Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-07 / 288. szám

i960, december 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP § Nem lesz hiányzó osztályunkban A tiszaugi 1381. számú 11. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat­ban zenekart alakítottunk. Hárman harmonikán, ketten xilofonon játszanak, én va- gyojc a dobos. November 7-én szerepeltünk elösször. örül­tünk a sok tapsnak. Jelenleg énekkarunkkal közösen tanu­lunk mozgalmi- és népdalo­kat. Egy másik nagy esemény­ről is szeretnék beszámolni. Iskolánk életében eltelt az első negyedév és osztályunk a nyolcadik még egyetlen na­pot sem mulasztott. Nagyon boldogok vágnunk, mert ilyen még nem fordult elő iskolánk életében. Ezen a 64 napon minden egyes pajtás rendesen megjelent az iskolában. Ezt a dicsőséget meg is akarjuk őrizni, KŐMÁR ERZSÉBET Tiszaug „Köszönöm“ a Szerdán este az Alcsi-meg- állómál, csütörtökön délelőtt az IBUSZ Irodában érdeklőd­tem meg Tápiósülyre és on­nan vissza a vonatközléke- dést. Mindkét helyen úgy mondták, 6.55 h-kor indul oda, vissza pedig 13.54 h-kor. Érdeklődésem közben még mellékesen el is mondtam, Egymillió forinton felül teljesítettük tervünket Boldogan írom ezt a kis tudósítást, az újszászi Sza­badság Tsz kertészetében dolgozó emberekről. Bár pil­lanatnyilag kertészetünkben nem dolgozunk, mivel összes erőnket a cukorrépaszedésre kell fordítani. Ez érthető is, mert végeredményben a tsz gondja-baja mindannyiunk- ké. Egész évben azért mégis csak a kertészet nőtt szívünk­höz, hiszen oda tartoztunk, ott dolgoztunk. Már tavasszal elhatároz­tuk, hogy tervünket teljesít­jük, illetve túlteljesítjük. Büszkék lehetünk dolgozó­inkra, mert a szorgalmas munka eredménye nem ma­radt el. Zöldpaprikánkból még a moszkvai kiállításra is került. Ez igen jó érzést keltett bennünk. Évi tervünk értéke 930 felvilágosítást sítóknak azt a bosszúságot, ami engem ért. De kérem őket, máskor ne okozzanak ilyet se nekem, se másnak. Igaz, én most tanultam meg, hogy nem kétszer, legalább tízszer kell megkérdezni va­lamit, hogy az embert ilyen meglepetés ne érje. Molnár Ferencné Szolnok ezer forint volt. Ezidáig 1 millió forintra teljesítettük. De még több lesz, mert a zöldségféleségek és téli fe­jeskáposztánk még nem ke- I rült eladásra. A kertészeti tennivalók ellátása mellett időt szakítottunk a növény- termesztésben dolgozók meg­segítésére is. Annak idején részt vettünk a cukorrépa egyelésében és kapálásban, de kapáltuk a kukoricát is. Jelenleg a répát szedjük, hogy minél előbb kikerüljön a földből. Nagy nehézséget okozott az esős idő, de nem hátrálunk. Ha kissé megkés­ve is, de elvégezzük a tsz-ben szükséges összes munkát. Hegedűs Ilona Válasz egy levélre A Szolnok megyei Néplap „Levelezőink írják” című rova­tában írás jelent meg a lámpa­üveg hiányról. Az elárusító, a levél írójának könnyelmű kije­lentést tett. Ugyanis lámpaüve­get gyártanak ma Is. Az igaz, hogy hiány mutatkozott ebben az árucikkben, mert a hazai ipar igényünk 25 százalékát iga­zolta vissza. így a hiányt Len­gyelországból importált 45 ezer darab és újabb hasonló mennyi­ségű lámpaüveggel pótoltuk. — Ügy véljük, jelenleg már kap­ható lámpaüveg. Üveg- és Porcelánértékesítő Vállalat A Néplap elintézte November 11-én keltezett levelüket megkaptam, mely­ben Jcözölték a tükör elszállí­tását. Ez meg is történt, ami­ért is ezúton mondok köszö­netét a Néplapnak. FARAGÓ JÓZSEFNÉ Tiszapüspöki * Munkabéremet az Állami Erdőgazdaságtól hiánytalanul megkaptam. Köszönetét mon­dok a Szerkesztőség és a Né­pi Ellenőrzési Bizottság köz­benjárásáért, mert enélkül aligha kaptam volna meg jo­gos járandóságomat. FARKAS LÁSZLÓ Jászárokszáilás * Köszönöm a termelőszövet, kezetünk tagsága nevében, hogy segítettek a villanyáram bekapcsolásában Kérésünk november 23-án jelent meg a Szolnok Megyei Néplapban és 28-án már volt áram. Mivel a betakarítással végeztünk, tag­ságunk 29-én boldogan nézte a televízió műsorát. Mégegyszer köszönöm a Néplap segítségét. MENKÓ ISTVÁN Kőröstetétlen. Bemutatkozott a tiszaföldvári színjátszó stúdió A napokban mutatkozott be a művelődési ház színját­szó stúdiója Nyíri Tibor: „Nyitva a kiskapu” című da­rabjával. Az estén még szín­re került: Szabó István: „Rossz cseléd” című drámá­ja és Vaska Miklós „Az asz- szony az asztalra üt” című jelenete. Ebben az évben ez volt az első alkalom, hogy helyi öntevékeny művészeti csoport felléptével egy egész estét betöltő műsort adtunk a közönségnek. A színjátszó stúdió tagjai lelkiismeretesen készültek a bemutatkozó elő­adásra. Csaknem minden szabadidejüket erre áldoz­ták. A fáradságos munka meghozta a várt eredményt. Az előadást hallgató közön­ség vastapssal köszönte meg a szereplők jó munkáját. Hajdú Györgyöt, a stúdió művészeti vezetőjét dicséri elsősorban a nagysikerű elő­adás. Sondor András szerepében Gyulai Péter nyújtott elis­merésre méltó teljesítményt. A két út előtt álló idős pa­raszt jellemének megformá­lását átélten, jól oldotta meg a szereplő. Sondor András- nét, a jóindulatú csendes kis asszonykát Bernáth Sára ala­kította. Az első percek lám­palázának leküzdése után egyre jobban beleélte magát Sondorné szerepébe, s.végül- is elhitette a közönséggel azt, amit az író mond: Sondorné mellé áll férjének, együtt lépnek be a közösbe. Andris szerepét Gulyás Sándor alakította. A papucs férj alakjának megformálá­sáért dicséretet érdemek De sorolhatnám tovább a sze­replőket végig, Cser Gábor, a „Rossz cseléd” Palaezkyja, a kétszínű földesúr megformá­lójaként jelentős munkát végzett. Méri Eszter, a „Rossz cseléd” Matildjónak színre- vitelében aratott nagy sikert. A „Nyitva a kiskapu” An­nusát Bréda Éva alakította. Kár, hogy ez a tehetséges szereplő az előadást követő­en lemorzsolódott a csoport­tól. Bíztunk benne, s remél­tük, hogy munkájával segít nekünk. Fáj, hogy csalód­tunk. Gyenes József megfor­málásában fiatal, tehetséges szereplőnket láttuk színen, Vörös Zoltánt. Bízunk benne, hogy ezek után még több ambícióval, lendülettel fog dolgozni. Júlia szerepében Nagy Ilona jó munkát vég­zett, ugyanígy az „Az asz- szony az asztalra üt” című darabban Bartus Erzsébet is megérdemli a dicséretet. A színjátszó stúdió első bemutatkozása sikerrel járt. Ügy érezzük, hogy ezen az esten sokat adtunk a közön­ségnek. Nehéz út áll még a stúdió tagjai előtt. Csiszolni kell a beszédtechnikánkat, formálni, rutinossá tenni a színpadi mozgásokat stb. De úgy érezzük, hogy ezzel a lelkes gárdával meg tudjuk oldani, le tudjuk küzdeni ezeket a nehézségeket. Vál­laltuk, hogy vidéken négy előadást tartunk a közel­jövőben. Egyet már teljesí­tettünk is, mert a színjátszó stúdió főpróbáját Mezőhéken tartottuk. Tóth Antal művelődési ház igazgató. pontosan kell tudnom az időt, mert kisfiam a bölcsődében van s kell időm legyen az Indulásig. Örömmel el is utaztam, biztosra véve, hogy ha már két helyen is egyfor­ma választ kaptam, valószí­nűleg így is van. Ám a meg­lepetés a visszaindulásnál ért, amikor kijelentik a pénz­tárnál: „Kérem, az a vonat Csak szombaton közlekedik.” Nem kívánom a felvilágo­MMIIIHIIIimHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII A nagykörűi iskolások televíziója Nagyörűben értékes előadás hangzott el a Szülők iskolá­ja keretében, dr. Báró elvtárs községi orvos arról beszélt, hogy a gyermekek tanulása közben hogyan működik az idegrendszer. Mi, szülők hagy figyelemmel hallgattuk, s kértük, hogy máskor is tartson számunkra ilyen hasznos ismereteket nyújtó előadást Az ismeretterjesztő elő­adás után az iskolában gyö­nyörködtünk a televízió mű­sorában. Ezt a tanulók mun­kájából vásárolták. Az ősz folyamán nem fe­csérelték a szabadidőt a pajtások, hanem a Petőfi Tsz-ben paprikát, vöröshagy­mát jártak szedni, de segí­tettek a fagyveszély elhárí­tásában is. így egyre szapo­rodott a forint, s végül a Pe­tőfi Tsz 11 ezer forintot fi­zetett ki a pajtásoknak. Eb­ből vásárolták a televíziót. A megmaradt összeget kirándu­lásokra fordítják. Mi szülők nagyon helyeseljük az igaz­gató és Molnár tanár elvtárs elgondolását hogy a pajtáso­kat munkára nevelik. ___ Szarnák Béláné Na gykörű MIIIIIIIHMIIIIIIIIIIIIIIIIIIÜHIIIIIÜWIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIMHIIIIIIIHIIMIIIIIIIIIIIHIIIIIII Kérdésekre válaszolunk Árvái Ferencné Cserkeszőllő. A Szolnok megyei Tanács VB Igazgatási Osztálya az ön által beküldött panaszos levelet Ille­tékességből továbbította a kun­szentmártoni járási tanácshoz, mint L fokú gyámhatósághoz azzal, hogy a perindítás tekinte­tében adja meg önnek a szük­séges felvilágosítást s legyen egyébként is segítségére. Remél­jük, ügye hamarosan rendező­dik. Szabó Mihály Üjszász. Pana­szával kapcsolatban intézkedett a szolnoki Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat, mivel azt jo­gosnak találta. A kérdéses 120. forintot visszautalta önnek, mi­után a becslést nem végezték el. Sass Sándor Jászfelsőszent- györgy. A jászberényi járásbí­róság Ítélete — mert nem fel­lebbezett — jogerős. Mivel eddig még nem fizetett, ezért rendel­tek el végrehajtást. A bíróság eljárása helyes volt, mert köte­lezettségét akkor Is kell teljesí­tenie, ha tsz-be lépett be. Egyet­len megoldás ügyében, ha t megítélt összeget kifizeti édes­farkas^ Imre Jászárokszállás. Fia munkabér panaszával kap­csolatban intézkedett a Szolnok megyei Állami Erdőgazdaság, hogy a kérdéses két napi mun­kabért megkapja. Ugyanakkor a mulasztást elkövető személyt figyelmeztetésben részesítették. If j. Ozsvárt József Törökszent- miklós. A Szenttamási Állami Gazdaság augusztusban szám­fejtette munkabérét és azt a gazdaság előtt ismert elmére postára is adta, azonban a cím elégtelensége miatt a posta vlsz- szakézbesitette. Azt javasoljuk, írja meg pontos elmét, hogy postázhassák az összeget, vagy pedig személyesen keresse fel a gazdaságot. Csornán György Tiszatenyö. Hozzánk küldött panaszos leve­lére a következő választ kaptuk törökszentmikósl járási ta­nácstól Az 1957. évi 10. tvr. 28. §. (1) bekezdése értelmében a föl­dek és épületek tulajdonjogá­nak, vagy használatának rende­zésére irányuló kérelmeket 1957. február 28-ig kellett volna a területileg Illetékes tanács végrehajtó bizottságához be­Hol maradt a papság? Ne vegyék soraimat kriti- zálásnak, de szeretném, ha ’avaslatom napvilágot látna. Az őszi betakarításnál mond­hatjuk, megmozdult az egész falu, az egész város. Orvo­sok, mérnökök, gyárigazga­tók, s ki tudná felsorolni, milyen foglalkozású emberek segítettek a parasztságnak. De hol maradt a papság? Istenfélő embernek tartom magam, de u a dolog mégis szemet szűrt nekem. Fiata­lok, idősebbek egyaránt a cukorrépaföldön áztatták ma­gukat sokszor, csak éppen a papok vonták ki magukat e majdnem nemzeti jellegű megmozdulásból. Pedighát elgondolásom szerint a pa­pok helye is ott lett volna a munkában. Hazafias üdvözlettel: Kaudes Lajos éjjeliőr, Jászberény. nyújtania. Mivel ez nem történt meg, kérelme nem jogos. Hodosy Elek Kenderes, öröm­mel értesültünk arról, hogy ügye rendeződött s egy megfe­lelő állást kapott. Kocsis Sándor Csépa. Nem tudjuk, miért akar éppen Szol­nokon elhelyezkedni, amikor helyben is — tehát a szülői házhoz közel — bármelyik tsz- ben el tudna helyezkedni. Azt javasoljuk, kérelmével fordul­jon a helyi tanács mezőgazda- sági csoportjához, s onnan kér­jen tanácsot. „Három leány” Ujszász. Ha önök külön munkabérért vál­lalták a répa szedését, akkor kérésük nem jogos, mert a tsz megfizeti a rendes munkabért, amiből aztán vihetnek ki teát. Talmácsi József Csépa. Mivel nem ismerjük körülményeit részletesebben, Így csak azt tudjuk válaszom, ha a tsz köz­gyűlése úgy határozott vagy határoz, hogy az ön felmondá­sát nem fogadja ed, sem ml, sem más szervek nem tehetnek ellene. Kérésével tehát a tsz vezetőségéhez forduljon. Kovács Gábor Karcag. — A Debreceni Postaigazgatóság ér­tesítette szereksztőségünket, hogy panaszos levelét továbbí­totta a Budapesti Postaigazga­tósághoz. A vizsgálat eredmé­nyét majd közöljük önnel. Palakovics Ferenc Tiszaföld- vár. Hozzánk Intézett levelére válaszoljuk házát vizsgáltassa meg az illetékes járási tanács műszaki csoportjává. — Ha va­lóban omladozó a háza, a ta­nács intézkedni fog a lakó ideiglenes elhelyezéséről, míg a házát újjáépíti. A türelem nem mindig rózsát terem Sokat hallunk napjainkban az igények jobb, pontosabb kielégítéséről. Ennek minden­ki örül, mert ez a törekvés mindenütt jelentkezik. Csak itt nem... a Szolnok-Beseny- svög útvonalon, ahol zsúfolt autoouszok közlekednek. Köztudomású, hogy ez az út nyáron poros, ősszel és té­len sáros. Az AKÖV új ko­csit adott, az igaz, de olyan k.csit, hogy az utasoknak alig jut benne levegő. Elképzelhe­tő, milyen az utazás, ha számba vesszük, hogy napon­ta 90 bérletes igyekszik mun­kahelyére, iskolába. S akinek nincs bérlete, az is beutazik Szolnokra és onnan vissza. Már az indulás előtt meg­indul a harc, előbb az ülőhe­lyekért, majd az állóhelye­kért. Tapossák, lökik, taszít­ják egymást és szakítják egy­más ruháit az emberek. Nem rosszindulatból teszik, csak mindenki szeretne feljutni a kocsiba. Ha egy-egy sápadt néniké, bácsika, vagy gyenge kismama helyet szeretne, az szinte lehetetlen. Még mozog ni is alig lehet, nem hogy még helyet cserélgetni. Sokszor kapunk kisegítő buszt, de nincs sok köszönet benne. Leggyakrabban Palo­tástól visszafordul, s így még a másik buszra felpréselnek vagy 15—16 utast. Levelekből néhány sorban Pinczés Pál cserkeszöllői levelezőnk arról számol \ hogy a helyi földművesszö­vetkezet vezetősége és tagsá­ga úgy határozott, hogy ön- kiszolgáló boltot létesítenek. Az épület már elkészült és szeretnék még az idén átadni rendeltetésének. Pápai István szolnoki olva­sónk azt sérelmezi, hogy a megyei kórház területén árú- sított szódavizet rossz vízből készítik és csorbult üvegben hozzák forgalomba. Helyes volna, — jegyzi meg, — ha élvezhető ásványvízzel lát­nák el a kórházat. Seller István, a szolnoki Lenin Tsz levelezője köszö­netét fejezi ki levélben a tsz tagság nevében mindazoknak az üzemi és más területen dolgozóknak, akik résztvet- tek a répaszedésben. Pintér Jánosné szolnoki lakos arról ír, hogy helyes volna, ha az állomásokon na­gyobb tisztaságot tartanának, mert legutóbb a tiszaföldvári vasútállomáson véletlenül falnak dőlt és piszkos lett a kabátja. Javasolja: az állo­mások várótermében a falat embermagasságban olajfes­tékkel húzzák el. pénztáros Kisasszony fütyül rám, én em törődöm vele. Szilárd és kemény léptekkel mentem ki a peron­ra. A vonat már bent ált, mellette a jegy­kezelő. — Kérem — mond­tam önérzetesen, be­csületességem tuda­tában —, nem vettem jegyet. — Neemf •— Nem volt nyitva a pénztár — folytat­tam. — Az nem leheti Jöjjön csak! Azzal előresiette­tett, én utána. Oda­mentem a pénztár- ablakhoz és határo­zott mozdulattal tö­rő mb ölni kezdett. És csoda történt. Vala­honnan a homályból kilépett álmos sze­mekkel a pénztáros­nő. — Miért nem ko­pogott? — felelt mél­tatlankodásomra. Napok múltával mindent megértőbben fogad az ember. így én is. Csak egyet nem értek. A techni­ka századában miért nem tudnak egy kis villanycsengőt a pénz­tárablakhoz felsze­relni? Van még egy egyszerűbb megoldás is: üljön a pénztáros a helyén a vonat in­dulása előtt fél órá­val, ahogyan a sza­bályzat is előírja. FÓRRA? KATALIN Mezőtúr Ilyen utazási körülmények mellett hogyan öltözködjenek fel a falusiak szépen, ízlése­sen, hogy tisztán és rendesen jelenjenek meg munkahelyü­kön, vagy a szórakozóhelye­ken, mint a városiak? Utoljára hagytam, pedig ez is nagyon fontos kérdés, hogy az AKÖV dolgozói is milyen rossz és egészségtelen körül­mények között teljesítik szol­gálatukat ezen a vonalon. A vezető rossz, hepehupás úton, megengedhetetlen terheléssel vezeti a kocsit. Baleset esetén ki lesz vajon a felelős mind­ezekért? Úgy gondolom, ha az AKÖV megvizsgálná ezen az útvonalon az utazási kö­rülményeket, igazat adna a sok panaszosnak, s intézked­ne, hogy ez az áldatlan álla­pot végre megszűnjön. Gedon Anna tanítónő. Szolnok Takarékos élet Nemrégen hangzott el egy tanácskozáson; éljünk taka­rékosan és megvalósulhatnak terveink. Ebben az egy mon­datban igen sok az igazság és társadalmi rendszerünkbe^ meg is vannak azok a lehető­ségek, hogy terveinket való- raválthassuk. Mindenki dol­gozhat és a munkalehetőséi? is biztosítva van. Csak raj­tunk múlik, hogy biztosítsuk cl 1 -ink eléréséhez a szüksé­ges anyagi alapot Mi, tiszaföldvári fiatalok, elhatároztuk, hogy már az Is­kolák padjaiban megkezdjük a takarékoskodást. A községi KISZ-bizottság megbízásából az úttörőket patronáljuk és a foglalkozásokon gyakran be­szélünk a pajtásoknak a ta­karékosságról. Elhatároztuk a Takarékpénztárral, hogy köz­ségünkben az „Ifjúság a szo­cializmusért’* próba mellett mozgalmat indítunk, hogy valamennyi fiatalnak taka­rékkönyve legyen. Orsós János Tisza fokává* mennyire, hogy az! Teltek a percek. Már vége az első ötperc­nek és a nagymutató feltartóztathatatlanul haladt előre. Csak én álltam ott tétlenül és egyre idegesebben. Már csak ötperc! Le­het, hogy a pénztáros is ember és el kell j néznünk hibáit, de én ; tíz perce csak hibái , megbocsátásával fog- ' lalkc-tam és ő még mindig nem jön jó­vátenni Őket. Ebben ' a percben megszólal a magasban a mikro­fon: Figyelem! Személy- | vonat érkezik a har- i madik vágányra! c Nincs tovább. Ha a a Nem Mezőtúron történt Mindig nagyon saj­náltam azokat, akik­nek korán kell fel­kelniük. Reggel négy! Brr! Sötét van és az ember csontjáig ha­tol a hideg. Valamelyik nap ne­kem is egy ilyen ko­rai vonattal kellett utaznom. Őszinte szá­nalommal eltelve ma­gam és sorstársaim iránt, léptem be az állomás épületébe. A pénztár zárva volt! Ott egy kulcs és egy fésű az asztalon a szék mellett, de mást nem láttam. Na, nem baj — gondoltam — még van egy negyed­órám és a pénztáros­nő is álmos lehet sze­gény, hisz ő is em­ber. Koránkelő, ál­mos is fáradt Da

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents