Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-06 / 263. szám

I960 november 6. SZÓI.NOK MEGYEI NÉPLAP 7 Nem választottuk ki a leg­jobbakat nem vezetjük olva­sóinkat- sem Mezőitekre, a Táncsicsba, sem Túrkevére, a Vörös Csillagba. November 7-e ünnepén három, a hősi forradalom nevét viselő kö­zös gazdaságról szólunk. • Tiszatenyő kis falu a békés- csaVi vasút mentén. A múlt év tavaszán 279 család fogott itt össze, s lett belőlük egy — a November 7. Tsz. az ugyan­ilyen nevű, de már 10 éves. kisebb szövetkezettel. Terüle­tének zömét tavaly vonták közös művelés alá, s ázó* a húzták fel a legfontosabb épületeket is. Ez a második észt« ndő, melyet közös mun­kában töltötték. Megtörtént tehát az első, s legfontosabb változás: létre­jöttek a nag. üzemi gazdálko­dás feltételei. S ez magával ' hozta, sőt követelte a többit, hogy ne csak nagyüzem, ha­nem korszerű nagyüzem le­gyen. A tudomány Kovács Pál mezőgazdasági mérnök­kel jelent meg az egybeszán­tott kisparccllákon, aki ide­jött még a „kis” tsz-be agro- nónv snak. — rzívesen tettem. Azért tanultam, hogv fajtámnak, a parasztnak hasznára legyek — mondotta. Szakmai programjáról így beszélt: — Itt öntözni nem lehet. Élővíz nincs, még csatorna sem. A talajvíz mélyen van, kevés és meszes. Egyetlen le­het s günk van: a mélymű­velés. Minél több nedvessé­get tartalékolni és trágyázni. Egyelőre öt. később négy éves istállótrágyázási ciklust aka­runk, műtrágyát minden év­ben, s mind többet. A mélyműveléshez gép, a trágyázáshoz állat kell, de sok. Állatból annyi, amennyit csaK a föld el tud tartani. — Kifejezettem árutermelő gazdaság lesz a miénk. Tej, tojás, hús és gabona, ezek lesznek a termékeink — így Farkas Ferenc, az elnök. — S ezek a termékek nem­csak lesznek, már vannak is, — ves^-i át a szót a főköny­velő. — Holdanként körülbe­lül 110 kiló árúhúst értékesí­tünk — ami mindössze két közös gazdasági év után nagy szó. Bevételi tervünket vár­hatóan 10 százalékra teljesít­jük, de a terméskiesések (bú­za, kukorica) miatt a mun­kaegységérték mégis csak mintegy 25 forint körüli lesz. FÖLDET ES JÖVENDŐT MUNKÁLNAK A karcagi November 7 Tsz fő majorja, — másfél év alatt épült fel! dolgoztak. Érdemes lenne pe­dig, mert már jövőre is ma­gasabb jövedelmet akarnak, s fognak elérni a többiek. S aztán lánctalpas traktort, trágyaszórót, rakodógépet, kukorica és cukorrépa kom­bájnt vásárol a szövetkezet. Minden évben kevesebbet kell építeni, telik erre is, — s így válik mind könnyebbé, mégis eredményesebbé az emberek munkája. Talán mar jövőre vízvezetékkel látják — Még egy gyűrűshengert neki, — tanácsolja Kovács Pál, tenyői agronómus. Lett volna több is, de az épít­kezésekre sok kellett. Tizen­három -er baromfi, százöt­ven zarvasmarha számára építettünk az idén férőhelyet, s ezeket meg is töltöttük ál­latokkal. Mindez a jelen, a küzdel­mes r egalapozás időszaka. — Ilyenkor még túlsók jövedel­met nem tud a tsz biztosíta­ni, bár Trecskó Márton, aki 11 évvel ezelőtt a kis tsz-ben kezdte, időközben két házat is Vásárolt. Egyet magának, másikat a fiának, mikor az megnősült. — Nem panaszkodom hát a jövedelem miatt. De lehetne, sőt lenne több is, ha minden­ki jö..ne dolgozni. — Hogy eleget tudnának tenni a növényeknek, ne úgy. mint eddig — teszi hozzá Ba- na Imre. a 62 éves brigádve- zetó. — Ahr’ tavaly csak de­cemberben vetettük el a bú­zát, ot* termett 4 mázsa, má- sutf 14 is. Az igazság az, hogy a tsz 302 tagja közü. 23-an még semmit, körülbelül ugyanany- nyian pedig csak igen keveset Trecskó Márton, állattenyész­tési brigádvezető. el a r.iajorokat és csupán a vízhordás elmaradása révén mindegy 80 ezer forintot ta­kart meg évente a közösség. Csak ez körülbelül 1 forint­tal növeli majd a munkaegy­ség értékét. Egy tanyaköz­pontban már villany világít, hajtja a darálót, szecskavá­gót. Az áram eljut hamaro­san a többi távoli majorba is, és a kiépülő bekötő úttal azok is közelebb kerülnek a falu­hoz. — Jövőre már forintosítjuk és 2—3 éven belül garantál­juk a munkaegységet. Olyan stabil jövedelmet biztosítunk, ami felveszi a versenyt az ipari üzemekkel — mondja az elnök —, s akkor majd nem járnak el máshová a fia­talok sem. Akkor! De miért járnak el most? Szeretjük az árnyas e dőt, ám ettől még nem nő a fa. El kell azt ültetni, gon­dozni sokáig, míg árnyéká­ban megpihenhetünk. idéző névvel tisztelték meg — a működési okiraton No­vember 7. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet olvas­ható. Földet, s jövendőt munkál e tájon a Jászság népe. Szö­vetkezeti gazdák nevelődnek a ma még csak szövetkezeti tago'-ból... Nehéz ma még szót érteni azzal, aki sajnálja — mint a szőlősgazdák mond­ják — letermelni a régi sző­lőket, tövüket kiszántani, s újat telepíteni helyükbe. Mégsem megy másként. Ügy, ahogy ma áll a birtok, min­den hold szőlőre százhúsz munkanapot kell áldozni egy évben. A korszerűen telepí­tett, gépesített csak ötven— hetven munkanapot kíván majd. Balszerencse is sújtotta első évben a jászberényi No­vember 7 Tsz parasztjait. Hatvanhárom hold paradi- csomjuk a tervezett mennyi­ség felét termette; nyolc hold dohány háromnegyedrészét tönkresilányította a szél­vihar. Szorítani kell a mun­kát, hogy a megfontolt óva­tossággal tervezett huszonöt forintot kifizethessék munka­egységedként zárszámadás­A műúton suhanó gépkocsi utasait hűvös udvariassággal köszönti a táj. Végeláthatat­lan lapályok unalmát enyhe halmok, ligetek világa váltja fel. Itt-ott egy ház. Egymás­tól messze, ritkán, mint öreg­ember szájában a fogak. Ta­nyavilág. De a jószívvel kö­zelítőnek vall titkairól. An­nak vall, aki idejét nem szánva, gyalogosan jár a dombokon... Rövid kőhajításnyi darab­kán sivó- és barnahomok, lápos váltakozik. Abban is, ebben is süllyed a körmös. csak a Bjelorusz gördül za­vartalanul. A tenyérben szét­morzsolt talaj nem egyhe- lyütt tápanyagszegénységről panaszkodik. S ismét néhány ölt haladva — büszkélkedik. Azzal, hogy már akkor is megkapta a magáét, míg gaz­dája egyedül bajlódott vele. Három kisebb tsz nem egé­szen egy éve fogott össze; akkor tü-edeztek el a mezs­gyék. A hajdani apró szom- széd-birtokocskák kétezer­háromszáz holdas, közös nagybirtokká váltak. Gazdá­ik történelmet, hősi napot ■— tíz év múlva más lesz itt a világ — vallja Bozsó Jó­zsef, a jászberényi November 7 Tsz agronómjisa. kor. De az isten nem tesz csodát; az embereknek kell cselekedniük. Tudják ezt a közös föld gazdái. Ebben az évben 400 ezer forinton vásároltak gé­pet, jószágot, építőanyagot. Nyolcvan szarvasmarha ré­szére készült új szállás — hogy csak a legnagyobb épít­kezést említsük... A modern épületek látványa a csügge- désre hajlók szí. ébe is bá­torságot, bizalmat önt. Még inkább az olyan gazdák pél­dája, mint Babucs Ferencé. Bujdosó Lajosé és feleségéé. Egy sorban emlegetik őket Sass Józseffel, Bada István­nal, Heuser Józseffel, kik összesen négy szorgos leány­nyal, három restség-nem- ismerő, legénnyel — gyerme­keikkel — együtt munkál­kodnak. Ök, s még sokan mások megértették: ha ez évben kétkézre fogják a munkát, jövőre — akár közepes idő­járás esetén is — nem lesz nehéz munkaegységenként 30—35 forintot osztani. Eny- nyire megerősödik akkorra a tsz, mely nár idén nyáron is rendszeresen osztott előle­get. A fényes fővárosból ..Jász­országba” költözött Bozsó József agronómus és gazda­társai jól megértik egymást. Ez a fáradhatatlan fiatal­ember olyan tízéves tervet dolgozott ki számukra, mely­nek megvalósításáért — lát­ják — érdemes harcolniok. Á mai kétszáznegyven holdas szőlőgazdaságot négyszáz­holdasra és korszerűvé akar­ják fejleszteni. Majdnem tíz­szeresére nő s fordul termőre a napjainkban csak huszon­kilenc holdon szerénykedő gyümölcsös. Két év alatt fák övezte tanyaközpont szüle­tik, hová fehér alumínium­idegeken suhan a villany­áram... Nagyon-nagyon várják. Kell az ide, mint száraz rög­re a zápor. Nyolc-tíz kilomé­terre fekszik innen a város. A fénynek, kultúrának a gaz­dák helyébe kell jönnie. Ma még csak néhány résztvevő­re számít a rövidesen meg­induló mezőgazdasági szak- tanfolyamon Beszteri Ferenc, ki elnök s párttitkár, és Bo­zsó József, a rendíthetetlenül bizakodó agronómus. Ha megindul, feltétlenül többen lesznek. Még alig köszöntött be az ősz, s a legderekasabb szövet­kezetiek mór azon töprenge­nek, miként folytassák ta­vasszal a közös munkát. A kicsiny, de lelkes pártszerve­zet segítségével talán hama­rosan sikerül megalakítani a KISZ-szervezetet is. Ha így lesz, az ifjúság még ér­tékesebb munkatársává vá­lik a korosabbaknak. Jó volna pár hónappal idő­sebbnek lenni. Szemmel lát­ni, miről ma még csak hal­lani: megindult a sertésfarm. a magtár, a szőlőfeldolgozó helyiség építése... kos. Szomorú sorsának szűk köréből nem engedték kitörni az urak, mert nekik így volt a jó. Negyvenöt után földet kapott végre a zsellér, meg a kubikos is, és túrta, míg végre rájött: együtt köny- nyebb, s magasabbra jutnak. A karcagi November 7 Tsz a maga 7284 holdjával jelen­leg a „legkisebb" az öt helyi tsz között. Ez a gazdaság is fiatal, örökségképpen négy tszcs-t, két kisebb, régebben működő tsz-t és egy csomó Gyümölcsös a karcagi határban. kisparcellát kapott. E tekin­tetben hasonlít tenyői névro­konához. Az egykori paraszt- emberből elnökhelyettessé lett Balogh Lajossal barangoltuk be a határt. Első, szemet gyönyörködte­tő látvány a kecses hidakkal csakhogy az többe kerül. „Lassan forogja ki magát.” S a szövetkezeti vagyon gyara­pításával együtt fontos a jobb megélhetés is. — Már az első években is biztosítani akarunk annyit — s lesz is —, mint az átlag egyéni gazda jövedelme volt. emellett megteremtjük a gaz­dálkodás, s a gazdaság alap­ját — mondja igen határozot­tan Balogh elvtárs, ez az egy­szerű parasztember, aki 425 család sorsáért vállalt fele­lősséget. Kemény, kicsi, kun ember. Nagyszerű ember! Csak ilyenek, a szíves akara- túak, a kitartóak képesek nagyszerű eredményekre. Bámulva állok a Sándor- tanya előtt. Csak az elneve­zés tanya, valójában majbr. Két. gyönyörű, modern 100- as istálló, egy 24 s egy 50 férőhelyes borjúnevelő és tíz újonnan épült kétszobás gon ­dozói lakás — mindez másfél év alatt. — Tavaly tavasszal itt csak egy kis épület volt, azon túl a pusztaság. Most az, amit lát — tele jószággal. Lendülő keze merészen raj­zolja a telepítésre kerülő er­dősáv vonalát: — Ott jön majd a csatorna mentén, egy hurokkal meg­kerüli a majort, s aztán to­vább, 10 kilométer hosszan. Iskola is lesz a major mel­lett. villany, meg 3 kilomé­ter bekötőút — talán már jö­vőre, de kétéven belül bizto­san. Ezt már a tsz ötéves tervé­ből idézi, de terem ott még több is: Üj istállók, még 6 gondozólakás, új sertéstelep, hizlalda. Még egy tanyaköz­pont a Keserves-i határrész­re és kövesút! Hogy ne dől­jön bele négy ló a sárba, mint a tavasszal, amikor a gyerekeket vitték kocsin az iskolába. („Szegényeket úgy kellett gumicsizmában kihor­dani.”) — Aztán Zetorokat ve­szünk, betakarító gépeket, ké­sőbb lánctalpas traktort: kis- vasutat fektetünk a major épületei közé, a takarmány és trágya mozgatására. Gépesít- ■jük a'kukoriwttörést, répásze.- déj?t . is, (,A műtrágvaszóras! és vegyszeres gyomirtást már most is repülővel végez­tük.) Hogy mondta régen a pa­rasztember? „Veszek még egy lovat, csinálok egy jár­mot” stb. S ' oev mondja Ba­logh Lajos? „Veszünk, csiná­lunk, építünk.” Mi! A szö­vetkezet 470 tagja tesszük ezt vagy azt, s alakítjuk a szebb{ s boldogabb jövendőt. így tű­nik el a régi paraszti világgal Lovaskocsik helyett 5 tonnás teherautók ... Tizenöt-húsz kilométerre a várostól, öt-tíz holdjába ka­paszkodva, mint az udvarán álló göcsörtös akácfa, egyedül kínlódott évtizedekig a kar­cagi paraszt; a városház előtt lesett alkalmi napszámra a zsellér és száz kilométereket gyalogolt a munkátlan kubi­Tíz év alatt 500 tanyáról költöztek a városba a karcagi November 7 Tsz területéről. ékes, sok kilométer hosszú öntözőcsatorna. — Idén még csak pár száz holdat öntözünk, de jövőre már 10 saját szivattyúnk üze­mel — mondja az elnökhe­lyettes, majd egy fiatal gyü­mölcsöst mutat: — Ezt másfél éve telepítet­tük, s milyen gyönyörűen fejlődik. Igaz. 80 centire for­gattuk meg alá a földet. Jö­vőre már termőre fordul. Az egyik maiorban vályog­falú, szalmatetős sertésfiaz- tató. Nyolcvan férőhelyes — és mindössze 150 ezerbe ke­rült, állami hitel nélkül, pusztán önerőből. Nem vala­mi szép, nem is fiúágra ké­szült (nem várná meg az örö­köst). de vagy 20 évig eltart. Balogh Lajosnak az a véle­ménye: nem neonvilágításos. fényes istállóban akarnak girhes jószágot nevelni. In­kább legyen az épület szai- matetős. de fénvesszőrű a jó­szág. s ha ebbő' eladnak so­kat. majd telik szebbre is Helyesen. Ámbár van itt tég­lafalú, magtárpadlásos is. együtt a régi szemlélet is, s foglalja el helyét az új. Karcag hajdani sívó tanya­rengetegének hely in, ma kor­szerű nagyüzemekben mun­kálkodik s e°yre inkább a városba költözik a tanyák felfelé törő népe. Nemcsak az egyes emberek társulta!--, összefogtak még a nagyüze­mek is. mert úav könnyebben boldogulnak. Áll és működik már az öt termelőszövetkeze: közös keltetőállomása, hama­rosan felépül a baromfikom­binát — s a tojás felhaszná­lására tésztagvárrá alakítják át (ugyancsak közösen) a kor szerűtlen málmot. A kisparaszti gazdák ter­mészet kegyeit váró szemlé­lete helyett, a mezőgazdasáa: nagyüzemekben tanyátvert 8 gép. az értelem, s a tudo­mány. Itt már nem várják hogy magától adjon a föld de elveszik tőle. Ez az a bi­zonyosság. melynek birtoké ban hisszük, s valljuk: a pa­raszti jövendő útja a terme­lőszövetkezet PATKÓS MIHÁLY BOR VÁRÓ ZOLTÁiV

Next

/
Thumbnails
Contents