Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-11 / 292. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. december 11. Milyen legyen a termelőszövetkezeti jövedelem helyes elosztása? — Az ankét összefoglalója — Az ankét résztvevői a ta­nácskozás alapján a követ­kező megállapításokat és ja­vaslatokat tették: — A megyei pártbizottság ágit. prop. osztálya és a Szol­nok megyei Néplap helyesen tette, hogy néhányórás vitá­ra e kérdésben a legérdekel- tebbek egy részét összehívta. Az itt elhangzott vélemények alapján a sajtó, valamint az agitáció és a propaganda a maga eszközeivel eredmé­nyesen hozzájárulhat a jöve­delemelosztás különböző módszereinek elterjesztésé­hez. — Egyetértünk a bevezető előadásban említett fő mód­szerek mindegyikével. Bár NEM LEHET SABLONOSÁN ALKALMAZNI EGYIK MÓDSZERT SEM, mert azok nemcsak termelő- szövetkezetenként, — hanem még üzemáganként is változ­hatnak. Egyetlen termelőszö­vetkezeti vezető sem képzel­heti azt, hogy a náluk be­vált jövedelemelosztási mód más tsz-ekben is éppen olyan hasznos lenne. Csupán egy- egy módszer alkalmazása, le­gyen az garantált munkaegy­ség, eredményességi, vagy premizálási módszer, nem oldhatja meg a kérdést. An­nak megállapításához, hogy az adott szövetkezetben mi- .yen módszert vezessenek be, gondos előkalkuláció, alapos elemző munka szükséges. — Utána pedig rendkívül pon­tos tervezésre, körültekintő vezetésre, üzemszervezésre van szükség ahhoz, hogy ezek a különböző módszerek kamatozzanak. — Egyetértünk azzal, hogy a hagyományos munkaegy­ségrendszer — mint alap — jó. Vannak itt olyan tsz-el- nökök, akik 10 éves szövet­kezeteket vezetnek, ahol a körülmények már úgy ala­kultak, hogy egyértelműen kimondhatják: náluk a ha­gyományos munkaegység­rendszer rugalmas alkalma­zása megoldja a kérdést, s nincs szükség arra, hogy más jövedelemelosztási rendszer­re térjenek át, vagy premi­zálást alkalmazzanak. Azt is leszögezhetjük, hogy a ha­gyományos, klasszikus mun­kaegységrendszernek vannak ellentmondásai, de ezeket ki lehet küszöbölni, ha megfe­lelően alkalmazzuk, a nor­mákat a helyi viszonyokra alakítjuk át. Azokban a ter­melőszövetkezetekben mind­ez megvalósítható, ahol a munkamorál-, a munka- és üzemszervezés megfelelő fo­kon áll. — Vita volt a terület fel­osztásáról is. Nem osztjuk azokat az állításokat, melyek azt vallják, hogy a terület­felosztás nem más, mint a nagyüzem kisparcellákra va­ló felosztása. Néhány terme­lőszövetkezet kivételével, te­hát a közös gazdaságok több­ségében a munkaigényes nö­vényeknél jónak tartjuk a területfelosztást. Természete­sen ezt a módszert sem sab­lonosán alkalmazzuk, hanem úgy, hogy az a szövetkezeti gazdák és a családtagok be­vonását, valamint a gyors és jóminőségű munkát ered­ményezze, EGYETÉRTÜNK A GARANTALT MUNKA­EGYSÉGRENDSZERREL, s azzal is, hogy ennek beve­zetéséhez jelentős anyagi alappal kell rendelkeznie a termelőszövetkezeteknek. Ezt a módszert csak olyan tsz- ben szabad alkalmazni, ahol a szocialista felhalmozás, a bővített újratermelés mellett hosszú évekre előre biztosí­tani tudják a termelőszövet­kezeti gazdáknak az évről évre fokozódó jövedelmet. Egy adott esztendő kiemel­kedő termelési eredménye semmi esetre sem ösztönöz­heti erre a tsz vezetőit, mert a garantált munkaegység csak úgy biztosítható, ba a közös gazdaságban van in­duló alap, van bizonyíték arra, hogy ez az alap évről évre növekedni fog, a bőví­tett újratermeléssel párhu­zamosan. Már a tervezésnél ügyelni kell arra: a garan­tált munkaegységelőleg való­ban garantált legyen, s ne csak egy-két évre, hanem több esztendőre és növekvő tendenciával. —- Elég sok szó esett itt AZ EREDMÉNYESSÉGI MUNKAEGYSÉGRŐL. is. Ennek bevezetése, kiszá­mítása különböző üzemágak­ra, valamint az üzem egészé­re rendkívül bonyolult és olyan adminisztrációs appa­rátust igényelne, amely drá­gítja a termelést. Egy-egy közös gazdaságban is változó a talajadottság, s ennek kö­vetkeztében azonos mennyi­ségű és minőségű munka mellett is különböző a ter­méseredmény. így szinte ki- küszöbölhetetlen, hogy arány­talanságok ne jöjjenek létre a termelőszövetkezeti gazdák jövedelmét illetően. Ez pedig a mimkamorálra lenne káros hatással. Az eredményességi munkaegységrendszer a rend­kívül sok hibaforrás miatt, a jelentősebb területtel rendel­kező termelőszövetkezeti gaz­daságokban nem vált be, s ennek széles körben való al­kalmazását nem is javasol­juk. •— Baráth elvtárs elmon­dotta, hogy szőlős területen milyen módszereket alkal­maznak: ez eredményességi munkaegységrendszer — kombinálva természetbeni ösztönzéssel, — vagy annak pénzbeli értékével. Egy-egy szövetkezeti gazdának évek­re kiadják a szőlőterületet, amelynek megműveléséért meghatározott alap munka­egységet írnak jóvá. A ter­melési terv túlteljesítése ese­tén természetbeni, vagy pénz- beni prémiumot kap a tsz- tag. Az eredményesség ab­ban jelentkezik, hogy ha pél­dául másfél hold szőlő ter­mésátlagát 25 mázsában ha­tározták meg, a szövetkezeti gazda ennek megtermeléséért a meghatározott munkaegy­séget kapja. Ha keyesebbet termel, ’ annyival kevesebb munkaegységet írnak jóvá. Többtermelésnél viszont a terven felüli mennyiségből természetben is részesül a munkaegységen felül. Az eredményességi jövedelemel­osztási módszernek ezt a for­máját a szőlős vidékeken fel­tétlenül javasoljuk alkal­mazni. Budai elvtárs említette azt a módszert, amikor a ter­melőszövetkezet szerződést köt a szövetkezeti gazdával. Például meghatározzák, hogv 3 hold kukoricánál ilyen és ilyen munkát kell elvégezni és 18 mázsás átlagtermést kell elérni a meghatározott munkaegységért. Aki a ter­vet teljesíti, a kívánt munkát elvégzi, a munkaegységen félül a termés 10 százalékát természetben kapja. Ilyen módszert már néhány terme­lőszövetkezetben — például a szajoli Vörös Csepel Tsz-ben alkalmaztak. HELYES CÉLT SZOLGÁL más közös gazdaságoknak is javasolhatjuk. — A pénzbevétel utáni ré­szesedés is hasznos és ered­ményes lehet egyik-másik termelőszövetkezetben, külö­nösen olyan helyen, ahol a szövetkezeti gazdák sokkal jobban ragaszkodnak a pénz­hez, mint a természetbeni jut­tatáshoz. A pénzbevétel utá­ni részesedést speciális növé­nyeknél — zöldség, dohány és még néhány ipari, vagy szerződött növénynél — al­kalmazzák, ahol az időbeni előállítás és a minőség na­gyon fontos. A részesedés történhet úgy, hogy 100 fo­rint bevételből 40 forint a szövetkezeti gazdáé, vagy minden 100 forint bevétel­után meghatározott — egy, egy és fél — munkaegységei írnak jóvá, amire természet­beni részesedést osztanak. — Különböző vélemények hangzottak el a prémium­mal kapcsolatban. Ennek is legalább annyi ellentmon­dása van, mint a hagyomá­nyos 'munkaegységrendszer­nek. Amikor ml a premizá­lás mellett törünk pálcát, olyan céllal és elgondolással tesszük, hogy A TERMELŐSZÖVETKEZE­TI GAZDÄK ÉRDEKELTSÉ­GÉT FOKOZZUK A TÖBB­TERMELÉSBEN és — természetesen nem ki­zárólag «ezen keresztül — megteremtsük az alapot ah­hoz, hogy a jövedelemelosz­tás magasabb formáját al­kalmazhassuk. Mire hívjuk fel a figyelmet mégis ennél? — A prémiumrendszer ki­dolgozásának. alkalmazásá­nak az a célja, hogy előse­gítse a többtermelést, a kö­zös munkában való . maxi-; mális részvételt, a munka-; idő maximális kihasználá-; sát és a családtagok terme-! lésbe való bevonását. Fel­tétlenül fontos a prémium- rendszer alkalmazásánál is a reális, pontos tervezés- — Egyes termelési ágakra, — üzemágakra, ezen ^ belül egyes növényféleségekre, valamint az állattenyésztés főbb munkaterületeire is legyen kialakított prémium. Ezen keresztül — ha nem is tudjuk az ellentmondásokat kiküszöbölni, nagymérték­ben ellensúlyozhatjuk azo­kat — biztosíthatjuk, hogy ne következzék be arányta- lanság — Az állattenyésztésből alkalmazott módszerekről itt az ankéton külön nem beszéltünk. De azt leszögez­hetjük, hogy a jövedelemel­osztási módszereket ezek­nek az elveknek a figyelem­bevételével kell kialakítani az állattenyésztésben is. Itt is a magasabb hozamokat premizáljuk. Például ha a tehenészetben a szövetkezeti gazda a tejtermelést a ter­vezett 3000 liter fölé emeli, vagy a borjuszaporulatot 100 tehén után 75-ről 85-re emelte, a hizlalásnál na­gyobb súlygyarapodást ért el — premizálni kell. Ügyelni kell arra, hogy a tervezés reá-] lis legyen, ne készítsünk túl-; feszített, de nagyon laza tér-; veket sem, mert így a pré-; mium nem lesz vonzó. Feltétlenül változtatni kell; azon a fonák helyzeten, ame-; lyet esetenként a vezetők; premizálásánál tapasztalunk.; A PREMIZÁLÁS AZ EL-; NŐKTŐL A SZAKVEZETŐ-; KŐN KERESZTÜL A MUN-! KACS AP AT VEZETŐKIG 1 TERJEDJEN, tehát elsősorban azokat! érintse, akik közvetlenülj részt vesznek a termelésben,! vagy annak irányításában. —; Ki kell dolgozni annak a; módszerét is, miként premi-; zálják azokat, akik az anyagi; termelésben közvetve vesznek I részt. Például adminisztratív j munkaerők, gépkocsivezetők, j bognárok, kovácsok stb. He-; lyesnek tartjuk a traktorosok; premizálását, de itt szintén; speciális elbírálás alapján kell eldönteni, hogy milyen módon. Az mindenképpen hasznos, ha a traktorosok nemcsak a normálholdak tel­jesítésében, hanem a termés­hozam fokozásában is érde­keltek; — A célprémium kérdésé­ben a kollektíva leszögezi, hogy ennek általános alkal­mazása nem helyes. A jövő­ben az anyagi ösztönzés rend­szerét úgy kell kialakítani, hogy célprémiumra voltakép-i pen ne legyen szükség. Kivé­teles esetben, egyes speciális munkák elvégzésénél helye­selhetjük a célprémium ki­tűzését. Például az öntözés minősé­gi és záros határidőn belüli ARBUZOV: VÁNDORÉVEK Magyarországi ősbemutató a szolnoki Szigligeti Színházban Amikor a bemutató kö­zönsége kitódult a ruhatárba, a dicsérő megjegyzéseken kí­vül olyan vitát, beszélgetést is lehetett hallani, amely a darab erkölcsi mondanivaló­jával volt kapcsolatban. Az emberek felidézték saját ifjú­ságukat, saját vágyaikat és megpróbáltatásaikat. Egyik, ismerősöm őszintén elmon­dotta, hogy ő is állt már olyan válaszút előtt, mint a darab hőse. Ha mást nem is ért volna el az író, mint ezt a hatást; az emberek elgon- dolkozását életük erkölcsi normái, buktatói, sikerei fe­lett, akkor is sokat adott vol­na. De Arbuzov ennél többet nyújtott. Művészien ábrázolt örök emberi törvényeket. , De sokat is hallottunk mindannyian diákkorunkban a vándor mesterlegények, a valcolók romantikus életéről! Persze, azóta sok más isme­retre is szert tettünk. A ván­dor iparoslegények életéről lekopott a romantika, de meg­maradt az igazi tartalma: a vándorlásban eltöltött évek megedzették, férfivá érlelték azokat a fiatalembereket, akik elindultak Európa or­szágútjain szakmát tanulni, világot látni. Ezért érezzük írói telitalálatnak a darab cí­mét. Nemcsak Vegyernyikov, a darab hőse, hanem a többi .szereplők is mind ilyen ván­dorok, akik évek hosszú, so­rán át változnak meg és lesz­nek igaz emberré. Melyek és milyenek is ezek az évek? 1937-ben indul a da­rab cselekménye és 1945 má­jusában ér véget. Nyolc év alatt kísérhetjük hőseinket végig életük útján, nyolc olyan év alatt, amelyből csak négy engedte meg az embe­reknek a békés építő és te­remtő munkát. A háború a darabnak csak egyetlen jele­netében mutatkozik a maga meztelen teljességében, még­is ott van a szereplők minden szavában, minden gesztusá­ban és katalizátorként siette­ti az emberek jellemének ki­kristályosodását. A darab kulcsproblémá­ja Sura Vegyernyikov fiatal orvos jellemének átformáló­dása és — bár nem szeretem a nagy szavakat — mégis így kell jellemeznem: igaz ember­ré válása. Vegyernyikov bo- nyulult jellem. Afféle mo­dern Peer Gynt, önző, a saját egyéniségét, a saját énjét mindenek- fölött és mindenki ellenében szerető valaki. Ál­modozó, lusta, ugyanakkor szertelen. Melegszívű és ke­gyetlen. Az ő vándorlása azonban alapvetően különbö­zik Peer Gynt-étől. Ibsen or­das világával szemben a Ván­dorévek hőse ezt az utat a szovjet valóságban teszi meg, és e pontos logikával felépí­tett út végén lesz az álmodo­zóból, a kényelmes emberből hős, szerelméről lemondani kész és saját egyéni érdekeit háttérbe szorító igaz ember. Dp prt a? utat a darab min- HIHIIIIUItlMIIIIIUIIimilillllllllllllKlllllllllir Időjárásjelentés Várható időjárás: Felhőát­vonulások, többfelé esővel, helyenként zivatarral, időn­ként élénk déli, délnyugati szél. Az évszakhoz képest még enyhe idő. Várható legmagasabb hő- mérséket keleten 11—14, nyu­gaton 8—11 fok között. Távo­labbi kilátások: A jövő hét első felében a hőmérséklet csökken. * * • elvégzésénél, vagy a silózás­nál. A célprémiumot tehát akkor tanácsos alkalmazni, ha egy feladat másként nem oldható meg, s az a többter­melést szolgálja. • E nagyon fontos kérdésben a tanácskozás, a vita nem zá­rult le. Bizonyára sok terme­lőszövetkezeti vezetőnek, szö­vetkezeti gazdának van hasz­nos javaslata, elgondolása a szövetkezet jövedelemelosz­tásával kapcsolatban. Kér- iük, írják meg ezeket szer­kesztőségünknek, hogy la­punk még hathatósabban se­gíthesse a jövedelemelosztás helyes módszereinek elter­jesztését. den jelentősebb szereplőjénél végigkísérhetjük. Azt is le­hetne mondani, hogy ennek a darabnak nincs főszereplő­je, csak főszereplő. Olga, Luszja, Galina, Lavruhin és a többi szereplő mind keresz­tül mennek a katarzison, az évek és a lélek tisztító viha­rain. Nézzük pl. Olgát, Lav­ruhin menyasszonyát. Az el­ső jelenetben vidám, gond­talan diáklány. Becsüli és szereti Lavruhint, a komoly fiatal orvost, bár láthatóan nem szerelmes belé. Aztán jön Vegyernyikov és a szenvedé­lyes, álmodozó rohamrpal ve­szi be Olga szívét. Vegyer­nyikov nős. Luszja, a felesége szenved a féltékenységtől és közben minden gyengeségé­vel együtt imádja férjét. Olga tudja ezt jól, mégsem tud vé­dekezni, úgy érzi, joga van a boldogsághoz. Ez az érzés csak erősödik, amikor Ve- gyernyikovval a fronton ta­lálkozik. Azután vége a hábo­rúnak, hazaérnek és otthon rádöbbentik .őket az emberek, arra, hogy a más élete árán nincs joguk boldognak; lenni. Olgában, ebben a csodálatos asszonyban van elég erő el­búcsúzni és összetört szívvel elutazni. , Veoyernyikovot je­lentős embernek tartja egész környezete. Szeretik őt min-, den hibája, féktelen önzése, könnyelműsége ellenére. Sze­retik benne a tehetséget, az emberek szolgálatára hiva­tott leendő tudóst. És ez a szeretet megváltoztatja. Nem egyszerre, nem sematikusan. Lassan, fokozatosan. Napnál világosabban értetik meg ve­le, hogy egyedül, mindig egyedül semmire sem megy. Hogy a közösség nem frázis, hanem társadalmunkban élő és ható valóság. Arbuzov kitűnő író. Ez a harmadik darabja, amit Ma­gyarországon bemutattak. — Nem szándékozom rangsorol­ni, hiszen e tehetséges írónál éppen az az érdekes, hogy minden darabja egyedi, az más és más problémáját veti fel. A három darab annyiban egyforma, hogy mindegyik az emberi élet valamilyen jel­legzetes vonását emeli ki és prizma üvegeként megannyi színekre bontja a látszólag egyszínű világot. Ez a színda­rab is ilyen felbontó módszer­rel készült. Alkotója az egész életet és a jellemek mély, bel­ső fejlődését vetíti elénk. Ta­lán nem akadt egy olyan né­ző sem, aki valamilyen for­mában ne érezte volna: ró­lam van szó. Ez a darab nagy erénye. A Vándorévek írója szakít a szokásos hármas tagolással és lényegében nyolc képbe sűríti össze a történést. A ké­pek, bár egymásnak szoros következményei, önmagukban is egységesek. Nem annyira -prt drámai szerkezet, mint epikus, sőt helyenként lírai képsorok összessége a darab. Az első jelenet, ahol a fiatal- "i’vatók barátjuk nyaralójában gyűlnek össze, kimondottan lírai csengésű. A remekül exponált frontjele­net sem nélkülözi ezt a cso­dálatosan szépen csengő lírai alaphangot. Nógrádi Róbert rendezése azt bizonyítja, hogy színhá­zunk főrendezője a legna­gyobb feladatok megoldására is képes. Művészi fejlődése szemmellátható, ebben a mun- kájábán úgy érezzük, az író teljesértékű társszerzőjévé lépett elő, aki biztoskezű kar­mesterként irányította az egész mű egységes, összehan­golt előadását. Talán csak azt jegyezhetnénk meg, hogy nem lenne helytelen az első jele­net helyenként túlzott vidám­ságát kissé tompítania. A front jelenet megkomponálá- sáért csillagos ötöst érdemel. Igen, ilyen volt a frontélet. Ezt igazolhatja, aki ott volt, érezheti az is, aki-csak hallo­másból ismeri. Somogyvári Rudolf (Ve- -^vernyikov) elmélyült, átgon­dolt alakítást nyújtott. Jel­lemfejlődése jól érzékelhető, megütött hangja tiszta, egy­szerű. Nem volt fölösleges gesztusa, elhibázott hangsú­lya. Úgy véljük, ez a legna­gyobb dicséret, amit egy szí­nészről elmondhatunk. Te­gyük még hozzá, hogy a har­madik jelenetben, amikor sú­lyos betegen keresi fel Olgát, alakítása talán a legemléke­zetesebb. Hegedűs Ágnes (Olga) sze­repében méltó partnere So- mogyvárinak. Vívódása, min­den apró rezdülése nagysze­rűen tükrözik az arcán. Né­majátékai rendkívül kifeje- zőek, a belső küzdelem min­den fázisát ki tudja fejezni, finom, sokszor alig érzékel hető eszközökkel. Kitűnő já­tékát látva, önkéntelenül is arra gondoltam, milyen kái Volt ezt a csupaszív, dráma­művésznőt olyan selejtes da­rab főszerepében játszatni mint amilyen az Alkalmi fér Helgája. Hegedűs Ágnesnek ilyen feladatokra van szüksé­ge, hogy művészi fejlődése az eddigieknél is magasabb!.: íveljen. Iványi József Lavruhinjn szépen formált, jól felépített alakítás. Ö az ellenpont Ve- gyernyikowal szemben. Nem egyéniség abban az értelem­ben, mint a főhős, de mint a becsületes, egyenes, egyszeri ember prototípusa a legfonto­sabb drámai funkciót tölti be. Úgy gondolom, kitűnően Andaházi Margit Luszjája az egyszerű szovjet asszony, így képzeljük el magunknak a maga áldozatkészségében és nagyságában. Elhisszük neki, hogy ilyen asszonyok dolgoz­tak a hátországban nehéz fér­fimunkán a frontért. Upor Péter, mint Pavlik, friss, fiatalos, kedves. Szere- tetre méltóan alakítja a fiatal tisztet, a szerető fiút. Tyll Attila Arhipovja jóízű hu­morral, elevenséggel megol­dott szerep. A humor mögött azonban érezzük a következe­tességet. Győri Ilona Galiná- ja is tetszett. Sértődött, sze­relmében csalódott emberből szemünk láttára válik valaki mássá, jobbá, igazabbá és bol­dogabbá is. Kaszab Anna jó- lelkű, öreg Tászja nénije, az idős művésznő utóbbi időben legjobban sikerült szerepe. A végtelenségig természetes, és szeretetreméltó, szinte érezni hogy ez a szeretet képes egy család összetartására,, anél­kül, hogy bárhol és bármikor tolakodóvá válna. Uj naivát avatott a színház Lovas Ág­nes személyében, aki kedves jelenség és otthonosan mo­zog a színpadon. Csak né­hány iskolás hangsúlyáról kellene még leszoknia. Nehez helyzetben van az újságíró, akit köt a terjede­lem. Hiszen minden epizód- szereplő is jót alkot, igye­kezve bebizonyítani, hogy nincs kis szerep, csak jó, vagy rossz színész. így dicsér­hetjük meg Molnár Miklóst, Benyovszki Bélát, az őrmes- is emlé­kezetest adó Tatár Endrét, a vonzóan játszó Jánosi Olgát, Juhász János csupaszív idős sofőrjét, Halász László tüzér alakítását és Sebestyén Éva ápolónőjét. Különösen ez utóbbi szerep megformálása tetszett nekünk a maga nyer­seségében és a nyerseségen átütő lírai hangvételével. — Hadd dicsérjük még meg Wahl Ferenc fővilágosítót, aki a fontos dramaturgiai funk­ciót betöltő világítási effek­tust hibátlanul, jól állította be és kezelte. A színház jól választott, jó darab lelkiismeretes megfor­málásában gyönyörködhetnek a színház nézői. HERNÁDI TIBOR KISLAKASÉPITÖK, TERMELŐSZÖVETKE­ZETEK FIGYELEM! Palafedést teljes anyag hozzá­adásával ­soron kívül Tállal a Tetőfedő KTSZ Debrecen, Pásti u. 5.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents