Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-20 / 274. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. november 20. Tizenötmillió forint szövetkezeti építkezésre A kunhegyesi járás közös gazdaságai az idén is sok épülettel gyarapodtak. A közös jószágállomány elhelyezése és számszerű növelése céljából szükség van az istállókra, állati férőhelyekre. Különösen az 1959 tavaszán alakult termelőszövetkezetekben igényel jelentős beruházást az építkezés. A járási pártbizottság határozatban rögzítette és mindenütt azt javasolta a szövetkezeti gazdáknak, hogy az olcsó építkezési módokat alkalmazzák. S hogy gyakorlatban is megismerjék, milyen az olcsó építkezés, a termelőszövetkezeti elnököket elvitték a Bánhalmi Állami Gazdaságba. Az ott látottak főképpen jövőre, s az azt követő években gyümölcsöznek majd, de ahol lehetett, már az idei építkezésnél is hasznosították a tapasztaltakat. A járásban állami segítséggel 57 létesítmény készült el, vagy áll befejezés előtt. Hét tehén-, hat növendékistálló, tizenkét sertésfiaztató, h“t süldőszállás, tizennégy hizlalda, három juhhodály, valamint két baromfiól, csibeneve’" két dohánypajta és két fúrott kút. Ezek a létesítmények több, mint 7 millió forintos beruházással épültek. A termelőszövetkezetek saját erőpől 7 millió 620 forintot fordítottak építkezésekre. Jelentősebb építkezés a 24 csibenevelő, amelyben 70 500 esi Pét helyezhetnek el. Saját beruházásból is építettek 'e- hén- éa növendékistállót, ser- tésfiaztatót, hizlaldát, valamint. gondozói lakást és egyéb ! étesítményeket. Ez tehát a járás építkezésének tükörképe. Érdemes egy-két példával bizonyítani, hogyan értették meg a szövetkezeti gazdák az építkezési program teljesítésének fontosságát és azt, hogy minél kevesebb beruházással készítsék el a szükséges épületeket A tiszaroffi Aranykalász Tsz-ben igen sok a szerfás építkezés, így a két sertésfiaztató 80 ezer forintba került. A száz férőhelyes növendékmarhais- tállói is egyszerűbb építkezési móddal készítették, a termelőszövetkezet téliesítetté, s az összes ráfordított költség 410 ezer forint. Az eredetileg 1500 férőhelyesre tervezett, de 2000 férőhelyesre készített csibenevelőt 45 ezer forintos költséggel, saját erőből építették meg. ’ 300 férőhelyes juhhodály 60 ezer forintba került. Az építkezésekhez nyújtott állami támogatás összege 245 ezer forint. A termelőszövetkezet gazdái igen helyesen azt vallják, ar -it Mohácsi Ferenc tsz elnök így fogalmazott meg: — Nem az a cél, hogy palotákat építsünk, hanem, hogy minél több állatot neveljünk, növeljük a hozamokát. A mi istállónk 50 ezer forintba került, de olyan teheneink vannak, hogy a fejé- si átlag most Is 10,3 liter. Péntek Ferenc, a tsz főkönyvelője azt is kiszámította, hogy az olcsó építkezéssel mennyi a szövetkezet megtakarítása. Például a 100 férőhelyes növendékistállónál 150 ezer, a sertésfiaztatóknál egyenként 35 ezer, a csibenevelőnél 20 ezer, a juhhodály- nál pedig 50 ezer forintot takarítottak meg. A sertésfiaz- tatókat is olcsó anyaggal — vályoggal, szalmabálákkal téliesítik. Az azonos nevű, de Abád- szalók határában gazdálkodó termelőszövetkezetben is megtaláljuk a saját építőbrigáddal készített olcsó állatférőhelyeket. A 4 ezer férőhelyes csibenevelő már májusban üzenielt. Kilencezer csibét neveltek fel benne. Az építkezésre fordított összeg 90 ezer forint, beleszámítva az építőbrigádnak járó munkaegység értékét is. Az abádszalóki Aranykalász gazdáinak takarékosságát bizonyítja, hogy a csibenevelő able 'ait kiselejtezett melegágy keretekből készítették. A 250 férőhelyes süldőszállást a • kunmadaras} ktsz építette, most a szeríás épületet téliesítik. Három fala tégla, az elejét pedig szalmabálákkal rakják be. Az 1200 férőhelyes baromfiól szintén vályogfalakkal készült, szalmatetős. Hasonló az 500 férőhelyes kacsaól is. Az idén toldották meg mintegy 15 méterrel meglévő dohánypajtá- i»’- ' -mnek a fala is nádpallóból készült, teteje pedig nád. Mindössze 7 ezer forintba ke . a szerszámkamra, ahol minden munkacsapatnak külön kis helyisége van, ahol a szerszámaikat tartják. Saját erőből készítettek két téglázott etetőplaccot a disznók számára. Húsz ezer forintba került két kút fúrása. Sajnos, az egyik nem ad vizet és így sok gondot okoz a jószágok számára szükséges víz biztosítása. Az abádszalóki Aranykalász Tsz gazdái elismeréssel szóltak a szolnoki Tefipari Vállalat dolgozóiról, akik szintén jelentős segítséget nyújtottak az idei építkezésekhez. A tehénistállót korszerűsítették. A falban elhelyezett vezetékeket kijavították, szivattyúházat építettek, s így az istálló most már önitatós. — Rendbehozták a tejházat, hűtőt, tejkádakat bocsátottak a szövetkezet rendelkezésére A Tejipari Vállalat dolgozói, szakemberei mintegy 50 munkanapot töltöttek ezen létesítmények elkészítésén. Az idén készült el a termelőszövetkezet központjába vezető bekötőút is. Az állam 1 millió 380 ezer forinttal segített, a szövetkezeti gazdák mintegy 60 ezer forinttal járultak hozzá az út építéséhez. A többi építkezésekhez mintegy 250 ezer forintot ruházott be a közös gazdaság saját erőből. A két Aranykalász Tsz példája is azt igazolja, hogy okosan cselekednek azok a szövetkezeti gazdák, akik olcsó építkezéssel biztosítják jószágállományuk számára a férőhelyet, s az így megtakarított összegeket inkább az állatállomány fejlesztésére, számszerű gyarapítására fordítják. A járásban jövőre bizonyára - ég több közös gazdaságban alkalmazzák az olcsó építkezési módszert, annál is inkább, mert a Bánhalmi Állami Gazdaság a náluk lévő épületek terveit is rendelkezésére bocsátja a közös gazdaságoknak és szívesen adják át tapasztalataikat, hasznos tanácsaikat a szövetkezeti gazdáknak. NAGY KATALIN Mezőgazdasági szakmunkásképzés a jászárokszállási népfőiskolán Jászárokszállás termelőszövetkezeti községben három esztendő alatt nagy népszerűségre tett szert a népfőiskolái oktatás. A magas, általános ismereteket nyújtó oktatási formát, az idén új alapokra helyezik. Áttérnek a mezőgazdasági szakmunkás- képzésre. A népfőiskolái oktatásra eddig száznyolcvanán jelentkeztek. A * termelőszövetkezetek tagja közül száz- húszan határoztak úgy, hogy a hároméves tanulmányi idő alatt megszerzik a mezőgazdasági tudomány legfontosabb alapismereteit. Külön említésre méltó a Táncsics és az Uj Barázda termelőszövetkezet gazdáinak törekvése. A két nagy üzemből nyolcvanan vesznek részt a tanfolyamokon. A résztvevők helyzetének megkönnyítése érdekében a népfőiskola előadásait a termelőszövetkezetek tanyaköznontiaiban rendezik meg. A tanfolyamokat a járás leggvaknr'o*tabb m »tógazdasági szakemberei á'Ja*orvosok, pedao-óeusok vezetik. A résztvevők a hároméves tanu’mánvidő b“fe.iezté- vel szakmunkás képesítést nyernek. Az állni sertést) zlalási szerződést kőtök takőrinvtáioalást kannal Tájékoztatás a sertés- és szarvasmarhaállomány, valamint az árutermelés növelése érdekében hozott legújabb intézkedésekről IlilllMlimillllllillllltlHIIililllllllHliniHIMmillllHimilMIIIIIIIIMIMIIIIIIIMIimillHIIIIIIIIIIIII Az iparosok is megtalálják szállásukat a szolnoki Len n Ternriszövelkezelen te csaknem elérte a három és félezer, az októberi jövedelme pedig a két és félezer forintot A termelőszövetkezet arról is gondoskodik, hogy megfelelő feltételeket teremtsen a kisiparosok munkájához. A szövetkezet központjában új központi műhelyt építenek, ahol megfelelő szerszámokkal, berendezésekkel dolgozhatnak. A közös gazdaság saját építöbrieád iának folvama- tos mnnkalehetőségeket biztosít. Ebben az évben többek között új ovódát, két új lakóházat baromfiólakat építettek, a központi műhely elkészülte után pedig felújítják az üzemegységben lévő gazdasági épületeket Az aszálysújtotta területek termelőszöveikezetei számára nyújtott takarmány-támogatáson túlmenően az állam takarmány-támogatást ad mindazon termelők részére, akik 1961. harmadik negyedévének végéig az állammal sertéshizlalási szerződést kötnek. Mint az Élelmezésügyi Minisztérium állaíforgalmi igazgatóságán tájékoztatásul közölték, ez az intézkedés a háztáji és egyéni gazdaságok hizottser- tés árutermelését segíti hathatósan. A rendelkezés szerint minden leszerződött hízottsertés után 1.5—2.5 mázsa takarmányt kaphatnak állami áron. A megyei állatforgalmi vállalatok az egyéni gazdákkal és a háztáji gazdaságokkal megkezdték a takarmányjuttatással egybekötött hizlalási szerződések kötését. Már az első napokban nagy érdeklődés nyilvánult meg az új szerződéskötési lehetőségek kihasználására. Számos helyen máris csökkenés mutatkozik a süldőfelkínálásban, mivel az egyéni és a háztáji gazdaságokban meglevő takarmányozási lehetőségek kihasználásán túlmenően a 215 forintos mázsánként! úron juttatott szemestakarmány segítségével a süldők meghizlalása feltétlenül jó haszonnal kecsegtet. Az egyéni és a háztáji gazdaságok hízottsertés árutermelésének fokozásával párhuzamosan az illetékes szervek gondoskodtak arról, hogy minél több süldőt állíthassanak hízóba a termelők, továbbá, hogy a kocatartás, a malacoztatás változatlanul biztonságos jövedelmet adjon. Ennek érdekében a süldők állami szabadfelvásárlási árának alsó határát — amelynél a termelő kevesebbet nem kaphat — fehér hússüldők esetében 15.5, a húsjellegű mangalica-süldők esetében pedig 14.5 forintban állapították meg kilogrammonként. Ugyanakkor az állam részére szerződéssel lekötött süldők mindenkor egy forinttal magasabb kilónkénti áron: fehér hússüldőknél-legalább 16 5. húsje'legű mangalicasüldőknél pedig 15.5 forintos áron kerülnek felvásárlásra. Ezek a védőárak megfelelő biztonságot adnaik a termelőknek ahhoz, hogy kellő számú kocát tarthassanak, rendszeresen fialtassanak és a saját gazdaságukban meghizlalt sertéseken kívül a jelentkező szaporulat egyrészét jó haszonnal, előre garantált áron értékesíthessék. Az Állatforgalmi Vállalatok folytatják az ez év derekán megindított és igen képszerűvé vált, hitellel támogatott kocakihelyezési akciót, amelybe olyan háztáji és most már egyéni gazdaságok is bekapcsolódhatnak, ame- lyek.a lehetőségeikhez képest még kellő számú kocává nem rendelkeznek. Ennél a: akciónál a hitelben kapott é- tenyésztésbe állított koca el lenérlékét a termelő az els< szaporulatból három süldővel törlesztheti, tehát az első el- lés után a törlesztésre leadott három süldőn felül megmarad a koca és annak hármon felüli szaporulata. Az eddigieknél lényegesen kedvezőbbek és ösztönzőbbek a feltételek a termelőszövetkezetek által a háztáji gazdaságokban, közös takarmányból adott támogatás mellett megszervezett sertéshizlaláshoz. A termelőszövetkezeteket ugyanis a szerződésre leadott sertések minden kilója után 1.2 forint lebonyolítási díj illeti meg, abban az esetben, ha a termelőszövetkezet a közös készletből állami fel- vásárlási áron legalább egy mázsa takarmányt ad a termelőszövetkezeti tag részére szerződéses hizlalásra. A bonyolítási díj független az átadásra kerülő sertések számától, tehát azt egy sertés leadása esetén is megkapják a termelőszövetkezetek. Ez a bonyolítási díj egy-egy sertés után 130—150 forint, az ösz- szeg felhasználásáról a közgyűlés dönt, minden megkötöttség nélkül. További előny a termelőszövetkezetek számára, hogy az így leszerződött és meghizlalt sertés is beleszámít a közös gazdaság száz 'holdra eső áruértékesítési tervteljesítésébe. Ugyancsak kedvező feltételeket állapítottak meg a termelőszövetkezeti tagok részé re a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése és a borjúszapo rulat megtartásának és felnevelésének ösztönzésére. SZOLNOKI PÁL: Megyénk termelőszövetkezeteinek kisegítő üzemei egyre több mesterember, bognár, kovács, kőműves, 'aka- tos foglalkoztatását igénylik. Ebben az esztendőben újabb százhatvan kisiparos adta be jogosítványát és lépett be a termelőszövetkezetekbe. A szolnoki Lenin Tsz-ben húsz szakmunkást, többek között nyolc kőművest, három barkácsolót, két bognár mestert, kovácsot és lakatost foglalkoztatnak. Az eddigi tapasztalatok szerint a mesteremberek jól megtalálják számításukat. — Havi átlag keresetük eléri, sőt meghaladja a kettőkettő és félezer forintot Balogh Mihály a közös gazdaság kovácsmestere szeptemberben például 114 munkaegységet ért el. Októberben nyolcvan munkaegységet írtak a javára. Ha figyelembe vesz- szük, hogy a termelőszövetkezet körülbelül harminc forintot fizet munkaegységenként a szentember havi ker«!“- iniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiinw — TEGNAP TARTOTTÁK (délelőtt 9 órakor á szolnoki Ságvári Művelődési Ház olvasótermében) a hazai fotóklubok III. Salonjápak nyilvános döntőjét A döntőbizottság tagjai voltak: Kálmán Kata, Reismann Marian és Gink Károly — a Magyar Fotóművészek Szövetségének j tagjai. ■ Válasszon magának divatos, jólszabott télikabátot![ Lassan összeszokunk kisbaltával vitézkedett. A mezsgyén kc-ptak össze évről évre — és ha netalántán nehány hetet késtek, a falusiak türelmetlenül faggatták egymást: Na mi az isten, a Katóra meg a Pünkösdi még mindig nem ugrik egymás nak Tréfásan hangzik, pedig szóról szóra igaz. Az se vicc hogy amikor tavaly, íg\ ilyentájt megkérdeztem Vas Janit, hogy: Hová szomszéd ? — ő így válaszolt a világ leg természeiesebb hangján: — A gazduramékhoz. KOTORÁÉKAT értett• gazduramék alatt. Aztán az átszervezés után egész téléi nyavalygott az élhetetlenje Azért rágta a vezetőség fű lét, hogy engedje el az ipar ba és a tanácsnál járja k neki a munkakönyvét, mer a csoportban nem él meg a: olyan ember, akinek nine- kitartása. A végén kurtán furcsán, de abbahagyta a siránkozást. Mégpedig akkor amiko. a gaziák Kotora Kál mánt munkacsapatvezetőne válsztották. Másnap réggé feszengve elém állt és kü' lentette: — Ha a Kálmán keze ala' dolgozhatok, akkor maradó — Kicsoda az a Kálmár — kérdeztem tőle bosszús ■» és ráripakodtam. — Mond csak szaporán, mert azt r szőrös képedet látni se sze retem. Veled több bajun• van. mint tíz mással. Méltatlankodott. — N tudnád? Hát a volt lazdám. A Kotora Kálm.í• — mondta és eiór/edetten v '■cargatta hetes szakállát. Az öreg éjjeliőr észrevette Capható a srakboltokbar s ALarni Áruházakban Kővirág” Dobogó” női télikabát 1300.— Ft. női télikabát '800.— Ff. ■ | FÁRADTAN, piszkosan és I rosszkedvűen értem haza. A I nappaliőr — amikor meglá- \ tott — sietve bicegett a kapu- ! hoz és annak mindkét szár- \ nyát szélesre tárta. Intettem I neki: hagyja papa, még úgy- ! is maradok. A gázt levettem, 1 de nem szálltam le a motoráról, hanem félig ülve, félig 2 állva cigaretta után kotorász- "* tarn. A Kossuth kaparós füstje jól esik, jobban fog az eszem. Szívtam a cigarettát és szemeimmel a párttitkárt kerestem. Nem láttam sehol, se a szín alatt, se a hosszú téglafolyosón. Még mindig a kőművesekkel osztozkodna? Meglehet. Az a betyár népség úgy építi az istállót, mintha . bontaná, és a jószág egymás • hegyén-hátán. i Erre itt az újabb baj. Kár "! volt úgy sietni az ütemterv- j vei, bár az még ment valahogy. de az emberek... Ha- jaj! öt hold. az öt hold. akármelyik oldalról nézzük és a i kézikaszát nem veszik fel í szívesen. Utóbb a gépállomá3 siak látni sem szerettek ben- j minket. Tavasszal kezdtük *s j azóta állandóan nyomorgat- 3 iuk őket. Egxjetlen egy kom- Jhájnt, mert a gazdák hallgatónak ugy-n, de látni rajtuk. ■< *>*rr yri’dn“k az öt holdnak. t-A kasza túlságosan nehéz szerszám.. A volt. középparasztok még valahogy, de akik mindig részre vágták a búzát, azok most a jobbra számítanának. A kaszához savanyú képet vágnak, arcukra van írva a nem szeretem. És most tessék. Délután találkozom a gépállomás ag- ronómusával és bejelenti: egy kombájnnal kevesebbet adnak. Jó lenne odamenni az udvaron ácsorgó emberek közé, de attól tartok, elszólom magam és elrontom a dolgot. Inkább megvárom, míg elő- kerül a p' •ttitkár. Megmon- ■ dóm neki, hogy mi a helyzet 5 és a többit rábízom. Az embe- ' rek ott guggoltak a deszkake- ’ rítés mögött, cigarettáztak, ] köpködtek és diskuráltak. — J. Újabban itt találkoznak egy- 1 mással a székház udvarán. Esti kaszinózás. 1 Kotora Kálmán — Vas Janival és Pünkösdi Istvánnal odatelepedett a pipázgató éj- 1 jeliőr mellé a hosszú lócára. | Érdekes, ez a három ember ! mennyire összeszokott. Pedig 1 tr,„njy nyáron a rozmárbaiszú 1 Kotora még kaszával rontott Pünkösdinek, tavalyelőtt inköskapával fenyegette Kotorát, három esztende'>e í Kotora kocsilőccsel. Pünkösdi
