Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-11 / 292. szám

22. csípés SZATIRIKUS OLDAL I960 A gyorsaság nem boszorkányság A biológia tankönyvei ér­telmesen csoportosítják az élőlények beláthatatlan ren­getegé Valahol a teremtés legalján szerénykednek a véglények. Azután jönnek alázatosan a csúszómászók. Majd erőteljesen a ragado­zók és mindenekfelett csap­kodnak büszkén és elérhe­tetlenül a szárnyasok. Hát körülbelül így vagyunk az ember világában is. A kö­zel tízmillió magyarból, so­kat mondok, ha teszem, húsz­ezer repül. Néhány százezer scpiárművön: autón vagy motoron száguld. Mi többi­ek, szerény csúszómászói a teremtésnek, gyalog aprítjuk nap, mint náp az utat Ez az oka annak, hogy mi, gyalogjárók, enyhe bámulat­tal nézzük azokat, akik ill’ a berek, nád az erek, legyő­zik a távolságot. És termé­szetesen irigykedünk rájuk. Szolgáljon itt a példa, hogy miért. Értekezleten voltunk. Az értekezlet belehajolt a écca- kába és jó tíz óra volt, ami­kor kitódultunk az utcára. Néhány an kerékpárra kap­tak és ellihegtek. Gyalog vol­tam és érthető irigységgel néztem a szomszédomat, aki éopen mellettem kanyarította a járda felé a.motorját* — Hazaviszem szívesen, szomszéd! — veregette meg két szóval a vállamat. Elhárítottam magamtól a kedvességet. — Köszönöm, sietek! Elnyerítette magát érre a kétesértékű szellemességre. Ha megnehezelt érte, annak a motor adta meg az árát. Ugyanis megrugta, akarom mondani, berúgta, A motor pöfögött egyet. Ha jól emlék­szem, még köpött is egyet s azzal elcsendesedett. A szomszédot ez nem za­varta. Újból rúgott. A motort ez sem zavarta, újból meg­állt. A tizedik hiábavaló pró­bálkozás után szomszédom erőteljesen megmarkolta a masina két szarvát és tel­jes erejével meglódult. — Jó tíz lépést haladt, majd egy hosszú ugrással a motor ülésén termett Az eredmény némi recsegés és két indula­tos köpés volt. Egyéb sem­mi- A szomszéd nagyot sóhaj­tott. Mire utolértem, újra meglódult. Most már leg­alább tizenöt lépést rohant és csak azután vágta rá magát az ülésre. A motor újra re­csegett, ropogott és ismét köpött. De most már hármat. A harmadik próbálgatásnál már enyhe büdösséget is en­gedett. A szomszéd boldogan lihegve nyögte. — Ahá! Rendben van. Most mán menni fog. De nem volt rendben és nem ment. Azaz, hogy ment. Illetve újra tolta a gépet. Egyre hosszabb távolságok­kal próbálkozott. Az ered­mény azonban késett- Vala­hányszor előreszaladt, én mindig utolértem. Ez szem­melláthatólag nagyon bosz- szantotta. így haladtunk végig a Be­loiannisz utcán. így kerül­tük meg a Kossut,h-teret. Mindén futóversenyben a finis a legszebb és legérde­kesebb. Ezt biztosan tudta a szomszéd is. Ezért az utolsó ötven métert a legnagyobb erővel rohanta végig. A mo­tor közben csattogott, köp­ködött és szürke gázfelhőket eregetett az orrom alá. Mikor hazaértem, a szom­széd már a kapukulcsot nyo­mogatta a zárba. Alig kapott levegőt, annyira szuszogott. Arcát kiverte az izzadtság. Még a zakója is csupa víz volt- Alig volt annyi ereje, hogy betámolyogjon a motor­ral a kapun. Megnéztem az órámat. — Pontosan másfél perccel előbb ért haza mint én. Hát ezt a másfél percet irigyel­tem tőle. A többit nem. R. K. A cédulás kaszni Gazdag magyar nyelvünk mint­egy negyvenezer szót ismer. — Alig valószínű, hogy a készülő értelmező szótárba valamennyi bekerüljön. A pikantéria ked­velőinek kár korán örvendez­niük: nem a „tizenhat éven fe­lülieknek” rendszeresített kifeje­zésekről értekezünk.. , Fentiekre hivatkozva a tájéko­zatlanabbak kedvéért közöljük, nogy a „cédulás ember” olyan ember, aki — enyhén szólva — ütődöttségéről szóló orvosi iga­zolást őriz szíve fölött. (Egyesek másutt: a farzsebükben.) Cédu­lás ember akad néhány me­gyénkben — de cédulás kasznit eddig csak a Szolnoki Nyomda Vállalatnál láttunk. A szekré­nyen — papírszeletkén — ez a felírás tündököl: Szekrény. A vasvázas széken ez: Vasvázas szék. Az asztalon: Asztal. A fali­órán: Falióra. Ismételjük, nem valamely hi- per-absztrakt kiállítás bemuta­tott tárgyain olvashatók mind- özek, hanem a nyomda polgári időkből maradt, de ma már ör­vendetesen haladó célokat szol­gáló berendezési cikkein. Kifür­készhetetlen eredetű ötlet. Cédulás ötlet. *— b. z. “ Épp jókor — Remélem nem zavarunk kedves szomszéd, átjöttünk egy kicsit televíziót nézni. Az újító otthon FURFANGOS FEJTÖRŐ Hatezer forint nyeremény! A Szolnok megyei Néplap, a Szolnoki Rádió és az OTP megyei fiókjának hathetes pályázata Hl. FORDULÓ 1. Melyik ország fővárosa Akkra? 2. Takarékban lévő pén­zünket páncélszekrényben őrzik, melynek idegen neve: SAFE. Mit jelent ez a szó és milyen nyelven? 3. Mi az Eris almája? 4. Melyik író volt a taka­rékoskodás első apostola ha­zánkban? 5. Ki volt a három legna­gyobb magyar tragika? 6. Ki írta a Kalevalát? 7. Hány liter vére van egy felnőtt embernek? 8. Mikor volt a muhi pusz­tai csata? 9. Ki szerezte az Egy ki­állítás képei című szimfóni- kus költeményt? 10. Hány százalék alkoholt tartalmaznak a könnyű, és közepes és a nehéz borok? Kérjük olvasóinkat, hogy a tíz kérdés megfejtését küld­jék he a Szolnok megyei Néplap szerkesztőségébe. A borítékra feltűnően írják rá: P»ejtvény s mellékeljék a rejt. vényszelvényt* Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét arra, hogy a hat fordulóban legtöbb találatot elérő tneefeitőink résztvesz­I nek a Szolnoki Rádió nyilvá­nos adása keretében meg­rendezendő döntőben, ahol az OTP Szolnok megyei fiók­ja által felajánlott hatezer forint értékű jutalom kerül kiosztásra* A megfejtések bekülden­dők: december 17-ig. « Helyesbítés. Az előző for­dulóban közölt megfejtése­inkben tévesen úgy írtuk, hogy a Duna hét országot érint, vagy folyik keresztül. Az országok száma helyesen: nyolc. ______ __________ 3. sz. rejtvény DECEMBER 4-1 SZAMUNK­BAN KÖZÖLT FURFANGOS FEJTÖRŐ MEGFEJTÉSE 1. Lev Tolsztoj. 2. Equador. 3. Lencsés távcső: Galilei. Tükröstávcső: Newton, (raj­tuk kívül is több tudós fog­lalkozott a kérdéssel). 4- Főnév. Rag nincs, kép­zők: -ék, -s képző „o” kötő­hanggal, -ság. 5. 110—135. 6 1618—1648. 7. A Demokratikus Ifjúsá­gi Világszöveteség (DÍVSZ). 8. Az Ural hegység és az Ural folyó. 9. Fagyejev: Ifjú gárda. 10. A tücsök és a hangya. Marslakó úgy Egy angol parlamenti képvi­selő tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy Londonban bemu­tattak egy marslakóról szóló kül­földi filmvígjátékot. A tisztelet­reméltó képviselőt az háborítot­ta fel, hogy a film a marslakó altisztet „ostobábbnak ábrázolja a közlegényeknél”. A képviselő az interpellációra azt a hivatalos választ kapta, hogy a marslakók Ilyen ábrázolása „semmilyen szempontból nem vet árnyékot a brit hadsereg becsületére”. (A „NegyeOja^’-ból). Régi mese új változata A „bor-köpködés“ világcsúcsa Angliában egy hivatásos női borkóstoló, aki a portugál Opor- tóban és a német és francia bor­vidékeken tanulta ki a borkós­tolás, mint mondják, nehéz mes­terségét, Londonban — a kará­csonyi borfajták borkóstoló ver­senyén — bejelentette, hogy még akarja dönteni a „bor-köp­ködés” világrekordját. Ambíció­ja onnan ered, hogy meghallot­ta, miszerint létezik a szakmá­ban egy borkóstoló, aki 5.5 mé­ter távolságra képes köpni a szájában tartott bort. Sarah Archer kisasszony a furcsa versenyre úgy készül, hogy fürdőszobájában tart edzé­seket.: egy széken állva a fürdő­kádba köpköd. (Reuter) Kurt TachoWd* Hási perpatvar „De igen!” „De nem!” „Ki hibázott, én? TeP1 „Hogy az a mennydörgői... hagyj már békén végre!* — „Te adtál tippet Klára néninek! Te vagy, aki nem hiszel senkinejtl Az ötleteid, azok sem különbek! Te akarod, hogy gürcöljek, gürcöljek —• Én jót mondok, te nem hallgatsz rám mégse... Hát ki hibázott, én? Te* „De nem!” „De igen!” — „Ki tiltja a gyerekeknek a ródlit? Ki az, aki a számlák miatt ordít? Kinek az ingét kell vasalni, varrni? Ki az, akit az ágy is tud zavarni? Kit szolgálok ki reggel, délután? Ki fordul minden szőke nő után? Te!” „De nem!” „De igen!” „S ha el is mondom bárkinek.., Hát elhiszik talán?” „Es egyáltalán!” „Es egyáltalán!” „és egyáltalán!" * * * Ti nem azt gondoljátok, amit mondtok: vem tudjátok, egymásra miért rcmttok. Mi az, mi minden házasságot elvét? A hosszú együttlét s a nagy közeliét. Magányban él az ember. Csak keres. Visszariad, már messzi útra les... Végül marad... E lemondás neve: Házasság. Egyhangú ez a zene? Hát hagyjátok a mindennapi harcot, egymás felé csak barátságos arcot mutassatok. Ha indulat feszül — a mérgetek nyeljétek egyedül. Hagyjátok békén egymást, emberek. Az évek ellen tenni nem lehet. Hisz nehéz dolog kettesben az élet. De van nehezebb: ha egyedül éled. Kérem a jegyeket! Eddig csak Ő kérte egye­dül; most már ketten kérjük. O csak a szolnoki vasútállo­máson, a kijáratnál; magam mindenütt, amerre járok. Is­merik, látták Őt? Ott áll — mint említeni bátor voltam: — o kijáratnál, s fáradhatat­lanul ismétli: — Kérem a jegyeket! Ké­rem a jegyeket! Tiszteletem, s szánalmam egyszerre az övé. Mellbevágó a lankadatlan igyekezet, a törhetetlen magabiztosság, a. lebírhatatlan reménykedés, mellyel a percről percre, nap­ról napra, évről évre mani­fesztálódó kudarc ellenére KÉRI a JEGYEKET. Kéri, de nem kapja. Fogalmam sincs, meddig lehet ilyesmit idegek­kel bírni. Monte Kristóf gróf — mint félfüllel hallottam — cirka tizenöt évig kapirgálta a börtönfalat, míg akkora, lyu­kat készített, melyen átfért... izé... szávai találkozott M. Hogyishívjákkal. Az eféle erő­feszítés érthető; hiszen még egy olyan kúrtanevü várban sem élvezet raboskodni, mint, If. Vff! De mivégre e jegy- gyűjtési próbálkozás??? Lehet, hogy büntetés? ... A Dana Idák — mint másik fél­fülemmel hallottam —, fene­ketlen hordóba hordtak vizet. Éppen a hordó feneketlen volta volt a kitolás; amint ezt egy jogtudós valaha tag­lalta vala. Minden szánalmam a jegykérőé. Mélységes meg­győződésem, hogy vágyó szemmel, fájó szívvel tekint azok felé a szerencsésebb sor­sú vasutastársak felé, kiknek megadatott jegyet lyukaszta- niok, mozdonyt füteniök, sze­mafort állítaniok, pályafelvi- gyázniok, forgalomirányita- niok, vagy pályaudvart taka- rítaniok — kurtábban (de nem furcsábban) hasznos munkát végezniük. Avagy elvarázsolt agronó- mus lenne a jegykérésre kár­hoztatott? Hm. Talán, elspó­rolta egykor a műtrágyát a silókukorica alól; s most az­zal bűnhődik, hogy a meg nem termett kukorica értékét a MÉH-nél értékesítendő je­gyek árából kell megfizetnie. r Szegény, szenvedő ember­társam, mint szánom Őt. —* Ezért nem gyűjtök immár bé­lyeget, hajtincset, papírszal­vétát, gyufacímkét — pénzt már régen nem könyvet, a könnyes csókok emlékét; csu­pán ' vasúti jegyet. S ha egy kalapra való összegyűlik, a hitnek, reménynek, szeretet­nek — lásd: Háziáldás — százszor szent nevében lába elé teszem. Hátha megtörik akkor a varázs és rámáscsiz- más agronómus helyett tün­dérszép királylány pattan elém, s homlokon csókol: — Szerencséd, hogy öreg- anyádnak szólítottál! Valószínűtlen. Lehet. Any- nyi logika talán mégis akad benne, mint a jegygyűjtési próbálkozásban. ZÉRÓ ZÉNÓ Hortobágyi László. ÜRES POHÁR Jó az itóka. Én sem a földre öntőm a nektárt, ámde az irhám sem zuttyan a földre hanyatt. Addig iszom, míg mámorba dőlnek a köznapi gondok, mint ahogy én búvom este a paplan alá. Reggel azonban gondjaim mind elibém sorakoznak, s bármint számolom is, nem fogyott mord seregük. Még a mosdóvíz sem tizedelte meg a gondtábort, __ mámorom szállt el csak, és este érte a pénz. FÉRFIMUNKA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents