Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-30 / 257. szám

SZOLNOK MfcUkUl NEU*LAP 1960. október 30. Az egész családot várja a határ Karcagon befejezéshez közeledik KÖRÖS-PARTI KALAND a búzavetés AZ ŐSZI VETÉSI és be­takarítási munkák sikeres elvégzése nagy erőfeszítést követel a tsz-ek gazdáitól. Ma már nem a gabonabeta- kirítás a legnehezebb feladat mezőgazdaságunkban — leg­alábbis városunk területén nem — hanem az őszi beta­karítás. A cukorrépa, kuko­rica betakarítása sok gépi erőt igényel. A gépesítéssel pedig elég gyengén állunk. Nehezeíti az idei őszi mun­kák elvégzését, hogy a kuko­rica és a rizs érése elhúzó­dott október hónapra. Emel­lett aminek örülünk: jó ter­mést sikerült betakarítani különösen kukoricából. Nem ritka az a kukoricatábla, amelyről 50—55 mázsa csö­veskukoricát takarítunk be, amihez igen sok szorgos kéz­re van szükség A következő főbb munká­kat kellett és még kell elvé­gezni a következő hetekben Karcagon: 1880 hold silóku- rica betakarítása, 1013 hold cukorrépa felszedése, 6100 hold kukorica letörése, 1300 hold maglucema elcséplése, 2300 hold rizs learatása, el­cséplése, 14 830 holdon az őszi kalászosok elvetése. Ok­tóber 29. után még a követ­kező munkák várnak elvég­zésre: 320 hold cukorrépa szedése, 1350 hold kukorica­törés, 450 hold maglucerna elcséplése, 1760 hold rizs cséplés és 3400 hold búza el-1 vetése. A fentiekből kitűnik," hogy nagyon sok munka j van még hátra. Az lenne a helyes, ha már a munkák befejezésénél tartanánk. Saj­nos, a közel 100 milliméteres csapadék, amely lehullott október hónapban, nagyon hátráltatta a munkát. Külö- nősen az ilyen időjárás fi- ; gyelmeztet bennünket arra, hogy minden alkalmas per­cet, órát ki kell használnunk a mezőgazdaságban. A lema­radás ellenére is azt kell megállapítanunk, hogy töb- bé-kevésbé sikerült kihasz­nálni az alkalmas időt. Az eddig elvégzett munka mi­nőségileg is megfelel a kö­vetelményeknek. — Nincs okunk elbizakodottságra, de semmi értelme sincs az alap­talan kapkodásnak, ideges­ségnek sem, mert az csak a munka mennyiségi és külö­nösen minőségi rovására menne. TERMÉSZETESEN nem olyan „megfontoltságra' gondolok, mint ahogyan volt október első felében, külö­nösen a búza vetésénél az­zal a jelszóval, hogy ráérünk még. Több mint 3 ezer hold talajt előkészítettünk vetés alá, csak éppen a vetőgépek nem dolgoztak. Ebből le kell vonnunk a megfelelő következtetéseket. A siker nagyban függ attól, hogy a szövetkezeti vezetők, gazdák hogyan szervezik meg a munkát. Szövetkeze­teink tagjai szorgalmasan dolgoznak, tudják, hogy a vetési és betakarítási mun­kák elvégzésétől függ a jövő évi kenyér és ez évi jövede­lem biztosítása. — Nem elég megtermelni a kukoricát, a rizst, hanem azt be is kell ta­karítani. Minden szövetke­zeti gazdának tudnia kell, hogy milyen fiiadat vár rá e nagy munkában. Az eddigi tapasztalatunk az, hogy ak­kor sikeres a munka, ha az erőket nem forgácsoljuk szét. Különösen a kedvezőt­len időjárás követeli így. A | vetési munkánál mi azt ta­pasztaltuk: az a helyes, ha csoportosítjuk a gépeket, a talajélőkészítés után azon­nal a vetőgépek is munkába állnak. Ha több gép dolgo­zik egy táblában, nagyobb az egy gépre jutó teljesít­mény. Ez abból következik egyrészt, hogy segítik egy­mást a dolgozók, ha valami géphiba van. Másrészt a gé­pek jobb kihasználásában együttműködnek. A dolgozók között olyan versenymozga­lom bontakozik ki, amely nagymértékben segíti a munkát. — Ezt a módszer nemcsak a vetésnél, hanerr az egyéb munkáknál is al­kalmazzuk. Ügy látjuk, hog- a továbbiakban is ezt ke’ tennünk. TERMELŐSZÖVETKEZF TI tagjaink szorgalma bizto sítek arra, hogy jó szerve zéssel 5—6 nap alatt az ősz vetési munkát befejezzük Meggyőződésünk, hogy he­lyes munkaszervezéssel a még hátralévő mezőgazdasá­gi munkát pártszervezeteink irányításával sikeresen. befe­jezzük. Szentesi László a karcagi pártbizottság titkára IIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIlIft Időjárásjelentés Várható időjárás: enyhe idő felhőátvonulásokkal, többfelé eső, helyenként zi­vatar. Élénk déli, délnyugati szél. Néhány helyen reggeli köd. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 19—24 fője között. Távolabbi kilátások: a jövő hét elején is még enyhe idő esőkkel. A budapesti Déli-pályaudvar anyagbeszerzőjével, Juhász Istvánnal, a tiszagyendai Le­nin Tsz-ben találkoztunk. Most vette ki szabadságát, s apjának, aki a tsz tagja, se­gít a kukorica törésben. •— öreg vagyok már, de még bírom a munkát. S ha már répát szedünk, viszek haza a malacnak egy marék levelet, — mondja idős Tóth Béláné, kinek férje a tisza- szöllősi Petőfi Tsz tagja. Kócos, illetve pardon! Diko- vics Erzsébet, a kenderesi Haladás Tsz-ben dolgozik már tavasz óta. Még csak 14 éves, de a nyáron már a kombájnon igazgatta a szal­mát. „Fájront” előtt levéllel takarják be a csomót, a fiszaszöllősi Petőfi Tsz szorgoskezű öregjei, * idős Bokor Péterné, Kasza Józsefné és Fekete Lászlóné. Fotó: Csíkos. Szöveg: Patkós <ygygVj-Wvi/tnAiwAvmrivviiVi*r***á******"*A**********A***A********************................ ...... Il lan a gáz, cseng a pohár Az 51. sz. AKÖV alkalma­zásában álló Varga György és Gémes Mihály feladata volt, hogy oxigén- és dissousgáz- palackokat kísérjen Szolnok­ról Budapestre és vissza. A palackokat kezdetben Bozsó József raktáros kezelte. — Ugyanő hatalmazta fel Var­gát és Gémest arra, hogy többhelyütt leadja a gázt, an­nak ellenértékét pedig felve­gye. Az elszámolásnak napon­ként kellett volna megtörtén­nie, de inkább csak egy-két hétben egyszer kerítettek rá sor». Emiatt a vállalat Gémest a telepre osztotta be, Varga pedig a pénzfelvételre kapott megbízást. Uj munkaköréhez új nyug­tatömböket kapott — de a ré­git is nála feledték... — Var­ga hamar rájött arra, hogy a tömbök birtokában nem ne­héz egy kis „különpénzre” szert tennie. Akár korábban Gémes, 6 is hosszú heteken keresztül adós maradt az el­számolással. Bozsó nem emelt ez ellen szót; hiszen jóbará­taival gyakran italozott együtt, nemritkán még mun­kaidőben is. Az elsikkasztott összeg lassan elérte a négy­ezer forintot... A szolnoki járásbíróság dr. Hajnal Mihály tanácsa Varga Györgyöt és Gémes Mihályt a társadalmi tulajdon sérelmé­re elkövetett sikkasztás bűn­tette miatt tíz, illetve hét hó felfüggesztett börtönbüntetés­re ítélte. Bozsó Józsefet a tár­sadalmi tulajdon sérelmére elkövetett hanyag kezelés bűntette miatt egy évi fel­függesztett börtönbüntetésre ítélte a járásbíróság. Mindhárom ítélet jogerős. ■— Rajta! Tűz! — Vigyázz! Jobbról húz­nak. A négy puskás elszántan dobja magát a part szakadé­kéba. A fegyverek csöve egy­másután emelkedik az ég fe­lé. A jelre várnak. S amikor elhangzik: Tűz! — a négy fegyver szinte egyszerre dör­dül el. S nyomban a második soroz:. , tüze is kicsap a csen­des őszi éjszakába. Közlebb lépdelek, a