Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-09 / 239. szám

I960, október 9. SZOLNOK KEGYEI NÉPLAP T APASZTALATOK A KUNHEGYESI JÁRÁSBÓL Túlszárnyalták a kísparcellák eredményeit KunmädflräS) a járás községeihez hasonlóan 1959 tavaszán vált szövetkezeti községgé. A több, mint 12 ezer holdnyi területen a meg­lévő három tsz mellett két új szövetkezet alakult. Az átszervezéssel egyidő- ben a községi pártbizottság a termésátlagok növelését tűzte célul. A községi párt­értekezlet — tavaly október­ben — a tíz mázsás búza­termésátlag elérésére hívta fel a közös gazdaságok figyel­mét Természetesen ezt csak­is a korszerűbb agrotechnikai eljárásokkal lehetett elérni. A szövetkezetekben dolgozó kommunisták meggyőző mun­kája nyomán tavaly novem­ber 1-ig — több, mint 3 ezer holdon — földbe került a vetőmag. Holdanként 100— 200 kiló műtrágyát ősszel, egy mázsa pétisót pedig a tavasszal adtak a búzának. Az eredmény nem váratott magára: holdanként 10.90 mázsa búza termett az idén Kunmadarason. Az előző évi­hez képest 9.554 mázsa több- lettermést eredményezett. — Persze nem akarnak itt meg­állni, mert jövőre már 11.20 mázsát szeretnének betakarí­tani. Intenzív búzafajtákat (szovjet, olasz) 420 kát. hol­don vetnek. Kukoricából 1959-ben 10.1 mázsa volt a község átlaga, most — az eddigi tapaszta­latok alapján — 16—17 má­zsára számítanak 1.571 hol­don. Többségét négyzetesen vetették s 235 holdon öntöz­tek. Az öntözött és a 260—270 kát. hold száraz területen meglesz a 30 mázsás termés­átlag. EBBEN 'AZ ÉVBEN 800 holdat öntöztek Kunmadara­son — többségében kapáso­kat — jövőre 1200 holdra akarják növelni az öntözhe­tő területet. Gyűjtő Imre párttitkár és Lovas Sándor tanácselnök elmondta, hogy csak júniusban kezdtek ön­tözni, s ha előbb hozzáfog­nak. eredményesebb lett vol­na. De tanultak az idén, s jö­vőre már április, májusban öntöznek. Nem túlzás, ha azt mon­dom. hogy ugrásszerűen nö­vekedett Kunmadarason az állatállomány. Ez év febru­árjában 100 kát. holdra 15.5, júliusban már 25 számosállat jutott. Februárban ugyanis egy megyei brigád tartott a község tsz-eiben vizsgálatot s javasolta, hogy jobban használják ki a lehetőségeket és növeljék az állományt. A szövetkezeti gazdák megfo­gadták az okos tanácsot és a háztáji gazdaságból és Du­nántúlról vásároltak állato­kat. , A szövetkezeti gazdák 100 kát. holdanként 69 mázsa helyett 85—90 mázsa húst ad­nak az idén közfogyasztás­ra. (1959-ben 52 mázsa volt). Baromfiból 34 ezer darabot szállítanak. Ez az eredmény a tervszerű, előrelátó gazdál­kodásnak tulajdonítható, hisz az átszervezés előtt alig volt baromfi a közös gazdaságok­ban, Most a tervezett hol dankénti egy helyett 1.2-etéri el a törzsállomány. 1961-ben tovább növekszik Kunmadaras közös gazdasá­gaiban az állatállomány: a terv szerint 61.600 baromfit, 5.685 hizottsertést adnak át fogyasztásra. Csaltanós vá­lasz ez a kétkedőknek, akik a termelés és az állattenyész­tés visszaesését jósolgatták az átszervezés után — Az állatállomány fejlődésével természetesen újabb férőhelyek építéséről kellett gondoskodniuk. A község öt közös gazdaságá­ban az idén négy szarvas­marha-istálló épül 250 férő­hellyel, 6 sertéshiz alda, il­letve fiaztató 400 férőhellyel, két juhhodály 900 befogadó- képességgel és három csirke nevelő 9 ezer baromfi reszt­re. Tehát jelentősen r:6 a közös alap értéke is, hisz az épületek zöme saj-tt erőből készül. A kunmadaras! szövetkeze­tek eredményei nem az ég­ből pottyantak, elérésükért keményen meg kellett küzde­ni. A községi párt és tanács­vezetők, helyes célirányos tervek elkészítésében segítet­ték a szövetkezetek vezetőit. A községi pártbizottság ha­vonként számoltatta be a tsz- ek elnökeit, agronómusait es párttitkárait a gazdálkodás­ról, s velük együtt a helyszí­nen ellenőrizte a munkákat. Nagy gondot fordítottak a szövetkezeti pártszervezetek számszerű erősítésére és te­vékenységére. Ebben az évben harminc- három tagjelöltet vettek fel a kunmadarasi tsz alapszer­vezetekben, s a két új tsz pártszervezet — a Hunyadi és Táncsics — taglétszáma meg­háromszorozódott. A tsz pártszervezetek ak­tív segítői a közös gazdasá­goknak. Az idén például el­lentervet készítettek a hoza­mok túlteljesítésére: konkré­tan megszabták, hogy a te­henészetben dolgozó kommu­nisták hány literrel növeljék a fejési átlagot, illetve a ser­téshizlaldában hogyan dol­gozzanak a súlygyarapodá­sért. Elgondolásaikat a párt- csoportok ülésein a brigád és munkacsapatok értekezletein vitatták meg a többiekkel, s őket is meggyőzték, mozgó­sították az ellentervek meg­valósítására. Kimagaslóan szépekés biztatóak a kunmadarasi eredmények. Benne van a párt, a tanács vezetőinek és a szövetkezetek gazdáinak jó munkája. Bizonyság arra, hogy a közös gazdaság rövid idő alatt képes túlszárnyalni a kísparcellák eredményeit. A kunhegyes! Vörös Csillag Termelőszövetkezet dimbes-dombos, homokos talaján ve­tik a búzát. A laza talajba a 48 soros vetőgép csoroszlyái mélyen belesüllyednek, s így egy traktor az emelkedőre nem bírja felhúzni a vetőgépet. A szövetkezeti gazdák Szilágyi Miklós, Török Imre és Borbély Pál ezen úgy segítettek, hogy EL Szabó Já­nos traktorát elébe kapcsolták a vetőgépet vontató traktornak s így két erőgéppel ' jobban boldogulnak. 475 holdon vetnek búzát. A tettrekészség, magabiztosság meghozta az előrehaladást — A „NAGY SZAKASZ” Más£él évvel ezelőtt kez­dődött a „nagy szakasz” a kunhegyesi járás történelmé­ben: 1959 február 18-án ír­hatták le és mondhatták ki először, de visszavonhatatla­nul: termelőszövetkezeti a já­rás. E napon billent a mérleg a nagyüzemi gazdaságok ja­vára, Túllépték a 80 százalé­kot. A bensőséges öröm azon­ban korántsem üdvrivalgásra, hanem nagyon is feszített munkára serkentette a járás vezetőit. A járási pártbizott­ság már akkor akcióprogra­mot dolgozott ki. Legfőbb gondolat az volt: A jó hangu­latot megtartani, ne szakad­jon meg az a lelkes küzdelem, hogy a kezdeti sikert még na­gyon sok kövesse. Kisgyűlések, csoportos be­szélgetések százait rendezték, hogy találkozzanak, szót vált­sanak az emberekkel. Ugyan­akkor a járásban a vezetők védnökséget vállaltak egy-egy új tsz felett. Nagy István, a járási tanács elnöke a tisza- burai Rákóczi, Földes Béla, a járási pártbizottság munka­társa az abádszalóki Lenin, Oláh János, a járási pártbi­zottság titkára a kunmadarasi Táncsics Tsz fejlődéséért, talpraállításáért vállalt fele­lősséget. Ugyanígy felelőssé­get vállaltak a járás és a köz­ségek más vezetői is egy-egy tsz útbaigazításáért. A járási és községi vezetők, egyszerű párttagok pedig alapszervezetükből átjelenté- süket kérték a szövetkezetbe, hogy ott segíthessék a mun­kát, erősíthessék az alapszer­vezetet. A kommunisták nagy része becsülettel állta adott szavát, s most már sok hely­ről vissza is jelentkeztek elő­ző alapszervezetükhöz. A szö­vetkezetek pártszervezetei megerősödtek, s olyan moz­gósító, vonzó erejük van, hogy semminemű számításból nem lehetne azt kihagyni. Jellemző erre az abádszaló­ki Ezüstkalász Tsz példája^ ahoí az átszervezés után a A Bánhalmi Állami Gazdaság földjén hét gépes talajjavító csoport jelenleg 30 holdon dolgozik. A nyáron a szomszédos földeken már 140 holdon forgatták meg a földet a ha­talmas Sz—100-as lánctalpas traktorok az utánuk kapcsolt 7 köbméteres szkréperlá­dákkak ' . . tsz-tagok nem értették, nem tudták, milyen munkát végez­het a pártszervezet szövetke­zetükben. Mióta viszont a két párttag helyén huszonhárom kommunista tevékenykedik, felismerték. Elsősorban ^ on­nan várnak, kérnek tanácsot. Hallgatnak a pártonkívüliek a kommunisták szavára. — Azok kezdeményezésére dön­töttek úgy, hogy például a 2500 férőhelyes csibeólat, amit tavaly terveztek, már fel sem építik, mert kicsi lesz az jövőre. Inkább valamivel többet szánnak rá és 10 ezer férőhelyes építéséhez kezde­nek. Meg is építették. <Van más példa is. A nagy száraz­ság idején szinte egyik nap­ról a más;kra kellett meg­szervezni a járásban az öntö­zést. A párttagok és tömeg­szervezeti aktívák voltak a legmerészebbek. Elősegítet­ték, hogy a tavalyi 1700 hold helyett az idén 5200 hold föl­det öntözhettek. Ezek, s hasonló előzmények segítették el a járás szövetke­zeteit oda, ahol most tarta­nak. A másfél éves munka szép gyümölcsöket érlelt. A tettrekészség, a túlzásnélküli magabiztosság mindig meg­teremtette, meghozta a járás előrehaladását. BIZTOS ALAPOK Tavaly ősszel a járás 28 termelőszövetkezete közű’ 'sok volt az újonnan alakult, s még több a „felfutott” meg­növekedett. Mindenek előtt az volt a legfőbb feladat, hogy megfelelő gazdasági ala­pot teremtsenek az új szövet­kezeteknek. s minél előbb biz­tos megélhetést a tsz gazdák­nak. Érezték, tudták ezt azok is. akik a gazdálkodás új for­májára vállalkoztak, mert nem volt már előttük isme­retlen a régebbi szövetkeze­tek eredménye. Tudták már abban az időben is, hogy a tsz-ekben átlag 2120 liter volt a tehenenkénti fejési át­lag, míg az egyéni paraszt- gazdaságokban tartott tehe­nek tejelési átlaga 200 liter­rel ennek alatta maradt. Elő­ző évben a tsz-ek átlag 108 kiló műtrágyát használtak fel holdanként, az egyéni gazda­ságokba viszont csak 20 kiló jutott egy-egy hold földre. Az agitáció nyomán ismert volt előttük az a tény is, hogy a tsz-ek összvagyona már ta­valy tavaszon megközelítette a 100 miílió forintot. Ugyan­abban az évben még 15 mil­liót fordítottak csak az épít­kezésre. Az addig felmutatható eredmények ÖSZTÖNZŐEN HATOTTAK az emberekre. A járás új szövetkezeti gazdáinak túl­nyomó többsége már kezdés előtt nagy igyekezettel gyara­pította a közöst. Mintegy 560 holdon termeltek a közös ál­latállománynak takarmányt. Voltak új belépők, akik 60— 70 deka lucemamagot adtak a közösbe, csakhogy ők is hozzájáruljanak az „alapo­záshoz”. Mások a közgyűlé­sei» elfofiadútt 3(WáO mwajga­egység helyett 60—70-et tel­jesítettek mielőtt a közös munkát megkezdték volna. A szorgalom tartós maradt, mert az idei nyáron is a gé­pek mellett ezerötszáz szor­gos szövetkezeti gazda aratott kiskaszával, csakhogy mi­előbb magtárba kerüljön a közös munka első gyümölcse. A tényhűség kedvéért azon­ban idekívánkozik az is, hogy ezzel az odaadással több sző - vetkezet vezetősége nem jól sáfárkodott. Aratás előtt megígérték a prémiumot azoknak, akik kézi aratást vállalnak. Amikor azonban a kimérésre, kifizetésre került sor, nem adták meg. Mond­ván, hogy az aszályos év miatt terméskiesés van, nincs miből kiadni. Ez a látszólag apró dolog, mint méreg ve­gyült a szövetkezeti gazdák bizalmába, a közöst segítő szándékba. Még most fs visszahat az őszi betakarítás idején. A szorgalom, a közös féltése, most is megvan. De a teljes odaadás sok helyen hiányzik. Ezt tükrözi az a tény, hogy a 15 ezer hold kukoricának még csak alig több mint a felét törték le a járásban. (Bár az elmaradás nem ki­mondottan csak ebből fakad, hisz a mostani feladat sok­kal nagyobb, szerteágazóbb a nyárinál.) A fejlődés a kisebb-nagyobb zökkenők ellenére is meggyő­zően érzékelhető. Bizonyítja ezt az, hogy idén 41 NAGY ÉPÍTKEZÉS VOLT SAJÁTERÖBÖL ami összesen 75 ezer darab számosállatnak jelent biztos férőhelyet. A saját erőből va­ló építkezéssel ez évben is 7.5 milliót „raktak” a közös va­gyonhoz. Tavaly ősszel a járási párt­értekezleten a sok javaslat, elgondolás közül a legjelentő­sebbeket, az előrehúzókat összesítették, határozattá emelték. Annak alapján dol­goztak, s dolgoznak jelenleg is. Akkor a pártonkívüliekkel tartott tanácskozások és a taggyűlési viták után úgy látták a járás kommunistái, hogy egyik legfőbb tennivaló, az állattenyésztés „feljavítá­sának” szorgalmazása. Nem­csak akkor látták így, hanem év közben is mindig töreked­tek erre. Mind a háztáji, mind a közös szaporulatából megtartották az elfogadható egyedeket. Vettek is amennyit lehetett. így az évvégére ter­vezett állatállomány már most, a harmadik negyedév végéin megvan. Ez biztos alap­ja annak, hogy jövőre leg­alább 17.5 számosállat jus­son 100 hold földre. A tervezett gazdasági té­nyezők megteremtésének egyik feltétele az volt a já­rásban, hogy az emberek lás­sák, értsék: NEM ELÉG CSAK AZ AKARAT a, jobb gazdálkodáshoz. A hozzáértésből is több kell, mint az egyéni gazdaságok­ban szükséges volt Ezért a járásban — szintén a pártér­tekezlet határozata alapján — gondoskodtak arról, hogy az elnökök mellett a kilencven brigádvezető, s a több mint háromszáz munkacsapat ve­zető is megtanulja a nagy­üzemi gazdálkodás módszere­it Mind a gazdasági ered­mények, mind az emberek szakmai és politikai nevelése biztos alap ahhoz, hogy a jö­vő évre kitűzött, az ötéves terv időszakára vállalt felada­tokat megvalósítsák a kunhe­gyesi járásban. Borsi Eszter Máthé László A TISZA CIPŐGYÁR — Martfű, — telefon- 1, 2, 14 — elfekvő készleteiből az alábbi anyagokat ajánlja fel megvételre Cipőkellékanyagok: Nyomócsat vasalapú ll-es 7.203 pár Bognárszeg 14 20-as 29 kg Patkószeg 25/18-33 g3 kg Gyermek slip cipő tasarck 2.222 pár Faszalag 16-os 126 tekercs Falágyék TB jelű 18.000 pár Színes PVC lemezeit 78 kg PVC fűző színes 4.950 pár Rézalapú nyomócsat 15.700 pár Nikkelezett elp6csat 8 mm-es 29.000 pár Cipődíszcsat aranyozott 7 mm-es 6.000 pár Cipőfűző lapos, kék és piros színben 22.000 pár Orrvas-szeg 16/10-es 26 kg Orrvas-szeg 20/20-as 24 kg Orrvas-szeg 20 22-es 20/lg-es 34 kg Bőrtű 16x2/140 j.SVit"- 2.900 db Bőrtű 16x2/130 ICH 2.670 db Bőrtű 322 L/140 ICH 2.000 db Bőrtű „AKRA” 214x2/22 4.000 db Textil tű 134 R/100 PFAFF 9:000 db Fasarok 25S4/T 5.340 pár Fasarok „LONDON”- 9.400 pár Textilanyagok: Festett flauen, Ela 946 m* Tríkóanyag (sport, tréningruhára alkalmas) 2.676 m2 Cérna 8-as, zöld 2.000 orsó Vegyianyagok: Gumilakk , 980 kg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents