Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-10 / 291. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1960. december 10.

Kádár János elvtárs beszéde

(Folytatás az L oldalról.)

a normákat, akkor ez óhatatlanul hátrányos lehet a dolgozók egyes kategóriájára. Mindenki tudja ugyanis, alá termeléssel foglalkozik, hogy a műszaki fejlődés nem egyszerre és nem azonos szinten jelentkezik az iparágak összeségében. Ha tehát egyszerre azonos szinten rendezik a normákat az egész országban, akkor ez hátrányos lehet az olyan üzemben dolgozókra, ahol nem fejlődött arányosan a technika, vagy nem tartottak lépést a munkaszervezés korszerű követelményeivel. Ezért mi a normarendezés másik módját választottuk. Azt mondtuk, hogy a normarendezésnek folyamatosnak kell lennie.

— A gyakorlatban azonban mindez nem ment úgy,

ahogy 1957-ben elhatároz tűk. Miért nem? Gazdasági vezetőink egy részének gondolkozásában — talán az ellenforradalom egyik káros hatásaként — visszamaradt olyan ferde szemlélet, amely valamiféle népszerűtlen dolognak tekinti a normarendezést.

— Most óva intjük a gazdasági vezetőket mindenfaj ta kapkodástól; attól, hogy amolyan „dirr-durr bele” — alapon egy-két hét alatt akarják megoldani mindazt, amit két-három esztendő alatt elmulasztottak. A szocialista építés és a dolgozó nép elemi érdeke, hogy ezt a kérdést az előttünk álló évben körültekintően — és feltétlenül a dolgozókkal folytatott előzetes tanácskozások alapján — oldjuk meg.

Gazdasági vezetésünk némi javításra szorul

A másik tényező a gazdasági vezetés bizonyos nehézkessége. Állítom, hogy a mi gazdasági vezetésünk nem rossz. Lehetetlenség is volna az ellenkezőjét mondani, amikor a hároméves terv ilyen eredményeiről adhatunk számot. Gazdasági vezetésünk mégis bizonyos javításra szorul. Szocialista hazánkban az élet viharos tempóban megy előre és ez természetesen nagyobb lendületet kíván általában a dolgozó emberektől. Több fejtörést, gondolkodást és az új helyzethez való alkalmazkodást mindenkitől, méginkább a vezetőktől. — Vonatkozik ez elsősorban gazdasági vezetőkre.

Csaknem négy esztendő tapasztalata bizonyítja, hogy az általunk kidolgozott gazdasági irányelvek helyesek. Nem egészen következetes azonban a gazdaságpolitikai elvek érvényesítése a mindennapok gyakorlatában. — Most ezt kell megkövetelnünk.

■=— A gazdasági irányításban a vezetési módszerek felülvizsgálatán kívül — úgy gondolom — még egy nagyon fontos tennivaló van: erélyesebben követeljük meg a kommunista elvhűséget. Ha valakire fontos gazdasági feladatok végrehajtását bízzák, képviselje és hajtsa végre kellő elvhűséggel és állhatatossággal. Más szavakkal úgy is mondhatnám, hogy emberi helytállást kell követelnünk. A kommunista emberi helytállás fogalmának: a tisztesség az erkölcsi

bátorság olyan fokát, a közérdek olyan képviseletét követeli, amilyent ma szocialista hazánkban joggal várhatunk minden vezetőtőL

Most mindezzel összefüggésben visszatérek a normákra. Ebben a kérdésben már három hónapja bizonyosfajta ,rszavaztatás” folyik az üzemekben; a dolgozók széles körével vitatjuk meg. Nagyon jó tapasztalatokat szereztünk. Ha megkérdezzük a dolgozókat, kell-e több termék, több iparcikk, több élelmiszer — feltétlenül azt mondják, hogy kell. Rövidítsük meg a munkaidőt? Feltétlenül rövidíteni akarjuk. Mi is azt akarjuk

— miként a szovjet dolgozók,

— hogy mielőbb elérjük a hétórás munkaidőt. Akarjuk rendszeresen emelni az élet- színvonalat? Akarjuk és akarják a munkások is. De hogyan lehet rövidíteni a munkaidőt, hogyan lehet tovább emelni a* életszínvonalat? Csak többtermeléssel, csak jobb és gazdaságosabb munkával! A normának nem az a célja, hogy mi a munkásoknak kellemetlenséget okozzunk, hanem az, hogy a munkásság, a dolgozó nép élete évről-évre szépüljön, gazdagabb és jobb legyen.

Kádár János elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy a népgazdaság általános fellendítésének számos feltétele adva van. Mindenekelőtt maga a szocialista rendszer, a párt és a nép összefarrottsága, a helyes gazdaságpolitika, valamint a tömegek öntudata, tettvágya. Ez hatalmas erő!

nek több mint hetven százalékát adják. (Nagy taps).

Méginkább így van ez a mezőgazdaságban. A tulaj- dpnviszonyok változása átmenetileg zavaró tényezőként hat a termelésre.

Most a birtokviszonyok változása más jellegű és nem kell, hogy döntően kihasson a termel ősre. Miért más jellegű? Mert annakidején a feudális-tőkésosztályt egy másik osztály, a parasztság váltotta fel a tulajdonban. Most azonban a kisparaszt- ságot nem váltja fel másik osztály, mert másfajta formában övé maradt a föld. Ezért mondjuk, hogy lehetséges egyidőben kettős feladat

végrehajtása, vagyis egyidő ben megoldható a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a termelés növelése.

. Ma már az élet tényei bizonyítják ezt.

Ami a szocialista átszervezés előttünk álló lépését illeti, ahhoz sok hasznosat ad a mögöttünk levő két év tapasztalata. A szocialista átszervezés két esztendejében — az 1958—59-es és az 1959 —60-as télről beszélek — elért fejlődés számai impozánsak. 1958 decemberében a megművelt földnek körülbelül tíz százaléka volt a termelőszövetkezeteké. Egy évvel később 35 százaléka, még egy évvel később pedig több mint hatvan százaléka.

A parasztság egyetértésével a tél folyamán befejezzük a mezőgazdaság átszervezését

A népgazdaság és a mezőgazdasági termelés

— A népgazdaság további gyorsabb fejlesztése alapvetően a mezőgazdasági termelés előrehaladásától függ.

A számok azt mutatják, hogy míg az ipari termelés a felszabadulás előttinek három és félszerese, a mező- gazdasági termelés csupán 20 —22 százalékkal nőtt.

— Az imperialisták és kiszolgálóik gyakran szemünkre vetik, hogy „a régi rendszerben Magyar .rszág fél Európát) ellátta gabonával, most pedig vannak esztendők, amikor még be is kell hozni gabonát”. És persze szitkot, átkot szórnak új rendszerünkre. Nekünk azonban nyugodt a lelkiismeretünk. Való igaz, hogy a Horthy-rendszer idején Magyarország jelentős gabona- exportot bonyolított le. De hogyan? Úgy, hogy — habár a régi statisztikák szerint a kenyér fő élelmezési cikk volt hazánkban — millió- számra éltek itt dolgozó emberek, akik éheztek, még a mindennapi kenyerük sem volt meg. Magyarországon annakidején külterjes gazdálkodás folyt, s a eabona vetésterülete is nagyobb volt. A vetésszerkezet azóta változott.

Az ország adottságai olyanok, hogy a megváltozott vetésszerkezet és a mesnövekedett fogyasztás mellett is meg tudjuk termelni saját magunk kenyerét. Egy-két éven belül el is kell ezt érnünk. A későbbiekben exportálni is tudunk.

A mezőgazdaságban bonyolult a fejlődés útja. A termelés eredményeitől nem választhatók el a tulajdon viszonyok, illetve az azokban bekövetkezett változások. — Utalok az iparra. Amikor a burzsoázia — 1945—1948 között — látta már, hogy hatalma végóráit éli, csökkent az ipari termelés, s amikor a munkásosztály átvette a gyárakat, bizonyos ideig tartott még ez a folyamat. Nagyon jól emlékszem arra, hogy amikor három nagy gyárat átvettünk, az ellenség azt ordította: azelőtt hasznothajtó üzemek voltak, az átvétel után pedig ráfizetésesekéi És — biz, isten — ráfizetésesek is voltak. — (Derültség). A rési vezetés kivonult, és — sajnos — a műszaki káderek egy részét is befolyásolni tudta. A munkásosztálynak olyan embereket kellett odaállítani, akik telve voltak forradalmi lelkesedéssel, szolgálatkészséggel, a nép ügye iránti odaadással, de soha életükben nem vezettek gyárakat. Időbe telt, míg beletanultak. És nézzék ma ezeked a munkás- osztály által vezetett gyárakat: a nemzeti jövedelem- >

Elvtársaim! — Gondoltuk volna-e, hogy a fejlődés ilyen lendületes lesz? Nem gondoltuk.

Mint tudják — az idén New Yorkban jártam. Ott, mint ENSZ küldöttnek, kézbesítették nekem égy disszi- dens magyar ügyvéd könyvét, amelyet az ENSZ üléséig gyorsan. összepofozott, befejezett, aztán valamelyik állam pénzén kinyomtatták és a küldöttek között szét osztották. A könyv címe valahogy úgy hangzott, hogy „Lábbal tiporják Magyarországon az emberi jogokat”. A könyv nagy része a mező- gazdaságunkban bekövetkezett változásokkal foglalkozik. A szerző azt mondja: a kommunisták erőszakkal érték el az elmúlt két évben bekövetkezett változást és ennek fő formája lélektani erőszak volt. Ha dolláron eltartott ellenségünk egyebet nem tud kiszopni az ujjából, mint azt, hogy a mezőgazdaságban bekövetkezett fejlődésnek a fő mozgató ereje a „pszichológiai erőszak” volt, akkor mi nyugodtan mondhatjuk, hogy a bekövetkezett fejlődés a dolgozó parasztsággal, dolgozó népünkkel a legteljesebb egyetértésben ment végbe. (Nagy taps.) Ez nagy győzelem. Erre büszkék vagyunk! Ez az egyetértés ad nekünk erőt további munkánkhoz.

— Ennek eredményeként a világ minden országában örülnek a testvéreink. A magyar nép e hatalmas győzelmének szívük mélyéből örülnek a kommunista és munkáspártok. Imperialista ellenségeink viszont — akik most sem szeretnek bennünket jobban, mint mondjuk 1956 novemberében — valahogy már több *tisztelettel kezelnek bennünket.

— A még egyénileg dolgozó paraszt testvéreinkkel folytatott megbeszélés és egyetértés alapján ezen a télen befejezzük a tömeges szervezést, ez azonban nemi

jelenti a szocialista átszervezés befejezését is. A tömeges szervezés befejezése után egy, vagy másfél esztendő kell az új termelőszövetkezetek megszilárdításához. Ha azon is- túl vagyunk, akkor elmondhatjuk, hogy hazánkban leraktuk a szocialista társadalom alapjait.

— Nagy dolog lesz az, hogy ezt a valóban mély forradalmi átalakulást — amely tíz esztendővel ezelőtt kezdődött nálunk — ezen a télen lényegében befejezzük, s ezzel sok-sok kommunista forradalmár, becsületes magyar hazafi álmát és akaratát teljesítjük. A magyar dolgozó nép már 1919-ben is a szocialista nagyüzemmel akarta felcserélni a feudális nagybirtokot, mert ebben látta fel- emelkedésének, boldogabb jövőjének távlatait.

— Mi most megvalósítjuk a forradalmi erők régi álmát. Ezután a párt, az Elnöki Tanács, a tanácsok minden erejüket a termelés, a kultúra fejlesztésére fordítják. A munkások, parasztok, értelmiségiek minden erejüket arra összpontosíthatják, hogy minél többet hozzunk ki a magyar földből, minél többet teremtsünk, alkossunk az iparban, a mező- gazdaságban, a kultúrában, hogy minden szempontból előre haladjunk az élet minden területén.

— Mély meggyőződésem, hogy egész munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk nagy többsége helyesli az átszervezés befejezését. Van erő, amely ezzel szemben áll??

Az egyik fékező erő a becsületes dolgozó emberek gondolkodásában is meglévő maradiság. Ezt tartom a legnehezebb akadálynak.

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy osztályellenségeink is szeretnének még akadályokat rakni szocialista fejlődésünk útjába.

De Gaulle tábornok Algériába érkezett

Sztrájk, tüntetések, összeütközések a rendőrség és az ultrák között Algéria városaiban

PÁRIZS (MTI). Pénteken De Gaulle tábornok repülőgépen Algériába érkezett. A köztársasági elnök szerdán tér vissza Párizsba. A minisztertanácsi ülés után a tájékoztatásügyi miniszter közölte, hogy a köztársasági el- tök algériai útja „szemleút”. Mint a hadsereg főparancsnoka, személyesein kíván meggyőződni a „pacifikáció” eredményeiről.

Párizsi politikai körökben a hivatalos indokolástól eltérően úgy vélik, hogy

De Gaulle valóságos „kortes körútra” indult, hogy a népszavazás előtt meggyőzze a közigazgatás vezetőit és a hadsereg ingadozó vagy ellenséges elemeit, hogy algériai politikája helyes

és egyáltalán nem vezet a „francia Algéria” feladására.

A köztársasági elnök hat napos utazásának útvonalát szigorúan titokban tartják.

Algéria nagyvárosaiban az ultrák készülődései igen feszültté teszik a légkört. Az egymillió taggal dicsekvő „Francia Algéria Frontja” péntekre sztrájkot hirdetett meg Algírban, ezenkívül felszólította Algír európai lakosságát, vonuljon az utcákra és tüntessen a köztársasági elnök tervei ellen.

— Oranban röpcédulákkal hívják fel a város európai lakosságát: „készítse elő

fegyvereit”. Egyes Algírból érkezett ellenőrizhetetlen hírek szerint „boufariki partizánok” a „május 13-i népi mozgalom” szökésben lévő vezérével, Robert Martel-lal az élen fegyveresen szervezkednek.

Van olyan kósza hír is, amely szerint Lagaillarde képviselő, a „barikádok perének” megszökött fővádlottja is csatlakozott már az Algír közelében csoportosuló „boufariki partizánokhoz”.

Valószínűbbnek látszó hírek szerint azonban a diákvezér képviselő továbbra is Spanyolországban van. Sálán tábornok, aki eddig San Se- bastianban tartózkodott, állítólag hirtelen Madridba utazott, nyilván azzal a céllal, hogy találkozzék Lagaillarde- dal. Újságírók és rendőrtisztek tartják szemmel a januárvégi algíri lázadás másik vezérét, Ortizt is, aki továbbra is a Palma de Mallorca szigetének lakója.

De Gaulle tábornok fogadtatása

A maradiságot felvilágosító munkával kell és lehet legyőzni

Sok ténnyel érvelhetünk. Többek között az új szocialista magyar parasztember példájával! Már a legkisebb faluban is vannak ilyen parasztemberek. Mi általában többet beszélünk a munkába későn járókról, mint azokról — pedig sokkal többen vannak, akiknek megváltozott a gondolkodásuk és már szocialista módon élnek és dolgoznak.

— Méltó az írók tollára a magyar faluban bekövetke- zet változás. Nemrégiben itt járt nálunk egy neves nyugati filmszakember; egy — a harmincas években kivándorolt — magyar, aki azt mondta, hogy neki fogalma sincs arról, mi a marxizmus, de valami nagyszerű az, ami ebben az országban történik az emberek boldogulásáért. Az ő szavait idézem: „még akik inkább panaszkodnak, mint dicsekednek, még azok is úgy élnek — mondotta — hogy az ember nyugodtan kijelentheti, maguk csodát csinálnak ebben az országban’!.

Egyik sem mulasztotta el, hogy kifejezze örömét a magyar nép boldogulása láttán, és lelkünkre kötötték, hogy adjuk át szívélyes, testvéri üdvözletüket és sok-sok jókívánságukat (Hosszantartó, nagy taps.)

— Ami viszont a rémhíreket illeti, bejelenthetem, hogy a százforintost nem bélyegzik le, a disznókat nem foglalják le; gazdasági helyzetünk egészséges és a rémhírterjesztők összes okoskodása ellenére még egészségesebb lesz, még nagyobb lendülettel fejlődik tovább. Dolgozó népünk a jövőt tekintve további felemelkedés, a legközelebbi napokat nézve pedig rendes, nyugodt, családias karácsonyi ünnepek elé néz. Ez a helyzet most. S ami a fejlődést illeti, tö- •etlen lesz a jövőben.

(Kádár elvtárs beszédének blytatását vasárnapi lapszámunkban közöljük.

A szerk.)

ALGÍR (MTI). De Gaulle tábornok helyi idő szerint 11 órakor megérkezett algériai kőrútjának első állomására, a Tlemcen és Oran között fekvő, 24.000 lakosú Temo- uchent kisvárosba.

De Gaulle tábornok fogadására 5000 főnyi tömeget szerveztek, jórészt muzulmánokból- Amikor a tábornok megjelent, „Francia Algéria” kiáltások hangzottak fel mint az AFP írja, a muzulmánok kórusát szemmellát- hatóan fehérek irányították.

De Gaulle elnök egy pillantást sem vetett a tömegre, hanem azonnal a városi elöljáróságra hajtatott, ahol megbeszéléseket folytatott a helyi vezetőkkel

Mint ismeretes a köztársasági elnök körútja alkalmáról a Francia Algéria Front ja, az ultrák legnagyobb szervezete általános sztrájk ra hívta fel a fehér lakosságot, s a különböző jobboldali szervezetek tüntetéseket szerveztek a tábornok útja elleni tiltakozásul, hogy kifejezzék szembenállásukat De Gaulle algériai politikáiávaL

Magában Algírban többezer főnyi rohamrendőrségéi összpontosítottak a rend fenntartására.

A rendkívüli biztonsági intézkedések ellenére Oranban, Algírban és Algéria több más városába tüntetésekre, összeütközésekre Jcerült sor. Annak ellenére, hogy a kormány megfenyegette a boltjaikat bezáró üzlettulajdonosokat. Nyugati hírügynökségek szerint magában Algírban az üzletek 90 százaléka

zárva tartott. Bonéban és Bougieban a sztrájk 75 százalékos, Blidaban 50 százalékos. A vonatok több vonalon nem közlekednek.

Oranban helyi idő szerint negyed tízkor kezdtek gyülekezni a tüntetők, a Győzelmek terén, a város központjában. A köztársasági gárda csapatai 10 óra tájban megkísérelték megtisztítani a teret a tüntetőktől. A tömeg kövekkel válaszolt, majd a rendőrség könnygázt alkalmazott a tüntetőkkel szemben. A teret sikerült megtisz- títaniok, de később a tüntetők száma többezerre növekedett: az összeütközések tartottak akkor is, amikor De Gaulle a közeli Temouehent- be érkezett.

Algírban a tű. tetők a város három pontján gyülekeztek: a város központjában, a Bab el Oued és Belcourt városnegyedben. A legtöbb tüntető az egyetem környékén sereglett össze. A köztársasági gárda egysége itt is könnygázbombákat alkalmazott.

A rendőrség több mint száz tüntetőt őrizetbe vett. Déltájban a hadsereg egységei váltották le a köztársasági gárdát. Ekkorra a tüntetők száma 8000-re nőtt. A tömeg Oranban is, Algírban is megbénította a közlekedést, többhelyütt elvágták a trolibuszvonalak vezetékeit, leállították az autóbuszokat. A tüntetők több helyütt felszedték a kövezetei is a forgalom megbénítására.

Algírban és Oranban a hadsereg tankjai is felvonultak, hogy „lélektani hatást gyakoroljanak” a tömegre.

A tankok legázolták az első barikádokat Algírban

Algír (MTI). — Algírban pénteken délután folytatódtak a szélsőjobboldali tüntetések De Gaulle algériai útja és a tábornok politikája ellen.

Mint az AFP jelenti, a „francia-Algéria” megvalósítását hirdető szélsőjobboldali szervezet titkársága a délutáni órákban lázító hangú felhívást intézett a lakossághoz. A felhívás hangoztatja, hogy „elérkezett a pillanat, holnap már késő lesz”.

Különösen a város egyetemi negyedében folytak délután súlyos összeütközések tüntetők ezrei és a biztonsági érők között.

Az AP legújabb jelentése szerint két harckocsi leaázolta a Rue Micheleten sebtében felállítot két barikádot. A harckocsik támogatásával előrenyomuló gyalogos katonák szétszórták •' tüntetők csoportjait.

Az AP tudósítója hangoztatja, hogy a hatóságok nyilvánvalóan el akarják kerülni a januári zendüléshez hasonló helyzet kialakulását. A rendőrség közölte, hogy eddig 400 tüntetőt letartóztattak. A sebesültek száma meghaladja a százat.

Az éjszaka beálltakor a rohamrendőrség alakulatai könnygáz gránátokkal támadták az újból csoportosulni igyekvő tüntetőket.

Oranból és Constantinebő) is kisebb tüntetéseket jelentettek.