Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-20 / 274. szám
I960, november 20. SZOLNOK SnEGTKI NÉPLAP 5 Teendőink a háztáji állattartásban Szolnok megye mezőgazda- sági termeléséljen az utóbbi néhány évben alapvető változások történtek. A szétszórt, kisparaszti gazdaságokat szocialista termelőszövetkezeti üzemek váltották fel Közös művelésbe került a föld, s az állatállomány egy- részét szintén a közösbe adták a dolgozó parasztok. A dolgozó parasztság gondtalanabb. kulturáltabb életmódját csakis ezzel az eszközzel Nem szabad lebecsülnünk a háztáji gazdaságok szerepét Néhány termelőszövetkezeti vezetőnk még a törvény által meghatározott háztáji állattartást sem engedélyezte szövetkezetében. Korlátozták, vagy megtiltották például a libatartást, s még a lehetőségek határán belül sem biztosították a háztáji állomány részére a takarmányt. Ezt nem helyeseljük. Jónéhány szövetkezeti gazda pedig ekkép gondolkozott' megél a közösből is, minek kinlódjon még a ház körül is malaccal, baromfival. A háztartási aprópénzt, amit “ddig tejből, tojásból, apróM igények falun és városon egyaránt még rohamosabban fejlődnek S ez követeli meg, hogy ne annyit termeljünk, mint régen, hanem sokkal többet. Ezt pedig csak úgy tudjuk megvalósítani, ha minden lehetőséggel élünk. Ismeretes, hogy a termelő- szövetkezetek megszilárdításának egyik legnagyobb feladata a közös állattenyésztő« kialakítása. Ennek akadálya pedig az állatférőhev-bizito- sítás. A háztáji gazdaságokban viszont sok helyen üresen kong a sertés-, a barom- fiól. Nagyon fontos a jelenlegi időszakban, hogy a közös állattenvésztést helyesen összehangoljuk a háztáji állati artássaL Mik a teendőink? Minél több termelőszövetkezeti családnak legyen tehene. A szövetkezeti gazda ígv biztosítja a család mindennapi tej- és teitermék-ellátá- sát, s még eladásra is kerülhet néhány liter tej naponta Magas jövedelmet biztosít a háztáji növendókszarvasmar- ha-nevelés is. A Szolnok megyei dolgozó parasztok a sertudjuk elérni, csakis ezzel az eszközzel tudunk többtermelést biztosítani. Ez ma már minden gondolkodó ember előtt világossá lett. s ez így is helyes. Az azonban nem időszerű, hogy az egész mezőgazdasági termelést, a mezőgazdasági árutermelést egyedül a közös gazdaságok vállára rakjuk át, ahogyan sokan helytelenül akarták. jószágból árult a család, most megkapja munkaegység-előlegből. Sem az előbbi, sem az utóbbi elmélet nem állja meg helyét. A népgazdaság is, a szövetkezeti gazda is károsodik, ha nem hasznosítjuk a háztáji gazdaságok lehetőségeit. I Az igaz, hogy a szövetkezeti gazdaságok gyors ütemben fejlődnek, s a közös állatállomány már jelenleg is ad annyi árut a népgazdaságnak, mint korábban a kisparaszti gazdaságok összességükben adtak. Igen, de téstenyésztés mesterei. Jó ára van a malacnak, s várható, hogy tél végén, tavasz elején még jobb lesz. Helyeseljük azt a törekvést, hogy minden szövetkezeti gazdának legyen anyakocája, s jól teszik a szövetkezeti gazdák ha úgy rendezkédnek be. hogy a háztartási szükségleten kívül a piacra is hizlalnak néhány süldőt. Ez is jó kiegészítője a közösből származó jövedelemnek. Azok a szövetkezeti gazdák, akik ebben' az évben is foglalkoztak háztáji baro nőneveléssel, tud iák. milyen jó árat kantak csibéikért az állami felvásárlótól, vagy a piacon. Fontos az is, hogy szövetkezeti gazdáink sok baromfit tartsanak háztáji gazdaságukban. Nem elavult módszer még kotlóval csibét keltetni. A keltetőállomások is nagymennviségű naposcsibét, s egyéb baromfit juttatnak a háztáji gazdaságok számára, de nem győzik az igényeket Segítsenek be a kotlók. Minél több csibét, kacsát, libát neveljen a háztáji gazdaság Az a háziasszony, akinek nem kell piacra mennie, ha csirkét akar főzni ebédre, sőt ő viszi piacra a felesleges háztáji baromfit nagyon jól tudja, mit jeleik ez a heti bevásárlásnál. Tudják ezt az ország vezetői. Tudja a párt a kormány. Határozataival komolyan' elő is segíti a háztáji állattartást Előnyösen, magas előleg, garantált árak mellett lehet minden állatfajra szerződést kötni. Az állam a leszerződött sertések, hizó- baromfi, tojás után takarmányt bocsát a háztáji állattartók rendelkezésére. Miért fontos a háztáji állattartás fejlesztésével foglalkozni éppen most? Megkezdtük az 1961-re szóló gazdasági tervkészítést. A pártszervezetek, a termelőszövetkezeti vezetők a szövetkezeti gazdák meghallgatásával készítsék a tervet s úgy legyenek tekintettel a háztáji jószágok takarmányellátására. A szövetkezeti MSZMP szervezetek segítsék a háztáji gazdaság árutermelésének fellendítését. A termelőszövetkezet szakemberei segítsenek az apaállatellátásban, az állategészségügyi intézkedések betartásában, a háztáji állattartás színvonalának emelésében. Az MSZMP VII. kongresz- szusa nagy célt tűzött elénk. Sokat vár a mezőgazdaságtól a népgazdaság. S hogy már 19ßl-ben elegendő állati termékeket juttassunk a közellátásnak, fogjanak össze a termelőszövetkezetek vezetői és gazdái a szövetkezeti közös- és a háztáji állatállomány fejlesztésére. Bereczki Lajos, a Szolnok megyei pártbizottság me2őgazdosáei osztályvezetője Tanácstagi beszámolók Szolnokon Molnár Lajos, a 16-os, Tas- si József a 20-as. Pusztai János a 14-es városi választó- kerület tanácstagja folyó hó 22-én íkeddenl 18 órakor a Sípos téri iskolában beszámolót tart hogy nagyon nézem őket. Felugrott, előkapta zsebóráját, majd — amikor megnézte —- megnyugodva visszatelepedett a lócára. Roppant lelki- ismeretes ember az öreg. — Reggeltől estig bóbiskol, de estétől reggelig a világért nem hunyná le a szemét. — Szolgálatban, az elnök előtt, mindig összekapja magát, de úgy ám, mint az őrségben álló katona. Nála ez a rend. — Pista bátyánkat, az elnökünket — valamikor a térdén lo- vagoltatta. Hiába. Szolgálatban nincs pardon. — A föllebbvaló, föllebb- va'.ó — hangoztatja, amikor bolondoznak vele és azzal húzzák, hogy haptákolással akar bevágódni a vezetőségnél. Szegény öreg, mi nagyon szeretjük. Nagypapának szólítjuk. Néztem a csendesen beszélgető embereket és felejtettem mindenféle napi bosz- szúságot. Ki hinné, hogy eny- nyi melegség és meghittség fér el az udvaron, csak azért, mert néhány ember a lócán üldögél, páran a kapanyélre támaszkodva beszélgetnek, mások a kapufélfához dőlve fújják a füstöt. A nappaliőr a szekereket várta. Időnként kifülelt az utcára és hosszú- ranyúlt árnyéka ilyenkor átkúszott a szemben lévő ház falára. Tavaly, ötvenkilenc őszén a székházat még ő is messzire elkerülte, Igaz, akkor az emberek jobbadán csak azért jöttek ide, hogy kiveszekedjék magukat a vezetőséggel. Különben üresen tátongott a nagy udvar, főleg mikor mi hárman a szőlőút baloldalán a búzát vetettük. A párttitkár elől — mint lóvezető, az ek ők hátul mint faros lépkedett. Egész nap hallgattak, akár a kukák. Én a gépet vezettem és a süppedő szántáson lépkedve azon tűnődtem, erről a gatya- marci helyrő1 felszedem a sátorfát. KEZDTEM lekászálódni a motorról, hogy majd betolom a szín alá s odaülök a padra, ott várom meg a párttitkárt, vagy az elnököt. A kormányt a kapu felé fordítottam és elindultam. Még kettőt se léptem, amikor valaki hátulról a vállamra csapott. Ilyen marha nagyokat egyedül Sós Gábortól, az ellenőrző bizottság elnökétől kaphat az ember. — Bolond Sós! — nyikkan- tottam dühösen. A meglepetéstől majd leharaptam a nyelvem hegyét. Meg az ütéstől is persze. Sós Gábort, ugyanis Gombossal láttam, ők álltak a hátam mögött. A májusi közgyűlésen a vastagnyakú Török választotta őket széjjel, mert különben ölre- mennek. A kukoricaföldön kezdődött a baj. mert Sós Gábor, hogy sok legyen a munkaegység, zöldre húzta a feketét. A gyomot, otthagyta a kukoricatő körül és egyszerűen ráhúzta a földet Persze hogy haladt. A hosszú, kétszáz öles dűlőn, a többiek alig fordultak egyet, míg ő kettőt Gombos, mint munkncsavai- vezető Szűcs Balázst tanúnak hívta és megmutatta a jcuko- ricát. — Na, Balázs bácsi, maga mondja meg, micsoda ez? — Gané — állapította meg az öreg, akit újabban muzis Szűcs Balázsnak neveznek, mert a tavasszal, hamar mindenki megy, hát ő se marad ki alapon, megnézte az „Emberi sorst’-ot. Azóta úgy rákapott a filmekre, hogy hetenként kétszer is elmegy a moziba. De az a különös, hogy gyerekes módon restelli és amikor előhozzák neki, dör- mögve mondogatja: „Egyétek meg a mozitokat”. — Az. Gané — isijnételte a munkacsapatvezető megnyugodva és Sós Gábort visszaparancsolta. Végezzen rendes m:unkát. Sós erősen szégyell- hette magát, mert a kapát káromkodva a sorok közé vágta és otthagyott csapot- papot. Erre Gombos is megszeppent, mert az ellenőrző bizottság elnökével talán mégse kellene kukoricázni Mindegy. Odáig ment, hogy este három liter borral állított be muzis Szűcs portájára és lelkére kötötte az öregnek. hogy a közgyűlés előtt okosan beszélten, mert rajta áll minden. Sós Gábort se szita alatt nevelték, mert ő öt liter borral akarta a maga pártjára állítani Szűcs Balázst. Az örzg a borokat elfogadta és a közgyűlésen koronatanúként beszélt. — Ütet — intett Gombos felé — odatették Na és?.. Neki az a dóga hogy ügyeljen. Beleníz-e mind.nbe? FélA hírnév útja Nyolc kilométert motoroztunk utána a sáros kövesúton. Keressük, ahol lennie kellene — de sehol. Végül egy brigádvezető igazít útba: —• Búkor Pista? Éjszakás lesz. Most bent van a központban, téglát hord. Vissza a pocsolyás úton. Közben ráérek töprenkedni azon, hogy mennyire mások voltak régen a- hírnév „követelményei”. Verekedések, nagystílű mulatozások, a cigány vonójába fűzött százpengősök, esetleg szerelmi botrányok tettek nevezetessé egy-egy falusi legényt.' Búkor Istvánnak ilyen „erényei" nincsenek. Nem duhajkodik soha, a százforintosokat élére rakta és házat épített. Csendesen él fiatal feleségével a tószegi kis házban. Mégis kezd neve lenni. A tószegi Dózsa egyik üzemegységében például azt mondták szeptemberben: — Ne adjanak ide másik traktorost, jöjjön megint Búkor Pista. Tavaly is az ö vetése volt a legjobb. A gépállomás párttitkára szerint: — 0 legjobb traktorosaink egyike. A vetésben már biztosan ő lesz az első a gépállomáson, titkos reményünk, hogy megyei szinten is „befut”. Végre találkozunk. Ha nem tudnám, hogy huszonöt éves, húsznak nézném. Semmi rendkívüli nincs rajta, olajos munka- ruhájú, egyszerű fiatalember. Kicsit meglepődik, feszélyezve érzi magát, hogy neki most „nyilatkoznia” kell, de felenged lassan. Mégis bevonulása előtt gépkocsivezetői tanfolyamot végzett, „katonáiknál” is sofőr volt egy deig. Leszerelés után mégis az ÉRDÉRT Vállalatnál dóig' vt, második éve csak, hogy traktorosnak állt. — Itt legalább a szakmámban dolgozom, meg a kereset is jobb. Hogy mennyi? Két és félezernél inkább több az átlgg. Ezért persze még is kell dolgozni alaposan. Nyáron 14—15 óra a munkaidő, őszszel nincs annyi, de nehezebb. — Az esős időszak elején elakadtam a Szapári dűlőben, jó egy órát kínlódtam, mire kikecmeredtem. Akkor beszereztem egy jó erős drótkötelet. Sokszor segített azóta. Ha elakadok, lekapcsolom a vetőgépet, előremegyek, ahol szárazabb a föld és drótkötéllel huzatom ki a kátyúból. Kemény munka ilyen időben helytállni és vasárnap is menni kell! Az utóbbi hát rom hónapban saját bevallása szerint jó, ha négy vasárnapot otthon töltött. S a felesége mit szól mindehhez? — Ehhez semmit. Hanem az olajos ru- hókért zsörtölődött eleinte, de mire harmadszorra kimosta, azt is megszokta. Kü- löben ő is dolgozik: szakács az állami gazdaságban. Mind a ketten dolgoznak, mert fiatalon nagy fába vágták fejszéjüket: házat építettek. Kevés volt kettőjük keresete, még 25 ezer forint kölcsönt is felvettek. — De most már legalább készen van. Saját házunk! — December 1-re 120 százalékra tel* jesítem éves tervemet — jelentette be a»« nak idején a KISZ-gyűlésen. És most? — Gondolom, november 7-re sikerült teljesíteni, mert a tervem 1320 normálhold és november 7-ig elvégeztem 1685 normálholdat. Ez 124 százalék. Többnyire vetettem. Most 850 holdnál tartok. Nos, a párttitkár titkos reménye alighanem valóraválik, mert ezzel az eredménnyel, ha nem is lesz megyei első Búkor Pista, de az első három között biztosan szerepel majd neve. Pedig nem hajtja jobban magát, mint más, ellenben géphibája még az idén nem volt! Jónéhány vasárnap délelőttöt szentelt arra, hogy alaposan átnézze gépét, kijavítsa, mégin- kább megelőzze az esetleges hibákat. Igazéin jó eredmény csak így remélhető. Ritz Sándornak, Horváth Gyulának, Kapitány Vilmosnak, meg a többi neves traktorosnak új vetélytársa támadt. Búkor Istvánt ma még csak Tószegen emlegetik mind gyakrabban, de nevét hamarosan megyeszerte megismerik. PATKÓS MIHÁLY Egy év alatt megnőtt a szajoli Vörös Csepél Tsz Egy évvel ezelStt a szajoli Vörös Csepel Termelőszövetkezet megyénk leggyengébb gazdasagai közé tartozott. Az 1959-es gazdasági esztendőt 600 ezer forintos mérleghiánnyal zárták. 1959 októberében az egyesülés titán Vágó Mihály személyében új elnök került a termelőszövetkezet élére és újjáválasztották a vezetőséget Is. Az új vezetőség az előző év jő és rossz tapasztalatait mérlegelve — megállapította. hogy helytelenül sok növényféleség termelésével foglalkoztak. Legsürgősebb feladatnak tartották a tájjellegnek megfelelően kiválasztani azokat a szántóföldi növényeket, amelyek a szajoli viszonyok között legeredményesebben termeszthetők, így az-idén a korábbi 13—14 nö- vénvféleség helyett 6 főnövényt, többek között kenyérgabonát, sörárnát, cukorrépát és takarni ánvnövén veket termeltek. Fokozottabban vették igénvbe a tudomány segítségét. — Előre meghatározott mennyiségű és nd- nő'égü műtrágyával fejtrágyáztak. A tsz vezetősége gondos mérlegelés után még a tavasszal elhatározta, hogy a magasabb terméshozamok érdekében bevezetik a permizálási rendszert. Minden növényféleségre körültekintően megállapított feltételek már az első esztendőben gyümölcsözően fizettek. A kukoricánál például a 34 mázsás csöves termés elérését tűzték ki célul. Ezenfelül minden többlet mázsa után 33 kiló kukoricát adtak. A cukorrépánál a 150 mázsán felüli többlettermés után mázsánként egy kiló cukrot osztottak. Ezzel a módszerrel érdekeltté tették a tagságot a termelésben és ennek az eredménye most a betakarításkor mutatkozott meg. Hegedűs F. Ferenc például családjával 10 hold kukoricát vállalt. A Hegedűsök által müveit 10 hold kukorica 450 mázsa termést adott, ezért a 30 mázsán felüli kukoricáért kaptak prémiumot. A tagok mindegyike átlagosan 2—3 hold kukoricát és egy holdig cukorrépát művelt. Azonban még így is kevés volt a munkaerő. A tsz vezetői e falutól kértek ^segítséget. Nyolcvanhat vasutas jjés tisztviselő család patronálóként belépett a tsz-be. Ezek a családok tőbbszáz hold cukorrépa és kukorica művelését vállalták. A kukoricánál a háromszori kapálást és a 24 mázsás átlagtermést tűzték ki célul. Ezért a patronáló tagok 18-20 munkaegysé- get kaptak, amelyet terményben fizettek ki. így egy-egy hold kukorica után 6 mázsa csöves termést szállíthattak haza. Az okos és előrelátó gazdálkodás eredményezte azt is, hogy az adósság kifizetése mellett jelenA KARCAGI ALTALANOS SZERELŐ KTSZ rádió javító műhelyében (Karcag, Vöröshadsereg u. 1-5.) vállalja a székesfehérvári villamossági rádió és televízió készülékek1 gyára által gyártott összes rádió és televízió készülékek kötelező garanciális javítását, valamint mindennemű rádió és televízió készülékek szerviz munkáját. tűs összeget, csaknem 450 ezer forintot költhettek gépek és egyéb tárgyak vásárlására. Ezenfelül építettek egy 25 Férőhelyes lóistállót. Az állam iránti kötelezettségűket is maradéktalanul teljesítették, sőt túlteljesítették. A szerződéses mennyiségen felül 12 vagon búzát és 23 vagon őszi árpát adtak át a felvásárló szerveknek. Az idén az állattenyésztésben is jelentős előrehaladást értek el. Nyolcszáz süldővel megalapozták a hízóállományt. Az év végéig tervezett 120 anyakocával szemben már móst 150-et számlálnak. A tél közeledte sem okoz gondot a tagságnak; 3.6 millió forint értékű takarmányt tároltak az állatállomány átteleltetésére. A tagság lelkiismeretes, szorgalmas munkáját dicsérik az idei, aszályos esztendőben elért jó eredmények. Már most megállapítható, hogy a tagság is megtalálja számítását. A tavalyi 20 forint helyett az idén 33.60 forintot terveztek egy munkaegységre, azonban a zárszámadásig eléri a 40 forintot A földjáradékot is maradéktalanul kifizetik. A közgymés által megállapított 5 ^»t búzát osztják aranykoronánSxetencsit hoz! Vegyen 3'30-ért LOTTO szelvényt/ Szomjazó szarvasmarhák “j Korábban hírt adtunk arról, hogy a tiszaszentimrei Petőfi Tsz-ben ötven férőhelyes magtárnadlásos szarvasmarhaistálló épült vízvezetékkel, villannyal és önitatóval Nagy József, a tsz elnök- azonban arról értesített ben nőnket, hogy az Istálló fel éniilt ugyan, de a vízellátó kérdése nem oldódott meg a mai napig sem annak ellenére, hogy a tsz az É. M. vá- ialatot több esetben felkérte a kút építésére. A megyei tanács Tsz Beruházási Iroda ígéretet tett, hogy a probléma megvizsgálása céljából november 4-én ellátogat a ‘sz-be. de ez sem történt meg "S a vízért még mindig ötszáz méterre kell haitaniek a ta* goknak a szarvasmarhát. fogasom szerint bele. Nem úgy, mint egyik-másik... Hát mondjuk, ott az a munjcaegy- ség. Azt mindenki szereti szaporítani — körülnézett —, vakuljak meg, ha nem igaz. Nahát. Kérdezem én, elítéí- hetjük-e azt a valakit, aki azon van, hogy több legyen. Már, mint a munkaegység — mondotta és könyökével meglökte szomszédját, mintha az a szomszéd Sós Gábor lenne. — Ez opportunizmus, Balázs bátyám — kiabálta elölről a könyvelő. | — Azt ugyan lesheted — ütközött meg az öreg és durcásan leült. Sós Gábor és Gombos vitájába akkor kellett' beleavatkozni a vastagnyakú Töröknek és Sós Gábort akkor büntette meg a vezetőség öt munkaegység azonnali levonásával. MOST EZ A KÉT EMBER itt áll a hátam mögött. Gondolom, bamba arccal nézhet.-] tem őket, mert Sós Gábor úgy röhögött, hogy sárga lófogai szinte csattogtak. Gúnyoló- dott j — Kiesik a szeme — nyújtotta felém két lapát tenyerét és Gombost biztatta —, gyere tartsd ide te is, mert ennek a jó embernek le akar esni az álla. I Gombos körülményesen magyarázni kezdte a dolgot: i — Ügy áll a helyzet, agro- nómus elvtárs, hogy kibékültünk. Balázs bácsi a megmondható. Ü csinálta ki az egészet. És' kioldoztuk a bajuszt ... de, hogy ez a Gábor milyen szíven danol... (Folytatjuk.)