Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-11 / 292. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPI.A!* 1960. december 11. A Téli Tárlat megnyitása előtt Téli Tárlat nyílik ma Szolnokon. Évek óta bevett szo- á vált már, hogy Szolnok megyei képzőművészek évenként kétszer mutatják be alkotásaikat a szolnoki múzeumban. Minden kiállításnál felvetődhetnek kérdések: jelent-e előrelépést, fejődést a bemutatandó anyag’ Milyen kapcsolatban állnak művészeink fejlődő, alakuló életünk újabb eredményeivel? Tükröződik-« az alföldi táj megváltozott areula ■ festményeiken? Életközeiből ábrázolják-e a do’gozó embert, vagy a mindennapi élettől elvonat- koztatottak művészi alkotásaik? Az ember áll-e művészi mondanivalójuk középpontjában? Közérthetők-e az új művészi alkotások? Ezekre a kimondott vagy ki nem mondott kérdésekre is választ adhat a most megnyíló Téli Tárlat. A kiállításon hetven művészi alkotás kerül bemu+Ttásra. A sokkal nagyobb számú festmény és szobor közül válogatta ki a zsűri azt az anyagot, amelyet méltónak ítél* arr hogy megyénk kénzőművészeti életét reprezentálja. Az idei nyár és ősz gazdag termést eredményezett a művészi alkotásokban, amiről személyesen Is meggyőződhetnek a Téli Tárlat látogatói. Ha a fentebb említett néhány kérdésre próbálunk vá- aszolnl, megállapíthatjuk: a Téli Tárlat anyaga nagy fej* 'ődést, művészi alakulást, előrelépést jelent az illető kiállásokhoz mérten. Megnyilvánul ez abban is, hogy a zsűri — szakítva az előző kiállításoknál kialakult gyakorlattal — a kritika móréért magasabb művészi színvonalban szabta leg. A most ' iállított festmények, grafi- kaij alkotások és szobrok sokkal egyenletes íbb művészi színvonalat képviselnek. A bemutatott művek azt másítják, hogy kiállító művészeink szoros kapcsolatban állnak a mindennapi élettel. Szolnok város é« a megye táji sajátságai, dolgozó népe elevenedik meg alkotásaikon. Színeik, művészi r..egfogal- mazásuk, mondanivalójuk egyaránt magára vonja a nézők figyelmét. Nem feladatunk, hogy a Téli Tárlat anyagát részletesen bíráljuk, de néhány szembetűnő eredményre mégis felhívjuk a figyelmet. Ha csak a mezőgazdasági és ipari témájú festmények címét idézzük (Kombájnjavítók, Istállók Héken, Cséplés, Megérkeztek a gépek, Gabonarostálás, őszi mélyszántás, Csapolás, Bánhalmi táj, Építkezés, Iskolareform stb.) már akkor is jelentős témagazdagodásról számolhatunk be. Az újszerű téma azonban csak akkor válik művészetté, ha megfelelő művészi megoldásban nyer kifejezést. S a Téli Tárlat ezen a téren is hoz kimagasló eredményeket Művészeink jó része elérte, hogy nemcsak ábrázol egy mezőgazdasági vagy ipari témát hanem jó festményt, rajzot, szobrot készít. A való élet tükröződik rajtuk. Próbáljuk néhány képpel ezt érzékeltetni: Milyen tüzes, sőt vöröses színekkel oldotta meg Mészáros Laps a Csapolás című képét, a kiállítás egyik legsikerültebb művét De jelentős egyéni fejlődést jelent a Kombájnjavítók című képe is. Baranyó Sándor: őszí szántás című festményén kívül nagyon tetszik az Este az ablakomban kisebb csendélete. Chiovini Ferenc: Istállók Héken — az Alföld új arculatának sikerült képe. Faluvége című festményén új színpnegoldásokat találunk. Bokros László festményei között az Űtkaparó és a Megérkeztek a gépek mutatja a legtöbb fejlődést Makay József az eddigi nagyméretű festményei helyett formátumban kisebb, jól megoldott vásznakkal szerepel. Meggyes László Gabonarostálás és a Mezőn című olajképei lírai hangulatukkal, finom színskálájukkal tűnnek ki. Nagy Sándor két új tájképe is megnyeri a nézők rokonszenvét Palicz József egy friss, hangulatos tájképpel mutatkozik be. Vuics István újabb olaj- festményei is optimista, derűs hangulatot árasztanak. Sajnálattal nélkülözzük Gácsi Mihály előző kiállításon sikerrel bemutatott jó kifejezőerejű munkáit A grafikai műveknél az előző kiállítások alkalmával hiányoltuk, hogy ez a kifejező műfaj aránylag kis számban található. A most bemutatott 16 kőrajz, pasztell, szén és akvarell azt igazolja, hogy ezen a téren is tapasztalható előrelépés számban, minőségben egyaránt Különösen megragadja a figyelmet Antal Ilona lírai hangulatú litográfiája, Fazekas Magda portréja, Gácsi Mihály vízfestménye és Sáros András Megjött az ősz című ak- varellje. A Téli Tárlat szoboranyagáról nem nehéz elismerő szavakat találni. Nagy István, aki eddig főleg állatszobrok megformálása terén ért el eredményeket, egyre Jobban megmutatja, hogy menynyire otthonosan mozog az emberábrázolásnál is. Simon Ferenc műv közül a nemrégiben Budapesten felállított klasszikus nyugalmú, erőteljes Semmelweis-mellszobor gipszmásolatával és Női pcrtré-jával mutatja meg oroszlánkörmeit Szabó László szobrai közül a Kiskőrösön felállított életnagyságú Nyilazó fiú szobrának másolatával kelthet méltán megérdemelt sikert. A Téli Tárlat látogatóit a kiállító művészek és a mú» zeum vezetői szívesen látják ma 11 órakor, a kiállítás megnyitásán, vagy a Téli Tárlat egy hónapos nyitva- tartása időszakában bármikor és kérik, hogy véleményüket juttassák kifejezésre. Kaposvári Gyula ANTAL ILONA: PIHENŐ. (színes litográfia). Az élet diadalának költője Hatvanöt évvel ezelőtt, 1895 december 14-én született a francia költészet legnagyobb hagyományainak, Baudelaire, Rimbaud, Apollinaire munkásságának tovább- vivője és megújítója: Paul Eluard. A francia királyok egykori temetkezési helyén, Saint Denisben látta meg a napvilágot. Eluard verseiben gyakran felmerülnek a proletártájak szomorú telkei és gyárfalai, de éppúgy felmerül a paraszttájak szomorúsága is, ahova iskolás korában vitték el. Tizenkét éves korában került vissza Párizsba, de csak egy-két évre: betegsége miatt most Svájcba viszik; 1914 augusztusára gyógyul meg, a sorozásra. Első két kötete a lövészárkok és a külvárosok népének háborús hangulatát szólaltatja meg oly szívbemarkoló egyszerűséggel, ahogyan 6 is csak húsz év múlva, a spanyol háború idején tudott ismét megszólalni. Az egyszerűséget, tisztaságot egyébként maga teszi önnön művészi hitvallásává. 1920-ban megjelent első, valóban jelentős kötetének mottója ez: „Kíséreljük meg, bár bajos, s maradjunk tökéletesen tiszták.” Eluardnál ez a tisztaság tagadás, tehát harc, s célja egy agyoncifrázott, agyonbonyolított költészetbe visszahozni a keresetlenséget. A polgári társadalommal szembeszegülő, a táblát letör- lő, de rá újat írni nem tudó izmusok, a dadaizmus, szürrealizmus korszaka volt ez. Eluard azonban vaktában lázongó társainál mélyebben, tudatosabban kereste a rendet. A művészi forradalmat egyre szorosabban összekapcsolta a társadalmi forradalommal. S hamarosan elérkezett számára a tettek kora is. Harcolt a második világháborúban, Franciaország ösz- szeomlása után pedig Ara- gonnal együtt ő vezette a francia irodalom ellenállását. Buzdító verseket irt, röplra- okat közvetített, részt vett az illegális munkában. A Gestapo üldözése elől a lozerei hegységbe menekült, s 1943- ban titkos sajtó alá rendezte a francia szellemi ellenállás legfontosabb gyűjteményét, „A költő tisztessége” címmel. 1946-ban elhunyt Eluard felesége, életének nagy szerelme, 17 éven át társa — munkájában, harcában, eszméiben. A költő ekkor viaskodni kezd a halállal. Éveken át hányódik a kétségbeesés és az optimizmus között, míg végül a görög szabadságharcosok közé, majd egy mexikói békekongresszusra tett útja megszabadítja a halál látomásától és visszavezeti az emberiséghez, az élethez. Ennek a saját maga fölött aratott diadalnak idején született meg az a néhány sor, mely mindennél tömörebben összegezi hitvallását, s azt a tanítást, melyet Eluard egész költészete hordoz: „A rosszat át kell írnunk lóvá. Mindenképpen, még ha minden rámegy is. Mondjon a belenyugvás erkölcse, amit akar: mi széttépjük a fájdalmat és a tévedést. Mert mi bízunk. Meg akartam tagadni, meg akartam semmisíteni a nyomorúság és betegségek fekete napjait, a keserű éjszakákat, a véletlen és az Árnyék valamennyi szennycsatornáját, a hamis látást, a vakságot, a rombolást, a kiszíkkadást, a sírokat. Ha nem lett volna életemben csak egyetlenegy remény- teljes pillanatom: akkor is vállaltam volna ezt a harcot. S vállalom akkor is, ha elveszítem; mert majd megnyerik mások. Mások, mindnyájan.** (Illyés Gyula nyomán.) Paul Eluard: Bátorság Párizs fázik és Párizs éhezik Párizs nem majszol többé sült gesztenyét az utcán Párizs az öregek avitt göncébe jár Párizs általában álszik a fülledt földalattin S még több nvo-'"-->ság súlyosul a szegényre •S a boldogtalan Párizs Tébolya s bölcsessége A tiszta lég a tűz S éhező dolgozóinak Szépsége s jószíve Párizs ne kiálts hogy segítség Léted most is lobog a hasonlíthatatlan És csupasz véznaságod Sápadtságod mögött is Ott ragyog szemedben miden ml emberi Párizs szép városom Te finom mint a tű te éles mint a kard Egyszerű s bonyolult te Neked az igazságtalanság Kibírhatatlan zűrzavar Felszabadulsz magad Párizs csillagként reszkető Te mindent túlélő reményünk Felszabadulsz magad a sárból tompaságból Bátorság testvéreim Rajtunk nincs sisak csizma kesztyű 8 nem vagyunk jólneveltek De ereinkben űj sugár gyűl Visszatér régi fényünk Köztünk a legjobbak meghaltak értünk S az ő vérük Íme szívünkbe visszatér S megint a reggel ez Párizs szép reggele A szabadulás hajnala A születő tavasz tere A bamba erőszak veszít És ellenségeink e szolgák Ha majd megértik Ha képesek lesznek megérteni Felkelnek ők is. Somlyó György fordítása Gádor Béig: AZ ELFOGLALT EMBER* Elfoglalt Embert körülbelül három héttel ezelőtt hívtam fel először, hogy beszéljek vele Illető úr érdekében, aki megkért, hogy protezsál- jam őt a Bizonyosügyi Hivatal vezetőjénél abban a dologban, amiről nekem két hónappal ezelőtt a 39-es autóbuszon beszélt. Elfoglalt Ember telefonja három napig mással beszélt, akkor végre kapcsolták a titkárnőt, aki közölte velem, hogy főnöke kedden délelőtt IQ óra 7 perckor szívesen áll rendelkezésemre. Kedden délelőtt 10 óra 5 perckor megjelentem Elfoglalt Ember hivatalában, ahol 9 titkárnő értésemre adta, hogy főnökének sürgősen el kellett mennie a PÁKOSZ-ba. ahol értekezletet tartanak egy, a MÁKOSZ-ban tartandó értekezlet ügyében. Ellenben lelentkezzem pénteken délben 12 óra 41 perckor és akkor semmi akadálya sem lesz annak, hogy 12 óra 47 percig zavartalanul beszélgethessünk. Pénteken 12 óra 41 perckor Ilonka, a titkárnő sajnálattal jelentette nekem, hogy az előző értekezlet elhúzódott, úgy, hogy valószínűleg várnom kell 13 óra 08-ig. Valóban Elfoglalt Ember szobájából ka- nálcsöroés és enészséoes ka- “aoáii zahi hallatszott ki Egy mint ni nil a honehéz szatírát bni” c. kötetből. korból, kiugrott szobájából Elfoglalt Ember. Futtában odadobta nekem a kezét, aztán eltűnt a másik ajtón, majd egy negyedóra múlva visszarobogott, besodort magával szobájába, beültetett egy fotőjbe, belémtöltött két kupica barackot és egy dupla feketét, elmondott három viccet, amit az a piszok reakció terjeszt, majd elővette az előjegyzési naptárát, és így szólt: — Ne haragudj, öregem, de most már egy pillanat időm sincs. Jövő hétfőn légy a „Bogáncs" eszpresszóban 17 óra 21 perckor. Biztosan ott leszek, mert előtte és utána is van itt egy megbeszélésem. Amikor pénteken a „Bogáncs” eszpresszóban érdeklődtem a pincérnél barátom után, a többi asztaloktól féltékeny pillantások lövelltek felém. Ennek akkor értettem meg okát, amikor Elfoglalt Ember 17 óra 48 perckor befutott, és az egész eszpresszó, mint egy ember felugorva, várakozásteljes arccal tolongott feléje. Elfoglalt Ember eQV „nem-szakíthatnm-szét. magamat” gesztussal körbein- tett, majd felrohant a galériára. ott négy összeborult fej közé ötödiknek befúrván magát, harminc másodpercig pusmogott, azután előkerültek a noteszek az úiabb megbeszélés időoontjának bejegyzése céljából. Lent közben már telefonon keresték Elfoglalt Embert, aki erre lerohant, egyik kezével telefonált, a másikkal levelezőlapot irt, miközben egy pincér a szájába töltötte a dupla feketét Ezt követőleg végigjárta az asztalokat és mindenütt töltött két-három percet Ahol letelepedett, az ottie- vők azonnal lázasan az arcába hajoltak, és sebesen hadarva pusmogni kezdtek, amire 6 egyáltalán nem figyel* mert eszelős tekintettel állan dóan a karóráját nézegetti Amikor már minden asztal nál, az enyémnél is kiosztom egy-egy újabb terminust és újabb eszpresszót, hirtelen kirúgta maga alól a székei mint egy párduc és villámsebesen az ajtóhoz tántorogtf Ott azonban egy sovány, meo gyötört arcú fiatalember vas marokkal megragadta: — Idefigyelj, Gyula, csn' két mondatot hallgass végír — Egyet, de gyorsan! — A feleséged két hete gyereket szült a klinika Szép, egészséges kisfiú. Jancsikának hívják. Azt kér Ji Jancsika, m<kor láthatja vér re az apukáját. Elfoglalt Ember előrántct ta noteszét és ke esgélt benne — Mondd meg neki, jöjjö, csütörtL ön 16 óra 04 perckor a „Malaga” eszpresszóbe Azzal már kinn is volt o.? ajtón, átfutott az úttesten é* berohogott a szemközti ,,p!- nom-Dánom” es vre&szaha ahol az egybeserenlptf vendének lelkes ovációval fogadták.
