Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-04 / 261. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. november 4. KÜLPOLITIKAI ieqyzdek--------- ilium...iiiiiuiiílilMllllliílJii: ŐR SÉGVÁLTÁS ELŐTT Az angolok — a fogadás szakértői — elsöprő több­séggé. fogadják meg a buk­méker-irodákban Kennedy győzelmét. A tét kétségkívül érdekes, érdemes rá fogad­ni. az, hogy ki lesz az el­nök, vagyis pontosabban, hogy milyen politikát fog folytatni az új elnök a Fe­hér házb~n, nemcsak Ame­rikát, hanem az egész em­beriséget érinti. Nem lehet közömbös, ki a legerősebb kapitalista hatalom vezető­je. A tét világpolitikai érde­kessége Angliában így mér­hető le: most már nem a díjnyertes lóra, hanem az elnökválasztási versenyfu- táj győztesére fogadnak. És ha az árfolyam megbízható jel, Kennedy esélyei állnak jobban. Mivel magyarázható ez? Kennedy nevét egy eszten­dővel ezelőtt az utca embe­re nem ismerte, nemcsak a pesti utca embere, hanem a New York-ié sem. A de­mokrata-párti szenátor ugyan társszerzője volt egy­két — nem éppen haladó törvénynek, de elvégre min­den törvénynek volt szerző­je, ez önmagában nem elég a hírnévhez. Azt is tudták a beavatottak, hogy apja Roosevelt barátja volt egy ideig — amíg ugyanis Ang­lia feladását nem javasolta a második világháború ide­jén, minek következtében az elnök leváltotta londoni követi tisztjéből. Kennedy apjának másik foglalkozá­sa a ■ volt — és az ma is —, hogy multimilliomos, va­gyonát mintegy kétszázmil­lió dollárra becsülik. Csa­ládja nem tartozk a legré­gibbek közé, viszonylag ké­vé- generáció élt csak Ame­rikában. Közismert, hogy Krnnedy-papa azzal dicse­kedett, hogy minden gyer­mekét egymillióval indítja útnak az életbe. Kennedy például saját repülőgépén röpköd egyik városból a másikba, s né­pes családja sem sajnálja az erőfeszítést, folyik a kor­teshadjárat szünet nélkül. Sajátságos módon azon­ban a két jelölt közül mégis inkább Nixon az, aki a nagymonopóliumok embe­rének tekinthető. Pedig Ni­xon szerény polgári család­ból származik, sohasem vol­tak milliói —- ellenben min­dig a mi Fiók tulajdonosai­tól kapta pályáján az előre­vivő lökéseket. Egy meg­lehetősen ellenőrizhetetlen történet szerint a 47 éves alelnök pályafutása akkor kezdődött, amikor a köztár­sasági párt egyik szervezete fiatal jó fellépésű ügyvédet keresett — politikusi pá­lyára, hogy kibuktassa a de­mokrata párti jelöltet. Ni­xon jelentkezett, megnyerte a pályázatot és elindult a politikai karrier útján — amire köpönyegforgató ké­pessége ' igen alkalmassá tette. Először a fasiszta Mc­Carthy szenátor gályáján hajózott, de mikor az süly­lyedni kezdett, sietve átpár­tolt a mérsékelt táborba. Alelnöksége nyolc éve alatt óvatosan meghúzódott Ei­senhower árnyékában. Most Eisenhower tekintélyét sze­retné magára átvinni, poli­tikai tapasztalataira hivat­kozik és szeretné magát „kemény legénynek” feltün­tetni, aki alkalmas a „kom­munizmus megfékezésére.” Nixon esé’yeit növeli, hogy mellette áll a kormány egész gépezete és a sajtó jórésze is őt támogatja. A bukméker-irodák azon­ban Kennedyre fogadnak. Kennedy tagadhatatlanul előretört, s bármi is lesz a választás eredménye, ez igen figyelemreméltó tény. Eltekintve személyes adott­ságaitól — Kennedy a lá­nyok kedvence, 42 éves, de sokkal fiatalabbnak látszik —, vitakészségétől, attól az előnytől, hogy a Nixonnal folytatott televíziós viták során sikerült megismertet­nie magát azokkal is, akik eddig nevét sem hallották, nem számítva azt, hogy ka­tolikus volta is alighanem előnyére vált, mert a lakos­ság protestáns többségét ez nem nagyon befolyásolja, viszont többmillió katoli­kust állít mellé — Kennedy sikerét mélyebb okok is­magyarázzák. Elsősorban az, hogy ellenfelének, Ni- x'onnak vállalnia kell az Eistnhowe:-kormányzat csődtömegét, a megoldatlan mezőgazdasági kérdéstől kezdve a külpolitikai ku­darc-sorozatig, s a dollár megingásáig. Kennedy ez­zel szemben számos kérdés­ben változást ígér, így pél­dául a foglalkoztatottság növeléséi jósolja, vagy pél­dául kijelentette, hogy nem fog harcolni a csangkajse- kisták által megszállt kínai partmenti szigetek védel­méért (eddig az amerikai hetedik flotta beavatkozá­sával tartották fenn ezt az előretolt háborús bázist), s nem kockáztat megőrzésü­kért világháborút Kennedy a realizmus hangján vitt» a választási kampányba, amikor rámu- ta* itt ar-a, miként hanyat­lott Amerika tekintélye a legutóbbi években és Nixon nyilvánvalóan szembekerült a tényekkel, amikor meg- vró^ílta azt állítani, hogy az Egyesült Államok presz­tízse sohasem volt még olyan nagy, mint éppen most. Nem szabad azonban elfeleiten*, hogy a különb- sé vk ellenére a két jelölt lényegében egyaránt kom­munistaellenes, hódító po­litikát hirdet, egyaránt fe­nyegetően foglal állást pél­dául Kuba vagy Berlin kér­dd ében. Az amerikaiak vol- také~pen nem két politika, hanem két poiltikus kö­rött választanak tehát. De a két politikus közötti kü­lönbség visszahathat a poli­tikára magára is, — ar — Az ENSZ-főtitkár kongói helyettesét New Yorkba rendelték TASZSZ- JELENTÉS a kongói helyzetről New York (TASZSZ). Az Egyesült Államokban megjelenő Afro-American cí­mű négernyelvű lapleopold- ville-i tudósítója komoly ag­godalmakat hangoztat azzal kapcsolatban, hogy a kongói ENSZ-megbízottak „be nem avatkozási” politikát folytat­nak, közben a belga gyarma­tosítók tömegesen térnek vissza az országba. A belgák Katanga-tarto- mányban az áruló Csőmbe vezetésével bábkormányt alakítottak. Belga tisztek kulcspozíciókat töltenek be a katangai hadseregben. — Belga polgári személyek irányítják a tartományt, bel­ga nagytőkés k pedig to­vábbra is nagy nyereségeket vágnak zsebre Katanga gaz- ■r g természeti kincseiből.— gvanezt lehet elmondani a szintén természeti kincsek­ben gazdag Kaszai tarto­mányról is. Annak ellenére, hogy ENSZ-határozatok követelik a belga katonai és műszaki személyzet kivonását, az ENSZ „a belügyekbe való be nem avatkozási politikája” feltételeket teremtett az or­szág feldarabolásához. Az F.NSZ-nek ez az eljárása „közvetlen kihívás a gyar­matosító elnyomás ellen har­coló többi afrikai nép füg­getlenségi reményeivel szem­ben”. A lap követeli, hogy hív­ják össze a kongói parla­mentet és állítsák vissza az országban a törvényesen vá­lasztót vezetők hatalmát Név.' York (MTI). Dayal tábornok, az ENSZ-főtitkár kongói helyettese szerdán utasítást kapott, hogy jelen­tés tételre haladéktalanul utazzék New Yorkba, ahol Hammarskjöld főtitkár úgy­nevezett „kongói tanácskozó bizottsága” szombaton ülést tart. A bizottság ezen az ülésen készíti elő a kongói kérdés megvitatását, az ENSZ-köz­gyűlés hétfői ülésére. A „kongói tanácskozó bi­zottság” szombati ülésén akarja kidolgozni azokat az utasításokat, amelyeket az ázsiai és afrikai ENSZ-or- szágok képviselőiből alakí­tott úgynevezett „vizsgáló és békéltető bizottság” kapna, mielőtt a jövő héten elin­dul Kongóba. Ismeretes, hogy Leopold- villeben Kaszavubu és Mo­butu ezredes, akik szembe­szegülnek Kongó törvényes kormányával, az ENSZ leo- poldvillei képviselőivel foly­tatott keddi tárgyalásokon tiltakoztak a bizottság kon­gói munkája ellen. Cjabb ér­tesülések szerint mindketten hangoztatták „a bizottság te­vékenykedése Kongóban be­avatkozás lenne az ország belügyeibe és csak Lumum­ba miniszterelnök helyzeté­nek megerősödéséhez vezet­ne”. A két lázadó úgylátszik ettől tart a legjobban, mert Kaszavubu kijelentette, nem hajlandó a bizottság közvetí­tésével „kibékülni” Lumum- bával, Mobutu pedig „látni sem kívánja” a bizottságot. A jelek szerint a kongói ENSZ képviselet elfogadta a lázadók álláspontját, mert azt tanácsolták Hammarsk- jöldnek, ez idő szerint „tart­sa távol Kongótól jószolgá­lati bizottságát”. (MTI). Az ENSZ-közgyűlés Politikai Bizottságának szerdai ülése N’« York (MTI) Az ENSZ- közgyűlés Politikai Bizottsá­gának szerdai ülésén folyta­tódott az általános és teljes leszerelés kérdésének vitája. A délelőtti ülésen Sík Endre külügyminiszter, Magyaror­szág képviselője után Padilla Nervo, Mexikó képviselője a Kelet és Nyugat közötti bizal­matlanság felszámolását szor­galmazta. De Lequerica spa­nyol küldött nyíltan állást foglalt a leszereléssel szem­ben. A délutáni — magyar idő szerint esti — ülésen Afga­nisztán, Mali, Líbia, Libéria, Norvégia, Törökország és Laosz küldötte beszélt. Megérkezett Mourmelonba és Sissonne-ba a Bundeswehr 2400 katonája Párizs (MTI). Csütörtök­re virradóra tíz különvona- ton megérkezett a francia- országi Mourmelon és Sis- sonne katonai táboraiba a Bundeswehr 2400 katonája. Tokió (TASZSZ). Tokió­ban öngyilkosságot követett el Otoja Jamaguesi, Asza- numának, a Japán Szocialis­ta Párt élnökének gyilkosa. A TASZSZ tokiói tudósí­tója rámutat, hogy meg­könnyebbülten lélegzettek fel azok, akik a fasiszta su- hancot felbérelték Aszanu- ma meggyilkolására. Külö­nös, hogy Jamaguesi egy szétszaggatott lepedőből ké­szített kötéllel akasztotta fel magát, bár a törvény meg­tiltja, hogy a nagyobb bű­nösnek ágyneműt adjanak. A japán közvélemény fi­gyelmét magára vonta az a tény, hogy a bűnös akkor követte el öngyilkosságát,: amikor az Aszanuma meg­gyilkolásának ügyében foly­tatóit nyomozás fontos stá­diumába érkezett. Az ügyész­ség ezekben a napokban hallgatja ki Bin Akaot a „Nagy Japánért Küzdő Ha­zafiak Pártja” fasiszta szer­vezet vezetőjét, annak a szervezetnek a vezetőjét, amelynek egyidőben Jama­guesi is tagja volt. Ugyan­csak e napokban folytatják négy fasiszta vezető kihall­gatását, — akik Aszanuma meggyilkolásának pillanatá­ban a teremben voltak. A reakciós erők, amelyek Jamagucsit megbízták a Ja­pán Szocialista Párt titkárá­nak meggyilkolásával, most magával a bűnössel is vé­geztek — jelentette ki Asza­numa özvegye. Jamaguesi megsemmisítésével — mon­dotta Hiraszava, a Szocia­lista Párt képviselője, — a gyilkosok, akik Jamaguesi mögött állnak, lehetetlenné akarják tenni, hogy fény de­rüljön az ügy igazi hátteré­re. Aszanuma halála után a Japán Szocialista Párt veze­tőségének kérésére Aszanu­ma özvegye jelöltette magát képviselőnek abban a kör­zetben, amelyben férje lett volna a jelölt. A rendőrség szerdán értesítette az özve­gyet, hogy a jobboldali szer­vezetek merényletet készíte­nek elő élete ellen. Aszanu­ma özvegye emiatt nem tar­tózkodik otthon. A fenyege­tés ellenére továbbra is vá­lasztási beszédeket mond a különböző gyűléseken. — (MTI). A Politikai Bizottság az ülés elején egyöntetűen úgy határozott, hogy a leszerelési vita után, következő napi­rendi kérdésként az Egyesült Államok agresszív szándékai miatt emelt kubai panaszt tárgyalják meg. Pezsvak afganisztáni kül­dött indítványozta, hogy a Politikai Bizottság elnöke formális nyilatkozatban fejez­ze ki az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti „nem hivatalos érintkezések” foly­tatásához fűzött reményét. — Ez a javaslat — közli a TASZSZ összefoglaló jelenté­sében — nem véletlenül szü­letett. Afganisztán küldöttsé­ge az amerikai körök által az ENSZ-ben kifejtett propagan­da-manőverek áldozatává vált, Az ezután felszólaló mali küldött megdöbbenését fejez­te ki Spanyolország képvise­lőjének a délelőtti ülésen el­hangzott kijelentései miatt, majd támogatta Nkrumah ghanai elnöknek az összes afrikai katonai támaszpont felszámolására beterjesztett javaslatát és képtelenségnek nevezte azt a körülményt, hogy a Kínai Népköztársaság nem vesz részt a leszerelési tárgyalásokon. (MTI) A nyugatnémet zászlóaljak körülbelül három hétig tar­tózkodnak a francia tábo­rokban, s ezek környékén hadgyakorlatokat rendez­nek. Az éjszaka leple alatt jöttek meg ismét a nyugat­német egységek. Az útvona­lon mindenütt csendőrök és rohamrendőrök sorakoztak fel az esetleges incidensek megakadályozására. A francia békemozgalom deklarációt adott ki, amely­ben hangsúlyozza, hogy nem lehet tűrni német katonák jelenlétét Franciaország föld­jén. A békemozgalom fel­hívja a francia közvéle­ményt, tiltakozzék a nyugat­német katonaság franciaor­szági tartózkodása ellen és készítsék elő a november 13-i nagy tiltakozási nap megmozdulásait. iiiiHiiHimimiiiiimiMHiiMimiiituituimimiiiimiuimmiiMHHimHHHimmiiiiHMMiuiN Hirdetmény Szolnok város közlekedésének szabályozásáról Árvíz a Pó deltájában Rovigo (MTI) 1951 őszének katasztrófális árvize óta im­már tizennegyedszer zúdul a Pó, a legnagyobb olasz folyó vize a deltavidék, a Polesina földjeire. A heves esőzések nyomán megáradt folyam szerdán reggel több helyen is átszakította a gátakat, ame­lyek a folyó két ága között elterülő termékeny földeket védik. A KRESZ 134. §-ában biztosí­tott jogkörömnél fogva Szolnok város közlekedési rendjét az alábbiakban szabályozom! 1. I. Harmadrendű főútvonalnak je­lölöm ki a Balogh Kálmán-utcát a Zagyva-hid torkolatától az Ady Endre utcáig; az Ady End­re utcát a Balogh Kálmán út végétől a Thököly útig. A harmadrendű főútvonalon közlekedőnek elsőbbsége van a mellékútvonalakról érkezőkkel szemben. A harmadrendű útvonalat a mellékútvonalról érkezőknek a csúcsával lefelé álló háromszög alákú, piros szegélyű tábla (át­haladási elsőbbséget jelző tábla) jelzi. í. 8. Aki a fenti rendelkezést nem tartja be és cselekménye sú­lyosabb beszámítás alá nem esik, szabálysértést követ el és az 55/1953. M.T. számú rendelet alapján 100 forintig terjedhető pénzbírsággal büntetendő. 3. 8. Ezen rendelkezés a kihirdetés napján lép hatályba. Szolnok, 1960. oktöer 31-én. RÓZSÁS frigyes r. őrnagy a B.M. Szolnok járási és városi rendőrkapitányság Vezetője VARVARA KARBOVSZKAJA; 0 m eanobüí *— No, csakhogy eljöttél, nagyon örülök ~~ fogad a nagynéném az előszobában. — Drágám, a tanácsodra van szükségem. Nézek a nénire, és azt gondolom, rosszul hallottam: mióta ismerem, soha senkitől sem kért tanácsot — min­dig ő adott tanácsokat másoknak. Minden tárgykörben: a gyógyászatban és a dramaturgiában, a kártékony rova­rok irtásában, sőt még a holdrakéta felbocsátásában is; egyszóval mindenben gyorsan és biztosan eligazodott, s annak, akivel beszélt, még arra sem adott időt, hogy lélegzethez jusson, vagy egy árva szót is szóljon. Es lám, most ő kér tanácsot... Mi történt? — Ülj le, drágám, és igyál teát, végy hozzá lekvárt! Ugye, erősen szereted? Én az indiai teát grúziaival ke­verem, így bámulatosan zamatos. Tanácsolom, te is így csináld. Miután megkaptam az új tanácsot, az asztalhoz ülök, teázom és várom, mi következik. A néni szemközt ül velem, felsóhajt és ezt kérdi. — Nem gondolod, hogy túlságosan nagy a csend itt nálunk a lakásban? Mialatt gondolkozom, hogy vajon csakugyan olyan nagy-e a csend a lakásban, a néni, meg sem várva vála­szomat, folytatja: — Más családoknál nincs ilyen természetellenes csend. Másutt ártatlan gyermekhangok csilingelnek ... Képzeld csak, Kolja Nyikityin már nős. Majka, emlék­szel rá, férjhez ment, kislánykája van. Mellettünk lak­nak Firszovék, a Vitykájuk harmadéves egyetemi hall­gató és kérlek szépen, már unokájuk van. Mindenkinek van kisunokája — mondja a nénikém, és elmerengve nézi a kis lekváros tálkát. Hirtelen elkapja tekintetét a lekvárról, rámnéz és nyomatékosan kérdi: — Miért nincs nekem kisunokám? Miért nem nősül meg Misa? — Csakugyan, miért nem nősül? — visszhangzom. És mialatt a néni teljes meggr özőerejével bizony­gatja nekem, hogy egy fiatal, tehetséges mérnökember­nek feltétlenül kell, hogy családja meg gyermekei legye­nek, példákat hoz fel, nemlétező ellenvetéseket cáfol és következtetéseket von le —• iszom a finom teát, és lelki szemeim előtt, mint a televíziós készülék képernyőjén, képek jelennek meg Misa életéből. Különösen világosan emlékszem egy jelenetre, amely néhány évvel ezelőtt, éppen ebben a szobában játszódott le. Derűs, meleg ősz volt: minden tele volt — almával, szőlővel, előhívatlan filmekkel, háztartási gondokkal. És, szokás szerint, előttünk állt a nagytakarítás, „hogy a lakásnak emberi formája legyen". Mindnyájan arról álmodoztunk, hogy visszazökkenjünk a régi kerékvágásba — ez a kivénhedt kifejezés nyilván a fiáker és a rossz utak idejéből maradt ránk. Korszerűbb lenne így mon­dani: „irányt venni". Nagynéném lökhajtásos sebességgel irányt vett, és a lakás „tatarozásával” foglalkozott. Ügy járt-kelt a fel­dúlt otthonban mint egy hadvezér, aki tudja, mit csinál és azt is, hogy kinek a nevében csinálja mindezt. Ellent­mondás nélkül, minden utasítását és parancsát teljesítve segítettem a néninek. Pontosan ilyen állapotban volt minden abban a pil­lanatban, amikor hazaérkezett a főiskoláról Misa, ez unokatestvérem — másodéves hallgató. Sóbálvánnyá me­redt a küszöbön, féllábon állt a felfordulás közepette, mert nem tudta, hova tegye a másik lábát. Megkérdezte — Volna itt valami ennivaló? Ezt a szerény sóhajt azonnal szemrehányás-zápor fo­gadta. Azt hiszem, nem érdemes szó szerint felsorolni a szemrehányásokat, mert majdnem minden anya hasonló esetben majdnem ugyanazt mondja: hogy megszülte a gyerekeit, felnevelte őket, rájuk áldozta a fiatalságát, és soha semmiféle segítséget sem kap tőlük. — Add ide legalább a kalapácsot! Talán ennyit sem tudsz megtenni a szülőanyádnak? — kiáltotta a mennyezet alól a nagynéném. — Ügyátszik, teljesen szív­telen vagy! Misa, aki mindig szelíd volt, ez alkalommal, amikor átadta a kalapácsot, meglepően éles, sértődött hangon váratlanul így szólt: — Mennyire unom már ezt az egész dolgot! Fogom magam és megnősülök! Nem tudom, mi volt abban a pillanatban a nénikém kezében, mert ami a kezében volt, leesett i padlóra, és rapittyára tört. A néni teljesen szótlanul lemászott az asztalról a székre, a székről a padlóra, megtörölte kezét a kötényében, és a beállott csendben ijesztően halk hangon megszólalt: — Ismételd meg, amit mondtál! Miért lett öngyilkos tanná gyilkosa?

Next

/
Thumbnails
Contents