Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-30 / 257. szám
1960. október 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 c» Mi az újság, Angyal szaki ?“ — Esztergályosok „szürke” délutánja — Este hét óra. Törökszent- miklós főutcája csendes. Esőre áll. Mindenki siet hazafelé, vagy a dolga után. Néha egv-r*v kerékpár, vagy autó suhan el a Mezőgazdasági Gépgyár előtt, ahonnan afféle délutáni lárma hallatszik ki az utcára. E délutáni lárma — a nappalihoz képest — tulajdonképpen csendet jelent, hiszen az eh°d utáni és éjszakai műszakban nem sokan dolgoznak. Persze a „nem sok” kitételt nem szabad szószerint érteni. A portás már sorolja is. — Műszak? Hogyne kérem, van, ha kisebb létszámmal is. mint délelőtt. Dolgoznak a TMK-műhelyben,. a szerelők nél, vannak a szerszámmű- helvbon is, meglátogathatja a rámolókat. autogénhegesztőket vagy a darabolókat is Végül hozzáteszi. — Az esztergályosokat szintén ajánlom. Fiatal, belements rendes emberek. S ä legjabbak között vannak ők is. Dolgoznak, ahogy szoktak Olajosruhájú fiatalember fogad a művezetői helyiségben. Villany ég a szobában s az ablak fénysugarában feltűnik az udvaron álló gyári autóbusz. Angyal Ferenc, mert az esztereaműhely segédművezetőiéről van sző, kissé meglepődve, tűnődései ismétli meg kérdésemet. — Hogy mi az újság? Semmi különös. Dolgozunk. Rendesen. ahogy megszoktuk. — Mégis... — biztatom. — Hát... ;.. És lassan megered a szó. Kialakul előttem egy s,eseménytelen”, „.újság nélküli”. efféle „szürke” délután néhány epizódja a Mezőgépgyár esztergaműhelyében. — Mint általában, most is tizenkilencen dolgoznak és öt ipari tanulóval. Jórészt törzsgárdához tartozók. — Mit értenek a törzsgárda kifejezés alatt a miklósi esztergályosok? — A hűséget. Á maradást. Ide köt bennünket minden: a család a barátok, a munkatársak, a műhely, a gyár, a munka — így Angyal Ferenc. Az esztergályosnak tudni is kell És ilyen ember sok van a Mezőgépgyárban az esztergályosok között is. Régóta itt dolgozik már Nagy Sándor, Karsai János, Hirth László főművezető, s maga Angyal Ferenc, aki 1950 január e’„„- je óta bélyegzi minden nap kartotékját az üzem portáján. És sokan mások. Hogy milyen esztergályosok? — Előfordult már, hogy pesti szaki került hozzánk és megszökött a munka elől... Viszont akár Pestre, akár máshová ment tőlünk a mik- iósi esztergályos, nem vallott szégyent sem ő. sem ővele a gyár. így mondta Angyal Ferenc: sem ő sem a gyár. Mert az esztergályosok, a miklósi törzsgárda becsülete más gyárakban is fontos. És ak' itt a Mezőgéogvárban tanul itt kanta meg a szakmunkás oklevelét, az tud is ... Angyali szaki szeme felcsillan. — Mert tudni azt kell! Saját szemével győződjön meg róla. Az esztergaműhelyben (110 százalékot értek el az itteniek a legutóbbi értékelés szerint) zúgnak a gépek. Karsai János éppen M—1- es csapágyat esztergál. Valódi, amolyan „aranykezű” ember kell ehhez a munkához. A tapintóőrával bemért csapágyméretnek század milliméteres pontossággal kell egyezni. Ha változatos a munka, annak örülnek. Szilágyi János csapágyat nagyol, miközben megjegyzi: «— Fél tízre vagy 40 darabot nagyolok meg. Fehér Imre az egyirányú tárcsához készített csapágyat Bonyolult ez a munka is, de neki sincs panasza a lépcsős kiképzésű munkadarabra. Gyakorlata van. — Mi a „titka” a járva- szecskázó lánckerék tengely jó megmunkálásának: —• A jó kés — válaszol tömören Tercsák Lajos. Igaza van. De azt már nem teszi hozzá, hogy biztos. erős kéz is szükségeltetik a bonyolult késműködés, a gép, a munkadarab szakszerű irányításához. S még sokáig írhatnánk az új alkatrészekről, a csapágyakról, a tengelyekről, perselyekről, kerékagyakről, melyek egy „csendes” délutáni műszakban „születnek” a gépgyári esztergaműhelyben. S arról is, hogy a munkának sosincs vége. A félkész és megmunkálásra váró darabokat az éjszakai műszak dolgozói alakítják olyanra, amilyenre kell. A svájcisapkás és fedetlen fejek elmé- Ivülten hajolnak a gép fölé. a szem a kéz tévedhetetlen pontossággal munkálja az anyagot. Hétköznap nélkül nincs ünnepnap — Nincs ebben a munkában semmi különös, — jegyzi meg búcsúzóul Angyal Ferenc. S hányán mondják még sok helyen, az élet más-más munkaterületén ugyanezt. — Mégis úgv érezzük, tanúlsá- eos a „szürke”, ..eseménytelen”, „űlságnélkiíli” napokról is hírt adni. Mert csak a hétköznapokat követhetik az ünnepek.., — bubor — AZ ISKOLAREFORM VITÁJÁHOZ A tanítóképzés feladatai az iskola- reform irányelveinek tükrében A felszabadulás óta elért eddigi eredményeinket a szocialista építés követelményeinek szellemében továbbfejlesztő reformtervezet nagy feladatokat jelöl meg az újtípusú felsőfokú tanítóképző intézetek számára is. Ezek a feladatok akkor jelentkeznek, ha elgondolkodunk a reform alapelvein, — elemezzük eddigi munkánkat, tapasztalatainkat. —Ügy vélem, erre minden iskolatípusban szükség van, de ezen túl Ennek igazolására a II. félév képzést. Ez azonban akkor végén megtartott területi társadalmi gyakorlatok eredményeiről szeretnék röviden szólni. Négy helyen — a túr- kevei Vörös Csillagban, két jászberényi termelőszövetkezetben, valamint a Fémnyo- móbai — végezték hallgatóink azt a kéthetes gyakorlatot, amelynek során a fizikai munka mellett megadott témájuk szerint kutató, felmérő vizsgálatot is végeztek. A téma: „A dolgozó ifjúság erkölcsi arculatának szocialiSta VOr,!^Ga^ ” TVTarvic+ei +nnulmányaik, a neveléselméletben elsajátított ismereteik megfelelő alapot biztosítottak vizsgálódásaik tudatos végzéséhez. Alapos előkészítés előzte meg e munkát, amelynek során a városi pártbizottság előadójától, Baráth elvtárstól tájékoztatást kaptak mezőgazdaságunk fejlesztésének időfőleg az szükséges, hogy már most a reform szellemében alkotó módon javítsuk, tökéletesítsük mindennapi munkánkat, hiszen az általános iskola és a gimnázium tantervi munkálatai, új tankönyveinek elkészítése még hosszú időt igényel. A reformtervezet intézetünkben megtartott vitája teljes egészében magáévá tette a három alapelvet: az iskolai oktató-nevelő munkát az élethez, a termeléshez kell igazítani, korszerű műveltséget nyújtani a hallgatóknak, kommunista erkölcsű, materialista világnézetű szocialista embereket kell nevelnünk: Annak ellenére, hogy intézetünk csak egyéves múlttal rendelkezik, igen jó tapasztalataink vannak az élet és az iskola kapcsolatát illetően. — Az ország könyvtárai három millió forintot költenek jövőre műszakitechnikai tárgyú könyvek vásárlására Az oktatási reform felvetette: új módon kell értelmezni az általános műveltség fogalmát. A ma emberének az úgynevezett humán-jelle- gű ismeretek elsajátításán kívül járatosnak kell lennie a természettudományok, a műszaki újdonságok körében is. A megállapításon elgondolkoztak a könyvtárak vezetői, s ahogy mondani szokták, — szétnéztek a maguk portáján. Kiderült, hogy a könyvtárak gyűjteménye az általános műveltség polgári felfogását tükrözi. A könyvállomány, amelyből 855 ezer olvasó válogat a városokban és a falvakban, 85.6 százalékban szépirodalmi és ifjúsági művekből áll. A politikai, valamint az útleírások aránya 14.4 százalék. Meghökkentően alacsony a természettudományos, valamint műszaki technikai szakkönyvek aránya, alig éri el az egy-más- fél százalékot Az „Űr” szolgálatának címén — ifjúságrontás Egy bírósági ítélet margójára szerű kérdéseiről, de valamennyi termelőszövetkezet, illetve üzem vezetője és párttitkára — még a messzi túr- keveiek is — szívesen eljöttek, hogy ismertessék hallgatóinkkal szövetkezetük, üzemük életét, fejlődését, terveit. — Nem szűnt meg ez a messzemenő segítség a két hét alatt sem: a legkedvezőbb feltételeket biztosították az eredményes munka elvégzéséhez. Túrkevén például meglátogatták a napközi otthont, a tsz-tagok családjait, találkoztak veteránokkal, a város pedagógusaival. Vad elvtárs tájékoztatta őket a város problémáiról. A Fémnyomóban részt vettek KISZ-tag- gyűlésen, termelési értekezleten, a társadalmi bíróság ülésén. Igazán életközelséget, magát az életet jelentette ez a két hét. Hallgatóink semmilyen más körülmények között nem adódható módon és fokban megtanulták igazán megbecsülni a fizikai munkát és annak végzőjét: a munkást és a dolgozó parasztot. Világnézetükben megszilárdultak, a legmélyebb élményt és ihletet kapták ahhoz, hogy szélesebb perspektívában szemléljék saját hivatásukat. — A marxizmus, a neveléselmélet, de még sok más tárgy tétele és tanítása életszerű tartalommal telítődött számukra. Mások lettek, mint voltak: komolyabbak, s felnőttebbek érettebbe'*, akiknek mindennapi munkájában máris meglátszik a hivatástudattól fűtött nagyobb felelősség. Nagy erkölcsi súllyal érzik a megbecsülést és várakozást, amelyet dolgozóink a pedagógusok iránt táplálnak és amelyet már most, e két hét alatt is módjukban volt tapasztalni. Mind a négy csoport nagy lelkesedéssel fogott hozzá a tapasztalatok feldolgozásához.. Jelentős, 30—40 gépelt oldalas tanulmányok születtek, amelyek közül a legjobbak a városi pártbizottság közreműködésével történő elbírálás után november 7-án jutalomban is részesülnek. Az irányelvek szellemében dolgozunk akkor is, amikora termelőszövetkezetek és üzemek mellett szoros kapcsolatot építünk ki a helyi általános iskolákkal. Valamennyi igazgató készséggel tett eleget kérésünknek, s így hallgatóink el fognak látogatni hozzájuk, részt vesznek egy- egy szülői értekezleten, úttörő foglalkozáson, nevelési tárgyú értekezleten, megtekintenek rgy-egy tanítási órát. így egészítjük ki az intézetben folyó gyakorlati. lesz teljes, amikor az V., illetve VI. félévben egyenként vagy esetleg kettesével szakmai gyakorlatra mennek egy- egy falusi iskolába. Megtisztelő és szép feladat vár annak a 20—25 iskolának alsótagozatos nevelőire, akik mellett „az élet sűrűjében” egészítik ki ismereteiket, mélyítik el hivatástudatukat, nyernek betekintést a falu kulturális problémáiba, az intézetben elméletben és gyakorlatban tanult népnevelés konkrét feladataiba. Az előbb elmondottakban a reform második alapelvének követelményei is megvalósulnak már részben. Ez az alapelv azonban többet is mond. Elsősorban azt, hogy felül kell vizsgálnunk az egyes tantárgyak anyagát abból a szempontból, korszerűek-e, a marxizmus szellemét tükr"zik-e az ismeretek, milyen azo'- hatékonysága, a gyakorlattal való kapcsolata? — Sok a tennivalónk a módszerek vonatkozásában is. A felsőoktatás módszerei mellett gondolnunk kell az alsótagozatban alkalmazott oktató-nevelő munka mőds*o reire. Anélkül, hogy a továbbképző intézet feladatát átvennénk, gondolkodnunk kell azon, hogyan segíthetnénk ele szűkebb környezetünk, megyénk pedagógusainak szakmai továbbképzését. Sok pedagógiai tárgyú előadást tartottak már eddig is az intézet tanárai a megye különböző helyein. Tervünk az, hogy egy-egy bemutató tanításra és megbeszélésre meghívjuk a Város és környék alsótagozatos nevelőit, megrendezzük az úgynevezett „intézeti napokat", amelyek műsorán a legkorszerűbb módszertani, nevelési és neveléslélektani előadások, ankétok szerepelnének. Kidolgozzuk távlati tudományos kutató munkánk tervét. Néhány tanulmány Fábián és Tóth tanár tollából már meg is jelent, a legutóbbi időben pedig Szénási tanár dolgozta ki és publikálni is fogja az ateista nevelés tartalmára és módszerére vonatkozó elveket. Ügy gondoljuk, hogy az irányelvek szellemében megyünk élőre akkor is, amikor az intézeti nevelés szerves részét képező kollégiumi életben hallgatóink elsajátítják a közösségi élet alapvető követelményeit, megtanulják önállóan irányítani életüket, kielégíteni kulturális igényüket, nem utolsósorban bővíteni világnézeti, politikai, szakmai ismereteiket. A napokban született az elhatározás, hogy a KISZ szervezet konkrét feltételek kidolgozásával megindítja a „szocialista tanulócsoport” kitüntető cím elnyerésére irányuló mozgalmat. E rövid cikk keretei nem adhattak lehetőséget eddigi munkánk, tapasztalataink, terveink részletes ismertetésére. Azonban a fentiekből, de a megyeszerte és országosan széles körben megtartott vitákból is kiviláglik: bőven van és lesz tennivalónk, és nedagógusaink készek arra, hogy a társadalom segítségével megvalósítsák azokat a nagy feladatokat, amelyek iskolarendszerünk továbbfejlesztésével kapcsolatosan rájuk várnak. Andrási Béla a Felsőfokú Tanítóképző Intézet igazgatója, Jászberény Vasárnap is dolgoznak a traktorosok A Szolnoki Gépállomás dolgozói — hasonlóan a megye öbbi traktoristáihoz — a sze ’•'•'ver időjárás okozta ki- ’rést vasárnapi munkát'a! pó fiiéit Október 23-án a Szol : Oí’píu-iriás 87 géné dől . ;• * szövetkezeti táblákon. Egy napi eredményük 280 hold vetés, 96 hold vetőszántás. 185 hold talajelőkészités ős 67 hold mélyszántás. Holnap szintér. 70—80 gép segíti majd a szolnoki járás szövet- mzeti gazdáit a betakarítás is vetés munkáiban. kölcstanra” nevelés leple alatt, így „magyarázta” a templomi ministrálás „fogásait”, így „forgatta” a katekizmust, így terjesztette a „vallás” tanait Kishonti István tisztelendő. Nemcsak a kétségbeesett, megrettent szülőknek, nemcsak az égőlelkű gyermekeknek, mindannyiunknak tanulságul szolgál ez az eset. Azoknak is, akik gyermekeiket sokszor a legkisebb érdeklődés hiányában is igyekeznek saját vallásos elképzeléseikről — legtöbbször papi segédlettel — meggyőzni. Nem bűnösök ők, hisz őket is arra nevelték. Azt hiszik, hogy a becsület, az erkölcsi feddhetetlenség hordozója az egyház, s annak minden tagja. Az ilyen csalódás könyörtelenül összetöri hitüket, s ilyenkor látják, hogy kijátszottak, becsapták őket, hogy meggyalázták hitüket. Az ilyen tanulság egy életre szól — s mindenkinek szól! Ha ezt megértik a szülők, rádöbbennek arra is: az általános iskola az egyedüli biztos hely, ahol mindenkor biztosítva van — általános műveltségükkel együtt — gyermekük lelki fejlődése, erkölcsi nevelése és tisztaságának megőrzése. Ez az a hely, ahol minden vallásos sallang, mind* misztifikálás nélkül felkészülhe+nek az életben való helytállásra. A bírásá'*’ tárgyalás lezai lőtt. A keserű szégyenletes emlékek könnyei felszárad tak a evermeki és szülői ar cokon. Az „áldást osztó kéz.” ’hírőst S’- ff pl Pf :ón P+ PLíZ (lföH c .■*>]•>r !r n 7ór> bnti sok'r ■ mél rosan bei, • -jgyermek léttükre is több volt a jóérzés, a tisztesség, a becsület, az emberség, mint abban, akitől ezt tanulni akarták. A szülők, akik abban hittek, hogy K'shonti majd valami többre, magasztosabbra „oktat”, mint a szülői ház, vagy az általános iskola, most mélységesen csalódtak, s csak ámuldoznak, hüledez- nek. Nem gondolták, hogy minden ilyen hitbuzgalmi „órán” az erkölcstelenség szennyes árja csapkod gyermekeik feje felett. Sőt, amikor gyermekük esetleg tiltakozott a hittanbeiratás, templomba küldés ellen, a gyermeket feddték meg, azt korholták és eszükbe se jutott megérteni a tanácstalanul őrlődő gyerekeket. Mitsem sejtve bíztak a papban, hisz ő a vallásos nép előtt az egyház évezredes erejével parancsolt tekintélyt magának. Ki gondolhatta volna az égő piruló gyerekeken kívül, hogy a kenetteljes modor, a fekete reverenda, a tömjén, mind csak maszk, az igazi arc takarására. Mindezt mi módon, mi címen követte el Kishonti? Az „Ür” szolgálatának címén. A tárgyaláson se nézett senki* Nyugodtan mocskolta feljebbvalóit is Nem nézett senkit, semmit, csakhogy magát mentse. Még az sem indította meg, amit a legtöbb kiskorú tanú kijelentett vallomása so rán: „soha többet nem megyek vallásórára, nem járok — '’•os+rálni”. Ez történt a „hit- és erfel évek hosszú során. De mit neki a sok apró nyiladozó értelem összerombolása. Mit számított ennek a vallásos palástban meghúzódó szélhámosnak, hogy mit gondolnak felőle a gyerekek. Hazudott az istenfélelemre tanítás helyett, saját fajtalan hajlamainak engedett a katekizmus és és a biblia diktálta hit- és erkölcstan oktatása ürügyén. Lelkiismeretét már legalább öt évvel ezelőtt a fajtalanság ördögének ajánlotta fel. A gyerekek, akiket a templomi ministrálás tanulása címén csalogatott magához, ajándékokkal, játékkal édesgetett lakására, tudatlanok voltak, tapasztalatlanok, s erkölcsileg tiszták. A pap fajtalansága annyira megdöbbentette őket, hogy szólni sem mertek róla senkinek. Még most a bírósági tárgyaláson is legtöbbjük azt mondta: „Nagyon haragudtam ezért a papra. De szüleimnek nem mertem szólni, annyira szé- gyeltem magam.” S a szülők is, akik elvakult hittel bíztak ebben a fekete reverendás szörnyben, csak akkor estek kétségbe, csak akkor kelt bennük féktelen gyűlölet, amikor már késő volt. Akkor tombolt már bennük a megvetés, amikor gyermekük lelki egyensúlya a történtek miatt megingott. A gyerekek, akiket tisztességet, emberbaráti szeretetet tanulni írattak be a vallásórákra, mást tanultak. Szégyenérzést, a más, a „tanító mesterük” bűne'ért Igen szégyenkeztek, mert bennük. A szív beleremeg, az értelem kiáltva tiltakozik a bírósági ítélet olvasása közben ... Mindenki olyan szeretettel, féltéssel neveli a gyermekeket; mindannyiunk egybehangzó vallomása, hogy legdrágább kincsünk a gyermek. Egy gyermekért, ha kell, az egész ország megmozdul. A törvény mindenkor szigorúbban jár el azokkal szemben, akik gyermekek, vagy gyermekeik ellen vétenek. S mégis akad, aki milliók érzéseivel szembe mer helyezkedni, aki a gyermekek nyugodt, kiegyensúlyozott élete ellen tör. Nemrég állt a Szolnok járási és városi bíróság ítélőszéke előtt Kishonti István r. kát, lelkész, természetellenes fajtalanság és természetellenes erőszakosság bűntette miatt. Az ügy nem mindennapos, tanulságai sem csupán az érintett szülőknek, s nem is csak a keserűen vádló 8—13 éves fiúgyermekeknek szólnak. Ez a lelkész kihasználva a helyzete adta lehetőségeket, a hitbuzgó szülők hiszékenységét, vallásos vakságát, a gyermekek tapasztalatlanságát, megszegve, kijátszva a törvény biztosította jogokat, olyan dolgokat művelt a gondjaira bízott fiúgyermekekkel, amit nyilvánosságra hozni, nem volna erkölcsös dolog. Beteges, homoszexuális hajlama, amelynek nem is akart ellenállni, s amelynek mérhetetlen veszélyességét nem is akarta fe’umerni; soksok fiúgyermek lelkét dúlta
