Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-10 / 291. szám

i960, december 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP a A külföldi kormányok tiltakoznak a kongói törvénytelenségek ellen PEKING (MTI) A Kínai Népköztár­saság kormánya csütörtökön nyilatkozatot adott ki azzal kapcsolatban, hogy Mobutu zsoldosai letartóztatták Lu- mumbát, a Kongói Köztársa­ság miniszterelnökét, A nyilatkozat hangsúlyoz­za, hogy az amerikai imperia­listák egy húron pendülve a belga gyarmatosítókkal, meg­szervezték a Mobutu-csoport lázadását és ezután törvény­telenül házi őrizetbe helyez­ték Lumumbát, Kongó mi­niszterelnökét és üldözték vagy bebörtönözték a kor­mány más vezetőit. A Kínai Népköztársaság kormánya a legélesebben tiltakozik az im­perialisták agressziói ellen és követeli, hogy az Egyesült Államok vezette imperialista tömb, valamint az ENSZ-had- erők haladéktalanul szüntes­sék be Kongó-ellenes agresz- sziójukat, vessenek véget Lu­mumba miniszterelnök és a központi kormány más tag­jai üldözésének, vonják fele­lősségre a bűnösöket és ha­ladéktalanul állítsák vissza a központi kormány törvényes státusát. KAIRO Az Egyesült Arab Köztár­saság nemzetgyűlése csütör­tökön felhívást intézett Ham­marskjöld ENSZ-főtitkárhoz, s kéri, biztosítsa Lumumbá- nak, Kongó törvényes minisz­terelnökének szabadonbocsá- tását. COLOMBO (MTI) A ceyloni kormány — amely azonnali hatállyal visszarendelte a ceyloni had­seregnek az ENSZ kongói rendfenntartó erői rendelke­zésére bocsátott tagjait, csü­törtökön kiadott sajtóközle­ményében kiemeli, Ceylon­ban nagy megdöbbenést kel­tett, hogy az egész ENSZ-köz- gyűlés a Kaszavubu-féle kül­döttséget ismerte el Kongó ENSZ képviseletének. A köz­lemény hangoztatja, a ceylo­ni kormánynak az az állás­pontja, hogy a kongói nép csak Lumumbát támogatja, aki a ceyloni kormány szemé­ben Kongó egységének és függetlenségének gondolatát képviseli. A közlemény végül megál­lapítja, a ceyloni katonákat a kormány azért volt kényte­len visszarendelni, mert mélységesen nyugtalanítja az események alakulása Kongó­ban és nem óhajt részese lenni a további fejlemények­nek. KÜLFÖLDI PEKING (TASZSZ). A Kí­nai Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége Liu Sao- csinek, a Kínai Népköztársa­ság elnökének vezetésével pénteken Moszkvából vissza­érkezett Pekingbe. * LONDON (MTI). Glasgow város tanácsa másfél órás he­ves vita után 47 szavazattal 28 ellenében hozott határo­zattal tiltakozott a Polaris- támaszpont engedélyezése el­len bárhol Angliában, mivel az ilyen támaszpont csak sú­lyosbítaná a helyzetet — és ledönthetné — azt a gyen­ge falat, amely a bé­két a háborútól elválasztja. * BÉCS (MTI). Az 1957-ben gyűjtött és „kéz kezelj mos’' alapon elpanamázott úgyne­vezett „magyar disseidens- segély” botránya mind na­gyobb hullámokat ver Bécs- ben. A rendkívül exkluzív nemzetközi Lions Klub bé­csi tagegyesülete az adomá­nyok hűtlen kezelése és több mint egymillió schilling el- sikkasztása miatt csütörtökön esti ülésén kizárta két veze­tőjét: Fred Blumauer, ismert háztartási gép gyárost és Ger­hard Hgrtisch vállalati igaz­gatót. A két társaságbeli úriem­ber az összegyűjtött három­millió schilling több mint egyharmadát elsikkasztotta. LONDON (TASZSZ). Mint a Reuter jelenti, az "dward Kennedy vezette amerikai kongresszusi küldöttség a ni­gériai Lagoszba érkezett. Az amerikai kongresszusi tagok találkozni akarnak Ikiwe fő­kormányzóval és Tafawa Ba- lewa miniszterelnökkel. A misszió előzőleg Kongó­ban járt, ahol az amerikai kongresszusi tagok „ismer­kedtek” a helyzettel, miköz­ben különös érdeklődést ta­núsítottak az ország leggaz­dagabb területe — Katanga tartomány iránt. Tokio (TASZSZ) A Japánban nemrég megtartott népszám­lálás adatai azt mutatják, hogy október 1-én Nagasaki- ban 87 866 ember — a város lakosságának egynegyede — szenvedett az atombombázás NEW YORK Malájföld ENSZ-küldötte csütörtökön átnyújtotta Ham­marskjöld főtitkárnak a ma­lájföldi miniszterelnök üze­netét, amely megállapítja: a malájföldi kormány növekvő nyugtalansággal szemléli, hogy Kongóban ma semmibe­veszik az alapvető emberi jo­gokat. DJAKARTA Az Ázsiai és Afrikai Szoli­daritási Tanács indonéziai bizottsága csütörtökön távira­tot küldött Kaszavubu kongói elnöknek, amelyben tiltako­zik Lumumba letartóztatása és megkínzatása ellen, s egy­úttal követeli Lumumba ha­ladéktalan szabadlábrahelye- zését. (MTI) következtében fellépő’ külön­féle betegségekben. 1950-től 1960-ig körülbelül kilencezer ember halt meg a városban sugárbetegségben, vagy más. ezzel kapcsolatos betegségek­ben. í Még mindig pusztít a Nagasakira dobott atombomba A Szolnoki Cukorgyárba az idén huszonötezer tonna cukorrépát szállítottak hajón. Csaknem kétszázezer holdra nő 1961-ben a mezőgazdaság öntözött területe A mezőgazdálkodási opera­tív bizottság megvitatta az öntözéses gazdálkodás jövő évi tervét, s ennek irányel­vei alapján most tárgyalják a megyei bizottságok az .ön­tözött területek 1961. évi fej­lesztését. A második ötéves terv első esztendejében az öntözés ösz- szesen 195. ezer holdra, az ideinél csaknem húsz száza­lékkal nagyobb területre ter­jed ki; így jövőre már het­venhétezer höld szálastakar­mány, kukorica, cukorrépa és más kapásnövény kap mes­terséges csapadékot. Az ál­latállomány jobb ellátását szolgálja majd a harmincöt- ezer holdnyi rét és legelő öntözése is. A zöldség-kerté­szetek 27 ezer holddal vesz­nek részt a jövő évi öntözési programban. Több ezer holdon már a gyümölcsösökben és szőlők­ben is mesterséges csapadék­kal teszik biztonságosabbá a termelést. A tervek szerint a közös gazdaságok összesen százhúszezer holdat öntöz­nek. A termelőszövetkezetek a jövő évben saját anyagi erejükből is többet fordíta­nak új öntözőtelepek létesí­tésére^ Ennek megkönnyíté­sére a Földművelésügyi Mi­nisztériumban kidolgozzák a szövetkezetek öntözési beru­házásainak egyszerűbb konst­rukcióját; így a közös gazda­ságok az eddiginél gyorsab­ban, viszonylag olcsó beren­dezésekhez jutnak majd. Jelentős összegeket kap jövőre a mezőgazdaság az öntözéses gazdálkodás gépé­szeti beruházásaira is. Az ál­lami gazdaságok és a terme­lőszövetkezetek csaknem száz csatornanyitó ekét, hétszáz barázda kihúzó ekét, töltés­kihúzó. gépeket és talajgyalu- kat kapnak. A jövő évben megkezdik a műanyag-csövek nagyüzemi alkalmazását is; ebből mintegy ötvenezer mé­tert szállít az ipar a mező- gazdaságnak. (MTI). Megvitatták Petőfi szülőhelyének kérdését^ A Magyar Tudományos Akadémia irodalomtörténeti intézetének Petőfi kutató- csoportja’ legutóbbi munka­értekezletén vitát rendezett Petőfi szülőhelyének kérdé­séről. Arra az álláspontra ju­tottak, hogy Petőfi Sándor szülei a költő születésének idején bizonyíthatóan Kis­kőrösön laktak. Semmi ok sincsen tehát arra, hogy meg­változtassák a közfelfogásba is teljesen átment véleményt: Petőfi Kiskőrösön született. —<a» ■*» Csehszlovák írók kitüntetése PRÁGA (MTI) A Csehszlo­vák Köztársaság elnöke a leg­nagyobb művészeti kitűnte- test, a Nemzeti Művész címet adományozta Karel Novy csehszlovák írónak 70. ) űle- lésna%íja alkalmából. Smt ' luk Turk írót, a Bata-re szerről szóló és több más májú regény szerzőjét Hi­mes Művész címmel tüntet ki. ; z KISREGÉNY irtó: Pásztor ferenc a w (6. folytatás.) A mama elfordult,, nehéz tehetetlenségében csak magában merte suttogni: — Öh, te szegény kis vademb-f.,, Te, te árva... Tett-nett a konyhában. Rakosgatta a poharakat a szekrényen, dörgölte a vízcsapon a rezet — mert erre mindig kényes volt. Rá-ránézett a gyerekre, ajci feszengve ült az asztal mellett. Néha közelebb lépett hozz*1, meg- simogatta. Megcsóválta a fejét és sóhajtott egy mélyet. Aztán megérkezett a papa. Már messziről döngtek a lépései, visszhangzott bele az egész folyosó. Soha nem szokott lábujjhegyen járni. Mert — szerinte — csak a tisztességtelen ember jár nesztelenül, akinek pedig tiszta az útja, az úgy jön, hogy hallják. Furcsa egy szokása volt az is, hogy a cipőjét mindig úgy próbálta ki, hogy kiment benne a folyosóra, s ha jól koppantak a lépé­sek, akkor rendben volt. Ha gumi volt a sarkán, azt másnap leszedette a suszterral. — Adjisten, mama. Szervusz, Tóni fiam! — robbant be az ajtón. Olyan hévvel jött, mintha egy hónapja nem járt volna itthon. Odalépett a mamához, szokásához hí­ven megcsókolta a szürkülő fejét, megsimogatta a haját. Aztán mintha mindig így lett volna, Tónihoz is oda­lépett. *— No, Tóni? Te nem nyújtasz kezet? Hát szervusz. A gyerek elmosolyogta magát. Lantos Mártont sze­rette. Már ott, a kocsmában is mindig megmosolyogta, ha meglátta, mert mindig jókedve volt, ha látta. Most is nagy csattanós parolát adott neki és nagy szemeivel felnézett rá. Az öreg meg lehajolt hozzá, két nagy tenye­rébe vette a kis fejét és homlokon csókolta. Talán csak akkor volt nagyobb a meglepetése, ami­kor Jocó minden bevezetés nélkül jól nyakonteremtette őt. Talán csak akkor nézett ilyen félig sírásán, amikor az anyja minden ok nélkül hozzávágta a cipőjét, vagy végighúzott rajta ruhája bőrövével. Csak akkor, ott a pincében, más miatt szorult el a szive. Most is olyan keserű valami szaladt a torkába. Valami szokatlan ke­serűség. Ezt csak úgy lehet elnyomni, hogy hozzábújt az öreghez. Odasímult a combjához, megszorította mind a két kezét és eldugta az arcát, hogy ne vegyenek észre semmit. Az ilyen gyereknél legjobb az, ha nem látnak rajta semmit, nem tudnak róla semmit, ha nem tudják, hogy neki is van érzelme, neki is vannak nagy-nagy kívánságai.. * Nagy-nagy kívánságok? V4. (tüzelő kicsi arc, a fénylő szemek csak egy parányi szeretetet kérnek. Szeretetet, amiről maga sem tudja, hogy milyen az íze, milyen a varázsa. Nem tudják az ilyen kis rongyosok, milyen bölcsőben is születik ez a valami, ami nélkül nem lehet megélni. S ezt csak akkor érzik, akkor kíván­ják igazán, ha megtudják, hogy ilyen is van. Ha rádöbben­nek, hogy ez az, ez, ami annyira hiányzik. — No, Tóni — fogta meg a gyerek két fairjat az öreg — mától kezdve más világ lesz... Ijedt kíváncsiság ült Tóni szemébe. Más világ? — Miféle világ, kinek lesz más? Milyen más? Lehet rosz- szabb is? Talán neki lesz igaza? Ő nem látott még mást. csak egy parányit itt egy napig és egy éjszakán át, ami­kor nem fázott a rongyai között, amikor nem kellett ki­botorkálnia, hogy az anyjának, meg Jocónak ajtót nyis­son. Miféle más világ? Áztatott kötél? Verés? — No, mit nézel, mit ijedezel? Talán nem is örülsz annak, hogy milyen jő dolgod lesz? Fiam, mindent elin­téztem. Jártam én gyerek, még az atyaistennél is. Majd elkopott a lábam, annyit kilincseltem. De elintéztem ne­ked, hogy mától kezdve nem kell abba a piszokba vissza­menned. Holnap elmegyünk együtt a tanácshoz. Kivet­tem egy heti szabadságot, azalatt mindent elintézünk. Holnapután talán megkapjuk a papírokat is. Elmegyünk az orvoshoz is, megvizsgálnak, hogy nincs-e valami be­tegséged. Egy-két nap alatt elintézik a hivatalos dolgo­kat, és a jövő héten már olyan városban laksz majd, ahol az egész város csak a gyerekeké... — Aztán majd ütnek-vernek, mi? Azt hiszi, hogy nem tudom? Megmondták nekem, ne féljen. — Te, Tóni? Neked tökéletesen elment az eszed? Édes fiam, hát azt hiszed, hogy én rosszat akarok neked? Hát olyan ember vagyok én? Hallod-e? A betyárságát neki, most aztán ne mérgesíts meg, mert hátrakötöm a sarkadat! — nevetett az öreg és magához ölelte a fiút. — Ne félj semmit! Amíg engem látsz, addig oda se neki. Hát láttál már te olyat, hogy becsületes, tisztességes em­ber veri a gyerekeket? — Tudom én azt, Marci bácsi. Maga biztos nem ütne, de azok verik a gyerekeket, meg dolgoztatják reg-■ géltől estig. Mondták nekem. —- Azok bolondok voltak, meg olyan gazemberek, mint az az akasztófára való Jocó. *— 0 az is — dünnyögte Tóni. — No, látod. Nem úgy van az, fiam. Idefigyelj csak, mama. Holnap korán kelünk. Csomagolj be egy kis enni­valót is. A Nyugatiból indul a vonatunk... Elmegyünk Fótra. Megmutatjuk Tóninak, milyen is az a gyerekvá­ros ... Majd meglátod Ham. hogy mi is az. Még a szádat is eltátod a csodálkozástól. Aztán majd magadtól is akarsz menni, ne féli! Délutánra itthon is leszünk. Akkor is ráérünk a tanácshoz menni. Rendben van? «— De nem hagy ott? — Dehogy hagylak, fiam. Eszembe’ sincs,’ VL Tóni hempergett nevettében. Akárhogy akarta neu tudta abbahagyni. De hogy a csudába is tudná. Olyan mókásak a fiúk, olyanokat lát itt, amit még a Grassal- kovics utca sem tud produkálni. Körben állnak a gyere­kek, mind szép világoskék ingben, egy nagyobbik közé­pen. El-elkap egy kisebbet, megpendíti. Annak pedig pö­rögni kell, amíg csak nem tapsol egyet. De akkor, azon- nyomban meg kell állni, úgy, ahogy a taps éri. Mennyi furcsa, érdekes szobor alakul ki így... Jó játék. Aztán újat találnak ki. Megmarkolják egymás kezét, húzzák, nyomják a másikat. Vajon ki az erősebb, ki tudja a má­sikat elmozdítani a helyéből. — Gyere, újfiú! — kiált az eg ik Tőnira. — Hm el­húzol, tegezhetsz. No, hajrá! Jössz? Még ennek is kijár egy illedelmes há'hota,. 'A vé­konyka kislegény pedig kakaskodva várja az ellenfelet.. Csak Tóni szeppen meg egy kicsit. Mennyivel >bb volt nézni. Tudja, hogy nem gyengébb, mint a másik... Kü­lönben is! A „Grassiban” ilyesmi mindén - icsvd végződik. Semmi kedve nincs most szédelgő fejjel el­menni innen. — Mi van, újfiú? Gyáva pancser vagy, komám? — Félsz ettől a kukactól? Kapd el, ne félj, csak a szája nagy. — Mit féljek, mi? Elverem, mint a rongyot. Földhöz is csapom, ha akarom. Aztán szaladhat ahhoz a gyenge anyjához... Megdöbbent csend lett. A fiúk összenéztek. Nem volt több kedvük a játékra. A nagyobbik fiú előrelépett a fiúk közé. Kihúzott mellel állt meg Tóni előtt. — Hogy beszélsz? Itt nem verekedők vannak. És ne mondj ilyeneket. Mi nem csavargók vagyunk, vedd tudo­másul. Ha nem tudsz tisztességesen játszani, akkor me­hetsz a fenébe. — Hagyd Zoli, ha nagyszájú, akkor jöjjön csak — ugrott elő a kis vézna. — Ne higgye, hogy félek tőle. De azt megmondom, hogy az anyámat ne keverje a dologba, mert akkor verekedés lesz a vége. Az én anyám nem do­bott ki, mint téged. Meghalt, mit bántod, mi? Megbánta már Tóni is. De mit tegyen? Ledobta a ka­bátot, megköpködte a markát és nyújtotta a kezét. — No, gyerünk! — Hajrá... Húzd meg! Kivörösödtek az arcok, ügy vonszolták, tolták egy­mást, mint két kis kakas Tóni szemlátomást erősebb volt, s egy-kettőre kihúzta helyéről a kis véznát. Tehát győzött. Mégis mintha kicsit szégyellte volna, hogy ő volt erősebb a versenyben. Nem szegte fel a fejét, nem is vá­gott diadalmas képet. Csendben felszedte a kabátot. — : Kullogva megindult a park felé. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents