Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-09 / 239. szám
2 SZÓI.NOK MEGYEI NÉPLAP I960. október S. Hruscsov találkozása az ENSZ-ben működő újságírókkal A béke és barátság magvait vetettük el (Folytatás az 1. oldalról) P. Hottelet-nek, a Columbia Brodcasting System tudósítójának kérdésére, hogy véleménye szerint milyen eredményt ért ön el New Yorkban az ENSZ-ben és az ENSZ-en kívül? — Hruscsov többek között kijelentette: Azt hiszem, nincs mód rá, hogy valamilyen határozott mértékkel lemérjem az ENSZ- ben töltött rövid tartózkodásom alatt végzett munkám mennyiségét és minőségét. — Egyet azonban mondhatok: aki azt hiszi, hogy munkám hiábavaló volt, az nem érti, mi történt. Jó magvakat vetettünk el, a béke és a barátság magvait. Bármilyen hangosan kiáltana most valaki, hogy elfojtsa az igazság szavát, ehhez nem lenne elég erős a hangja. Az igazságot nem lehet megölni! Az igazság diadalmaskodni fog. Hogy mikor, azt türelemmel ki kell várni. Simon Molele-nek, a tuniszi rádió tudósítójának kérdésére, hogy miként képzeli el az algériai nép függetlenségi harcának megsegítését? Hruscsov rámutatott: Mi, szovjet emberek rokonszenvezünk a gyarmatosítók ellen függetlenségükért harcoló gyarmati népekkel. Hogyan rekesztenénk ki ebből egy olyan nagy népet, mint az arab nép, amely függetlenségéért, szabadságáért harcol. Mi üdvözöljük e harcot. — Minden lehető segítséget megadtunk és megadunk továbbra is, olyan segítséget, amely hasznos lesz az algériai népnek a függetlenségéért, szabadságáért vívott küzdelmében. Ferrarának, az Unita tudósítójának arra a kérdésére, hogy miként vélekedik ön az öt semleges ország határozati javaslatával kapcsolatos szavazásról? A továbbiakban Hruscsov kifejtette, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében — már pedig ez nemzetközi szervezet — képviselve lenne mind a három államcsoport: a kapitalista országok: a monopoltőke országai, a gyarmattartó hatalmaik: a szocialista országok: a valóban szabad világ országai, a lehető legszabadabb országok, továbbá a semleges országok. S mind a három csoportnak meglenne a maga részesedése egyharmad-egyharmad arányban. Ezzel mindhárom államcsoport számára azonos feltételeket teremtenénk. Ez lehetővé tenné a nemzetközi kérdések olyan megoldását, hogy e döntéseknek egyik államcsoport se lássa kárát. Vajon ez nem ésszerű? — kérdezte, majd kijelentette: — Nem kiváltságokat követelünk, hanem a jussunkat, ami jogosan megillet bennünket. — Ha önök — folytatta — a többség révén akarnak minket alárendelt helyzetbe hozni és arra akarnak kényszeríteni bennünket, hogy a kérdéseket egyenlőtlen feltételek közepette oldják meg, ez csak arra késztethet, hogy érdekeinket ne az ENSZ-ben lefolyó szavazás utján, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezetén kívül védelmezzük meg, vagyis, hogy saját erőnkre, saját hatalmunkra támaszkodjunk. Ez viszont — önök is megértik — eleve a viszony kiélezésére vezet. — Javaslataink ésszerű alapon épülnek fel. Mi a nemzetközi feszültség enyhülését óhajtjuk; békés együttélést, békét és barátságot akarunk, önök viszont arra törekszenek, hogy uralkodjanak rajtunk, a szocialista országokon és a semleges országokon. így tehát önök a hidegháború folytatását és a viszonyok kiélezését kívánják. Gondolkodjanak el ezen uraim! ha ma nem gondolkodnak el rajta és nem értelmezik helyesen, remélem, holnap majd megértik, mert más kivezető út nincs. Ez a kérdés: vagy azon az úton fejlesztjük kapcsolatainkat, hogy megszüntetjük a nemzetközi feszültséget és a hidegháborút, békére és barátságra törekszünk; vagy továbbra is olyan irányvonalat követünk, amely a feszültség kiéleződéséhez vezet. Ez pedig isten tudja, mivel végződhet, mert a feszültség és a hidegháború mindennemű kiéleződése melegháborúvá fajulhat. Aki a népek békéjét és barátságát akarja, annak nemcsak saját országa és a saját hazájabeli csoportok érdekeit kell figyelembe vennie, hanem számolnia kell a szocialista országok, a semleges országok érdekeivel is. Mi nem akarjuk rákényszeríteni önökre szocialista rendszerünket. Éljenek úgy, miként lelkiismeretük parancsolja, de ne akadályozzák, hogy mi is úgy éljünk, ahogyan azt a mi lelkiismeretünk diktálja. Ne akadályozzuk a semleges országokat sem, éljenek azok is, amint lelkiismeretük parancsolja — jelentette ki Hruscsov. Hruscsov kijelentette, mi kifejtettük erre vonatkozó álláspontunkat abban a levélben, amelyet e határozati javaslat szerzőihez intéztünk. E levelet közölték. Azt hiszem, aligha szükséges most visz- szatérni erre a kérdésre. A kapitalizmus csak rabolni tud A. Fletcher-nek, a Worldwide Press Service tudósítójának kérésére, hogy a Szovjetunió állandóan sürgeti az elmaradt országok fejleszté-1 sét. Várható-e, hogy a Szovjetunió növeli a hozzájárulását az ENSZ segélyprogramjához ugyanúgy, miként azt az Egyesült Államok megígérte? Hruscsov hangsúlyozta: Mi többször is kifejtettük álláspontunkat erről a kérdésről. Részt veszünk a fejlődésükben elmaradt országoknak ENSZ utján való megsegítésében, de úgy véljük, hogy amíg nem jön létre megegyezés a leszerelésről, helyesebb, ha megmaradunk az ENSZ utján nyújtott segítségünk jelenlegi színvonalán. Mihelyt megegyezés születik a leszerelésről, annak eredményeként anyagi eszközöket lehet majd megtakarítani, tehát növelhetjük az elmaradt országoknak nyújtandó segítségünket, más országokkal való megegyezés alapján. — Jobbnak tartjuk azonban, hogy kétoldalú szerződés alapján adjunk segítséget, vagyis megegyezünk az.elmaradt országokkal és e megegyezés értelmében nyújtunk neki önzetlen segítséget. •— Ami Eisenhower elnöknek a segélynyújtásról tett kijelentését illeti, — mondotta Hruscsov — a következőket mondhatom: Véleményem szerint, ha csak a tized részét adnák vissza annak, amit az imperialista országok az elmaradt országoktól raboltak, az is kevés lenne — már pedig annyit raboltak, hogy az több a soknál. Én azonban nem táplálok olyan vérmes reményeket, hogy az imperialista országok növelik segítségüket. Más ugvanis beszélni és megint más cselekedni. A kapitalizmus csak rabolni tud. Valódi segítséget adni nem képes, mert az ellenkezik a kapitalizmus lényegével. — Ezért, újságíró uraim, önök tudnak olvasni, de értsék is meg azt, amit olvasnak. Azért mondom ezt önöknek, mert az élet tapasztalatai diktálják ezt nekem. Vegyük például Angliát. Milyen gazdag ország! Milyen szegény azonban India! Milyen gazdag Franciaország, de milyen szegények a Franciaország által kifosztott afrikai országok! Milyen gazdag Anglia, de milyen szegény Ceylon! A szegénység talán nemzeti sajátsága ezeknek az országoknak! Nem! Ez szociális jelenség, politikai jelenség. Jöttek a fosztogatók, kirabolták a leigázott országok népeit, aztán még azt mondják: „köszönjétek meg, hogy kifosztottunk benneteket, mert elhoztuk nektek a civilizációt”. Nos, tudják, nálunk ezt szokták mondani: „Isten ments az ilyen barátoktól, az ellenségeimmel pedig majd magam is elbánok”. Erre is ez áll: „Ments meg uram bennünket az ilyen civil’zációtól, civilizációval pedig mi majd magunk is megbirkózunk, megszerezzük azt!” Ezenkívül India magasabb színvonalon volt abban az időben, amikor Anglia leigázta. Anglia nem a civilizációra támaszkodott, hanem a rabló erejére, az erősebb erejére. És ezt nevezik jognak! Most pedig adják a ne- meslelküt. Ez, tudják... no de elég ebből. (Derültség.) S. Günsburg-nak, az AFP tudósítójának kérdése: A Ren- min Ribao, a Kínai Kommunista Párt lapja újból állást foglalt amellett, hogy amíg van kapitalista társadalom, addig a háború elkerülhetetlen, továbbá, hogy az atombomba „papirtigris’’ nem kíván-e ön megjegyzést fűzni e kijelentéshez? Hruscsov: Nem olvastam ezt. Önök olvasták, s én kommentáljam! Képzeljék el, milyen helyzetben vagyok! Önök olvasták, önök is kommentálják. Ha majd olvasom, kommentálni fogom. (Derültség) Dong Hva-nak, a délkoreai hírügynökség tudósítójának kérdése elnök úr, nem mondhatna valamit tervbevett észak-koreai utazásáról? Mi az utazás célja? (Derültség). N. Sz. Hruscsov: nem értem, uraim, miért fogadták olyan élénk derültséggel az újságíró úr kérdését. Bizonyára azért, mert ez az úr Dél-koreai. Én nem találok semmi okot erre az élénkségre. Nagy tisztelettel viseltetem az újságíró úr kérdése iránt. Nos, Dél-Koreában Li Szín Man uralkodott. Mi ellene és rendszere ellen voltunk. Ma már Li Szin Man nincs ott, megszűnt az a rendszer is, amely uralkodása idején Dél- Koreában volt, bár a jelenlegi rendszer nem különbözik az előzőtől. Ma ilyen rendszer van, holnap amolyan, de a koreai nép továbbra is olyan marad, amilyen volt, s mi hiszünk benne, hogy minden nép, a koreai nép is, nemes elveket vall. Szabadságszerető nép ez, hősiesen harcolt a japán megszállás ellen. Az ország déli részének lakosai azonban rosszabb helyzetbe kerültek, mint az északiak. — Az észak-koreaiak földrajzi és politikai szempontból egyaránt jobb helyzetben vannak a délieknél, de hisszük, hogy a dél-koreaiak is felzárkóznak az északiakhoz. ön azt kérdezi, mikor utazom a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba? — Nyomban azután, hogy Kim ír Szén elvtárssal összeegyeztetjük koreai utazásom időpontját, mivel sokáig maradtam Amerikában. Később ezt bejelentjük. Helyeseljük a csúcstalálkozót T. Hamiltonnak, a New York Times tudósítójának kérdése: Azt hiszem, Macmiilan úrral folytatott beszélgetésében javasolta, hogy jövő év elején, miután Eisenhower elnök úr utódja elfoglalta helyét, hívják össze a csúcsértekezletet és a közgyűlés rendkívüli ülésszakát. Nem fejtené ki részletesebben, hogy véleménye szerint mikor kerülhetne sor erre a találkozóra, s mit kellene ott megvizsgálni? N. Sz. Hruscsov: Igen, igaz ez az értesülés. Midőn Macmillan úrral találkoztam — New Yorkban kétszer is találkoztunk —, beszélgetéseink során érintettük e kérdéseket. Macmillan úr biztosított róla, hogy a csúcstalálkozóra sor kerül. Én ugyanarra az álláspontra helyezkedtem, amelyet már annakidején kifejtettünk: helyeseljük a csúcstalálkozót, hogy megoldjuk ott a német békeszerződés megkötésének kérdését, s következésképpen Nyugat- Berlinnek, mint szabad városnak a kérdését. Én azonban más problémákat is felvetettem. Amikor ezt javasoltam, abból indultam ki, hogy meg kell gyorsítani a német béke- szerződés megkötését, hiszen e kérdés megoldása máris túlságosan elhúzódott Macmillan úr biztosított engem, hogy meglesz a nagyhatalmak kormányfőinek értekezlete és azon tárgyalhatunk majd erről a kérdésről. Ha ez így lesz, mi is betartjuk szavunkat, amelyet májusban adtunk, azt követően, hogy az Egyesült Államok felborította a párizsi csúcsértekezletet. Ugyanezen a jegyzeten egy másik kérdés is szerepel: az ENSZ közgyűlés rendkívüli ülésszakának kérdése. Az a véleményünk, — ezelőtt is az volt, hogy a leszerelés a legfőbb kérdés. Az ENSZ-közgyűlés mostani ülésszakán szemlátomást nincsenek meg ahhoz a különleges feltételek, hogy ebben a kérdésben hasznos eredményekre jussunk. Először is számolni kell azzal, hogy e kérdés ENSZ-be- li megvitatása egybeesnék az amerikai elnökválasztási kampány csúcspontjávaL Másodszor: egyesek azt a magyarázatot hozzák fel, hogy sok olyan kérdés van, amelyet a közgyűlés plénumán kell megvitatni. A leszerelést ml mindig elsőrendű feladatnak tekintettük és tekinjük ma is: olyan kérdésnek, amely minden mást megelőz. Ennélfogva, ha figyelembe vesszük e meggondolásokat, akkor nyilvánvalóan hasznos lenne ösz- szehívni a közgyűlés rendkívüli ülésszakát és ezen csupán egy kérdést megvitatni: a leszerelésre és ennek nemzetközi ellenőrzésére vonatkozó megegyezés megteremtését. Erről nemcsak Macmillan úrral tárgyaltam, hanem más államférfiakkal is. Mikor lenne célszerű egy ilyen ülésszak összehívása: véleményem szerint februárban, vagy márciusban. Egyesek azt mondták, hogy talán április nekik jobban megfelel. Jó lenne Európában összehívni ezt az ülésszakot. Az országok 80 százaléka — földrajzilag tekintve — közelebb fekszik Európához. Ennélfogva szívesen látnok, ha a rendkívüli ülésszakot Genfbe hívnák össze. Ha azonban a résztvevők megtisztelnének bennünket azzal, hogy a Szovjetunióban szeretnének összeülni, mi szívesen megrendeznénk az ülésszakot Moszkvában, vagy Lenin- grádban. A lehető legnormá- lisabb feltételeket teremtenék meg az ülésszak munkájához. Shapirónak, az UPI tudósítójának kérdése: A berlini kérdés Változatlan marad-e Berlinben a jelenlegi helyzet a legközelebbi csúcsértekezletig? Hruscsov: Túl elvontan tették fel a kérdést. Először is, lesz-e ilyen csúcsértekezlet? Ha úgy teszik fel a kérdést, mint Shapiro úr, ebből az következik, hogy én tegyek ígéretet a status quo fenntartására, miközben ismeretes, melyik évben és milyen napon lesz a csúcsértekezlet. Ez azt jelentené, hogy örökké német békeszerződés nélkül maradnánk. Ha úgy értik ezt a kérdést, ahogyan mi, vagyis, hogy az amerikai elnök- választás után meg lesz a csúcsértekezlet, akkor mi szilárdan álljuk adott szavunkat. Ha azonban azt látjuk, hogy nincs meg az óhaj a csúcsértekezlet megtartására, akkor azok az országok, amelyek szerint meg kell kötni a német békeszerződést, végül is összeülnek és aláírják a békeszerződést. Akkor pedig Nyugat-Berlinben véget ér a megszállási rendszer. Végül Hruscsov ezekkel a szavakkal búcsúzott: mindenekelőtt köszönetét mondok tisztelt elnökünknek, az ENSZ-ben Működő Újságírók Szövetsége elnökének, és Önöknek valamennyiüknek, hogy jól traktáltak engem és barátaimat. (Élénk derültség.) Az értékelés az Önök joga, mindenesetre én igyekeztem lelkiismeretesen megdolgozni a kenyérért éj? sóért. (Derültség, taps.) Köszönöm önöknek, uraim, barátaim, elvtársaim, a figyelmüket és a legjobb sikereket kívánok munkájukban, (MTI) Barátságos fogadtatás — 54 előadás A népfront, a nőtanács, a megyei tanács művelődési osztálya és az Ady Endre művelődési ház képviselői ültek össze pénteken délután barátságos beszélgetésre az Országos Rendező Iroda egyik Szolnokra érkezett színésze söpört jávaL Ez a társulat nagyon időszerű, érdekes és különösen az ifjúság számára tanulságos előadással Járja a vidéket. Orbók Imre dolgozta át színpadra Beecher— Stowe annakidején nagy port felvert regényét, a Tamás bátya kunyhó-ját, háromfelvonásos színművé. A téma nagyon időszerű, a négerek elnyomása, a faji gőg, az embertelen kizsákmányolás, a mai amerikai négerüldözések. afrikai evarmati felis, mint Jászágó, vagy Mester- szállás, ahol sohasem játszott még hivatásos színészegyüttes. A többi állomáshely legtöbbje is kisközség, tanyaközpont. Nagy szeretettel készülnek a művészek és remélik, hogy a színházzal most ismerkedő közönség jó oldaláról ismeri meg a színművészetet. Lo*ió tájékoztató A 41. játékhéten 4 042 926 lottószelvény vett részt a sorsoláson. öt találat nem volt. Négy találatot 87 szelvényen értek el. Ezekre egyenként 34 852 forint nyeremény jut. A háromtalálatos szelvények száma 5854, nyereményük 258 forint. Két találatos szelvény ezúttal 130 732 volt, ezekre 11 forint 60 fillért fizetnek. (MTI) szabadító borzalmak Idején különösen időszerű. Tamás bácsit és őseit talán éppen Kongóból hurcolták Amerikába, hogy beszélő szerszámként szolgálják a déli ültetvényesek üzleti érdekelt. Tamás bácsi könnyes-bús története egész Ifjú generációkat hatott meg és gondolkoztatok el. A mostani színpadi feldolgozás a falusi dolgozók és gyermekeik közkincsévé akarja tenni ezt a történetet. Erről beszélgetnek a színészek, köztük Nagy István, akit a közönség már ismer a Szigligeti Színházból. Két hónapig járják a megyét a kis társulat tagjai. Nem kevesebb, mint 54 helyen fordulnak meg, köztük olyan helyen — KÖZÖLJÜK KEDVES OLVASÓINKKAL, HOGY ..HALÁLBOLYGÓ” CIMÜ FANTASZTIKUS REGÉNYÜNK FOLYTATÁSÁT TECHNIKAI OKOK MIATT KEDDI SZAMUNKBAN KÖZÖLJÜK. Megjelent a Kétszer biztosít hasznot a töktermés, ha kimagozva takarmányozzák fel. A Terményforgalmi Vállalat raktárai a kiszedett szárított tökmagot étkezési minőségben 550.— Ft-ért olajgyári minőségben 450.— Ft-ért vásárolják fel métermázsánként. Takarmányozás előtt ezért szedjük ki a tök magját, szárítsuk és értékesítsük a TERMÉNYFORGALMI VÁLLALAT helyi felvásár ló raktárainál. 32 oldalas új képes családi hetila. Előfizethető és példányonként is vásárolható a postás kézbesítőknél és hírlapárusoknál.
