Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-09 / 239. szám
VILÁG PROLETÁR]Al. EGYESÜLJETEK! ^íénhm A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XI. évfolyam, 239. szám. Ara 60 fillér I960, október 9., vasárnap Az ENSZ közgyűlés péntek délutáni ülése ENSZ-hírek New York (MTI). Mint már jelentettük, az ENSZ-közgyű- lés péntek délutáni (magyar idő szerint esti) ülésén elfogadta a Biztonsági Tanács javaslatát és a nemrég függetlenné vált Nigériát felvette a világszervezetbe. Több küldöttség, főként afrikai, ázsiai küldöttek és a szocialista tábor képviselői rövid beszédben üdvözölték az ENSZ 99. tagállamát. Sekou Touré guineai elnök örömét fejezte ki amiatt, hogy az afrikai államoknak immár kétharmada tagja az ENSZ-nek. Sajnos — mondta — egyes afrikai népeket még mindig megfosztanak annak lehetőségétől, hogy kivegyék részüket az ENSZ-nek a jobb jövő megteremtését célzó munkájából. A szocialista tábor országai nevében felszólalt Mazurov, a belorusz küldöttség vezetője, folytatódik a TASZSZ- Jelentés, kijelentette, hogy az új független afrikai állam megszületése újabb fényes bizonyítéka annak, hogy a szégyenletes gyarmati rendszer történelmileg pusztulásra van kárhoztatva és nincs messze a nap, amikor a sokat szenvedett Afrika teljesen megszabadul a gyarmati függőviszony minden formájától. Az ülés végén válaszbeszédet mondott Abubaker Tafa- wa Balewa nigériai miniszterelnök. Beszédének nagy részét afrikai kérdéseknek, köztük Kongó problémájának szentelte. Kijelentette, hogy csak afrikai államok foglalkozhatnak a kongói helyzettel, Hozzáfűzte, hogy országának nincs szándékában semmiféle tömbhöz csatlakozni, sohasem kényszeríti akaratát másokra és nem fenyeget egyetlen afrikai területet sem. A közgyűlés péntek délelőtti üléséről magaslégköri zavarok miatt késve érkezett jelentések újabb részleteket közölnek. A TASZSZ összefoglalójában idézi az ülésen felszólaló Zabara jemeni küldött beszédét. Zabara síkra- szállt amellett, hogy mindkét fél törekedjék a leszerelési tárgyalások folytatására. Ugyanakkor felhívta az afrikai országokat, hogy vessék latba befolyásukat a kongói helyzet megszilárdításáért. Ezután a válasz jogán Raul Roa kubai külügyminiszter beszélt. Utalt a guatemalai küldött október 5-i közgyűlési beszédére, amelyben olyan állítások hangzottak el, melyek szerint Kuba agresszív lépéseket tett Guatemala ellen. Roa hangsúlyozta, hogy ezeket a rágalmakat nem maga a guatemalai kormány agyalta ki, hanem a United Fruit Company utasítására az amerikai külügyminisztérium sugalmazta. Azok a próbálkozások, hogy Kuba kormányát kommunistának tüntessék fel, tulajdonképpen a beavatkozás ürügyének megteremtését célozzák. Guatemala területén amerikai támaszpontokat létesítenek Kuba ellen. A jelenlegi guatemalai kormány befogadott sok Kubából elmenekült bűnöst és most arra szervezi őket, hogy betörjenek Kubába Őszi csúcsforgalom 99 Egyesítsük mindannyiunk erőfeszítéseit a békéért folyó harcban” — Hruscsov találkozása az ENSZ-ben működő újságírókkal — New York (TASZSZ) A szovjet minisztertanács elnöke mellett működő újságíró csoport jelenti: Az ENSZ-ben működő újságírók szövetsége október 7-én villásreggelit adott Hruscsov szovjet kormányfő, az ENSZ-közgyűlésén résztvevő szovjet küldöttség vezetője tiszteletére. Sanders, a szövetség elnöke a szövetség tagjai nevében melegen üdvözölte Hruscso- vot és megköszönte, hogy találkozott az ENSZ-ben működő újságírókkal Az elnök ezután Hrusesov- nak adta meg a szót. Miután rövid beszédet mondott, felelt a feltett kérdésekre: ' P. Frederick, a „National Broadcasting Company” tudósítója kérdésére, hogy van-e valami remény a leszerelésben való előrehaladásra, még mielőtt enyhülés következnék be az Egyesült Államok és a Szovjetunió nézeteltéréseiben, még mielőtt megszűnnék köztük a gyanakvás és a bizalmatlanság? — Hruscsov rámutatott: Ha lemondanánk arról a reményről, hogy eredményt érjünk el a leszerelésre vonatkozó megegyezés terén, ez azt jelentené, hogy a világot új háborúra kárhoztatjuk, ez azt jelentené, hogy bizonyítványt állítunk ki azoknak az embereknek a tehetetlenségéről, akiknek gondoskodniuk kell a békéről és meg kell teremteniük a békés egymás mellett élés feltételeit. Ezért én most is derülátó vagyok a leszerelésben való megállapodás lehetőségét illetően és nem egyszer kijelentettem, hogy megvannak rá a feltételek. Mindent el kell követni, hogy biztosítsuk a békét Ki tudná megmondani, hányadik vonatot indítja az idei őszi csúcsforgalomban Balogh Árpád intéző a szolnoki vasútállomás csarnok II. vágánya mellett. Váradi Sándor mozdonyvezető és a két fűtő „veszik” a jelzést, s pár perc múlva már Svájci fc&ül jár a gyor&teher Nehéz lenne elbírálni, mennyire érettek ma ezek a feltételek, mivel a közgyűlés jelenlegi ülésszaka egybeesett az amerikai nép életének „viharos időszakával".— Az elnökválasztásokra gondolok. Az Egyesült Államokban most mindenki ezzel foglalkozik, mindent ennek rendelnek alá, s azok az államférfiak, akiktől a leszerelés kérdésének megoldása függ, csupán azon gondolkoznak, vajon melyik jelöltet fogják megválasztani az elnöki székbe. Ez szomorú, mivel bárki legyen is az elnök, ennek nincs döntő jelentősége a nemzetközi problémákra, hiszen ez az elnökválasztás az ország belügye. Nos, az Egyesült Államokban most mindent a választásoknak rendelnek alá, nekünk ezzel számolnunk kell. Ez azonban átmeneti jelenség. Véleményünk szerint mindent el kell követni annak érdekében, hogy biztosítsuk a békét. A tartós békéért folyó harcban azonban a fő a leszerelés, nem pedig a fegyverzet ellenőrzése, miként Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke ajánlja. Ismétlem, bár már sokszor beszéltem erről, hogy a leszerelés —, a fegyverek megsemmisítése az egyetlen mód a háború elkerülésére, a fegyverzet ellenőrzése viszont egyenlő a fegyverek fenntartásával. Ha azonban továbbra is vannak fegyverek, még ha ellenőrzés alatt is, akkor az, akinek fegyvere van, mindig felhasználhatja agresszív célokra, amikor csak akarja. Ezért annak, aki valóban békét akar, nem a fegyverzet ellenőrzéséért kell síkra szállnia, hanem a leszerelésért, a fegyverzet megsemmisítéséért. e legszigorúbban átfogó és mélyreható nemzetközi ellenőrzés alatt. Ezzel kapcsolatban még egy kérdésre kívánnék válaszolni. A lapok nem egészen pontosan adtak hírt Macmillan angol miniszterelnökkel történt találkozóim és beszélgetéseim eredményéről. Ml valóban beszélgettünk a leszerelésről, arról, hogy van- e lehetőség a megegyezésre ebben a kérdésben. Macmillan úr azt mondta, hogy nem kell sietni ezzel a kérdéssel, ki kell várni az időt, hogy jobb feltételek alakuljanak ki az országok közötti bizalom szempontjából. Akkor majd megegyezésre lehet jutni a leszerelésről is. Macmillan úr véleménye szerint körülbelül öt-tíz évnek kell eltelnie ahhoz, hogy kialakuljon a bizalom légköre. Addig jobb lenne technikai szakértő bizottságokat alakítani, hogy azok tanulmányozzák e kérdéseket. Szóval azt ajánlja, hogy lassan haladjunk, miként a rovarok, a csigák és más kevésbé mozgékony lények. Mi volt előbb... Ha a leszerelés kérdését a feszültség enyhülésétől és a bizalom megteremtésétő tesszük függővé, mint egye sek ajánlják, akkor meg mondhatom önöknek, ez a kérdésnek igen veszélyes kezelése. Ez azt jelenti, hogy arról vitatkozunk, mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás. (Derültség). Azt hiszem, ez a kérdés még ma sincs megoldva, így tehát a leszerelésre vonatkozó megegyezés megteremtésének kérdésében is meddő szófecsérlés arról beszélni, mivel kezdjük, a bizalom feltételeinek megte- remtésével-e, vagy a leszereléssel. Én arra az álláspontra helyezkedem, hogy a fő dologgal kell kezdeni, vagyis a leszereléssel! Meg kell semmisíteni a fegyverzetet, ellenőrzést kell bevezetni, hogy senki sem fegyverkezhessek. Ezzel létre jönnek a legjobb feltételek ahhoz, hogy a népek között őszinte bizalom és baráti kapcsolatok alakuljanak ki. Hruscsov ezután hangsúlyozta meg kell gyorsítani a leszerelésről szóló megegyezést. Minél tovább húzódik ugyanis a megegyezés megteremtése. annál inkább lehetővé válik, hogy évről-évre növekedjék az atomfegyverrel és rakéta-technikával rendelkező országok száma. Ha pedig több lesz az atom- és hidrogénbombákkal és rakétákkal felfegyverzett államok száma, akkor még nehezebbé válik a leszerelésről szóló megegvezés. Úgy látszik tehát — jelentette ki Hruscsov, hogy e nyugati logika értelmében sietni kell a leszereléssel, mégis Macmillan úr azt mondja, hogy öt-tíz évig várni kell. Ez azt jelenti, hogy most eredménytelenségre kell kárhoztatnunk a leszerelési tárgyalásokat. Ebből sül ki, hogy e tárgyalásokat megkezdem én, a nagyapa és majd az unokáim fejezik be' (Derültség). Ez valamiféle lánc-reakció, amiért az egész emberiség fizethet meg. Meg kell mondanom, nekem sok unokám van, s remélem, unokáim nagyapjuk nyomdokain haladnak, de én a nagypapa, mégis mindent szeretnék megtenni unokáim kedvéért, hogy békés viszonyok között éljenek, s hálásak legyenek azért, mert megvédtük. a békét. Elnök: A két következő kérdés azonos tartalmú s ezért úgy döntöttem, hogy egyszerre olvasom fel. D. Newmannak, a New York Herald Tribune tudósítójának kérdése: Ha az ENSZ-ben szavazásra tennék fel azt a kérdést, hogy Hammarskjöld úr megtartsa-e továbbra is az ENSZ főtitkári tisztét, továbbá szavaznának az ön által javasolt háromtagú végrehajtó szervről is, jóváhagyná-e olyan szavazás eredményét, amely a kétharmados többségi elv alapján születne. Ame Thorsen-nek, az Expressen tudósítójának kérdése: Elnök úr, ön a közgyűlésen elhangzott hétfői beszédében azt mondta, ha a főtitkár nem mond le, akkor levonja a szükséges következtetéseket a fennálló helyzetről. Hammarskjöld úr azt felelte, hogy nem mond le tisztjéről. Nem tudná megmondani, milyen következtetést vont le máris, vagy milyet szándékozik levonni? Hruscsov: A két kérdés közel áll egymáshoz, de nem azonos. Ami Hammarskjöld úrnak azt a kijelentését illeti, hogy tisztéről nem mond le, felszólalásomban — mint ahogyan önök is hallották — a következőket mondottam: „Ha Hammarskjöld úr lovagi erényekkel rendelkeznék, lemondana tisztéről". Ám nem voltam benne biztos, hogy vannak ilyen erényei, s e tekintetben Hammarskjöld úr teljesen igazolta a róla alkotott véleményemet. Most pedig a kérdés kétharmados többséggel való eldöntéséről szólok. Ha az ön által említett határozatot kétharmados szótöbbséggel, de akár 99 százalékos szótöbbséggel hoznák is, mi semmiképpen nem értenénk egyet vele. A vitás kérdések megoldásában az ön által kétharmadosnak mondott többség elvei teljesen elfogadhatók egy országon belül, midőn belső — politikai, gazdasági és más — kérdéseket döntenek el. Itt azonban bonyolult nemzetközi kérdéssel van dolgunk. Ezt a kérdést az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez tartozó országok döntik el. Ám ez nem parlament, hanem nemzetközi fórum, amelyet a kérdések olyan megoldására hoztak létre, hogy az e fórumhoz tartozó egyetlen államnak se menjen a rovására. Ha akarják, nyíltabban _ ts felvethetem e kérdést. Képzeljék el, hogy az ENSZ-tag- államok képviselőinek fejében szeget ütne a következő „eszményi” gondolat: Határozzuk el, hogy megszüntetjük a Szovjetunióban lévő szocialista rendszert! Mi történnék, ha ezt rajtunk, a szocialista országok képviselőin kívül mindenki megszavazná? Mit válaszolnánk? Azt mondanánk, amit mi oroszok hasonló esetben mondani szoktunk: „egyék meg, amit főztek! önök hozták ezt a határozató , hát éljenek is vele, mi pedig továbbra is saját szocialista rendszerünkben élünk, mint eddig. Aki pedig beleütné orrát a dolgunkba, — bocsássanak meg a durva, de eléggé találó kifejezésért, — annak a képébe vágnánk!” Az ENSZ-ben a szocialista államok kisebbsége átmeneti állapot Uraim, itt nagyon komoly kérdést vetettek fel. Ezért egy keveset még szeretnék vele foglalkozni. Kérem, alaposan mélyed jenek el ebben a kérdésben. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében, amely imperialista, szocialista és semleges államokból áll, az imperialista, kolonia- lista tömb országai egyelőre még sok szavazattal rendelkeznek. Mi, szocialista országok az ENSZ-ben ma kisebbségben vagyunk. Ám ez átmeneti állapot. Ma még kisebbségben vagyunk, de előre megmondhatjuk, hogy a jövőben önök lesznek kisebbségben. Következésképpen az ENSZ-ben lévő ideiglenes többségükkel nem szabad visszaélniük, nem szabad ki- nasználmok arra, hogy határozataikat rákényszerítsék a kisebbségre, mivel — ismétlem — ez nem parlament. Mi itt nem egyik vagy másik ország belső kérdésein vitatkozunk, hanem nemzetközi problémákat tárgyalunk, tiszteletben tartva más államok szuverénitását és az ügyei M való be nem avatkozást. Ezenkívül kérem önöket, gondolják át komolyan az ENSZ felépítésére vonatkozó javaslatunkat. Mi nem követelünk magunknak olyan helyzetet, hogy már ma a nyugati országokkal azonos számú helyet foglaljunk el a Biztonsági Tanácsban és az ENSZ titkárságában. Mi nem többséget kérünk, hanem csupán saját jussunkat. (Folytatás a 2. oldalon) cím nélkül mezőtúrról Hagyomány és reform A lottó tárgynyeremény nyerőszámai Vasárnapi sportműsor