Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-14 / 294. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. december 14. Az EI\TSZ-közgyűIés Politikai Bizottságának vitája Az UNESCO közgyűlésének 11. ülésszaka New York (MTI). Hét­főn délután a világszervezet palotájában, a teljes ülés, a bizottságok, valamint a Biz­tonsági Tanács teljes iram­ban hozzálátott a napiren­den lévő kérdések megvita­tásához. A Politikai Bizottság első szónoka hétfőn délután U Than burmai küldött volt, aki bejelentette, hogy az ázsiai-afrikai csoport érte­sülése szerint Algírban a legutóbbi negyvennyolc órában ezer algériait gyilkoltak meg. Az ázsiai-afrikai csoport azt kívánja, hogy ezt a tömeg­gyilkosságot az ENSZ jegy­zőkönyvében megörökítsék. A következő szónok Ha­sim Dzsavad, iraki külügy­miniszter kifejezte mély részvétét az algériai kor­mánynak és a mártírok csa­ládjainak. A jelenlegi ese­mények — folytatta az iraki külügyminiszter — nagyon sürgőssé teszik, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zete cselekedjék, különösen De Gaulle december 10-i blidai kijelentéseinek fényé­ben (De Gaulle ugyanis ki­jelentette, hogy szó sem le­het Franciaország katonai visszavonulásáról, és kétség sem merülhet fel arról, hogy a francia hadsereg győz Algériában). Eljött az ideje annak, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjai felis­merjék; a legfontosabb kér­dés az algériai háborúban az, hogy megszüntessék a NATO-hatalmak, különösen pedig az Egyesült Államok beavatkozását. Megkérdezte, vajon az amerikai közvéle­mény tudja-e azt, hogy kor­mánya közvetve beleavatko­zott az algériai nép elleni agresszióba? Ezután ismét felszólalt Burma küldötte. Elmondot­ta, hogy a legutóbbi héten nyolcvankét kiemelkedő amerikai személyiség sürget­te ~ "’t Nemzetek Szervezetét, hogy nyomást gyakoroljon az algériai nép­szavazás érdekében. A hu­szonkét nemzet által be­nyújtott határozati javaslat ezekkel a kiemelkedő ame­rikai személyiségekkel egyet­ért minden kérdésben. Ez­után azt mondotta, hogy huszonnégy óra alatt Al­gériában több gyilkosság történt, mint Kongóban négy hónap alatt. Minden óra sürgősebbé teszi a probléma megoldását. Sen­ki sem hisz már abban, hogy a De Gaulle által megígért január 8-i népszavazás le­hetséges és megoldást hoz­hat. U Than benyújtotta for­málisan is a huszonkét nem­zet által javasolt határozati javaslatot és felszólította a Politikai Bizottságot, hogy egyhangúan fogadja el. Ezután a nepáli küldött szólalt fel. Kijelentette, hogy csatlakozik a határozati ja­vaslat benyújtóihoz. A vita következő szónoka Nigéria gazdaságügyi mi­nisztere volt. Kijelentette; Nigéria elkötelezte magát, hogy harcol minden afrikai föld felszabadításáért, ezért teljes szívvel támogatja Al­géria felszabadító harcát is. A bizottság ülésének befe­jezése után tanácskozásra ült össze az ázsiai-afrikai csoport. A tanácskozás a ké­ső éjszakai órákban ért vé­get. A megbeszélésről — amelybe bevonták az algé­riai ideiglenes kormány tá­jékoztatásügyi miniszterét is — nem adtak ki közleményt. Lehetségesnek tartják azon­ban, hogy a csoport kérni fogja az algériai kérdésnek a Biztonsági Tanács elé uta­lását. A Biztonsági Tanácsban hétfőn délután folytatták a kongói válságos helyzet megvitatását. Ismail Touré, guineai közmunkaügyi mi­niszter volt az ülés első szó­noka. Kijelentette, hogy az Egye­A koreai nép eltökélt szándéka, hogy megvalósítsa hazája békés egyesüléséi Ph enjan (MTI) A Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság külügyminisztériu­mának szóvivője élesen visz- - 'utasította az amerikai kül­ügyminisztérium december 7-i ..nyilatkozatát”, amely ellenzi Korea békés egyesítését. Uj Kína-jelentés szerint a ■zóvivő hangsúlyozta, hogy ez a „nyilatkozat” ismételten leleplezi az amerikai impe­rializmus agresszív jellegét. Az amerikai , imperialisták nem tudják magukról elhárí­tani a felelősséget Dél-Korea népének súlyos helyzetéért és az ország békés egyesítésének akadályozásáért. A tények vi­lágosan mutatják, hogy Ko­rea békés egyesítése csak a Dél-Koreában állomásozó amerikai imperialista agresz- szív hadsereg kivonásával váltható valóra. A szóvivő végül kiemelte: a koreai nép eltökélt szándé­ka, hogy békés úton hajtsa végre hazája egyesítését. Az amerikai imperialistáknak a koreai nép ellen szőtt egyet­len provokatív terve sem ke­rülheti el a kudarcot. A laoszi lázadók megalakították ellenkormányukat Vientiane (MTI) A Vientiane-ből Savannakhetbe menekült laoszi parlamenti képviselők kedden megvá­lasztották a lázadók nyugat- barát kormányát. Miniszter- elnök Boun Oum herceg lett, miniszterelnökhelyettes Phou- mi Nosavan tábornok, aki egyben a hadügyi tárca tu­lajdonosa is. — jelenti a lá­zadók rádiója. Ez a kormány- alakítás kétségtelenül az F esült Államok támogatásá­val történt. Erre mutat az AP amerikai hírügynökség egy keddi jelentése, amely szerint az amerikai külügyminiszté­rium közölte, hogy nem haj­landó elismerni Quinim Phol- sena semleges vientianei kor­mányát, ellenben reméli, hogy hamarosan megalakul egy új kormány Phoumi No­savan főhadiszállásán Savan­na khetben. A Reuter közlése szerint Quinim Pholsena hétfőn meg­beszélést folytatott John Ad­dis angol nagykövettel, va­lamint Zelleger ENSZ meg­bízottal és felkérte őket, hogy vállaljanak közvetítő szere­pet a lázadók és a vientianei kormány között. Kong Le hadse. egének két százada, amely támadásra in­dult Luang Prabang, a kirá­lyi főváros ellen, hétfőn este visszatért Vientianebe és a lakosság ünneplése közben vonult fel az utcákon. Ugyancsak a Reuter jelen­ti, hogy Phoumi Nosavan tá­bornok katonaságának két századát hétfőn visszaszorí­tották Vientiane közelében. Nosavan katonái a várostól hatvanöt kilométernyire északkeletre, átkeltek a Ne- guan folyón, de Hétfőn kény­telenek voltak visszavonulni a folyó túlsó partjára. A Patet Lao rádiója közöl­te, hogy Sam Neua lakossága nagygyűlést tartott. A gyűlés több, mint kétezer részvevője támogatását fejezte ki a Kong Le kapitány vezetése alatt ál­ló ejtőernyősök és a lázadók ellen hősiesen harcoló vien­tianei lakosság iránt. A gyű­lés elítélte az amerikai impe­rialistákat és a thaiföldi reak­ciós klikket Laosz elleni ag­ressziója miatt sült Nemzetek Szervezete gyakorlatilag csatlakozott a belgákhoz, s a börtönőr szerepét játssza Kongó­ban. A nyugati hatalmak — mon­dotta Touré — Lumumbát egyik legnagyobb akadá­lyuknak tekintették Kongó­ban, mert az ország szuveré- nitását, területi integritását követelte. Nagyon veszélyes­nek tartották, s ezért meg akarták alázni. Kongóban jelenleg nincs ország, nin­csen kormány, nincsen kivel tárgyalni. Az Egyesült Nem­zetek Szervezetében egy úgynevezett kongói küldött­ség ül, amelyet azonban Guinea nem nevez a Kongói Köztársaság küldöttségének. A guineai küldött végül felolvasta Touré köztársasá­gi elnök táviratát. A táv­iratban a guineai kormány beje­lenti, hogy visszavonja csapatait az Egyesült Nemzetek Szervezete kon­gói parancsnokságából. Guinea — folytatja Touré távirata — fenntartja magá­nak a jogot, hogy más mó­dokat keressen arra, hogy hatékonyan segítse a Kon­gói Köztársaságot. Ezután Cardoso, Kaszavu- bu és Mobutu küldötte ka­MOSZKVA (TASZSZ). V. Nyekraszov, a Pravda keddi számában megjegyzéseket fűz ahhoz a tervhez, hogy straté­giai atomfegyvereket adjanak át a NATO-nak és „atomhata­lommá” változtassák ezt az agresszív tömörülést. „Űjabb összeesküvés a béke ellen” cí­mű cikkében többek között ezt írja: — Bizonyos amerikai körök­nek érdekük, hogy meghiúsul­janak a leszerelési tárgyalá­sok és féktelen fegyverkezési hajsza induljon meg. E körök nevében lépett fel Norstad tá­bornok abban a reményben, hogy ha a nukleáris fegyvere­ket átadnák a NATO-nak, ez arra késztetné e csoportosu­lás európai tagjait, hogy erő­sítsék jelenleg nemkielégítő hagyományos fegyveres erői­ket. Az amerikai reakciós körök fenti terveik végrehajtása szempontjából elsősorban Bonnra támaszkodhatnak. A nyugatnémet kormánykörök pott szót. Egymásután éles támadást intézett az Egyesült Arab Köztársaság, Indoné­zia, Marokkó és Guinea el­len. A következő szónok Kocsa Popovics, Jugoszlávia kül­ügyminisztere volt, aki kö­vetelte Lumumba azonnali szabadonbocsátását. — Végül bejelentette, — kormányától utasítást kapott, hogy kérje a közgyűlés összehívását a kongói kérdésben, függetle­nül attól, hogy milyen hatá­rozatot hoz a Biztonsági Ta­nács. Zorin, a Biztonsági Tanács elnöke ezután azt javasolta, hogy a tanács hétfőn éjsza­ka is üljön össze és fejezze be a vitát. Sir Claude Corea, ceyloni küldött azonban azt válaszolta, hogy a ceyloni küldöttség új határozati ja­vaslatot készít elő. Ezt a ja­vaslatot számos küldöttség­gel megtárgyalja, a tárgya­lások azonban még nem fe­jeződtek be, s ezért kéri, hogy a Biztonsági Tanács csak kedden folytassa a vi­tát. A ceyloni küldöttet tá­mogatta Tunézia képviselője is. — A Biztonsági Tanács többsége ezután úgy határo­zott, hogy a vitát kedden este folytatják. már most lázas tevékenysé­get fejtenek ki Norstad javas­latainak megvalósításáért. — Ha a NATO-t „atomha­talommá” változtatnák, ez alapjában véve Washington és Bonn közvetlen katonai szövetségének megteremtésére vezetne. A szövetség létrejötte tovább fokozná a nemzetközi feszültséget, a nukleáris fegy­verkezési versenyt, erősítené azt a kalandorpolitikát, amely háborús konfliktusokat készít elő Európa szívében. — Az északatlanti tömbben résztvevő nyugateurópai or­szágok komoly választás elé kerültek — írja Nyekraszov. — Az a kérdés, vajon meg­engedik-e, hogy olyan útra so­dorják őket, amelynek ered­ményeként még jobban alá kell rendelniük magukat a NATO-ban parancsnokié mi­litarista erők provokációs ter­veinek, vagypedig e tervekkel szembeállítják a nemzeti ér­dekeik diktálta józan ész po­litikáját PÁRIZS (TASZSZh A Szovjetunió kezdeményezésé­re és az afrikai és ázsiai or­szágok nagy részének támo­gatásával az UNESCO jelen­legi ülésszakának napirend­jére tűzték korunk egyik dön­tő problémáját, a szégyenle­tes gyarmati rendszer fel­számolásának kérdését. A nyugati gyarmattartó ha­talmak küldöttségei, — ame­lyek nem mertek nyíltan fel­lépni e kérdés napirendre tűzése ellen — hétfőn a vi­ta során el akarták venni e kérdés minden élét és idő­szerűségét. Az Egyesült Álla­mok képviselője például ar­ról igyekezett meggyőzni a küldötteket, hogy a gyarmati rendszer a múlttá. Az angol küldött szavai szerint Anglia „jó gyámja” volt sokmillió embernek és „mindent elkövetett, hogy ezek az emberek elérjék a függetlenséget.” A brazil küldött „testvéri szeretetre” hívta fel a gyar­mati népeket elnyomóik iránt. A gyarmati rendszer pró­kátorainak megfelelő választ adott A. P. Csekanjuk, az Ukrán SZSZK küldöttségé­nek tagja, aki hivatalos do­kumentumokból idézett pél­dákkal és számadatokkal is­mertette, milyen a népműve­lési, az egészségügyi helyzet a gyarmati országokban, s milyen a lakosság életszínvo­nala. Lapin, a szovjet küldöttség vezetője kiemelte, hogy a közgyűlés küldöttei körében helyeslésre talált a szégyen­letes gyarmati rendszer fel­számolásáról szóló szovjet ja­vaslat- Lapin felhívta a kül­dötteket, alakítsák át a UNESCO vezető szerveit olymódon, hogy megfelelő­képpen képviselve legyenek bennük a szabadság útjára A szovjet hatalom éveiben fejlett mezőgazdasági vidék­ké vált az északi murmansz- ki terület, amely csaknem teljesen a Sarkkörön túl fekszik. Évszázadokon át az volt a vélemény, hogy itt nem lehet sem gabonát, sem zöldséget termelni. Ám a szovjet emberek megcáfol­ták az északi földek termé­ketlenségéről szóló mende­lépett új ázsiai és afrikai or­szágok. Csehszlovákia képviselője kijelentette, hogy a szocialis­ta Csehszlovákia fokozódó támogatást nyújt Ázsia és Afrika ■ fiatal országainak gazdasági életük megterem­téséhez és nemzeti kultúrá­juk fejlesztéséhez. A nyugati hatalmak képvi­selői, hogy végetvessenek a számukra oly kellemetlen vitának, lelkesen helyeselték az egyik küldöttség ama ja­vaslatát, hogy zárják le a vitát. Ez a javaslat azonban —, amelyet az Egyesült Ál­lamok és az atlanti tömb több országa helyeselt, mind­össze tizenhárom szavazatot kapott. Huszonnyolc küldött­ség foglalt állást a vita foly­tatása mellett. Az UNESCO-közgyűlése hétfői ülésén határozatban foglalt állást a szégyenletes gyarmati rendszer megszün­tetése mellett. A határozat hangsúlyozza: „A gyarmati rendszer minden formáját fel kell számolni és a szabadság és függetlenség megadását * nem lehet olyan hazug ürüggyel visszatartani, hogy egyik, vagy másik ország tár­sadalmi, gazdasági és kultu­rális területen nem érte el a szükséges fejlettségi szín­vonalat”. A határozat rámutat: az UNSCO-nak fontos szerepet kell betöltenie a gyarmati or­szágok és népek szabadságá­nak és függetlenségének elő­mozdításában és segítenie kell a nemrég függetlenné vált or­szágokat a gyarmati korszak bűnös maradványainak fel­számolásában. Még Anglia és a többi gyarmattartó hatalom képvi­selői sem mertek nyiitan fel­lépni e határozat ellen, csú- > pán tartózkodtak a szavazás­tól. mondát. A területen jelenleg 6000 hektáron vetnek; 13 000 szarvasmarhát, — csaknem ugyanennyi sertést tartanak. — Fejlett a baromfi- és a szarvasmarhatenyésztés. Ta­valy hektáronként 202 má­zsa burgonyát, s 300 mázsa zöldséget takarítottak be. A tehenek tej hozama közel 3500 kilogramm. A Pravda a NATO „atomhatalomniá‘‘ alakításának tervéről Mezőgazdaság a Sarkkörön túl A pápa alkalmazkodik — Mindenekelőtt legyen olyan jó és fizesse ki teme­tésének költségeit. Teljes egé­szében és készpénzben! — Az én temetésem költsé­geit? — Igen, főtisztelendőséged jól értette: rója le a költsége­ket a földi maradványainak rangjához illő eltemetéséért. Hiszen ön mostmár bíboros és a bíborosoknál az a szokás, hogy idejében gondoskodnak saját temetésük szerit és ma­gasztos szertartásának költ­ségeiről? Ez a különös beszélgetés a vatikáni Szent Szék javait és kincstárát kezelő hivatal iro­dájában zajlott le, a pápai fő­intendáns — a sokat tapasz­talt, s az ilyen ügyekhez már régen hozzászokott ember — és egy díszes biborosi ruhába öltözött afrikai néger között. Afrikai? Néger? A Vati­kánban? Hogyan lehetséges ez? Hiszen köztudomású, hogy a katolikus egyház áldá­sát adta a rabszolgakereske­désre, támogatta a rabszolga- rendszert, a négereket pedig „alacsonyabb rendű fajnak” tekintette. Ám az idők vál­toznak, s most olyan idők jár­nak, amikor az afrikaiakat nem lehet egyszerűen leke­zelni. A Vatikán aggódik: az afrikaiak gyors ütemben söp- i rik ki napfényben fürdő kon­tinensükről a kolonializmus szennyét. Pedig a katolikus misszionáriusok a gyarmato­sítókkal együtt érkeztek Af­rikába. A fegyveres hódító, a gyilkos kolonialista, a rab­szolgakereskedő mellett ott állt a misszionárius és a hó­dítókkal együtt ismerkedett meg vele az afrikai nép. Afrikában, a Szaharától délre most ez a mondás járja: „A fehér ember bibliával a kezében jött hozzánk és látta, hogy milyen gazdag a föl­dünk. A mi kezünkbe adta a bibliát, a földet pedig elvette tőlünk. Mostmár van bibli­ánk, de földjeink a fehér em­ber kezébe kerültek.” Az af­rikaiak, akik egy és mást hal­lottak a misszionáriusoktól a keresztény vallásról, a ne­meslelkű szentekről és a go­nosz ördögökről, — saját el­képzelésük szerint kezdtek szentképeket festeni: a szen­teket feketéknek ábrázolták, az ördögöket pedig fehérbő- rűeknek, rózsásarcúaknak. A függetlenségüket kiví­vott afrikai államok kipende­rítik földjükről a gyarmati tisztviselőket. Az európai misszionáriusok helyzete mind ingadozóbbá válik. A „Croix" című katolikus lap a helyzet láttán a következőket írta: „Ha Franciaország és a Nyugat kénytelen lesz távoz­ni Afrikából, a katolikus egy­háznak akkor is ott kell ma­radnia, mélyre kell ereszte­nie gyökereit...” A Vatikán sürgős intézke­déseket tett, hogy megerősít­se pozícióit Afrikában. Rá­szánta magát, hogy afrikaia­kat is felvegyen a főpapok közé. A Vatikán kádereinek „afrikanizálási” programja értelmében Bernardin Gan- tint kinevezte Dahomeybe ér­seknek. Korát tekintve, ő a legfiatalabb érsek. Gantint azért jelölték erre a posztra, mert egy gazdag dahomey di­nasztia sarja, amely a múlt században „eleven árut”, af­rikai rabszolgákat adott el az európaiaknak. Ez az afrikai nem vett részt népe nemzeti felszabadító mozgalmában. A Vatikán ugyanolyan könnyen megegyezésre jut vele, mint egykor az európai rabszolga­kereskedő nagyapjával, vagy dédapjával... A Vatikán azonban nem elégedett meg Gantin kineve­zésével. A katolikus egyház új főpapjai között ott talá­lunk egy másik négert, Lau- rien Rougambva bíborost is. Eddig Taneanyikában volt püspök. XXIII. János pápa ünnepélyes keretek között húzta — a katolikus egyház történelmében először — fe­kete ujjára a drágakövekkel ékesített biboros-gyűrűt. Ám az ünnepség után mindjárt földi kötelezettségeire is em­lékeztették a meghatott afri­kai bíborost: tekintélyes ösz- szegeket kell behajtania a pá­pai kincstár számára tanga- nyikai híveitől... Nem tréfa, hanem megtör­tént valóság az a beszélgetés, amely a pápai kincstári hiva­talban zajlott le arról, hogy az afrikai bíboros előre fizes­se ki saját temetésének költ­ségeit. Egyesek azt mondhat­ják, hogy ebben nincs semmi: ha minden bíborosnak előre meg kell fizetnie temetése költségeit, akkor ez természe­tesen az afrikai bíborosokra is vonatkozik. Azonban a „fe­hér” biborosok rendszerint vagyonos, gazdag emberek. Laurien Rougambvának vi­szont az afrikaiaktól kell sür­gősen beszednie az obuluso- kat, hogy fizethessen bíboros­sá történt kinevezéséért... A Vatikán alkalmazkodik az új időkhöz. Mostantól kezdve néger bíboros fogja beszedni az afrikai katoliku­soktól a vatikáni kincstárba folyó összegeket. A bíboros a beszedett pénz egy kis ré­szét megtarthatja magának. A pápa akaratából így kell meggyőznie az afrikaiakat, hogy az egyháznak állítólag semmi köze sincs a kolonia- lizmushoz „. i

Next

/
Thumbnails
Contents