csak­nem vaksötétben egyszerre kicsúszik a talaj a lábam alól és zsupsz! Olyat döbbe­nek a zöld pázsitra, mint akit orrbavertek. Orrommal törülöm a zöldet. S ráadásul valami mozog, ugrál a lá­bamra tekergőzve. Égnek áll a hajam! Szent Kleofás, ez kígyó! *- Csend legyen ott, — in­tenek a part szakadékéban lapuló emberek. — De ez a kígyó... —- Pszt. Megint jönnek. — De ennek a kígyónak szárnya is van, de még hány szárnya... Végre kiszabadul a lábam, feltápászkodom, s ekkor látom, nem kígyó te­kereg a lábamnál, hanem nyakuknál fogva összeszíja- zott élő vadlibák. Megoldódott a rejtély. Éj­szakai vadlibavadászok közé keveredtem. Újra sortűz dör­ren. A leghátulsó lemarad, még egy lövő és nagy ívben zuhan a Körös vizének kel­lős közepébe. *— Rex! Hozd ki! A hűsé­ges vadászkutya elszántan ve­ti magát a hideg vízbe. Már csak egy méterre van a libá­tól, mindjárt eléri. De a vad­liba lebukva a víz alá, 5—6 méterre úszik a kutyától. — Majd újra felbukkan. Rex utána úszik. Most, most meg­fogja... Nem. A liba újra le­bukik, messze a kutyától me­rül fel. A kutya utána. Aztán mind a kettő eltűnik a víz­ben, pár pillanatnyi csend után vízcsobogás és Rex fe­lénk úszva hozza szájában a libát. — Jól van! Ezt is szárnyaz- tuk, mint a többit — mondja Bán István vadász. Kézről kézre adják a súlyos vadat j —■ Van vagy öt kiló — jegyzi meg Hegyi István, az Uj Reménység Tsz elnöke. — Ez a legszebb idáig — véli Bozsik János, a harma­dik vadász. Dörögnek a puskák. Újra egy számyasebzett liba hull a vízbe. De Rexnek nem na­gyon tetszik már utána men­ni. Hárommal küzdött meg ma este és valamennyit ki­hozta élve. — Most hogy vegyük ki — tanakodnak a vadászok. Le­vetkőzni és bemenni érte eb­be a hideg vízbe őrültség len­ne, de azt sem lehet, hogy le­lőttük és most már hadd úsz- szon a libuska. Dobzer Ferenc műkedvelő vadász találja fel magát: — Itt a zseblámpa, ezzel kell elvakítani. így is történt. A túlsó ol­dalról riogatják, én erről az oldalról lámpával követem, mindig csak a szemébe. És a liba (buta liba) egyre jön fe­lém. Már két méter, már csak egy... vezetem a fénnyel fel a partra. Hirtelen rávetem magam, de a liba gyorsabb és vissza a vízbe... Én meg ott maradok négykézláb, csuklóig ragadva a sáros iszapba. Nem adom fel a küzdelmet. Meg­keresem újra a lámpát és ve­le a libát. Most már óvato­sabb vagyok. Mozdulatlanul várom, míg a fényben egé­szen a lábamig jön. Akkor az­tán rávetem magam. Meg­van! Elteszem a lámpát, mert a csendben gágogva húznak fe­lénk az újabb áldozatok. És újra dörögnek a vadászfegy­verek. Aztán szíjra fűzzük a súlyos ludakat, s a benzin­csikókra pattanva hazapöfög- tetünk. Itthon örömittasan toppa­nok a feleségem elé, kezem­ben a közben kimúlt libával. Ö hirtelen nem tudja, minek örüljön jobban, a libának, vagy a vastagon sáros ruhám­nak. Sz. S. ÍOOO ft-tól 220Q ffia Megyénk termelőszövetkezeti tagjainak hozzátartozói megértették: nélkülük nem, vagy csak nehezen boldogulna a közösség. A családtagok ezrei indultak — gyakran esőben kukoricát törni, de ott láthattuk őket sarlóval kezükben a cukorrépa földeken, vagy a krumpliszedésnél is. Nem fogott ki rajtuk a rizsaratás sem. A sokezer munkát- vállaló családtagból bemutatunk néhányat: Fiatalok, Juhász Mária „családtag-munkacsapatának” tagjai. A tsz kocsin viteti őket a munkahelyre. Ok a kenderesi Haladásban dolgoznak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents