Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-24 / 277. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. november 24. Nem utazik Kongóba az ENSZ békéltető bizottsága New York (MTI) Az ENSZ 15 tagú békéltető bizottsága engedett Kaszavubu követe­lésének, az utolsó pillanat­ban lemondott kongói útjá­ról. A bizottságnak kedd éjsza­ka kellett volna Leopoldvil- lebe repülni. Hírügynökségi jelentések szerint az indulás­ra nem jelöltek ki új időpon­tot. Hammarskjöld ENSZ-főtit- kár kedd este összehívta kon­New York (MTI) Az ENSZ- közgyűlés kedden késő este tartott ülésén elfogadta a mandátumvizsgáló bizottság­nak azt a jelentését, amely az önmagát kinevezett Kasza- vubu-küldöttséget ajánlja el­ismerni Kongó küldöttsége­ként. A szavazás alkalmával Kaszavubuék mellett 53 kül­döttség foglr’' állást, ellene pedig 24 ország képviselői szavaztak. Tizenkilenc kül­döttség tartózkodott a szava­zástól. Ezt megelőzően a Mali Köztársaság képviselője ha­tározati javaslatban indítvá­gói tanácsadó testületét, hogy megtárgyalják a legújabb fejleményeket, köztük a Mo- butu-zsoldosok és az ENSZ- alakulatok leopoldvillei ösz- szetűzését. Mint a Reuter közli, Kasza­vubu levelet intézett Ham- marskjöldhöz. Bejelentette, határozottan ellenzi a békél­tető bizottság kongói útját és azzal fenyegetőzött, hogy a bizottság kongói látogatása „súlyos következményekkel járhat." kérte a közgyűlési vita során a levél felolvasását. A bi­zottság valószínűleg szerdán is tanácskozik. Jól értesült ENSZ-körök szerint a bizottságnak tovább­ra is az a felfogása, hogy szükség van a „békéltető bi­zottság” helyszíni tárgyalá­saira a kongói politikai kö­rökkel. A „békéltető bizott­ság” tagjai annak lehetőségét mérlegelik, hogy kitűzik Kongóba utazásuk újabb idő­pontját. Az AP tudósítója úgy értesült, hogy W. Achu- ku nigériai küldött, a „békél­tető bizottság” elnöke nem másítja meg eredeti terveit, és szerdán elutazik Leopold- villebe. Az ENSZ-közgyűlés ülésé­nek befejezését követő órák­ban az ENSZ-főtitkársága megküldte az egyes ENSZ- küldöttségeknek Rikhye tá­bornoknak, a kongói ENSZ- rendfenntartó csapatok pa­rancsnokának Hammarskjöid ENSZ-főtitkárhoz küldött je­lentését a hétfői és keddi leopoldvillei eseményekről. Rikhye szerint a Mobutu- katonák és az ENSZ-rend­fenntartó erők tagjai fegyve­res összetűzésének szemtanúi eltérő módon ismertették az eseményeket, de — jelenti a tábornok — „pártatlan tanúk kijelentették, hogy a kongói katonák tömegesen megro­hanták az ENSZ-katonák őrizete alatt álló ghanai nagykövetség épületét, s erre az ENSZ-k jnák használtás elsőnek fegyverüket.” A tá­bornok jelentése hivatkozott az önvédelem szükségességé­re, továbbá arra, hogy az ENSZ-katonák meg akarták akadályozni állásaik leroha- nását. A jelentés megemlíti, hogy kedden reggel — helyi idő szerint hét órakor — tűz­szünet lépett életbe. A jelentés ezután beszámol a Mobutu-katonák garázdál­kodásáról Leopoldvilleben. összegezve az eseményeket, a katonai őrjáratok az ENSZ kongói képviseletének előbb 28 tagját vették őrizetbe, de később is érkeztek hírek le­tartóztatásokról. Bár a letar­tóztatottakat már szabt .áb­ra helyezték, negyven ENSZ- gépjármű holléte ismeretlen Lumumba nyilatkozata és Okító távirata Belgrád (TASZSZ) Mint a Tanjug jelenti Leopoldville- ből, Patrice Lumumba kon­gói miniszterelnök kedden közzétett nyilatkozatában el­ítélte és törvénytelennek mi­nősítette Mobutu önkényes­kedéseit. „Vajon mi jogon utasította ki a ghanai ügyvi­vőt és mi jogon lövetett az ENSZ-csapatokra az úgyne­vezett főbiztosok tanácsa, amelynek nincs törvényes hatalma az országban?” — tette fel a kérdést Lumumba. A miniszterelnök rámuta­tott, hogy a kongói hadsereg­nek a keleti tartományban és Kivuban állomásozó csa atai hűek a törvényes kormány­hoz, Mobutu valódi hatalma csak Leopoldvillere terjed ki, az ezredes maga pedig nem hadseregparancsnok, ‘-anem erőszakoskodó és vérengző katonák elzüllött, szedett-ve- dett bandájának vezére. Joseph Okito, a kongói sze­nátus elnöke kedden az ENSZ-hez intézett táviratá­ban követelte, haladéktalanul fegyverezzék le Mobutu kato­náit, akik rémületben tartják a kongói lakosságot. Okito a parlamenti többség nevében a legerélyesebben elítélte Mobutu katonáinak azt a hallatlanul pimasz és önké­nyes gaztettét, hogy támadást intéztek Ghana nagykövetsé­ge ellen.------- —­Ku darcba fulladtak Bonn (MTI). Kedd este eredménytelenül végződtek az amerikai—nyugatnémet pénzügyi megbeszélések. Bonnban közölték, hogy nem tartották meg a szerdára ter­vezett szakértői megbeszélést sem. Politikai megfigyelők szerint Nyugat-Németország pénzügyi hozzájárulása a kö­zös hadikiadásokhoz csak a párizsi NATO-értekezleten kerül ismét szóba. A megbeszélésről kiszivár­gott hírek szerint a bonni kormány kategorikus nemmel válaszolt az Egyesült Álla­moknak arra a kérésére, hogy Nyugat-Németország 600 mil­lió dollárral járuljon hozza az amerikai megszálló csapa­tok fenntartásához.-----------------——----------------------------­TT .TATÍB FASISZTA GYIL­KOS KEFÉIT RENDŐR­KÉZRE FRANKFURT AM MAT n ADN). Nyugat-Németország ban Jetr-'/í-titták Otto Hunsch-et Eiehmann SS kü- ‘mífmonyének vo’t vezetőié1 A foelvul ejtett náci ezerö* --^•7 m-'Tvar zsidó kiirtásáét > i felelő«. 1 A Pravda cikket közöl a k-vgói helyzetről. A kongói ENSZ- csapatok parancsnokságának tehetetlenségéről szólva a cikk megjegyzi: A parancsnokság, amely megszegte azt az ígéretet, hogy nem enged erőszakot al­kalmazni t diplomáciai kép­viseletekkel szemben, most ismét meghátrált a puccsis­ták önkénye előtt. Nemcsak Mobutu, de Ka­szavubu kezét is beszennyezi a Leopoldville utcáin kiontott vér — írja. Nem nehéz észrevenni — hangsúlyozza a cikk —, hogy a kongói válság egyre éle­sebb jelleget ölt. Az ENSZ learatja a kongói nép ellen­Mali 2* kivált az ENSZ békéltető bizottságából New York (MTI) az ENSZ- közgyűlés kedd délutáni ülé­sén lehetővé tette, hogy a Ka- szavubu-féle küldöttség kép­viselje Kongót az ENSZ-ben. A szavazás után több küldött felszólalt és magyarázatot fűzött állásfoglalásához. Mali Köztársaság képvise­lője bejelentette, tekintettel a szavazás eredményére, nem kíván tagja maradni az ENSZ úgynevezett kongói „békélte­tő bizottságának.” Ismeretes, hogy Guinea küldötte már előzőleg bejelentette hazája kiválását a bizottságból. Mint a Reuter ENSZ-tudó- sítója jelenti, kedden az esti órákban többfelé tanácskoz­tak az ENSZ-küldöttek a leg­utóbbi kongói fejlemények- rőL Hammarskjöld kongói ta­nácsadó bizottsága a késő esti órákban kétórás ülést tartott. A Reuter értesülése szerint Hammarskjöld ismer­tette a bizottsággal Kaszavu- bunak azt a levelét, amelyet nem volt hajlandó felolvasni a közgyűlés előtt, jóllehet Guinea ENSZ-képviselője Az ENSZ elismerte Kaszavubu küldöttségét ták. A Pravda frja Moszkva (TASZSZ) nyozta, hogy a Kongó ENSZ- képviseletének kérdésével kapcsolatos szavazást halasz- szák el addig, amíg nyilvános­ságra nem hozzák Kaszavu- bunak Hammarskjöldhöz in­tézett levelét, amely befolyá­solhatná a világfórum dönté­sét A javaslatot elutasítot­ták. Ugyancsak szavazásra tet­ték fel a bizottság jelentésé­hez beterjesztett guineai mó­dosító indítványt, amely a küldöttség elismerésének el­halasztását szorgalmazza. — Ezt a javaslatot is elutasítot­ségeinek, a dróton rángatott báboknak, a gyarmatosítók bérenceinek tett engedmé­nyek keserű gyümölcseit Mé­szárláshoz, hallatlan erő­szakhoz és az ENSZ-szel szemben nyílt agresszióhoz vezetett az az alku, amelyet Dag Hammarskjöld, az E ~SZ főtitkára kötött a gyarmato­sítókkal. A cikk végül megállapítja: — Mobutu és Kaszavubu ne­kivadult cselekedeteit min­denekelőtt az tette lehetővé, hogy az Egyesült Államok hivatalos támogatást nyújt a kongói puccsistáknak, az amerikai sajtó pedig szemér­metlen propagandát fiz Lu­mumba törvényes kormánya ellen. Pártcsoport a fegyverneki tanácsban Nagy fába vágták a fejszét a fegyverneki tanácsnál, ami­kor törpevízmű építéséhez kezdtek. A három és fél mil­lió forintos beruházást igény­lő vízmüvet községfejlesztési alapból akarják megvalósíta­ni. Most várják a 100 köbmé­teres hydroglóbuszt, melyet még az idén felállítanak. En­nél azokban nem sokkal jut­nak előbbre, mert az építésre kijelölt Kiskunfélegyházi Mélyépítő Vállalat létszám- és béralaphiány miatt nem vállalta a munkát és a terv­dokumentáció is késedelme­sen készült eL A fegyverneki tanács az idei és a jövő évi községfej­lesztési összeg túlnyomó ré­szét a vízmű beruházásaira szánja. De még így is hiány­zik 1 millió forintjuk, melyet a felsőbb szervek hozzájáru­lásából szeretnének pótolni. Ez is gátolja az építkezést. Azonban nem hagyják annyi­ban a dolgot — a felsőbb szervek segítségével — a jö­vő évben szeretnék megnyitni a vízvezeték első szakaszát Égető szükség van egész­séges ivóvízre ebben a szét­nyúló nagyközségben. — A szennyezett ivóvíz a betegsé­gek forrása lehet, az artézi kutak nagy távolságra van­nak egymástól és a lakosság­nak is külön gondot jelent a víz hordása. Ilyen okok ját­szottak közre, mikor a ta­nács MSZMP csoportja a törpevízmű építését kezde­ményezte. A pártcsoport éltető eleme a tanács működésének. Te­vékenysége nemcsak abban áll. hogy a tanácsülések előtt megvitatja a beszámolót és egységes áláspontra jut. Bár ez is nagyon fontos, mert az MSZMP csoport megalakulá­sa előtt még a kommunisták is más-más álláspontot kép­viseltek a tanácsülésen. Most a pártcsoport ülésein fejtik ki másirányú véleményüket. Az egyik ilyen tanácskozásra Szabados Mihály a körzetéhez tartozó utca villamosítását sürgette. Bár jogos az igé­nyük, de mégsem lehet telje­síteni, mert a vízmű építése leköti a tanács anyagi erejét. A tények és a kollektíva meggyőzték a kommunista tanácstagot. Több hasonló eset volt már, de ha a ta­nácsülés vitájára került sor a kommunisták egységesen álltak ki, s meggyőzték ál­láspontjukról a pártomkívü- li tanácstagokat is. Ez év tavaszán mintegy 5 ezer facsmetét ültettek el Fegyvemeken. Természetesen társadalmi munkában. A ta­nácstagok megkezdték a sa­ját portájuk előtt, folytatták a szomszédok, a pedagógusok és a tanulók az új iskola kör­nyékén, majd együtt a főte­ret is fásíto'ták. A tanácsta­gok példamutatása, a kommu­nisták kezdeményezése szép eredménnyel zárult a falu­ban. A dolgok azonban Fegy­verneken sem mennek si ­mán, zökkenő nélkül. A köz­ség vezetői arról is panasz­kodtak, hogy az idén két ta­nácsülést kellett újból össze­hívni a határozatkéntelenség miatt. Most a hatvanöt tagú tanács tagjai közül ötöt újjá kell választani, mert nem tet­tek eleget kötelezettségüknek, vagyis visszaéltek választóik előlegezett bizalmával. Az okok azonosak, mindegyik esetnél a közömbösség. Az MSZMP csoport hossza­san foglalkozott ezzel a múlt havi ülésen. Boncolgatták a hibát itt is, meg a tanácsülé­sen is. A kommunista ta­nácstagok és a népfrontbi­zottság tagjai foglalkoztak a munkájukat hanyagoló ta­nácstagokkal. Megmagyaráz­ták nekik, hogy mire kötele­zi őket választóik bizalma. A meggyőzés eredményesnek bizonyult, mert a következő tanácsülés már határozatké- pes volt. A pártcsoport ugyanakkor a tanácstagok panaszának is helyt adott, mert úgy látták, hogy bizonyos kérdésekben a vb apparátusa mellőzi őket így például a költségvetési tervben szereplő felújítások­nál — Elismerjük a hibát — mondotta T. Nagy elvtárs vb elnökhelyettes. — Látjuk, hogy az új létesítmények mellett nem szabad elha­nyagolni a karbantartást (jár­dák, utak javítása) sem. És erről is tájékoztatni fogjuk a tanácstagokat A tanácstörvény értelmé­ben minden tanácstag köte­les beszámolni választóinak végzett munkájáról. Ez így helyes, és törvényes. Fegy- verneken is szorgalmazzák a tanácstagok beszámolóját. A kommunista tanácstagod ezenkívül a párt előtt is fele­lősséggel tartoznak munká­jukért. A községi alapszerve­zet taggyűlésén időnként egy- egy tanácstagot beszámoltat­nak tanácsi munkájáról Helyes kezdeményezés ez a községi alapszervezet részé­ről. Kár, hogy a többi párt- alapszervezet nem veszi át a jól bevált tapasztalatot, mert ez növeli a kommunista ta­nácstagok felelősségérzetét. A fegyverneki tanács MSZMP csoportja — ha nem is hibátlanul — betölti fel­adatát. Élő, kezdeményező erő a helyi államhatalmi munka megjavításában. M. L. Eiehmann „visszaemlékezései“ a Life-ban »Alapjában véve nagyon érzékeny ember vagyok" — írja a hatmilliószoros gyilkos New York (MTI). A Life című amerikai folyóirat meg­kezdte egy igen érdekes do­kumentum, Adolf Eiehmann náci háborús bűnös „vallo­másainak” közlését. Eich- mann első személyben el­mondott visszaemlékezései sajátos körülmények között jöttek létre. Wilhelm Sassen nyugatnémet újságíró, aki a világháború idején az SS-ro- hamcsapatokban harcolt, 1955-ben egy Buenos Aires-i vendéglőben találkozott Eieh- mannal. Eiehmann, a hatmil­lió zsidó kiirtásáért felelős náci álnéven mutatkozott be. „Eiehmann egyik segítőtársá­nak” mondotta magát és rész­letesen beszámolt Sassennek „a zsidókérdés végső megol­dásáról”. Sassen harminc al­kalommal találkozott Eich- mannal, aki egyizben elszólta magát és felfedte kilétét. A volt SS-katona azonban ter­mészetesen nem árulta el őt. Sassen, a harminc, egyenként mintegy négyórás interjú anyagát gyorsírással örökítet­te meg és Eiehmann jegyze­tekkel látta el az anyagot. Eiehmann a Gestapo zsidó osztályának vezetője volt — tűnik ki a vallomásból — s kezdetben az volt a feladata, hogy felkutassa a zsidó szár­mazású egyéneket. Ezektől megvonták az állampolgársá­got és elkobozták vagyonu­kat, majd „az állam ellensé­geinek” nyilvánították őket. Később feladatköre kibő­vült. Eiehmann igyekszik ma­gát „a gépezet egyik kicsiny fogaskerekének" feltüntetni. Beszámol arról, hogy Hitler 1942-ben parancsot adott a zsidók kiirtására. A paran­csot a Gestapo tábornokai 1942. január 20-án vitatták meg Berlinben. Az ülés vé­gén a tábornokok megbeszé­lése dáridózásba csapott át, ittak, daloltak és az asztalon állva mondottak felköszöntő­ket. A visszaemlékezés sze­rint Eiehmann feladata az volt, hogy „összegyűjtse a zsidókat Ném rszágban és meghódított európai orszá­gokban és vonaton végső ren­deltetési helyükre juttassa őket", vagyis Auschwitzba és a többi mens '-nmisítő tábor­ba. „A zsidókérdés végső megoldásának egészéért en­gem vádolni éppolyan lenne, mintha egy vasúti tisztet ten­nének felelőssé ezért” — je­lenti ki Eiehmann, majd hoz­záteszi : „szívem mélyén igen érzékeny ember vagyok”. A Life-ban közölt első rész­KÜLFÖLDI Uíulc VATIKÁNVÁROS (MTI). Hírügynökségi jelentések sze­rint szerdán hivatalos kihall­gatáson fogadta Harold Mac­millan brit miniszterelnökei és lord Home külügyminisz­tert XXIII. János pápa. 1939 óta. amikor Chamberlain mi­niszterelnök XI. Pius pápáné1 járt, most első alkalommal fogadott a katolikus egyház­feje angol kormányfőt. LHASSZA. (Ujkína). A ti­beti buddhizmus valamennyi ' ‘áfának és szertartásának 9 képviselője tanácsVozott Lhasszában november 18- és 21-e között. A kongresszuson résztvett több „élő Buddha” és rendfőrök is. valameny- nyien hangoztatták, hogy a lámák és a hivők Tibetber teljes vallásszabadságot él­veznek, s a feudális elnyomó- rendszer megszüntetése teszi valóban szabaddá a buddhis­ta egyházat. PÁRTZS (MTI). A párizsi Hotel de Croy szalonjaiban ’ edden délután koktél-parti keretében mutatta be a fran­cia Imporlux vállalat a ma tvar ötvösművészet remekeit. letekben Eiehmann elmond­ja, hogy a gázkamrák előfu­tárai a zárt ablakú gépkocsik voltak, amelyekben szénmo- noxiddal irtották ki a beléjük zsúfolt zsidókat. Litzmann- Stadtban, Lengyelországban — írja Eiehmann — egyizben jelen volt, amikor ezer zsidó halálautókban való 'űvégzése után a gödörbe lökött hullák szájából egy katona harapó­fogóval rángatta ki az arany- fogakat. „A tömeggyilkosság látványa mélyen elgondolkoz­tatott engem — emlékszik vissza az „érzékeny Eich- mann” — nem mintha kiáb­rándult m volna a nácizmus­ból, általában az élet értel­méről elmélkedtem”. Eich- mann még azt is kijelenti hogy nem antiszemita. „Egyé­nileg egyetlen zsidónak sem akartam ártani, politikailao voltam ellenük, mert elvet­ték tőlünk a levegőt.” Eich- man, a „galamblelkű hóhér” beszámol arról is, hogy egy ízben megbüntetett egy kato­nát, mert ököllel egy gyenge öreg zsidóra ütött Visszaemlékezéseiben a zsidókérdés végső megoldó sának szakértője beszámol a nagy gépezet megszervezésé röl is. Eiehmann vonatai na­ponta mintegy 10 000 zsidó: szállítottak Európából Ausch witzba. Elmondja, hogy sze mélyesen vezette a „magyar országi műveletet” .amelynek során több mint félmillió zsi­dóval szemben „jártak el” négy hónap alatt — és sa iát becslése szerint minteg’. 350 ezer személyt szállítottak Auschwitzba. Természetesen nem mindé nütt talált Eiehmann olyan készséges közreműködőkre mint a magyar nyilasok Visszaemlékezéseiben is pa naszkodik erről. Hivatalának több országban „nehézségei” voltak a helyi hatóságokká1 legnagyobb nehézségei Dá piában voltak — írja Eich- mann —, ahol a király köz- hetó-'att és sok zsidó megme­nekült

Next

/
Thumbnails
Contents