Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-04 / 261. szám

1960. november 4. SZOLNOK MEGYEI NCFLAF 3 A veszíeségidők csökkentéséért Napjainkban — régebbi hi­bákat kiküszöbölve — egyre több üzemünkben, vállala­tunknál mérik fel, hogy a munkaidőből milyen okoknál fogva telnek el percek hasz­talanul. A sorozatos vizsgála­tok alapján aztán kiderül, nemcsak néhány percről, ha­nem esetenként több óráról is szó van, hogy megközelítő­leg sem használjuk még most ki a napi nyolc órát. A közelmúltban az ÉM. Szolnok megyei Építőipari Vállalatnál is több vizsgála­tot tartottak a veszteségidők­kel kapcsolatban. Dicséretük­re szolgál, hogy minden lé­nyeges dologra kiterjedő fi­gyelemmel végezték ezt a munkát. Megállapították, hogy' az elkerülhetetlen vesz­teségidő mellett az eddiginél több órát lehetne produktív munkával tölteni. Az anyag- ellátás nehézségei, a munka- terület hiányosságai, géphiba, selejt, s a dolgozóktól függő hibák miatt a munkanap 10,84 százaléka megy veszendőbe. Egy-egy létesítmény építé­sénél még rosszabb a helyzet. A szolnoki építőipari tanuló­otthon építkezésénél az elke­rülhető veszteségidő a mun­kanapnak mintegy 19 száza­lékát tette ki. Ezen a munka­helyen a művezető eltűrte, hogy a dolgozók munkaidő alatt elhagyják az építkezés területét, s munkahelyükön is fegyelmezetlenül viselkedje­nek. Ilyen esetek következté­ben azután ■„természetes”, hogy esetenként anyaghiány miatt állni kell a szakmunká­soknak, pedig van elég se­géderő az anyagok előkészí­téséhez. Veszteségidő abból is adó­dott, hogy a falazást reggelen­liiiiiiiiiiiiHitiiiiiiiiiiniiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiinm Gyors ütemben villamosítják a cseh­szlovák vasutakat Csehszlovákiában szeptem­ber derekán befejezték a Va- lasske Mezirici és Zilina kö­zötti 100 kilométer hosszú vasútvonal villamosítását. Csaknem egyidőben fejező­dött be a Prága és Cierna na Tiste közti legforgalma­sabb vasútvonal villamosítá­sa is. A harmadik ötéves terv éveiben — 1961-től 1965-ig a csehszlovák vasútvonalakon 75 százalékban motoros és villamos vonatok közleked­nek majd. ként későn kezdték, sok he­lyen elnyújtották, a reggeli idejét, máshol meg eleve késve érkeztek a munkások. A megyeszékhelyen például a munkakezdést, illetve be­fejezést jelentős mértékben befolyásolja a vonatok érke­zése és indulása. Szolnokra például fél 7 körül érkez­nek a reggeli vonatok. A szu­perfoszfát üzem építési mun­kahelyre még akkor is késve érkeznek így. ha a vonat me­netrend szerint közlekedik. Hát még ha késik! Délután 4 óra tájban indulnak vissza a vonatok. A munkások igye­keznek is elérni azokat. A Vegyiművek építkezésén pél­dául egyszer szúrópróbasze­rűen megállapították, hogy jóval négy óra előtt 120 dol­gozó hagyta abba a munkát. Kevésnek bizonyul erre a munkahelyre a két bérelt busz és a menetrendszerinti járat. Tudják ezt a munká­sok, s igyekeznek minél ha­marabb abbahagyni a mun­kát, nehogy lemaradjanak a Szorgalmasan tanulnak buszról. Mivel az új kénsav- gyár építését is megkezdték, s még több építőipari munkás i foglalkoztatása várható ezen a munkahelyen, jó lenne, ha az AKÖV több kocsit össz­pontosítana oda. Esetenként a helytelen munkaszervezés is növeli a veszteségidőt. A karcagi rizs­raktár építkezésén például I helytelenül állapították meg j a bet keverő, szállító és be­dolgozó létszámot, s így a dől- gozók sokat vártak egymásra. | Ilyen esetek miatt csak he- j lyeselni lehet a vállalat ve­zetőinek elhatározását: a téli j továbbképző tanfolyamon a munka helyes szervezését is tanítják. Az építőipari vállalat köz­pontjában most a tapasztala­tokat összegezik, s azon gon­dolkoznak, az elkerülhető veszteségidőket hogyan lehet minimálisra csökkenteni, il­letve teljesen megszüntetni. Eljárásuk követésre méltó, s bizonyára meg is hozza a várt eredményt. imiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiniiiiiiHiiiiiiittiiimiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimt Hasznos látnivalók e%y szolnoki kiállításon A Szakszervezeteik Me­gyei Tanácsa rendezésében hasznos, sok látogatót vonzó műszaki-, újítási- és mun­kavédelmi kiállítás nyílt Szolnokon, a Ságvári Endre Művelődési Házban, — mint arról a napokban lapunk is beszámolt. A fényképekkel, maket­tekkel illusztrált módszerek közül minden iparág dolgo­zói megtalálhatják az őket legjobban érdekelteket. A Fémnyomó- és Lemezáru - gyár tablójáról például arról értesülhetünk, hogy siker koronázta az alumínium vö­rösrézzel való hegesztésének kísérleteit, s ezt a művele­tet fényképen is bemutat­ják. A fémalkatrészek kor­rózió elleni szinterezésével is megismerkedhetünk a ki­állításon. A szolnoki Járműjavító kollektívája — többek kö­zött — azt mutatja be, hogy csiszolókoronggal milyen je­lentős mértékben egyszerű­sítették a darabolási mun­kát. A Cukorgyár gömbla­pátos rakodógépe, a karcagi malom gabonaszeletelő gépe szintén méltón tart igényt nagy érdeklődésre. A fejlett technológiai módszerek bemutatásában talán a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár kol­lektívája tett legtöbbet Be­mutatják a két-, illetve a négyorsós fúrást, a gépi me­netvágást (e munka terme­lékenysége mintegy 120 szá­zalékkal növekedett ezáltal) és a melegfestékszórást. — Ezek a gyártástechnológiai módszerek a termelékenység nagymérvű növelése mellett jóval olcsóbbá teszik a ter­melést, következésként ér­demes felfigyelni rájuk, s minél több helyen megvaló­sítani azokat. Ezekhez hasonlóan más vállalatoknál meghonosodott jó módszerek is láthatók a kiállításon. Munkavédelmi szempontból is tanulságos ez a kiállítás, — érdemes felkeresni mindenkinek. ...a Tisza Bútorgyár dolgozói az üzemben szervezett általános iskolában. — Képünk előterében Grigor József és Bivasz Béla művezetők érdeklődéssel figyelik az előadó szavait. Munkás színjátszók között — Nagyon szeretek szaval­ni, már régebben is csináltam. — Az általános iskolában is nagyon szerettem a verse­ket; Ilyen és ehhez hasonló vá­laszokat kapok ettől a hu­szonkét fiataltól. Akár a Ba- bay regény címet is idézhet­ném: „Mi huszonketten.” Kü­lönböző természetű, lelkes, vi­dám fiatalok, csak nem diá­kok ők, hanem munkások, a cipőgyárban. Érdekes lenne itt, Martfűn tanulmányozni a színjátszó­csoport életét, történetét, ösz- szejöttek vagy öt évvel ez­előtt. Sikerük volt. Aztán Aláírták a magvar—mongol tudományos együttműködés jövő évi munkatervét Többnapos előkészítő tár­gyalás után csütörtökön alá­írták a Magyar Tudományos Akadémia és a Mongol Tudo­mányos és Felsőoktatási Ta­nács közötti tudományos együttműködés 1961. évi mun­katervét. A megállapodás értelmé­ben többek között magyar— mongol tudóscserékre is sor kerül. A Mongol Népköztár­saságból biokémikus és köz­gazdász tudósok jönnek ha­zánkba. A magyar küldöttek pedig régészeti és művészet- történeti kutatásokat folytat­nak a Mongol Népköztársa­ságban. (MTI) Majdnem biztosra vettem, hogy Misa nem ismétli meg. Sem 6, sem az apja sohasem vitatkozott a nénivel. Nyilván Misa is megijedt attól, amit mondott, és lesütötte a szemét. S ekkor mindketten végighallgattuk azt a drá­mai monológot, ami a hálátlan gyermekekről szól, akik képesek arra, hogy feleségüket a szülők nyakára ültes­sék, a nem életrevaló leánykákról; az „elaggott anyák­ról”, akiknek joguk van a pihenésre; a fiatal asszonyról, aki kétségkívül szétmarcangolja és halálra gyötri Misát ostoba követeléseivel... Végre Misa elcsípett agy morzsányi szünetet és kö- nyörgött: — Mama, kérlek szépen, nyugodj meg. Hiszen csak tréfáltam. A nagynénim abban a pillanatban megnyugodott, elhitte a fiának, hogy „csak tréfált”. De azóta Misa jelen­létében állandóan visszatért erre a témára és mindig a legrémesebb példákat hozta fel a meggondolatlan házas­ságokról. Ezeket a példákat semmiképpen sem lehetett csábítóknak és ragadósaknak nevezni. Világossá vált, hogy milyen ártalmasak a korai házasságok. Milyen siralmasan tükröződnek nemcsak a fiatal emberek jelle­mében, de szellemi képességeiben is. Mennyi erőt és egészséget rabolnak el a családi drámák. Mindebből az derült ki, hogy nem kell fiatalon házasodni, hanem ak­kor, amikor az ember már kellő élettapasztalatot gyűjtött össze, tehát csaknem öregkorban.. —» Hát hallgatod, amit mondok, vagy sem? — Mint mindig, most is harsány hangon szakította félbe a néni visszaemlékezéseimet. — Mert hiszen te nagyon jól tudod, hogy én sohasem erőszakoltam Misára az ízlésemet, a véleményemet! Ö mindig azt csinálta, amit akart, ő, mennyit álmodozom arról, hogy Misa megnősül! Milyen tisztán látom magam előtt azt a kedves, szelíd, fiatal te­remtést, akit Misa a házunkba hoz. Hiszen te ismersz engem, mindenben segítek neki. Megtanítom mindenre — a háztartásra is és arra is, hogyan férjen össze a fér­jével. Nagynéném szemében nála szokatlan szelíd kifejezés jelent meg. — Különösen jól lesz, ha jönnek az unokák. Mennyi új gond, mennyi kedves munka. Kérlek, beszélj Misá­val. Hiszen jóbarátok vagytok. Beszéld rá! ■*» Jól van, néni! — Mint mindig, most sem tudtam megtagadni tőle semmit. Megtörtént a Misával való találkozás. Eleinte vala­hogy akadozott a beszélgetés. Misa azt mondta: «— Ugyebár, te ismered a mama előadásait erről a tárgyról. Valószínűleg egész életemre megijedtem, hogy a feleségem szétmarcangol. — Misa ezután felsóhajtot?, mintha valami nagy, feneketlen mélységbe készülne vetni magát, és azt mondta, igaz, hogy nem is olyan ré­gen, valami megváltozott az életében ... Úgy áll a dolog, hogy találkozott „egy emberrel”, és ez az ember min­dennél drágább lett számára. — Sőt, mi több, nem tudok nélküle élni — mondta Misa. >,No, most az egyszer szerencsém volt — gondoltam magamban. — Ügy látszik, a néni álma beteljesedik, ahogy meg vagyon írva. Megvan az ifjú teremtés. Hama­rosan bevonul a házba, és azután megindul az unokák áradata." — Taiszijának hívják — folytatta álmodozva Mis?'.. — Neked nem tetszik ez a név? Én Tájának szólítom. Nagyon szép, de nem ez a fontos. Remek ember. Ha tudnád, mennyi szomorúságot látott élete folyamán És mégis sikerült elvégeznie a főiskolát, és szilárdan áll a lábán. Teljesen önálló, ő laboratóriumi vezető a gyá­runkban. — Misa ezt látható büszkeséggel mondta sze­relméről. — S emellett maga nevelte fel Gyimkát. — Hogy-hogy ki? A fia. Hiszen egész idő alatt erről beszélek. Négyéves. Csodalatos legényke! És meg kell mondanom neked, talán el sem hiszed, hogy nagyon po­zitív módon viszonyul hozzám. Minden összeomlott egyetlen perc alatt! Sajnálom Misát. Mit mondunk a néninek? Hát lehetséges, hogy valamikor is belenyugszik az önálló Taiszijába és ráadá­sul Gyimkába, a csodálatos legénykébe? És, mintha csak a gondolataimat olvasná, Misa fa­nyarul mondja:-- Csak egyáltalán nem tudom, hogyan lesz most a mamával. Mondjak el neki mindent? Hát végighallgat? Tüstént elkezd kiabálni és bebizonyítja, hogy nincs iga­zam. Csakhogy nekem már semmit sem lehet bebizonyí­tani. Én bizony nem mondom neki — emlékszel — mint akkor: „Mama, csak tréfáltam”. Ez most már nem tréfa, ez életkérdés ... Annyi erő és gyengédség volt Misa szavaiban, hogy rögtön meggyőződésemmé lett: beköltözik a boldogság ebbe a családba. Lehetséges, hogy a nagynéném kiegyen­súlyozatlan, féltékeny, mint oly sok anya, de kétségkívül jó asszony — és mindent megért. A nagyanyai szív kész a szeretetve, és ez a legfőbb! A néni majd megszereti a szép Taisziját, és „Gyimka, a csodálatos lea^nyke” ter­mészetesen „pozitív triódon viszonyul” majd hozzá is. egyesek kezdtek elmaradozni a próbákról. Megbomlott a fegyelem. A csoport felosz­lott, majd megint összeverő­dött. Akkor a szakvezetés hiányzott. Előadták a Miran- dolinát, lelkesen, de alapos rendezői hibákkal. Aztán új­ra szünet. Valahogy hiányzott az összetartó erő, no meg a távlatok. Egy-egy darab meg­tanulására szövetkeztek, az­tán ... mintha semmi sem történt volna. Régi és új tagok egybe­hangzóan állítják, hogy most egészen más a helyzet. Elő­ször is szakavatott rendezője van a csoportnak Miszlay István, a Szigligeti Színház rendezője személyében. Grá- nicz Olga szakiskolás lelke­sen beszél arról, mennyit ta­nultak, fejlődtek, amióta Miszlay irányítja a csoportot. Pedig ennek alig másfél hó­napja. Egymás szavába vágva mesélik, hogy szép beszédet, versér­telmezést, színpadi mozgást egyaránt tanultak és tanul­nak. Nagyon sokat javított a munkán az irodalmi stúdió jelleg. Tágabb tér nyílik az egyes ifjúmunkások szerepel­tetésére. Megismerik a világ­irodalom jelentős alkotóit és híres alkotásaikat. Emel­lett a verselemzések során elmélyül irodalomtörténeti tudásuk, fejlődik ízlésük. A színvonalas foglalkozások maguk is vonzerőt jelente­nek és ha csak egy módjuk van rá, nem késnek el a pró­bákról. Sajnos, az üzemben nem mindig kapják meg azt a segítséget, amely legalább annyira megilletné őket, mint mondjuk... a vállalati fut­ballcsapatot. Kedvesek ezek a gyerekek, amint így, még előadás után is izgulnak. Mert ma este nagysikerű előadásuk zajlott le itt a művelődési házban. Ha azt mondjuk nagy sikerű, ezt nem a közönség létszámá­ra értjük. A művelődési ház szorgalmas szervező munkája ellenére is aránylag kevesen voltak, a vendégként meghí­vott szakiskolásokon kívül, mintegy százhúszan. Azért ezzel a számmal sem lehetünk elégedetlenek. Hiszen az iro- dálomnak nincs kialakult ré­gi kultusza itt Martfűn. És ez a százhúsz jelenlévő a szak­iskolásokkal együtt lelkesen, viharosan tapsolt és szinte itta magába a költészetet. — Röpke közvéleménykutatást végeztünk a közönség köré­ben Radnóti, Goethe, Burns — röpködtek a nevek a gép­munkások, varrónők szájából. Az a három szakiskolás, akik igen nehezen szánták rá ma­gukat arra, hogy beszéljenek az estről, végül egybehang­zóan Ttatjana levelének ítél­ték a pálmát. Ami nem is csoda, mert Krizsán György- né, a vers előadója, magával ragadó kedvességgel, belső bájjal elevenítette meg a sze­rencsétlen sorsú, de bátor- szívű ifjú lány csodálatos val­lomását. Megállapításunk szerint Miszlay István és a csoport jó munkát végzett. Hiányol­tuk a mikrofont, egy-két he­lyen a szövegmondással volt hiba, és az egyik ifjú szavaló, Kiss János, túlzó módon, ri- pacskodva, rossz értelmezés­ben adta elő Ady Endre mély, belső líraiságú versét, az „Őrizem a szemedet” címűt. Ezeket leszámítva csak a leg­jobbakat mondhatjuk az együttesről. Szuhár Edit, Grá- nicz Olga, Varga Gyula és a többiek ’ szépen, kulturáltan adtak elő. Evés közben jön meg az ét­vágy. A fiatalok többre vágynak, nagyobb feladatot igyekeznek megoldani. Legközelebbi mű­sorukban „Hazádnak rendü­letlenül” címmel hazafias költészetünk legszebb darab­jait mutatják be. Majd ja­nuárra Heltai Jenő verses já­tékát, a „Néma leventét’* kí­ván já: megtanulni. — Azt tudják, hogy nem könnyű feladat? — Tudjuk — válaszolták, de nagyon szeretnénk elját­szani és nagyon lelkiismere­tesen tanulunk majd, hogy sikerüljön; Ennyi lelkesedés láttára csak sikert^kívánhatunk en­nek a rokonszenves munkás színjátszó csoportnak, no meg azt, hogy a vállalat vezetői is sok támogatásban, figyelem­ben részesítsék őket. Megér­demlik ők is, meg a kultúra általuk képviselt ügye is. — ht — Több mint 17 ezer török faluban nincs iskola Törökországban a nemzeti egység bizottsága nemrég be­hatóan foglalkozott az ország iskolaügyi kérdéseivel. A hivatalos adatok szerint az ország 34 954 falva közül 17 069 faluban egyáltalán nincs iskola, 13 384 faluban pedig csak egy osztályos is­kolák működnek. Berker pro­fesszor, a bizottság tagja ki­jelentette: még akkor is, ha az állami költségvetésből év­ről évre bizonyos összeget az oktatásügy fejlesztésére for­dítanak, az ország összes fal­vaiban legfeljebb 15 év múl­va lesz iskola.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents