Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-09 / 264. szám

V VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK? XI. évfolyam, 264. szám. Ara 50 fillér I960, november 9., szerda. Kunszentmártonban felavatták az új szovjet hősi emlékművet Okai dbáhtunlt&ad: A hála jeléül A párítitkár Borús, ködös reggelre ébredtek no­vember 7-én Kunszentmárton dolgozói. Az ünnepség kezdetére már szemerkélt az eső, és ki is tartott a befejezésig, A rossz idő ellenére, mintegy háromezer ember gyűlt össze a község főterén, hogy részt- vegyen az új szovjet hősi emlékmű lelep­lezésén és lerója háláját a szülőfaluja fel­szabadításáért életüket áldozó szovjet harcosoknak. Az ünnepség előtt a munkásőrség fú­vószenekara munkásmozgalmi indulókat játszott. A résztvevők között láthattuk a helybeli ipari és mezőgazdasági üzemek dolgozóit, köztük az országos hírnévnek ör­vendő Zalka Máté Tsz gazdáit. Megjelen­tek a járási és községi pártbizottság, a tanácsok és a tömegszervezetek vezetői. Ott volt Csáki István, a megyei pártbi­zottság első titkára, az ünnepség szónoka és Lobzov ezredes, a hazánkban állomá­sozó szovjet katonai alakulatok képvise­lője. A lakosság áldozatkészségéből emelt fehér márvány emlékművet Kardos Balázs, a községi pártbizottság titkárhelyettese avatta fel, majd Mucsi György, a községi tanács VB elnöke vette át gondozásra. Ezt követően Csáki István elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára tartott ünnepi beszédet. A születésnap Szeszszereti gépjárművezetők A VASÁRNAP SPORTJA 5—6. oldal — Csáki István elvtárs beszéde Katonai díszszemle, nagyszabású ünnepi felvonulás Moszkvában az októberi forradalom évfordulóján Moszkva (MTI). A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 43. évfordulóját ezúttal is a hagyományos katonai díszszemlével, a dolgozók ün­nepi felvonulásával köszön­tötték Moszkvában. Néhány perccel tíz óra előtt foglalták el helyüket a Lenin—Sztálin Mauzóleum mellvédjén a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tag­jai, élükön Hruscsovval. A mauzóleum mellvédjén fog­laltak helyet a szocialista or­szágok párt- és kormánykül­döttségeinek vezetői, köztük Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a magyar párt- és kormányküldöttség vezetője. Malinovszkij marsall beszé­dében a többi között kijelen­tette: — A szovjet emberek ebben az évben a kommunis­ta építésben elért új kiemel­kedő győzelmek közepette ün­nepelnek. Kimagasló hozzájárulás volt a béke fenntartásához Nyikita Szergejevics Hrus- csovnak, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének, a népek közötti barátság meg­valósításáért vívott küzdelem fáradhatatlan harcosának az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszaka munkájában való részvétele. A szovjet kormánynak az ál­talános és teljes leszerelésre, a szégyenletes gyarmati rend­szer azonnali és teljes felszá­molására, a Kínai Népköztár­saság törvényes jogainak helyreállítására, az ENSZ ve­zető szervei összetételének módosítására tett javaslatai helyeslésre és szenvedélyes támogatásra találtak a hala­dó emberiség körében. A Szovjetunió és a többi szocialista állam békeszerető külpolitikája azonban elkese­redett ellenkezést vált ki az Egyesült Államok vezette im­perialista erőkből. A kommunista pártnak és a szovjet kormánynak ilyen körülmények között továbbra is erősíteniök kell az ország védelmi képességeit, még ha­talmasabbá és még tökélete­sebbé kell tenniök államunk fegyveres erőit. A beszéd elhangzása után felcsendültek a szovjet him­nusz hangjai. Közben a Kreml kertjében elhelyezett ütegek díszsortüzet adtak le. A szemle befejeztével meg­kezdődött az alakulatok fel­vonulása. Nagy tetszéssel fo­gadták a megjelentek a köny- nyű, közepes és nehéztüzér­ség egységeit. A reaktív ak­navetők után a szovjet had­sereg új, félelmetes fegyver­nemének, a rakétafegyver­nemnek díszegységei követ­keztek. A legkülönbözőbb tí­pusú rakéták — köztük „Föld-levegő” típusú légvé­delmi rakéták és „Föld-föld” típusú taktikai rakéták — egységei vonultak fel a Vö­rös téren. A katonai díszszemle befe­jeztével megindult a moszk­vai dolgozók végeláthatatlan menetet Negyvenhárom esztendeje annak, hogy Oroszország el­nyomott, kizsákmányolt nép­tömegei fegyvert fogtak az önkényuralom ellen, a bolse­vikok pártjának vezetésével forradalmi harcra keltek. — Megdöntötték a földbirtoko­sok, tőkések uralmát s megte­remtették a világ első mun­káshatalmát és ezzel megnyi­tották az emberiség történeté­nek egy új korszakát Jeladás volt ez arra, hogy a kapitalizmus szülötte, a proletariátus megérett arra, hogy önmaga és az egész dol­gozó társadalom felszabadí­tását elvégezze. Jeladás ar­ra, hogy lehet földbirtokos és tőkések nélkül élni. Azóta az új társadalom a marxizmus—leninizmus esz­méi szerint épülő szocialista rend feltartóztathatatlanul halad, nyomul előre, ma már a föld lakosainak egyharma- dát, mintegy egymilliárd em­bert egyesít testvéri közös­ségbe. A szocializmus világ- rendszerré lett, s olyan anya­gi, technikai, kulturális és katonai erőre, fölényre tett szert, melyet a bomló, szét­hulló kapitalista rendszer el­lensúlyozni többé már nem képes. A kapitalista tudósok és szaicemberek most már utolér­ni szándékoznak egyben és másban a Szovjetuniót. De ez az utolérési szándék körülbe­lül olyan értékű, mint a ke­rékpáros emberé, aki mellett elszáguldott a személyautó és ő nagyképűen hajtogatja, — hogy elkerüli azt Csáki elvtárs ezek után a szocialista tábor együttműkö­déséről és a Szovjetunió nyújtotta segítségről beszélt. Majd a szocialista világrend­nek a gyarmati népekre .gya­korolt hatásáról és a béke­harc eredményeiről szólott. Hangsúlyozta: Nem végzetszerűen elkerül­hetetlen többé a háború, — mert a szocializmus ereje ké­pes a békét rákényszeríteni a háborút akaró kizsákmányo- lókra. A továbbiakban a hazánk­ban folyó szocialista építő­(FolytaU sa a 2. oldalon) Szívből fakadó hála, tisztelet, ünneplés a szovjet hősi emlékművek előtt A koszorúzás! ünnepség még meg sem kezdődött Szol­nokon, a Hősök terén álló szovjet hősi emlékmű talap­zatát már elborították a szí­nes, tarka őszi virágok. Az eső ellenére is százak jöttek el, hogy lerój ják hálájukat, kegyeletüket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom év­fordulóján azok emléke előtt, akik a magyar nép szabad­ságáért, népünk boldogulá­sáért áldozták életüket. Pontosan tíz órakor fel­csendült a Rákóczi induló, majd a magyar és szovjet Himnusz hangjait visszhan­gozta a tér. Ezután Vámos Sándor elvtárs, a Szolnok Vá­rosi Tanács VB elnökhelyet­tes lépett a mikrofon elé, s rövid beszédben méltatta a győzelmes proletárforradalom jelentőségét, s hatását az egész világra. Beszédében többek között ezeket mon­dotta: — A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom kijelölte a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért folyó harc útját az egész emberiség szá­mára. E nagyszerű győzelem­mel olyan korszak kezdődött az emberiség történelmében, amely megváltoztatja a vilá­got. Egy új társadalmi rend­szer lépett a történelem szín­padára nagy és fékezhetetlen életerővel. Mi, magyarok nem felejt­jük és nem is felejtettük el soha, hogy a november 7-í forradalom katonái szabadí­tották fel hazánkat, s adták kezünkbe a szabadságot. Nem felejtjük, hogy a Nagy Októ­fc mmt ~ országa segítette életrekelteni habon' sújtotta népgazdasá­gunkat. E gondolatok jegyében em­lékezünk vissza a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom győzelmére, a bátor, helytálló, életüket feláldozó hős katonákra. Emlékezünk azokra, akik életük feláldozá­sával, vérük hullatásával az internacionalizmus szellemé­ben Marx, Engels, Lenin taní­tása nyomán segítették elő szebb és boldogabb életünk megteremtését Vámos elvtárs szavai után megkezdődött a koszorúzás. Elsőnek az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága nevében Váczi Sándor elvtárs, a me­gyei pártb:zottság másod tit­kára, Horváth Imre elvtárs, a pártbizottság titkára és Tóth János elvtárs, a megyei párt­végrehajtó bizottság tagja he­lyezték koszorújukat az em­lékmű talapzatára. Majd a megyei tanács és sok más megyei, városi szervezet, üze­mek, hivatalok képviselői he­lyezték el koszorúikat. Meg­haló volt az a szívből fakadó hála, tisztelet, amelyet a ko­szorúkat követő virágcsokrok kifejeztek. Vitték, vitték az emberek, férfiak és nők, gye­rekek és idősek üzletből vett csokraikat, saját kertjükből szedett krizantémjaikat, né­hány szál kedves virágukat oda, a hősök emlékművére. Az ünnepségen résztvevő feavverea teatiiléteik alakula­tai díszmenetben vonultak el az emlékmű előtt. A Tisza-parti és a hősök temetőjében lévő szovjet hősi emlékműveknél szintén né- hányperces méltató beszéd­del, virágokkal, koszorúkkal fejezték ki szeretetüket, tisz­teletüket Szolnok város la­kosai a szovjet nép hőseinek emléke előtt. „Áll már a vár: az úi iskolánk...” — Átadták rendeltetésének a kibővített szolnoki Kassai úti iskolát — Akár a Jászkürt- és Gárdo­nyi utcákon, akár az új Ság- vári körút feíől közelítjük meg a Kassai utcát, ugyanaz a kép. Elhagyva a nagy épü­leteket, a város régi és új központját, barátságos kis földszintes házak, tenyérnyi kertek között kanyarog az út. S a majdnem falusias képből szinte kiemelkedik az a hatalmas épülettömb, amely a Kassai út közepetáján sza­kítja meg a kis házak sorát. Mint hatalmas L betű, olyan a nagy iskolaépület Uj mo­dem része harmonikusan kapcsolódik a régi, — de most az építkezéssel egyidő- ben rendbehozott épület rész­hez. Az udvaron még gépek, csatom aszelvények, megma­radt építőanyagok, de a be­tonjárdák már az elkészült, kitakarított és feldíszített épületet ölelik körül. Ezen a borongós enyhe-hű­vös vasárnap reggelen udva­rias kis úttörők igazítják útba a szülőket, vendégeket az új tornaterembe. A hátsó bejáratnál egy ap­ró figyelmesség tűnik fel. — Négy kis lábszőnyeg. Az egyik sodrott drótból, a töb­bi rongyokból. Egymás mel­lett vannak a szülők, gyere­kek, vendégek mind a négybe egymásután megtörlik cipői­ket.-Kinn sáros az utca, de a bejáraton belül egy sáros láb­nyom se látható. A hely szel­leme ... jut eszembe a latin mondás. Az épületbe beépítették a statisztika szerint az állam és a város hat és félmillió fo­rintját. Ezenkívül százhar­minchat szülő, százhatvan- négy tanuló és mintegy negy­ven pedagógus százezer fo­rintot érő társadalmi munká­ját. Valamennyi szülő azt mon­dotta, amikor végigment a világosságtól és tisztaságtól ragyogó folyosón, megtekin­tette a barátságos, fényezett parkettos, központifűtéses osz­tályokat, bekukkantott az or­vosi rendelőbe, a támlás bőr- bevonatos padokkal berende­zett, fehérfüggönyös napközi otthonokba, (mert nem csak egy van!). Ez a jövő iskolája! Igen a jövő iskolája. Ilyen lesz minden ezután épülő is­kolánk, ha nemcsak az ál­lam, hanem a pedagógusok, gyerekek, szülők is mindent megtesznek az otthonos, tisz­ta, barátságos iskolákért. Megszokott látvány, de va­lahogy mindig meghatja az embert a sok csillogó szem, a feszesre húzott fehér ingek A Kassai úti isfepla új épületének bejárata, és blúzok, a virító vörös nyakkendők, az igyekezet, — hogy minél fegyelmezettebb­nek mutatkozzanak, a bol­dogság, amely az új iskola láttán az arcokra kirajzoló­dik. Az ünnepség hivatalos ré­sze is melegebben hangzik, mint ahogyan az ilyen átadá­soknál általában szokott. Fo­dor Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese, amiközben az átadás szavait mondja, mo­solyogva néz az izgalomtól kipirult gyermekarcokra. Ké­ri a felnőttek mellett a gye­rekeket is, legyenek a nagy költséggel készült új iskolá­ban az eddiginél is jobb ta­nulók, vigyázzanak az októ­beri forradalom ünnepén át­adott szép létesítményre mint a sajátjukra. Tóth Tibor is­kolaigazgató, mint átvevő az­zal kezdi, hogy megdicséri a legjobb munkát végző építő­ket, szülőket, tanárokat, ta­nítókat, gyerekeket Es Juhász János, a Szolno­ki Gépállomás dolgozója leg­alább olyan büszjee lehet az iskola építésének segítéséért kapott oklevélre, mint akár­melyik munkahőstettére. Epp- ily büszkék Tokaji Gáborná, az iskola díszítésének ,,pa­rancsnoka”. Bozsó László, Tar Sándor pedagógusok, meg a kis úttörője, akik egymásután veszik át az okleveleket, no meg a megyei tanácselnökhe­lyettestől az oklevélhez járó valódi „felnőtt” kézfogásokat. Zeng a dal. Üde, mámoros ajakkal zengi kilencven ifjú, nagyratörő lélek és impozáns módon kíséri az iskola har­minctagú zenekara. Szólnak a szép hangú fuvolák, — a pöttöm Nagy Agnes hősi­esen birkózik az őt majdnem teljesen eltakaró Weltmeister tangóharmonikával. Feszül­ten figyeli a kottát Kovács Mária elsöhegedüs és száll a dal büszkém, harsányan, kris­tálytisztán. „Álltunk a vészben, áll­tunk merészen” zeng a régi forradalmi dal és nekem Tóth igazgató ünnepi szavai jut­nak az eszembe: — Az átvételi szerződés­ben van egy pont, amely úgy szól, hogy: jPAz átvett léte­sítményt rendeltetésének megfelelően” kell használ­nunk. ígérjük mi pedagó­gusok, hogy ez így lesz. Az :tt felnövekvő ifjúságot szoci- "’ízmust énítő, ieaz emberek­ké neveljük e t^ak között.

Next

/
Thumbnails
Contents