. S ha már a hasznos, követendő módszereknél tartunk, említsünk még néhányat. Mindenekelőtt azt, hogy az üze-' mekből nemcsak az „összekötők”, hanem a vezetők is járjanak ki a szövetkezetekbe, s ne csak az ottani vezetőkkel, hanem az egész tagsággal tartsák a kapcsolatot. Jó lenne ezt megszívlelni a Tiszamenti Vegyiművekben, s még néhány helyen. Különösen fontos: az üzemi és termelőszövetkezeti vezetők egyaránt lássák a politikai munka elsődleges voltát a patroná- lásban. Ma még néhány helyen ne— lát iák pontosan, hogy az ilyenirányú fáradozás razdasági eredményekre is vezet. Elkelne több segítség a gazdaságosabb termelés megszervezéséhez, a különböző hozamok fokozásával kapcsolatos elemző feladatok megoldásához. Jó lenne ezért az eddiginél több üzemgazdászt, pénzügyi szakembert bevonni a patronáló munkába — hiszen nemcsak a boldogabb paraszti holnap, hanem valamennyiünk ügyéről van szó. Nem tenné ablakába az É. M. Szolnok megyei Építőipari Vállalata azt a levelet, melyet hozzánk küldött a Ságvári körút C. I. épül-tőben lakó T. J.-né. Levélírónk röviddel beköltözése u.dn észrevette, hogy az ablakdeszjca és a fal között ujjnyi rés tátong. Alig tömték be a lyukat, észrevették, hogy bosz- szantóan hamar elkormoso- dik a cserépkályha. Miután a kéményt a megjelent kőművesek felmagasították, a változatosság kedvéért a fürdőszoba mennyezete kezdett el úgy viselkedni, mint egy korszerű esőztető berendezés. A száraz használatra rendelt; vakolat azonban nem birta a ' megpróbáltatást: lehullott, mint a számyszégett madár Példáját később a nagyszoba csillárja követte. Lapzártáit} nem érkezett jelentés arról, vajon a kisebb szoba mennyezete is lesza- kadt-e már... Célszerűnek tartanánk ezt a veszedelmet sürgősen megtartandó műszaki szemlével megelőzni. Utána pedig sort kellene keríteni arra, hogy megállapítsák: az építők, vagy a műszaki át. vevők végeztek-e fűhábori- tóbb hanyagságú „munkát”. VILÁGOTJÁRT EMBEREK Móri Lajossal — vagy ahogyan a jászberényi Aprítógépgyárban titulálják — a vi- lágotjárt emberrel munka közben találkoztam. A brigádvezető — két másik társával — az egyik simatörő szerelésén dolgozott. Móri Lajos máról holnapra az érdeklődés középpontjába került. Most utólag, néhány év távlatából érdeklődünk tőle, minek is köszönhette ezt a népszerűséget... Móri Lajos (örökké mosolygós tekintetű, középkorú ember) vidáman, mint aki meg van elégedve életével, kezdi mondókáját. MAGYAR GÉPEK SZILÉZIÁBAN — Három éve szereztünk tudomást arról — meséli —, hogy az üzem lengyelországi megrendelésre a Katowice melletti ércfeldolgozónak szállít gépeket többmillió forint értékben ... A gyár munká - sai közül néhányan Lengyel- szágba utaznak, irányítani a szállított gépek szerelését .. Akkor még nem tudtam, hogy rám esik a választás. — Persze, mondanom sem kell, annál nagyobb volt az örömöm, mikor a nyilvánosság elé került az üzem vezetőségének a döntése. — Az utazás külön érdekességet tartogatott számomra. Magyarország, CsehszloTéien készülnek a nyárra vákia szép tájai után megjártam a Lengyel Közép' egységet, Sziléziát és a déli hegyvidéket Hazánkhoz hasonlóan — akármerre jártunk — SZEMBETŰNŐ VOLT A FEJLŐDÉS. A háború mind a lakosságban, mind a gazdasági életben nagy veszteséget okozott. A lengyel nép az 1947- ben elkezdett 3 éves tervben nemcsak helyreállította, hanem túl is szárnyalta a háború előtti gazdasági élet színvonalát. Igazi fejlődés azonban csak a 6 éves terv beindulásával kezdődött. A szocializmus építése főleg az iparban volt eredményes. Az ipari termelés megnégyszereződött és számos nagy ipartelep létesült az eddig elhanyagolt területeken is. A nehézipar legnagyobb városa: Katowice. Negyven kilométerrel távolabb — Rut- kyban — épült egy érckiválasztó üzem. Ide szállítottuk a gépeket: pofástörőket, fotá- ciós reléket, golyós malmokat, vibrátorokat és ércmosókat. 1959 februárjában kerültem Rutkyba. Azóta sokat fejlődött. Több mint 20 kétemeletes ház épült — a festői környezetben — 3 kilométerre a bányától többnyire bányászok lakják. Korszerű üzlete és szélesvásznú mozija van. Az érckiválasztó napi teljesítménye 1500 tonna. A fotá- ciós üzem több mint féléve termel. Helyszínen van minden gép, egyes üzemrészeknél a próbaüzemeltetés is megvolt. Az ércfeldolgozó műszaki átadására rövidesen sor kerül. KATOWICÉBE IS EXPORTÁLTUNK A jászberényi Aprítógépgyár munkájáról nagy megelégedéssel beszélnek a mindig vidám, vendégszerető lengyel dolgozók, magyarázza egy másik világot járt ember: Mészáros István szerelő. — Tavaly csak néhány hetet töltöttem Lengyelországban, kisegítésképpen. Akkor vibrátorok, kalapácstörők, forgócellás adagolók szerelését végeztük. Rövid ott tartózkodásom idején megkapó volt az a Vendégszeretet, amivel barátaink elhalmoztak. Amikor csak szerét tehettem, utazgattam és érdeklődtem a lengyel dolgozók életéről. Gondolatom szerint az iparosításban nagyobb eredményeket értek el. mint mi. Ezt bizonyítja talán az is. hogy a lengyel dolgozóknak csak 40 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban. Számos új létesítménnyel gazdagodtak. A sikereket látva, büszkeség fogott el, hogy mi, jászberényiek is részese1 lehettünk egy országot átfor máló akciónak. Szeretnénk a jövőben is olyan gépeket szállítani, amelyek növelik a lengyel ipar termelését.- aj Arfóspri kút — mint galván elem A kunmadaras! földművesszövetkezet különböző egységei részére 4 ezer mázsa jeget tárol. Hét jégverem várja a hűvös „árut”, melyet — egyéb munka híján — az erdő- gazdaság dolgozói hordanak az országút menti kubik- gödrökből. Marik János, az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat csoportvezetője néhány munkatársával érdekes találmányt jelentett be az artézi kutak vizének vasas mellékízének megszüntetésére. Megállapították, hogy a mellékízt elektrolízissel ki lehet küszöbölni. A módszerhez szükséges villamosságot a feltalálók nem külső áramforrásból nyerik, hanem villanytelepként a galván-elem elve alapján magát a kutat használják fel. Egy huzal segítségével a kútba magnézium-alumínium ötvözetet bocsátanak, amely mint az áramforrás anódja szerepel, ezt összekötik a katód feladatát betöltő csővel és a szabad elektronok átáramlása közben körülbelül egy volt feszültségű áram keletkezik. Az elektrolízis hatására a csőben a feszültségek kiegyenlítődnek, ezzel az oldás és egyben a víz vasas mellékíze megszűnik. Az új módszer szerint kitűnő eredménnyel máris átalakítottak néhány kutat a sárospataki MÁV állomáson. Edelényben, Jászkiséren, Bor- sodivánkán, Hatvan és az ország több más vidékén. (MTI) De nemcsak ilyen vonatkozásban kell erőt koncentrálnunk a termelőszövetkezeti mozgalom erősítésére. Az átszervezéssel mindinkább eltűnnek a lényeges különbségek a két baráti osztály között, tartalmasabb, közvetlenebb köztük a kapcsolat. S egyre sokoldalúbb. A munkás-paraszt tr'üközők mellett a kulturális és gazdasági kapcsolatok is egyre inkább kifej1 "d k, a patronálok például több helyen könyvtárral ajándékozták meg a szövetkezetieket. Általános tapasztalat szerint a gazdasági kapcsolat a legélénkebb az üzemek és a szövetkezetek között. A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár például ezer férőhelyes baromfiólat épített az egyik tsz-nek. Csővezeték beszerzését, vályúk készítését és egyéb ilyen jellegű munkát szinte minden üzemből említhetnénk. Számottevő a munkások szövetkezetekben végzett munkája is. A megye 10 jelentősebb üzemének mun- káskollektívá la például a növényánolásban és a ga- bonahetakarítésban 1680, a cukorrénaszedéshen Szolnok üzemelnek de’eozöi 1375, a megye három KGM üzeme pedig 4020 munka- nanon segítette a tsz-tago- kafc Igen hasznos volt a szövetkezetek részére a budapesti üzemek — köztük a Híradás- technikai Gvár. a Telefon gyár, a Posta, a Járműjavító Szakállaspusztai szemlélődés Kezdjük talán egy kis statisztikával. Két sor ház, a környéken néhány tanya. Négyszáz ember 66 házban éli világát e kis településen. Ha nem is sűrű, de rendszeres busz-járat van Törökszentmiklós- ra, ám ha valakinek mégis bajadolga akadna a városban, 3—4 kilométert gyalogolhat a Surjáni Állami Gazdaság melletti megállóig, ahonnan délután 4-kor Indul minden nap a munkásbusz. Telefonja egy van Szakállaspusztának, az is a kocsmában, ami nem véletlen. Ilyenkor, januárban ugyanis 1. mar sötétbe burkolóznak az itteni házak, s mivel villanya nincs a telepnek, kénytelenek petróleumlámpával világítani. A telefon? Nos, ez azért van a kocsmában, mert ha mégis gondol egyet a szakállas! ember (márminthogy házon kívül marad), csak a kocsmába mehet. S a telefon is ugyebár csak oda kerülhet, ahol több ember van. ahol leginkább társadalmi életet élnek, szórakoznak, beszélgetnek, politizálnak a szakállaspusztaiak. És az asszonyok? Nos, nekik ott a bolt, ott cserélik ki a legújabb híreket, mert ugyebár asszonynak mégsem illik kocsmába járni... Meg aztán maga a bolt Is sűrűn ad témát, hogy most ez nincs (petró), most az nincs (rizs a hurkatöltéshez), stb. ‘ Mondom. Szakállaspuszta a buszjáraton. az egy telefonon, s a dél körül kibicikliző postáson keresztül tartja kapcsolatát a külvilággal. A postás minden nap, minden házba visz valamilven úiságot, ugyanúgy minden házba betér a rádióolőfive- tési díj ügyében, mert újság, rádió pnir'Anri van. Ezt már kísérőmtől, a 25 esztendeje „praktizáló” és 20 éve itt tanító Tóth József igazgató-tanítótól tudom. Meg azt is, hogy legalább 30 motorkerékpár-tulajdonos is akad, tehát mégsem mindenkit ragaszt le teljesen a szakállas! sár. Szalonnából csokoládé Kissé hajlott hátú, tömöttbajúszú férfi Tóth József igazgató-tanító. Mikor az iskola felé indultam, bevallom, nemcsak vele akartam beszélni. Arra is kíváncsi voltam, hogyan néznek ki, mit tanulnak most, hogyan öltöznek a tanyasi kisiskolások, a „csizmás Ferkók”, ahogy Móra Ferenc írta le és nevezte nagy szeretettel könyveiben a tanyasi kisdiákokat. Az iskola — hogy úgymondjam — régi és rozoga. Repedezett mestergerendák, rozoga padok. S mikor elbújik a nap, lámpát kell gyújtani, mert befelé igen hályogos a kis ablak szeme. Az apró emberkék agyában azonban mégis világosságot gyújt a „C területi” tanító szava. Az első osztály épp „kirakós játékot” csinált a „P ’ betű gyakorlására, a másodikosok fogalmazást javítottak, a harmadikosok a szánkózás örömeiről írtak dolgozatot, míg a negyedikesek a szarvasmarha természettani leírásával foglalkoztak. A négv osztály egy teremben tanul. Nem szívesen jönnek ide tanítani, ami azt jelenti, hogy Tóth Józsefnek minden nap 16 óra anyásából kell felkészülnie. Egy osztálynak négy óráia van, s az egész alsótagozatot Tóth József tanítja. Ám a tanító nem erről beszél, hanem az iskoláról. — A villanyt résóta ígérik Szakállaspusztának. Nagyon kellene. Hozzá lehet a lámpához is szokni, de a villanyról nem mondunk le. A padlójavításról, az új kerítésről sem az iskolában. A széntárolónk is beázik, azt is csinálni kellene. S bár a tudományt félhomályban is lehet terjeszteni, mégis kellene három ikerablak, s a folyosó cseréptetőbe helyett egy átlátszó üveg-, vagy műanyagtető. hogy legalább míg villanyt kapunk, addig is nagyobb legyen a világosság. Tanít, aggódik, törődik, s mindezt a szakállas! gyerekekért teszi Tóth József. Csillog a szeme, mikor mondja: — Jól élnek ők, kivétel nélkül. Emlékszem, 10 évvel ezelőtt még mindig kenyér-szalonna volt az elemózsia. Most? Még a csokoládéban is válogatnak. S ez ígv van rendjén. Telik rá a szüleiknek. Gond? Akad még. I intér Gyurka, vagy a három Szilágyi-gyerek másfél kilométerről jár az iskolába, de ha jól felöltöznek, nincs semmi baj. Most van mit felvenni. Tizenkét órakor jött a „váltótárs”, a felsőtagozat tanára. Pelyhe Mihály. Alacsony, szemüveges fiatalember. Nemrég szerzett mint levelező hallgató — egyetemi diplomát. Történelem- és földralzszakos tanár, s azért jött ide tanítani, hogy közelebb kerül iön idős szüleihez, akikkel nem messze lakik innen. Meg hát ismeri is e tájat, szűkebb hazáját. Bizonyára azt is érzi, milyen nagy szükség van reá. S ha az iskolában egy kissé Szakállaspuszta jövőjével ta!;'”'oztam az apróságok g7*»Ti-*V'íhen, Pelyhe Mihállyal a télén múltjával, áld mint történész, erről is sok érdekességet tud. Viharos évszázadok Régebbi település Szakállaspuszta, mint Törökszentmiklós. Nyelv- és irodalmi emlékeink már 1200— líOO-ban feljegyzik: ezidőben már laktak itt. A török hódoltság idején kipusztult, vagy elmenekült szerte az országba a lakosság, s a település is — akárcsak Törökszentmiklós — II. Rákóczi Ferenc idejében ismét benépesült. A források arról is tanúskodnak, hogy a szakállaspusztaiak is erősítették a nagy fejedelem seregét. A krónika 1816 rettenetes telét is feljegyezte. Olyan hideg volt e tájon, hogy többen útközben megfagytak, míg a szobából az istállóba mentek, hogy ellássák a jószágot. Január 29-én reggel kezdett tombolni a vihar, s 2—3 nap alatt még a szobák is üresek lettek. A bútorokat is feltüzelték, hogy egy kis meleghez jussanak. Sok házból a kéményen másztak ki, mert még a tetőt is belepte a hó. Török, német dúlás, a természet haragja. Mindez nem volt elég. Az egri káptalan következett ezután, melynek birtoktengerében egy csepp volt a szakállaspusztai határ. Később, 1896 körül, a századforduló éveiben, itt is megmozdultak a földfoglaló parasztok. Ám a föld jogtalan bitorlóitól (ezúttal Bárándi Adéltól, a Pöl- gár-kulákoktól és a többiektől) csak a felszabadulás szabadította meg a szakállaspusrtaiakat. (Folyt kőv.) B ti bor Gyula i
