Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-06 / 263. szám
4 SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 1960. november 6. A kenyérgabonavetés 73,3 százalékával végeztünk Az elmúlt hét folyamán a helyenkénti kisebb eső ellenére megyénk termelőszövetkezeteiben jó ütemben haladtak az őszi mezőgazdasági munkákkal. A rizsaratást például megyeszerte befejezték, két járás: a tiszafüredi s a kunszentmártoni kivételével. Azonban itt sem maradt sok. alig haladja meg a száz holdat. Meggyorsult a rizs cséplése is, első helyen 63,9 százalékos teljesítménnyel Mezőtúr termelőszövetkezetei állnak, sorrendben Kisújszállás, majd Karcag következik. Ugyancsak szépen haladt a kukoricatörés is. Jászberény termelőszövetkezetei teljes egészében befejezték, Mezőtúron 98.9, Szolnokon 97.9 százaléknál tartanak. A betakarítás ütemét tekintve hamarosan véget ér ez a munka is. Még mindig nem lehelünk azonban elégedettek a cukorrépaszedés ütemével. Bár a tsz városok: Mezőtúr, Karcag 91.8, illetve 76.8 százaléknál tartanak, s 70 százalékon felül teljesítette tervét a szolnoki járás is, a kunszentmártoni, tiszafüredi járás és Jászberény város tsz-ei 48.2; 44.4 és 22.9 százalékos tervteljesítésükkel A SZOLNOKI TISZA BÜTORGYÄR faipari technikust, vagy faipari szakiskolát végzett dolgozókat műszaki beosztásba felvesz. Asztalosokat és faipari gépmunkátokat azonnali belépés mel- . lett ^alkalmazunk. nemcsak a megyei eredményt rontják le, hanem — főleg a két járásban — a vetést is késleltetik. Kenyérgabonavetésben jó eredményeket értek el a múlt héten megyénk termelőszövetkezetei, 94 787 holdról 132 ezer 234 holdra növekedett a kenyérgabonával bevetett terület, s ezzel a vetésterv 73.3 százalékát teljesítették. Túrkeve termelőszövetkezetei már a hét közepén befejezték a vetést, azonban eddig hozzájuk egyetlen másik város, sem járás nem csatlakozott, A részletes eredmények a következők: százalék Túrkeve 1Q0 Karcag 93 Mezőtúr 91 Jászberény város 81 Jászberény járás 77,8 Kisújszállás 72,1 Kunhegyes 71,1 Szolnok járás 70,5 Tsztmiklós járás 69,6 Tsztmiklós város 66,1 Jászapáti járás 66 Kunmártoni járás 65,2 Tiszafüredi járás 60.4 Szolnok város 59,6 Győzelmi jelentés Ezen a héten immár másodszor közöljük a Miniszter- tanács és a SZOT Vörös Vándorzászlajával kitüntetett Szolnoki Papírgyár győzelmi jelentését. Az első hír hétfőn érkezett, amikor a Papírgyár egyik üzemrészének, a cellulózgyártó üzemnek történekében Egyezte': fel rendkívüli eseményt. Hétfőn ugyanis teljesítette hároméves tervét a cellulózgyár, 11 ezer 315 tonna cellulózt készítettek munkásai. Az utóbbi három hónapban azonban sokáig kérdéses volt, hogy a Szolnoki Papírgyár kollektívája valóra váltja-e adott szavát, miszerint november 7-re teljesíti 30 ezer 604 tonnás tervét, ami azt jelenti, hogy a hároméves terv folyamán reáháruló összes feladatnak eleget tesz. A bizonytalankodás indokolt volt, mert a Papírgyár történetében, eddigi munkája során talán soha annyi gond, nehézség nem adódott, mint az utóbbi három hónapban. Említsük csak a legnagyobbakat: az X. számú papn-gép munkakieséseit, rekonstrukciós hibáit. Ám a fizikai dolgozók, műszakiak és gazdaságvezetők összefogása, a közös munka, az erőfeszítések mégis legyűrtek minden nehézséget és I960, novetnber 5-én, reggel 8 órakor a papírgyáriak a következőt jelenthették: Becsomagolták a 30 ezer 604-ik tonna papírt a kiszerelő teremben. Teljesítették hároméves tervüket. Ez az eredmény nem vé- lefen, és elérésében nemcsak az utóbbi hó: apók, hetek, napok nagyszerű hajrája, áldozatos munkája segített. — E nagyszerű eredmény forrása az elmúlt két év kiemelkedő munkája is, mert. mint tudjuk, a Papírgyár 1958—59- ben js túlteljesítette tervét, tehát a mostani siker alapjait má az elmúlt években lerakták a papírgyáriak. Gratulálunk nagyszerű sikerükhöz. A hosszú esőzés után annyira lágy. annyira puha a talaj, hogy egy traktor nem bírja az ekét. A karcagi November 7. Tsz traktorosai két traktorral végzik a szántást. Képek egy tanulságos kiállításról A Szakszervezetek Megyei Tanácsa rendezésében műszaki-, újítási- és munkavédelmi kiállítás nyílt Szolnokon, a Ságvári Endre Művelődési Házban. A kiállítást sokan keresik fel. Mint nagyon sok iparág, a sütőipar is bemutatja eredményeit. A kiállításon nagyon sokféle szakmai könyv között is válogathatnak a látogatók, — az Állami Könyvesbolt dolgozói szívesen szolgálnak jótanáccsal az üzemi könyvtárak állományának bővítéséhez. Az osztályharc néhány időszerű kérdéséről A közelmúltban megtartott propagandista megbeszé léseken sok vita folyt az osztályharc egyes időszerű kérdéseiről. Kiderült, hogy vannak meg nem értett, vitás vagy téves nézetek. Még vezető propagandisták is képviseltek ilyeneket. E cikkel az ilyen kérdések tisztázásához kívánunk segítséget nyújtani. A kérdések egy része népi demokráciánk jelenlegi osztályviszonyai körül csoportosítható. Különösen az alábbi kérdések körül folyik sok vita: melyek társadalmunk alapvető osztályai; vannak-e még nálunk ellenséges osztályok; osztály-e jelenleg a kulákság, vagy réteg; különbséget kell-e tenni az olyan kulák között, aki már belépett a tsz-be, illetve aközött, aki még nem, stb. A fenti kérdésekkel kapcsolatos téves nézetek tisztázása igen fontos. Nemcsak azért, hogy elméletileg helyesen ismerjük azokat, hanem azért, hogy az. elméleti tisztázás után helyes gyakorlati következtetéseket vonhassunk le, helyesen politizáljunk. Vegyük tehát sorra az említett kérdéseket: Melyek tr ' ’műnk alapvető osztályai? A felszabadulás óta társadalmunk osztályszerkezetében jelentős változások mentek végbe. A földreformmal, majd az államosít '•okkal megfosztottuk a volt kizsákmányoló osztályokat — a kulákság kivételével — gazdasági alapjuktól. Hazánkban a fordulat éve óta proletárdiktatúra van, melynek alapja az egymással testvéri szövetségben lévő munkás- osztály és a parasztság. E két alapvető osztály mellett léteznek a városi kispolgárság rétegei: kisiparosok, kiskereskedők. Az osztályviszonyok elemzésénél külön kell említenünk az értelmiséget is, amely ugyan nem képezett soha és jelenleg sem képez külön osztályt, de mint külön társadalmi réteggel számolunk vele. Ha nem akarunk hibát elkövetni társadalmunk osztályszerkezetének vizsgálatánál, úgy az osztályokat — és az említett külön rétegeket is — fejlődésükben, mozgásukban kell vizsgálnunk. A munkásosztály, amely a proletárdiktatúra vezető osztálya, a hatalom átvé'ele óta jelentősen megváltozott. Megtartotta ugyan minden olyan alapvető vonását, amellyel kezdettől rendelkezik, s amelyek alkalmassá és hivatottá teszik a szocialista forradalom megvívására, a szocializmus építésében viselt vezető szerepére; de mégis változott. Számszerűleg megnőtt, ugyanis az 1938-as 700 ezerrel szemben ma 1 millió 200 ezer a munkások száma. Amíg 1938-ban csak 18 százaléka dolgozott 500 főnél többet foglalkoztató nagyüzemben, jelenleg 80 százaléka dolgozik nagyüzemben. A számszerű fejlődéssel járó felhígulás — kispolgári rétegek beáramlása — mellett is a jellemző az, hogy munkásosztályunk öntudatosabb, érettebb, tapasztaltabb. Soraiból a politikai, gazdasági, katonai vezetők, tudósok, mérnökök, technikusok, műről ma már elmondhatjuk, hogy nemcsak megérett és hivatott az ország vezetésére, hanem — az eltelt évek és a megtett út bizonyítja — soha ilyen bölcs vezetője nem volt hazánknak történelme során, mint a munkásosztály, forradalmi pártjával az élen. A munkásosztály szövetségese, a parasztság is változott. A földosztás után, a proletárdiktatúra * győzelmének időszakában hazánkban is érvényes volt a parasztságnak a társadalmi fejlődés e szakaszára jellemző réte- geződése: szegényparasztság (agrárproletár, félproletár, kisparaszti, középparasztság, kulákság. De már ebben az időben jelentkezett az új, egységes paraszti osztály előhírnöke: a szövetkezeti parasztság. A munkásosztály vezetésével, támogatásával egyre nagyobb tért hódított dolgozó parasztságunk körében a szövetkezeti mozgalom. Éles osztályharc közepette hódított tért a burzsoá társadalom talaján fogant kisáru- termeléssel szemben a szocialista jellegű kollektív, szövetkezeti gazdálkodás. E harcban a falusi burzsoázia, a kulákság képviselte velünk szemben a főerőt. S a harcok során fokozatosan fel is morzsolódott. Mint osztály megszűnt már létezni, ezért csak maradványairól beszélhetünk, ha társadalmunk jelenlegi osztályszerkezetét vizsgáljuk. Ma már a dolgozó parasztság többsége (Szolnok megyében közel 100 százaléka) a szocialista termelési viszonyoknak megfelelő szövetkezeti utat járja. vészek. írók stb. tízezrei ke- összefoglalva ezt a ••fejlő- rültek ki. A munkásosztály- dést, ezt az utat, amelyen a parasztság jár, a parasztság egységes osztállyá szerveződése útjának, folyamatának szoktuk nevezni. S hol tartunk e folyamatban? Közelánunk ahhoz, hogy az egységes paraszti osztály társadalmi, gazdasági alapjának lerakását — a mezőgazdaság szocialista átszervezését — befejezzük. Ez a parasztság egységes osztállyá-szervező- désében a döntő lépés. De „csak” a döntő lépés, mert a szocializmusnak megfelelő keretek megteremtése „csak” az alap, erre fel kell még építeni a megfelelő felépítmény rendszerét: az egységes, szocialista gondolkodást — s ennek megvalósítása még nem csekély munkát, harcot igényel. Az eddigiek ismeretében könnyű arra a kérdésre válaszolni, hogy vanne' még nálunk ellenséges osztályok. Nincsenek. Halálos csapást mértünk a földbirtokos osztályra és a burzsoáziára ó zzál, hogy 'megfosztottuk őket osztályalapj üktől: a termelőeszközöktől. S mint feljebb kifejtettük, a kulákság is megszűnt már, mint osztály létezni. Mi tehát akkor a kulákság — ha nem osztály —, talán valami külön társadalmi réteg? — így szól a logikai sorrendben következő kérdés. Nem osztály és nem is rétege társadalmunknak. A kérdés jobb megértése végett egészítsük azt ki valamennyi volt kizsákmányoló osztály maradványaira. Ugyanis nemcsak a kulákság, mint volt kizsákmányoló osztály egyes elemei élnek társadalmunkban. Itt vannak közöttünk a volt földbirtokosok, tőkések is. A volt kizsákmányoló osztályok felszámolása természetesen nem járt az egyes tőkések, földbirtokosok fizikai felszámolásával. Ez vonatkozik a kulákságra is. Miután megfosztottuk őket a kizsákmányolás lehetőségétől, államunk módot adott nekik arra, hogy mint dolgozók beilleszkedjenek a társadalomba. Amennyiben így cselekedtek, velük szemben semmiféle* különleges elbánás, megkülönböztető eljásás nem indult. Az egészen természetes dolog, hogy az osztályelnyomástól és kizsákmányolástól oly sokat szenvedett munkásosztály és parasztság bizonyos előítélettel és az éberség diktálta óvatossággal él volt elnyomóival, kizsákmányolói- val szemben. Indokolt ez az éberség, hisz népi demokráciánk történelmi tapasztalatai bizonyítják, hogy a volt kizsákmányolok egyes elemeiben még mindig él a szocializmussal szembeni ellenséges érzület. Az ilyen — történelmi tapasztalatokon nyugvó — óvatosság diktálja például a dolgozó parasztság azon állásfoglalását, hogy a szövetkezetekbe felveszi ugyan a tagnak jelentkező volt kulákokat, de két évig nem ad semmiféle vezető funkciót nekik. (A két év eltelte után sem kötelező — természetesen — a kulákokat funkcióba ültetni!) Államunk a volt kizsákmányoló osztályok maradványaival szemben semmiféle kollektív korlátozó intézkedést nem tesz. Csupán származása és volt osztálvhelv- zete senkinél sem indok arra. hogy ne tekintsük államunk egyenrangú polgárának. Velük szemben is érvényes az, ha szembeszegülnek népi demokratikus államunkkal, törvényeink könyörtelenül lesújtanak rájuk. Hogyan kell a volt kulákokat elbírálni? Helytelen az olyan formai különbségtétel és osztályozás, amely csak aszerint tesz különbséget a volt kulákok között, hogy beléptek-e a tsz- be azok, vagy sem. Az ilyen különbségtétel eltereli a figyelmet a lényegről: arról, hogy a bizonyos volt kulák mit csinál, hogyan él jelenleg. Államunk az egyéni elbírálás elvét alkalmazza a volt kizsákmányolókkal szemben. A kulákok esetében is ezt kell figyelembe venni. Természetesen pozitívan bírálandó el az a volt kulák, aki belépett a termelőszövetkezetbe és ott becsületes munkájával bizonyítja rendszerünkkel szembeni lojalitását, esetleg rokonszenvét, hasonlóképpen az is, aki kí- vülmaradt ugyan a szövetkezeten, de másutt — becsületes munkával — keresi kenyerét. Másként bírálandó el az, aki nem tudva egykori életmódjával felhagyni, spekulációval, kupeckedéssel próbálkozik. Ez utóbbiakat — ha szükséges — szigorú adminisztratív intézkedésekkel is meg kell tanítani törvényeink tiszteletére, s rá kell kényszeríteni őket a munkára. * A meg nem értett kérdések és téves nézetek másik csoportja az osztályharcra, az abból adódó jelenlegi feladatokra vonatkozik. Ez rokon az első kérdéscsoporttal, ugyanis általában az osztályviszonyok nem kellő ismeretéből fakad. Ide tartoznak olyan kérdések, mint: van-e napjainkban osztályharc. vagy nincs; ha van, milyen területeken folyik; érvényes-e az a klasszikus megállapítás, hogy az osztályharcnak három fő területe van: gazdasági, politikai, ideológiai; hogyan érvényes ma a falusi csztályharcban Lenin ismert jelszava, stb.
