Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-11 / 292. szám

I960, december 11.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Kádár János elvtárs beszéde az országgyűlésen

Az országgyűlés határozatot hozott a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezéséről

Tegnapi lapszámunkban közöltük Kádár János elvtárs beszédének első részét, az alábbiakban hozzuk a befejező részt.

— Mi nyíltan beszélünk a nehézségeinkről is. Népünknek, történelme során sokszor volt olyan kormányzata, vezetősége, vagy vezetője, aki azt mondotta, hogy minden rendben van, de semmi nem volt rendben. Sajnos, ennek a gyakorlatnak némi árnyéka átvetődött a felszabadulás utáni időkre is. Bizony volt olyan helyzet, amikor kommunisták által irányított kormány is mondott olyasmit, hogy ez, vagy az rendben Van, de az emberek tudták, látták, hogy nincs rendben.

*— Mi most a helyes gyakorlat? Mi sokkal helyénvalóbbnak és jobbnak tartjuk, ha összegyűlünk tanácskozni, akkor ne arról beszéljünk, ami rendben van, inkább továbbra is mindig azzal foglalkozzunk, ami nincs egészen rendben, ami nehézség, ami

akadály, baj, amit le kell küzdeni. Ma minden honfitársunk általában tűrhetően él. Annak idején, mikor nem élt valami rózsásan, elcsodálkozott: miért mondják neki, hogy ő nagyon jól él: s lehet, hogy most meg azon csodálkozik, hogy mikor lényegében istenesen él, miért beszélnek annyit a nehézségekről. Ehhez hozzá kell szokni Az a helyes kommunista gyakorlat, hogy mindig az élet által napirendre tűzött nehézségekkel foglalkozunk. Ez azonban ne nyugtalanítsa az embereket, hiszen négyéves tapasztalatuk azt is megmutatta, hogy ha mi elhatározzuk, hogy a nép széles rétegeit érintő kérdésekről akarunk dönteni — váltson ki az a döntés tapsvihart, vagy némi kis fejcsóválást —, mindenben mindig a tömegekkel együtt politizálunk. S ettől nem fogunk eltérni, mert ez a helyes kommunista gyakorlati

A kommunisták és pártonkívuliek szövetsége a mi egyik fő erőnk

— Vannak a fejlődés közben akadályok is. A leküzdésükre rendelkezésre álló erőkről beszélve, engedjék meg, hogy mindenek előtt a kommunisták és pártonkívü- liek szövetségét említsem. Ez a mi egyik fő erőnk Az Elnöki Tanácsban, a kormányban éppúgy, mint itt, az országgyűlésben és valamennyi fontos társadalmi intézményünkben. Szerencsére mindinkább kialakul nálunk az a ezokás. hogy azt szidjuk, aki szunyókál, vagy rosszul dolgozik. anélkül, hogy tekintettel lennénk arra, hogy párttag-e vagy pártonkívüli.

— A mindennapi munkában éppúgy, mint a vezető testületekben összeforrnak nálunk nz emberek, párttagok, pártonkívüliek, s ez társadalmunk igen nagy ereje A szakszervezetekben például körülbelül 250 000 funkcionárius tevékenykedik, beleértve az egyszerű bizalmiakat is. akik a munkapad mellett dolgoznak. A 250 000 emberből körülbelül 70 százalék párA magyar—őszi

«— Engedjék meg, hogy röviden érintsem a külpolitika egy-két kérdését. Részletesen beszéltek itt a vitában az osztrák—magyar kapcsolatokról. Valamennyi szomszédunk közül Ausztria az egyetlen kapitalista ország. A gyakorlatban kellene realizálnunk a magyar szocialista és az osztrák kapitalista állam nemcsak békés egymás mellett élését, hanem jószomszédi viszonyát is. Mi nem szűnünk meg ezért fáradozni. Nagyon egyetértek azokkal az elvtársakkal, akik azt mondják: nem mi vagyunk felelősek

tonkívüli és elmondhatjuk: segítik a párt politikáját. Vagy vegyük a Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Félmillió tagja közül körülbelül 10 százalék párttag. Velük együtt a pártonkívüli fiatalok százezrei képviselik és hajtják végre a párt politikáját Hasonló a helyzet a nőmozgalomban. ^ A Hazafias Népfront bizottságaiban 1.10 ezer ember dolgozik. Ezenkívül van körülbelül 200 ezer népfront-aktivista. Valamennyien dolgoznak, mozgósítják a tömegeket, tettekkel bizonyítják eltökéltségüket, hogy a kommunistákkal együtt tevékenykednek a párt politikájáért.

— Ebben az összefogásban van a mi erőnk. Erre az erőre támaszkodunk, amikor most ismét a munkásosztályhoz, a parasztsághoz és az értelmiség legiobbjaihoz fordulunk: segítsék nagy történelmi feladatunk befejezését, a mezőgazdaság szocialista átszervezését.

rák kapcsolatok

azért, hogy ez jelenleg nem így van.

, — A határon túl, Ausztriában nagyon jól tudják, hogy mi békés, jószomszédi viszonyt. akarunk. Szent meggyőződésem, hogy mi Ausztriával nemcsak békésen fogunk egymás mellett élni. hanem végül is nagyon jó szomszédi viszonyt tudunk kialakítani minden gáncsosko- dás és közbeeső zavaró epizód ellenére is. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az ilyen epizódokért felelős személyeket nem nálunk, hanem a határon túl, Ausztriában keU keresni.

A békés egymás mellett, élés a történelem elemi erejű követelése

— Másik megjegyzésem az Egyesült Államokkal való viszonyunkra vonatkozik. Meggyőződésem, hogy az Egyesült Államokkal is ki tudjuk és ki fogjuk alakítani a normális kapcsolatokat. Békésen, 9 békés egymás mellett élés jegyében elférhetünk egymás mellett a földtekén, annak ellenére, hogy itt szocialista társadalom van és lesz, ott pedig még kapitalista rendszer van. A békés egymás mellett élés a történelem elemi erejű követelése.

— Méltatlan, igazságtalan és sértő volt a bennünket érintő mozgáskorlátozás New Yorkban. De volt ezzel kapcsolatban másik érzésem is. A New York Times egyik tudó sítúrának el is mondtam.

Nézze — mondtam neki —,

rám nézve személyileg ez a mozgáskorlátozás sértő, de nem volt kellemetlen. Részben azért, mert egész jó társaságban voltam. Tudják, hogy négy embert „tiszteltek meg” így: Hruscsov elvtársat, Mehmet Shehu elvtársat, Fidel Castrót és engem. A társaság tehát nem volt rossz. Eszembe jutott 1932 februárja, amikor a börtönből kifelé tartva, a toloncházban megjelent előttem az akkori horthysta belügyminisztérium egyik főtisztviselője, és közölte, hogy én, mint kommunista, nem hagyhatom el Budapest határát. Mondtam a New York-i tudósítónak: nem először történik meg velem hogy egy bizo n-os börze4?1 nem hagyhatok el. Előtör a

Horthy-fasiszta rendőrség büntetett ezzel. Az a tilalom

— mondtam az újságírónak

— már nem áll fenn, az a főtisztviselő egész rendszerével együtt a múlté már, én pedig, az egykori magyar kommunista ifjúmunkás még mindig itt vagyok, sőt New Yorkban vagyok! (Nagy taps-) Én az ilyesfajta újkori mozgáskorlátozásnak sem jósolnék sokkal nagyobb jövőt, mint annak idején a Horthy főtisztviselője által számomra előírt korlátozásnak.

— Valamikor valóban joggal mondhatta magáról az Egyesült Államok, hogy a haladás, a demokrácia hazája. Hajdanában a feudális Európából sok ember menekült oda és menedéket talált a reakció ellen. Ma egész más a helyzet: ellenkező „hírnevet" sikerült szerezniük az Egyesült Államok vezetőinek: a világ mir den elcsapott fasiszta diktátora, hitleristája, nyilasa, bukott ncpnyúzó ja úgv tavad hozzájuk, mint a mágneshez; bennük lelnek fő patrónusukra. Ügy gondolom, jobban kellene tőlük tartanunk, ha lemondanának erről a nagyon is kétes hírnévről Mert a hidegháború, a reakció világméretű támogatása

végső fokon visszacsap és zsákutcába viszi az amerijcai imperialisták politikáját.

— Vannak ott is progresz- sz£v, józangondolkozású emberek, akik hívei a békés, normális egymás mellett élésnek és elég tiszteletreméltó bátorsággal képviselik is álláspontjukat. Tie’-em szerencsém van ismerni a Cyrus Eafok-házaspárt. Én tisztelem ezt a házaspárt, annak ellenére, hogy milliárdos. Bevallottan tőkés, nagykapitalista. De a háború ellen van, a korlátozás nélküli kereskedelem és érintkezés, a békés és normális egymás mellett élés híve a különböző társadalmi rendszerű országok között.

— Nixon már megbukott, Allan Dulles is meg fog bukni. De Cyrus Eaton, ha az ő vonala győz, sajnos, még jóidéig nem fog „megbukni”. (Derültség.) Az ő vonalával kell majd birkóznunk. S feltétlenül el kell érnünk — ehhez viszont jó pár évig kell nyomnunk a gombot —, hogy az egy főre eső termelésben és fogyasztásban majdan túlhaladjuk a legfejlettebb kapitalista országokat, köztük az Egyesült Államokat is.

A moszkvai tanácskozásokon tovább erősödött a nemzetközi munkásmozgalom egysége

Kádár János beszéde további részében a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásával foglalkozott.

— Elmondhatjuk, hogy a tanácskozás heteiben Moszkvában dobogott a nemzetközi munkásosztály szíve. Ez a tanácskozás a világ legfontosabb eseménye volt, mert az emberiség jövőjét a munkás- osztály fogja megszabni és meghatározni. A nyolcvanegy kommunista és munkáspárt képviselőinek, a nemzetközi munkásosztálynak döntései az emberiség jövőjét formálják. Joggal mondhatjuk, hogy a moszkvai tanácskozás történelmi jelentőségű volt.

— A tanácskozás széleskörű elvtársi eszmecsere volt, amelynek során fő politikai vonalunk és egységünk tovább erősödött. Erősödött a Szovjetunió Kommunista Pártjának tekintélye. Erősödött a Szovjetunió Kommunista Pártja és Kína Kommunista Pártja, valamint a többi testvéri pártok összefor- rottsága és egysége. Ez is nagy hordereiű tény a jövendő harcok szempontjából. Az a fő irányvonal erősödött tovább, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága — Hruscsov elvtárs vezetésével — 1953- ban nyitott meg a személyi kultusz és annak minden káros kinövésével szemben, amikor is félrelökték a szocialista fejlődés útját gátló köveket. Ez a fő politikai vonal uralta a történelmi jelentőségű XX. kongresszust, ahol sok tekintetben tovább fejlesztették a marxizmust, s amelynek hatása új, friss lendületet vitt az egész nemzetközi munkásmozgalom harcába. Ez hatotta át az 1957-es moszkvai tanácsk záson született nyilatkozatot, i így ez a fő politikai vonal a Szovjetunió Kommunista Pártjának irányvonalából a világ kommunista mozgalmának fő irányvonala lett. S most tovább erősödött. Tovább erősödött a nemzetközi munkás- mozgalom egysége, a Föld valamennyi népének javára.

—• Tisztelt képviselőtársaim! Amikor mi itt a mező- gazdaság fejesztéséről, a szocialista társadalom alapjainak lerakásáról tanácskozunk, a szocialista Magyarország felépítésének kérdéseiről beszélünk, jó, ha tudjuk, hogy ez a célunk egybeesik az emberi haladással. Jó tudnunk, hogy népünk ma az emberi haladás élén járó nemzetek sorában van. Nem a múlthoz, a jövőhöz kötötte sorsát a magyar nép: a világ fejlődésének fő áramlatában, a szocialista fejlődés áramlatában haladunk.

A marxizmus—leninizmus lángja kiolthatatlanul lobog a Föld minden országában

— Mi 81 kommunista és

munkáspárt küldötteivel tanácskoztunk együtt. A 81 közül 12 párt volt olyan, amelynek hazájában a munkásosztály van uralmon, amely párt egy ország életét irányítja. Erre a 12 pártra különösen nagy felelősség hárul, s engedjék meg, hogy ezt a felelősséget egy kicsit a mi parlamentünkre is átvigyem Azok a kommunista hazafiak, akikkel a moszkvai tanácskozáson együtt ültünk, számítanak ránk; várják tőlünk is, hogy eredményesen, iól dolgozzunk. Nemcsak a Szovjetunióra, hanem minden egyes szocialista országra, tehát a Magyar Népköztársaságra is bizalommal és mint véldára tekint a világ minden elnyomottja. Szeretnék ha úgy dolgoznánk, hogy salát népük előtt példának említhessék a mi hazánkat is: nézzétek, ott van a Magvar Népköztársaság, a szabad em

béri élet és boldogság hazája, ahová a szocializmus útja vezet.

— Mi a felszabadult szocialista népek családjához tartozunk; ez ad nekünk erőt. S a mi erőnk is ad valamit ahhoz a nagy nemzetközi erőhöz, amely a népek jövőjét védi, biztosítja.

„Az imperializmus semmiféle erőlködése nem állíthatja meg a történelem előrehaladását. Létrejöttek a szocializmus további döntő győzelmének szilárd előfeltételei. A szocializmus teljes győzelme elkerülhetetlen” — állapítja meg a Nyilatkozat, s hozzáteszi: a kommunista világmozgalom korunk legbefolyásosabb politikai ereje, a társadalmi haladás legfontosabh tényezőié lett.

— Mi, akik ott lehettünk a moszkvai tanácskozáson, szinte tapinthatőan éreztük azt a Veyőzhetetien erőt, amelynek magunk is részesei vagyunk. öt világrész kommunista és munkáspártjainak képviselőit hallva, mégin- kább meggyőződhettünk arról, hogy a kommunizmus lángja, a marxizmus-leniniz- mus —< amelynek világító fáklyáját Marx és Engels gyújtotta meg, s Lenin emelte magasra ■<— kiolthatgtlanul lobog immár a föld minden országában.

— S milyen célt tűz maga elé a nemzetközi kommunista mozgalom? „A kommunisták történelmi küldetésüket — mondja a nyilatkozat — nemcsak abban látják, hogy világméretekben megszüntessék a kizsákmányolást és a nyomort és örökre kizárják az

emberi társadalom, életéből bármilyen háború lehetőségét, hanem abban is, hogy már a mi korunkban megszabadítsák az emberiséget a háború rémétől.“

— A világ kommunista pártjai minden erejüket e nagy történelmi küldetés megvalósításának szentelik. Mi magyar kommunisták is, mert forrón óhajtjuk, hogy a magyar munkás, paraszt, értelmiségi szabad társadalomban alkothasson, hogy egészségesen nőjenek fel a magyar gyerekek, fiatalok, hogy békében éljenek a magyar nők, férfiak és békében pergethessék napjaikat a munkában elagottak. Azt akarjuk, hogy virágozzék hazánk földje.

Változatlanul tovább haladunk helyes politikánk útján

— Kedves elvtársak! Tisztelt képviselőtársaim! — A moszkvai nyilatkozat elítélte a revizionizmust, az imperialistákkal való megalkuvást, az imperialisták előtti meghajlást. Elítélte a dogníatiz- must, a tömegektől való elszakadást. Pártunk egész politikája, immár négy éve folytatott szilárd és állhatatos kétfrontos harca tehát — amely egy időben harcol a revizionista árulás, valamint a dogmatizmus és a szektariá- nizmus ellen — ezen a tanácskozáson *újabb igazolást és megerősítést nyert a nemzetközi munkásosztály által.

— Bennünket sokan azzal vádoltak — és talán ma is vádolnak —, hogy túl kemények voltunk, mert határozottan szakítottunk és leszámoltunk a revizionista árulókkal és az ellenforradalmárokkal. Ez nem baj. A nép ellenségeivel szemben pártunk ilyen lesz a jövőben is. Más oldalról viszont azzal vádoltak bennünket, hogy túl puhák, engedékenyek, revizionisták vagyunk. Miért? Mert nem az ellenséget kerestük minden emberben, hanem az embert, még azokban is, akik négy évvel ezelőtt szemben- álltak velünk, vagy legalábbis az emberi vonásnak azt a maradványát, amelynek segítségével a megtévedteket is visszavezethetjük a helyes útra. Bízunk abban, hogy pártunk e tekintetben is ilyen lesz a jövőben. Mert pártunk azt tartja — ugyanezt vallja kormányunk, parlamentünk is —, hogy rendszerünket mindenkor vaskézzel kell védeni minden belső és külső ellenséggel szemben, de mindig emberi módon kell bánni az emberekkel. (Taps.)

—- Nem tettünk és nem teszünk engedményt a jövőben sem, sem a revizionizmusnak, sem a dogmatizmusnak és a szektariánizmusnak. Pártunk megmarad a marxista-leninista úton, következetesen kitart az igazi, tényleges kommunista politika mellett.

— Tisztelt képviselőtársaim! Nincs tehát semmiféle fordulat a mi politikánkban. Az eddigi úton megyünk tovább. Ugyanazt a politikát valósítiuk meg a társadalom egész életében, az államéletben, amellyel népünk, kormányunk, országgyűlésünk eddig is egyetértett és amelynek végrehajtásában egységesen támogatja Közvonti Bizottságunkat. Népünk saját tapasztalatai alapján győződött meg e politika helyességéről és nem kívánja, hogy változtassunk rajta. Inkább azt várja hogy még következetesebben és jobban végrehajtsuk azt a volitikát, amely immár négy esztendeje áthatja az egés- országot. az államéletet. Bízunk abban, hogy pártunk a néppel még erősebben összeforrva küzd az előttünk lévő feladatok megoldásáért. Ez a bizalom adja azt a meggyőződést, hogy a következő években fellendítjük a mezőgazdaságot is és végig visszük a nagy történelmi művet: a mezőgazdaság szocialista átalakítását, s befejezzük hazánkban a szocialista társadalom alapjainak lerakását.

— Meggyőződésem, hogy a következő évek a munka» a szívós harc és nem egyszer az egymás közötti vita évei lesznek. De a gazdag eredmények évei is, egész népünk javára. (Hosszan tartó, lelkes, nagy taps.)

Az országgyűlés határozata

Kádár János beszéde után az országgyűlés határozatot fogadott el. A határozat a következő:

»Az országgyűlés a földművelésügyi miniszternek a mezőgazdaság helyzetéről és az előttünk álló feladatokról adott tájékoztatóját tudomásul veszi, jóváhagyja a forradalmi munkás-paraszt kormánynak a falu szocialista átalakítására és a mezőgazdasági termelés fejlesztésére Irányuló politikáját.

Az országgyűlés helyesli a kormánynak azt az elhatározását, hogy a tél folyamán a termelőszövetkezeti mozgalom győzelemre juttatásával lényegében fejezzük be a mezőgazdaság szocialista átalakítását. A falu szocialista átszervezésének sikeres befejezésével még szilárdabbá válik a népi hatalom, a munkás-paraszt szövetség, a Ma- avar Népköztársaság, megteremtjük alanlát a nagyobb hozamú mezőgazdasági termelésnek. Ez érdeke a munkásosztálynak. magának a dolgozó parasztságnak, egész «énünknek.

Az országgvfilés atá«Ha. és

*an<«!n|ta tprme’ős-öveP-n

aeti parasztság» a falusi értelmiség, a munkásosztály legjobbjainak: meggyőző, jó szóval adjanak megfelelő baráti segítséget ahhoz, hogy a még egyénileg dolgozó parasztság újabb tíz- és százezrei bátran válasszák a szövetkezeti gazdálkodást, amely Immár a parasztság egésze számára nyitja meg az emberibb, jobbmódú életet, a kultúráiig felemelkedés lehetőségét.

A termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésének munkáia mellett az országgyűlés felhívja a figyelmet a mezőgazdasági termelés és felvásárlás megiavításá- nak időszerű tennivalóira, — általában a termelőszövetkezetek, — állami gazdaságok, erdőgazdaságok gazdálkodásának eredményesebbé tételére, különösen pedig a mezőgazdaság] igazgatás és a felvásárlási apparátus munkájának ha4ározott megjavítására. Mindez nagyon fontos előfeltétele a második ötéves tervben, 3 "zen belül az 19fi1-es mező* gazdasági forvhen a mezőgazdaság előtt álló jelentős termelési és árutermelési fel- a dgi«k eredményes megoldá- sának-’* • .