Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-07 / 288. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP i960, december T. A Magyar Országos Béke­tanács kezdeményezésére vi­lágszerte megemlékeznek 1961-ben Liszt Ferenc szüle­tésének 150. évfordulójáról. * Légmentes müanyagburko- latban „utaznak" a magyar műszerek, berendezések a vi­lág különböző részeibe. Esz­tergagépek, autóbuszok, tex­tilanyagok, öntvények, es z- pressógépek, csontvázak, álla­ti preparátumok is jutnak el most már légmentes mű­anyagzsákban az Északi­sarkra, Kínába, Egyiptomba, az öt világrész minden tájá­ra. Az új csomagolási mód­szer kiválóan bevált, ma már nem fordul elő, hogy rozsdá­san, sérülten érkeznek a ma­gyar ipar termékei külföldre. * Könyvelőgépekkel láttak el kísérletkfinnen néhány erdő- gazdaságot — így az észak­somogyit és a szolnokit. — Az Ascola 170-es típusú gé­nek beváltak, havonta majd­nem 3000 munkaórát takarí­tottak meg a műszakiak szá­mára. A kedvező tapasztala­tok alapján a többi erdőgaz­daságokat is ellátják köny­velőgépekkel. • Térképet állítanak össze a vadászterületekről az erdő- gazdaságok vadászati fel­ügyelői. A nagy- és apróva­das területeken feldolgozzák a vadföldek, etetők, sózók, cserkészutak helyét, s meg­jelölik a vadváltókat. A be­küldött térképeket az Erdé­szeti Tudományos Intézet munkatársai összesítik. • Hatvanmillió forintot köl­tött villamosításra az idén a MÁV. A jövő évben már Hat­van—Füzesabony között is közlekedhetnek villanymoz­donyok. * Budapesten négy helyen rendezik meg az idén a nem­zetközi szilveszteri bált. A külföldi jelentkezők száma máris meghaladja az 1500-at. Az IBUSZ hagyományos nem­zetközi bálját négy helyiség­ben: a Hungáriában, a Gun- delnél, a Belvárosi Kávéház­ban és az Európa Étteremben rendezi meg. Lengye! plakátkiállítás Szolnokon Tegnap délben 12 órakor a szolnoki Helyőrségi Tiszti Klub helyiségében érdekes, művészi plakátkiállítás nyílt. A kiállítást a városi tanács végrehajtó bizottsága, a Tisz­ti Klub és az Ady Endre Művelődési Ház rendezte. Nagyszámú érdeklődő előtt nyitotta meg a lengyel poli­tikai plakátkiállítást Jan J. Bystrzycki, a budapesti len­gyel olvasóterem vezetője. Megnyitójában elmondotta, hogy a lengyel plakátművé­szet hatalmas fegyver volt a német megszállás idején épp úgy, mint az újjáépítés, a szocialista átalakulás évei­ben. Ezt szemlélteti a kiállí­tás, amely Magyarország kü­lönböző városaiban, majd a későbbiekben Csehszlovákiá­ban, Romániában és Bulgá­riában kerül bemutatásra. Bystrzycki elvtárs a kiál­lítás megnyitásakor rövid nyilatkozatot adott a Szol­nok megyei Néplap számára. Elmondotta, hogy a kiállítás­sal illusztrálni szeretnék a lengyel nép küzdelmét azok előtt, akik fegyvertársai a szocializmus építésében. A lengyel plakátmű vészetet az egész nép ellenőrzése, bírá­lata nyomán csiszolják egy­re tökéletesebbé az idősebb és fiatalabb grafikusok. Ezt a politikai plakátkiállítást a Műszaki Egyetem könyvtá­rában két hónapon át tartot­ták nyitva, és ezalatt naponta átlagosan ötszáz látogatója volt. Szolnokról Szombat­helyre viszik majd az anya­got. A plakát a film mellett a vizuális propaganda legelter­jedtebb formája. Tartalmá­val és formájával közvetle­nül hat az érzelemre és az értelemre — ezt írja a pla­kátkiállítás ismertetője. Va­lóban így van. A legtöbb pla­kát, amelyet látunk, megren­dítő erővel, szuggesztíven ábrázolja egy sokat szenve­dett nép hősi küzdelmét, a képi kifejezés művészi esz­közeivel. Egyszerűek és még­is rendkívül kifejezőek a pla­kátok. Alig néhány olyan akad a gazdag anyagban, amelyik formájában az 50-es évek elején nálunk látott se­matikus plakátokra emlékez­tet. Egyik legnagyobb hatású plakát a 72. számmal jelzett, T. Jodlowski fiatal grafikus művész alkotása. A varsói gettóban kitört fegyveres fel­kelés 15. évfordulójára bo­csátották ki. A képen egy többágú karos gyertyatartó, amelyeknek a karjai házak romjait ábrázolják, mögötte lángtenger szökik az égnek. A gyertyatartó előtt szakál­las férfi fej, a szenvedő és mégis báto'r ember, a harcos és áldozat arcképe. Tökéle­tesebben fejez ki és vádol, mint akár fényképdokumen­tumok sokasága. A háborús évek termésének érdekessé­ge, hogy azokat nem is hi­vatásos művészek készítet­ték. Formájukban egyszerű­ek, mégis a nép őserejét fe­jezik ki. Rendkívül tömör megfogalmazású az a plakát, amelyen vörös mezőben mindössze egy vakoló kanál látható, rajta egy munka­kitüntetés. A hősies építő­munkát kitűnően érzékelteti. Nagyon sok plakátot láttunk és alig-alig tudtunk egytől- egytől elszakadni. Oldalakat írhatnánk róla, de inkább azt javasoljuk: nézzék meg minél többen. Hernádi Tibor Szabály és kivétel Az autóbusz már a végállo­másról zsúfoltan indult. A Kos­suth téren még sikerült néhány embert felgyómöszölni és mire a postához értünk, már mozdul­ni sem lehetett a kocsiban. Az ülökalauznö gyorsan dol­gozott és a postánál jelzést adott, hogy leszálló van a kocsiban. Két ember leszállt és helyet­tük az elsó ajtón — ahol tudva­levőleg tilos a felszállás, — fel­lépett két asszonyka. Szabály az szabály, a kalauznő belesuttogta a mokrofonba: — Felszállás csak hátul, az első ajtón keresztül nincs fel­szállás. Tessék a kocsiról le- szállni! A két asszonyka megpróbálta elfülelni a kemény szavakat, de a kalauznő nem engedett. — Tessék azonnal leszálnil! Háromszori flgyelmezetés után az egyik asszonyka szerényen, kicsit szégyenlősen mondta. — Kérem, mindketten kisma­mák vagyunk! Az SZTK-ból jö­vünk az orvosi vizsgálatról. A kalauznő szigorú arca meg­enyhült. Megnyomta a csengő­gombját és a kocsi elindult. Az utasok kézről kézre adták a két kismama viteldíját, majd ugyan­azon az úton továbbították a jegyet. Van szabály és van kivétek — RÉSZEGSÉGÉBEN bot­rányosan viselkedett és ke­rékpáron közlekedett Bor­bély József szolnoki lakos. A városi rendőrkapitányság szabálysértési előadója 180 forintra bírságolta. December 7 Szerda Ambrus A Nap kél: 718 h-kor, nyugszik: 15.53 h-kor. A Hold kél: 19.56 h-kor, nyugszik: 10.07 h-kor. Birósáoi JEGYZETEK RÚZSA SÁNDOR TRAKTORJÁT UGRATTA Jogosítványa nem volt Ró­zsa Sándornak, a Kunmada­ras! Gépállomás traktorosá­nak — de volt kedve a gyors­hajtáshoz. Szeptember végén Vágó József brigádvezető utasítá­sára termelőszövetkezeti ta­goknak szállította házhoz a kukoricát. Noha ketten is fi­gyelmeztették, keskeny nyom­távú pótkocsijával — melyet jószerint már nem is volna szabad használni —, húsz ki­lométeres sebességgel kanya­rodott. A pótkocsi felborult, hárman könnyebben megse­besültek. Legrosszabbul idő­sebb Erdódi László járt, ki­nek lába és három bordája eltört. A szolnoki járásbíróság közlekedési tanácsa Rózsa Sándort tudatos Veszélyezte­tés bűntette miatt jogerősen nyolc hó — három évi pró­baidőre felfüggesztett — bör­tönbüntetésre Ítélte. KEVÉS IS MEGÁRT Pongráez Pál, a Szolnoki Gépállomás traktorosa mo­torkerékpárján munka­helyére indult Nagykörűből. Még falujában felhajtott hat centiliter pálinkát, gondolva, hogy ilyen kevés mennyisé­gű szesz meg nem árthat. Tévedett. Alkoholos befo­lyásoltság állapotában felbu­kott gépével; súlyos sérülé­sekkel kórházba került. Pongráczot a szolnoki já­rásbíróság (közlekedés rend­jét sértő Éűntett miatt jog­erősen hat hónapi — három évi próbaidőre felfüggesztett — börtönbüntetésre ítélte. Időiárásielentés Várható időjáárs: Enyhe, szeles idő. Változó felhőzet, többfelé kisebb esővel. Vár­ható legmagasabb nappali hő­mérséklet: 10—15 fok között. — TIZENÖT KŰT létesíté­sét tervezi a szolnoki városi tanács 1961-ben a községfej­lesztési alapból azokon a kül­területi részeken, ahol 500 méteres körzetben nincs víz. i Közkutat kap többek között j a Botond, a Keskeny János, ' a Kőműves és az Avar utca í környékének lakossága — HÚSZEZREN vettek részt a KISZ-tagok és az út­törők közül megyénkben a KISZ I. Országos Értekezlete óta a fásításban. Elültettek 250 ezer suhángot és 91 ezer csemetét. — A TISZTÁRA mosott fehér literes boros üvege­kért 5, a zöld üvegekért 2,50 forintot fizetnek a földmű­vesszövetkezetek. A vissza­juttatott üres üvegek a boltok palackozott borkészletét is emelik. — AZ ŐSZI betakarítási munkákban eddig 13.500 di­ák, ipari tanuló és üzemi munkásfiatal vett részt. Le­törtek 1-0*1 1*n*Ő Ír- 1-- felszedtek 64 hold cukorrépát és 593 mázsa burgonyát. — HÁZHOZ SZÁLLÍTJÁK a nagyobb tételekben vásá­rolt káposztát Szolnok me­gye erre kijelölt földműves­szövetkezeti boltjai. A ká­posztát olcsó áron — kilón­ként 1 forintért — szerezheti be a lakosság. — MÓRICZ ZSIGMOND- RÓL tart előadást Csanád Vilmos, a TIT irodalmi szak­osztályának tagja december 8-án este 6 órakor Szolnokon a Kassai úti Általános Iskolá­ban. Kísérőfilm: Móricz Zsig- mond — Ami megérthetetlen. Az előadást a Szülői Munka- közösség és a III. kerületi nő­tanács szervezte. — EZERNYOLCSZAZÁN vettek részt azon a tíz egész­ségügyi előadáson, amelyeket a TIT-tel közösen szervezett a Vöröskereszt a jászapáti já­rás területén. Legközelebb Tiszasüly, Jászapáti és Jász- kisér községekben tartanak egészségügyi témájú előadá­sokat, — ÁLLATKAR ÉRTE a kengyeli Dózsa és a fegyver­nek! Béke Tsz-t. Az Állami Biztosító a közös gazdaságok­nak kártérítésül összesen 39.898 forintot fizetett ki. — A FERTÖD1 KASTÉLY értékes mennyezeti freskóját — amelyet Grundemann, Eszterházy herceg egykori udvari festője festett — res­taurálják. A helyreállítás so­rán olyan újítást alkalmaz­nak, amelynek segítségével egy új vasszerkezetű födém­re ragasztással, sértetlen álla­potban helyezik vissza a fres­kót. — NEGYVENHÉT brigád versenyezik egymással a jász­berényi 54-es AKÖV-nél. Eb­ből 17 már elnyerte a „Szo­cialista munkabrigád“ címet. — A SZIGLIGETI Színház mai műsora (7-én) délután S órakor a „LEÁNY VAS AB”. KISLAKASÉPITÖK, TERMELŐSZÖVETKE­ZETEK FIGYELEM! Palafedést teljes anyag hozzá­adásával soronkívül vállal a Tetőfedő KTSZ Debrecen, Pásti u. ,5. A szolnoki a ®RAD[0V1ŰS0|?a Jászkunsági krónika! Hí­rek, riportok, tudósítások a nap eseményeiről. — Részle­tek népszerű vígoperákból. — Ipari híradó. — Ajándék­műsor üzemeinknek. KISREGÉNY írta; Pásztor Ferenc (3. folytatás) Mérgében azt sem tudta Lantos Márton, melyik cipőt, melyik lábára húzza. Kapkodva rántotta fel a kabátot is, becsapta az ajtót. Úgy döngette lépéseivel a folyosó kövét, mintha egy regimentben masírozna... — Mártont Márton! — kiáltott még utána a mama. — Elment az eszed? Hová rohansz? — Jészusmária... Az ördög bújt ebbe az emberbe. Uram, teremtőm... Csak nem ment el az esze? — fakadt sírásra Lantos néni. De Márton bácsi csak fújtatott. Sza­ladt végig a Damjanich utcán, a Dózsa György úton. Majd nekiszaladt egy villamosnak. Még útközben is beszélt magában... Régen futotta be ezeket a régi, megszokott utcákat ilyen irammal. Meg-megállt egy pillanatra, hogy a verejtékét letörölje, aztán csak gyerünk. Nyakas em­ber ez a Lantos Márton. Ha egyszer kimondja a negyven- nyolcat, akkor abból nem enged a szentnek sem... — Csak a Grassalkovich utcában torpan meg egy pillanatra. Itt-ott ül még egy-egy vénasszony a küszöbön, rádiózik a vén házak toldozott ablaka mögött egy későn- fekvő. S a pincelejárathoz tárva van már a nagy folto­zott vasajtó. Halvány fény dereng alulról. Szerteszét ócs­ka pléhvödrök, szemetes tálak, agyonrozsdásodott ágy­sodrony... S bent egy rozoga ágyon fekszik egy gyerek. Gyerek? Olyan szegény, mint egy piszkos rongycsomó. Egy szót sem szól az öreg, csak a kezét ragadja meg és viszi, vonszolja maga után a halálra rémült kisfiút. Senki nem figyel rá. Arra is lusta némelyik itt a „Grasiban", hogy a fejét egy kicsit arra fordítsa. Csak egy mélyhangú vénkisasszony szól be egy pinceablakon. — A Manci fiát elvitte egy hekus.,. Legalább zabálni kap szegény nyomorult. Lantos néni nagyon meglepődött, amikor az öreg fújtatva beállított a gyerekkel, összecsapta a kezét, le­eresztett haját hátracsapta a válla fölött és úgy bámult az öregre, mintha maga se hinne a szemének. A gyerek is csodálkozva állt. Moccanni sem mert ebben a nagyon tiszta, takaros konyhában. Mintha attól félne, hogy vac­kaival bepiszkítja. — Mi ez, Márton? Ki ez a gyerek? Megbolondultál? Minek hoztad ezt ide? A gyerek az ajtó felé hátrált, hirtelen rémület ülte meg. Kezét védőpajzsként emelte maga elé, összébbrán- cigálta magán a rongyos kabátot... — Maradj csak, fiam! Mama, most hallgass. Ne szólj közbe... Te meg fiam arra felelj, amit én kérdezek tőled. — Igen, Marci bácsi — nyögte a gyerek. — Hogy hívnak téged? — Tóninak. — Minek járok én a kocsmába. Mondd meg, fiam... — Főzeléket szokott venni, meg kenyeret. Én nem mondtam. Csak egyszer kértem egy forintot és inkább vett helyette ennivalót. — Aztán mondd csak meg azt is, hogy szoktam-e én inni? Láttad-e te, fiam? — Csak málnát. De inkább nekem adja, mert azt mondja, hogy nem szomjas. — Lantos néninek nehezen ment a fejébe, az öreg furcsasága. Ijedten hallgatta a beszélgetést. Köténye alá dugta a kezét, mint mindig, ha valami bajt szimatolt. Ezt valahogy mindig megérzi. Olyan asszonyt ösztön ez, amit még soha senki nem tudott teljességgel megmagya­rázni. Kételkedését is mindig halkan, bizonytalanul szok­ta elmondani, Most is. — Márton. Kié ez a gyerek? Mit akarsz most ezzel. Csak nem azt akarod mondani, hogy ehhez a gyerekhez... — Azt akarom mondani, hogy ennek a gyereknek a bendőjében van az a tíz forint, amiért hetek óta kárálsz. Sajnálod tőle? — Mi közöd neked ehhez a gyerekhez? Miért kell neked, pont neked... Nem látod milyen. Nincs ennek se gazdája, se hazája. Egy csavargó. Csak rá kell nézni. — Nem vagyok én csavargó, néni. Azért, mert ilyen rongyos a ruhám? Hogy vigyázzak rá, amikor nincs má­sik — pironkodott a gyerek és dugta volna a rongyait, ha tudta volna, de nem lehetett, hisz mindenütt rongy árulkodott, szakadás tátongott... — Tudom én, tudom, hogy szokott lenni. Panasz­kodik, az ártatlan, sír, meg könyörög... Aztán, ha nem vigyáz az ember, akkor még a szemit is kilopják... — De néni, én... — Eh — intette le az öregasszony. — Nem te vagy az oka, te szerencsétlen. Mit tudod még te, hogy mit csi­nálsz, mi? Ennek a vénembernek lehetne esze... Lantos néni ritkán szokott mérgelődni, ritkán pörol az urával, de valahogy most nagyon kijött a béketűrés­ből... Közelebb ment hozzá, kétségbeesetten nézte, aztán fojtott hangon, hogy a gyerek meg ne hallja, tovább mondta a magáét. — Mondd meg őszintén. Van valami közöd neked ehhez a gyerekhez? Megmondhatod. Tudod, hogy mindig megértettelek. — No, tudtam, hogy bolond vagy. Még az hiányzik, hogy vénségemre bélyeget süss rám. Hát vedd tudomá­sul, hogy végeredményben semmi közöm nem lenne hoz­zá... De nézz rá... Olyan szegény, mintha senki kutyája lenne. Hát ne essen meg rajta az ember szíve? — Megeshet! Aztán mi lesz, ha kilopja még a sze­medet is, mondd csak, mi lesz. Majd megköszönöd a jó szívednek. Igaz? — Biztos vagyok benne, hogy nem lopja ki — fe­lelte rá Lantos Márton... Nem is olyan ez... Ha meg­tudod, hogy milyen sorsa van, akkor nem leszel ilyen.„ — Látom, hogy milyen sorsa lehet. Szép kis anyja lehet, mondhatom. Se megmosdatva, se megnyírva. Ron­gyos, mint valami madárijesztő. Hogy lehet egy gyerek­kel így bánni... Minek ad az isten az ilyennek gyereket... Akinek kedves lenne, aki a szemevilágát adná érette, at­tól elveszi. Lantos mama sírvafakadt, eltakarta az arcát... Aztán tétován a konyhaszekrényhez lépett, megtörőlgette a kisfiú fényképét. Lantos nem állhatta ezt. Semmiért nem tudott annyira ideges lenni, mint a sírásért, a pityergés- ért. De Tóni sem értette ezt. Náluk másféle sírás szokott lenni... Megérezte ő a különbséget egy pillanat alatt... Ijedten nézett egy darabig a két emberre, aztán egyre közelebb húzódott az ajtóhoz. Csendesen tette a kilincsre a kezét, rongyos cipőjével óvatosan csoszogott, hogy zajt ne üssön. Csak az ajtónyikorgás árulta el, hogy kifelé menne. — Hová mész, fiam? — ugrott melé Lantos. — Ma­radj csak nyugodtan. Nem bánt itt téged senki... — Megyek vissza a sportba, vagy a Grassiba... Nem akarom, hogy a néni... — A néni nagyon jól tudja, hogy mi van. Nagyon jó asszony ez, ne félj semmit. Csak most azt hiszi, hogy mit tudom én ki vagy te. Nem tudja, hogy téged elhagy tak. Honnan tudná, hogy te rendes és jóravaló gyerek vagy, mi? Majd megmagyarázunk neki mindent és el lesz intézve. — Látja, hogy azt mondta... Azt mondta, hogy én lopok... Pedig én még soha nem loptam semmit... — Azt én nagyon jól tudom — dörmögte Marci bá­csi. — A mamának pedig most szépen elmondunk min­dent. Rendben van? No, szépen tessék mondani. — Mondja maga — szepegett a gyerek. — Tudja. — Látod, mama. Fél szegény feje. Fél ez mindenki­től. Képzeld el, hogy egy ekkora gyerek egyedül él egx, pincében. Nincs még az se, aki egy jó szót mondana neki Mondom, nincsen senkije... Tudod mi lesz belőle, hn n°m segítünk rajta? Csavargó. Börtöntöltelék. (Folytatjuk,)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents