Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-04 / 286. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. december 4 ■* TOLNAI GÁBOR: JÓZSEF ATTILA* 1937 december harmadikén délben az akkori Ferencz Jó­zsef, ma Roosewelt tér Du­nával szemben lévő járdáján mentem, az Akadémia utca irányából. A Széchenyi szo­bor vonalában lehettem már, midőn visszapillantottam a Tudományos Akadémia főbe­járatára. Ekkor lépett ki a kapun — mindennapos mun­kahelyéről — Bartók Béla. ügy haladt az utcán, mint aki semmit sem vesz észre abból, ami a belvárosi déli órák nyüzsgésében körülötte lejátszódik. Mintha csak han­gok, dallamok zsongtak volna idegeiben; bizonyára azok, amelyeket most dolgozott fel népdalgyűjteménye gramo­fonhengereiről. Néhány má­sodperc múlva továbbmen­tem a Gresham kávéház irá­nyába. Közvetlenül a kávé­ház előtt voltam, Bartók ek­kor már az útvonalam irá­nyában csillingelő villamoson állt az első peronon, a já­rókelők felé tekintve. Ahogy figyelek a közeledő villamos­ra, fület siketítően és szívet dermesztőén sivít fel egy új­ságárus ajkán a borzasztó hír: „Az Est! Szenzációs déli kiadás! József Attila, a ki­váló költő vonat elé vetette magát és szörnyethalt!” Most, húsz esztendő múlva Is dermedten emlékezem er­re a pillanatra, ügy tűnt fel akkor, mintha az újságárus hangjára megállt volna min­den: megálltak az emberek, az autók és a lovaskocsik, megállt az egész élet. Bartók felé tekintettem. Ö ugyan-' úgy hallotta az idegtépő szen­zációt. mint én. Egv el fehére­déit arcú emberrel haladt a villamos az Erzsébet híd fe­lé. (Három évvel ké=őhb rém­lett fel bennem először — midőn Bartók Béla elhaevta Magyarországot, — s máig sem tudok szabadulni ettől az érzéstől: József Attila ha­lála is erősítette benne azt az elhatározását, hogv emigrá­cióba megv.... (Egyébként sem a Ferencz József téren, rém Horthy Mikló« e"A«z Ma- <*varors7ácán nem állt meg semmi csak bennem, ben­nünk, az idő mocsarában mist akaró fiatalokban és el- cőeorban a munkásokban —, akik igenis már József Atti­la életében a maguk költő- tét. a maguk nagy költőjét • Részlet egy tanulmányból. látták benne — állt meg va­lami. De ez a megállás nem leállás, ellenkezőleg öntuda­tot növelő erőgyűjtés volt. Húsz éve már! Magam sem tudom pontosan mi minden játszódott le bennem. Mind­össze erre emlékszem még: — ahogy az elfehéredett arcú Bartókkal elhaladt a villa­mos, egy népdal zengett fel emlékezetemben, az a népdal, amelyet felejthetetlen szép hangján József Attila szokott énekelni: Esik az eső Azik a mező Hull a fa levele. Erije a szőlő, Hajlik a vessző Fodros a levele, Két szegény legény Szántani menne De nincsen kenyere. A téli napsütésben lebzselő polgárok szinte egymást ta­posva kapkodtak a rikkancs kezéből a „szenzációs déli ki­adást.” Szegény Attila bor­zalmas halálával egyszerre „nagy kö’tő”-vé lépett elő an­nak az újságnak a címlapján, amely élotébo^ aligha írta le még a nevét is. A Gresham kávéházat an­nak idején egy művészcso­port tagjai látogatták. A mű- vészasztalnál most egyedül Berény Róbert volt jelen. — Melléüttem. Némán néztünk magunk elé. Néhány percet töltöttem mindössze vele. va­lami belső feszültség hajtott tovább. Búcsúzáskor Berény törte meg a csendet: — Atti la tudott harcolni, s amikor már nem volt erele a harcra, annyi ereje maradt, hogy vé­get vessen életének Feszült lel&iállanotban for­dultam be a Váci utcába. Ugyanezév tavaszán vagy nyarán lehetett: a Tiirr Ist­ván utca és a Váci utca sar­kán találkoztam József Atti­lával utoljára. Világos vá­szonruhában állt, és nézett maga elé. Magatartása, a le­folyt beszélgetés akkor sem­mit som «eítofotf a tragikus végről. MecZlfe. hogy egv hé. ke és szabadság antológia számára francia verseket ST'-SrdéfrcTik fordítani. Es be­szélt az átültetésre váró anvagból eey versről — a versről és nem a költőiéről — Verhaeren hatalmas köl­teményéről. a Lázadásról. Verhaeren versalkotásába és a nagy belga költő folyvást izzó, égő lelkiállapotába, mint valami nagy színész a szerep­be, beleélte magát. Magya­rázta, kommentálta a verset. Joggal úgy éreztem, hogy lé­nyegében készen áll a költő a fordításra. A Véhaeren-fordí- tásból, s még kevésbbé a ter­vezett átültetések egészéből már nem lehetett semmi A Lázadáshoz előkészületei el­lenére hozzá sem kezdett, s helyette egy Victor Hugo- vers fordításával bíbelődött. Több. mint két évtizeddel az utolsó találkozás után, most úgy vélem, mintha valami visszatartotta volna a Ver- haeren-vers magyar nyelvű megfogalmazásától. A Türr István utca sarkán lejátszó­dott jelenet, a Verhaeren- verset magyarázó József At­tila szenvedéllyel, izással tel5 egyénisége ma már úgv tűnik fel előttem, mintha macában foglalta volna a tragédia elő­szelét. Beszélt a versről. é= nem beszólt a költőiéről Nem beszélt Verhaerenrői aki — József Attila ugyanúgy tudta mint én — 191fi-ban miután a németek feldúlták hazáját, és németellenes aiű- tációr körutakon iárt a fron* mögött. Rouenben egy vonat kerekei között lelte halálát Az irodalomtörténet azt ta- nítia hogy — a belga kött* halála egv vasúti szerencsét. lenséiz Ifrvvo+kozménve volt' a mindig lázban égő emhe. körül sem nézve ment át a síneken, és széttépték egy vo­nat kerekek • 1942-ben, midőn hamvait felhozták Szárszóról, az úisá- gok persze, nem tudatták a temetés terminusát. A hír ménis szé+szaladt, a munkás­szervezetek szétvitték a vá­rosban. Kommunisták és szimnntizáusnk névtelen cé­dulákat találtak a^ aítánndás- ban: „Attila temetése hnlvar 10 órakor. Fiúméi út.” József Attila halála után sem vá’t manánvossá. Ott állt melletti még a rabság legszömyűbb éveiben is a munkásosztály Hiszen az 1942-es pesti teme­tés nyílt politikai állásfogla­lás volt, a munkásosztály tün­tetése. József Attila neve ek­kor már zászló volt, és a• zászló mögött tömegek sora­koztak fel. Medgyessi Ferenc: cAnya 1 Szolnoki Damjanich Mú­zeum kiállításának anyagából KÖNYVESPOLC Kuncz Aladár: A FEKETE KOLOSTOR A regényszerű feljegyzé­sek egy fájdalmas, nehéz, be­szűkített világot vetítenek elénk. Az első világháború ki­törése Franciaországban érte az írót és mint egy ellenséges ország polgárát, internálták, öt évig sínylődött különböző intemálótáborokban. Meg­rendítő erővel ábrázolja az internáltak szenvedéssel teli életét. Könyve vádirat az im­perializmus és a frázisokba burkolózó polgári demokrá­cia ellen. G. Donáth Blanka: LÁNYOK KÖNYVE Serdülő lányok számára írta Donáth Blanka legújabb könyvét, melyet talán pe­dagógiai leány regénynek ne­vezhetnénk. T. Agnes egy vi­dékről budapesti középisko­lába és kollégiumba kerülő leányka és B. néni, a pszioho- 'ógus öt évig leveleznek. Ket­tőjük írásaiból ismerjük meg a gyermekből gördülővé lb a i d felnőtté érő Ágnest, család­iét. barátait és hivatáskere- sését. A könw nacv témái az. én és a világ megismeré­sére való törekvés, az ideái Voresése. a barátság után-' vágy. az első szerelem, a bl­yatáslmracés. a közösségbe vezető út kufotáaa mlud''ny­oviunka* foglalkoztató kér­dések. (Móra). Autoszkv László: ÉRTSÜK AZ IDŐ­JÁRÁST A szerző a legegvszerűbb módszerekkel mutatja be a körülöttünk zaüó term^szett jelenségek közül a legfeltű­nőbbeket. különösen azokat amelyeket a gyermekek is megfigyelhetnek. Útmutatást ad, miképpen ismerhetik fel azokat az előjeleket, amelyek az Időiárás várható alakulá­sát jelzik. (Búvár könyvek). Felhívás a $ ágvári Endre Kulturális Szemlére A megyei tanács művelődési osztálya, a KISZ megyei végrehajtó bizottsága, a Megyei Művelődési Tanács, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a Hazafias Népfront megyei elnöksége és a MÉSZÖV 1960—61-re meghirdeti a Ságvári Endre Kulturális Seregszemlét. A kulturális szemlén a következő művészeti ágakban vehetnek részt a megye dolgozói, fiataljai: X. József Attila-olvasómozgalom; 2. szellemi öttusa; 3. művészeti csoportok (ének, zene, tánc, színjátszás) és szólisták bemutatói; 4. irodalmi-, képzőművészeti-, népi díszítőművészeti-, iparművészeti-, valamint fotopályázat; 5. helyi kiállítások rendezése a népi díszítő, képző- és iparművészeti stb. szakkörök munkáiból; 6. daltanulási mozgalom; 7. ismeretterjesztő előadások, színház, mozi, múzeum és kiállítás látogatás. A különböző pályázatok feltételeit a szervező bizott­ság a Néplapban rövidesen ismerteti A legjobb művészeti csoportok három helyi bemutató után, a járási, városi bemutatókon vesznek részt — meg­hívásos alapon. Hasonlóan kerülnek a csoportok a megyei bemutatóra is. A legjobb együtteseket oklevéllel és emlék­plakettel* jutalmazza a szervező bizottság. A megyei be­mutatókon résztvevők a kulturális szemle jelvényét kap­ják meg. A kulturális szemlén belül a legjobb termelőszövet­kezeti színjátszó, ének- és tánccsoportok, szavalók, éneke­sek és táncosok részére Karcagon fesztivált rendezünk A fesztiválra a legjobb termelőszövetkezeti művészet: csoportokat és szólistákat hívja meg a szervező bizottság Megyénk fiatal és Idősebb dolgozói az elmúlt évben is szép számban vettek részt a Felszabadulási Kulturális Szemle helyi, járási és városi, valamint a megyei bemu­tatón. A szervező bizottság ez évben folyamatos munkára kéri a művészeti csoportokat és szólistákat. Ezért a járási, városi és megyei bemutatókon, valamint a Termelőszövet­kezeti Fesztiválon azok a csoportok és szólisták vehetnek részt, amelyek, illetve akik legalább három helyi bemuta­tón szerepeltek. Helyi bemutatókat munkásmozgalmi év­fordulókon, termelőszövetkezeti közgyűléseken és egyéb alkalmakkor lehet tartani. Idén fokozott figvelmet fordítunk a zenekultúra nö­velésére. A szervező bizottság ezúton is felhívja megyénk tömegszervezeteit, a termelőszövetkezeteket és az üzeme­ket, hogy alakítsanak új énekkarokat, erősítsék meg a régieket A fiatalakot arra kérjük, hogy minél nagyobb számban jelentkezzenek az énekkarokba. A megyei talál­kozón legjobban szereplő énekkarok országos dalos talál­kozón vesznek részt. A kulturális szemlére jelentkezők bővebb felvilágosí­tást és nevezési lapokat a tömegszervezetek helyi vezetői­nél és a népművelési felügyelőknél kaphatnak. A SÁGVÁRI ENDRE KULTURÁLIS SZEMLE SZERVEZŐ BIZOTTSÁGA LI WONG VALLOMÁSA Nevem hi Wong. Anyám kínai, apám állítólag francia tengerésztiszt volt. A misszionárus nővéreknél jártam iskolába, és mint a legkiválóbbnak, módom nyílt arra, hogy a jobbmódú növendékek szol­gájaként elvégezzem a kereskedelmi is­kolát. Hat éve dolgozom a Becher ültetvé­nyen. Mr. Becher akkoriban nagyobb összeget örökölt, és így módjában állt gaz­daságát bővíteni. Két évvel később került hozzánk Mr. Simpson, aki akkor fejezte be tanulmányait az orvosi egyetemen. Mr. Becher nem szívesen szerződtette, mert nem szívlelte a színesbőrűeket, még a fél­véreket sem, de Mrs. Becher állandó or­vosi felügyeletre szorult, és fehér ember csak drága pénzért vállalta volna az el­dugott ültetvényen való életet. Mr. Simpson azonban nem akart csak a Lady orvosa lenni. Fantasztikus tervek­kel állt elő. Átvizsgálta ültetvényünk mind a hétszáz munkását, mindenkitől vért vett, köpetet vizsgált, és szabályos ingyen rendeléseket tartott a környező falvak bennszülötteinek is, Mr. Becher eleinte sokat veszekedett vele ezért, de aztán rájött, hogy neki is jobb, ha a mun­kásai egészségesek. Mr. Simpsonnal kü­lönben is nehéz volt veszekedni, olyan szerény és csendes ember volt. A gyilkosság napján, egy rendkívül meleg vasárnapi napon alig volt valaki otthon a személyzetből. Mr. Becher kora reggel elment vadászni, a Lady is átko- csizott a szomszéd ültetvényre, látogatóba, úgy, hogy délelőtt majdnem egyedül vol­tam a házban. Mr. Becher tizenegy óra­kor érkezett haza, nagyon rosszkedvűen. Az ebédnél felváltva szidta a hőséget és a szakácsot, és hosszas átkozódás után elvonult aludni. Körülbelül fél három felé leküldtem Róbertét, a szobainast, hogy hozza fel a kertből a függőágyakat. Alig pár percre rá iszonyú sikoltozást és vad ugatást hal­lottam. Lerohantam a kertbe, de Mr. Simpsont már ott találtam Róbert mel­lett. A fiú ájültan feküdt egy hatalmas vértócsa közepén. Amint később kiderült, az egyik vadászkutya szabadult el, és támadta meg a mit sem sejtő gyereket. Felemeltük az élettelen testet, és bevittük az orvosi szobába. Mr. Simpson arcából arra következtettem, hogy az eset súlyos Amikor hozzáfogott a kötözéshez, én visz- szamentem a szobámba. Alig pár pérccé1 később hallottam, hogy Mr. Símvsov Panlettet keresi, nz egvik szobalányt. Újra lementem, és közöltem vele, hogy Paulette nincs idehaza. Erre rendkívül izgatott lett, azt mondta, hogy Róbert életét csak friss vér mentheti meg, és egyedül Paulette adhat vért ne'-A. Azt javasoltam, nézze végig a papír­jait, hátha falál más valakit is, aki eh­hez a vércsoporthoz tartozik. Ügy is tett, és kiderült, hogy Mr. Bechernek is „min­dent adó” a vére. Mr. Simpson elhatá­rozta, hogy bemegy hozzá, és felkéri vér­adásra. Figyelmeztettem, hogy az öreg úr rendkívül harapós kedvében van, és kü­lönben sem szereti, ha az álmában zavar­ják, de ő csajc azt hajtogatta, hogy ez most nem érdekes, hiszen emberéletről van szó. Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, de n in akartam utána menni Csak akkor : dúltam el, amikor heves szóváltást hallottam az emeletről. Mr. Be­cher magából kikelve üvöltötte: — Már- ped az én véremből semmiféle sárga disznót nem fog életre injekciózni! — Mr. Simpson valami olyasmit felelt, hogy — A -naga fehér bőrét épp úgy a kukacok fogják szé.rágni, mint a sárgát Körülbelül ekkor értem én az ajtó­hoz. Láttam, hogy az öregúr dühében fel­kap egy levélnehezéket az asztalról, és-az orvosra rohan. Mr. Simpson maga elé kapta a kezét, aztán °cy isz myatos üvöl tés... Mire én odaértem, Mr. Becher mái' halott volt. Csak később jöttem rá, hogy mi i> történt, mert a rémülettől szinte mái gondolkodni is majdnem elfelejtettem. A' orvos kezében injekciós tü volt, és ez Mr Becher torkába hatolva, azonnali halál okozott. Mr. Simpson pár pillanatig bé nültan állt, aztán megragadta a halót egyik kezét, és rám kiáltot', hogy segi* sek vinni. Azt hittem, megpróbál v le va lamit csinálni, ezért készségesen segíted tem. De amikor az orvosi szobába értiirv rögtön Róberthez sietett. Csak ekkor ve>- tem észre a tűt a kezében. Meaii'zsoá1' a sebesült fiút, aztán hozzálátott, hogy * halott véréből adjon neki. Ez a műnk annyira lefoglalta, hogy egészen el is fe lejtkezett rólam. Csak nagysokára szólal’ meg: — Li, telefonálj a rendőrségre, je lentsd, hogy megöltem Mr. Paul Bechert.. * (A vallomás adataira támaszkodva az ügyész kérte a vád kibővítését hullagyn- lázással, amit a bíróság el is fogadott. /' többi vallomás, a vád- és védőbeszéde1, elhangzása után az esküdtek — hét ültet­vényes, négy ügyvéd és egy kereskedő szintén fehérbőrű — egyhangúan bűnös­nek nyilvánították dr. Luis Simpsont, akin a bíróság halálos í*életét másnap hajnal­ban végrehajtották.) CSÍK ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents