Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-24 / 303. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. december 24. Molmfu a belgák támogatásával Stanleyville megtámadására készül London (MTI). A Daily Telegraph Leopoldville-i tu­dósítója szerint Mobutu a kongói harcok bővítésére készül és azt tervezi, hogy leszámol a törvényes Lu­mumba kormány híveivel. A Kongóban állomásozó ENSZ-csapatok parancsnok­sága előkészíti a talajt a Lu- mumbát támogató keleti­tartomány elleni támadáshoz és — mint az angol tudósító megjegyzi — „hajlandó el­száll ítan i az európaiakat Stanleyvilleből”. ATanjug Stanleyville-i je­lentése szerint a belga rész­vénytársaságok támogatják Mobutut a keleti-tartomány ellen hozott gazdasági blo­kád megvalósításában. Az Otraco nevű belga szállítási vállalat például bezárta stanleyville-i hivatalát és beszüntette a szállításokat a A lottó nyerőszámai Az 52. játékhétre 4 002 883 lottószelvény érkezett a Sportfogadási és Lottóigazga tóságra. Egy nyerőorztályra ennek megfelelően 1 501 081 forint nyeremény jut. A monori járási művelődé­si házban megtartott sorsolá­son a következő nyerőszámo­kat húzták ki: 5, 15, 34, S3, 78 (MTI) A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség feltétel nélkül támogatja Laosz ifjúságának az imperialisták ellen vívott harcát A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség nyilatkozatot adott ki a laoszi helyzettel kapcsolatban, amelyben el­ítéli az Amerikai Egyesült Államok, valamint a SEATO­hoz tartozó más államok be­avatkozási politikáját. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség teljes mérték­ben támogatja Souvanna Phouma herceg kormányának hazafias politikáját. A DÍVSZ ismételten kijelenti, hogy fel­tétel nélkül segíti Laosz ifjú­ságát, s felhívja a világ béke­szerető fiataljait, hogy jut­tassák kifejezésre szolidari­tásukat a laoszi ifjúság igaz­ságos harcával, amelyet az Egyesült Államok és a SEA- TO beavatkozása ellen vív­nak. (MTI) Nemcsak az események tükre OLYAN ESEMÉNYEK, olyan feladataink vannak a kül- és belpolitikában, a há­roméves terv sikeres befeje­zése. az ötéves terv élőké szításé során, amelyekrő. szinte naponta kell halla­nunk, tájékozódnunk. Ezt a célt, a friss és állandó tájé­koztatást szolgálja a sajtó. Azért indítottak a pártbi­zottságok, pártszervezetek a közelmúltban sajtóterjesztési versenyt, hogy az újságok még gyakrabban, még több emberhez eljussanak. Hisz az emberek ma már igénylik, várják a hírközlést. Napja­inkban a legtávolabbi ta­nyák lakói is többségükben valami úton-módon megve­szik az újságot. Nyugodtan mondhatjuk, — hogy ez már nem kimondot­tan az események, a hírek iránt való érdeklődés, ha­nem az emberek gondolkodá­sa alakulásának is tükre- Te­gyünk néhány összehasonlí­tást: 1957 szeptemberében a Népszabadságot köznapokon 22.800 olvasó fizette elő me­gyénkben. vagy vette meg árus példányként. Vasárna­pokon pedig több, mint 26 ezer. Ez év szeptemberében már a köznapi példányszáma is megközelítette az akkori vasárnapi olvasottságot. — Ugyanígy emelkedett a Szol­nok megyei Nénlap olvasott­sága is. Míg 1957 szeptembe­rében köznapokon 10.800 pél­dányban jelent meg, ez év azonos hónapjában már 15.586 példányban. Ez a lap­példányszám jóval meghalad, ja a három évvel ezelőtti legmagasabb vasárnapi kia­dást is. S most egy-egy va­sárnapon 16.100 családhoz jut el a Néplap. A hetenként megjelenő Szabad Földet pe­dig, amelyet leginkább a tá- nyavilágban lakó családok olvasnak, a három év alatt több, mint ötezerrel több csa­lád fizette elő, vagy vette meg áruspéldányként­Ezt a fokozatosan növeke­dő olvasási igényt igyekez­tünk minél inkább kielégíte­ni a kéthónapos terjesztési verseny megszervezésével. A november 15-én kezdődő ver­seny eddigi eredményei azt mutatják, hogy a dolgozók — megfelelő tájékoztatás után, — szívesen felsorakoznak a lap olvasóinak táborába. De ez nemcsak rajtunk, hanem városi-, községi pártszerveze­teink felvilágosító munkáján is múlik, s nem utolsó sorban derék postásainkon. Ezt bizonygatják azok a számok, amelyek egy-egy já­rás eddigi eredményei között mutatkoznak. Mert például míg a szolnoki járásban 134.649 lapot juttattak el az olvasókhoz, addig a tiszafü­rediben aránylag'is sokkal kevesebbet, 28 ezret összesen. Ez az egy szám is jelzi, tehát, hogy nem minden az olvasón múlik. Nagyon sok függ azoktól is, akik a lapo­kat közvetítik számukra. A LAPOK TERJESZTÉSEI nem kimondottan gazdasági, vagy adminisztratív feladat Sőt elsősorban egyáltalán nem az. Legfőbb célunk vele mind több és több embert megnyerni arra, hogy érdek­lődjön. tájékozódjon közös dolgainkról- Mert aki ismeri országunk, megyéink közös­ségének céljait, tennivalóit, bizonyára nem fog tétlen ma­radni. S így ismét többen le­szünk, akik egyesítjük erőin­ket közös dolgaink, saját bol­dogulásunk érdekében. éves kortól, választása szerint, életjáradekot kaphat a nyugdíjkiegészítő biztosítás alapján, vagy ha úgy kívánja, lejáratkor egy összegben sok ezer forintot vehet fel. Például: a 30 éves korban kö­tött nyugdíjkiegészítő biztosí­tás havi díja 32 Ft Ezért a 60 éves életév betöltésétől kezdő­dően havi 150 Ft életjáradékot folyósítunk, vagy helyette 20 620 Ft készpénzt vehet feL Ha a biztosított az életjáradék folyósításának időpontja előtt meghal, a kötvényben megje­lölt személynek 10 000 forintot janiinál kiíizetÜQk. A biztosítás a példában fel­tüntetett összeg többszörösére is megköthető, Kérjen részletes felvilágosítást az ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ könetfelügyelőjétől, fiókjaitól, kongói keleti tartományba. Brazzaville. Az AFP jelentése szerint Kalondzsi, a kongói kaszai-tartomány déli részében alakult szaka- dár „bányaállam” vezére, csütörtökön sajtóértekezletet tartott Brazzavilleben, a volt francia Kongó fővárosában. Kalondzsi különösen meg­elégedéssel beszélt a törvé­nyes kongói parlamentnek „kerekasztal értekezlettel” való helyettesítéséről, ami a gyakorlatban a Mobutu-féle puccs törvényesítését jelen­tené. Sürgette a törvényes kongói miniszterelnök bíró­ság elé állítását Kalondzsi végül bejelen­tette: táviratot küldött Mo- butunak, amelyben javasol­ta, hogy egyesítsék Mobutu, Csőmbe és a saját „haderőit” a Stanleyville ellen tervezett hadjáratra. A szó hoki ji'lPnn [®RAWO MflSDpA vi * ' ___y i i 'Jz-_t-\ Dec ember 24-én, 17.30— 18.30 óráig: Békés, boldog karácsonyt! — Zenés irodalmi, riport- műsor. Közreműködnek: Se­bestyén Éva és Upor Péter, a Szigligeti Színház tagjai. December 25-én, d. e. 9—10 óráig: Jókai Mór: Gazdag szegé­nyek e. regényének rádió­változata. December 26-án, d. e. 9—10 óráig: Szív küldi szívnek szive- sen. — Riporterek zenei al­buma. — A Szigligeti Színház mai napon — Szabadnapot tart. Régi karácsonyok Ayfanapság a városi ember már csak a karácsony- 1V1 faállítást, az ajándékozást, a jókívánságokat, és legfeljebb, még a beiglievés szép szokását tartja kará­csonykor. Ezen kívül látott még talán betlehemes vagy kántáló gyerekeket, vagy hírből hallott róluk. A falu­siak közül sem sokan emlékeznek már egyébre, pedig még alig 70—80 évvel ezelőtt is a különböző szokások, hiedelmek egész sora fűződött karácsonyhoz, különö­sen karácsony estéhez. Éppen a legjellegzetesebbnek tar­tott karácsonyfa viszont az eldugottabb falvakban — így néhány Szolnok megyei faluban is — csak a legutóbbi évtizedekben terjedt eL És míg a karácsonyfa ma már inkább csak a gye­rekek örömére és a szem gyönyörködtetésére készül, addig az említett, lassan feledésbemerülő szokások, hie­delmek halálosan komoly dolgodat szolgáltak: A jövő évi jó termés biztosítására, a lányok férjhezmenésének megjóslására, a következő évi időjárás kiismerésére, az állatok szaporodásának elősegítésére, az emberi és ál­lati betegségek gyógyítására s a küszöbön álló halál­esetek megtudakolására vonatkoztak. Lássunk néhány érdekesebb példát ezek közül. Néhány évtizede még az ország sok helyén így megyénk több vidékén is élt a „karácsonyi asztal” szo­kása és a vele kapcsolatos hiedelmek: A karácsonyi va­csorához úgy terítettek, hogy az abrosz alá gabona­magvakat tettek, hogy jó legyen a jövő évi termés. Az asztal alá szalmát szórtak és néhány tojást tettek rá, hogy a tyúkok jól tojjanak. Az asztalra pénzt is raktak, hogy sok pénzük legyen. A vacsoránál sokáig ültek az asztalnál, főleg az asszonyok, hogy jól üljenek jövőre a tyúkok. A karácsonyi almából mindenkinek osztottak; akinek a gerezdjében a mag megsérült, az számítha­tott rá, hogy a következő évben betegeskedni fog. Az ünnepi kalácsból, almából az állatoknak is adtak, a vacsora maradékát pedig kinthagyták éjszakára az asztalon a hazajáró halottaknak. A karácsonyi asztalra hullott morzsának gyógyítóerőt tulajdonítottak, eltették és fájósmellű szoptatós anyákat, betegtőgyű teheneket füstöltek parazsával. A jövő évi időjárást „hagymakalendáriummal” le­hetett kiismerni. Tizen! ét gerezd fokhagymába sőt tettek. Minden gerezd a jövő év egy-egy hónapjá­nak felelt meg. Amelyik gerezd reggelre a sótól átned­vesedett, arra a hónapra várták az esős időt. De még egyszerűbb módszere is volt a hajdani meteorológiának: A karácsony után következő tizenkét nap a jövő év tizenkét hónapiát jelentette, csak ekkor kellett tehát jól megfigyelni a felhők járását. Karácsony napján jósolták meg a lányok jövendő­beli fériíik nevét is. Például így: Karácsony reggelén a kíváncsi lány kiállt a kertkapuba almát enni. Amilyen Tizenhat oldalon jelenik meg a Szolnok megyei Néplap karácsonyi száma Lapunk tartalmából az alábbiakban néhány cikk­re hívjuk fel olvasóink figyelmét: Dégen Imre elvtárs, az Országos Vízügyi Igazga­tóság vezetője „Jó úton halad Szolnok megyében az öntözés” címmel ösz- szefoglalta az öntözés megyei tapasztalatait Dezséry László tollából „A tokiói torony alatt” címmel úti jegyzetet köz­lünk. Egyoldalas képes összeállítás a Szolnok me­gyei termelőszövetkezetek gazdálkodásáról, a zár­számadásokról. Az iro­dalmat kedvelőknek: Csontos Gábor: Fából vaskarika című szatírá­ját, László Anna: Vadhá­zasok című novelláját, Tabák András: Szánkózás című irodalmi riportját közöljük. A fentiek mel­lett színes riportok, ké­pek gazdagítják a lapot Megjelenik a Jászkun Kakas is és egy oldalon képekben, tudósítások­ban számolunk be a me­gye sportéletéről. A karácsonyi lap ára: l£0 forint. „Mennyibe kerül a disznóvágási engedély?“ Rémhírterjesztők, rémhíreknek felülök figyelmébe ajánljuk A minap a Jászságban jár­tam. Itt hallottam agt a leg­újabb rémhírt, hogy január 1 után csak az vághat hízót, aki 400 forintot fizet a vágási engedélyért. Most pedig egy levelet forgatok a kezemben, melynek aláírásaként ez sze­repel: „A kétpói Szabadság Tsz dolgozói.” A levél arról szól, hogy a kétpói tanyavi­lágban is szárnyra kapott ez a rémhír, csak itt már ol­csóbb a tarifa, amit a vágási engedélyért kérnek: 300 fo­rint. Könnyen el lehet képzelni, mennyi szegény röfit ért el idő előtt a halál, holott még élhetett, hízhatott volna hó­napokig is. De félretéve a tréfát: a Jászságban hallott, a kétpói tanyák közt szállon­gó rémhír minden bizonnyal egy tőről fakad. S nyilván tudatosan terjesztik azok, akiknek célja, hogy zavart keltsenek, s megkeserítsék az emberek bizakodó, jó hangu­latát. A bizonytalankodó, hiszé­keny embereknek azt java­soljuk: vegyék elő azt az új­ságot (december 10-i napila­pot), amelyikben megjelent Kádár János elvtárs ország- gyűlésen elmondott beszéde. Abban többek között ezt is olvashatják: Olyasmit is fecsegnek, hogy: lebélyegzik nálunk a százforintost, meg lefoglalják majd a disznókat.” Majd így folytatja Kádár elvtárs: „Ami viszont a rémhíreket illeti, bejelenthetem, hogy a százforintost nem bélyegzik le, a disznókat nem foglalják le; gazdasági helyzetünk egészséges, s a rémhírterjesz­tők összes okoskodása ellené-, re még egészségesebb lesz, még nagyobb lendülettel fej­lődik tovább.” Magára vessen, aki még ezek után is felül a rémhír- t-rjesztőknek. Sem január­ban, sem azután _nem lesz zsír-beszolgáltatás, sem pe­dig vágási engedély. Minden­ki szép gömbölyűre, jó zsí­rosra hizlalhatja sertését, s akkor vághatja le, amikor éppen akarja. NAGY KATALIN — cégi szokások nevű férfi először arra jött, olyan nevű férfit várhatott férjének a lány. Volt aztán nagy nevetés, csúfolódás, ha éppen nő jött arra először! Karácsonykor nagy öl számolatlan fát hoztak be kintről és bent nagy nevetés közepette megszámolták a hasábokat. Ha páros szám jött ki, biztos volt a férjhez menés. D e miért éppen karácsony este jósolták meg a kő­vetkező év fontos eseményeit, időjárását, miért éppen karácsony este akarták biztosítani a jövő évi jó termést? Karácsony ünnepe a téli napforduló idejére esik. Ekkor ünnepelte az egyház Krisztus születésének nap­ját, — de a karácsonyi szokásoknak csak egy része kap­csolódik ehhez az eseményhez: a betlehemezés, kántá- lás, talán még az állatok különös jóllakatása. A téli napforduló már a keresztény idők előtt ünnep volt Ez volt a rómaiaknál a „dies solis invicti”, az újra nö­vekvő, a sötétségen győzedelmeskedő napfény ünnepe. Ezen az ünnepen áldozatot mutattak be az isteneknek, többek között áldozati asztalra helyezett gabonával, hogy az istenek az áldozat fejében biztosítsák jövő évre a gabonatermést. Talán ennek csökevénye a „karácsonyi asztal” máig megélt szokása. A rómaiak napforduló­ünnepéhez közel esett az évkezdet, a calendae januariae. s ez alkalmat adott a két ünnep szokásainak keveredé­sére. így az ajándékozás és a jókívánságok szokása in­kább a római évkezdő ünnep jellegzetessége volt ere­detileg. Az évkezdettel függ össze a jövő évre vonatkozó jóslások tömege is: Ősrégi hit, hogy egy időszak kezde­tén, első napján meg lehet ismerni, sőt befolyásolni le­het a jövőt. A karácsonyfa eredetét máshol kell keresnünk, a germán népek pogány eredetű szokásában. Eredetileg csak kis zöld ág volt a karácsonyfa, melynek különleges életerőt tulajdonítottak, és csak párszáz éve nőtt díszes fává és indult el világkörüli útjára. A karácsonyi szokások, hiedelmek ma bonyolult szövevényt alkotnak, együtt találjuk bennük a római, keresztény, szláv, germán és magyar elemeket, s egy részükről talán már soha nem fog kiderülni, hogy mi­kor, milyen népnél keletkeztek. p lődeink babonáin a mai ember már csak mo- Lj solyogni tud. De ne legyünk túl szigorúak a régiekkel szemben! Jusson eszünkbe, hogy mennyire magárahagyatva állt szemben egykor az ember a ter­mészet számára kiismerhetetlen erőivel, s mindjárt megértjük, hogy minden módszert kipróbált, hogy bele­lásson és hasson rá. És mikor meggyújtjuk a gyertyá­kat a karácsonyfán, jusson eszünkbe az is, hogy ez az új értelmet nyert ünnep s a béke és szeretet mindenki számára kedves szép jelképe, a karácsonyfa is régi nép^ hitből — szokásból nőtt; CSALOG ZSOLTNS _

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents